Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)

1978-10-29 / 256. szám

m fsiroex A szellemi vagy testi fogya­tékos gyermekek képzése és nevelése az NDK mintegy 560 speciális iskolájában folyik. A pedagógusok mindenek­előtt arra törekednek, hogy a diákok befejezzék az általá­nos iskola nyolc osztályát, ami lehetővé teszi szakmai továbbképzésüket. 1974-ben megkezdték az új tanterv és tankönyvek kidolgozását a speciális tananyag bevezeté­séhez. A különiskolák diákjai kétéves szakmai képzésben részesülnek, mely először ál­talános, majd konkrét jel­legű. A százszázalékosan rok­kant gyermekeket egyszerű munkákra tanítják. SPORTSZÖTÄR Az NDK sportkönyvkiadó­ban még ez évben megjele­nik a „Sporttréning elmélete és gyakorlata’’ című kisszó­tár. A kézikönyv az NDK testnevelési főiskola (DHFK) sporttudósai irányításával, sportorvosi és ágazati specia­listák közreműködésével ké­szült. Célja: „Tréning A-tól Z-ig” — a különbözőképpen definiált fogalmak egysége­sítése. A szótár —, amely mintegy 250 kifejezést tartal­maz — három részből áll; el­méleti fogalmak és szűkebb értelemben vett sportpraxis, valamint más tudományágak jelentősége egyes kiválasztott sportágakban. ti.'i ■ Lniüi Ilii..!.! i. !i :ii.it. ;!!1.1 ll. ti..!''! L Ili :i i Jánossy Ferenc: FEJ Az ötödik Első.!' második.:: harma­dik. .. negyedik... ötödik se­besség. Nem gépkocsi-műszaki adat! „Csak” egy műsor a rá­dióban, amelynek óriási sike­re van. Ifjak és idősebbek mű­sor nélkül tudják az adások időpontjait Hetente három­szor, délután megszokott je­lenség már, hogy az utcákon szorosan a fülükhöz tapaszt­va hallgatják a rádiót ' 82 emberek, miközben dolgukra sietnek. Az „Ötödik sebesség” 1977 februárjában indult útjá­ra. Bölcs Istvánnal, a Magyar Rádió ifjúságpolitikai rova­tának vezetőjével a műsor ^születéséről” twwSigmHfifiir — Külföldi tapasztalatok alapján jöttünk rá, hogy ne­künk is olyan műsor kellene, amely mindig ugyanazon a napon, adón és ugyanabban az Időben jelentkezik — mondja a rovatvezető. — A sávműsorral megkönnyítjük a rádióhallgatók helyzetét. Nem kell újságot lapozgatniuk és keresgélniük az adás idejét. Az is célunk volt, hogy ez a sávműsor szinte „egyforma hangon” szólaljon meg, függet­lenül attól, ki vezeti. A hall­gató szokjon hozzá a stílu­sunkhoz, véleményünkhöz. Túl vagyunk már a kétszázadik adáson és úgy tűnik, sikerült elérnünk ezt a célt. Azelőtt körülbelül háromszázezer em­ber hallgatta a hasonló típu­sú ifjúsági műsorokat, a kö­zönségfelmérés szerint. Ma az „Ötödik sebességet” több mint egymillióan hallgatják. — Mi ennek a titka? — A rövid, három-, négyper­ces riportok, a zene, a sajátos akusztika és egyéb eszközök alkalmazása, amelyek feszes ritmust adnak az egésznek. Erős ritmusú, kicsit nyers hangzásvilágot akartunk te­remteni. A sikerhez hozzájá­rul az is, hogy az „Ötödik se­besség” „gazdái” húsz és harminc év közöttiek, ezért a gondolkodásuk, stílusuk azo­nos a fiatal hallgatókéval. Eb­ben a műsorban lehet vitat­kozni, véleményt mondani, az adás ideje alatt bárki tele­fonálhat az adott számon és témákat adhat nekünk. Szó szerint, sikerült jó tömegkap­csolatot teremtenünk. — A műsor alcíme: ifjúság, politika, kultúra. Három szó, három adásnap. Jelent ez vala­mit? — Igen. Hétfőn a kultúrá­val, népműveléssel, szerdán az ifjúsággal, életmódjával, konfliktusaival, pénteken a bel-, kül- és gazdaságpolitiká­val foglalkozik az adás. — Lesz-« valami új az „Ötödik sebesség”-ben? — Divattörténeti sorozatot és új játéksorozatot indítunk. Űj lesz az „Interklub” Is, melynek az a lényege, hogy adásonként két, hazánkban élő külföldi fiatal cseréli ki tapasztalatait, hasonlítja ösz- sze a két országot, érintve töb­bek között az életmód, az erkölcs kérdéseit, valamint a fiatalok helyzetét. Érdekesnek ígérkezik a „Beszélgetések egy sör mellett” című program is. Főszereplői munkásfiatalok, akik üzemük életéről beszél­getnek. Etikai sorozatot Is In­dítunk: „Egy férfi és egy nő” címmel. Lényegében arról szól majd, hogyan tud egymás mel­lett élni egy férfi és egy nő. Az összetartozásról, közös gondokról és örömökről lesz szó. ősrégi téma — szeret­nénk róla újat, mait monda­ni. Azt még el kell mondanom, hogy megváltozik az „ötödik sebesség” adásideje. Ezután fél hattól fél hétig lesz hall­ható. — Az „ötödik sebességen” kívül a közeljövőben indul-e ÚJ, fiataloknak szóló műsor? — A „Harsain a kürtszó" ugyan már régi rádióműsor, de a címe megváltozik MR 10—14-re. Amit úgy is lehet értelmezni, hogy a Magyar Rádió tíz-, tizennégy évesek­nek szóló műsora. De új lesz a „Mi a véleményed?” című politikai vitaműsor, amely a KISZ-oktatást segíti. Űj mű­fajként jelentkezik Rékay Gá­bor műsora: a „Nem zavarok?” A harmincperces monológok aktuális közéleti, társadalmi, politikai kérdéseket tartalmaz­nak majd. Ifjúsági Játékmű­sorunk a „4x4” lest. Nyelvi, logikai és egyéb társasjáté­kok szerepeinek ennek a mű­sornak a programjában. A rovatvezető a riport köz­ben is dolgozik. Sürgős a dol­ga. Nemsokára felhangzik a már jól ismert szignál és szá­molni kezdenek: első... má­sodik. .. Szatmári Judit Utak, oda és vissza Z súfolt buszok érkeznek reggelente a megyeszékhelyre. Naponta húsz-, har­mincezren szállnak buszra, jönnek au­tóval, mert hisz’ a város vonzáskörzete 30— 60 kilométer. Az üzemek megéreznék, ha má­ról holnapra beszüntetnék valamilyen oknál fogva az utazást. Ismert ez a folyamat, nincs is szándékomban mellette hosszasan elidőzni. De nemcsak a munkások ingáznak. Az ér­telmiségiek százai utaznak nap mint nap a nagyvárosokból a vidéki településekre. Peda­gógusok, orvosok, elsősorban, de mérnökök, jogászok, közgazdászok sem hiányoznak eb­ből az ellentétes irányú ingázásból. Nem tu­dom, hányán lehetnek, semmiféle hivatalos összesítés, felmérés nincs erről. Csak isme­rőseim között összeszámoltam több tucatot. Hogy naponta ezrek utaznak a megyeszék­helyre, abban már senki nem lát semmi kü­lönöset. Az élet diktálja ezt a folyamatot. A mezőgazdaság már munkát nem tud adni, a város pedig még otthont nem tud nyújta­ni minden bejárónak. A felgyorsult urbani­záció olyan kihívást intézett a városok el­len, hogy képtelenség e feladattal megbir­kózni. Lakás és még több lakás kellene, de egyszerre nem nőnek ki a földből az ottho­nok ezrei. Az ellentétes irányba járók közül azonban sokan nem várnak lakáskulcsra. Pedig a leg­több pedagógusnak, orvosnak, mérnöknek községben, vagy kisvárosban gyorsan biztosí­tanák a letelepedést. Például az egyik város­ka tanácselnöke azért panaszkodott, hogy az erre a célra kijelölt lakások nagy része üre­sen áll. Néni vonzza a pedagógust, az orvost a háromszobás összkomfort. Hogy miért? Nem adják fel a fővárost, a megyeszékhelyet. Közülük sokan ott csak albérletben laknak. A kis szobán kívül azonban van egy remé­nyük, hogy 4—6 év múlva „telekkönyvileg” is budapestiek, szegediek, miskolciak lesznek. Pedagógus ismerősöm karalábét, káposztát árul a piaci standon. Mamájával együtt méri a gyümölcsöt, csinálja az üzletet. A szülők­nek ez a megélhetésük, de neki csak ideig­lenes állomás. Itt várja ki, hátha jut neki is nagyvárosi állás. A történethez tartozik, hogy néhány évig autóbuszozott. Oda-vissza 70 kilométert tett meg naponta. Egy kisközség­ben tanított, szépen keresett, mellékesekkel együtt havonta összejött ötezer. Aztán mun­kája jutalmául lakást kapott volna. Ekkor kérte ki a munkakönyvét. „Nem akartam odakozmásodni”. Pedig a község vezetői több­ször kérték segítségét és megbecsülésüket másban is kifejezték. Már hetedik éve, hogy ezt az átmeneti életet éli. A karalábétermelés mellett nyelvórákat is ad. Biztatgat, nem a pénzért csinálja, csak azért, hogy ne jöjjön ki a gyakorlatból. Jogász ismerősöm hétfőn reggel felszáll a menetrend szerinti járatra és szerdán jön vissza. Csütörtökön odautazik, aztán megint retur. öt-, hétezret keres, de alig várja, hogy egy jó állás megürüljön a megyeszékhelyen: Türelmes embernek tartja magát és ahogy mondta, ha kell, öt évig is utazik. Hasonló epizódok egész sorát írhatnám le.’ Mi közöm hozzá? — kérdezheti az olvasó. Hogy ki, hol dolgozik, az mihdenkinek a maga dolga. Azzal sem köteles senki elszá­molni, hogy szabad idejét mivel tölti. Sak­kozik, vagy olvas, sportol, vagy utazik. Vé­gül is, nem olyan nagy vállalkozás ma már a napi buszozás, vonatozás... Egy fővárosi bennszülött napi másfél órát is rááldoz a közlekedésre. A kijárók sem sokkal többet, vagy még ennyit sem töltenek el a különböző járműveken. Az átjárás, az ideiglenes letelepedés, pilla­natnyi ottlét és a helyben lakás minőségi kö­vetkezményei mások. Aki az életét részben a közlekedéshez igazítja, szorgalmát, kezde­ményezőkészségét, tudását feltehetően nem tudja egy település érdekében sem hasznosí­tani. Sem ahonnét indul, sem hová érkezik. Ilyen esetben igényelni is nehéz ezt a fajta hozzáállást. A jó ötletek, az alkotókészség, a szellemi erő hiányát minden település meg­érzi. Legyen az kisközség, vagy nagyváros. Mindenütt szükség van a helyi értelmiség kezdeményezésére, javaslatára — egyáltalán létére. Az évről évre rendezett települési ver­senyek jól példázzák: a társadalmi erők ösz- szefogásával nagyobbat tud előrelépni a vá­ros és a falu, mint anélkül. Más kérdés, hogyan használják ki ezt a lehetőséget, igényt tartanak-e az erőkre. Előfordul több helyen is, hogy a meglevő adottságok nélkül élnek. Különböznek a települések és nem is cél, hogy egyformák legyenek. Nem is lehetnek, hiszen szerepük, kialakuiási történetük más és bizonyos egyenlőtlenség mindig meg is marad. De a harmonikus fejlődés olyan elengedhetetlen követelmény, amivel a hét­köznapok emberének is számolnia kell. Ez a szemléleten is múlik. A szemléletváltás nem megy dudaszóra,’ sem bürokratikus intézkedésekre. Sajnos, az ember rossz természetéből következik, gyak­ran nagyobbnak látja az árnyékot, mint ami­lyen az valójában. Ebből a tulajdonságból erednek az előítéletek. Az olyan előítéletek is, amelyek a vidéki településekkel szemben alakultak ki. Ilyen például az, hogy a kul­túra méterek, távolság kérdése. Az ingázás­nak idézett formáját éppen a kultúra szent nevében vállalják. Hogy itt lehet, ott nem. D e néhány méterre a színháztól sent mindenki nyitott szájjal szívja a civi­lizáció tömjénjét. A községekből pedig sok pedagógus hiányzik. Nem azért, mert nincs, aki órát adjon, hiszen kijárnak, az állást betöltik. Délután, esténként is szükség lehet rájuk, amikor foglalkozást vezetnének. Hiányzásuk még jobban elülteti a kételyt,1 hogy a városé a kultúra. Az ilyen előítéle­teknek nemcsak tanúi, hanem szenvedői is vagyunk. Halász Miklós Tamás latrán: HORDA LÉKOK bársony televény fövényén jóllakott ábrándjaim fekszenek hanyatt- -homlok menekülnek harapós éhes falka csont'sovány valóim S a vágtában hol szent iga az ige más alanyért szabad járom töri fel a nyakam ösztökélve magam kereket old erőm s tereket told a folt életemhez s a játékhoz jegyesen bekerít a hordalék mint szögesdróttal hímző öltögetés LÄNYKOROMBAN irul­tam-pirultam, ha férfitársa­ságba keveredve valamiféle pikáns téma szóba jött, s nem győztem bizonygatni annak ellenkezőjét, amit tulajdon­képpen belül már akkor is éreztem (hányszor kényszerü­lünk Ilyen szerepjátszásra!). Szívem szerint ma, ötvennyolc évesen is ily’rútan és meg­történ belemennék egy cse­rébe: az első szóra átvedle- nék férfivá, az első szóra túl­adnék emberöltőnyl életem mindén k£nján"bánatán-örö- mén. Legalább nem aláznának ennyire. Mert mennyivel vagyok én züllöttebb a többinél? Sem­mivel, na ugye. Csak én azt teszem, amit érzek! És sze­rintem kellemesebb itt, ebben a dohányfüstös, koszos, re­pedt falu kimérőben naphosz- szat üldögélni, mint hallgatni a szegényház sépítozó vénlá­nyait, eperfamódra bólogat­ni, s alkalmanként, nagy ti­tokban a szoknya ráncai alól kortyolgatni, ez az igazság. Hisz’ akinek kell, attól nem lehet eltiltani. Nekem meg ebben telik kedvem, ilyenkor legalább nem gondolok sem­mire. Se jóra, se rosszra. Azért gyakran eszembe jut a fiam (kemény kötésű, akara­tos gyerek, szép kék szemek­kel). havonta pontosan küld. ötszáz forintot, a pénzesutal­ványon ákombákom betűk­kel: „A legszükségesebbekre költsd. Jól vagyunk, csók”. Soha egy szóval sem volt több megigazítom a térítőkét, a egy órácskát elüldögélek ott az ágyon. Aztán az én szo­bámban teszek-veszek, úgy sötétedés felé még egyszer megnézem, be vannak-e zár­va az ajtók, az ablakok, majd Róza asszony elmond egy történetet vagy kevesebb; pontosan eny- Mégis húszévi házasság után lett. Gyűlölnek, ezt látom sze- nyi. Évente egyszer két nap- negyvenkét évesen tanultam műk különös villogásából. ... , ,, ra hazajönnek. Akkor nem meg „csókolózni”, s csak ek- Tudja, egy idő óta megfigye- lefekszem es bámulom a pia­iszom. Bizonyisten, egy nyele- kor találtam igaza örömet a lem a szemeket, az apró réz- ront s gyakran motyogok ma- tet sem... csak este, mikor szeretkezésben is. Nem hiszi? düléseket, a kínos rángáso- gamt)an mindenféle badar- már lefeküdtek, odasompoly- Másképp mentek akkor a kát, az árulkodó tekinteteket sagot gom a sifonérhoz, mint vala- dolgok. Képzelje el, hogy a Ezekből olvastam ki, mennyi- Lehet, hogy képzelődöm, de mi haramia, aztán... háborúban minden vagyonun- re gyűlölnek. Ezért is érzem efyre Jobban úgy érzem, való­Nappal meg játszom a kis kát széjjelvert a bomba, s jól magam itt, ebben a krics- sag az, ami éjszakaniként velem lurkókkal, fura emberkék! egyáltalán örültünk, ha él- miben retkes nyakú ivócimbo- történik. Pontosan éjfél után Rafináltak, virgoncok, kis tünk, ha volt mit enni, nem- ráim között, akik nem faggat- öt perccel valaki halkan meg- huncutok. Am ahogy nőnek, hogy ilyesmin járt volna az nak a múltamról, magukhoz ut* az ablakot, s .a„ nevemen úgy hidegülnek tőlem, meg eszünk. valónak tartanak. Ezt tőlük szólít, aztan könyörög es sir, a szüleiktől is, mert azokat MIKOR ŰGY-AHOGY a nyugodtan meg lehet kér- “ogy válaszoljak neki. A múlt­nem érdekli semmi, csak a hatvanas évek elejére anya- dezni. válaszoltam, de csak any­rohanás, a kapkodás, a hajtás gilag helyre rázódtunk, rá- De valahol a szívem mélyén uyit mondtam: mit akarsz? mega karrier... Megboldogult döbbentem, mennyire elfutott utálom is őket, amint buta . re azt felelte: engedj ba uramra ütöttek, az volt ilyen felettem az idő, gondoltam, képükre egyre gyakrabban ki- megmondom. Tegnap már szeleburdi. Késő este, mikor néhány év múlva már a ku- ülnek a gyámoltalanság, a te- oda'^ Jutottam, hogy este nem megjött, a fáradtságtól tyának sem kellek. És akkor hetetlenség abnormális vo- csuktam be az ajtót, s ami- egyszerűen beesett az ágyba, ismertem meg Ákost, meg az násai, meg az aljas indulatok kor ójíel után újra jelentke- aztán máris úgy horkolt, mint egész élet valami harmad- egész sora. (Egyszer egy fogat- zett’ mondtam neki, jöjjön egy gőzfűrész. Olyankor őrá- kori élvezeteit, buja kicsa- lan buziképű heccből lerán- nyugodtan, nyitva az ajtó. kig tudtam nézni az Idegektől pongásait. Itt már nem tud- tóttá rólam a szoknyát, az ff?’nem jött, én meg a fé- megrezzenő hoborcsos arcát, tam megállni a lejtőn, csak egész publikum kárörvendő miemtoi elaludtam, mzonyá- szende öntudatlan ábrázatát, csúsztam-csúsztam rajta, ki- röhögése közepette, én meg Ta emiatt nem talalkozhat- ilyenkor néha kitört belőlem szolgáltatva magam ösztöne- körberiszáltam öreg csontja- tunk. akaratlanul is a zokogás. Az imnek, egykori visszatartott, lm, s úgy fenékbe rúgtam MA ŰJRA NYITVA ha­fájt, hogy lépten-nyomon fél- lefojtott érzéseimnek. Egy idő szegény buziképűt, hogy men- Syom, de jobban vigyázok ar­revezetem, becsapom, megalá- után már minden mindegy volt, *en összeesett.) ra, hogy ébren legyek, mikor zom. s ezt aztán betetőzte a férjem Legborzalmasabb mégis a megérkezik. Nem is tudom, Eleinte mennyre-földre fo- halála. Róla most is csak azt magány, ami otthon a szó- miről fogunk beszélgetni, gadkoztam magamban, hogy tudom mondani, a világ leg- b. - iban körülvesz. Mániám a nem is tudom, ki ő, azt sem, megváltozom, más leszek, becsületesebb embere volt és takarítás, a szöszmötölés, nincs miért jön szüntelenül... de mégsem tudtam kibújni a bő- nem érdemelte meg, amit olyan nap, hogy a fiamék ón beengedem és arra fogom römből. Mint egy felbolydult vele tettem. Ez az én nagy szobáját ne söpörném ki, meg- kérni, segítsen rajtam, méhkas, úgy nyüzsgött ben- bűnöm. törölgetem a fényképeket, Tanka László nem a vágy... kerestem az Most meg az emberek azt _____________________________ „ kinézettel”, suttogják, alkalmat hogy a Róza vén olykor csak egy éjszakára, korára milyen nagy kurva NOGRAD - 1978. október 29., vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents