Nógrád. 1978. november (34. évfolyam. 258-282. szám)

1978-11-24 / 277. szám

Ä Varsói Szerződés tagállamainak nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról) Kezdettől fogva világos volt azonban, hogy a határo­zott előrehaladás az európai értekezlet által kijelölt úton, éppúgy, mint a világbéke meg".* szilárdítása, csak akkor le­hetséges, ha minden állam következetesen tevékenykedik ebben az irányban. Sajnálatos, hogy az esemé­nyek nem teljesen így alakul­tak. Megtörténik, hogy nyíl­tan megsértik az államok kapcsolatainak általánosan elismert elveit, súlyosan fe­nyegetik a békét és a nemzet, közi biztonságot, a népek sza­badságát és függetlenségét. Kísérleteket tesznek a nemzetközi viszonyok javu­lásának megállítására, sőt e folyamat visszafordítására. A fegyveres erők és fegyverze­tek növekedése nem állt meg, hanem folytatódik. Még nem sikerült hatékony intézkedés­ben megállapodni a katonai enyhülés és a leszerelés ér­dekében és ez fenyegeti az európai biztonság megszilár- $ dítása folyamatának fejlődé­sét. Nem szűntek meg, sőt néhány vonatkozásban nö­vekedtek a gazdasági és a mű­szaki-tudományos együttmű­ködés akadályai. Ellenséges politikai kampányokat foly­tatnak a szocialista országok, a kommunista- és munkás­pártok és más haladó, de­mokratikus erők ellen. Az imperialista és reakciós erők támadása, amely a né­peknek a szilárd békéért és a nemzetközi biztonságért ví­vott nehéz harcban elért ered­ményei ellen irányul, agresszi- ós, revansista és hegemonista célokat szolgál. A politikai ta­nácskozó testület ülésén kép­viselt államok szükségesnek tartják felhívni valamennyi békeszerető erő figyelmét ar­ra, hogy mindez komoly ká­rokat okoz a béke és a biz­tonság megszilárdításának és a nemzetközi együttműködés fejlődésének. A politikai tanácskozó tes­tület ülésén résztvevő álla­mok, amelyeknek meggyőző­dése, hogy a béke és a hala­dás szakadatlanul növekvő erői képesek új, jelentős si­kerek kivívására a békéért és a népek szabadságáért folyó harcban, kinyilvánítják eltö­kéltségüket, hogy a többi bé­keszerető állammal, az összes haladó és demokratikus erő­vel és a széles néptömegek­kel együttműködve új ösztön­zést adnak a helsinki záróok­mány, mint egységes egész, megvalósításának, annak, hogy új megállapodások szülesse­nek az együttműködés fejlő­dését és az európai, vala­mint a világméretű, valóságos biztonság elérését célzó konk­rét intézkedésekről és lépé­sekről. Készek arra is, hogy teljes aktivitással és energiá­val vegyenek részt a legfonto­sabb nemzetközi problémák megoldásában. II. A békét és a nemzetközi biztonságot, az enyhülést, a népek függetlenségét, gazdasá­gi és társadalmi fejlődését fe­nyegető legnagyobb veszély a fegyverkezési hajsza folytatá­sa és fokozódása, ütemének és méreteinek növekedése. A fegyverkezési hajsza fo­kozódása, amelyért a legag- resszívabb imperialista körök felelősek — nyilvánul meg a NATO-tanácskozás washing­toni ülésén elfogadott hatá­rozatokban, amelyek több tíz- milliárd dollárt irányoznak elő katonai célokra, az amúgy- is felduzzasztott katonai költ­ségvetések növelésére. Ezen az ülésen új, évtizedekre szó­ló programot ' fogadtak el, amely fegyveres erőik fej­lesztését szolgálja. E lépések szöges ellentétben állnak a helsinki záróokmány állásfoglalásaival és újabb akadályokat támasztanak Eu­rópa államai és népei köl­csönös megértése és békés együttműködése útján. A Varsói Szerződésben résztvevő szocialista országok határozottan fellépnek a fegy­verkezési hajsza fokozásának politikája, a katonai zsarolás kísérletei ellen, Ismételten ki­jelentik, hogy ők maguk so­hasem törekedtek és nem tö­rekednek katonai fölény ki­vívására, katonai erőfeszítése­ik kizárólagos védelmi ké­pességük biztosítására irá­nyulnak és mindig is erre fognak Irányulni. Abból in­dulnak ki, hogy az európai és világméretű katonai egyen­súlyt nem a fegyverzet nö­velésével, hanem csökkentésé­vel, konkrét, különösen nuk­leáris leszerelési intézkedések határozott foganatosításával kell fenntartani. A fegyver­kezési verseny további foko­zásának, méretei növelésének, a fegyverrendszerek további tökéletesítésének következmé­nyei mind veszélyesebbek a népekre nézve. Ennek megfelelően a politi­kai tanácskozó testület ülé­sén képviselt államok úgy vé­lik, hogy a jelenlegi körül­mények között a nemzetközi politika legfontosabb felada­ta: mielőbb döntő fordulatot elérni a fegyverkezési hajsza megszüntetéséről és a leszere­lésről folyó tárgyalásokon, mert ezt követeli a népek, az egész emberiség civilizációjá­nak alapvető érdeke. A népeknek nem új nukleá­ris rakétarendszerek, ballisz­tikus rakétákkal felszerelt ten­geralattjárók, szárnyasrakéták, kifejlesztésére van szüksége, hanem mindenfajta atomfegy­ver gyártásának teljes meg­szüntetésére és az atomenér- gia békés felhasználására. Az emberiség érdekeit nem a már meglevő tömegpusztító fegyverfajták tökéletesítése, új fegyverek — köztük a ne­utronfegyverek — fejlesztése szolgálja, hanem ezek gyár­tásának megszüntetése, va­lamennyi fajtájának betiltása. A népeknek nem a hagyo­mányos fegyverek további fej­lesztésére és tökéletesítésére, nem azok pusztító erejének to­vábbi fokozására van szüksé­ge, hanem a meglevő fegyve­res erők és fegyverzet olyan csökkentésére, amely nem okoz kárt egyetlen állam biz­tonságának sem, olyan haté­kony intézkedésekre tehát, amelyek elvezetnek a katonai enyhüléshez és leszereléshez. A politikai tanácskozó tes­tület ülésén képviselt orszá­gok határozottan fellépnek az­ért, hogy olyan hatékony in­tézkedésekre kerüljön sor eze­ken a területeken, amelyek meg tudják állítani az álla­mok — mindenekelőtt a kü­lönösen nagy katonai poten­ciállal rendelkező hatalmak — katonai erejének növelését, el­vezetnek a fegyverzet tényle­ges csökkentéséhez. Ebben a vonatkozásban az a legfonto­sabb, hogy tárgyalások Kez­dődjenek mindenfajta nukleá­ris fegyver gyártásának betil­tásáról és a meglevő készle­Megemlékezés a KMP 60. éyfordulójáról (Folytatás a 2. oldalról) talom birtokában tudatos je­lent és tudatos jövőt építeni az ember boldogulására. At ifjúságot éppen ez vonzza napjainkban is a párthoz. If­júságunk híve az eszméknek, es az eszmék tudatos megva­lósításának. Számunkra a mar­xizmus—leninizmusban, a párt politikájában éppen az a vonzó, hogy az eszme és gya­korlat, a történelem folyamán soha nem tapasztalt egységét valósítja meg. A fiatalok tudatosan, alko- fóan és cselekvőén részt vál­lalnak a fejlett szocialista társadalom építéséből, a me­gyei feladatok teljesítéséből. Döntő többségük $ becsülettel tanul és dolgozik, alkot, cse­lekszik a munkahelyén, a köz. eleiben. Megyénk fiataljai mindennapi tetteikkel bizo­nyítják ragaszkodásukat szo­cialista céljainkhoz, pártunk politikájához. Életideáljuk a tudatos, aktív, a közösségi em­ber. Olyan tulajdonságok, olyan magatartásformák ál­talánosságává küzdenek, ame­lyek a szocialista kollektívák és személyiségek kifejezői és megtestesítői, s amelyeket pártunk története során a legjobbak képviseltek. Vége­zetül pártunk történetének tanulságairól szólt. Az ideoló­giai és a politikai tapasztala­tokon túl a fiatalok azt a nemes, emberi alapot is fel- használhatónak tartják, amely példa lehet az újabb generációk előtt, amelyek nélkül nincs jövő, s nem biz­tosítható fejlődésünk töret­len íve. A fiatalok büszkén vállalják az elődök művének folytatását. Tapasztalataik győzik meg őket arról, hogy a párt helyes úton vezeti »»épünket, hogy erőfeszítései nyomán szebb, igazabb és gazdagabb lesz életünk. Felszólalt az ünnepi párt­bizottsági ülésen Anton Po- dolec, a közép-szlovákiai ke­rületi pártbizottság titkára is. A megyei pártbizottságnak, a megye párttagságának, vala­mennyi dolgozójának tolmá­csolta a közép-szlovákiai ke­rületi pártbizottság, a testvér­megye párttagságának, dol­gozóinak üdvözletét, jókíván­ságait. Majd arról a harcról, küzdelemről szólt, amelyet a munkásmozgalom legjobbjai, a kommunisták vívtak Ma­gyarországon és Csehszlová­kiában, Nógrád megyében és a közép-szlovákiai kerületben is az elnyomás, a fasiszta meg. szállók ellen. Megemlékezett a partizánharcokról, a Nóg­rádi Sándor vezette parti­záncsoport küzdelmeiről, amelyben együtt harcoltak a felszabadulásért magyarok és szlovákok. Ma már Csehszlovákiában is fejlett szocialista társada­lom építése folyik, amelynek a marxista—leninista párt a vezető ereje. A XIV. kongresz- szus határozataiban megsza­bott legfontosabb feladatokat az ország, így a közép-szlová­kiai kerület dolgozói is sike­resen teljesítették, s ma már a XV. kongresszus határoza­tainak, programjának meg­valósításán fáradoznak. Az ország, a kerület ipara, me­zőgazdasága egyaránt dina­mikusan fejlődik és folyama­tosan megvalósulnak a párt életszínvonal-politikai célkitű­zései is. Anton Podolec hang­súlyozta, hogy a szocializmust építő munkában bizton tá­maszkodhatnak a szocialista országok közösségére, a Szov­jetunió baráti segítségére. Ezért a baráti, testvéri kap­csolatok erősítése a Szovjet­unióval, a szocialista orszá­gokkal továbbra is fontos fel­adat. Mint mondotta, a szocia­lizmus építésében elért ered­mények kölcsönösen erősítik a szocialista országok ere­jét is. Ezért a közép-szlová­kiai kerület párttagjai, dol­gozói nagy figyelemmel kí­sérik a testvérmegye, a Nóg- rádban elért eredményeket és őszintén örülnek azoknak a sikereknek, amelyeket a XI. kongresszus megvalósítása során a megye dolgozói el­értek. Anton Podolec ezt követően átadta a közép-szlovákiai ke­rületi pártbizottság», ajándé­kát Géczi Jánosnak, a megyei pártbizottság első titkárának. A Kommunisták Magyaror­szági Pártja megalakulásának 60. évfordulójára emlékező ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. A tanácskozás további ré­szében a megyei pártbizott­ság Devcsics Miklós előter­jesztésében megvitatta a ter­melés hatékonyságának és mi­nőségének helyzetét a me­gye kiemelt ipari üzemeiben és meghatározta a további tennivalókat. A vitában Ozs- várt József, a salgótarjáni vá­rosi pártbizottság első titká­ra, Urmössy László, a Salgó­tarjáni Kohászati Üzemek vezérigazgatója, Rith Lajos- né, a balassagyarmati városi pártbizottság első titkára, Szalai László, az SZMT tit­kára, dr. Kovács Árpád, az MSZMP Központi Bizottsá­gának munkatársa, Zsuffa Miklós, a Nógrádi Szénbányák igazgatója és Sándor László, a Lampart ZIM salgótarjáni gyára pártbizottságának tit­kára mondott véleményt. A pártbizottsági ülés anya­gának részletesebb ismerte­tésére lapunk egy későbbi szá­mában visszatérünk. tek fokozatos csökkentéséről, egészen teljes felszámolásukig. Ezzel párhuzamosan el Kell érni a nukleáris fegyverek al­kalmazásának végleges betil­tását és azt, hogy minden ál­lam mondjon le az erő alkal­mazásáról az államközi kap­csolatokban. ' A Varsói Szerződés tagor­szágai jelentősnek tartják a megállapodások elérését a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a hadászati fegyverzetek korlátozásáról. Meggyőződésük, hogy hatal­mas jelentősége lenne, ha mi­előbb sikerrel befejeznék a szovjet—amerikai tárgyaláso­kat a hadászati támadófegy­verzetek korlátozásával kap­csolatos második megállapo­dásról és áttérnének olyan új megállapodások megkötésére e fegyverzetek csökkentéséről, amelyekhez a többi nukleáris hatalomnak is csatlakoznia kell. A politikai tanácskozó tes­tület ülésén képviselt államok síkraszállnak azért, hogy mi­előbb fejezzék be a tárgyalá­sokat, a fegyverkezési hajsza korlátozásáról, illetve meg­szüntetésének más vonatko­zásairól is. A Varsói Szerződésben résztvevő országok, mint eu­rópai államok, különleges je­lentőséget tulajdonítanak az európai katonai enyhülés, a le­szerelés kérdéseinek. A tagországok ismét meg­erősítik, készek mindent megtenni az európai biztonsá­gi és együttműködési értekez­let záróokmánya azon Közis­mert ajánlásának megvalósítá­sáért, hogy a katonai szem­benállás csökkentésével és a leszerelés előmozdításával ha­tékony intézkedésekre kerül­jön sor az európai politikai enyhülés kiegészítésére és a biztonság megszilárdítására. A résztvevő tagállamok minden módon hozzá kíván­nak járulni a közép-európai haderők és fegyverzet Köl­csönös csökkentéséről folyó tárgyalások sikeréhez. Szá­mos konstruktív javaslatot tettek a megbeszélések tárgyát képező alapvető kérdések meg­oldására. A tárgyalások döntő haladását célzó újabb jelentős erőfeszítésük az az 1973. jú­nius 8-án beterjesztett javas­lat volt, amely átfogja a meg­vitatás alatt álló kérdések egészét és biztosítja az érin­tett térségben a jelenleginél lényegesen alacsonyabb szin­ten, a két fél fegyveres erői­nek azonos nagyságát. A tár­gyalás azonban csak abban az esetben mozdulna el a holt­pontról, ha a másik fél vála­szát ugyanilyen konstruktív szellem hatná át. A politikai tanácskozó tes­tület ülésén képviselt államok, amikor kinyilatkoztatják azon törekvésüket, hogy továbbra is minden erőfeszítést meg­tesznek más államokkal együtt a fegyverkezési hajsza megfé­kezéséért és a leszerelés kér­déseinek sikeres megoldásá­ért, hangsúlyozzák a bizalom jelentőségét az államközi kap­csolatokban. Határozottan fel­lépnek azoknak az elveknek a szigorú tiszteletben tartásáért, amelyek elvetik az erő alkal­mazását és az erőszakkal va­ló fenyegetést az államnak az­ért, hogy minden vitás Kér­dést kizárólag békés eszközök­kel, tárgyalás útján oldjanak meg. Ennek megfelelően a ta­nácskozáson képviselt szocia­lista országok intézkedéseket javasolnak egyetemes szer­ződés megkötésére az erő­szakról történő lemondásról, a nemzetközi kapcsolatokban. Javasolják, hogy az össz­európai tanácskozás résztvevői vállaljanak kötelezettséget, hogy nem alkalmaznak első­ként nukleáris fegyvert egy­más ellen, hogy a NATO és a Varsói Szerződés n® növelje tagjainak számát, hogy a két fél ne lépje túl az 50—60 ezer fős szintet az európai hadgya­korlatokon, hogy az össz­európai értékezletekeii egyez­tetett bizalomerősítő intézke­déseket terjesszék ki a Föld­közi-tenger térségére is, hogy történjenek intézkedések a nukleáris fegyverrel nem ren­delkező államok biztonsága garanciáinak erősítésére. A tanácskozás résztvevői megerősítik országaik készsé­gét, hogy az Észak-atlanti Szövetség feloszlatásával egy- időben feloszlatják a Varsói Szerződés szervezetét, s első lépésként a katonai tevékeny­ség kölcsönös csökkentésével kezdve, felszámolják katonai szervezetüket. Ez nagy je­lentőségű lépés lenne a tartós béke megszilárdításában. A politikai tanácskozó tes­tület ülésén képviselt államok tisztában vannak azzal, hogy a fegyverkezési hajsza meg­szüntetésének erős ellenfelei vannak, mindenekelőtt azok az imperialista körök és mo-, nopóliumok, amelyek érde­keltek a fegyvergyártás állan­dó bővítésében és a fegyver- készletek növelésében, miután számukra ez a meggazdago­dás forrása, s egyben a füg­getlen országok és népek le­igázásának eszköze. A tanács­kozás résztvevőinek meggyő­ződése, hogy a fegyverkezési hajsza híveinek ellenállása megtörhető, ha a béke meg­őrzésében és megszilárdításá­ban érdekelt erők tevékenyek és egységesek lesznek. Ebbéli meggyőződésüket azok az elmúlt másfél évti­zed során elért eredmények támasztják alá, amelyek a fegyverkezési versenyt néhánv területen korlátozó két- és többoldalú szerződések és megállapodások rendszerében fejeződnek ki. A népek élet­bevágó érdekei most lényege­sen többet követelnek. A fegyverkezési hajsza megszüntetésében lehetőség van határozott előrelépésre. Minden erőfeszítést meg kell tenni azért, hogy ez megtör­ténjék. társaságnak a koreai nép nem­zeti eszméje megvalósulásá­ra irányuló konstruktív kez­deményezéseit, az ország min_ den idegen beavatkozás nél­küli, független, békés és de­mokratikus egyesítését. A szocialista országok a fel­szabadult országokkal fenn­tartott kapcsolataikban szi­gorúan tiszteletben tartják az egyenjogúság, a szuvereni­tás, a területi sérthetetlen­ség, a belügyekbe való be nem avatkozás és a kölcsönösen előnyös együttműködés el­vét. A szocialista országok ’a világ egyetlen térségében sem törekednek kiváltságok­ra, nem igényelnek katonai támaszpontokat, nem hajszol, nak koncessziókat., A szocia­lista országok, amelyek elvi alapokon ellenzik a befolyá­si övezetek létrehozására irá­nyuló imperialista politikát,' soha nem vesznek részt a be­folyási övezetekért vívott harcban. A tanácskozáson képviselt államok meggyőződése, hogy politikájuk —, amelyet a né­peknek a szabadságért, a füg­getlenségért és a társadalmi haladásért vívott harcával kaocsolatban folytatnak — világos és elvi politika, amely hozzájárul a béke megszilár­dításához, a népek szabad­sága nagy ügyének sikereihez. III. IV. A kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi kér­désekről folytatott vélemény- csere során a küldöttségek szükségesnek tartották alá­húzni, hogy a nemzetközi enyhülést veszélyezteti az az imperialista politika is, amely a gyarmati uralom, a fajüldö­ző rendszer elnyomása alóli felszabadulásért, az újgyarma­tosítás ellen, a függetlenségért és a társadalmi haladásért küzdő népek ellen irányul. Bár az imperializmus politi­kája az utóbbi időben kifino­multabbá vált, céljai nem változtak. A szocialista országok fel­léptek és fellépnek e politika ellen, amely szembenáll az emberiség történelmi fejlő­désének objektív követelmé­nyeivel. A szocialista orszá­gok megerősítik szolidaritá­sukat a népek küzdelmével, amely a gyarmatosítás, az új- gyarmatosítás, az imperialis­ta uralmi rendszer és elnyo­más bármely formája ellen folyik. Segítséget és támo­gatást nyújtottak és nyújta­nak a felszabadult országok népeinek, s a jövőben is fej­lesztik a sokoldalú elvtársi együttműködést az új szocia­lista orientációjú államok­kal. Határozottan támogatják Zimbabwe és Namíbia né­peinek a nemzeti független­ség mielőbbi kivívásáért foly­tatott önfeláldozó harcát. Szolidárisak DóI-Afrika né­pének az apartheid és a faji megkülönböztetés minden for. májának felszámolásáért ví­vott, igazságos harcával. Él­ítélik azokat a kísérleteket, hogy Zimbabwe, Namíbia és Dél-Afrika népeire olyan, számukra idegen, újgyarma­tosító döntéseket kényszerít­senek, amelyek újabb konflik­tusok veszélyét idézhetik elő ebben a térségben. Az ülés résztvevői ismétel­ten megerősítik az igazságos és tartós közel-keleti' béké­ről, a térség helyzetének igaz­ságos és átfogó politikai ren­dezéséről vallott elvi állás­pontjukat. A rendezésnek ma­gában kell foglalnia: az iz­raeli csapatok kivonását az 1967-ben megszállt összes arab területről; a palesztinai arab nép elidegeníthetetlen önrendelkezési jogának ér­vényesítését saját állama megteremtésének jogával együtt; a térség valamennyi állama biztonságának és füg­getlenségének szavatolását, beleértve Izraelét is. A jövő­ben is együtt küzdenek az arab államokkal, népekkel és minden haladó erővel együtt olyan rendezésért. amelyet csak minden érdekelt fél — beleértve a Palesztinai Fel- szabadítási Szervezetet is — részvételével lehet elérni. A tanácskozáson képviselt államok támogatják a Ko­reai Népi Demokratikus Köz­veszélyes tendenciákat szül a nemzetközi helyzet fejlődé­sében az imperialista körök­nek az a politikája is, amely egyfelől ösztönzi és támogat­ja a fasiszta és más reakciós rezsimeket az emberi jogok durva és tömeges megsér­tésében, másfelől az embe­ri jogok problémáját meg­próbálja felhasználni a szocia­lista országok belügyeibe va­ló beavatkozásra, a szocialis­ta társadalmi rendszer elleni támadásokra. A szocialista országok határozottan fel­lépnek az államok belügyei­be való mindennemű beavat­kozással szemben, síkraszáll­nak valamennyi nép azon jogának szigorú tiszteletben tartásáért, hogy saját maga döntsön sorsáról. Ismételten egyöntetűen ki­fejezik azon meggyőződésü­ket, hogy a tényleges demok­rácia és a valódi humaniz­mus összeegyeztethetetlen a gazdasági, a társadalmi és a politikai egyenlőtlenséggel, a nemzetiségi és a faji diszkri­minációval. Csak a szocializ­mus tartja tiszteletben a politikai, az állampolgári, a gazdasági, a szociális, a kul­turális és egyéb jogokat, a társadalom minden tagjá­nak, a munkához, a tanulás­hoz, a kultúrához, a tudo­mányhoz, az állam irányítá­sában való részvételhez való jogát. Az új társadalmi rend­szer keletkezésétől elválaszt­hatatlan az a törekvés, hogy valósággá váljanak az alap­vető emberi jogok, az ember­hez méltó, kizsákmányolás­mentes életre, a személyiség sokoldalú kibontakoztatásá­ra való jog. Az emberi jogok és a szabadság zászlaja — a szocializmus zászlaja. Az ülésen résztvevő orszá­gok határozottan visszauta­sítják azon államok uralko­dó osztályainak rágalmait, amelyeknek népe elszenvedi a tömeges munkanélküliség, a nemzetiségi és a társadalmi egyenlőtlenség, a faji meg­különböztetés. a szervezett bűnözés, és az erkölcsi ha­nyatlás minden következmé­nyét. (A nyilatkozat befejező részit szombati lapszámunkban kö­böljük). Díszvacsora A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsá­ga, a Legfelsőbb Tanács El­nöksége és a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa csütörtökön este a Kremlben díszvacsorát adott a Varsói Szerződés tag­államai politikai tanácskozó testületének ülésén részt vett küldöttségek tiszteletére. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Leg­felsőbb Tanács Elnökségének elnöke mondott pohárköszön­tőt. /

Next

/
Thumbnails
Contents