Nógrád. 1978. november (34. évfolyam. 258-282. szám)

1978-11-15 / 269. szám

Ki «ziilefeíf előbb? A hízelgés és a hiúság néhány tünete Win ..salamoni döntés 1” Mátraszelei változások Kortársaim még sokan em­lékeznek a régi világbeli kö­zépiskolai igazgatő"a, aki a magas méltóság!i.c, a hiúság valóságos megszállottja volt. s akihez már nem lehetett normális, egyenes emberi hangon szólni. Az a diák, alti nem csókolt neki kezet, s nem azzal kezdte, hogy a méltóságos úrnál nincs jobb szónok, vagy okosabb ember a világon, az hamar kipen­derült a szobájából. A beve­zető kézcsók, s az ügyesen kiagyalt bók után viszont nyugodtan lehetett kérni egy­két napi eltávozást, tandíj­halasztást, vagy bármi egye- bet. S ha a delikvens a bú­csúzáskor is megreszkírozott még egy hangos méltóztas- sékot, akkor a nagy ember a szülőket is szívélyesen üdvö­zölte, amiért ilyen derék, tisztességtudó gyereket ne­veltek. Az Ilyen embert az akko­ri rangkórságos világban is kinevették. Gúnyt űztek be­lőle, s ez a tulajdonsága ál­landó szóbeszéd és megve- tés tárgya volt a városban. A. diákok néha már a tréfa kedvéért is bementek hozzá, valami kérelemmel, s utána napokig derült és ámult az ifjú sereg, hogy egy felnőtt, rangos, tanult ember ilyen korlátolt lehet. Ez a világ — szerencsére •— elmúlt, de sem a hiúság, sem a hízelgés nem pusztult ki még teljesen vele. Fiatal egyetemista újságolta, hogy a múlt júniusban olyan té­telt húzott, amelyet jószeré­ve.l el sem olvasott. Makogott róla néhány szót, s amikor, már-már minden elveszett, barátunk elszánt vállalko­zásba kezdett. Tettetett áhí­tattal a vizsgáztató szemébe nézett és azt mondta: „Ha én egyszer annyit tudhatnék, mint a professzor elvtárs. De mit.. . hiszen ez lehetet­len”. Az ember azt várná, hogy az arcátlan hízelgőnek sürgősen menekülnie kel­lett. . . Nem ez történt. A ta‘ nár „bekapta a horgot”. Hosszú beszélgetés után jó érdemjeggyel, és ezzel a meg­jegyzéssel engedte el a fiatal­embert ■ „Barátom, magának egészen eredeti gondolatai vannak”. A hiúság bonyolult és makacs betegség. Talán azzal kezdődik, hogy mindenki szí­vesen hall jót önmagáról, még a bírálatot jól elviselő emberek is örülnek, ha néha megdicsérik őket. Csakhogy a józan ítéletű ember mindig jól tudja, mi illeti meg és mi nem. Határvonalat tud húz­ni a jogos elismerés, és az ízetlen hízelgés között. Az ügyes hízelgő azonban ré­sen van, sokszor eredménye­sen átlépi ezt a határvona­lat. Már pedig ha a hiúság elhatalmasodik, a szívet és az agyvelőt is megtámad­ja. Elsorvasztja az érzése­ket és az ítélőképességet. Jól tudja ezt, s a tüneteket is jól ismeri a hízelgő és „gyógyí­tani” kezd. Jó néhány éve még közös is­merősünk volt az a megrög­zött gyűlési felszólaló, aki tü­zes frázisokkal, mindig első­ként tett hitet valami aktuá­lis mellett. Ez a fajta ma már kihalófélben van. Fü­lünket ma sérti az ilyen üres fogadkozás. De ki ne ismer­né azt az örökkön aggódó embert, akinek egész napi hangulatát az határozza meg, hogy a felettese mo­solyogva fogadta-e köszöné­sét, vagy csak mogorván odabiccentett neki. Aki, nap- jábán többször is szerét ejti, hogy valamelyik vezetőjével találkozzék, hogy láttassa magát, s legalább a tekinte­tében megfürödjék. A gya­korlott hízelgő, aki már ért el eredményeket, bátran ko­pog be főnöke ajtaján, hogy az aznapi eredeti ötletét, vagy elképzelését felcsillant­hassa. S ha mégsem jut be az áhított ajtón, átmeneti­leg a titkárnő is megie- lel: „Hogy van a Főnök? Mondja meg neki, hogy ke­restem”. Sok embernek ma is élet­eleme a nyüzsgés, az önmuto­gatás. Van, aki két. szalma- szálat .is roppant zajjal, nagy csődület közepén tesz ke­resztbe. Hadd lássa minden­ki, hogy ő azzal is a szocia­lizmust építi. Egy nógrádi hivatal dolgozói mondták el, hogy időnként lábujjhegyen járnak, amikor X elvtárs dol­gozik. Ilyenkor híre jár, hogy X fontos megbízatást kapott, nem szabad zavarni. Hogy, mit dolgozik, az titok és nem is lényeges. Az a fő, hogy a fontos emberről kiderüljön, milyen fontos ember. Való­jában pedig az ilyen embe­rek fele annyi energiát sem fordítanak a tisztességes al­kotó munkára, mint ameny- nyit elherdálnak feletteseik elbűvölésére és az önmuto­gatásra. Ki tudná megmondani, ki született előbb: a törtető, hí­zelgő, vagy az a hiú felet­tes, aki táplálni kezdte a talpnyalás bacilusait. Az el­ső hiú ember valószínű, va­lami barlangfőnök lehetett, iviert annyi esze már a ne- ander-völgyi hízelgőnek is volt, hogy lefelé nincs értel­me se nyüzsögni, sé hízeleg­ni. Ha a felvetett gondolatok, csupán néhány ember ap- róbb-cseprőbb jellemhibáját érintenék kár is volna a to­vábbi szóért. Sajnos, több­ről van szó. Ott a szerényen, becsülete­sen dolgozók csak szürke, kö­zépszerű tömeg. Aki szavak és lárma nélkül csupán csak belső izgalommal végzi mun­káját, és szégyell magának propagandát csapni, azt hú- zódozónak, passzívnak, kö­zömbösnek, esetleg alatto­mosnak is bélyegzik. S ha ráadásul, egy-egy megjegy­zést is elejt, akkor már ö&z- szeférhetetlen és kötekedő. Nem úgy, mint Z, a hízelgő, aki készséges, lelkes, buzgó és természetesen tehetséges is. Kellemes ember, mert nem bosszantja feletteseit, észreveszi jó tulajdonságai­kat. Egyszóval öröm vele dolgozni. Szánnivaló ember az, akit a hízelgés megszédít. De ve­szedelmes is, mert segítő ke­zet nyújt egy esetleges nagy étvágyú parazitának, aki a napi 8 órából hármat-négyet azzal tölt, hogy „önmagát adminisztrálja”. S eközben azok elől akarja elszívni a le­vegőt, akik szolidan és ered­ményesen mindig a nyolc órát végigdolgozzák. K. F. A balassagyarmati járás egyik kis falujában, Hugya- gon például óvodába járnak... — A 43 kisóvodásból ti­zennyolcán cigánygyerekek — tájékoztat Bertók Hilda veze­tő óvónő. — Évekkel ezelőtt legfeljebb 4—5 cigánygyere­ket írattak be. Az itt élő ci­gányszülők többsége felismer­te az óvoda jelentőségét. De nyilván az is hatott, hogy az óvodai ellátás teljesen in­gyenes (!), a reggeli kivételé­vel gondoskodunk tízórairól, ebédről és uzsonnáról. Beszélgetésünk ideje alatt a két dajka éppen a tejet és a zsemléket rakta a kis aszta­lokra. Lévai Józsika 4 éves óvodás, mielőtt nekilátott vol­na a lakmározásnak, takaro­sán elmondott nekem egy versikét (csak itt-ott akadt meg, s nézett az óvó nénire...), bemutatkozott, és a helyére ült. Láttam: jóízűen tízórai­zott. — A faluban minden ci­gánygyerek jár óvodába? — folytattuk a beszélgetést. — Sajnos, nem. Legalább 12 gyermek járhatna még, de szüleik a legkülönfélébb ki­fogásokra hivatkozva nem íratják be. Indokaikról kár be­szélni, álkifogás valamennyi. Érzésem szerint a megszokás miatt nem hozzák őket. Köz­Seeít a pszichológus, szociológus, szexológus Családügyi bíróságok r Lengyelországban évek óta kísérleteket folytatnak a csa­ládi ügyekre vonatkozó igaz­ságszolgáltatás tökéletesítésé­re. A célkitűzés kettős: a létrehozandó szervezeti meg­oldások biztosítsák a haté­kony bíráskodás lehetőségét, ugyanakkor legyenek előnyö­sek minden érdekelt állam­polgár számára. Az egyik első lépés az volt, hogy pár éve 12 családügyi bíróságot hoztak létre. Átfo­gó elemzéseket készítettek a családról, a családi konfliktu­sok alapvető okairól. Köztu­domású, hogy a mai család intézményének működése minden kedvező társadalmi átalakulás ellenére — rend­kívül bonyolult. Nemegyszer elengedhetetlen a bírósági be­avatkozás, hiszen a családi viszályoknak szélesebb társa­dalmi következményei vannak. Világosan mutatja ezt a bí­róság elé kerülő fiatalkorú­ak növekvő száma. Szintén sokatmondó a lengyelországi válások számának emelke­dése. (1976-ban 43 ezer). Egy házasság felbomlása pedig újabb problémákat okoz: a szülői felügyelet gyakorlása; a tartási kötelezettségek tel­jesítése: a vagyon, a lakás megosztása stb. Eddig a családvédelem te­rén a fiatalkorúak bíróságai maguk végezték a nyomozási és a meaelőző tevékenységet is. Az idén január 1-től átala­kították a lengyel bírósági szervezetet: ezentúl büntető polgári, valamint családügyi bíróságok fognak működ­ni. A családügyi bíróságok különválasztása azt célozta, hogy egységesebbé tegyék az egy családon belül különböző kérdésekre vonatkozó ítél­kezést, továbbá kiszélesítsék a megelőzést és a társadalom­ba való visszailleszkedést se­gítő tevékenységet. Milyen jellegű ügyek kerül tek a családügyi bíróságok hatáskörébe? A család és a gyermekek gondozására vo­natkozó eseteken kívül — mint a válás, a tartásdíj, va­gyonmegosztás, a kiskorúak gondozása — átvették a bün­tetőügyek egy részét is. Ez utóbbiakhoz tartozik a család­tagok bántalmazása, a kisko­rúak alkoholhoz szoktatása, valamint a tartási kötelezett­ség alóli kibúvás. Nagy fontosságot tulajdoní­tanak az újonnan felállított bíróságok és a velük együtt­működő szervezetek megelő­ző tevékenységének. A cél az, hogy elejét vegyék a kis­korúak erkölcsi züllésének olyan esetekben, amikor a társadalmi normák megsér­tése még nem ölt túlságosan durva formát. Az új családügyi bírósá­gok Lengyelország minden nagyobb városában megala­kultak, a birói testületet 382 női és 114 férfibíró alkotja. A gyámhatósági pártfogók munkáját közel 10 ezer tár­sadalmi aktivista, több ezer népi ülnök, valamint pszicho­lógusokból, szociológusokból, szexológusokból és pedagógu­sokból álló családügyi csopor­tok is segíteni fogják. Megháromszorozódik a nikkeltermelés r Kuba rendkívül gazdag hikkelércben — itt található e föld nikkelkincseinek több mint egyharmada. A mostani ötéves tervben nagy figyel­met fordítanak a nikkel ter­melés fejlesztésére. Most fo­lyik — Moában és Nicaróban — az ország két nikkelgyárá­nak a rekonstrukciója. Nagy­szabású építkezés folyik Pun­ta Gordában, ahol a Szov­jetunió segítségével épülő kombinát évente 30 ezer ton­na nikkel-kobalt koncentrá- tumot termel majd. Hasonló létesítmény felépítését terve­zik Las Kamariokasban, amely­hez több KGST-ország is se­gítséget nyújt. Az új létesítmények üzembe helyezése után a kubai nik­kelgyártás — amely jelenleg évi 35 tonna — meghárom­szorozódik. Üj házak sorjáznak a szelei faluvégen Nem véletlen, hogy Sala­mon Ferenccel, a Kazári kö­zös községi Tanács elnökével Kazáron beszélünk — Mátra- szeléről. Nem, mert maga is odavalósi, úgyhogy jól is­mer minden bút, örömöt, gondot, eredményt és tenni­valót. S mikor erről szót ejt, még rá is kontráz: — Igen, időszerű egy ilyen beszélgetés, mert az én falum milyen is...? Csak átszalad raj­ta busszal, kocsin ülve az em­ber. Csak a felszín marad meg benne. Hogy egyre nyúj­tózik ez az egyáltalán nem a központ körül kialakult tele­pülés, s aztán mit tud még róla? Tényleg, azon kívül, hogy a falunak Bárna felé eső ré­szén, meg a másikon, ahol Mizserfa, Kazár és Kisterenye felé ágazik el az út, néhány éve modern, a környezetbe il­lő lakóházak magasodnak; tényleg reflexsz^rűen nem csak azt regisztrálja magában az ember, hogy gazdagszik a település? Legalábbis a külső jelek­ből erre következtethet. A tanácselnök megerősíti a feltevést. Azt mondja: — Valóban így áll a hely­zet: jól megy a szeleieknek. — De hisz’ eljáró falu a maguké... — Az. Be Tarjánba, az öt­vözetgyárba, a kohászati üze­mekbe, a bányákba, JánoSak- na és Novak üzemeiben ta­láltak maguknak munkát; az iparban, ahol köztudottan a jó munkáért jól fizetnek. Akik meg itthon maradtak? Mást ne mondjak, hogy a Zöldmező Téeszben, ha az időjárás nem vacakol, száz meg száznegy­ven forintot is megkeresnek a dolgukat itt végzők naponta. Mit csittálnak a cigánygyerekek Huqyaqon? ismert, hogy a legtöbb ci­gánycsaládnál sok a gyerek, a cigányok családszerető em­berek, nem szívesen válnak meg gyermekeiktől. Pedig ésszel felfogják az óvoda je­lentőségét. tudják, hogy az is­kolában is eredményesebben tanulnak, ha előtte óvodába járnak a gyermekeik. Ennek ellenére: hiába minden meg­győzés, agitálás, a 12 gyer­mek otthon marad... — A cigány kisgyermekek nevelése jelent-e speciális feladatot? — Egy példát mondok, amelyből kiolvasható a vá­lasz. Tavaly volt egy cigány­kislányunk, aki magyarul csak pár szót beszélt.. . Az ilyen eset egyre ritkább. Tudomá­som szerint a faluban kivétel nélkül mindegyik cigány be­szél magyarul. Itt egyébként is. jól élnek a cigányok. A férfiak dolgoznak, tiszta la­kásokban laknak, a putri már- már ismeretlen fogalom. Azok a cigányszülők, akiknek gyer­mekei ide járnak, elégedettek Csoda-e hát, hogy új házak nyújtják-nyújtogatják az ed­diginél is még hosszabbra a falut...? És még a termelőszö­vetkezetnél maradva, mert az ipari üzemekről nem sokat tu­dok mondani. Azt tudja-e, hogy gabonabetakarításd ered­ményeik az idén minden meg­előzőnél jobbak? Hogy a já­rásban csak a mátramind- szentiek előzik meg őket, s a megyei átlagtól is csupán két mázsányival maradnak el? — Ha a közel ezerkétszáz­ötven lakosú község kereső­képes lakosa közül túlnyomó részük eljár, jószerivel a gazdának, a tanácselnöknek gondja sem lehet. — Téved! Lehet, néhány fontosabb dolgot bent vásá­rolnak meg a megyeszékhe­lyen, de a mindennapi szük­séglet kielégítéséről itt is gon­doskodni kell. Nem maradhat ez oknál fogva, vagy erre hi­vatkozva kenyér, tej, hús, zöldség, gyümölcs és Iparcikk nélkül a falu. — S nem is marad? Nem gondolkodik percnyit sem az elnök, rögvest vála­szol. — A kereskedelmi ellátás általában jónak mondható. Igaz, esetenként várni kell a kenyérre, mert későn szál­lítják, de — van. Elegendő, jó minőségű. Mostanában már húsra sem kell várakozni. Igaz — ezt is el kell mondani —, két-három hónappal ez­előtt még sokan otthagyták üres szatyorral a boltot. De azóta lényegesen változott a helyzet. Van zöldség és gyü­mölcs Is. Gond persze, akad. Most beszélnek arról, hogy a 102-es számú vegyesboltot be akarják zárni. Igaz, döntés munkáikkal, bíznak bennünk, mert érzik, hogy nem előíté­lettel közeledünk gyermekeik­hez. A bizalom jele az is, hogy sokszor nemcsak óvodai gondokban kérnek tanácsokat tőlünk. — Egy főiskolai szakdolgo­zatban olvastam a következő mondatot: „a cigány- és nem cigány gyermekek egymással szembeni magatartását a köl­csönös félelem és gyanakvás hatja át.” Tapasztaltak ilyes­mit? — Nem tapasztaltunk. S ez talán az előbb elmondottak­ból következik. A faluban la­kó cigányok nagy része meg­becsült ember a munkahe­lyén, következésképpen a la­kóhelyén is. A nem cigány- gyerekek szüleitől még nem hallottam olyasmit, hogy nem szívesen hozza cigányok közé a gyermekét. Meggyőződésem, hogy ezek a gyermekek az is­kolában is jópajtások lesz­nek, a velük foglalkozó peda­gógusok munkája jóval köny- nyebb lesz. Őszintén szólva: a hugyagi cigánygyermekek sor­sáért nem aggódom. Bár min­denhol ilyen lenne a hely­zet. .. még nincs. Persze, ha erre sor kerülne, azonnal intéz­kednénk. Község víz, jó utak és kor­szerű világítás nélkül elkép­zelhetetlen. Mondtam is ezt Salamon Ferencnek, akinek e szavak hallatán redőzött csöppet a homloka. — No, igen. A felsoroltak közül némelyik valóban gon­dot okoz. A víz nem! Ta­valy adták át rendeltetésének a törpe vízmüvet, ami nem­csak, hogy a falu szükségle­tét fedezi, hanem a fölösleg­ből még a megyeszékhelynek is juttatunk belőle. Szele valamennyi utcájában veze­tékes víz van. — És a házakban? — Lassacskán már ott is. A múlt hónapban is négyen kötöttek rá a főhálózatra. Tud­ja, ha ez a kényelem, meg a fürdőszoba kialakítása pénz­be is kerül, de szükségét ér­zik az emberek. A falu leg­több házában nem kell már a kútra járni. Az utakról is néhány szót... Hát itt van­nak még tennivalóink. Akad­nak olyan utcák, ahol nem­hogy „csinált út” nincs, de még a járda is hiányzik. És közvilágítás sem mindenütt van. De mindent megteszünk, megtettünk, hogy néhány el­képzelésünk valósággá váljon. Olyanok is, melyek erre az évre nem voltak tervezve. — Nem „salamoni döntés”, tanácselnöki elsőbbségadás miatt? — Szó sincs róla! Minden, ami „pluszként” készült el, mint például a Tóvég út por­talanítása, a gábor-völgyi köz- világítás bekapcsolása, vagy a Szabadság úti támfalépítés, a lakossági összefogás, az ön­zetlen segítség eredménye. Szép falu Mátraszele. Nem­csak, mert fekvése csodást ápolt, rendezett. Ugye, így igaz — kérdem a tanácsel­nököt. — Igen, sokat adunk az esztétikai kinézetre. Persze, nem vagyunk még elég muta­tósak. Éppen a falu közepe táján éktelenkedik a félig- meddig lebontott téeszmajor maradványa, amit rég el kel­lett volna tüntetnünk. Csak hát úgy tűnik, hosszadalmas ügy lesz, mert akiknek, lako­soknak odaadtuk lebontásra, a használható anyagokat ki­szedték belőle, a többit megj, mert rossz a köve, hagyják. De intézkedünk. — És a falu legszebb, ki­felé vezető részén a cigány­telep. .. ■ — Régóta szeretnénk meg­szüntetni. Idén egyik családot sikerült kiköltöztetnünk. In­gyenes házhelyet kaptak, azon építkeztek, de a többi négy­öt ház sorsa még függőben van. Ez hát „belülről” — s mégis kintről, Kazárról nézve, Mát­raszele. A változó község. Ahol sok esetben csak végighordoz­za tekintetét a busz, vagy a gépkocsi ablakán keresztül az ember... (sárközi) Karácsony György NÖGRÁD - 1973. november 15., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents