Nógrád. 1978. november (34. évfolyam. 258-282. szám)
1978-11-18 / 272. szám
A zenéről, a közönségről és önmagukról: A Minerva Közel két esztendei tanakodás, tervezgetés után négy balassagyarmati fiatalember, Ferenc István, Nagy Zoltán, Szarvas János és Varga Mihály 1971-ben együttest alakított, a Minerva zenekart. Hosszú idő telt el azóta, hosz- szú volt az út a patvarci művelődési háztól, ahol először kaptak „hajlékot”, hogy nyugodtan próbálhassanak; ma már egyetlen eredeti tagot sem találunk a felállásban. Szarvas Zoltán (28 éves, a balassagyarmati úttörőház gondnoka), aki 1972-ben csatlakozott a csoporthoz, mint gitáros — azután Ferenc István, a szólóének posztját vállalta — nem kis nosztalgiával beszél a „hőskor” szép napjairól, amikor: — Bizony nemegyszer megesett, hogy gyalog mentünk ki Pavarcra, s ez még nem is nagy dolog, de sokszor gyalog jöttünk haza a hat-hétórás bulik után elég messzi falvakból is, s mire hazaértünk, már mehettünk dolgozni. De lelkesedéssel csináltuk, mert szerettünk zenélni, szerettünk szórakoztatni... Most nem kell annyit gyalogolni, a kétszázezer forint értéket meghaladó szerelés biztonságosabban ér a legtávolabbi helyre is és onnan vissza próbahelyünkre, mely ötödik éve a balassagyarmati úttörőház. — Az előbb kicsit megtorpantál. Azt mondtad, szerettetek zenélni, szórakoztatni. Es most? — Félreértés ne essék: a Minerva jelenlegi tagjai is mind igen-igen szeretnek zenélni, de az örömbe több üröm vegyül, néha mint évekkel ezelőtt. Szó se róla: az idő haladtával egyre többet és jobban kell dolgozni, mikor az ember muzsikál. De annak előtte valahogy lelkesebb volt a szórakozni vágyó közönség... — Igen, ez pont így van — s?ól közbe Vass Imre (33 éves, gimnáziumi tanár; három éve tagja a zenekarnak, szólóénekes) — A közönség nagyon megváltozott. És mintha egyik napról a másikra tette volna. — Igényes? — Az még csak jó lenne! De annál lényegesen több... Vagy ahogy vesz- szük... Követelőzőbb, ugyanakkor nem igen tudja, mit is szeretne vadjában. És ez a diszkó bűne, azt hiszem. Országos jelenség a közönség sokszor kiábrándító viselkedése. — Amit Imre mond, azt nem szabad tisztán, abszolúte venni — mondja Szarvas Tamás (24 éves, a PENO- MAH-ban a műszaki anyagraktár vezetője. 1972 óta tagja a Minervának, ő most a basszusgitáros, de ritmuso- zik is. Mindenki úgy becézi, Dani. s amikor katona idejét töltötte, bátyja, Jancsi jött vissza a helyére két évig.) Nem akarjuk a hibát csakis a közönségben keresni, bár igaz, hogy hátrányára ék szomorúságunkra változott. A zenekar iparkodik a most divatos zenét játszani, de be kell látni, hogy bizonyos számokat technikai okokból képtelen előadni, illetve azért is lehetetlen, hogy a most már naponként születő és haló discoszámok mindegyikét tolmácsoljuk, mert nekünk egy számot meg is kell tanulni, ki is kell gyakorolni, s ez idő. Ha pedig munkával megtanulunk egy számot, azt bizony játsz- szuk jó darabig. — Ez a disco és egy ze- zenekar közt a különbség — magyarázza Márton József, az együttes dobosa. (27 éves, anyagbeszerző a finomkötöttárugyárban, hat éve van a Minervában). — Egy zenekar nem dolgozhat úgy mint egy discós, hogy jaj, ez a szám már nem megy, azt mondják, pár óra alatt eladja a lemezeket, és újakat vesz a közvetítőtől. Ki kell játszani azt a számot, amit megtanultunk, ez így van. A disco különben „elhülyíti” a népet. Nevetnek. Vass Imrére néznek, mit szól hozzá, tudniillik ő „üres idejében” disc-jockey is. Annyit mond, hogy ő szinte kizárólag a saját lemezgyűjteményéből, discózlk olykor-olykor. — Mindig a könnyed, a slágerzene határozta meg a Minerva stílusát? Majdnem egyszerre mondják, hogy nem, aztán Zoli, a szólógitáros beszél: — Már a „patvarci időnk”- ben is és később, mikor a fémipari vállalat adott helyet nekünk, sok „nehezebb”, technikásabb számot játszottunk. Santanát, Deep Purple-t, vagy Almann Brothers-t. 1975. decemberében egy rádióműsorban Sweetet adtunk elő. Meg kell mondani az igazat: a „nehéz” zene elriasztotta a közönséget, minden bulink, kisebb koncertre emlékeztetett. Vissza kellett váltani a slágerre. Saját számokat is komponáltunk, de felhagytunk vele, mert rengeteg időt vett igénybe, és nem lett népszerű, amit csináltunk. Az úttörőház nagyterméből orgonaszó hallik, majd kisvártatva abbamarad, s Deák György nyit be a szakkörszobába, ahol zenésztársaival beszélgetünk. Gyuri régi muzsikus. Vendéglátós volt. 29 éves, a kábelgyár egyik meósa. Mikor tavasszal felbomlott Balassagyarmat másik zenekara, a „Centrum” eljött a Minervába, mert a zenét nem lehet abbahagyni. — Én már tudom, gyerekek, mehet a következő. Elneveti magát: — Űj számot tanulunk, tudod, és először mindenki egyenként megtanulja a maga részét. — A többiekhez fordul: — Nem lesz ez rossz. Én úgy gondolom... És mondja, hogy 6, hogy gondolja, hogy képzeli. Kisebb tanácskozás kezdődik. A riportnak vége. Kopcsányi Sándorral, a zenekar jelenlegi ügyintézőjével váltunk még néhány szót.. Mutatja a naplóját: a Minervának alig-alig lesz az idén már szabad szombatja-vasár- napja... Ismerkedjünk a jazzmuzsikával! (6) Korábbi közleményünkben utaltunk már arra, hogy Európába — a húszas-harmincas években — az „édeskés”, giccses swingzene jutott el, s a zenei szakírók erről a muzsikáról mondták el lesújtó véleményüket — alkalmasint jogosan, csakhogy a hiba az általánosításban volt. Abban, hogy például Paul Whiteman muzsikáját jazznek hitték és nevezték. Nem mentes ettől a hibátoi Adomo. századunknak, Lukács György mellett egyik nagyhatású filozófusa sem. 1937-ben publikált híres tanulmánya a jazz- ről valójában nem a jazzmu- zsikáról szól, hanem a néger stílusjegyeket csak színként használó sekélyes, swinges tánczenéről. Tény, hogy ebben a korszakban meglehetősen közel állt egymáshoz a jazz- és a tánczene, a határvonalat nehéz meghúzni, ám létezett. A kor „levegőjében” benne volt a giccsre való hajlam; az a bizonyos biznisz, amelyről az USA-val kapcsolatban annyit beszélünk, ekkor tombolt csak igazán. A gazdasági depresszió elmúltával szórakozás kellett a tömegeknek, s nyilvánvaló, hogv a jazz, a ..lázadás zenéje” helyett sokkal inkább megfelelt a búfelejtő sláger, a 32 ütemes giccsparádé... A vázlatosan ismertetett atmoszféra szinte kivétel nélkül hatott a kor muzsikusaira, még olyan vitathatatlanul nagy művészre is, mint Benny Goodman. Vele kapcsolatban egyetlen hazai jazzmuzsikával foglalkozó írás sem mulasztja el megemlíteni Bartók Bélával való kapcsolatát. (Mint köztudott: Bartók Béla Kontrasztok című triójának klarinétszólamát Good- man-nek írta). Természetesen nem „bűn” ezt a tényt megemlíteni, ám a cikkek szelleme mintha azt sugallná, hogy Goodman csakis attól jelentős zenész, hogy Bartók Bélával kapcsolatba került. Erről szó sincs: Goodman tekintélye Bartók Béla zsenijétől független... Még akkor is így igaz, ha elismerjük, hogy Goodman-nek jó néhány gics- cses jellegű felvétele ismeretes. Combófelvételei a legkényesebb ízlést is kielégítik! 1936-ban készült combójában (egyenlő kisegyüttes) a következő muzsikusok szerepeitek: Teddy Wilson (zongora), Gene Krupá (dob) és Lionel Hampton, a félelmetes technikájú vibrafonos. (A kvartett két tagja néger művész — 1936-ban ez korántsem volt természetes...) Itt érdemes szót ejteni George Gershwinről (1937-ben hunyt el), akit a jazzmuzsikával gyakran hoznak kapcsolatba, holott valójában keFIATALOK vő' Zene...zene...zene... ... rádióból, hanglemezről, magnetofonról. Ifjúság és zene ma különösen elválaszthatatlan fogalmak. Igaz: többnyire nem Beethoven, vagy Bartók Béla a „sztár”, de a színvonalasabb bcatmuzsika (a jazzról nem is beszélve) elvezethet hozzájuk is. Mai oldalösszeállításunk a beatkedvelő fiatalok kívánságára készült, s nemcsak szűkebb környezetünk, megyénk és hazánk könnyűzenei életéből adunk röpke ízelítőt, hanem szólunk a határainkon túli irányzatokról, nevesebb előadókról, együttesekről is. Űj korszak kezdetén Űj szelek fújdogálnak a magyar popzene háza táján. Az okok egyértelműek a korszak - és nemzedékváltás zajlik a popéletben, úgy a zenekarok, mint a közönség körében. A váltás nem sajátos magyar jelenség: szerte a világon megfigyelhető a konzervatív ízlés térhódítása. A popzenében ennek legszembetűnőbb példája az ABBA együttes sikere, s az egyre nagyobb tért hódító, üzletileg csinált divat- irányzat, a diszkó, mely már csak táncba, szórakozóhelyekre és nem tömeges együtt- létre, koncertekre hívja a fiatalokat. Mindezekkel szemben jelentkezik a legfiatalabb generáció ellenállása, azoké a zenészeké, akik még mindig ragaszkodnak a beatzene eredeti törekvéseihez és azé a közönségé, amely ma is mozgalmat, azonosulási, cselekvési lehetőséget remél a popzenétől. A zenei korszakváltás mellett a nemzedékváltás is lezajlott a koncertpódiumok környékén. Az Ifjúsági Park április 30-i nyitókoncertjén már egy új nemzedék képviselői özönlötték el soha nem látott mértékben a Gellérthegy oldalát. Bokában szűk nadrág, kockás, fenékre simuló ing, borzas haj, csizma, illetve a lányokon papucs — ez á mai tihik egyenruhája. Ez a nemzedék is, mint any- nyi más elődje, különbözni akar az előtte járóktól. Az apáktól, vagy a huszonévesektől, akik már egyenruhaként hordják a farmert, akik megnövesztették a hajukat, s akik a lemezjátszón a tegnapi menők, Fonográf, Zalat- nay és mások lemezeit bőge- tik. A tinik mást akarnak. Azt, ami csak az övék. Üjat, ami még nem volt, izgalmasat. ami kielégíti a kalandvágyat, Vadat, mozgalmasat, ami levezeti a fiatalos energiákat, zűröset, amivel heccel- ni lehet az idősebbeket. Egyszóval olyat, amivel azonosulni tudnak. A rockzene vadLioncl Hampton, a vibrafon művésze. vés köze volt hozzá. Szimfonikus műveiben, a Porgy és Bess című operájában világosan felismerhető a néger népzene inspirációja, ennek ellenére zeneszerzői munkássága nem tartozik a jazz történetéhez. A jazzmuzsikusok szívesen játszanak Gershwin- slágert. pontosabban szívesen improvizálnak Gershwin-té- mákra, mert világos szerkezetű, invenciózus dallamokról van szó, csakhogy a jazzben nem a mit kérdése a fontos, hanem a hogyan... Ez utóbbi a swingkorszakban jelentős átalakuláson megy át a korábbi stílusokhoz képest. SárkMzi Gábor ságával, látványával, az 6 lelkűkből szól, mozgalmassá, izgalmassá téve életüket és a fiatalság fel is használja érzéseinek, hangulatának, vágyainak tükrözésére. „Amikor kint vagyok a koncerten, megszűnik minden más —1 vallotta nem is egy fiatal. — Elfelejtem az unalmas sulit, az otthoni egyhangú életet, a veszekedő szomszédokat, a szüleim állandó perlekedését. Amikor feldübörögnek az erősítők, boldog vagyok. Mintha belőlem szakadnának ki a hangok. Kell, hogy csapkodjak magam körül, hogy üvöltsék, mert tudom, csak ez a két óra van és utána vége. Ezért, ha kellene megszöknék, ellógnék az iskolából, otthonról, bárhová, mert most ez a legvonzóbb dolog a számomra.” Űj nemzedék kopogtat a kapukon. Azok, akikről azt hittük, mindent megkaptak és csak a lehetőséggel kellene élniük. De nem így van. 0k a gondoskodást nyűgnek, a jóakaratot kényszernek, az otthont kalitkának érzik. Érthetetlen — mondják a szülők—, pedig mindenük megvan — zsebpénz, szabadság, tanulási lehetőség. Ez se (elég? A koncertre járó fiatalok azonban másról beszélnek; az otthoni szeretet hiányáról, a család széteséséről, az iskola unalmáról, életük egyhangúságáról, szürkeségéről. Ezért kerül sor tömegjelenetekre a rockegyüttesek fellépésekor, ezért kell gyakran kivonulnia a rendőrségnek, ezért gyakoriak a „balhék”. Sokan mindezek alapján a következtetéseket is levonták. A szülők megtiltják a „púnk” koncerteken való részvételt gyermekeiknek, a rendező szervek lemondják a már megkötött szerződéseket. A következmények ismeretesek; a gyerekek megszöknek otthonról és csavarognak, hevesen elutasítanak mindent, kedvenceikért akár ölre is mennek. Az egyre ritkuló koncerteken még nagyobb a „felhajtás”, a felnőttek pedig mintha csak a pusztába kiáltanák a „büdösekről”, „koszosakról” szóló történeteket. Ha visszaemlékezünk: a rock and roll és a beat születésekor is hasonló nemzedék - és korszakváltásra került sor. Akkor a mai apák nemzedéke volt a szóbeszéd tárgya. Azok. akik ma értetlenül állnak az új jelenségek előtt. Jó volna, ha észrevunnék: új nemzedék áll a kapuk előtt: a rock and roll- és saját gyermekeik. Scbpk János A COLOR együttes az ABBA hazájában A Debrecenből elindult és a városhoz mindmáig hű, . országos népszerűséget kivívott COLOR együttes Svédországban vendégszerepeit az idei nyáron. A sajátos, egyéni hangvételű popzenét játszó együttes számára az első, igazán emlékezetes sikert a legutóbbi Ki mit tud? jelentette, majd újabb elismerésként több hazai, rangosnak mondott fesztiválon, koncerten bizonyíthatták tehetségüket. Svédországi útjukról, a legközelebbi feladatokról dr. Bokor Gyula, a poptársulás vezetője adott tájékoztatást. — Július 23-án indultunk mikrobuszunkkal Debrecenből és egy hónap elteltével, augusztus 27-én tértünk visz- sza. Svédország főbb városaiban kaptunk bemutatkozási lehetőséget: jártunk a főváros, Stockholm jelentősebb egyetemi klubjaiban, felléptünk egykét szabadtéri színpadon is. Tíznél több koncertet adtunk, és külön öröm számunkra, hogy Nássjőben lemezajánlatot is kaptunk és megcsillant egy újabb út lehetősége. Mal- mőben élő rádiófelvétel készült rólunk, a skandináviai rádió esti műsorát nemcsak a környékbeliek hallották, hanem a szomszédos északi országok hallgatói is. — Hogyan fogadták a COLOR együttes zenéjét, és ezen keresztül — hiszen hazánk követei voltatok — a magyar popzenét? — Köztudott, hogy a svéd fiatalok a világ csaknem ósz- szes jelentős lemezeihez, könnyűzenei, popzenei újdonságaihoz hozzájuthatnak. Mondhatom azt is, hogy a svéd fiatalok zenei ízlése igen kifinomult, nem hajlandók akármilyen produkciót elfogadni. Koncertjeink során az első két-három szám után kezdett feloldódni a közönség. A műsorunk felét — saját szerzeményeinket is — angolul énekeltük, és a magyarul előadott számokat is szívesen fogadták. A fiatalok érdeklődését bizonyította az is, hogy néhány fellépésünk után szívesen leültek velünk beszélgetni a magyar zenéről, az újabb kelet-európai irányzatokról. — Azt hiszem, nem kell különösebben bizonygatni a svédországi ABBA együttes világhírét. Mit tapasztaltak az együttes hazájában: elfogult-e velük a közönség, csillaguk nincs-e leáldozóban? — Volvo és az ABBA Svédországban, mondhatni szükségleti cikk, semmi különös nincs bennük. A svédek természetesnek tartják, hogy autómárkájuk és együttesük világhírű. Egyhónapos programunkban szerepelt az ABBA- stúdió meglátogatása is. Ör.a- si apparátussal, nagy technikai háttérrel dolgozik is együttes. A stúdió mindnyájunk számára örök élmeny v'olt. Népszerűségük töretlen, nem lehet beszélni semmifé1e visszaesésről. A lemezek százezreit dobják piacra szerte a világon, és mindenütt azonnal vevőre találnák. — Hazatérve, a jelenről szólva: milyen feladatok várták és várják az együttest’ — A teendők sokasága vart és vár ránk. A televízió elkészítette velünk az Egymillió fontos hangjegy című műsort, amelyben az egész műsoridőt betöltő produkcióra adódik lehetőség. A Zene, zene című műsorban is fellépünk, ugyancsak a televízió jóvoltából alkalom adódik aura is, hogy a már megjelent — az együttes életében mérföldkövet jelentő — nagylemezünk, Szitányi András rendezésében képi megjelenítésére is sor kerülhet. Terveink között szerepel egy csehszlovákiai és egy szovjetunióbeli turné is, és talán megvalósulhat régi elképzelésünk, miszerint szeretnénk az ország nagyvárosaiban is fellépni, főként a megyeszékhelyeken, hiszen eredendően egy vidéki együttesről van szó, és szeretnénk ha megismernének bennünket az ország más tájain is. Kiss Dezső Péter NÓGRÁD — 1973. november 18., szombat 5
