Nógrád. 1978. november (34. évfolyam. 258-282. szám)
1978-11-24 / 277. szám
A párt megalakulásának 60. évfordulójára A Városmajor utcában, Kelen József lakásán állapodtak meg a forradalmi irányzatok a párt hazai zászlóbontásában. A párt központját néhány nap múlva, december legelején a Visegrádi utcába helyezték át. Angyalföld közelsége, a nagy munkáskerület védelme nyugodtabb lehetőséget adott a további munkára. Az első KB-székház helyiségeiben berendezett állandó emlékkiállítás részlete, amely az eredeti berendezés egy részletével utal a vasasok kiemelkedő szerepére a pártmunka megindításakor. A FORRADALMÁR MOST MÁR ÉGNEK a régi világok. Egy szikra kipattant s a véráztatta mezők hirtelen megrázkódtak. Nem lehetett többé megállítani. Akik fogvacogva gondoltak ilyen időkre, kénytelenek megállapítani, hogy nem is olyan rémes. Ami annyira komplikáltnak látszott, arról kiderült, hogy tulajdonképpen roppant egyszerű. Minden megy a maga útján. Az emberek esznek és isznak és hogy ha ezt meg lehet tenni, akkor mindennek és mindenkinek megtudnak bocsátani, még a forradalmainak is. A forradalmár ugyanis éppenséggel nem valami különös lény. Talán azt lehetne mondani, hogy olyan, mint a földrengésmérő, mely mesz- szi világok belső viharától ad görbe vonalakat, amikor a távíró még nem is jelezhetett semmit. A. forradalmár csak rezonáns, mely azokat az elfojtott érzéseket: a düh, fájdalom. keserűség, elnyomatás, megaláztatás érzéseit szökkenti akcióba, mely egy bi- ■ zonvos népréteget, embercsoportot, vagy akár az egész emberiséget fűti. Minden kornak voltak forradalmárai, s hogy valaki azzá legyen, az tisztára temperamentum dolga. Nem olyan temperamentum az, mely hirtelen, állandóan és ész nélkül éli ki magát: ellenkezőleg olvan aktivitás ez, mely a lét mindennapi kicsinyes barcocs- kái helvett 'erőit éppen érv bizoovos akcióba koncentrálja. Mert azok a gondolatok, melyek tettekre serkentik a forradalmárt, természetszerűleg sok emberben meg kell hogv legyenek, enélkül a forradalom vagy nem igazi, vaav csak egv embernek egyéni ténvkedése. A forradalmár mindig, úi életforma megvalósításáért küzd, s harca csak annviban különbözik azokétól, akikért (mondjuk így, bár nem egészen van fgv)! küzd, hogy míg azok életük folyásán a nao minden szakán igvekez- nék fpiiebtdendbeni életstan- dvrriiokat a gvaknrlatban, a forradalmár ezeket a pozitív akarásokat egvszerííen másáévá ferzj. mogár7i s az anvagi küszködés helyébe túllendül a percnyi dolgok valóságán, s olyan hangot, színt, formát vagy tettet ad, mely magában csúcsosítja azokat az érzéseket, melyek a tömegben élnek. Hogy forradalmárok vannak, és hogy mindig akadnak emberek, akik esetleg a saját életük kockáztatásával is merik azt mondani, vagy tenni, amit mások csak éreznek* ez korántsem heroizmus, hanem éppen olyan szükségszerűség, mint ahogy a nagyon öreg ember szívesen és könnyen hal meg. A forradalmárt még csak nem is a szenvedélye hajtja arra az útra, mely esetleg börtönön, vagy az akasztófa árnyékán visz keresztül. Akik meglátták a világot, azok javítani is akarnak azon. Akik keresztülcsurgatták már magukon elnyomott milliók sóhaját és megérezték azt, ami köröttük és velük történik, azok természetes, hogy közelebb igyekeznek férkőzni a sóhajok forrásához. A barmot az embertől éppen az a sajátosság különbözteti meg, hogy az embernek eszközei vannak arra, hogy érzéseit közölni tudja. Mi nem tudjuk: szenved-e az ökör az igától, de azt tudjuk, hogy a legjobb életet kivívni akaró ember gyötrődve nézi, ha munkája eredményeit más élvezi. A forradalmár tehát csak egy érző lény. Szenvedése nem börtönben kezdődik. Nem kell kimennie a csataterekre, s a menetelő katona fáradsága az ő inába száll. A gennyes seb az aáyát borítja. A proletárszoba bűze orrát facsarja. A nyomor idegeit feszíti. Á mások elmúlása összeroppantia. A forradalmi akció,- a cselekvés akarása és magának a' cselekvésnek kirobbanása neki már csak enyhülést jelent. AZ ÉLŐ VILÁGOK forradalmi átalakulásának nem voltak mártírjai és még kevésbé hősei. A forradalmak zuhogó sodrának csak megérzői voltak olyanok, akik nem hunyt szemekkel vágtattak át a földi lét igazságtalanságain, hanem érkezésük forróségá- val sodródtak abban a szélviharban, melv a vulkanikus kitörést megelőzte. Lckai János PÁRTUNK HAT ÉVTIZEDE T örténelmünk aranybetűs évfordulójára emlékezünk. A szocialista forradalmak hajnalán, a lenini eszme ihletésére, ma hatvan esztendeje, 1918. november 24-én alakult meg a Kommunisták Magyarországi Pártja. Létrejötte korszakos jelentőségű népünk életében. Olyan erő született, amely magasra emelte a marxizmus—leninizmus zászlaját, s hatvan esztendőn keresztül vezette és. vezeti munkásosztályunk, dolgozó népünk nehéz, küzdelmes harcát az igazságosabb társadalmi rendért, a szebb, boldogabb holnapért, a szocialista Magyarország megteremtéséért. Olyan párt alakult akkor, november végén, amelyre illettek Marxnak és Engelsnek „A Kommunista Párt kiáltványáéban, a tudományos szocializmus alapokmányában megfogalmazottak: „az osztálypártban kommunisták tömörülnek, akik a gyakorlatban minden ország munkáspártjának leghatározottabb, szüntelen továbbhaladásra ösztökélő részét alkotják: az elmélet terén a proletariátus többi tömegeivel szemben az az előnyük, hogy tisztában vannak a proletármozgalom feltételeivel, menetével és általános eredményeivel”. Pártunk 1918. őszén forradalmi helyzetben alakult meg. 1918. október 31-én győzött a polgári demokratikus forradalom, amely megdöntötte az Osztrák—Magyar Monarchiát és kivívta Magyarország, állami önállóságát. S november közepén kikiáltották az akkori idők legdemokratikusabb köztársaságát. Az őszirózsás forradalom véget vetett a háborúnak, megteremtette a polgári szabadságjogokat, s ezzel lehetőség nyílt a szabadabb gazdasági-társadalmi fejlődésre. Azonban a polgári demokratikus program 1918. végén és 1919. elején már nem volt elégséges. Napirendre került a szocialista forradalom. Ahhoz azonban, hogy a munkásosztály kivívja a hatalmat, új, nem szociáldemokrata pártra volt szükség. Ma, hatvan év távlatából tisztelettel emlékezünk azokra, akik a forradalom ügyét továbbvivő erőt, a munkásosztály forradalmi élcsapatát, a kommunista pártot létrehozták: a baloldali szociáldemokratákra, a forradalmi szocialistákra; és a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban részt vett és Szovjet-Oroszországból hazatért magyar internacionalistákra. • » budapesti Városmajor utca 42-es számú házban ösz- szegyűlt három forradalmi csoportba tartozók, akik létrehozták a Kommunisták Magyarországi Pártját, a szocialista forradalom megvívásának szükségességét hirdették meg. A Vörös Üjságban ezt írták: „Az egyetlen kiút a szocializmus. A szocializmus, amely nemcsak a termelés anarchiáját szüntetné meg, de azt a lelki anarchiát is, amelybe a kapitalizmus az emberiséget süllyesztette. A termelés köztulajdonba vételével visszaadná elvesztett hitét, de elvesztett munkakedvét is az emberiségnek. Elérkezett tehát az ideje a szocializmus megvalósításának. És a proletariátus érzi az erőt, s az akaratot is magában ezért a megvalósításért síkraszállni”. Ritkán adódik a történelemben, hogy egy párt forradalmi célja ilyen rövid idő alatt valóra váljon, mint a KMP-é. Négy hónappal a kommunista párt megalakulása után a két munkáspárt — az MSZDP és a KMP — egyesülésével győzött a proletárforradalom, kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot. A Tanácsköztársaság a munkásosztály, a dolgozó nép küzdelmének eredményeként, fegyveres felkelés nélkül jött létre, elsőként igazolva ezzel a gyakorlatban azt a marxi— lenini felfogást, hogy a polgárháború nem egyedüli útja a szocialista forradalmaknak. A KMP tevékenységét, a gazdaságszervezési, államépítési, szociális és kulturális erőfeszítéseket, a Tanácsköztársaság 133 napjának tetteit, eredményeit nehéz volna mind felsorolni. A Tanácsköztársaság a kommunista párt segítségével — melynek ebben az időben a fővároson kívül erős szervezetei voltak Debrecenben, Nagyváradon, Szegeden, Salgótarjánban, Sátoraljaújhelyen, Pápán stb. — köztulajdonba vette a 20 munkásnál többet foglalkoztató üzemeket, kisajátította a 100 holdnál nagyobb földbirtokokat, és intézkedéseket tett az életviszonyok megjavítására, a nép kulturális színvonalának emelésére, s megteremtette a magyar Vörös Hadsereget. Nagy lendülettel kezdtek hozzá az új típusú szocialista állam létrehozásához. A magyar munkásosztály tette — pártja vezetésével — egyben nagy jelentőségű internacionalista tett is volt. Segített terjeszteni a szocialista forradalom lángját az európai országokban, támogatást nyújtott az élethalálharcát vívó Szovjet-Oroszországnak. Lenin szavaival szólva „a vakot is látóvá tette”, s bebizonyította, hogy a proletariátus diktatúrájának megteremtése a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet törvényszerűsége. A fiatal Tanácsköztársaságnak úgy kellett léteznie, hogy szinte az első percektől fegyveresen is meg kellett védelmeznie a magyar proletárdiktatúrát. Az imperialista hatalmak nem tűrték, hogy a Szovjet-Oroszország mellett még egy munkásállam legyen és felhasználva a román, a csehszlovák és a jugoszláv burzsoá kormányt, katonai intervencióba kezdtek. A Tanácsköztársaság igen nehéz helyzetbe került, a Vörös Hadsereget több mint háromszoros túlerő támadta. És ez a hadsereg, melyet sebtében mozgósítottak a proletár- diktatúra, az ország függetlensége védelmében, sikereket tudott elérni. Dicső hadjáratot vezetett északon, ahol a felszabadított területeken a cseh és a szlovák kommunisták kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot. Hogy miből táplálkozott a Vörös Hadsereg sikeres hadjárata? Abból, hogy a Tanácsköztársaság háborúja igazságos, forradalmi háború volt. Egyidejűleg harcolt a nemzeti önrendelkezésért és a proletárforradalom vívmányainak megvédéséért. „A háború, amelyet ti viseltek, az egyetlen jogos, igazságos, igazán forradalmi náború, az elnyomottak háborúja az elnyomók ellen, a dolgozók háborúja, a kizsákmányolok ellen, háború a szocializmus győzelméért. Az egész világon a munkásosztály minden becsületes tagja a ti pártotokon áll” — üzente Lenin 1919. május 29-én. A túlerőben levő ellenség és a belső ellenforradalom azonban visszavonulásra kényszerítette a Vörös Hadsereget. Magyarországra igen nehéz idők következtek. A fehérterror, a 25 éves Horthy-rendszer-. A magyar proletariátus szivéből azonban még a féktelen fehérterror sem tudta kitépni a felejthetetlen. 133 napot. Jellemző, hogy a proletárdiktatúra leverése utáni időszakban a párt illegális sejtjei rövid időn belül kiépültek, s 1920 tavaszán már megjelentek az országban az első kommunista propagandaanyagok, hírül adva: él, dolgozik a párt. A húszas évek közepén még legális fedőszervet, a gyorsan népszerűvé váló, s ezért hamar a hatóságoktól felmorzsolt MSZMP-t is szárnyra tudta bocsátani. A mély illegalitásban működő kommunista párt tevékenységének kiemelkedő aktusa volt az 1930 szeptemberi budapesti megmozdulás, ahol újra százezreket tudtak az utcára vinni a burzsoázia ellen. És a párt — vezetőinek sorozatos letartóztatása és kivégzése ellenére — hallatta hangját, a totális fasiszta diktatúra kiépítésének kísérlete, majd a fokozott háborús kizsákmányolás ellen, a fasiszta szövetséges blokkból való kilépés, a szovjetellenes háború haladéktalan befejezése érdekében, a független, szabad, demokratikus Magyarország megteremtése mellett, az antifasiszta egységfrontért. Amiért a kommunisták küzdöttek a fehérterror alatt, 1945. április 4-ével, hazánk felszabadításával következett be. A szovjet hadsereg elhozta a várva-várt felszabadulást, népünk előtt megnyílt a felemelkedés, a szebb, boldogabb élet lehetősége. A kis létszámú illegális kommunista pártból néhány hónap alatt több tízezres, számottevő politikai erőt képviselő, szervezetileg egységes marxista—leninista párt lett. Az MKP volt az egyetlen erő, amely a felszabadulás kezdetétől mutatni tudta a magyar népnek a háború okozta összeomlásból a kivezető utat, s meghirdette: lesz magyar újjászületés! A KJVTP 1945 májusi országos értekezlete határozatainak megfelelően küzdött a gazdasági stabilitásért, az infláció megszüntetéséért, a bányák, a bankok államosításáért. A kommunisták javasolták a 3 éves tervet, ők voltak, akik kidolgozták a szocialista átalakulás programját, megteremtették a jó forintot, leleolezték a reakciót. És élen haladt a párt a munkás egységfront, az egy- , séges munkáspárt megteremtésében, az új államhatalom kiépítésében, a szocializmus alapjainak lerakásában, a proletárdiktatúra megszilárdításában. Az eredmények mellett azonban pártunk hibákat is elkövetett, melyekért drágán fizetett. A személyi kultuszból eredő elméleti és politikai hibákat az ellenség kihasználta, s 1956-ban ellenforradalom tört ki. A magyar munkásosztály és a magyar nép legjobbjai; a szocialista rendszer hívei a Szovjetunió testvéri, internacionalista segítségével leverték az ellenforradalmat, S országunk, népünk, újra elindulhatott a felemelkedés útján. A forradalmi munkás-paraszt kormány rendkívül nehéz körülmények között kezdte meg a tevékenységét. Az ellenforradalom hallatlan anyagi és politikai károkat okozott. A Magyar Szocialista Munkáspárt azonban megmutatta a kivezető utat a nehézségekből. „A párt összes 'egészséges erőire támaszkodva helyreállítjuk és új életre keltjük a párt szervezeteit” — adta hírül az Ideiglenes Központi Bizottság felhívásában. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány és az MSZMP létrejötte és világos programja gyökeres fordulatot hozott. A párt újjáalakult tevékenységét olyan sikerek fémjelezték, mint. a mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése, a szocialista társadalom alapjainak lerakása, az életszínvonal állandó emelése, a kulturális forradalom teljes kibontakoztatása, a gazdaságirányítási rendszer reformja, a fejlett szocialista tásadalom építésének kezdete. A felszabadulást követő évtizedekben tehát hazánk — pártja vezetésével — nagy utat tett meg. Népünk áldozatos munkájának eredményeképpen a háború előttihez képest öt és félszeresére nőtt a nemzeti jövedelem, több mint tizenkétszeresére az ipar termelése. A mezőgazdaság kisebb területen lényegesen kevesebb ember munkájával csaknem 80 százalékkal ad többet. Az ország •állóeszköz-állománya majdnem négyszeresére emelkedett, s körülbelül 70 százalékát 1950 óta helyeztük üzembe. 1977- ben 3 hét alatt termeltünk annyi villamos energiát, mint 1938-ban egész évben. A lakosság egy főre jutó fogyasztása több mint háromszorosára nőtt. Az országépítő munka eredményei nyomán gyökeresen megváltoztak a lakosság életkörülményed. Sikeresen munkálkodunk a kulturális fel- emelkedés feladatainak megoldásán. Eddig elért eredményeinket húzta alá a Központi Bizottság 1978 áprilisi ülése, megállapítva: az élet minden fő területén, a politikai, a gazdasági, a kulturális életben eredményes munka folyik. Alapjában sikeresen oldjuk meg gazdasági életünkben az intenzív fejlődésre való áttérés és a számunkra nehezebbé vált nemzetközi gazdasági körülményekhez történő alkalmazkodás nagy erőpróbát jelentő és összetett feladatát, ötödik ötéves népgazdasági tervünk eddigi teljesítése azt bizonyítja, hogy egységes akarással úrrá tudunk lenni gondjainkon, nehézségeinken. 1979-ben és a következő években a gazdasági építőmunka sikeres folytatásának kulcskérdése, hogy fejlődésünk minőségi tényezőit, elsősorban a gazdasági egyensúlyt javítsuk. Minden más feladatot ennek kell alárendelni. Ha erőinket célirányosan összefogjuk, akkor megteremtjük annak feltételét, hogy közös erőfeszítéssel megőrizzük népünk elért életszínvonalát és a jövőben is gazdálkodásunk, termelésünk eredményeivel összhangban javítsuk rendszeresen tovább. Jó munkával teremtettük meg országunk nemzetközi megbecsülésének, tekintélyének alapjait Is. Népünk és munkásosztályunk a fejlett szocialista társadalom építésében tanúsított magatartásával, igazi szocialista hazafiságával, eredményeivel járul hozzá a proletár internacionalizmus eszméjének és gyakorlatának gazdagodásához, erősíti szövetségét, barátságát és együttműködését a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának tagállamaival, a szocialista közösség országaival. Ezzel járul hozzá a haladás erőinek világméretű előretöréséhez, szolgálja a béke és a társadalmi haladás ügyét. Pártunk hat évtizedes fennállása során következetes és legyőzhetetlen erőnek bizonyult, olyan forradalmi erőnek, amely' üldöztetéssel, káros befolyásokkal, hibákkal és tévedésekkel megbirkózva, szervezeti formáit a konkrét helyzetnek megfelelően változtatva, egy pillanatig sem szüntette be a nemzet felemelkedéséért, a szocialista társadalom megteremtéséért vívott küzdelmét, S hogy ez így lehetett, annak is köszönhető: pártunk a nép szolgálatában lett a nép vezetője. A párt 60 éves története során mindig küzdött a tömegek megnyeréséért, úgy hatott a dolgozók eszére és szivére, hogy tanult is a tömegektől. Ezért van pártunknak tekintélye, ezért építi napjainkban a magyar nép tettekkel szocialista hazáját. Ezért van az, hogy pártunk tagsága, népünk a KMP megalakulásának 60. évfordulóját az ügyhöz méltóan köszönti, s e történelmi napok emlékét megőrzi, az 1919-ben kezdett ügy büszke örökösének és folytatójának érzi magát ártunk születésnapján büszkén tekinthetünk vissza a útra, s meghajtjuk a kegyelet zászlaját az előző kommunista nemzedékek előtt, akik a maguk idejében igen sokat tettek a kommunista eszmék győzelmes elterjesztéséért. Kádár János elvtársnak, a párt megalakulásának 50. évfordulóján mondott szavait idézzük: „Érdemes volt küzdeni! Magasan leng a zászló, amelyet ők bontottak ki”. Fodor László, az MSZMP KB agitációs és propagandaosztályának helyettes vezetője * NÓGRÁD - 1978. november 24., péntek 5
