Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)

1978-10-08 / 238. szám

Farkas András: Mezőn. >

Zelk Zoltán:

Este és éjszaka között

Este és éjszaka között,

mikor a másodperc tört része, s már

mélyebb sötétség lesz a mély sötétség.

De ezt csak a madarak tudják

a platánok vendégei,

csak ők érzik a szinte nincs is moccanást,

amikor hirtelen

kiszíneződnek álmaik t

S hogy mi eshet meg velünk, emberekkel,

este és éjszaka között?

egy idegen tenyér vállunkra nehezül,

s amikor hátra fordulunk:

hol fut már az az árnyék —

csak talpa csattogását hallani!

S mi még, mi még, mi még este és éjszaka között?

Elmondom azt, ami velem nem is tudom, hány éve már, csak azt tudom, hogy így esett, csak azt tudom, hogy így igaz:

„Uram, vezessen át az út túlsó félére!”

S ujjaival úgy szorongatta a fehér botot mintha készülne vállához emelni, mintha mellemet célozni akarná —

Megvártam, míg egy üres villamos bambán a remizbe dülöngél, aztán mintha fövényben járnánk, úgy gázoltunk az utca túlfelére,

És akkor ő:

„Uram, forduljon vissza, mert ez a járdarész a miénk, csak a miénk, vakoké este és éjszaka között.”

A Bauhaus — Gropius és Moholy Nagy

A híres német építészeti és Iparművészeti műhelyiskolát, a Bauhaust —, amely előbb Weimarban, majd 1926. decemberétől kezdve Dessauban működött — 1919-ben alapította Walter Gropius építész. Az új építészeti stílus mesterműveként számon tartott dessaui épületkomplexum öt tagból állt: a műhelyszárnyból, az igazgatási központból, a tantermekből, az aulát és a menzát magában foglaló szárnyból és a műteremházból. Diákok és tanárok együtt dolgoztak új főiskolájuk fejlesztésén. A Bauhaus fogalommá vált, nem utolsósorban az itt tanító kiválóságok révén. Olyan művészek tanítottak termeiben, műhelyeiben, mint Hannes Meyer, Ludwig Mies, Paul Kies és a magyar származású Moholy Nagy. A haladó gondolkodású művészeket, tanárokat tömörítő Bauhaus azonban nem sokáig élt: 1932-ben a helyi re'akciós erők üldözték és egy évvel később a fasiszták véglegesen bezárták az intézményt.

A Német Demokratikus Köztársaság kormánya a háború utáni években a nagyobb épületkárokat helyrehozva, szakiskolát létesítettek ezen a helyen. Később a műemlékvédelmi törvény szellemében megkezdték a nagy múltú intézmény épületének teljes restaurálását. Az eredeti állapotot nemcsak a külső homlokzatokon állították helyre —, amelyek még ma is modernek, több mint fél évszázad múltán —, hanem a belső munkálatoknál is arra törekedtek. Fa-, kő-, szövetmaradékokból, az egykor itt tanulók emlékezetéből „álmodták” újjá az építészek az épületkomplexumot, s csak ott modernizálták, ahol az elkerülhetetlenül szükséges volt.

A múnkák nagy részével elkészültek az ötvenedik évfordulóra. 1978 végére. Most még a műteremrészleg teljes rekonstrukcióján dolgoznak.

A régi Bauhaus aulája ma különfé'e kulturális rendezvények nemes egyszerűségű, de pompás színhelye. A kiállítási helyiségek a régivel azonos célt szolgálnak: itt mutatják be — állandó kiállításon — a Bauhaus hatását a mai építő- és iparművészetre.

A Bauhaus a német haladó örökség értékes darabja, ennek megfelelő gonddal, szeretettel dolgoznak végső helyi e- allításán, további ápolásán.

Tamás István:

ZÚZmara tör Mari

Bárány birka bari irhája

patyolat bundája ágyba bájt vetések fosztott toll dunnája pilléző hókristály

Ki fázik pipázik a távol pipákol telt

izikkel a jászol

Bevackol a juhász teng akloz sok nyája ki kapós juhászni boritkós szoknyája Hópuli hempereg hemperül diája

S felett a kucsmáé éj

bagolyszem

babája

Az édesapám sokat betegeskedett; ez nagyban hozzájárult, hogy nálunk a családi élet a polgárcsalád Ideáltípusává fejlődjék ki. Végtelen szeretettel és áldozatkészséggel csüggtek egymáson a családtagok, de az egész többi világ, különösen a délmagyarországi sváb faluban, Apatinban, közömbösségig idegen és amennyiben a család közvetlen érdekeivel nem került vonatkozásba, érdektelen volt a számukra. Ebben a meleg, lágy és exkluzív családi atmoszférában kezdettől fogva szemben találtam magam egy különös emberi lénynyel: egy fedél alatt élt velünk és nem tartozott hozzánk, korábban kelt mint a többiek, behozta az ételt nekünk, de nem ült az asztalunkhoz, s csak azért jött be a lakószobákba, hogy kitakarítsa őket, de ha már rendben voltak, akkor az ő számára nem volt bennük hely. Barátságosan szóltak hozzá, de főleg csak akkor beszélték vele, ha kértek tőle valamit. Jó, vagy rossz cselédként beszéltek csak róla, s a mi szobáinktól messze, hátul a konyhában töltötte el a ház összes többi lakóitól mérhetetlenül különböző életét. S mintha nemcsak idegen, hanem ellenség Is volna, mert nyilván előle zártak be minden szekrényt, s még a falusi hazunk nagykapuját is esténként valamelyik családtagnak magának kellett bezárni, nehogy a cseléd éjszaka beengedhessen valaxit. Ha nem szenvedtem volna az ellenséges idegenség alatt, mely az utca közt és köztem fennállott, talán ezt a család és cseléd közti viszonyt észre se vettem volna. Ma azt hiszem, hogy ez a gazda- és cselédviszony váltotta ki benAz elődök örökébe lépni

Beszélgetés Herényi Imrét el. a szolnoki Szigligeti Színház igazgató-főrendezőjével

A szolnoki Szigligeti Színház produkcióival több mint tíz éve látogat el rendszeresen Salgótarjánba. A művészi koL lektíva az utóbbi években különleges rangot vívott ki magának a magyar színházi életben: bemutatói nemcsak az anyaszínházban és a nógrádi megyeszékhelyen — ahol a legtöbbet szintén láthattuk —, keltettek visszhangot, hanem országszerte. A szolnoki színház — mint a kaposvári, a kecskeméti — a szakma és a szaksajtó, a színház megrögzött szerelmeseinek afféle zarándokhelye lett.

A magyar színházi élet átszervezési folyamatának részeként a színház vezetésében áprilisban, majd a nyár vége felé változás történt. Az intézmény új igazgató-főrendezőjének Kerényi Imrét, a budapesti Madách Színház rendezőjét nevezték ki. Kezdetben úgy tűnt, hogy a változások miatt a szokásosnál két hónappal később nyitják meg az új színházi évadot. Az augusztus 22—i társulati ülés után két nappal azonban rr.ár két produkció próbái kezdődtek el, s a színház egy héttel korábban, szeptember 29-én már premierrel fogadta közönségét. Edward Albee Nem félünk a farkastól című tragikomédiáját Paál István vitte színre, október 13- tól pedig Lev Tolsztoj Legenda a lóról című színműve látható, Kerényi Imre rendezésében.

Kerényi Imrével, a színház fiatal igazgató-főrendezőjével beszélgetünk az új színházi évad legfontosabb változásairól, jellemzőiről, meghatározó művészi törekvéseirőL

— Az új színházi vezetés hogyan viszonyul a megelőzd évek művészi elképzeléseihez, sikereihez?

— A váltás mindig nehéz pi,Utamat egy színház életében, mert rossz konfliktusok születhetnek. Nekünk, az új vezetésnek az volt — és marad egy darabig — a feladatunk, hogy az együttes ezt a váltást miniéi sérülésmentesebben vészelje át Szerencsére a kollégáik viszonya a változáshoz rendkívül konstruktív, melynek következtében társulatunk minden különös zökkenő nélkül átvészelte. Az új vezetés nyilvánvalóan több mindent másképpen fog est- náJni, mint az előző, de alapvető célja, hogy átvegye a korábbi évek nagyszerű örökségét, megőrizze továbbfolytassa, továbbfejlessze az eddigi komoly eredményeket.

— Még a tavasszal szerződött a budapesti Nemzeti Színházhoz Székely Gábor rendező, Csomós Mari, Lázár Kati_ Piróth Gyula és Papp Zoltán színművész. Kik mentek el még a társulatból

— Baranyi Ibolya és Galkó Balázs színész, valamint Bor József rendező.

— S kik jöttek Szolnokra?

— Nagyon terjedelmes lenne a név szerinti felsorolás. Tizennégy színművész szerződött hozzánk, többek között Margittay Ági, Pákozdi János és hét frissen végzett főiskolás. Rajtuk kívül egy-egy rendező, dramaturg, díszlet- és jelmeztervező dolgozik nálunk az új évadtól.

— Egészében nézve tehát úgy tűnik, hogy a színház művészgárdája megerősödött. Mi indokolta ezt a nagymérvű számbeli fejlesztést?

— Ebben az évadban fokozatosan áttérünk a repertoár- játékrendre. Ez a színház életében jelentős előrelépés a műhellyé válás útján. Megvalósításához lényegesen több színészre van szükség, több műszaki munkatársra és nagyobb, megfelelőbb raktár- helyiségre.

— Adott esetben mit- jelent ez a repertoár-játékrend?

— Színházunk korábban „zsinórban” játszott egy-egy darabot, amíg az le nem futott. Most a darabokat párhuzamosan tartjuk műsoron, vagyis mint repertoár színház —, hogy hasonlattal éljek — „étlapszinházként” működünk; a nézők választhatnak kínálatunkból. Ugyan- aíkkor ez a játékrand lehetővé teszi számunkra, hogy a sikeres darabokat az évad végén is műsorra tűzzük, sőt ha olyan erőteljes érdeklődés mutatkozik, átvigyük a következő szezonra. A repertoár színházzá válás útján mi most az első lépést tesszük meg; műsorunkon egyelőre két-két darabot váltogatunk, a szezon végére hármat.

— Mi OM oka annak at átaA-A-----n-m

W

rBIIWK.

— Kizárólag a korszerűség,

a mai közönséglgény. Ez a játékrend a modern színjátszás követelménye.

— A szolnoki színház felfrissült, megifjodott társulata az elmúlt évek — mint említette — nagyszerű örök- ségének folytatója kíván lenni ebben az évadban is. Milyen tervezett bemutatók fémjelzik ezt a törekvést?

— Albee Nem félünk a far- kastól-ja, aztán a Lev Tolsztoj- novellából dramatizált Legenda a lóról... De itt van az idei bemutatók listája olvassa el! — nyújt felém egy gépelt papírost Kerényi Imre. A további bemutatók . sorában szerepel: Örkény Istvén Vérrokonok című műve Csiszár Imre rendezésében, Paál István színpadra fogalmazásában Mrozek Tangója, Shakespeare Macbeth-je, ugyancsak Csiszár Imre rendezésében. Kerényi Imre rendezi a Candi- de-ot, amely Voltaire sokat idézett, széles körben ismert regénye alapján, Bernstein zenéjével készült. Horváth Jenő A hamis pénz című Gor- kij-színműt és a Bachus című vígjátékot, egy ismeretlen, régi magyar szerző művét állítja színpadra. A gyermekek számára mutatják be a Pacsuli palota című mesejátékot, melyet Keleti István, a budapesti Pinceszínház igazgatója írt és rendez.

— Ezeknek a daraboknak a legtöbbjét látja Salgótarján közönsége is?

— Természetesen — feleli az igazgató-főrendező. — Művészeink szeretnek Salgótarjánba járni, mert a város az előadások számára és a szállás szempontjából kulturált emberséges körülményeket tud biztosítani, s hegyi kirándulásokra is lehetőség nyílik. Nekem is nagyon szimpatikus a salgótarjáni tájolás, s jövőbeni célunk voltaképpen az, hogy Salgótarjánnal elmélyítsük a kapcsolatot. Együttműködésünk — meggyőződésem — mindenkinek előnyös és jó: nekünk, Salgótarjánnak és a közönségnek egyaránt.

A szolnoki Szigligeti Színház e hónap második felében kezdi meg vendégjátékát a megyeszékhelyen. A közönség elsőként Aloee Nem félünk a farkastól című tragikomédiáját láthatja, Margittay Ági és Végvári Tamás főszereplésével. A produkció ismeretében jelenthetem ki: az előadás emlékezetes élményt ígér.

Sulyok László 1 ■ iJJ.1..1!,»! 1

Sinltó Ervin t

Szemben a bíróval*

(réamlet)

nem az első tudatos lázadást az ellen, amit körülöttem mindenki természetesnek talált Azt tudom, hogy mindig szerettem volna megtudni, mit gondolnak a cselédek rólunk és idegenek, megközelithetet- lenek, titokzatosak maradtak a számomra, mint az egész többi, a mi házunkon kívül eső világ. A cél, nyilván, kezdettől fogva adva volt bennem és majdnem sohase vált számomra kétségessé. A majdnem: a világháború volt Addig nemcsak a cél, hanem a hozzá vezető út Is kétségtelennek látszott.

Attól kezdve, hogy várasba került fiatal gimnazistaként először tettem be a lábam a szabadkai szociáldemokrata munkásotthonba, egész a világháború kitöréséig egyetlen boldog mámorban éltem. A munkásotthonban senki sem törődött fajjal, felekezettel, nemzetiséggel, magyar, szerb, német munkások ültek együtt, és engem, éretlen gimnazistát első naptól kezdve, akár tudatosan, akár öntudatlanul, százszor különb pedagógiai érzékkel kezeltek, mint a szüleim, akik kétségbeesetten nem tudtak mit kezdeni velem s mint a gimnáziumi tanárok, akik csak szorgalmasan buktattak. A szabadkai munkások között életemben először hullt le rólam az a félig bűntudatos, félig gyanakvó, mindig kínzó bizonytalanság, amit a mi elzárt házunkból és a falusi utcáról hoztam magammal. Első perctől kezdve, hogy oda beléptem, nem voltam egyedül, sőt riadt és szomorú nézőből egyszerre egy közösségnek nemcsak befogadott, hanem tevékeny tagjává is lehettem, ök találtak nekem munkát. A föld nélküli parasztok közül sokan szerettek volna ími-ol- vasni megtanulni, s azonkívül — mondták — kellene valaki aki a különböző szakmák könyvtárait rendben tartva tudjon az elvtársaknak az ő műveltségi fokuknak megfelelő könyveket ajánlani. Feladatot, munkát adtak nekem, és elvtársnak szólítottak! Az iskola, melynél jobban, később csak a kaszárnyát gyűlöltem, eztán keveset látott, nem értem rá. El kellett olvasnom a munkásotthon könyvtárának könyveit, hogy tudjam, melyiket melyik elvtársnak ajánljam —, s úgy érzem, ha van valami, ami szimbolikus jelentőségű Magyarországra: akkor ez az:

Nyolcvan éve született Stnkő Ervin, jugoszláviai magyar Író, jelentősebb regényei: Optimisták, Egy regény regénye, Egldius ntrakclése. Születési évfordulója alkalmából közöljük önéletrajzának egy részletét.

a 100 000 lakost számláló városban énnekem a könyveket, amikből a legtöbbet tanultam, munkások adták. Az 6 filléreikből került ki az a könyvtár, melyből én a szocializmusban megtaláltam a cél nevét, a célhoz vezető utat, s a nem vágyként, de élő valóságként az egész földet átfogó közösséget, ök nem nevettek, ők mellém álltak, segítettek. mikor a cselédlányok szakszervezetének megalakításához kezdtem — ők megértették, hogy a cselédlányok nagyobb része idővel visszamegy a falujába, és gondoskodni kell róla, hogy a batyujában kis szocializmust is vigyen haza a jobbágyi sorban tengődő analfabéta faluba. És később előadásokat tartottam a könyvekről, amiket elolvastam és nekem, fiatal kölyöknek szabad volt felolvasnom a rossz verseimet is, mert tele voltak forradalmi lelkesedéssel, és háromszor olyan öreg emberek, mint én, öreg munkások tapsoltak nekem és biztattak, hogy írjak. És sztrájkoknál és utcai tüntetéseknél köztük állhattam, velük énekelhettem és velük gyűlölhettem gróf Tisza Istvánt, és velük együtt hittem, hogy a nemzetközi szociáldemokrácia le fogja rombolni az országhatárokat, a kaszárnyákból múzeumokat és iskolákat fogunk csinálni, és hogy mi, egyedül mi szociáldemokraták fogjuk megvalósítani a próféták legmerészebb álmait, testvérek országává tenni a világot. Gyönyörű volt — és akkor elkövetkezett 1914. július hónapja. Tizenhat éves voltam akkor.

NÓGRAD — 1978. október 8., vasárnap 9