Nógrád. 1978. november (34. évfolyam. 258-282. szám)

1978-11-24 / 277. szám

/ Világ proletárjai, egyesüljetek! XXXIV ÉVF., 277. SZÁM ÁRA: 80 FILLÉR 1978. NOVEMBER 24., PÉNTEK Népünk azonosul a párt politikájával Ünnepi megemlékezés a Kommunisták Magyarországi Pártfa megalakulásának 60L évfordulójáról ' A Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 60. évfordulója alkalmából ünnepi ülést tartott tegnap Salgótarjánban, az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága. Dev- csics Miklós, a megyei pártbizottság titkára bevezető szavaiban többek között elmondotta, bogy a párt megalakulásának évfordulója elsősorban a párttagok, a kommunisták ün­nepe, de ünnepe az -egész munkásosztálynak, dolgozó népünknek is. Hiszen a szocialisfa társadalom építésében elért eredményeink, a hatvan évvel ezelőtti eseményekben gyöke­reznek, alapjait forradalmár elődeink terem­tették meg. Ezért emlékezünk tisztelettel a pártalapítókra, a Tanácsköztársaság harco­saira, az illegális pártmunka és a fasizmus elleni harc hőseire, a felszabadulás utáni küzdelmek részeseire, a szocializmus épí­tőire. Devcsics Miklós, a pártbizottsági tagok mellett az ünnepi tanácskozás résztvevői kö­zött üdvözölte a párt régi harcosait, a mun­kásmozgalom veteránjaid, a társadalmi és tö­megszervezetek vezetőit, valamint a KISZ- fiatalok képviselőit. Részt vett a pártbizott­sági ülésen Péter János, a Központi Bizott­ság párt- és tömegszervezetek osztályának helyettes vezetője, továbbá az Anton Podolec, a közép-szlovákiai kerületi pártbizottság ide­ológiai titkárának vezetésével, a Nógrád me­gyében tartózkodó küldöttség valamennyi tagja. Az évforduló alkalmából Géczi János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a me. gyei pártbizottság első titkára mondott ünne­pi megemlékezőt. Géczi János beszéde ’ Tisztelt pártbizottság! Kédves elvtársnők, elvtársak! Hatvanéves hazánkban a kommunista mozgalom, hat éytizeddel ezelőtt alakult meg 'a Kommunisták Magyarorszá­gi Pártja. Ez az esemény for­dulópontot jelentett munkás- mozgalmunk, népünk törté­netében: a kommunista párt állt a kizsákmányoló osztá­lyok hatalmának megdönté­séért, a szocialista társada­lom megteremtéséért vívott harc élére. A párt a prole­tariátus élcsapataként szerve­ződött, de születésétől kezd­ve a legszélesebb néptömegek érdekeit képviselte, milliók vágyait, reményeit fogalmaz­ta meg, azokért szállt síkra. Ezért jelentős dátuma 1916. november 24-e egész nemzeti történelmünknek. Pártunk megalakulása ha­zánk századeleji társadalmi, politikai, gazdasági helyzeté­ből következett. A Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom szelleme, az orosz proletariá­tus példája, a szocializmus valóságának tudata biztató üzenetnek minősült a kapita­lista elnyomástól szenvedő, az I. világháború poklát megjárt tömegek számára. Felismer­ték, hogy alapvető érdekük a háború befejezése, a béke, a nemzeti függetlenség megte­remtése. E célkitűzéseket ír­ta zászlajára az 1918. októbe­rében győztes őszirózsás for­radalom A súlyos, feudális marad­ványokkal terhelt reakciós társadalmi, politikai viszo­nyok felszámolásának polgá­ri demokratikus programja azonban már nem volt elég­séges. A győztes szocialista forradalom példájára és ha­tásaként a néptömegek min­denfajta elnyomás megszün­tetését akarták, s e célok már messze túlmutattak a polgári demokratikus rendszer kere­tein. A haladó érdekeket képvi­selni, a kizsákmányolás ellen következetesen harcba szállni a munkásság küldetése volt hazánkban is. A mi munkás­ságunk is lététől kezdve szemben állt a burzsoáziával, küzdött az elnyomás ellen. Nem teljesíthette azonban feladatát forradalmi elmélet­tel felvértezett szervező, irá­nyító erő nélkül. Szükség volt egy olyan pártra, amely vezetni tudta a mozgalmat, s tovább vinni a forradalom zászlaját. E történelmi szük­ségszerűség hívta életre a magyar munkásság lenini tí­pusú élcsapatát: a Kommu­nisták Magyarországi Pártját. tője lett. 1919. március 21-én, a kommunista párt irányítá­sával — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után másodikként a világon — ha­zánkban is győzött a proletár- diktatúra, a hatalom a mun­kásosztály, a nép kezébe ke­rült. A Magyar Tanácsköztár­saság. — a lenini tanításokat követve — rövid idő alatt bi­zonyította, hogy a dolgozó nép, a munkásosztály és párt­ja vezetésével képes az új társadalom, a szocializmus megteremtésére. Az új típusú államszervezet kiépítésé, a gyárak államosítása, szociális, kulturális intézkedések sora jelezte a munkáshatalom ér­vényesülését. Elismerésre méltó eredmények születtek Salgótarjánban és megyénk más helyiségeiben is. Népünk elszántan harcolt a Tanácsköztársaság vívmá­nyainak megőrzéséért. Ezt A párt hat évtizedes harcára Géczi János, a megyei párt- bizottság első titkára emlé' kezett, a megyei pártbizottság tegnap megtartott ünnepi ülé­sén. igazolja a dicsőséges északi hadjárat is, amelyben megyénk munkásai * is bizonyították helytállásukat. A nemzetközi reakció osztályösszefogása, az imperializmus fegyveres in­tervenciója, túlereje — a fia­tal Vörös Hadsereg és az új rend minden védelmezőjének erőfeszítései ellenére — vér­be fojtotta a Tanácsköztársa­ságot, derékba törte a magyar munkásság 133 napos hatal­mát, népünk szabadságát. Harc a szocializmusért A forradalom vezető ereje A párt bázisát a baloldali izociáldemokraták és a for­radalmi szocialisták legprog- esszívabb erői alkották, őket izólította egységbe a Szovjet- Droszországból hazatért in- ernacionalisták kezdeménye- iő, hívó szava, akik közvetle- lül ismerkedhettek meg a enini tanításokkal, a forra- ialmi gyakorlattal. E három örradalmi irányzat képvise- ői alapították meg a Kom- nunisták Magyarországi Párt­ját. Megválasztották a párt központi Bizottságát, élén Sun Bélával, akit marxista nűveltsége és a Nagy Októ- ter hatása érlelt a forrada- om vezetőjévé. A párt tevékenységét olyan programmal kezdte meg, ímely a társadalmi haladás is a nemzeti érdek elválaszt- natatlan egységére épült, ímely konkrétan napirendre ;űzte a hatalom közvetlen -negragadását is. Ez fogalma­zódott meg a párt lapjának, a. Vörös Újságnak 1918. de- :ember 3-i, első számában is: .Elérkezett az ideje a szocia­lizmus megvalósításának. És a proletariátus érzi az erőt, s az akaratot is magában ezért a megvalósításért síkra száll­ni... Ezért állunk mi, kommu­nisták a magyar munkásság elé, hogy a szükségszerűen el­következő, sőt már itt levő új, proletárforradalomra elő­készítsük”. . A párt tömegbefolyásának, tudatos szervező, nevelő mun­kájának volt köszönhető, hogy néhány hónap múltán már 30—40 ezer tagja volt, száz­ezrek követték jelszavait, programját. A forradalmi lendület ma­gával ragadta megyénk — Nógrád megye — munkássá­gát is. A párt eszméi, prog­ramjának célkitűzései különö­sen termékeny talajra találtak a salgótarjáni iparmedencé­ben. A bányász- és vasas­szakszervezetek haladó veze­tői és tagjai, a "Szovjet-Orosz- országból hazatért volt hadi­foglyok, internacionalisták or­szágosan is elsők között csat­lakoztak a Kommunisták Ma­gyarországi Pártjához. A párt salgótarjáni szervezete már 1918 decemberében megala­kult és élére állt a munkás- hatalomért vívott küzdelmek­nek, folyamatosan növelte lét­számát, tömegbefolyását. Pártunk forradalomban szü­letett, s a forradalom veze­A proletárdiktatúra leveré­sét nemzeti történelmünk leg­sötétebb negyedszázada követ­te. Az ellenforradalmi Horthy-korszak uralmával egész népünkre, — de külö­nösen a haladó érzelmű és gondolkodású emberekre, a forradalmárokra, a kommu­nistákra — nehéz évek vár­tak. A párt illegalitásba kény­szerült, de nem vesztette el forradalmi hitét, elszántan teljesítette veszélyekkel ter­hes küldetését. Az osztályöntudat, az em­berhez méltatlan körülmények tüzelték ellenállásra, szólítot­ták sztrájkba, éhségmenetbe Nógrád megye kommunistáit, a munkásmozgalom legjobb­jait is. A nyirkos koióniala- kások íélhományában szerve­ződött, s a dolgozók mind szé­lesebb tömegeire hatott az il­legális pártsejtek tevékenysé­ge. Dolgozóink legjobbjai so­ha nem veszítették el hitüket, erejüket a fehérterror elleni harc szervezésében és szélesí­tésében. A II. világháború alatt to­vább erősödött a párt tömeg­bázisa. A párt szervezője, ösztönzője volt a magyar an­tifasiszta ellenállási mozga­lomnak, a tömegek békevá­gyát is kifejezte, képviselte. A német megszállás, a nyilas rémuralom idején a munká­sok országszerte — így me­gyénkben is — nyerítették a gépeket, termelőberendezése­ket, szaboltálták a munkát. Az elszántság példája volt a karancslejtősi bánvászok el­lenállása is. A Vörös Hadse­reg oldalán szerveződött par­tizánmozgalom egyik egysége a Karancs erdőségeiben har­colt. Nógrádi Sándor parancs­noksága alatt együtt harcol­tak a magyarokkal — többek között — szovjet és szlovák partizánok is. Ezen kívül még több helyen a szervezétt ellenállások különböző formái mutatták megyénk dolgozói­nak harcos elszántságát a fennálló társadalom megdön­tésére és az új szabad haza megteremtésére. 1945-ben a magyar nép szá­mára is történelmi jelentő­ségű fordulat következett be a háborús eseményekben: a Szovjetunió Vörös Hadseregé­nek és szövetségeseinek közös harca szétzúzta a fasizmus erőit. Felszabadult hazánk és béke köszöntött egész Európára. Visszanyertük nem­zeti függetlenségünket, s megteremtődött a reális le­hetősége az 1919-es eszmék végleges valóra váltásának. A ^kommunista párt prog­ramja alapján kezdődött az ország újjáépítése, megtörtént a földosztás, a bányák, gyá­rak, bankok, iskolák államosí­tása. E program megvalósítá­sa éles osztályküzdelmekben, pártharcokban ment végbe. A párt politikai súlya és tömegbefolyása megyénkben különösen jelentős volt. Ezt igazolja, hogy 1945-ben, a nemzetgyűlési választásokon 10, 1947-ben pedig már 15 százalékkal kapott több szava­zatot az országos átlagnál. (Folytatás a 2. oldalon) Közlemény a Varsói Szerződés tagállamai pulii kai tanácskozó testületének üléséről 1978. november 22—23-án Moszkvában ülést tartott a Varsói Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyúj­tási Szerződés tagállamainak politikai tanácskozó testületé. A politikai tanácskozó testület ülésén áttekintették az európai helyzet alakulásával összefüggő időszerű kérdéseket és véleményt cseréltek az általános nemzetközi helyzet né­hány kérdéséről. A tárgyalások középpontjában az enyhülési folyamat fejlődéséért, a leszerelésért vívott harc további lépései álltak. A tanácskozás résztvevői a Varsói Szerződés tagállamai­nak egyhangúlag elfogadott nyilatkozatában ismertették helyzetértékeléseiket, következtetéseiket és javaslataikat. Megállapodtak abban, hogy a Szovjetunió, mint a tanácsko­zás házigazdája, a nyilatkozatot az ENSZ hivatalos doku­mentumaként fogja terjeszteni és annak tartalmát az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vett vala­mennyi állam kormányának tudomására hozza. A tanácskozás résztvevői, híven a kommunista és mun­káspártjaik kongresszusán elfogadott elvi irányvonalhoz, a politikai tanácskozó testület ülésén ismét megerősítették szi­lárd elhatározásukat, hogy folytatják következetes küzdel­müket az általános békéért, a népek szabadságáért és füg­getlenségéért, a fegyverkezési verseny megszüntetéséért és a leszerelésért, az enyhülésért, a népek közötti bizalom és barátság erősítéséért. A tanácskozás résztvevői nem kímélik erőiket annak érdekében, hogy korunk eme legidőszerűbb feladatai gyakorlati megoldást nyerjenek. Megállapodás született arról, hogy meghatározott idő múlva a külügyminiszterek bizottságának ülésén a helyzet alakulásának figyelembevételével áttekintik a nyilatkozat­ban foglalt feladatok teljesítésével kapcsolatos további teen? dókét. Az ülés részvevői jelentést terjesztenek kormányaik elé a végzett munka eredményéről. A politikai tanácskozó testület meghallgatta Viktor Ku- likovnak, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői főparancsnokának, a Szovjetunió marcalijának jelenté­sét _ az egyesített parancsnokság gyakorlati tevékenységéről. " A politikai tanácskozó testület ülése a testvéri barátság és az elvtársi együttműködés légkörében végezte munkáját. (MTI) A Varsói Ssersódés tagállamainak nyilatkosata (Elfogadta a politikai tanácskozó testület moszkvai ülése 1978. november 22 —23*án) Rövidített szöveg Kis Csaba, az MTI tudósító­ja jelenti: A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság, a Lengyel Népköz- társaság, a Magyar Népköz- társaság, a Német Demokra­tikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetsége képvise­lői a Varsói Szerződés tag­államai politikai tanácskozó testületének 1978. november 22—23-i moszkvai ülésén át­tekintették az európai^ helyzet fejlődésének időszerű kérdé­seit és véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet néhány kérdéséről. A tárgyalások középpontjá­ban az enyhülési folyamat fej­lődéséért, a leszerelésért ví­vott harc további lépései áll­tak. Az ülés résztvevői megál­lapították, hogy az utóbbi idő­ben még erősebbé vált a né­pek, valamennyi haladó és békeszerető erő eltökéltsége, hogy véget vessenek az impe­rializmus, a kolonializmus és a neokolonializmus agresz- szív és elnyomó politikájának. Mind szélesebben bontakozik ki a békéért, az enyhülésért, a fegyverkezési verseny meg­szüntetéséért, a szabadságért és társadalmi haladásért, a békés, egyenjogú nemzetkö­zi együttműködésért vívott harc a nemzeti függetlenség és a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartása, a bel- ügyekbe való be nem avatko­zás alapján. E harcban jelen­tős, kedvező eredmények szü­lettek. Az enyhülés tenden­ciája, amelynek során vala­mennyi állam egyenjogúsá­gát elismerik és tiszteletben tartják, mind nyilvánvalóbb hatást gyakorol a világ fej­lődésére általában. Ugyanakkor megnövekedett az imperialista és a reakciós erők aktivitása, megpróbál­ják befolyásuk alá vonni a független államokat és né­peket, ösztönzik a fegyver­kezési versenyt, durván be­avatkoznak más államok bel- ügyeibe, ami veszélyezteti, az enyhülés folyamatát, s szem- benáll a népeknek a békére, a szabadságra, a függetlenség­re és a haladásra irányuló törekvéseivel. Az események fejlődése egé­szében igazolta a Varsói Szer­ződés tagállamainak „A nem­zetközi enyhülés új eredmé­nyeiért, az európai biztonság megszilárdításáért, az európai együttműködés fejlesztéséért” című nyilatkozatában foglalt értékelést, amelyet a politikai tanácskozó testület 1976. évi bukaresti ülésén fogadtak el. /. Az ülés résztvevői különös figyelmet szenteltek az euró­pai biztonság megszilárdítá­sának és az együttműködés fejlesztésének. Megállapítot­ták, hogy az európai konti- aensen jelentős kedvező vál­tozások mentek végbe. Ezt elősegítette, hogy a kontinens államainak kapcsolatai az európai biztonsági és együtt? működési értekezlet záróok­mányában foglalt elvek szel­lemében fejlődnek. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet be. fejezése óta hasznos munka folyt a tanácskozáson kidol­gozott elvek és megállapodá­sok valóra váltásáért, amely megalapozta a további előre­haladást. Az élet igazolta, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekez­let záróokmányában rögzített hosszú távú program helye­sen határozza meg a béke ér­dekében teendő intézkedéseket és megbízható irányt ad a további tevékenységnek. Fontos tény, hogy a belgrá­di találkozón az összeurópai értekezlet minden részvevő­je megerősítette készségét a helsinki értekezlettel elkez­dett folyamat folytatására, bár számoj lényeges, gyakorlati jelentőségű konstruktív ja­vaslatban — többek között a biztonság katonai aspektu­saiban — nem született meg­állapodás. Kedvező az a meg­állapodás, amely szerint 1980- ban megtartják a részt vevő államok képviselőinek soron következő találkozóját Mad­ridban, az összeurópai ta­nácskozással megkezdődött sokoldalú folyamat keretében. A kontinens népei azt vár­ják, hogy a madridi találko­zó ténylegesen előmozdítja. az európai biztonság és együttműködés ügyét és külö­nösen a katonai enyhülés, a leszerelés előrehaladásához járul hozzá. A mostani ta­nácskozáson képviselt szo­cialista országok kinyilvánít­ják eltökélt szándékukat, hogy hozzájárulnak a madri­di találkozó sikeréhez. (Folytatás a 3. oldalonJ1

Next

/
Thumbnails
Contents