Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)

1978-10-27 / 254. szám

Tanácskozik az országgyűlés űszi ülésszaka

(Folytatás az 1. oldalról) sok helyütt az összehangoltság hiánya továbbgondolkodásra késztet. Mivel a személyi és tárgyi teltételekben mind a megyék, mind a megyéken belül az iskolák között is nagyok az eltérések, még tervszerűbb és egybehan- goltabb munkára, esetenként más tárcák, főhatóságok támogatására is szükség van.

Barát Endre (Pest m. 29. vk.), a Pest megyei pártbizottság osztályvezetője a pedagógusok felelősségéről szólva rámutatott: fontos, hogy a nevelők nyugodt légkörben, megfelelő körülmények között dolgozzanak. Ennek azonban lényeges feltétele az egységes tantestületi munka megteremtése, az iskolai vezetés színvonalának emelése.

Kelemenné Balogh Katalin (Szabolcs-Szatmár m. 8. vk.), nagvkállói általános iskolai tanár felszólalásában nehezményezte, hogy az általános tanulmányi és szakfelügyelők nem részesülnek az őket

megillető megbecsülésben. Javasolta, hogy szerepüket vizsgálja meg a minisztérium és intézkedjen a felügyelői munka tekintélyének visszaállítása érdekében.

Káli Ferenc (Fejér jn. 13. vk.), a bicskei Vajda János Gimnázium igazgatóhelyettese elmondta, hogy a gimnáziumot ma már főként azok választják, akik érettségi után valamelyik felső- oktatási intézményben kívánnak továbbtanulni. Ugyanakkor azok is társulnak hozzájuk, akik nem tudtak a kiválasztott szakközépiskolába bejutni. Nagy gondja ez a pedagógusoknak, hiszen a tanulók egy része a maximális felkészítést igényli, más része a minimummal is beéri. A gimnázium feladata elsősorban a továbbtanulás elősegítése, de a tovább nem tanulókat is fel kellene készíteni a gyakorlati életre. Ezt a kettős feladatot ez az iskolatípus eddig nem tudta teljesíteni.

Győri Imre felszólalása

Győri Imre (Csongrád m. 13. vk.), a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára hozzászólásában hangsúlyozta: a fejlett szocialista társadalmat csak művelt, elméletileg és gyakorlatilag képzett, a korszerű világnézet és a szocialista erkölcs alapján gondol- godó é% cselekvő, népüket, hazájukat szerető, más népeket becsülő, a társadalmi haladás eszméje iránt fogékony emberek tudják építeni és felépíteni. Olyan felnőttekké kell nevelnünk gyermekeinket, akik eligazodnak a világ dolgaiban, hűek társadalmi igazságunkhoz és rendünkhöz, ismerik kötelességeiket és jogaikat, helytállnak a munkában, személyes boldogulásukat a közösséget szolgálva akarják elérni. Fel kell készíteni őket a munkára, a szakmára, a hivatásra éppúgy, mint a szocialista közösségi és magánéletre, a szabad idő hasznos, kulturális, értelmes eltöltésére.

— A megteremtett alapokon egyre jobb iskolarendszert, oktatást, nevelést valósítunk meg, azon munkálkodunk, hogy a fejlett szocialista társadalom iskoláját hozzuk létre. A szocialista iskolának a tudományok valódi, időtálló, kiérlelt eredményeit, biztos értékeit, viszonylag állandó elemeit kell közvetítenie diákjai számára. Ezek az " oktató-nevelő munka szilárd alapjai. Az iskola azonban nem lehet csupán a tegnapi tudás átörö- kítője. Nem elégedhet meg azzal sem, hogy a mai tudást adja tovább. Az a hivatása, hogy az egyetemes és a nemzeti értékek őrzése, megőrzése mellett nyitott, rugalmas legyen a tudomány, a kultúra új és újabb eredményeinek befogadására;

nevelje tanítványait is fogékonyságra az új ismeretek és értékek iránt.

— Az iskolarendszer továbbfejlesztésének vizsgálata, távlatának megtervezése fontos, elvégzendő feladat. Most és a közeljövőben azonban nem szervezeti változtatásokban kell előrehaladásunk feltételeit keresni, hanem a tartalmi megújulásban, a módszerek fejlesztésében, a legjobb pedagógiai tapasztalatok elterjesztésében. Ezekkel is tehetünk még további lépéseket előre a minél jobb feltételek általánossá tételében, az oktatás, nevelés színvonalának jelentős emelésében, a nehezebb körülmények között élő, a hátrányos helyzetű gyermekek tanulmányi munkájának segítésében, az egyenlőtlenségek csökkentésében.

— A szocialista iskola: nevelő iskola. Nevelési céljai társadalmi eszményeinkben gyökereznek — hangsúlyozta Győri Imre. — Munkájának középpontjában a személyiség formálása, a szocialista ember nevelése áll. Szerepét akkor tölti be, ha az általa nevelt személyiségek gazdagok, színesek, kiteljesült emberi életre képesek. Az oktató-nevelő munka akkor eredményes, ha önnevelésre, aktív önművelésre, sokoldalú közművelődésre készít fel.

— Helytelen az a felfogás, amely elválasztja az oktatást és a nevelést, mintegy azt sugallva, hogy van oktató és és van nevelő munka, vannak „oktató tantárgyak” és vannak „nevelő tantárgyak”. — A nevelésben minden tantárgynak, minden pedagógusnak megvan a maga nélkülözhetetlen szerepe. A nevelés alapvetően közösségi feladat, eredményessége megköveteli, hogy a különböző érdeklődésű szaktanárokból álló tantestület egységes legyen a nevelési törekvésekben, a gyakorlati nevelőmunkában. A nevelés ugyanakkor személyes feladat is, amelynek megvalósításában tág tere és nagy lehetősége van a pedagógus személyiségének. A jó pedagógus nemcsak jó oktató, hanem, mint nevelő, mint ember egész életre szóló példakép.

— Eredményes nevelőmunka csak olyan iskolai közösségben folyhat, amelyben a pedagógusok és a gyerekek egyaránt jól érzik magukat. Az iskolai demokrácia fejlődésével nem vagyunk elégedettek. A demokráciáról csak az a pedagógus tud hittel és hitelesen szólni diákjainak, aki maga is részese a demokratikus élményeknek, aki olyan közösségben él és dolgozik, ahol véleményére számítanak, szavára adnak. Az iskolai élet demokratikus vonásainak továbbfejlesztése azért is szükséges, mert nem lehet szocialista demokráciára nevelni olyan helyen, olyan iskolában, ahol pusztán hatalmi tekintélyen, utasítgatáson, parancsolgatáson alapul a vezetés. Ügy sem lehet, ha csak elmondjuk a gyermekeknek, hogy mi is az a szocialista demokrácia- Olyan eleven közeg kell hozzá, olyan iskolai környezet, amelyben gyakorolják a felelős demokNÓGRÁD - 1978. október 27.. péntek

ráciát és a demokráciával járó felelősséget.

— A szocialista demokrácia fejlődése csakis a jogok és kötelezettségek egységén alapulhat. A diákok már serdülőkorukban ismerjék meg jogaikat és kötelességeiket társadalmunkban. Ezért átgondoltabb, az életkori sajátosságokat jobban figyelembe vevő állampolgári oktatás és nevelés szükséges.

— A csaknem másfél évtizedes fejlődés megerősít bennünket abban, hogy az út, amelyen járunk, jó. Erőinket

— mind az anyagiakat, mind a szellemieket — még jobban összehangolva, ezen az úton kell a jövőben is haladnunk. A felnövekvő nemzedék nevelése közös ügyünk. Felelős szolgálatával jövőnket, gyermekeink szocialista szellemű nevelését biztosítjuk és azt, hogy a munka, amelyet most mi végzünk — a fejlett szocialista társadalom építése —, méltó örökösökre találjon — hangsúlyozta Győri ImreVallyon Aladárné (Csongrád m. 9. vk.) általános iskolai tanár elmondta, hogy az „Egy üzem — egy iskola” mozgalomban a megyei munkások segítségével is sportudvarok tucatjai épültek fel az utóbbi esztendőben. Ugyanakkor hozzátette: az oktatási intézményekből hiányzó tornatermeket e szép létesítmények sem pótolhatják. Javasolta: a következő tervidőszakban fordítsanak nagyobb gondot az iskolai testedzés technikai féltételeinek javítására.

Tóth János, (Budapest, 35. vk), a XII. kerületi pártbizottság első titkára hangsúlyozta: Budapesten — akárcsak országosan —, sok gondot okozott és okoz a képesítés nélküli pedagógusok alkalmazásának kényszere. Az utánpótlás biztosításához elengedhetetlen a budapesti tanárképző főiskola helyzetének, szervezeti, személyi és tárgyi feltételeinek mielőbbi rendezése.

Schmidt Ernő (Vas m. 10. vk.) a Nyugat-magyarországi Fagazdasági Kombinát vezér- igazgatója elmondotta, hogy Vas megyében eredménnyel kezdtek hozzá az iskolai célokat jól szolgáló könnyűszerkezetes épületek gyártásához. Már több ilyen iskolában tanulnak a gyerekek, ők is, „gazdái” is elégedettek azokkal. Javasolta az Oktatási, valamint az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumnak: támogassák szakmailag e vállalati kezdeményezést. Ezzel az együttműködéssel érezhető mértékben csökkenhet az intézményhálózat-fejlesztéssel együtt járó gond, és egyben bővülhet az építőipari kapacitás is.

Nagy Pálné (Zala m. 4. vk.) általános iskolai tanár elmondta: hosszú távú befektetésnek tartják az utóbbi esztendőkben kialakított nevelő- otthoni, gyógypedagógiai-nevelőotthoni és ifjúmunkásotthoni hálózatot. Ezek az intézmények ugyanis az óvodáskortól a munkába állásig nevelési lehetőséget teremtenek a testileg vagy lelkileg sérült, illetve a családból kiszakadt gyermekek számára.

Raffai Sarolta, (Bács-Kis- kun m. 17. vk.), az ország- gyűlés alelnöke, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy szükséges lenne a pedagógusok munkájának minősítési módszereit kidolgozn megalapozottabbá tenni. A minősítéskor arra kell törekedni, hogy a szakfelügyelet elsősorban — vagy már-már kizárólagosan — az elért eredmény alapján minősítse a pedagógust.

Fodor Istvánná (Heves m.

3. vk.), általános iskolai tanár javasolta: amíg az óvodai hálózat fejlesztése lehetővé nem teszi az óvodáskorúak teljes fogadását, kötelezővé kellene tenni az iskolaelőkészítő foglalkozásokon való részvételt. Ezzel megközelítőleg egyenlő eséllyel indulhatnának az első osztályban mindazok, akiket fel akarnak emelni. Indokolt lenne a felnőttoktatásra vonatkozó jogszabályokat is kiegészíteni

— mondotta —, hogy az iskolai tanulmányaikat 16 éves korig be nem fejező fiatalok 18 éves korig legyenek kötelesek tanulni a dolgozók iskolájában.

A béke forradalma (4.)

Á népköztársaság

Október 31-én a város utcáin hömpölygő, a békét és a békés forradalmat ünneplő tömeg mindenesetre úgy gondolta, hogy valami végleges és új kezdődik Magyarországon. S talán alig páran voltak közülük annak tudatában, hogy milyen súllyal nehezedik a fiatal magyar demokráciára a „hogyan tovább?” kérdése. A régi lerombolását milyen új építése követi? A rendszer romjai a kezdetet, vagy a véget jelképezik? A tanácstalanságot, az elképzelések különbözőségét jól jellemzik Babits Mihály szavai: „Micsoda forradalom ez? Polgári forradalom? Negyvennyolcas szabadságforradalom? Nacionalista? Vagy antinacionalista forradalom, vörös forradalom, szocialista, társadalmi ? Magyar, vagy emberi? Vagy éppen a bolseviki anarchia szellemének első és még álcázott kirobbanása a Rend palackjából? Máshogyan látja minden párt, máshogyan minden osztály, igazán mint egy varázstüneményt: mindenki a maga szíve szerint látja. És mindegyik mást is vár tőle • .

A hatalom jellege

Persze, a hatalmon levők azért tudták, hogy mit akarnak. Helyesebben, hogy mit nem. Már közvetlenül a győzelem utáni órákban ezer tanújelét adta a mi 1918-as demokratikus forradalmunk annak, hogy mennyire a polgári talajon áll. A városban tízezrével, az országban százezrével található fegyverek össze- szedése, a pacifikális, a forradalom befejezésének hirdetése, a megálljt-kiáltás, az áldozatok százait követelő kíméletlen rendcsinálás, a népi öntevékenység lecsendesítése, leszerelése, egyszóval az addigi eredmények legalizálása azonnal megindult. Bár ezek az eredmények egyelőre még a jövő ígéretei voltak- A kormányban részt vevő valamennyi erő egyetértett a magántulajdon fenntartásában, a feudális akadályok többé-kevésbé következetes lebontásában, a formájában még tisztázatlan függetlenségben és a történelmi Magyarország területi integritása fenntartásának szándékában. Ügy vélték, hogy

ezeket a célokat csak valamilyenfajta nemzeti egység összekovácsolásával érhetik el, s ezt a nemzeti egységet demokratikus-polgári alapon látták — kül-, s belpolitikai okok miatt — leginkább megvalósíthatónak. Ezfárt vált jellemzővé a kormány tevékenységére, a kétfrontos harc és a kétirányú kegyosztogatás; az ellenforradalom és a forradalmasodó néptömegek elleni küzdelem ugyanúgy,

mint a mindkét félnek, valamennyi osztálynak gesztusokat nyújtó politikai parttalanság, a döntésképtelen határozatlanság. Maga Károlyi írta, hogy „amit ez a kormány csinált, amolyan 50 százalékos •egyezkedés volt a régi és az új rend között”.

Dehát a hatalom polgári volt, s a kétfrontos harc nem egyforma eréllyel folyt, a csapások nem egyenlően oszlottak meg. Találóan jegyzi meg Hajdú Tibor, a korszak történésze: „Ebben a történelmi pillanatban a polgári demokrácia fő funkciója nem az volt, hogy megvédje a demokráciát az önkényuralom ellen, hanem, hogy megőrizze a polgárit a népivel szemben, a fennálló határokat az új nemzeti törekvésekkel szemben”.

A kormányzat egyensúlyozó és lavírozó politikája csak addig lehetett eredményes,

amíg a szociális és nemzeti célok megoldásában a siker reményével kecsegtethette az őt támogató tömegeket, tgy is csak állandó kormányzati válságokon keresztül sikerült a forradalom kényszercsinálta vezetőinek felszínen vna- radniok. Ám az év végére kiderült, hogy a Nemzeti Tanácsban megtestesülő nemzeti demokratikus egységfrontot még ez a politika, még Károlyi Mihály mindenkitől elfogadott és tisztelt személyisége sem tarthatja sokáig felszínen eredeti formájában. Egyre erősebb támadások érték a rendszert mindkét oldalról, egyre inkább fokozódott a változtatást követelők hangereje és befolyása. A Közép- Európában csak Magyarországra jellemző politikai-hatalmi patthelyzet, a gyakorlatilag kettős hatalomnak tekinthető régi közigazgatáshelyi tanácsok egymással párhuzamosan létező és harcoló

Pártküldöttségek elutazása

A szocialista országok test- az MSZMP PB tagja, a KB vérpártjai, pártszervezési kér- titkára, Jakab Sándor, a KB désekkel foglalkozó központi osztályvezetője és Lakos Sán- bizottsági titkárainak tanács- dor, a KB Társadalomtudo- kozásán részt vett bolgár, mányi Intézetének igazgatója, csehszlovák, laoszi, lengyel, a KB tagjai búcsúztatták, je- mongol, NSZEP, román és ien voltak a tanácskozáson

zott* Budapestről?**5^ '*'“a' *****. <*•*.

A delegációkat a Ferihegyi budapesti nagykövetei, repülőtéren Németh Károly, (MTI)

Dr. Günter Mittag hazautazott

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására október 25- én és 26-án baráti látogatást tett hazánkban dr. Günter Mittag, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára.

Dr. Günter Mittagot fogadta Kádár János, a Magyar

Bácskái Istvánná (Hajdú- Bihar m. 11. vk.) általános is- kiolai igazgatóhelyettes hangsúlyozta: az iskola új feladatainak megoldásához a „tudós tanárok” helyett egyre inkább magasan képzett nevelőtanárokat kíván. A tanárképzőkbe jelentkezők rátermettségét, ezért az eddiginél jobban kellene vizsgálni, s nagyobb feladat vár a képzőintézményekre a felvett hallgatók elkötelezettségének, hivatástudatának erősítésében, ápolásában is.

Tóth Hona (Veszprém. 12.

vk.), a megyei KISZ-bizottság első titkára kiemelte: az iskolák belső életében nagyobb figyelmet kell fordítani a szocialista magatartás formálására, a szocialista személyiség- jegyek tudatos alakítására, a világnézeti, politikai tudatosság emélyítésére, iskoláink — mondotta — teremtsenek még több lehetőséget a fiataloknak

Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára.

Dr. Günter Mittaggal megbeszéléseket folytatott Havasi Ferenc, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára.

Dr. Günter Mittag és kísérete csütörtökön elutazott Magyarországról.

sokoldalú társadalmi-közéleti közösségi tapasztalatok szerzésére.

Mezei László (Bp. 8. vk.), a Budapesti Rádiótechnikai

Gyár szerszámkészítője választókerülete, Óbuda oktatási helyzetét ismertetve elmondta: a jelenlegi körülmények között csak nehezen, a tanítók és a tanárok hallatlan áldozat- vállalásával lehet biztosítani a hatékony pedagógiai nevelőmunka alapvető követelményeit. Javasolta egy kifejezetten gyermekintézményeket tervező és kivitelező vállalat életrehívását, esetleg a már meglevő építési szervezetek összevonásával.

Az országgyűlés őszi ülésszakának első napja Apró Antal zárszavával ért véget. A képviselők pénteken a közoktatás helyzetéről szóló beszámoló fölötti vitával folytatják munkájukat.

(MTI)

hatalmi szimbiózisa eredményezte aztán, hogy a bel- és külpolitikai szél járás változásainak hatására előre, a proletárdiktatúra irányába, de hátra, az ellenforradalom felé is lehetséges volt a kibontakozás.

Mint, ahogy ténylegesen történt is.

Fejlődési rendellenesség

Magának az egyensúlyozd tétovázásnak, a tényleges Hatalom nélküli kormányzásn ik pedig egyértelműen az volt a legfőbb oka, hogy Magyarországon nem alakult ki öntudatos, politikailag érett és aktív demokratikus polgárság, amely egv gyökeresen új demokratikus államgépezet hordozója lehetett volna- A „fór. radalmi” kormányzat választási lehetősége volt az országra telepedett régi állami bürokrácia és a tömegmozgalmakban kifejlődött radikális népi szervek között. A választást lehetőleg és nyíltan elodázni igyekezett, de ténylegesen a régi mellett tette le a voksát. Ezzel egyben az új rezsim végső sikertelenségét is bebiztosította: belülről a kielégítetlen nép és a kifelé gravitáló nemzetiségek, kívülről pedig a farkasétvágyú antant és a születő utódállamok harapófogójába kerülve 1919. március 21-én rövid úton összeomlott. Átadva helyét az abban a történelmi pillanatban lehetséges egyetlen alternatívának, a munkáshatalomnak . . .

De addig még hosszú volt az út- Mindenesetre leszögezhetjük, hogy „a kormány visszariadt az állam gyökeres átformálásától, ami csak valóban forradalmi úton, a szak. szervezetek, a tanácsok és más demokratikus szervezetek részvételével volt végrehajtható, s az egész burzsoázia heves ellenállását váltotta volna ki. A kormány nem léphetett túl polgári korlátáin . . .” (Hajdú Tibor)

A köztársaság kikiáltása

Az államforma' problémája — helyesebben az államforma megváltoztatásának ügye — az őszirózsás forradalom egyik alapkérdése volt. Nem felesleges kitérő tehát, ha ezt a problémát kissé alaposabban is megnézzük. A tömegek túlcsorduló köztársa, sági érzelmei ellenére a legalitás köpönyegével takarózó kormány jó két hétig eltotojázott az üggyel. Holott még az új népvezetők körében is általános volt a hangulat, hogy ha záros határidőn belül nem történik valami, „akkor napok alatt bennünket elsöpör a nép viharzó akarata”. (Garami Ernő)

Már november elején hatalmas munkásgyűlés tiltakozotti a Tisza Kálmán (ma Köztársaság) téren „az ellen, hogy a Nemzeti Tanács kebeléből megalakuló új kormány a királynak tett esküje alapján kezdje meg működését. A Nemzeti Tanács szuverén hatalmát Magyarország dolgozó népe, a munkások és katonák adják meg, ennek megerősítéséhez semmiféle királyi hozzájárulásra szükség nincs”. A gyűlés és más tömegmegmozdulások, petíciók is követelték a köztársaság azonnali kikiáltását.

Károlyiék, bár tisztában voltak a közhangulattal és egyre inkább befolyása aiá kerültek, a „törvényesség”, s nem a forradalom útját járták végig ebben az ügyben is. Az uralkodót' ugyan egyelőre nem tudták rávenni a lemondásra (detronizálni

eszükbe sem jutott, helyesebben nem merték), de IV- Károly a kormánynak végül is szabad kezet adott. Az azonban egészen november 16-ig húzta-halasztotta az ügyet, amikor is végül, tragikomikus, kisszerű alkotmányosdis játék és nagyszerű, hatalmas, önfeledt Országház téri tömeggyűlés keretében kikiáltották a Magyar Népköztársaságot.

Az igazi problémákat, a szociális- és a nemzeti kérdést azonban ez az egyszeri aktus alig érintette.

Derer Miklós (Folytatjuk)

Következik: 5. A társadalmi probléma.