Nógrád. 1978. november (34. évfolyam. 258-282. szám)

1978-11-23 / 276. szám

A hé< vé»én foHént A szombati NB I-es találkozó döntő mozzanata: a győri vé­dők szabálytalankodnak Bíróval és Berindánnal szemben. A megítélt büntetőből Szoó egyenlített. STC—Rába ETO 2—2. V A listavezető idei első pontvcsztcsc a megyei rangadón... A képen az egyik főszereplő, Smida hárít a haltai csatárok elől. Nagybátony-r-St. Síküveggyár 0—0. Herbst Rudolf felvételei Verejtéfces győzelmek Miskolczi Katalin, a hazai együttes motorja ezen a mér­kőzésen is a legjobb dobónak bizonyult. STC—DASE 85—67 (36—57). Salgótarján, v.: Patai. STC: Ju­hász (38), Lajgut (11), Tóth (10), Balogh (—), Palla (6), cs.: No- vák (2), Magyar (8), Svantner (—), Szlivka (10). Edző: Boronyai Ta­más. Görcsös erőlködéssel, széteső támadásokkal, percenként ismét­lődő hibákkal telt az első fél­idő. Az STC kezdett jobban. Több pontos vezetése csupán a 15, percig tartott. Innen a debre­ceniek átvették az irányítást. A második félidő 5. percében. a váltott vezetés után hárompon­tos előnyt harcolt ki a hazai csa­pat. Végül is a fölényesnek tűnő, nagyarányú győzelmet elsősor­ban Juhász nalánkok alatti ener­gikus játékának, s 38 pontjának köszönhetik. Boronyai Tamás, az együttes e Izöje. a mérkőzés végén keser­nyés humorral. ígv' jellemezte a talá.!k*>z^t; — Még e°rv liven gvés­zelem. s a csarnok lelátói üresen maradnak. Juhász Béla a gyenge napot kifogó csapat erőssége volt. Mindkét palánk alatt kitűnő teljesítményt nyújtott. STC—DASE 69—67 (36—36). Salgótarján, v.: Patai, STC: Mis- kolczi (33), Anda (14), Kővágó (10), Martinkó (8), Krenács (4). es.: Nagy (—), Hegyi (—). Válóczi (—), Belinyák (—'), Hegedűs (—). Edző: Szarvas József. A fegyelmezetten zónázó ellen­fél egy-két pontos vezetését 16—16-ig az STC csak egyenlíteni tudta. A félidő végéig egyik csa­pat sem tudott nagyobb arányú előnyt szerezni. A hazai együttes játéka a szünet után is lassú és körülményes volt. A DASE 15 percig vezetett. Az STC újra csak egvenlíteni tudott. Mindössze egy esetben szerzett négypontos előnyt. A győzelemnek fő részese Miskolczi volt, az ellenfél leg­jobbját, Czinét sokszor kettőn sem tudták semlegesíteni, A gvő- zelmet jelentő kosarat Mart’nkó az utolsó percben dobta a háló­ba. — maty us — Sporthírek Pontozógép is „őrködik” a moszkvai olimpia tornaverse­nyei felett — ez derül ki La- rissza Latinyina, a melbour- nei és római olimpiai bajnok­nő, a moszkvai nyári játékok szervező bizottságának egyik főszakértője, a Komszomolsz- kaja Pravda hasábjain megje­lent cikkéből. Az egykori vi­lághíresség arról számol be, hogy a rigai VEF elektronikai gyárban elkészült a „Torna— II.” elnevezésű, speciális be­rendezés, amelynek feladata, hogy a pontozóbírák munká­ját segítse, s ugyanakkor el­lenőrizze is. A „Torna—II.” meggyorsít­ja az eredményszámítást, s ugyanakkor arra is jó, hogy a bírók munkája mentesüljön a korábban gyakorta tapasz­talt szubjektivitástól, az olyan­fajta ítélkezéstől, amelyet a rokonszenv, illetve az ellen­szenv sugall. Rigában egy másikfajta készülék prototípusát is be­mutatták, ezt a talajgyakorla- tokná] lehet majd kiválóan alkalmazni. Ez a berendezés a talajszőnyeg szabályok ál­tal rögzített határainak „meg­szegését” regisztrálja. Halléban véget ért a nemzet­közi sakkverseny. Faragó 9 ponttal lett a második az ugyancsak 9 pontos NDK-beli Uhlmann mögött. A nőknél Porubszky 8. lett. A győzelmet itt is az NDK-t képviselő sakkozónő szerezte meg, Hofmann 10,5 ponttal. Leginkább a közönségnek