Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)

1978-10-08 / 238. szám

Tömegsport-,, randevú” a tóstrandnál A KISZ Nógrád megyei bi­zottsága kezdeményezte a járási, városi és megyei futó­napok megrendezését az Ed­zett ifjúságért mozgalom ke­retében. Tíz megyei szerv- összefogásával elkészült a ki­írás, s a helyi versenyeket már szeptemberben lebonyolí­tották. Ma kerül sor a záróak­kordra Salgótarjánban, a tó­strandi STC-pályán. A futónapok célja az atléti­ka, a futás népszerűsítése is amellett, hogy lehetőség az Edzett ifjúságért mozgalom­ban vállalt szint bizonyos kö­vetelményeinek teljesítésére. A megyei sportszervek aktív módszertani segítséget nyújtot­tak a helyi versenyek lebo­nyolításához. - , A mai program 9 órakor kezdődik: Berki Mihály, a megyei tanács elnökhelyette­se mond megnyitó beszédet: Ezután 9.30-tól 12.30-ig a hét­hét El-korcsoportba tartozó lányok és fiúk futóversenye következik, 150 és 2800 mé­ter közötti távokon, kortól és nemtől függően, a tóstrand kö­rül. A mezei futóversenyt egyé­ni jelentkezés alapján rende­zik, tehát mindenki részt ve­het, teljesítheti az úgyneve­zett „fesztiválmérföldet” (1978 méter), az STC füves, illetve salakos pályája körül. A ké­sőbbi, járások és városok köz­ti értékelésben döntő lehet, hogy ebben a számban hon­nan hányán indulnak. Termé­szetesen előnyös helyzetben van Salgótarján, ahol egyéb­ként is a legsikeresebb váro­si futónapot bonyolították le: 1500 résztvevő indult a ver­senyszámokban ! A városból, 3—400 jelentkezőt várnak ez­úttal is a rendezők. Az országjáró diákkörök, mintegy háromszáz tagja in­dul a 10 órakor kezdődő tú­rán, a tóstrandtól Salgó-várig és vissza. A csapatok tagja­inak különböző feladatlapokat is meg kell majd oldaniuk a helyszínen. A légfegyveres lö­vészverseny fél 11-kor kezdő­dik a salakpályán kialakított lőtéren. A III. és IV. korcso­portba tartozók 5 fiú és 5 le­ány részvételével alakítanak ki csapatokat járásonként, vá­rosonként. Három próbalövés után tíz lövést értékelnek majd. A tervek szerint 10-től 13 óráig tart a honvédelmi aka­dályverseny a VII. EI-korcso- portba tartozó fiúk és leányok számára. A 2500 méteres tá­von három technikai akadály és 2 olyan állomás lesz, ahol elméleti kérdésekre kell vála­szolni. Az ügyességi sorjáté­kok tíz „próbatételét” — csa­patonként és korcsoportonként 1—1 lány és fiú szereplésével — 13 és 14 óra között bonyo­lítják le. Fakultatív sportversenye­ken vehetnek részt a jelent­kezők 14 és 15.45 között. Vá­lasztani lehet célbarúgás, cél­lövészet, rönkhajítás, kötél­húzás, fekvőtámasz, kislab- dadobás, labdarúgás, kézilab­da, lábtenisz és tollaslabda közt, kinek-kinek tetszése sze­rint. Az eredményhirdetésre lg órakor kerül sor. Az egyes versenyszámok el­ső három helyezettje érmet és oklevelet, a legjobbnak bizo­nyuló három csapat serleget, a résztvevők mindegyike emlék­plakettet kap és különböző sporteszközöket, felszerelése­ket osztanak szét a legjobbak között. A 82 tagú csapatokat egyébként busszal szállítják a helyszínre, ahol korlátozott öl­tözködési, fürdési lehetőség is van. Szórakoztató zene és több büfésátor biztosítja a fo­lyamatos, jó hangulatot. S ha az időjárás sem szól közbe, minden bizonnyal kellemes lesz ez a mai nap a tóstran­don. .. (v. r.) Szép sporlsikerek Nógrádsipeken A Cserhát lábánál meghú­zódó, eldugott kisközség, Nóg- rádsipek sportsikereiről egyre többet hallhatunk, olvasha­tunk. A sikerek egyik ková- csolója Szép Bertalan egyesü­leti elnök, aki 1976 óta irá­nyítja a község sportéletét. — Tudja, a jó és eredmé­nyes munka titka: a sport­ügyeket társadalmi üggyé kell tenni. Nekünk sikerült meg­nyerni a falu lakosságát. Igen. Nógrádsipeken a sport: közügy. Az emberek nem passzív szemlélői, hanem aktív segítői a sportkörnek. Tagdíj- bevételük évente több mint 10 ezer forint. Egy-egy labda­rúgó-mérkőzésen nem ritka a 600—700 forintos bevétel. A különböző tömegsportverse­nyeket mindig népes mezőny­nyel rendezik meg. — Hogyan sikerült a falu lakosságát a sportügyek tá­mogatására megnyerni? — Ennek több összetevője van. Egyrészt az általános is­kolában Varsányban, ahová nagyobb gyermekeink járnak, „beoltják” a fiatalokba a sport- szeretetet. Később az iskolát elvégezve ezek a gyerekek be­kapcsolódnak az egyesület munkájába. A lakosság egyre inkább megérti a sportolás fontosságát. Egyesek a szabad idő hasznos eltöltését látják benne. Többen az állóképessé­gük, fizikai erőnlétük fejlesz­téséért jönnek közénk. Míg másokat a versenyzési vágyak, sikerélmények vonzanak. A labdarúgó-mérkőzések vasár­naponként több száz embernek nyújtanak szórakozási lehető­séget. Szép Bertalan gondolataihoz tegyük hozzá: a vezetőség és az elnök irányító, szervező munkáján keresztül jut ér­vényre a rendszeres, folyama­tos szervezeti élet. Szép Ber­talan, Pifka János, Kelecsényi Sándor, Oláh István és a töb­biek társadalmi megbízatásu­kat olyan lelkiismeretesen, fe­lelősségteljesen végzik, ami mindenképp követendő példa. Labdarúgócsapatuk két év­vel ezelőtt a járási bajnokság­ban a mezőny második felé­ben végzett. Az elmúlt szezon befejezésekor az ötödik helyen álltak. Most, a negyedik for­duló után a felnőttek és ifjú­ságiak egyaránt a tabella élén állnak. A serdülők ismét ne­veztek a járási bajnokságba, amely szeptember 23-án kez­dődik. — A falusi csapatoknál sok­szor gondot jelent, hogy 11 embert a pályára küldjenek. Mi három csapattal veszünk részt a bajnokságban és még így is sok játékos nem fér be a csapatba, többen kimarad­nak — magyarázta Kosik Bé­la szakosztályvezető. — Milyen célt tűztek a csa­pat elé? — Dobogós helyezés eléré­sét. A labdarúgás mellett a többi sportágnak is sok híve akad Nógrádsipeken. Többen a hosszú téli esték egy részét sakkozással töltik el. Közülük került ki a szpartakiádverse- nyek országos döntőjének aranyérmese, Baranyi Ágnes. Az elmúlt év végén Tóth Ka­talin atléta a szécsényi járás legeredményesebb ifjúsági sportolója lett. A többi női at­léta, Kertész Zsuzsanna, Csampa Mária, Szita Éva és a többiek eredményes szerep­lése is hozzájárult, hogy az at­léták az elmúlt évben meg­nyerték az első járási bajnon- ságot. — Községünkben igen nép­szerű a röplabda. Voltunk já­rási bajnokok, a szpartakiá i- versenyek megyei döntőjén másodikok. Kár, hogy kévés a versenyzési lehetősége a csa­patnak. Évekkel ezelőtt a já­rás a labdarúgó-bajnoksággal párhuzamosan röplabdabaj­nokságot írt ki. Jó lenne, ha hasonló formában ismét meg­rendeznék ezt a bajnokságot t— vélekedett Szép Bertalan. Az egyesület jó kapcsolatot alakított ki a termelőszövetke­zettel. Az elmúlt évben a sportköri tagok a burgonya betakarítási munkáiban segéd­keztek. Viszonzásképpen a szövetkezet 5 000 forint érték­ben felszerelést vásárolt a labdarúgócsapat részére. Évente 2—3 alkalommal meg­oldják a labdarúgócsapat szál­lítását. A tanács 14 ezer fo­rinttal támogatja a sportkört. Ezenkívül céltámogatást ad. — Legnagyobb gondunk az öltöző és a szertár hiánya — magyarázta az egyesület elnö­ke —, de az idén ez is meg­oldódik. A tanácstól' kaptunk egy szanált épületet, amit le­bontottunk és így az anyagot biztosítani tudjuk. Az alapot a labdarúgók ásták ki és ké­szítették el. Jelenleg a felme­nőfalakat építjük. Reméljük, hogy a rossz idő beállta előtt elkészülünk a régen várt öl­tözővel. A falusi sportkörök jó, vagy rossz működését több té­nyező is meghatározza. Ezek közül talán a legfontosabb a sportkör elnökének a szemé­lye, Az, hogy milyen rátermett­séggel, lelkesedéssel, szakmai hozzáértéssel irányítja a falu sportéletét. Hogyan tudja a tagságot összefogni, mozgósí­tani. Milyen szervezőkészség­gel rendelkezik. Nógrádsipe­ken ilyen elnököt választott a tagság, aki társadalmi munká­ban példamutatóan végzi meg­bízatását. — Szenográdi Ferenc — TÁJFUTÁS Válogatottak között. •• A minap rövid szabadságon Salgótarjánban tartózkodtam. Kihasználtam a lehetőséget és kimentem edzésre az STC tó­strandi edzőpályára. Bemele- * gítés után célba vettem a j, 'fi Pécskő vulkanikus kúpját. A csúcshoz vezető kanyargó kis ösvényen összefutottam két magyar tájfutó válogatott-ke­rettaggal, Honfi Gáborral és Szabó Lászlóval. Rövid meg­beszélés után együtt folytat­tuk az edzést, majd az öltöző­ben a tájfutásról beszélget­tünk. Mi is a tájfutó feladata? Röviden megfogalmazva az, hogy ismeretlen terepen tér­kép és tájoló segítségével, a lehető legjobb útvonalválasz­tással, a legrövidebb időn be­lül, a kijelölt ellenőrzőpontok érintésével érjen a versenyző a célba. Azt hiszem, nagyon röviden így van, erre mindketten rá is bólintanak. Ti mindketten közel tíz éve már, hogy lép­csőzetesen kerettagok vagytok. Ifjúsági, utánpótlás-, majd a felnőttválogatottba is beke­rültetek. Ezek szerint már tíz /éve az élvonalban spor­toltok. Jelenleg hol álltok a magyar ranglistán? Szabó László Gábor: — És ebben az év­ben rendkívül egyenletes tel­jesítményt nyújtottam. Számí­tásom szerint jelenleg a rang­lista 6. helyén állok. Laci: — Nekem a tavalyi évben jobban ment, akkor én voltam a ranglistavezető. Most féléves értékeléskor a 3. helyen álltam jelenleg vi­szont már a második helyen va­gyok. Még hátra van a két egyéni országos bajnokság, amit tavaly szintén én nyertem meg. Szeretnék javítani még a helyezésemen, de így is meg vagyok elégedve, mivel a kö­rülmények, a honvédség azért egy kicsit befolyásol az elvég­zendő edzésmunkában. — Mindketten tagjai volta­tok a bővített világbajnoki ke­retnek. A válogatás a rangso­roló versenyek alapján tör­tént. Itt jól szerepeltetek és mégsem sikerült kijutnotok az idei norvégiai VB-re. Gábor: — Tudom, vannak nálam jobbak is, de hogy ennyien, azt nem hiszem. Az utolsó válogató versenyen, az elitkategóriás nemzetközi Hungária Kupán a magyar csapat legjobb versenyzője voltam. Szerintem az idei VB- re egy nagyon fiatal, tapasz­talatlan csapat utazott. Sze­rettem volna kijutni, nem si­került. De jövőre az átállás miatt újra lesz lehetőség, hogy ott lehessek a VB-n. Október­ben leszerelek és egy új, vi­déki egyesületbe fogok átiga­zolni. Oda, ahol a jövőt nézve nagy csapat van kialakulóban. Laci: — Már ott tartot­tunk, hogy megjött az útlevél­kérelmem visszaigazolása, melyben megkaptam a nyu­gati útlevelemet, de a Hungá­ria Kupán történt kis esemény miatt kizártak a további küz­delmekből. így kiestem az utazó VB-keretbőI. Bár mesz- sze van még a leszerelés, de Honfi Gábor én is gondolkodom, hogy Honfival fogok tartani. Ta­vasszal, a norvégiai VB-elő- válogatón a legjobb magyar voltam. Egy kicsit én is csa­lódtam mert nálam jóval gyengébb képességű verseny­zők kerültek ki a VB-re. De a harcot nem adom fel, re­mélem még fogok indulni a VB-n. — Csak az idei évet nézve, milyen eredményeket értetek el a nemzetközi versenyeken? Gábor: — A nemzetközi Vasutas Kupán az 5., az Al­földi Kupán a 2., a németor­szági OESSTSE Kupán a 8. helyen végeztem. Általában NÓGRÁD — 1978. október 8., vasárnap Birkósá » Oláh Gábor aranyjelvényes sportoló Ismét több erőpróbán vet­tek részt a legjobb pásztói sza­badfogású birkózók. Budapes­ten, a Sportcsarnokban a 17— 19 évesek részére megrende­zett kiválasztó versenyen Oláh Gábor (57 kg) szerepelt ered­ményesen, harmadik lett. He­lyezésével minősítési pontjai­nak a száma elérte az arany­jelvényes szintet. Oláh egyéb­ként már a jövő évi verse­nyek szellemében végzi a mun­kát. Főleg erőnléti edzések szerepelnek programjában. Miskolcon Junior B kategó­riás minősítő versenyen sző­nyegre léptek a pásztóiak. Itt is szerepelt a mezőnyben Oláh Gábor, akinek eredményét egyúttal tájékoztató jellegű­nek, erőfelmérésnek tekintet­te a szakvezetés. A tehetséges birkózó második helyen vég­zett, bizonyítva ezzel felké­szültségét. A viadal érdekes­ségéhez tartozik az a tény, hogy Oláht, volt klubtársa, a katonai szolgálatát töltő Ba­logh Béla (Szondy SE) szorí­totta le a dobogó legfelsőbb fokáról. Nem járt nagyobb szeren­csével Robotka László (67 kg) sem a nem sokkal ezelőtt a Bp. Honvédhez igazolt pásztói fiú, Kovács Attila ellen. Ve­reséget szenvedett tőle. Ment­ségére legyen mondva: nosszú kihagyás után igyekezett bizo­nyítani. Robotka mérlege egyébként egy győzelem, két vereség, miután még Szász Pé­ter (Szondy SE) ellen is alul­maradt. Ezzel kiesett a ver­senyből. Igazi birkózócsemegében lesz része a pásztóiaknak október 29-én. Várhatóan nagy me­zőny részvételével a nagyköz­ségben kerül lebonyolításra az észak területi serdülő szabad­fogású magyar bajnokság. A nagy tét miatt — az első há­rom helyezett jut tovább a magyar bajnokságra — bizo­nyára számos kiélezett küz­delemre, színvonalas birkózás­ra számíthat a sportágat sze­rető pásztói közönség. — adorján — a magyar nemzetközi verse­nyeken a 1—8. között végez­tem. Legutóbb szeptember ele­jén megnyertem egyéniben a magyar—osztrák viadalt Laci: — Norvégiában a tavasszal a legjobb magyar voltam a Mecsek Kupán, a Szabolcs Kupán első, a ma­gyar—osztrákon a 3. helyen végeztem. A magyar nemzet­közi rangsoroló versenyeken a Hungária Kupa kivételével ér­mes helyeken vagy annak kö­zelében végeztem. — Mennyi edzésmunka szük­séges egy évben, hogy ezt a jelenlegi szintet tartani tudjá. tok, esetleg tovább fejlődje­tek? Gábor: — Az éves össz-km- em 5400—5600 között mozog. Viszont én télen is aktívan versenyzek, ugyanis síelek. Ne­kem ez télen jó alapozást biz­tosít. Továbofejlődni csak még több munkával lehet. Laci: — Az elmúlt évben 6600 km-t futottam. Általában azt mondják, sokat és hosszú­kat futok. Nem tudom de én így érzem magam jól. To­vább fejlődeni itt a honvéd­ségnél nem lehet, itt az a cé­lom. hogy az elmúlt év ered­ményeit megtartsam. — Szeretnék most kettőtök­től két különféle kérdésre vá­laszt kapni. Gábortól ara, hogy a leszerelés már csak napok kérdése és akkor átiga­zolsz, mint mondottad, egy vidéki egyesülethez. Mely egye­sületet választottad sportpá­lyafutásod folytatására? — Ha már így nekem sze­gezted a kérdést, elmondom: valóban már napok kérdése az átigazolás, pedig, hogy vár­ja a katona a leszerelés nap­ját. Ide jövök Salgótarjánba, ide az STC-hez. Egerben la­kom, nős vagyok, a feleségem már az STC tájfutója és re­mélem, nagy csapatunk lesz jövőre. Ehhez viszont még kell egy versenyző, akit feb­ruárban várunk az STC-hez, szintén a Schönherz SE ver­senyzőé», és akkor 1979-ben erős csapattá formálódunk. Magam részéről remélem, hogy Válogatotthoz méltóan fogok szerepelni az új verseny­évadban — mondja Honfi Gá­bor. — Laci, tőled azt kérdez­ném, képes-e egy ember arra, hogy az elmúlt évben, és az idén is megnyerje az országos egyéni nappali bajnokságot, valamint ranglistavezető le­gyen? — Rájöttem, rám gondolták Nem tudom, képes vagyok-e megvédeni bajnoki címemet, úgy érzem, nagyon nehéz lesz helytállni, mivel mindenki a győztest akarja legyőzni. Ta­lán a ranglistán az elsőség, az valamivel könnyebb lenne, de hát ott is megvan mindenki­nek a lehetősége, hogy jól szerepeljen. Hogy megvé­dem-e? Mindenképpen azon leszek, és ez majd október 8 —9. között eldől. Addig is keményen készülök a bajnok­ságra — mondja befejezésül Szabó László válogatott tájfu­tó. Sokaknak legfőbb álmuk' az, hogy egyszer válogatott színekben képviseljék hazá­jukat. ök már sokszoros vá­logatottak. Mi lehet a céljuk? Búcsúzáskor megkérdezem tőlük: — Milyen végső cél le­beg előttetek? Gábor: — Még sokáig ke­rettag lenni és egy VB-re ki­jutni. Laci: — VB-re kijutni és ott az eddigi legjobb magyar eredményt (18.) túlszárnyalni. Erre mindkettőjüknek le­hetőségük van, mivel csak 23 évesek és a tájfutók ideális életkora 28—30 év 'között van. Reméljük, hogy mindketten még sok jó eredményt szerez­nek hazánknak és Honfi Gá­bor is új egyesületének, az Sal­gótarjáni TC-nek. Zcntai József

Next

/
Thumbnails
Contents