Nógrád. 1978. november (34. évfolyam. 258-282. szám)
1978-11-23 / 276. szám
„Séta” a kaszinóban Mátranovákon bizonyára kevesen akadnak, akik ne úgy emlegetnék a Ganz-MÁVAG üzemi művelődési házát, hogy a kaszinó . . . Ebben ma már — szerencsére! — több a megszokás, mint a realitás kifeje- eése, hiszen itt nemcsak „ka- ezinózni”, hanem művelődni Is tehet . . . És hogyan? Forgó Elemért, B ház tiszteletdíjas vezetőjét keresve, bejártam az összes nyitva talált helyiséget és a berendezés, a feltételek, ösz- szességükben jónak, vonzónak látszanak. Gyerekeknek telt ház, felnőtteknek negyed „Civilben”, azaz főállásban Forgó Elemér üzemvezető, a gyáregység tanműhelyét irányítja. Itt bukkantam végül rá, így a kaszinóban az idegenvezetése mellett csak képzeletbeli sétát tettünk, nem mentünk már vissza. — Hogy mit mire használunk? Kezdjük talán a nagyteremmel. Kedden és vasárnap filmvetítés van, a moziüzemi vállalat bérli. Előadásonként 60—65 fő szokott eljönni átlagosan; a befogadó- képessége 196 néző. Színházi előadás? . . . Ketté kell választani a gyermek- és a felnőttprogramokat. Az előző sikere szinte biztos. Idén három előadásból álló meseszínházát terveztünk — 121 gyerek mindháromra el akart jönni. Bérletet vett. Legutóbb is 180 körül voltak, csaknem telt ház. A felnőtteknél egészen más a helyzet. A nyáron hivatásos művészek adtak műsoros estet — szomorúan kell mondanom, hogy 56 fő jött el mindössze . . . Tavaly nyár végén a Rajkózenekar fellépésére is csak 85 fő volt Kíváncsi. A szocialista brigádokra azért nagyon számítok abban, hogy nem marad örökre áttörhetetlen gát a színházi program megkedveltetése előtt. Tudom, fokozatosság kell — először könnyebb fajsúlyú dolgok. Amivel egyáltalán nincs gond, az a táncos rendezvény: 200 fölött van a közönség mindig. Itt próbál hetente kétszer a GM—75 nevet viselő zenekarunk, havonta egy bált tartunk. Klub — programmal! — A legszebb berendezésű, modern bútorzatú helyiség, ahol a falakon képeket is láttam, milyen célt szolgál? — Az az ifjúsági klubunk. Három évi hullámvölgy-hullámhegy után elértünk oda végre, hogy rendszeres foglalkozásokat tartunk, kidolgozott program szerint. Előtérbe került az ismeretterjesztés. Most 35 fix tagunk van. Venni akarunk még néhány játékot, ezzel is bővítve a kötetlen foglalkozások lehetőségeit. Ebben a teremben láthatók a kisebb kiállítások is. A József Attila megyei Művelődési Központból kaptunk három tárlatot is a közelmúltban. Volt már itt bemutatkozási lehetősége a képzőművészeti szakkörünknek, egy alkalommal a nyáil bánki amatőr képzőművészeti tábor legsikerültebb alkotásaiból kaptunk válogatást, kiállítás várja a KMP iránt érdeklődőket. Az iskoláknak is szoktunk szólni, hogy mi látható és műszakváltáskor hangosbemondón többször is bemondjuk, milyen programjaink vannak, lesznek. — A kiállítások mennyire népszerűek? — Három-négyszáz főt is eléri a látogatók száma, ami elég jónak mondható. Ebben bizonyára szerepe van már a képzőművészeti szakköreinknek is. Szakkörök az üvegverandán — ök hol jönnek össze? — A klubból nyíló kisebb helyiségben, az üveges verandán találkoznak a felnőtt amatőr képzőművészek szerdánként. Egy brigádvezető, szerkezetlakatos szakmunkás, Koroknyai Oszkár a vezetőjük. Legtöbben festegetnek és van közöttük egy fafaragó, Hegedűs Gyula, aki három év alatt négy táborban volt már. A szakkör munkáiból az amatőrök szemléjén is bemutattak 16 darabot. Az ifjúsági művészeti szakkört Tajti József rajztanár vezeti, ök szombat délutánonként tartják a foglalkozásokat, amelyek igen jól szolgálják a képzőművészeti nevelést is. A különböző művészeti ágak alapjaival ismerkednek, az anyagokat beszereztük hozzá, ök alig férnek él — 20—25 általános iskolás is eljár; míg a felnőttek csak 8—9-en. Foglalkozunk a gondolattal, hogy a felnőtteknek is több segítséget szeretnénk adni a jövőben a képzőművészet alapos megismeréséhez, az ízlésfejlesztéshez. — Maradt még az a szoba, ami a nagyterem előtt található. Ott egy-két üres sörösüveget is láttam ... És még a másik oldalon, a folyosón, a csukott ajtók mögött a könyvtár. — Az említett helyiség az úgynevezett játékklub. Dorbézolás itt sincs, a nyugdíjasok használják elsősorban. Megfigyeltem, hogy kialakult három négyfős csapat, sakkoznak, kártyáznak, rexeznek, olvasgatnak és tévét néznek felváltva. Bejönnek az olvasó- és tévészobába a fiatalok is — például a focisták edzés után átböngészik az újságokat. A könyvtárnak kétszáz körül lehet az olvasótábora, van tiszteletdíjas könyvtárosunk. Szép, nyitottpolcos, a bérén dezéshez a vasasközpont adta a pénzt. Hogy befejezzük ezt a gondolatbeli sétát: vannak időnként ismeretterjesztő programok — mindig ott. ahol a leginkább célszerű megrendezni. A felújítás óta sokat lendült előre a művelődés ügye nálunk, de rejtett tartalékok itt is vannak! . . . G. Kiss .Magdolna Altináj íelnött Beszélgetés a Volpi-kupa egyik szovjet tulajdonosával A televízióból jelentjük fliaftalin-hohózat A rendező és a színészek a monitor előtt állnak. Visz- szajátsszák az imént felvett jelenetet. A hangulat, a bohózat atmoszférája kitűnő. Csupán egy apró technikai fogyatékosság miatt kell megismételni. immár sokadszorra, a darab induló jelenetét. Béres Ilona, Körmendy János és Dunai Tamás újra elfoglalják kiindulási pozícióikat. kalmár András rendező is fülére illeszti a hangfelvétel ellenőrzéséhez szükséges hallgatókészüléket. — Felvétel! A pillanatnyi csend után Teri nagyságos asszony a zárba illeszti a lakáskulcsot, majd belép a szobába. Mögötte nagy garral vonul a rendkívül szolgálatkész házmester. — Fü... Micsoda illat! — kiáltja az asszony elképedve. — Ez az átkozott naftalin... Mindjárt ablakot nyitok nagyságos asszonyom, — magyarázkodik a házmester. — Ja a nyár. Nem ismer az se istent se embert. E rövid bevezetővel, — miközben a színen lopva átoson egy virágbokrétás, szalmakalapos ifjú úr — kezdődik Hel- tai Jenő bohózata a Naftalin, amelyet most televíziós játékként forgatnak az I-es stúdióban. — A játék cselekménye az első világháború előtt történik — mondja Kalmár András. — A műfaj bohózat, de rendkívül komolyan kell játszani minden szituációt és minden fordulatot. Kállai Istvánnal együtt dolgoztuk át televízióra ezt a jó humorú, kitűnő játékot, de anélkül, hogy bármiféle elidegenítő hatásra, modernkedésre törekednénk. Csupán a darab vége képez kivételt. Ide toldottuk be Bródy János felkérésünkre írt kis kupléját. — Mit takar a naftalin- szag vagy éppen a cím, — kérdeztük? — A történet néma szereplője egy szekrény, egy erősen naftalinillatú szekrény. A nyári melegben egy üres polgári lakásban, a ház asszonya rendszeresen találkozik szeretőjével. A férj azonban váratlanul beállít és a szerető kénytelen bebújni a naftalinillatú szekrénybe. A jól ismert, francia bohózatokra jellemző helyzetet variálják tovább váratlan csavarokkal, meglepetésekkel egészen az abszurdumig. A színészek bár fáradtak, élvezik a játékot. — Heltai? Csodálatos. A játék pompás! A színészkollégák kitűnőek, — sóhajtja a stúdióbeli bérház folyosóján Körmendy János kissé lázas állapotban. — Csak éppen ma a felvétellel van némi nehézség. Az elmondottak és a körülmények ellenére is a házmester komikus figuráját pompás játékkal kelti életre. Az első felvételi nap a stúdióban. Egyelőre a tv-bohó- zat elején tartanak. — ... De hissé kábult vagyok — olvassuk. — A szekrény tele van naftalinnal, — panaszkodik a szekrényből imént kibújt Loboda, a szerető, vagyis Dunai Tamás. — Ügy érezheti magát az ember akár egy télikabát nyáron. Nem érzi? Ha egy kicsit szeret szagoljon meg. — Csöngetnek! Nem hallotta!... Gyerünk vissza a szekrénybe — jajdul rá a nagyságos asszony! S a díszletek között ott áll egv polgári ízléssel berendezett lakás és a letakart bútorok. 1 S mögöttük egy elmúlt korszak, egv ízléstelen világé, amelyet a humor nagymestere Heltai Jenő örökített meg számunkra. Szcman Béla ál NÓGRÁD — 1973. november 23., csütörtök [ Bachtól a Beatlesig A 39 éves kubai Leo Brouwer koncertsorozata —„Bachtól a Beatlesig” — fiatalok tömegét vonzza estéről estére. A neves karmester, zeneszerző, gitárművész, aki iskolát teremtett a mai zenei életben, Havannában született. Előbb egy ottani gitáriskolában, majd az észak-amerikai Juillard zeneiskolában és a Hartford Egyetem zenei tagozatán tanult Szerzeményeiben Brouwer felhasználja a kubai népzene motívumait, dallamkincsének elemeit is. Egyik közülük, az „Örök lélegzet” rumba ritmusú, gitárra írt, dobkísérettel előadott mű, igen népszerű a fiatalok és idősebbek körében egyaránt. Több gitárra és nagyzenekarra írt műve ismert. A gitárművészeinek nagy hagyományai vannak a szigetországban. Egyéni stílusának kialakításához, a kubai gitáriskola megteremtéséhez nagyban hozzájárult Leo Brouwer. Brouwer művei nemcsak hazájában ismertek, népszerűek: szerzeményeit olasz, francia, belga, kanadai konzervatóriumok gitár tanszakain játsz- szák, felhangzanak latin-amerikai országokban ugyanúgy, mint az NSZK rádióadásaiban, a torontói gitárhangversenyeken. ö maga az idén az USA-ban, majd Franciaországban vendégszerepei, s ellátogat több európai szocialista országba is. Tizenhat éves volt, a moszkvai Nagy Színház balettiskolájának végzős növendéke, amikor Andrej Mihal- kov-Koncsalovszkij női főszereplőt keresett Az első tanító című filmje számára. Egy kirgiz lányt, a vele hasonló korú Altinájt kellett megformálnia a Csingiz Ajtmatov azonos című regényéből készült, világszerte sikert aratott szovjet produkcióban. A világsiker a rendező mellett Natasa Arinbaszarovának is köszönhető, aki 18 éves akkor, amikor átveszi Velencében, a nemzetközi filmfesztivál legjobb női alakításáért járó díjat, a Volpi-kupát. A szovjet filmdelegáció tagjaként a közelmúltban Salgótarjánban járt, s személyében rendkívül szerény, mindenféle hivalkodástól, önmutogatástól mentes színésznőt ismerhettünk meg. Mosolyogva, csendesen válaszol a kérdéseinkre. El sem hinné az ember — már pedig ő mondja —, hogy másmilyen is tud lenni: akaratos, határozott, ha. rapós. — Hogy nem lettem táncos, az végső soron Az első tanító nemzetközi sikerének tulajdonítható. Velencében kitüntettek, de megítélésem szerint nem én szolgáltam rá az elismerésre. Akkor még nem voltam hivatásos színész, egyszerűen fogalmam sem Volt, hogyan kell játszani. Az elismerést annak köszönhetem, hogy. összetalálkoztam egy nagyszerű színésszel és rendezővel. Amíg együtt dolgoztunk rendkívül sokat márakod- tunk, mert én makacs voltam, és nem akartam engedni akkor sem, amikor — bebizonyosodott — másoknak volt igazuk. — Ma is ilyen makacs? A színésznő jótékonyan elmosolyodik (a mosoly egyébként is gyakran használt társasági, társalgási eszköze). — Munka közben már nem. Kicsit talán bánom is, hogy nem veszekszenek velem és én sem veszekszem. így valahogy nem késztetnek olyan erős elmélyülésre, egyszerűen csak ,kiszedik” belőlem, ami bennem van és én sem merítek az együttes munkából semmit. Egy hölgyről nem illik elárulni, hány éves, de tudom, Natasa Ariribaszarova nem sértődik meg érte, ha most vétünk a megrögzött szokások ellen. Harmincéves és közel húsz filmben szerepelt. Altináj tehát felnőtt és az egyik legtöbbet foglalkoztatott szovjet filmszínésznő lett. Natasa Arlnbaszarova legújabb fényképét — kérésünkre — a NÓGRÁD olvasóinak dedikálta. — Gondolta volna ezt valaha is? — Eszem ágában sem volt, hogy színésznő legyek. Táncos akartam lenni. Egész pici kislány voltam, még iskolába sem jártam, amikor láttam a moziban a Hattyúk tavát; lenyűgözött. Később Alma- Atába kerültünk, apám ugyanis katonatiszt, így meglehetősen sokat „kószáltunk”, megláttam egy hirdetést az utcán: lehet jelentkezni a Nagy Színház balettiskolájába. A mamán megértő ember lévén, rám bízta a dolgot, s felvettek. Rengeteg próba, tanulás. Tízévesen kezdtem. Előfordult, hogy a kimerültségtől négykézláb másztunk fel a kollégium lépcsőin. De a balettintézetben megtanultam pontosan dolgozni, keményen állni a sarat. — Ügy tudom sokan vannak testvérek. A családnak másik művésztagja is akad? — Három fivérem és egy húgom vanv ö elvégezte a balettiskolát, aztán a nemzetközi idegen nyelvű főiskolát, ahol azóta is francia nyelvet tanít... S, ha szabadna szólnom a magam családjáról is, akkor elmondhatom, hogy a férjem Moszkvában festő, van egy 13 éves fiam és egy 4 éves lányom. — Csaknem húsz filmben játszott. Vannak-e kedvenc partnerei? — Sajnos, sohasem dolgoz, tam még hosszasan együtt valakivel. Ha mégis választanom kell, akkor gondolkodás nélkül Bolot Bensenalijevet, az „első tanítót” választanám. Nagylelkű ember, kitűnő művész. Ügy érzem, hogy Velencében a Volpi-kupát igazából ő érdemelte ki... — Újra csak az első Ajtma- tov-filmadaptációnál tartunk. 5 nem az említett volt az egyetlen, amelyikben fontos szerepet játszott. Milyen embernek Ismerte meg az írót? — Közel másfél évtizede ismerem, de sohasem kerültem közeli barátságba vele. Áhita- tosan tisztelem és ez teljesen megmerevít. Rendkívül tehetséges író, mégis azt szeretem benne jobban, hogy él-hal a filmért; ő a kirgiz filmművészeti bizottság titkára. S, hogy ma ismert, sőt elismert a kirgiz filmművészet, az jelentős mértékben neki és 4—5 rendezőnek köszönhető, akiknek hasonló a gondolkodásuk, lényegében azonosak törekvé4 seik. Csingiz Ajtmatovnak tekintélye van, mert önmaga tudásából, emberségében rengeteget tud adni másoknak. — Filmezik, színházban játszik. Hogyan érzi magát a színpadon? — Hét éve vagyok tagja a moszkvai Filmművészek Színházának, de csak egy éve játszom. Addig mindig voltak filmes megbízatásaim, s a színpadi fellépés nem kötelező. Köztudott, hogy színpadon más játszani, mint filmen, de én jól érzem magam a rivaldafényben is, ha kedvemre való a szerep. Jelenleg ilyet játszom Mirosnyicsenko Har. rnadik nemzedék című vitadrámájában. Kis szerep, de életteli. Ám "színpadi fellépéseimnek van egy bökkenője meglehetősen körülményes az én arcomnak megfelelő szerepet találni. — Ezek szerint az ilyen szereoek sokasága lenne kívánsága? * — Is... De leginkább az,' hogy nyugodtan, békében dolgozhassam és nevelhessem fel a gyerekeimet. Anya vagyok, szeretném, ha felnőnének a gyerekek. Legjobban ezt várom az élettől. S a színésznő kívánsága mii. Hók vágyával összecseng. Sulyok László Régészeti ásatás — üzemi segédlettel Győrött, a Káptalandombon, a püspökség egykori gazdasági udvarának helyén építik fel a győri Magyar Vagon- és Gépgyár vendégházát: modern épületet a műemléki környezetben. A leendő épület helyén ma még mély gödör van: de a munkások, gépek még nem az építőiparnak, hanem a múzeológusoknak dolgoznak: régészeti kutatások kezdődtek nemrég. Amikor a Győri városi Tanács vezetői ennek az értékes területnek a hasznosítására gondoltak és a megoldás módját keresték, elképzelésük találkozott a vagongyár tervével egy vendégház építéséről. Együtt keresték meg a győri Xantus János Múzeumot, hogy egyeztessék terveiket, hiszen a múzeumi törvény értelmében a régészetileg védett területen csak akkor leRutikai Éva MaqyamáruEorbati A magyamándori Radnóti Miklós Művelődési Ház pódiumsorozatában hét előadást láthat a közönség, s az intézmény az előadásokra 144 bérletet adott el. Psota Irén önálló előadóestje után november 25-én Ruttkai Éva előadói estjét rendezik meg Parancsolj velem, Tündérkirálynő! címmel. A budapesti Korona cukrászda pódiumán évekkel ezelőtt sikerrel bemutatott műsort a közelmúltban megtekinthette a nagybátonyi közönség is. A műsorban Mikes Lilla előadóművész és Hajdú Júlia zeneszerző működik közre. A magyar- nándori művelődési ház pódiumsorozatának következő előadását decemberben tartják Lukács Sándor fellépésével. Ezt követően halthatják a magyarnándoriak és a körzet lakói Tolnay Klári, Juhász Jácint, Darvas Iván, Piros Ildikó és Huszti Péter műsorát. hét építkezni, ha már feltárták. A muzeológusok, történészek számára nagyon értékes ez a terület, hiszen, Győr kora középkori történetéből hiányosak az adatok: a 11. századból való írott anyag nagyon kevés, és ásatásokból származó lelet is alig van. Ennek az időszaknak a történetét nagyobbrészt hipotézisek alapján írták meg. S mivel a Káptalandomb mindig is fontos helye, központja volt a városnak, vélhetően' őskori településmaradványok, a római kori castrum, a kora középkori földvár és a középkori életmódra utaló leletek bújnak meg a földben. Ezért olyan nagy az érdeklődés a mintegy 1500 négyzetméternyi, 4—6 méter mélységű ásatás iránt. . Ennek a feltárásnak azonban van más érdekessége is. A vagongyár nemcsak, hogy tiszteletben tartja a múzeumi törvényt, hanem messze a törvény szabta kereteken túl segíti is az ügyet. Megállapodás született a Magyar Vagon- és Gépgyár, valamint a Xantus János Múzeum között, hogy a nagyüzem vállalja a régészeti feltárás mintegy félmillió forintos költségét. Ez szép gesztus Győr városa, a múzeum, tágabb értelemben véve pedig a tudomány érdekében, és azt bizonyítja, hogy a tudományos, töriéneti adatokat az ipar. a közgazdaság szakemberei is értéknek fogják fel. A gyár és a múzeum kao- csolata a vendégház felépülése után sem szakad meg. A szálloda előcsarnokában Győr város történetét bemutató kiállítást rendeznek be a helytörténészek, és további együttműködésről is szó van. Nevezetesen arról, hogy egyes szobákat műtárgyakkal rendeznek be vagy díszítenek. Olyan bútorokra és tárgyakra gondol a múzeum igazgatója, amelyek most raktárban vannak, de nincsenek restaurálva, s mivel a helyreállításra belátható időn belül nem lesz pénze az intézménynek, nem is kerülhetnének közönség elé. A terv szerint a múzeum és a vagongvár ötéves letéti szerződést köt. Az MVG vállalja a restaurálás költségeit, ennek fejében a múzeum meghatározott időre átadja a tárgyakat használatra a vendég- háznak. Két teljes bútor- együttesről tárgyalnak, egv empire és egy biedermeier garnitúráról, továbbá szekreterekről, komódokról, képekről, vázákról, órákról. Nem minden múzeumi szakember ért egyét ezzel a megoldással. Ám a győri muzeológusoknak az a véleményük, hogy holt kincs a múzeum raktárában fekvő bármilyen értékes holmi is, ha nem kerül a közönség elé. Itt most egy termelőüzem és egv kulturális intézmény okos. hasznos együttműködése bizonyltja ezt. G. B.
