Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)

1978-10-08 / 238. szám

Mag agyszer a BNV-rő! Ä fogyasztási cikkek nagy őszi budapesti seregszemléjéről számolunk be olvasóinknak, azokról a termékekről, melyek előtt mindig nagy tömeg fejezte ki elismerését. A TEMAFORG Vállalat fona- A Vörös Október Ruhagyár, Iáiból kötött ruhaféleségek, férfiöltönyeivel hívta fel ma­jó ötletet adtak az otthon köt- gára a figyelmet, ni. varrni szerető lányoknak. A VIDEOTON gyár színes televíziói világszínvonalat kép­viselnek. A kerékpározók a versenygépek nagy választékát tekint­ik efték meg. A japán motorok a fiúk szívét dobbantotta meg. Kulcsár József képbeszámolója Tapétázás régen és ma A tapétázás körülbelül 500 éve ismert Európában. Kez­detben fáradságos kézi mun­kával állították elő a tapétá­kat Régen sok középkori kas­tély és hercegi palota falait díszítették drága anyagokkal, aranyozott bőrrel. A bolyhos, vagy bársonyta­pétát a XV. században ked­velték. Ezt a következőkép­pen állították elő: ecsettel és sablonnal vastag réteg színe­zett enywel kenték be a pa­pírcsíkokat, majd igen finom gyapjúporral szórták be. Spanyolországban az 1600- as években igen kedvelték a bőrrel bebont falakat, melyek bárány, borjú és kecske meg­nyúzott bőréből készültek. Ezeket összevarták és fa nyo­móformával mintázták. A bőrt aranyozták, ezüsttél vonták be, vagy festették. Színes pa- pírbévontatos falak a XVII. században voltak divatosak, így dísztették a gazdag polgá­rok lakásuk falát. Viászosvá- szon falbevonat a XVIII. szá­zadban terjedt el. A lenvá­szon csíkokat olajfestékkel színezték és mintákat festet­tek rá. A XVIII. században és a XIX. század elején dí­vott a karton- vagy szövet­tapéta. Ezeket az anyagokat már magas- vagy mélynyomá­sos eljárással mintázták és színezték. A XVIII. század második felében fejlődött ki a papír­tapéta. Az ívpapírt 1830. kö­rül a végnélküli papírteker­csek váltották fel. Ettől az időtől kezdve főleg papírtapé­tákkal díszítették a lakások falált. Széles választék állt rendelkezésre az egyszínűtől, a márványmintás, vagy bőr utanzatú tapétán át a nyo­mott brokáttapétáig. 1800 köbül jelentek meg a képekkel illusztrált tapéták, amelyeket kézi nyomással ké­szítettek. A polgárság köré­ben hamár elterjedt a szokás, hogy lakószobáikat panoráma­képpel díszítették, s ez a ké­zi nyomás a mai napig diva­tos máradt. Ma sokan szívósén tapétáz­zák lakásukat saját maguk. Mivel így olcsóbb, szórakozta­tó és jó érzéssel tölt el, hogy csinosabbá tettük lakásunkat. A tapétázásnál elsősorban a szín kiválasztására kell nagy figyelmet fordítani. Sokán kedvelik a világos és pasztell színeket A piros melegséget ad a szobának, a zöld nyug- tatólag hat A világos színek által nagyobbnak látszik a he­lyiség, a sötét tónusúnak kedé­lyessé teszik környezetün­ket A minták és a színek kivá­lasztásánál legyünk mérték­tartóak- A nagymintás tapé­ták tágas helyiségekben, nagy­méretű bútorokhoz illenek. Kis­mintákat ajánlunk kisméretű modern lakások falainak dí­szítésére. A tapéta kiválasztásánál, ügyeljünk arra, hogy színtar­tó legyen. Az erős színek sok napsütés hatására kifakulnak. Ezért élénkebb színű tapétá­val északi fekvésű szobánkat tapétázzuk. Ma Igen sokfajta tapétát gyártanak. Készülnek papír­ból, műanyagból, fatartalmú papírból stb. A tapéta lehet fényes, vagy matt felületű. A szövetből készült tapéták is igen népszerűek. Ezeket pa­píralapra ragasztott len-, ju­ta-, selyem-, pamut-, vagy mű­szálas anyagokból készítik. Mintájukat nyomják, vagy szövik. A vélúrtápéta a régi bolyhos, vagy bársonytapéta mintájára késiül. Az anyag­ra gépi úton enywel kenik fel a mintát, majd elektrosz­tatikus módon viszik rá a mű­szál porát. Vannak lemoshátő és víz­hatlan tapéták. Ezek ned­ves szivaccsal vagy száraz törlőruhával tiszí.thatók. Nem fakulnak, s a piszokfoltok igen könnyen eltáVolíthátók róla. öntapadós tapéták házi ta­pétázásnál előnyösek. E tapé­tákról csak egyszerűen lehúz­zuk az alapot és tapadós fe­lét a falhoz nyomva szivacs­oséi a falra simítjuk. Minta nélküli egyszínű ta­pétát „kezdőknek” ajánljuk. Felragasztására nem kell nagy gondot fordítani a ta- pétaesíkok szabályos (minta szerinti) egymás mellé helye­zésére. Elegendő egyszerűen egymás mellé ragasztani a papírcsíkokat. Ilyen tapéták használata gazdaságos. Egyes tapéták szárazon eltá- volíthatók a falról, Sok mun­kát, fáradtságot és pénzt ta­karítunk meg ezekkel. A ta­pétát száraz állapotban csak lehúzzuk a falról. A falon vé­kony papírréteg marad hát­ra, ami az új tapéta felra­gasztásához jó alap. Tréfák A vendég türelmetlenkedik az étteremben: — Főúr, már egy fél órája várok arra a szeletre! — Kifejezetten mára tet­szett rendelni? Bostonban a rendőr megál­lít egy taxit és megkérdi a sofőrtől: — Neve? — Tim O’ Reordan. — Hát ez remek! Az én ne­vem ugyanez, és én is ír szár­mazású vagyok. A szüleid ho­vá valósiák? — Dublinba. — Hát ei óriási! Az én öre­geim is onnan jöttek. Kis ideig beszélgettek Íror­szágról, aztán a rendőr meg­jegyezte: — Nagyon kellemes volt elcsevegni veled, Tlm. Most pedig kénytelen vagyok meg­bírságolni azt a fiút, aki ar­cátlanul a kocsid kerekei /alá vetette magát! # A szakaszvezető belép a szobába és megkérdezi a fia­tal újoncoktól: — Van maguk között vil­lanyszerelő? — Jelentem, igen — vála­szol közülük ki egyik. — Nagyszerű. Akkor ma­gát teszem felelőssé azért, hogy a szobában minden es­te 10 órakor leoltsák á Vil­lányt. Világbajnokság Bécsben A szomszédos Ausztriában, szeptember 17-én 18 ország részvételével — a bécsi Duna- szakaszon rendezték a 25. hor­gász-világbajnokságot. A ma­gyar színeket az Engert Já­nos, Kocsis Sándor, Széntpéte- ri József, Szűcs István és Tí­már Gábor összetételű csapat képviselte. A versenykiírás értelmében minden fogott, hal után darabonként és grammon­ként egy-egy pontot kaptak a versenyzők. A versenyzésre három őrá állt rendelkezésre. Annak ellenére, hogy ideális volt az időjárás, már ami a napos, meleg időt és a szél­csendet illeti, a halaknak azonban mégsem volt, étvá­gyuk a horogra tűzött csalik­ra. A csapatversenyben részt vett kilencven horgász, nem kevesebb, mint hatszáz. kilo­gramm etetőanyagot szórt a vízbe, hogy a halakat á ho­rogra csábítsa. A csábításnak azonban a keszegfélék el­lenálltak és csupán a sneciket és a sügéreket lehetett „be­csapni” ezen a vasárnapon. A huszonötödik horgász-világ­bajnokság csapatversenyét vé­gül a franciák nyerték 14 helyezési számmal. Második helyen az olaszok végeztek 19 helyezési számmal. A harma­dik helyet a csehszlovákok szerezték meg 24 helyezési számmal. A magyar csapát 55 helyezési sZámmál a 10. helyen végzett. _ . A csapatverseny során ..a v ersenypályát öt szektorra osztották és minden szektor­ban képviselve volt a 18 or­szág egy-egy versenyzője, vagyis egy szektorban 18-an versenyezték. A versényszabá- lyok szerint a. horgász-világ­bajnokság egyéni döntőjében azok vehettek részt, akik a csa­patverseny során szektorukban az 1—5. helyen végeztek. A magyar versenyzőknek ez nem sikerült, így a 25. horgász-yi- lágbajnoksag egyéni döntőin a magyar csapat tagjai csak, mint nézők vehettek részt. Az egyéni versenyek során is francia—olasz párharc alakult ki, mely végül is a franciák sikerét hozta. A csapatver­seny után egyéniben is fran­cia versenyző lett a világbaj­nok. A 25. horgász-világbaj­nokság tanúságaként, leszűr­hető, hogy a horgászverse- nyék során nem szabad min­denáron a nagy halak fogá­sára koncentrálni, hanem „sok kicsi sokra megy” ala­pon a kis halak „gyűjtögeté­se” gyakran eredményesebb. A jól halasított horgászva zek közé tartozik a salgótarjá­ni Erőmű Horgász Egyesüle­tének zagyvaróna—vízválasz­tói területe. Az évek óta rend­szeresen telepített vízben szé­pen fejlődik á pontyállománv. A négy-ötkilós. pontyok fo­gása nem ritkaság. Károlyi László egyesületi tag nem mindennapi pontyot ^ejtett zsákmányul. Ugyánis, főttku- koricával csalizott horogra, a köze!múl:bari kilénc kiló hat­van dekás pontyot ejtett zsák­mányul. A hal hossza a farok­úszó tövéig 64, mig átmérője 70 centiméteres volt. h. f. HOÚVAN KÉSZÜL A GÖRÖGÖS KONTV Bár a mai frizuradivatot a rövid haj urálja, mégis' sö- kan vannak — főként har­mincon felül —, akik nem válnak meg hosszú hajuktól, és szívesen viselnek kontyot. Nekik mutatjuk be, hogyan készül a klasszikus, elegáns görögös tartókonyt. 1. A hajat középen elvá­lasztjuk. Egy-egy vastagabb tincset iobbra és balra a ha­lánték mellett csigába teker­ve ideiglenesen megtűzünk. A többi hajat összefogjuk és há­tul, mélyen a tarkón, gumi­val összefogva lófarokba köt­jük. ... 2. Most a lófarkat két azo­nos vastagságú részre osztjuk: A felső fonatot magasra emel­jük és jó erősen féltupíröz­éök. , , . . 3. Ezt a feltupírozott haját lazán ráhajtjuk a kéz hátára és a fül mögött balfelé hozva S. fonat alatt — láthatat­lanul megtűzzük, a tincs vé­geit , pedig jó szorosan rögzit­Jtík: 4. Ugyanez történik a másik fonattal is: alaposan feltupí- rozzuk, a kézháton felcsavár- va jobb oldalra visszük és megtűzzük ä fent leírt mó­don. 5. Végezetül a két homlok- fincset — tupírozás nélkül . — lázán hátravisszük és a két nagy rolni fölött mégtűzzük, de a tincsek végeit szabadön hagyva két lokniba. illetve csigába tekerjük. Különösen erős szálú, sűrű hajból nagyon szép, látványos kontyöt fésül­hetünk ily módon. B. K.

Next

/
Thumbnails
Contents