tetsző nemzetközi „szuper- öttusuversenyt” rendeznek december 3-án a londoni Crystal Palace-ban. A viadal érdekessége, hogy az öt szá­mot — különleges szabályok szerint — egy nap alatt bo­nyolítják le. Erre a különös próbatételre 12 neves öttusá­zót nyertek meg a rendezők, a Reuter hírügynökség jelen­tése szerint az olimpiai baj­nok lengyel Peciakot és a magyar Horváth Lászlót is. ' (MTI) Ver*rnrnoiptár I979-re Sporltervek a rétsági járásban Elkészítette a rétsági járási sportfelügyelőség az 1979. évi helyi versenynaptár terveze­tét, melyet jóváhagyásra meg­küldött az MTSH-nak. Az elő­ző évek tapasztalatait és ha­gyományait, igényeit figye­lembe véve került sor a részle. tes program elkészítésére. A sportfelügyelőség igyekezett mindenki számára minél szí­nesebb és vonzóbb programo­kat összeállítani. Különösen azokban a sportágakban, ame­lyek iránt főleg az utóbbi idő­ben megr.övekedett a fiatalok érdeklődése. A legnépszerűbb továbbra is a labdarúgás. Eb­ben a sportágban a legfiata- labbaktól az öregfiúk kor­osztályáig szabadtéri és a te- remrendezvónyek sokasága került a tervbe. A .labdarúgást követi a kézilabda. Hagyomány már a járási bajnokság indítása mellett, egy-egy ünnep, év­forduló alkalmára szervezett kupatalálkozó. (Romhány, Tereske, Diósjenő, Nagyoro­szi), Egyre inkább előtérbe kerül a sportágon belül a női versenyzők foglalkoztatása és ennek érdekében a sportfel- ügyelőség nemcsak a felnőtt, hanem az ifjúsági verseny­zői részére Is egyre több ver­senyprogramot ütemezett be. Továbbra is nagy hagyomá­nyai vannak a teremtorna- küzdelmeknek, melyeket a rétsági tornateremben ren­deznek meg. 1979. kezdetén a felnőtt férfi- és női bajnokság mellett a szövetség tervezte az ifjúsági leány- és fiúte­remtornát is. A fent említett legnépszerűbb sportágak mel­lett sakkban, asztalitenisz­ben, birkózásban, röplabdá­ban, tájékozódási futás, teke- sportágakban Is az előző évektől jóval több, színesebb programot állított össze a járási sport lel ügyei őség, Salgótarjáni TC—Szovjet olimpiai válogatott 1—0 (1—0) Salgótarján, 1000 néző, v.: Urbán. STC: Magyar (Szőke, Kun) — Gecse (Cséki), Kegye, Kmetty (Földi), Kovács J. — Varga (B. Kovács), Básti (Bal­ga), Kajdi — Szoó, Bíró, Jeck (Berlndán). Edző: Dr. Lakat Károly. Olimpiai válogatott: Daszajev — Rogyin, Grigor- jev, Szulakvelidze, Roman- cev, — Adzsem, Tarhanov, Vasziljev — Usztimcsik (Pet- rakov), Andrev, Klementyev. Edző: Logofet I. A mérkőzés előtt Szepesi Antal, a sportkör elnöke méltatta az aktív labdarúgás­tól búcsúzó, a klubnak az elmúlt évtizedben sok dicső­séget szerző játékosokat, Ge- csét, Jecket, Kmettyt, Ma­gyart és Szőkét. Az utolsó aktív szereplésük percei alatt gyakran zúgott a vastaps. Szellemes húzásuk, helyzet­teremtő készségük és „ki­öregedetten” is lendületes játékuk nyomán. A mérkőzés első .perceiben mindkét együttes kapuja előtt bőven akadt izgalom. Az első percben Tarhanov lövését Magyar csak kiütni tudta, Andrev rácsapott a labdára, s azt az ötös sarkából mellé durrantotta. A 4. percben Básti pontosan ívelt szögle­tét Jeck tovább csúsztatta, Szoó pár méterről kapásból magasan mellé lőtte. A 12. percben Jeck adott munkát Dasza jevnek. A következő per. ceket távoli pontatlan lövé­sek jellemezték. A 36. perc­ben esett a mérkőzés egyet­len gólja. Bíró—Berindán kényszerítő adogatásokkal közelítették a szovjet kaput. A kapura törő és gólhelyzet­be került Bíró elől a mente­ni akaró Szulakvelidze hat méterről a kifutó kapus mel­lett a saját hálójába lőtt, 1—0. A 42. percben Andrev, Klementyev támadás végén a kiugró Usztimcsik nyolc méterről lőtt mellé. A követ­kező percben Kegye hibájá­ból Andrev tört kapura, már csak Kunnal állt szemben, éles lövését Kun nagy bra­vúrral védte. A szünet utáni első percben B. Kovács rövid hazaadása okozott izgalmat a nézőtéren. A 47. percben Andrev a ka­pu torkából lőtt mellé. Az 56. percben Tarhanov ment el Cséki mellett, az alapvonal­ról visszagurított, a jól helyez­kedő Andrev az ötösvonalról lőtt kapura, Kun ismét bra­vúrral hárított. A 72. perc­ben Tarhanov kígyózott át a hazai védők vonalán, baj­ra kisodródva az alapvonal közeléből a jobb felső kapufát találta el. A hátralevő per­cekben változatlanul a szov­jet csapat irányította a küz­delmet, de a tízfős hazai vé­dőfalon nem talált rést. Az első félidőben kiegyen­súlyozott volt a játék. Mind­két oldalon akadtak helyze­tek. A kapusokat egyik tá­madósor sem állította túl ne­héz helyzet elé. A válogatott általában távoli lövésekkel kísérletezett. Ezek többnyire fölé, vagy mellé szálltak. A tarjániakat megzavarta a gyors, szoros emberfogásra épülő taktika, szétesően ját­szottál? és ellenfelükhöz ha­sonlóan a középen kísérletez, ték áttörni a védőfalat. Szü­net után a szovjet együttes uralta a mezőnyt. A második játékrészben úgyszólván az utolsó percekig az STC térfe­lén tartották a labdát.. Vál­tozatlanul középen akarták megoldani az egyenlítésre tö­rekvő rohamaikat. A helyze­tük nehéz volt, mert az STC sokszor nyolc-tíz fővel is védekezett a 16-os vonalán. Jó: Romaneev, Tarhanov, Klementyev, ill.: B, Kovács. Jeck, Berindán. (mátyus) A fáiéit vezetőkről — mindenkinek Mindegy, hogy milyen já-. tékot vezetnek, az is mindegy, hogy hol. Működésükét egyér­telműen neh& elbírálni, mert számtalan esetben előfordul, hogy egymás mellett álló két szurkoló összevész, mert egy eseményt, ami a pályán tör­tént, mindketten másként ítél­ték'meg. Pedig mindketten ugyanazt látták. Annak ellenére, hogy na­gyon sok játékvezető kikép­zése történik évenként, a já­tékvezetőt küldő szerv egyre nagyobb nehézséggel tudja csak hétről hétre ezt a felada­tát ellátni. Előfordul,’ hogy nem Is tudnak kit küldeni, így a csapatok közös meg­egyezéssel szükség-játékveze­tőt választanak, aki szívesség­ből levezeti a mérkőzést. Mindenki tudja, azt, aki mérkőzésekre jár, hogy ez már nem az igazi. Itt. már értékét veszíti a bajnoki találkozó. Hiányzik a „fekete ember.” Ilyenkor hangzik el, hogy „ennél még egy rossz bíró is jobb lenne”. A közönség min­denkit szid, akit hibásnak tart, csak éppen arra nem gondol, hogy ebben „ö” (a közönség) a hibás. Ennek bizonyítására név és hely nélkül néhány példát szeretnék leírni, biz­tosan ’ minden olvasó tudna hozzátenni még néhányat: — Megyei bajnoki mérkőzés folyik. Nincsen egy „súlycso­portban” a két csapat, a job­bik már az első tizenöt perc­ben 2—0-ra vezet. -A játékve­zetőnek nincsen sok dolga, sportszerű, könnyű mérkőzés ez az ő szemszögéből. A kö­zönség közül három hang éle­sen, gúnyosan, sértően, egész idő alatt nyomdafestéket nem tűrő szavakkal pocskondiázza a játékvezetőt, aki pedig vét­len abban, hogy a jobbik csa­pat végül fölényesen, gólok­kal nyerte a mérkőzést. — Ifjúsági kupamérkőzés után azzal megy el a végül is győztes csapattól, hogy nem hitte volna azt, hogy vele szemben így viselkedjenek (itt a helyi szurkolók és a vezetők közül Is néhányan. — A helvi csapat elveszíti a mérkőzést, mert levesebb, jobb volt az ellenfél. Többen a sznr-Vnlök közül úgy vélik. hogy a játékvezető a hibás, mert nem adott meg egy sze­rintük jogos tizenegyest, vagy mert megítélte az ellenfél gól­ját, pedig az les volt. A mér­kőzés közbeni bekiabálások, fenyegetések, a vereséget el­viselni nem tudó hevület azt eredményezi, hogy közrefog­ják a bírót és szemenköpik, bokánrúgják stb. Alig tud rendőri segédlettel kiszökni a községből. — Egy távoli helyen meg­kérdezi a vesztes vendégcsa­pat vezetőjétől a bíró, hogy egy elágazásig elvinnék-e őket, mert ígv néhány órá­val hamarább hazaérkezné­nek. Azt a választ kapja, hogv elvihetik, de felelősséget nem vállal a vezető, ha a kocsi­ban agyonverik' őket. Természetes, hogy csak két- három ilyen „kaland” kell egy embernek, és talán még az is, hogy a feleség, vagy a gyerek is ott legyen, s leteszi a sí­pot. Érthető ez, hiszen ön­ként. vállalt feladat ez, és ha nincsen megbecsülése, akkor nem szabad, nem kell csi­nálni! A játékvezető minden hí­resztelés ellenére nem pén­zért teszi azt, amit tesz. Nem lehet fizetésnek nevezni azt a 25 forintot, amit a partjel­zésért, vagy a 40 forintot, amit a játékvezetésért kap egy-egy járási bajnoki mér­kőzés után. Minden esetben hat-hét órájába kerül ez! Ha nem pénzért teszi, ak­kor miért? Kizárólag sport- szeretetből. Legtöbbjük ki­öregedett sportoló, aki hosszú évek tényleges játéka után nem tud megválni a zöld gyeptől. Tovább is a pályán szeretne lenni, segíteni ked­venc sportágát, közreműködni, hogy a közönség vasárnapról- vasárnapra szórakozzon; örül­jön, ha győz, búsuljon, ha ve­szít a csapat. Ez már ezzel jár. Ezek az emberek nem ér­demük meg azt a szidást, fe- nyegetést, amit sajnos nagyon sok mérkőzés közben és után kapnak. Azt. amiben néhány inteljigensnek nem nevezhető, magát sportszerető embernek gondoló szurkolótól részesül­nek. Mi a sürgős teendő tehát? Minden községben tudják, kik azok, akik mérgezik a lég­kört. A közönség soraiból ki kell vetni azt a két-három magáról teljesen megfeledke­zett személyt, akik megrontói egy mérkőzés hangulatának, károkozói a községnek, vá­rosnak. Sajnos, a jelenlevők mindig arról a két-három műveletlen emberről ítélik meg az adott település össz­lakosságát, mert nem arról beszélnek, hogv X—Y, vagv Z, hanem például a széesé- nviek így meg úgy viselked­tek. Fontos annak elérése, hogv a közönség ne a játékvezetőt figyelj-}, hanem a játékot. A játékvezető ítéleteihez ne fűz­zön kommentárt, mert akkor az tényleg könnyen beleza­varodik, és sok fordított íté­letet hoz. Higgve el minden kedves szurkoló, hogv na- gvobb „haszonnal” jár, ha saját csapatát biztatja sport­szerűen az eredményesebb já­tékra. A játékvezetőktől azt kér­jük, hogy ne halljanak mo.? mindent, amit játék közben bekiabálnak nekik, főleg na az után a két-három bekia­báló után ítéljék meg az egész közönséget. Azonban, ha már bizonyos dolgokat nem lehet nem me«hallani, állítsák meg a mérkőzést és segítse­nek a helyi rendezőknek, mu­tassanak rá, vezettesse': el azokat, akik azt kiérdemel­ték, mert azok nem valók a pályákra. A sportvezetőknek, spor­tolóknak. a közönség öntuda­tos, magára, községére, sport­köre hírére adó részének kell összefogni ahhoz, hogy a mér­kőzések légköre olyanná vál­jon minden esetben, hogy ar­ról jó érzéssel menjen el mindenki, Néző, játékos, já­tékvezető egvaránt. Ha ért közös összefogással meg tud­juk valósítani, akkor meg­szűnik a játékvezető-hiány, mert akkor a játék igazán játék lesz, és nem más. Domszftv György sportfelügyelő KOC3ÁD - 1973. novembéc 23., csütörtök 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents