Nógrád. 1978. november (34. évfolyam. 258-282. szám)

1978-11-21 / 274. szám

üzletközpontban Oktatáspolitikai aktíva Balassagyarmaton Tovább nőtt a tudás iránti társadalmi igény Oktatáspolitikai aktívát h lassagyarmaton az MSZMP B ságának székházában, ahol a március 30-i, a kózoktatás-poli határozata végrehajtásának endök szerepeltek napirenden, fél százan vettek részt, köztük yetők, üzemi személyzeti mu pedagógusok, valamennyi is ívtak össze a napokban Ba- alassagyarmati városi Bizott- városi pártbizottság 1973. tika helyi feladatairól szóló tapasztalatai és a további te- Az aktíván csaknem más­gazdasági és intézményve- nkát végzők és természetesen kolatípusból. Élünk — de hogyan? Parancs helyett kérés Az aktíva előadója Rith Lajosné, a városi pártbizott­ság első titkára volt, aki az 1972-es oktatáspolitikai ha­tározat óta eltelt időszak eredményeiről s a még meg­levő gondokról, valamint az Időszerű feladatokról szólott, a balassagyarmati városi pártbizottság 1978, október 27-én elfogadott határozata alapján. E dokumentum is (megállapította: a feladatok 1978-ig szóló csoportját alap­vetően megoldották, az ifjú­ság oktatása és nevelése Ba­lassagyarmaton össztársadal­mi üggyé vált. Az eltelt idő­szakban kedvezően fakultak a végrehajtás politikai, társa­dalmi feltételei. Az MSZMP KI. kongresszusa, közművelő­dés-politikai határozata és a KB 1978. április 19—20-i ülé­sének dokumentumai felerő­sítették a pozitív tendenciá­kat, jelentősen hozzájárultak a tartalmi korszerűsítéshez, a színvonal emeléséhez. Amint az az aktíván is hangsúlyt kapott, tovább nőtt a tudás, a tanulás iránti tár­sadalmi igény. Az eltelt idő­szakra Balassagyarmaton is úgy tekinthetnek vissza, mint a dinamikus építő-alkotó munka éveire. Gazdasági és társadalmi változások egész sora történt, ipartelepítés nyo­mán új üzemek születtek, a régiek megújultak. Nagymér­tékben nőtt a munkásság szá­ma és aránya az összlakossá­gon belül. Emelkedett az ér­telmiségiek — elsősorban a műszakiak — száma, stabili­zálódott a humán értelmiség, ezen belül a pedagógusok száma és aránya. A gondok alapvetően a növekedés, a fejlődés, a növekvő követel­mények gondjai. A szóban forgó dokumen­tum részletesen elemzi a ha­tározat végrehajtásának hely­zetét. Ennek alapján, a tel­jesség igénye nélkül csupán néhány fontos kérdésre té­rünk ki röviden. Mindenek­előtt néhány szót az óvodai nevelési program eredmé­nyes megvalósulásáról. Az életkori sajátosságoknak meg­felelő nevelést és az iskolai előkészítést a balassagyarma­ti óvodákban sikeresen old­ják meg. örvendetes, hogy például ebben az évben az óvodai nevelésben a gyerme­kek 91 százaléka részesül. A városban a tanulók 99—100 százaléka iskola-előkészítés után kezdi meg első osztályos tanulmányait. A fejlődés elle­nére meglehetősen nagy gond, hogy nincs elég óvodai hely a városban, a mostani telítettség máris 122,5 száza­lékos, s évről évre mind több gyermeket kell elutasítani li hely hiányában. Az óvodai el­látásban területi egyenetlen­ségek is léteznek. Mindez az ez irányú feladatokat is jel­zi. A határozat szellemének megfelelően Balassagyarma­ton kiemelt feladatként ke­zelték az általános iskolai ok­tató-nevelő munka fejleszté­sét. Jelenleg megállapítható, hogy az iskolák között jelen­tős színvonalkülönbség nem áll fenn. Tovább erősödött az oktatás és a nevelés egysége. Lényegében minden gyerek szakrendszerű oktatásban ré­szesül a városban. A tanköte­lezettségi törvény végrehaj­tását az iskolavezetés és a nevelőtestületek évek óta fon­tos politikai feladatnak te­kintik. A pártszervezetek fo­lyamatos segítő és ellenőr­ző munkája érvényesül, amelynek igen jó eredménye­ként a tanulók 97 százaléka tizenhat éves korig eredmé­nyesen fejezi be általános is­kolai tanulmányait Csökkent a mindennapi iskolába járás alóli felmentettek aránya, amely mindössze 0,5 százalék körül mozog. Külön figyelmet fordítanak a fizikai dolgo­zók gyermekeinek pedagó­giai segítésére, amely ma már a nevelőmunka szerves része. A pályairányítás és továbbtanulási törekvések alakulása is összességében megfelel céljainknak. Balas­sagyarmaton a tanulók 95 százaléka tanul tovább, 24 százaléka gimnáziumban, 35 százaléka szakközépiskolában, 41 százaléka szakmunkáskép­ző iskolában. A középfokú oktatásban szintén jelentős változások történtek, amelyek mindenek­előtt a tartalmi munkában éreztették pozitív hatásukat. Ugyancsak kiemelt feladat­ként tartották számon Balas­sagyarmaton a szakmunkás- képzést, amelynek színvona­la emelkedett. Az ipari és ke­reskedelmi szakmunkáskép­ző intézetben fokozott hang­súlyt kapott a nevelés. Ugyan­akkor a nevelési tényezők rendszerében, a világnézeti, erkölcsi, esztétikai nevelés vonatkozásában még van ten­nivaló. A-társadalmi munka­végzés viszont példás, sokré­tű, a közművelődési intézmé­nyekkel való kapcsolat. Az előadó e téma kapcsán is ele­mezte a nevelőmunka terve­zését ma még nehezítő té­nyezőket, köztük például a képzés sokféleségét, a munka­helyi hatások esetenkénti kedvezőtlen voltát, a bejárók nagy számát stb. Szólott a mezőgazdasági szakmunkás- képzés gondjairól is, továb­bá a középiskolákról, a kol­légiumi nevelésről, a zene­iskoláról, illetve az iskolai élet demokratizmusának fej­lődéséről, a személyi és tár­gyi feltételek alakulásáról, s a közoktatás-politikai határo­zat végrehajtásának párt- és állami irányításáról. A tár­gyi feltételekkel kapcsolat­ban jegyezhetjük meg: ezek alakulása elmarad a követel­ményektől. Nem áll módunkban e he­lyen részletesen szólni a fel­adatokról. Igen jelentős hangsúlyt kapott az aktíván, többi között az a gondolat, hogy a határozat végrehajtá­sának új szakasza bontakozik ki az általános és középisko­lákban, megkezdődött az új tantervek és nevelési doku­mentumok bevezetése. A ne­velőiskola munkájának kö­zéppontjában a korszerű mű­veltség és tudományos világ­nézet alapjainak, a közösségi élet, a szocialista erkölcs normáinak elsajátítása, a munkára és az állampolgári kötelességek teljesítésére va­ló felkészítés áll. Az új tan­tervek valamennyi tantárgy ismeretanyagát korszerűb­ben körvonalazzák. Az egyes tantárgyak tanterveinek szer­ves részét képezik a neve­lési tervek. Ehhez kapcsolód­va megfogalmazódnak a tan­órán és az iskolán kívüli ne­velés tervei is. A közoktatás-politikai ha­tározat továbbfejlesztésének feladatai között került szóba, egyebeken túl, a tárgyi fel­tételek fokozott ütemű javí­tásának, ennek érdekében a még nagyobb társadalmi ösz- szefogásnak szükségessége fs. Jelentős társadalmi ösz- szefogást várnak például az óvodai helyek számának nö­velésében. A határozatban is rögzítették, hogy a VI. ötéves terv előkészítését már most meg kell kezdeni, gyorsan kivitelezhető megoldásokra kell törekedni az oktatási beruházásoknál. Elengedhe­tetlen követelmény a szak­munkásképző tanműhely fel­építése. Korszerűsíteni kell a tanintézetek belső berende­zéseit, felszereltségét és így tovább. Az oktató-nevelő munka korszerűsítését, hatékonyab­bá tételét szolgálják a már említett új tantervek és ne­velési dokumentumok. Min­denekelőtt a bennük rejlő nevelési lehetőségek fokozott kihasználása a feladat. To­vább kell fokozni az üze­mek, intézmények és iskolák hatékonyabb tartalmi kap­csolatát. Az iskolák nyitott­sága jelentse egyúttal az oktatási intézmények közötti szoros összhangot is. To­vábbra is fokozott gonddal kell kezelni a tankötelezettsé­gi törvény végrehajtását, a pályairányítási munkát, a pedagógusok folyamatos és differenciált képzését, to­vábbképzését — önképzését, is —, a fizikai dolgozók gyer­mekeinek segítését, az irá­nyítás kérdését, hogy csak néhányat említsünk a legfon­tosabb teendők közül. (T. E.) A délelőttös műszak vége- felé jár az idő. Amíg a Ság- vári Endre aranykoszorús szocialista brigád tagjai be­jönnek a terepről, ahol társa­dalmi munkában MHSZ- lőteret építenek, van lehető­ségem egyet-mást megtudni a kollektíváról. A pártirodán a pártvezetőség és a KISZ- szervezet titkárai nem fu­karkodnak a dicsérő jelzők­kel, szavakkal. Elmondják, hogy ezek a fiatalemberek rendkívül nagy akarással, szorgalommal dolgoznak, re­mek szakértelmük, egyszóval munkájuk aranyat ér. A közösség hat évvel ez­előtt alakult Béke néven, az­tán annyira megduzzadt a létszám, hogy az elmúlt esz­tendőben már kétfelé kel­lett válni, s a nyolc lakatos­szakmunkás ekkor válasz­totta Ságvári Endrét névadó­jául. A fasizmus áldozatává lett ifjúkommunista a Ganz- MÁVAG mátranováki gyár­egysége lelkes fiataljainak a példaképe lett. Simon István brigádvezető­helyettes általánosságban mutatja be a kollektívát. Át­lagéletkoruk 28 esztendő, öten családosok, s ugyanennyien iskolába járnak, közülük az egyik főiskolára. Munkahelyi feladatuk a daruk működ­tetéséihez szükséges alkatré­szek elkészítése. — Magunk között komp- lettálásnak hívjuk a mun­kát — meséli a kölykös arcú fiatalember. — összetett szakmunkát igényel, ennek megfelelően valamennyiünk­től komoly szakértelmet és rendkívüli figyelmet. Rajzról dolgozunk, értenünk kell a méretezéshez, tudnunk kell hegeszteni, lángvágni. Ha a mi munkánkba hiba csúszik, akkor nagy baj van. Nem le­het összeszerelni a darut — Bizonyára ezért is tanul­nak a brigádból annyian? — Hét éve vagyok a gyár­ban, s azt tapasztaltam, hogy a tennivalók egyre nehezeb­bek lettek. Egyre nagyobb hozzáértést pontosságot kö­vetelnek. Meg aztán az alap- műveltségét sem árt fejlesz­teni az embernek, hiszen a ta­nult ember csak magabizto­sabb, jobban elboldogul a vi­lágban, bonyolult dolgaiban. Én Homokterenyére járok es­ti gimnáziumba. Szót kér Králik János is, aki 1969 — a gyáregység megala­kulása — óta dolgozik Mátra- novákon, itt töltötte tanuló­éveit. Jelenleg a dunaújváro­si Kohó- és Fémipari Főisko­la első éves hallgatója. — Ügy érzem, hogy a leg­több emberben él a vágy ar­ra, hogy többet tudjon a szak­májáról, jobban, értsen a munkájához. Más ' üzembe­liekkel is beszéltem már er­ről. Az üzemtől általában minden kedvezményt meg­kapunk a tanuláshoz, ami bizony erős akaratot kíván. — Mesélték, hogy egyszer önt már elhagyta az akara­ta. .. Furcsán, kicsit restellkedve elmosolyodik: — Igen, másodszor vágtam ieki az első évnek. Matema- J kából félévet kell ismétel­nem. — Tavaly sajnos, nem nagyon vettem komolyan a tanulást. Inkább a zenével foglalkoztam... Szólógitáros vagyok, a gyári kultúrotthon zenekarának a vezetője. Ko­moly elfoglaltságot jelent ez is. A gépipari szakközépisko­lát egyébként levelezőn vé­geztem el, könnyen ment, azonnal felvettek a főiskolá­ra. Ügy hittem, ez sem fog különösebb akadályt jelen­teni. Tévedtem. Most már is­tenigazából beledurálom ma­gam a tanulásba. — Együtt játszunk a zene­karban — mondja Kazinczi József orgonista, aki szintén Mátraszelén lakik, éppúgy, mint a gitáros. — Láttam, mennyire lefoglalja őt a ze­ne. Ilyen intenziven nem le­het mind a két dolgot csinál­ni. Azt mesélik, hogy ezekre az emberekre mindig lehet számítani. Társadalmi mun­kában, vetélkedőben, sok egyéb másban egyaránt. S ha kell, falragaszokat, pla­kátokat is készítenek, első­sorban a vezetőjük, Korok- nyai Oszkár, aki negyven- egynéhány évével a legidő­sebb közöttük, aki a kultúr- ház felnőtt képzőművészeti szakkörének vezetője, ambici­ózus festő maga is. — Az időbeosztást nem mindig tudjuk úgy csinálni, ahogyan szeretnénk — mond. ja a brigádvezetó-helyettes. — Nagy vitáink adódnak né­ha, hová menjünk, mit csi­náljunk, végül aztán csak megegyezünk. — Mert olyan ember a brigádvezetőnk — jelenti ki Králik János. — Hogyan értsem ezt? A fiatalember segítségére — bár erre nincs éppen szük­ség, csupán a kérdésen gon­dolkodik el — Pintér László siet: — Ügy, hogy megbízható ember, szakmailag képzett, emberileg kiváló, megértő, se­gítőkész, bármilyen problé­mával mehetünk hozzá, ha teheti, elintézi. — Fiatalok vagyunk csaknem mindannyian — szól közbe Simon Ist­ván. — A brigádvezető a legidősebb, de viselkedésben, temperamentumban nincs különbség köztünk. Tagtár­saink között jó az egyetértés. Nálunk, ha csinálni kell bár­mit, nincs parancs. Kérünk, s a kérést szívesen teljesíti mindenki. Krenács József közben bó­logat. ö annyira együtt érez­te magát társaival, hogy még katonaidejének szabadsága alatt is mindig felkereste az üzemben a többieket Tudja, mit jelent a közösséghez tar­tozás. Mint ahogyan tudják a többiek is, mit jelent ifjú­sági szocialista brigádnak lenni, mit jelent ebben a kö­zösségben dolgozni. A brigádban mindenki KISZ-tag, egyikük a pártnak is tagja. Ifjúkommunisták, mint a névadó, Ságvári End­re volt. S nemcsak nevük­ben — mindennapi tetteikben is. Mert a parancs helyett többet ér a kérés: ahogyan a brigádvezető-helyettes mond­ta: „kérlek szépen, csináld meg cimbora”. Sulyok László Ifiűsdsi parlament a főiskolán lobb eredményeit éri A közelmúltban megyénk egyetlen felsőfokú oktatási in­tézményében, a Pénzügyi és Számviteli Főiskola salgótar­jáni tagozatán is megtartották a parlamentet. E fórum fon­tosságát az bizonyítja a leg­jobban, hogy az iskola helybe­li és budapesti vezetőin — köztük a főigazgatón — túl részt vettek rajta a Nógrád megyei és a salgótarjáni párt­ós KISZ-bizottságok képviselői is. Az elmúlt ifjúsági parla­ment óta eltelt időről részletes beszámoló született, melyet dr. Tétényi Zoltán főigazgató és Lonsták László tagozatvezető szóban is kiegészített. Ugyancsak kiegészítésképpen Dudásné Bene Ágnes, az isko­la KISZ-titkára hangsúlyozta: legfőbb feladat, hogy a ké­pességeihez mérten mindenki a legtöbbet tegye, annak ér­dekében, hogy a vizsgaered. mények javuljanak, s külön kiemelte a folyamatos tanulás szükségességét, A beszámolók után a nyitott vita felszólalói nagyobbrészt a tanulmányi munka különbö­ző oldalaival foglalkoztak. Többen adtak hangot annak a véleménynek, hogy ezen be­lül célszerű lenne jobb szer­vezéssel, hatékonyabb tájékoz­tatással segíteni a hallgatókat. A harmadéves Orosz Lászlóné saját példájával illusztrálta ezt a szakmai gyakorlatok terén. Kifogásolták a nem kielégítő szervezést azok, akik külföldi szakmai gyakorlaton vettek részt Az ugyancsak harmadéves Czékmán József arról beszélt hogy az előadók nem minde­gyike tudja megfelelőképpen közreadni mondandóját Emi­att vannak akik monoton be­szédükkel megnehezítik az anyag befogadását Évfolyam- társa, Hegyi József a nyelvok­tatással kapcsolatban megje­gyezte, hogy nagyon sokan megfelelő alap nélkül érkez­nek az intézménybe, s így értékes időt von el az egy- szintre kerülés. Virág Éva és Lengyel Éva harmadéves, valamint Bartos Ernő másodéves hallgató a vizsgaidőszak és vizsgarend- szer könnyítésére tettek ja­vaslatot illetve kérték vizs­gálják felül a megajánlott je­gyek rendszerét Nagyon sok másod- és har­madéves hallgató beszélt ar­ról, hogy a tanulmányi idő során a terhelés aránytalanul oszlik meg. Vannak az átla­gosnál jóval nehezebb idősza­kok, ezek közül is a legmeg- eröltetőbb -a harmadik félév. Lengyel Éva a folyamatos tanulás egy sajátos fajtájáról beszélt, mondván a hallgatók folyamatosan tanulnak, de nem egyszerre minden tantárgyat, tekintettel arra, hogy van a tanévnek olyan időszaka, ami­kor tíz hét alatt különböző tantárgyakból tizenöt zárthelyi dolgozatot kell írnia Emiatt — mint mondta — a tanul­mányi munka bizonyos mérté­kig kampányszerűvé válik, hi­szen teljesen érthető módon mindig a soron következő dol­gozat tananyagára koncentrál­ják a fő erőket. Mint a korábbiaknál kitű. nik, a hozzászólók nagy része a másod-, a harmadévesekből kerül ki, hiszen az elsősök ép­pen csak ismerkednek az in­tézettel, energiájuk nagy ré­szét nem is ez, hanem az ug­rásszerűen megemelkedett kö­vetelmények kielégítése vonja el. A közülük hozzászólók el­sősorban erről a terhelésről, valamint néhány hiányzó jegy. zetről beszéltek. A fentieken kívül sok fon­tos kérdés került napirendre — többek között az ifjúsági klub helyzetére, a fotószak­körre, a diákköri munka ha­tékonyabbá tételére vonatko­zóan — a több mint 30 hoz­zászólás során. Ezeket hely hiányában nem érinthetjük. A vitához hozzászólt több előadó, köztük a diákotthon igazgató­ja, valamint Batta István, az MSZMP megyei bizottságának osztályvezetője, aki a diákok munkájának becsületéről és a munka fontosságáról beszélt. Lonsták László és dr. Té­tényi Zoltán zárszava után az ifjúsági parlament a beszá­molót egyhangúlag elfogadta. NÓGRAD - 1978. november 21., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents