Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)

1978-10-13 / 242. szám

néni elhatározásai Találkozás egy híres film híres szereplőjével Gyöngyössy Imre és Kabay Barna világhíres filmjének megyei bemutatóján jártunk Szécsényben, a II. Rákóczi Fe­renc Művelődési Központban. Suttog, zizeg, zsibong a néző­tér. Az intézmény igazgatója csendet kér, majd bemutatja a közönségnek özv. Kiss István- nét a Két elhatározás című magyar—NSZK-beli produk­ció főszereplőjét. S az apró öregasszony ott áll szemben a közönséggel, a színházi em­berek rettegte „ezerfejű cé­zárral”. Viselkedése egyszerű és természetes, mint az idő múlása. Nyolcadik évtized gör­nyeszti hátát, arcára az eítűnt évek rajzoltak kacskaringós, mély barázdákat, falevélnez hasonlítható, kimunkált, finom erezeteket. A csuparánc arc mosolyog. Kántor Veronika, mert így hívták lánykorában — meghatottan szorongatja munkában összetörődött kezei közt az úttörőktől kapott szeg­fűszálakat. A vetítést követő ankétra meglepően sokan jöttek el, idősebbek, fiatalok, mindnyá­jan özv. Kiss Istvánnéra kí­váncsiak. Verus néni — mint­ha nem is először csinálná — komótos nyugalommal ül az érdeklődés középpontjában. Összefont újjai között zseb­kendő. ö a megkövesedett nyugalom. Vagy mégsem? Bel- 6Ő túlfűtöttségéről, izgalmáról egyetlen dolog mégiscsak árul­kodik: meg-megrándul a szája széle, miközben szemrevé-ele- zi az újabb és újabb érkező­ket Verus néni jól bírja magát. Pedig nem sokkal a film for­gatása után súlyos epeműtéten esett át. Szilárdan állta a rá záporozó kérdéseket, később az újságíró faggatózását. — 1903. február 9-én szület­tem Rimócon — kezdi élete történetét magakelletés nél­kül, csendesen, mint ahogyan a dokumentum-játékfilm ele­jén sorolja fel elvesztett csa­ládtagjait. — Akkor még nem vitte el Gyarmatra a szülő asszonyokat a mentő. Otthon „születtem” én is mind a nét gyerekemet . . . Ott lakok a Nemesudvarban, a régi ház­ban, amelyik az uramé volt. Meghalt a háborúban, a fiú­gyerekek is mind elhagytak. Csak a lányok maradtak meg. Sok gondom volt. Sokszor vi­zes volt a párna a fejem alatt, amikor lehajtottam. Egyetlen élő fiam Londonban lakik, a lányaim meg szanaszét, Pes­ten, Pomázon, a legfiatalabb Szécsényben. — Szokott velük találkozni? — Gyakrabban a szécsényl- vel. Kijár a családja hozzám. A fiamat meglátogattam. Most ötvenéves, a vízműnél dolgo­zik . . . Hogy mit, azt nem tudom. Nincsen szakmája. Az a baj vele, hogy nem akar megnősülni. Persze, jó helye van, albérletben lakik egy el­vált asszonynál . . . S mintha csak magában vi­tatkozna, úgy mondja, olyan ősi, természetes bájjal és nai­vitással, amire — pedig pá­lyám során már jó néhány em­berrel találkoztam — igazán kevesek képesek. Ez az öreg­asszony nem játszik most sem, mint ahogvpn nem játszott a kamera előtt, a filmvásznon sem. A legtöbbet adja, amit ember adhat: önmagát, saját döcögő nevetését, siratóasszo- nyos kántálását, patákzó * íny- nyeit. özv. Kiss Istvánné nem tudja. mit jelent játszani, mégis a Két elhatározásban "./ utóbbi idők legnagyszerűbb „színészi” alakítását nyújtja. — Megterhelő volt a szerep­lés? Néz rám. összeszűkült sze­me mintha tanácsot kérne, mit válaszoljon. — Nehéz szerep volt. Bár a szilvafára felmászok most is pedig megműtötték. A krump­liszsákot emelni meg a tali­gát tolni —, de hiszen maga is látta! — volt a legnehezebb. Beragadt a sárba, ügy toltam, hogy még a szemem is oele- fájdult, meg az ujjaim. De így volt előírva, és ha már vállal­tam a szerepet, hát végig kel­lett csinálnom. — A faluban mit szóltak, hogy filmet forgatnak az éle­téről? — Néhányan megszóltak. A gverekeim sem nagyon örül­tek. De a többség elfogadta. A film magyarországi áspe- mutatóját szeptember közepén tartották a budapesti Puskin moziban. Vetítés után a sze­replőket bemutatták a közön­ségnek. A Film, Színház, Mu­zsikában közölt fényképen Ve­rus néni a film két rendezője között áll. — Most, hogy híres ember lett, megváltozott-e az élete? — Néha elhívnak a mozik­ba. De egyébként semmi nem változott. 1 Miért is változott volna?! . Elvagyok már én magamban. Csak egészség le­gyen, meg dolgozni tudjak. — Eszerint van további elha­tározása ? Meglepetten felnevet. — Ugyan mi volna már ne­kem! Holnap elteszem azt a kis savanyúságot, amit össze­vágtam. Lesz abban minden, káposzta, uborka . . . Látja, ilyen elhatározásaim vannak. De, amíg azokat meg nem csi­nálom, addig nem engedek. — Elköszönve, erőt, egészsé­get, elhatározásainak teljesülé­sét kívánom Verus néninek. Érdes, tömpe ujjaival — olya­nok, mint a nagyanyámé — erősen megszorítja a kezem. Emelt fejjel a szemembe néz. Mint általában a nyílt, őszinte emberek. Sulyok László „ Súgok neked ... Mátraszentimrén az ország legmagasabban fekvő településén a közelmúltban szlovák nemzetiségi napot rendeztek. A szlovák nemzetiségi napon részt vettek a Borsod me­gyei Tardról érkezett matyó népviseletű vendégek is. Bemutat juh... Benkő Mariann gobelinművészt Két évvel ezelőtt Győr vá- munkájában veszek részt, szellemben ros Tanácsa pályázat útján mint tanársegéd. Ennyi az maradnia, kétszintes műtermes lakáso- életrajzom. kát kínált fiatal képzőmű- _ Akiket mestereidként zol? vészeknek. Ekkor került említettél, festők, nem textil. — Győrbe, a város csöndes mel- művészek. Miért? lékutcájában épült lakkok _ A gobelln határeset; rég_ egyikebe Benko Mariann óta folylk a vita, s még nem gobelmmuvész. dőlt el, a képzőművészet, vagy és hangulatban — Milyen fonallal — Szombathelyen szület­tem, 1951-ben, 1975-be'n sze­reztem diplomát, az Iparmű­vészeti Főiskola gobelin sza­kán, mestereim Plesnivy Ká­roly és Eigel Iván voltak. Kiállításokon szerepeltem Budapesten az Ernst Múze­umban, á Csók Galériában, Szombathelyen, Győrben, az iparművészet körébe tar­tozik-e- Szerintem képzőmű­vészet. Hiszen a gobelin alap­ja a festészet. — Hogy készül egy-egy na. gyobb mű? — Vegyük például a Győri dolga. i — Csak gyapjúfonallal, ez a klasszikus alapanyag. Mű­szálat vagy aranyat, ezüstöt csak nagyon ritkán haszná­lunk fel. A fonalat magam festem itthon, a kondérjaim- ban ánili'nfestékkel, vagy népi receptúrák szerint ter­mészetes anyagokkal, pél­dául sáfránnyal, vértetűvel stb. — Család, gyerek? — Férjem, Hefter László Egerben, Kaposváron, Oslo- nek mérete 570x160 centime­városi Tanács házasságkötő iparművész, évfolyamtársak termébe szőtt gobelint, amely­bán, Gdanskban. 1976-ban költöztünk Győrbe, jelenleg a Művészeti Alap ösztöndí­jasaként a főiskola gobelin­szakcsoportjának oktatói Második díjas a TEMPRESS együttes Munkásszínjátszók országos bemutatója Részlet a TEMPRESS előadásából. (Fotó: Kovács Erzsébet) 4 NÓGRÁD - 1978. október 13., péntek j Az építők és famunkások szak- szervezeti szövetséggé alakulásá­nak 75. évfordulója tiszteletére meghirdetett irodalmi körök és színjátszó csoportok országos jubileumi pályázatának gálamű­sorát az elmúlt hét végén ren­dezték meg az építők békéscsa­bai Munkácsy Mihály Művelődé­si Házában. A megnyitót Princzes Gyula, az ÉFÉDOSZ osztályveze­tője tartotta, kiemelve a szak- szervezet kulturális hagyománya­it őrző és továbbvivő színjátszó csoportok jelenlegi művelődési szerepét. Az egész napos műsorban nyolc csoport mutatkozott be, köztük olyanok, mint a hetvenéves múltra visszatekintő salgótariáni TEMPRESS együttes. az öblös- üveggvár művelődési házának munkásszínjátszó csoportja, vagy az alig másfél éve működő Pest megyeiek: a tanácsi építőipari vállalat színpada. Az állami épí­tőipari vállalatokat bárom cso­port kéoviselte: a Békés, Borsod és Hajdú megyeieké. Ott volt még a Herendi Porcelángyár 1950- ben alakult munkásszínoada, to­vábbá két szakmunkásképző in­tézet — a budapesti 18. sz. fai­pari és a 323. sz. székesféhérvá- ri — fiataljai. A 35—40 perces produkciókból álló műsor széles skálán — színdarab, irodalmi feldolgozás, vásári komédiák, nanfomim — mozgott. A salgó­tariáni TEMPRESS együttes M«- r«ár Gábor szatirikus regényé­ből •— Ki verte felbe Hildák elv­társat? — készült, több jelenet­ből álló egyfMvonásos darabbal lépett föl. A jeleneteket narrá- tori szöveg és az éppen követ­kező főszereplőt jellemző zenével kísért énekszám kötötte össze. A jól megformált karakterfigurák — a szamaras gazda, a hentes, a fodrász, a rendőr és a nyomozó, továbbá Hudákné — nagy közön­ségsikert arattak. És szakmai el­ismerést is a második hely meg­szerzésével. A zsűri elnöke — Marót! Lász­ló SZOT osztályvezető-helyettes — a döntés ismertetése előtt hangsúlyozta, hogy az ország minden részéből benevezett cso­portok jó színvonalú előadásokat mutattak be és a pályázat elérte a célját. Első helyezett a debre­ceni UNIÓ munkásszínpad lett a Panoptikum című nantomim- számmal, második a TEMPRESS együttes, harmadik pedig a Pest megveielt színpada az Egérfopás című saiát maguk által írt da­rabbal. Nívódíjat az építők bé­késcsabai Manzárd egvüttcse ka­pót. A kimagasló egyéni teljesít- ménxrért klilöndíiat öten kaptak, köztük a salgótarjáni csonörtbói Molnár Ernő és a budanesti szak­munkás iskolás Kiss Péter. A díjakat, okleveleket és jutalma­kat Takács László az ÉFÉHOSZ titkára adta át. utána pedig a zsűritagok az egvüttesek vezetői­nek szakmai értákel'5ct tartottak. Este a több mint ké*«zár ama- t«»’ szül ’átsző zenés-táncos, ba­ráti találkozóval folvtatta a nan- k”"ben már mcgkez'Wt ic*v»orue- dést. Vass Márta voltunk a főiskolán, üveg szakon végzett- Kétéves kis­lányunk van, Daniela. Saj'nos, Lacinak most nincs lehetősé­ge üveggel foglalkozni — nincs hozzá elég ipari háttér, ezért fémmel dolgozik. Ko" rábban fényreklámokat ké­szített, most világítással kombinált plasztikával kísér­letezik. Mindketten üzemi ösztöndíjasok vagyunk, fér­jem a Győr megyei Állami Építőipari Vállalattól, én a 1:5-ös kicsinyítésben Richards Finomposztógyárlól vázlatot. Ebből vá- kapok ösztöndíjat. tér. A megbízás szerint olyan figurális kompozícióra volt szükség, amely egy család megjelenítésével a házasság- kötés és a névadás ünnepé­lyes aktusát ábrázolja. A hosszú, keskeny forma el­beszélő jellegű megoldást sugallt, az egészet kedvenc motívumommal, az életfával fogtam egybe- Először sok krokit, vázlatot készítettem, aztán ötféle lasztottak ki egyet, amelyet 1:1-ben megfestettem. Ezt nevezzük kartonnak, ezután következik a szövés. A ter­vezés általában 4—5 hónap, a kivitelezés fél-egy év. Köz­ben persze, sok improvizáció­ra adódik lehetőség. Munka közben egyszerre csak fél méteres darabot látok, s amit továbbtekerek a szövő­széken, azt nem forgathatom vissza- Lehet, hogy csak fél év múlva látom viszont, a végén. Elképzelhető, micso­da izgalom, amikor az ember levágja a kész gobelint: si­került-e mindvégig azonos Mire készülsz most? — A győri városháza kista­nácstermében kerül falra egy 190x550-es gobelinem, a kar­ton már készen van. Tavaly Gdansk város nemzetközi pályázatá'n második díjat nyert egy kartonom, ők vál­lalták a szövést, az idén lesz ebből kiállítás, a nyáron me­gyünk Lengyelországba- ősz- szet stúdiókiállítás ós bemu­tatkozás Budapesten, a Fiatal Művészek Klubjában. És gyűjtöm az anyagot egy né­hány év múlva rendezendő ö'nálló kiállításra. G. B. Mai tévéaján latunk 22.35: Vas nyakörv guráknak, tolvajoknak, művé­szeknek, tarhálóknak, cirkuszi A. Kuprin a nagy orosz író embereknek, alvilági lények- egyik remek novellájából ké- nek éá másoknak. Ebben az szítették el a lengyel filmesek írásában is egy cirkuszi birkó- ezt a tévéfilmet. Elbeszélései- zó különös sorsát mondja el, nek gyűjteményét a magyar megértetvén velünk az emoari olvasóközönség, az orosz szép- kiszolgáltatottság legvégső ha- irodalom kedvelői ismerhetik, tárait, iszonyatait. Az izgalmas Kuprin felfedezője és értője novellaíilmet Kuprin nyomán volt az orosz élet sűrű dzsun- írta és rendezte a lengyel Sla­géi j ében botladozó különös fi- nislaw Lenartovicz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents