Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)
1978-10-26 / 253. szám
/ Tanulmányok Szécsény múltjából SZÉCSÉNY a magyar történelem emlékezetes helye, napjainkban pezsgő életű nagyközség, fontos műemlékek őrzője, a turizmus kedvelt célpontja. Még inkább az lehetne, ha Nógrádban is tudatosabban fordulna feléje a figyelem,”' mind a propaganda, mind pedig a vendégfogadás jobb feltételeinek megteremtésével. Csak az elismerés hangján szólhatunk arról a helyi erőfeszítésről, amelynek eredménye egy Szécsénnyel foglalkozó tanulmánykötet megjelenése lett. Az idei múzeumi és műemléki hónap idején látott napvilágot a Tanulmányok Szécsény múltjáról című kiadványsorozat első kötete, a Szécsényi nagyközségi Tanács segítségével, közösen a szécsényi szakmaközi bizottsággal és a helytörténeti múzeummal. A szerkesztés munkáját Praznovszky Mihály végezte. Rendkívül jelentősnek véljük azt a törekvést, hogy Szécsényben a nagyközségi tanács vállalkozik ilyen jellegű kiadványsorozat megjelentetésére, anyagi támogatására. Igaz, a nógrádi kiadványok sora régóta örvendetesen gyarapszik —, kivéve az irodalmi műveket —, gondoljunk csak a Nóg- rád megye története című monográfia köteteire, vagy a salgótarjáni és balassagyarmati monográfiákra és így tovább. Szécsényre azonban eddig még nem került sor. A leendő szécsényi monográfiát ez a tanulmánysorozat nem nótolja, igen jelentős viszont a részkutatások eredményeinek összegyűjtése, nem utolsósorban pedig a nagyközönség tájékoztatása szempontjából. Van már miből tájékozódni a település története iránt érdeklődőknek. S, biztosítottnak látszik hosszú évekre egy-egy újabb kötet megjelentetése is. Amint azt Földi László, a Szécsényi nagyközségi Tanács elnöke írja a kötet bevezetőjében: „Szécsény története, amelyből vázlatosan csak néhány eseményt és nevet említettünk, biztosíték arra, hogy hosszú esztendőkig megjelenhessen a nagyközségi tanács és a helytörténeti múzeum közös gondozásában községtörténeti kötetünk”. A TANULMÁNYOK Szécsény múltjából című sorozat első kötete az Előszón túl három tanulmányt közöl, amelyek korábban hangzottak el a múzeumi és műemlék' hónapban. A sorozat egyébként a jövőben is azon előadásokat, vagy azok kibővített változatát közli, amelyek mindig az előző évben hangzanak el Szécsényben. A mostani kötet tanulmány- írói R. Várkonyi Ágnes, Pál- mány Béla és Horváth István. R. Várkonyi Ágnes Rendhagyó országgyűlés Szécsényben, 1705 címmel közöl tanulmányt, a szécsényi ország- gyűlésről. Mint írja, végigtekinteni ezen országgyűlésen szellemi tornával ér fel, például mindmáig nem sikerült hitelesen feltárni a tanácskozások napirendjét sem, a gyér és néhol egymásnak ellentmondó források következtében. Történelmi jelentőségének megítélése szintén nem egységes. Ezután R. Várkonyi Ágnes a rendhagyó országgyűlés lefolyásáról értekezik, tanulmányát bő jegyzetanyaggal egészíti ki. Pálmány Béla Szécsény úrbéri viszonyait elemzi az újratelepítéstől a jobbágyfelszabadításig (1690—1848). E viszonyok tárgyalásakor. mint írja, csak a földesurak és jobbágyok szerződéseivel és azok alakulásával foglalkozhatott, már csak terjedelmi okokból is. összegezésként mégis az állapítható meg, hogy Szécsény népe az újratelepítéstől a jobbágyfelszabadításig eltelt időben viszonylag anyagi gyarapodását is elősegítő kedvezményeket harcolt ki magának a Forgách grófokkal szemben. HORVÁTH ISTVÁN tanulmánya a forradalmak korával foglalkozik Szécsényben (1918—1919). Amikor e kor szécsényi eseményeit kutatjuk, szerencsés helyzetnek örülhetünk, a dokumentumok ugyanis itt viszonylagos bőségben állnak rendelkezésre. Horváth István elősorol közülük néhányat, majd felvázolja Szécsény helyzetét, a XX. század első évtizedében, szól a gazdasági-társadalmi viszonyokról, a mindennapok életéről. Ezután tér rá az „őszirózsás” forradalom he- lvi eseményeire, az általánosítható jellemvonások rövid összefoglalására. Külön fejezetben foglalkozik az első szocialista forradalom, a Magyar Tanácsköztársaság jellemvonásainak vizsgálatával, Szécsényben. Örömmel üdvözöljük a tanulmánykötet megjelenését, s bizalommal az elkövetkezendő évek újabb kötetei iránt. T. E. Próbajáték után (Vallomás a pályaválasztásról) Tizennyolc évesen az volt az életem fő dilemmája, futballista legyek Salgótarjánban, vagy mezőgazdász > Örhalom- ban. A szécsényi mezőgazda- sági technikumba jártam, ott képesítőztem, s a diákévek alatt rendszeresen futballoztam a falum futballcsapatában. Ügyesnek láttak, tehetségesnek, sokan biztattak, őrültség lenne elásni magam a szülőfalum tsz-ében, ahol a körülmények ellenére is nagy gond a fiatalok foglalkoztatását megoldani, első látásra ma is mindenki menekül fiatalon a mezőgazdaságtól, elöregszik a mezőgazdaság. A műhelyekben, az irodákban még csak- csak akadnak fiatal szerelőit, adminisztrátorok, de az istállókban, a szántóföldeken kötéllel is nehéz új munkaerőt fogni, megtartani. Engem meg hívtak Salgótarjánba, elég jelentős együtteshez futballozni; hívtak először próbajátékra, majd státuszt kaptam, olyat, amelynek ugyan semmi köze nem volt a szakmámhoz, de futballozni lehetett mellette, starthelyzetet jelenthet egy futballistakarrierhez. Látszólag a városi élet mellett, a foci mellett döntöttem, bár naponta „hazajártam” Or- halomba Salgótarjánból. Néhány hónapnak kellett csak eltelnie ahhoz, hogy belássam, nem nekem való a manapság lehetséges futballistakarrier. A „sportstátuszok”, a követelmények pályán és a munkahelyeken, a pénzcsiná- lás módszerei nem fértek össze az én elképzeléseimmel. Kívülálló el sem tudja képzelni, micsoda sötét ügyek, manipulációk, fenyegetések riasztják, félemlítik a zöldfülűt ezen a területen. Törvényszerű volt, hogy kiugrottam a buliból, hozzáteszem, szerencsére, mert a csapat, amelybe már-már belekerültem, csapnivalóan szerepelt a bajnokságban, kiesett, eltűnt a salgótarjani sportkör-átszervezések során, Salgótarjánból, a próbajáték városából egyenes út vezetett haza, az őrhalmi termelőszövetkezetbe, így az én igazi pályaválasztásom két- három évvel a szakmám megszerzése után zajlott le, amikor már teljes komolysággal, tudatossággal választottam a mezőgazdászságot, a falusi munkát, a falusi életformát, a tsz-t. Hogy milyen ez a termelőszövetkezet, amely végül is hazavonzott, gyökeret ereszteni biztatott Örhalomban? Hatezer hektáros, hatalmas gazdaság, amely ma már a szécsényi Káprástól az Ipoly mentén Érsekvadkertig egységet képez. Termelési értékét a hetvenes évek végén csillagászati számokban lehet kifejezni, gépesítése példásan korszerű, munkaszervezete egyértelműen nagyüzemi. Beilleszkednem minden feltétel adva volt, munkahelyemet a Mária-majori egységben jelölték ki. Huszonkét éves vagyok, évi jövedelmem ötvenezer forint körül alakul a termelőszövetkezetben. Az idén autót tudtam venni, mert módom volt rá, hogy a családom keretei közt takarékosan. szerényen éljek, autóvásárlásra gondolhassak. Jól érzem magam itthon maradva, jövőt, perspektívát érzek magam előtt a termelő- szövetkezetünkben, csak az a fő gondom, hogy alig-alig sikerül valamit tennünk nekünk fiataloknak a faluban, amely azt bizonyítaná a KISZ- ben, a klubban, a sportban, a magánkapcsolatokban, hogy igen is lehet gazdagon, tartalmasán élni kis faluban is, tsz-ben dolgozva is, nem kell mindenkinek világgá menni, városban, iparban keresni a boldogulást, a biztos pályát, mert ott, a szülőház szomszédságában is realitás már a „modern élet”. Ma is szeretem a focit, futballozok, de új próbajátékra már senki sem csábíthatna. Hobbim a horgászat, a csukafogás, a kuglizás, a kocsi. Nősülésre még nem gondolok, bár van egy lány, akivel együtt járok, akivel szívesen vagyok együtt, akivel jó együtt lennem- Ki tudja, mi lesz ebből a szerelemből? Ha házasság lenne, Örhalomban alapítok családot, Örhalomban építek új házat, ahol nap mint nap szemem láttára nőnek ki az új, korszerű családi házak a földből. Egészséges vágyakozásnak tartanám, ha a mai srácok nem legyin- tenének az építkezésre, hanem itt akarnának lakni majd. itt szeretnének dolgozni majd, a mi termelőszövetkezetünkben. Erdős István rr „Űrhajósiskola” A deblini repülőtiszti főiskolát manapság már — amióta az évfolyamelsőként 1964- ben itt végzett lengyel repülőtiszt, Miroslav Hermaszews- ki szovjet társával együtt sikeres űrutazást tett úgy becézik, hogy „űrhajósiskola”. Ám a lengyel repülőképzés eredményeit e nagyszerű tényen kívül sok, jóllehet hétköznapinak tűnő, siker is fémjelzi. A J. Krasicki repülőtiszti főiskola sok ezer fiatal vágyálmaiban szerepel, de csak a legrátermettebbek remélhetik, hogy az itt folyó képzésben részt vegyenek. S közülük is évente mindössze százan lesznek sugárhajtású va- dászgéoek vezetői, a többiek mint helikontervezetők, szállítógép-pilóták, navigációs tisztek dolgoznak majd, főiskolai tanulmányaik befejeztével. A leendő pilóták jó előis- kolái a repülőklubok, majd a hadsereg légierejében teljesített szolgálat. A főiskolán ezekre az alapokra építve, adják meg a specifikus képzést, amelynek munkájában a repülési szakemberek leg- jobbiain kívül orvosok, pszichológusok, pedasógusok, tudósok, szakmérnökök, katonai parancsnokok egyaránt részt vesznek. A főiskolai oklevél magas „rangot” jelent. Az itt végzők jól képzett pilótái, parancsnokai a repülésügynek. sokan közülük „mesteri” címet elért repülők, versenyek győztesei. A deblini főiskolán erre a listára most még egv minősítés kerül: az űrhajósi... Kiss István szobrai Munkástrón Kis<s István Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrászművésznek ötven köztéri műve látható az ország különböző tájain. Kiss István számára a munka ünnep is, pihenés is. A Százados úti műteremben fázisonként nyomon követhető egy-egy szobor születése. Egy emelvényen kétarasznyi szoborcsoport, mellette ugyanennek a még kisebb fémmo- dellje, egy csupaüveg, modern épülettömb makettja elé helyezve. Odébb az emlékezetes műtsarnokbeli gyűjteményes kiállítás egyik legérdekesebb darabja: a Munkástrón. A fal mentén sokasodó nagyobb méretű fémelemek szemléltetik, hogy a kiállításon látott változat: egy nagyobb méretű szoborhoz készült tanulmány. — Sokféle anyagból dolgozik. Most, mintha beleszeretett volna a krómacélba. — Minden jó anyagot szeretek; és nem föltétlenül az a jó anyag, amelyet könnyebb megmunkálni. Jobban bízom az ellenállóbb anyagban. De- hát megdönthetetlen szabályok nincsenek: a mű határozza meg. miből akar megszületni. Nincs olyan anyag, amellyel szemben ellenérzéseim lennének. Dolgozom-bronzzal, kővel, agyaggal, krómacéllal, színes üveggel; még Hungarocellel is — igaz, hogy csak segédanyagként: egy kiállítási szobrom váza volt — Fel tudná sorolni mikor, hol, melyik szobrát állították fel? — Nehezen. Azt megmondhatom, melyik a legnagyobb méretű munkám, mert az egyben Közép-Európa legnagyobb egy kőből faragott szobra is. Tízalakos Dózsa szoborcsoportom ötméteres főalakjához Süttőn akadtak egy remek repedésmetates monolitra — azaz szikladarabra. A szobrot gipszmodell alapján készítette el a kőfaragó-vállalat — négy évig dolgoztak rajta. — Tekintélyes méretű a margitszigeti Pest-Buda szobor is, amelynek érdekessége, hogy az összekötő vörösréz héjazat belsejében bontakozik ki a bronzplasztika. — Ezt a szobrot Pest-Buda egyesülésének jubileumára, annak szimbólumaként készítettem. — Hogyan vált a monumentális köztéri szobrok alkotójává? — 1953-ban végeztem el a képzőművészeti főiskolát: ugyanakkor nyertem el az országos Dózsa-pályázat első díját, — ennek nyomán készült el az imént említett Dózsa-szoborcsoport, amely a Tabánban látható. Azután — feszített tempót diktáltam magamnak. Vagy nekem diktálta a természetem, a szerencsém, a követelmények? Akárhogyan fogalmazok: ötven nagyméretű szobor — kemény fizikai munka is. — Talán összefügg ezzel is, hogy a legsikeresebb köztéri szobrász első önálló kiállítását csak nemrég láthattuk? — Hiányzott a kezdő lendület, mert sok mellékes tevékenységgel, adminisztrációval, nem szobrászmunkával jár egy ilyen kiállítás. Ennek nehezebbén rugaszkodtam neki, mint egy tízméteres szobornak. Ügy kezdődött, hogy meghívtak Moszkvába. Eredetileg csak ottani kiállításról volt szó. Aztán a Pravda cikke, a moszkvai rádió interjúja, a kiállítás sikere nyomán meghívtak Jerevánba, Tbiliszibe, Bakuba is.' EgyA „béke” — a budapesti kiállításon. egy váro<s: egy-egy hónap. Nyolcvan szobrom vándorolt. Meghatott az ottaniak érdeklődése, és türelme: sorba álltak a kiállítások előtt A moszkvai Puskin Múzeum megvásárolta Felszabadulásemlékművemet, amelynek hétméteres változatát, a Műcsarnok főhelyén mutatták be. A szovjet Unióbeli vándorkiállítás folyamán mindenütt volt egy kedvenc szobor — ahol ami a legjobban tetszett, oda ajándékoztam. A jerevániak szívéhez legközelebb állt a Népmese, Tbilisziben az Ikaruszt találták a legszebbnek, a Galambokat Bakuban állítják fel, az ottani hatalmas építkezések egyik nagy közterén. Kovács András új filmje • A ménesgazda Gáli István írásaiból — gondoljunk csak Az öreg című regényére — általában szívesen forgatnak filmet a rendezők. Termékenyítőén hat alkotói képzeletükre az író gondolati gazdagsága, lényeglátó képessége. Kovács András legújabb filmjének forgatókönyvét Gáli István A ménesgazda című regényéből írta, megtartva az eredeti mű címét is. Kovács filmje az ötvenes évek elején, a megerősített nyugati határ mentén található méntelepen játszódik. A lótenyésztéssel nagy szakértelemmel rendelkező, de politikailag ellenséges beállítottságú, volt horthysta tisztek foglalkoznak. Az ő vezetőjük lesz Busó Jani, az új rendszer mellett elkötelezett, de tapasztalatban parasztember, a ménesgazda. A’ két ellentétes pólust képviselők találkozásáról és összecsapásairól, a ménesgazda tragédiájáról szól a film, a felvetett gondolatok aktív továbbgondolására serkentve a nézőt. A címszerepet Madaras József alakítja, míg a fontosabb szerepekben Fábián Ferencet, Bács Ferencet, Csiky Andrást, Moór Mariannt és Bordán Irént láthatjuk. A felvételeket Kottái Lajos készítette. Kovács András érdekes, izgalmas filmjét október 26-án Jobbágyiban, október 27-én a salgótarjáni József Attila megyei Művelődési Központban, szombaton és vasárnap Pásztón, hétfőn és kedden a salgótarjáni November 7. Filmszínházban mutatják be. 4 NÓGRAD - 1978. október 26., csütörtök Mai tévéajántatunk 16.25: Századunk A televízió már bemutatta egy ízben ezt a kitűnő történelmi dokumentumfilm-soro- zatot, amelyet most mégis, mételnek. Az első rész: „Lehullott a lomb” azt az időszakot hozza elénk, amikor az első világháború frontvonalairól hazafelé özönlenek a katonák, öt ősz, öt lombhullás múlt el a háború kitörése óta. A monarchia darabokra esett, s a hazatérő magyar bakák a forradalmi erjedés lázát és tüneteit hozzák magukkal a háború poklából. Ki, hogyan helyezkedett ebben a háborúban? Milyen szerepet töltött be Károlyi Mihály, és hol álltak a szocialisták, a szociáldemokraták? Kiknek a sapkájára kerül fel az őszirózsa? Milyen úton tör előre a polgári forradalom, s hogyan zajlik le a nevezetes október 31-e. A dokumentumfilm mind e kérdéseket válaszolja meg a történelmi tények igazságável és erejével. ............................ M adaras József egyik kedvenc lovával. /
