Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)
1978-10-26 / 253. szám
N. Kádár János fogadta Anker Jörgensent A béhe forradalma (8,) Őszirózsás katonasapkák Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára szerda délelőtt a Központi Bizottság székházában fogadta Anker Jörgensent, a Bán Királyság miniszterelnökét. A találkozón jelent volt Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Nagy János külügyminiszter-helyettes, Oláh József, a Magyar Népköztársaság koppenhágai nagykövete, valamint Jörgen Gersing, a miniszterelnöki hivatal államtitkára, Henning Gottlieb a miniszterelnök külpolitikai tanácsadója és Henrik Holger Haxthausen, a Dán Királyság budapesti nagykövete. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, szintén szerda délelőtt, az Országházban fogadta a dán miniszterelnököt. Jelen volt Nagy János, Oláh József, valamint Jörgen Oersing. Henning Gottlieb és Henrik Holger Haxthausen. A találkozók szívélyes légkörben zajlottak le. A dán kormányfő és kísérete délután a Csepel Vas- és Fémművekbe látogatott. A vendégeket Gábor András kohó- és gépipari miniszter- helyettes és a vállalat vezetői fogadták. A tanácsteremben Garai V'lmos vezérigazgató ismerKádár János fogadta Anker J örgensen dán miniszterelnököt. A találkozón jelen volt Lázár György miniszterelnök is. tette a nagy múltú gyáróriás tevékenységét, a külföldön is jó hírnevet szerzett munkáskollektíva eredményeit. Az ötéves tervidőszak eddig eltelt időszakáról megvont vállalati mérleg szerinta 30 ezer dolgozót foglalkoztató 15 gyáregységet és kutatóintézetet tömöritő Csepel Művek a tervezettnél több terméket állított elő és évente 20 százalékkal növelte exportját. A gyártmányszerkezetét megújító, a korszerű, gazdaságos termékek előállítására — a vaskohászat fejlesztésébe és a csőgyártás korszerűsítésére — berendezkedő vállalatot jól ismerik Dániában is, több mint 20 céggel, intézettel van kapcsolata. A Csepel Művek tavaly 1,7 millió dollár értékű anyagot — varratmentes csöveket és színesfémkohászati termékeket — szállított Dániába, ahol gyakran megfordulnak a csepeli . szakemberek is. A vállalati együttműködések során különböző számítógépes rendszereket is tanulmányoznak. Anker Jörgensen és kísérete este a csepeli munkás- otthonban a kerületi tánc- együttes műsorát nézte meg. A miniszterelnök tárgyalásairól közlemény jelent meg. (MTI) Eliemptték Ana&stass Miko jani Gromiko Párizsban Tisza István tehát — láttuk — elismerte a háborús vereséget- Ha ezek után valaki azt gondolja, hogy ebből akár ő, akár a korabeli politikai vezető rétegek levonták a szükséges következtetéseket, hát az nagyot téved. Mintha mi sem történt volna, folytatták a meddő közjogi, parlamenti játékokat, miközben a politikailag legaktívabb, a jövőt és a lakosság többségét jelentő osztályok, rétegek és szervezetek — a munkásság, a parasztság, a nemzetiségek, a progresszív értelmiség és pártjaik — nem, vagy alig képviseltették magukat az illusztris testületben. A területi integritás, sói megnagyobbodás, s az ország feletti örökölt és legalábbis istentől származtatott uralom bűvkörében élve az uralkodó osztályok egyszerűen nem vettek tudomást az elkerülhetetlen végről. A demokratikus, antantbarát pártok, a Károlyi-párt, a radikális párt és a szociáldemokrata párt rosszul értelmezett lojalitásával, a legalitáshoz való görcsös ragaszkodásával, egyszóval tragikus tétlenségével alkalmatlan volt az események irányítására. Pedig a tömegek és az események igencsak igényelték volna a tudatos és határozott vezetést. Még Huszár Károly, a későbbi ellen- forradalmi miniszterelnök is észrevette az SZDP-kongresz- szusról jőve, hogy „elérkeztünk a tizenkettedik órához! Még, akik ott, azon az ülésen vezettek, azoknak sem marad a kezében a vezetés . . • Vulkán felett állunk és nem tudA moszkvai novogyevicsi Iánál Leonyid Brezsnyev, temetőben szerdán örök nyu- Alekszej Koszigin, valamint galomra helyezték Anasztasz az SZKP és a szovjet állam, Mikojant, az SZKP és a szov- a társadalmi és tömegszerve- jet állam egyik kiemelkedő zetek sok más vezetője állt személyiségét, a forradalmi díszőrséget. Magas szintű kül- mozgalom aktív harcosát, döttségekkel képviseltették Anasztasz Mikojan, aki 1915- -magukat az Azerbajdzsáni, a tői volt tagja a kommunista Grúz és az örmény SZSZK pártnak, október 21-én 83 dolgozói és a moszkvaiak ezéves korában hunyt el. rei vettek végső búcsút az Anasztasz Mikojan ravata- elhunyttól. (MTI) Kőz/emény r (Folytatás az 1. oldalról) Megállapították, hogy a szocializmus politikai rendszere bebizonyította vitathatatlan fölényét a kapitalizmus politikai rendszerével szemben. Mind jobhan kibontakozik alkotó ereje: a társadalom szocialista, kommunista átalakításának döntő tényezője, biztosítja a szüntelen előrehaladást a társadalmi és gazdasági fejlődés útján. A tanácskozáson hagsúlyoz- ták, hogy az egyes szocialista országokban — a konkrét történelmi viszonyoktól, a nemzeti sajátosságoktól függően — működhet egy, vagy több párt. A társadalmi vezető ereje, politikai rendszerének magja, azónban minden esetben a marxista—leninista párt. Alapvetően ez biztosítja a szocializmus politikai rendszerének népi, osztályjellegét, szilárdságát és eredményes működését. A szocializmus, a kommunizmus építése folyamatában növeltszik a kommunista és munkáspártok szerepe a társadalom életében. Az értekezlet résztvevői leszögezték: a testvérpártok legutóbbi kongresszusain elfogadott határozatok megvalósítása, több szocialista államban új alkotmány elfogadása elősegítette ezekben az országokban a szocializmus politikai rendszere, a népi hatalom további megszilárdulását, a szocialista és kommunista építés feladatainak sikeres megoldását A testvérpártok képviselői nagy figyelmet fordítottak a szocialista demokrácia széles körű kibontakoztatására, elmélyítésére. Hangúlyozták, hogy pártjaik tevékenységében ez a szocializmus politikai rendszere tökéletesítésének egyik fő iránya. A tanácskozás résztvevői tájékoztatták egymást arról, hogyan vonják be a dolgozók mind szélesebb körét a közügyek intézésébe,, miként erősítik országaik jogrendjét, hogyan javítják az állampolgárok tájékoztatását. Tényekkel bizonyították, hogy a szocialista rendszer — a gazdasági éis kulturális építőmunka előrehaladásával — az állampolgároknak a legszélesebb körű valóságos jogokat biztosítja, mind kedvezőbb lehetőségeket teremt a személyiség sokoldalú fejlődésére, a tömegek kezdeményezőkészségének kibontakoztatására Az eszmecserén nagy teret szentelnek az állami szerveit és a társadalmi szervezetek pártirányítása kérdéseinek. Kiemelték, hogy a dolgozók legnagyobb tömegszervezetei, a szakszervezetek fontos szerepet töltenek be a néphatalom politikai, gazdasági alapjainak megszilárdításában, tagjaik nevelésében, törvényes jogaik és érdekeik védelmében. Nagyra értékelték az ifjúsági szerveztek arra irányuló tevékenységét, hogy bevonják a fiatalokat a szocializmus ,a kommunizmus építésébe. Nagy figyelmet fordítottak a szövetkezetek, a nőmozgalom és más tömegszervezetek munkájára. A felszólalók részletesen foglalkoztak a testvérpártoknak a nemzeti (népi) front kereiben végzett munkájával, az azokba tömörülő pártok, szervezetek kölcsönös kapcsolataival. A tanácskozás résztvevői egyöntetűen hangsúlyozták, hogy a szocializmus politikai rendszerének továbbfejlesztése és az országaikban folyó szocialista, kommunista építőmunka feladatainak sikeres megoldása hozzájárul a szocializmus befolyásának erősödéséhez az egész világon. A kommunista és munkáspártok azzal teljesítik nemzeti és nemzetközi kötelezettségeiket, hogy alkotóan alkalmazzák a marxizmus—léninizmus alapvető tanításait, ugyanakkor figyelembe veszik országaik sajátos feltételeit. A budapesti tanácskozás baráti, szívélyes légkörben, az egyenjogúság, az internacionalista szolidaritás, az egység és az összeforrottság szellemében zajlott le. (MTI) <£ NÓGRAD - 1978. október 26., csütörtök Szerdán délmén háromnapos hivatalos látogatásra Párizsba érkezett Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter. Gromiko Louis de Guiringaud francia külügyminiszter 1977. júniusi moszkvai látogatását viszonozza. A szovjet vendéget Párizs Orly repülőterén Livier Stirn külügyi államtitkár fogadta. Gromiko és Guiringaud hivatalos tárgyalásai még szerda délután megkezdődtek a francia külügyminisztériumban. Gíscard d’Estaing államfő pénteken délelőtt fogadja a szovjet külügyminisztert és ebédet ad tiszteletére az Elysée-palotában. Üj miniszterelnök Portugáliában juk, melyik pillanatban fog ez a vulkán kitörni”. A magyar demokrácia erői Az előbb említett három politikai szervezet közül a Károlyi-párt, teljes nevén a Függetlenségi és 48-as Párt a parlamentben jelentéktelennek látszó csoport volt, azonban függetlenségi, demokratikus és szociális programja, vezetőjének, Károlyi Mihálynak személye, s mindenekelőtt feltétlen békesürgetése és antantbarátsága a megoldás egyfajta kiútját kínálta az átlagembereknek, Károlyiék naiv bizalma az antant demokratizmusában, az úgynevezett wiisoni elvekben, il. letve azoknak sajátos értelmezésében a soknemzetiségű Magyarország átmentésének megalapozatlan reményét keltették a tömegekben. Ugyanakkor —, ahogy a kézikönyv írja — „a Károlyipárt nacionalizmussal átszőtt pacifista programja a bajba jutott rendszer megváltoztatására, gyökeres átalakítására, de egyben átmentésére is irányult”Vezetői — Hoch János kőbányai plébános, Lovászy Márton, Batthyány Tivadar, Búza Barna és mások — a hagyományos politikai vezető rétegeknek a háborúban nem kompromittálódott képviselői közül kerültek ki, s így a párt alkalmasnak látszott egyfajta hídszerep betöltésére. A Jászi Oszkár vezette polgári radikálisok — Szende Pál, Braun Róbert, Bíró Lajos, Purjesz Lajos és mások — szűk körű és elszigetelt értelmiségi vitaklubból emelkedtek váratlanul az események élvonalába. Az igen magas színvonalú korabeli baloldali értelmiségi elittel, a Társadalomtudományi Társasággal, a Galilei Körrel, a Ramalho Eanes portugál köztársasági elnök szerdán egy független politikust, Carlos Alberto Mota Pinto 42 éves jogászt, a coimbrai egyetem tanárát bízta meg az új kormány megalakításával. Ő lesz 1974., a „Szegfűs forradalom” óta az ország tizedik miniszterelnöke, egyben Európa legfiatalabb kormányfője. Elődjétől, Alfredo Nobre da Costától eltérően nem gazdasági szakember. Mota Pinto 1976 júliusa és 1977 decembere között külkereskedelmi és idegenforgalmi miniszterként két ízben is tárcát kapott Mario Soares szocialista párti kisebbségi kormányában. Politikai körökben úgy vélik, hogy Eanes elnöknek, az új miniszterelnök kinevezésével változatlanul az a célja, hogy a megalakítandó kormány átmeneti jelleggel, az 1980-ban esedékes általános választásokig irányítsa az országot. (MTI) Kisicrntßlök f-iqigclcwn Kölcsönzőnk szőlőprést cs -zúzót, csekély kölcsönzési díj ellenében Pásztón az ÁFÉSZ mezőgazdasági boltjában. Vegye igénybe új szolgáltatásunkat. ÁFÉSZ-igazgatóság vinnél, Adyval és a Nyugattal való bensőséges kapcsolatainak vonzása mellett főként demokratikus nemzetiségi programjuk további korszerűsítésével számíthattak volna sikerre egy más szituációban. Ám, ők is — Károlyihoz hasonlóan — túlbecsülték az antant liberális- wilsonista lehetőségeit és céljait, és túlságosan számítottak a Monarchia életképességének és ütközőszerepének az antant általi további fenntartására. A rezsim demokratikus ellenzékének meghatározó ereje a magyarországi szociáldemokrata párt volt. Bár soha nem volt parlamenti párt és így a hivatalos és elismert politikai életben 1850-es megalakulása óta nem vett részt, mégis tevékenysége folytán a munkásmozgalom rendőri kérdésből politikai kérdés lett. Még Gratz Gusztáv, a dualizmus és a forradalmak hivatalos ellenforradalmi történetírója is elismerte, hogy a tömegeket az 1905—1906-os kormányzati válság után már csak az SZDP volt képes az utcára vinni. Szervezte a munkásságot, komoly szocialista és osztályharcos nevelésben részesített generációkat, tömegeket és vezetőket képzett a forradalmaknak, a KMP-nek. A legfelsőbb vezetőség (Garami Ernő, Weltner Jakab, Buchinger Manó) kockázatokat kerülő opportunizmusa, a Peidl Gyula—Peyer Károly— Propper—Sándor-féle jobboldal szakszervezeti bürokráei- ásdija békeidőben; a kezdetek idején erőgyűjtésre megfelelt, ám a döntés idején, a társadalmi forradalom pillanatában már édeskevés, sőt hátráltató volt. Az előzőeknél feltétlenül magasabb és intel- lektuálisabb szintet jelentő centrum (Garbai Sándor, Böhm Vilmos, Kúnfi Zsig- mond, Pogány József, Landler Jenő és Varga Jenő) is tovább differenciálódott 1918-ban: a kommunistákhoz, de a jobbszárnyhoz is vezettek innen utak. Az SZDP, a szocialista tanok befolyása a háború idején egyre nőtt, bár a párt doktrinér és tétovázó vezetői kezéből egyre inkább a tagság tömegei felé tolódott el a Kezdeményezés. Megerősödött a párt baloldali ellenzéke is, a Vágó Béla, Szántó Béla, Rudas László és Hirossik János nevével fémjelzett csoport. Így nem csoda, hogy 1918. októberében a szociáldemokraták voltak képesek a leghatározottabb és legérettebb követelések megfogalmazására. Az október 8-i Népszavában megjelenő 10 pont (Magyarország népéhez) pártprogramja és a pár nap múlva összeülő kongresszus a baloldal további térnyerését és a radikálisszociális átalakulás ígéretét hbrdták magukban. 1918. október végén úgy tűnhetett, hogy ezek a tudatos szervezett erők fogják megdönteni a régi rendet és fogják teljesíteni a tömegek vágyait és óhajait. Mindenesetre maguk a tömegek tőlük várták volna a vezetést. A gordiuszi csomó megoídása Október 23-án lemondott az immár senkit és semmit nem képviselő utolsó háborús kabinet, a Wekerle-kormány. Másnapra virradóra a három demokratikus áramlat Károlyi Mihály palotájában megalakította a Magyar Nemzeti Tanácsot. Miközben a kulisz- szák mögött folytak a realitásokhoz alig kapcsolódó alkudozások az új kormányról, a lojális és határozatlan Nemzeti Tanácsnak a léte mégiscsak forradalmi cselekedet volt: a parlamenten kívüli népkormány funkcióját töltötte be, ha időnként csak eszmeileg is. A tömegek öntevékenysége nagyon megnőtt. Munkástanács és katonatanács alakult, amelyek hasonlóan más, már létező „legális” szervezetekhez, csatlakoztak a Nemzeti Tanácshoz. (Voltaképpen a kettős hatalom intézménye jött létre Budapesten). Az úgynevezett lánchídi csatában játszott szerepétől megszeppent rendőrség is felesküdött pár nap múlva. Az utcákon állandósult a tömeg, gyűlések és felvonulások érték egymást. 29- én a nép feltörte a soroksári fegyver/aktárt és fegyverkezett. A Nemzeti Tanács munkásfunkcionárius, értelmiségi és arisztokrata gentlemanjai voltaképpen nem is tudták, mi történik a városban, vagy ha értesültek valamilyen megmozdulásról, a törvényesség jegyében, provokációtól tartva rögtön leszerelni siettek azt. Csupán a katonatanács és a forradalmi érzelmű szocialista bizalmiak, mozgalmi vezetők mutattak határozottságot, bár a felkelés megindítását ők is november 4-re tűzték ki. A forradalom hamarabbi győzelme azonban egyértelműen azt bizonyította, hogy az események menetét nem a tétovázó vezérkarok, hanem az utca, a tömegek határozzák megA forradalom napja Így érkezett el október 30-a, a döntés napja. Reggel még semmi sem jelezte a fordulatot. A hangulat ugyan izgatott volt, de az üzemekben rendben megindult a munka. S aztán megérkezett —, mint 1848-ban — a bécsi forradalom híre. Egyszeriben eltűntek a K-betűs, Károlyi-királyt jelképező sapkarózsák, helyükre őszirózsa került, s áradatként vonultak az emberek az Astoriába, a Nemzeti Tanács főhadiszállására- Az újonnan kinevezett miniszterelnök, Hadik gróf hatalma hivatali épületére, a Sándor-palotára korlátozódott. A karhatalom vezetői — a telefonos kisasszonyok szabotálása miatt — képtelenek voltak utasításokat adni a különben is teljesen demoralizált és bom- ló csapatoknak. Felfegyverzett munkások, fegyveresen kóborló, már régebben megszökött katonák és a katonatanács tisztjei járták az utcákat, szerveztek és lelkesítettek. Gyűlt a tömeg az Astoria körül. A szétoszlatására és a Nemzeti Tanács letartóztatására kiküldött járőrök azonnal átálltak. A tömeg később a Keletihez vonult és megakadályozta két menetszázad frontra küldését. „Alig van civil ember, akinek kezében ne lenne fegyver. Ki puskát, ki kardot,, ki bajonettet, ki meg revolvert lóbál a kezében és élteti a forradalmat, a köztársaságot” — írja egy korabeli szemtanúA lojalitás és a legalitás illúzióihoz még mindig ragaszkodó, Károlyi hivatalos királyi miniszterelnöki kinevezésére váró Nemzeti Tanács azonban éjjelre hazaküldi a tömeget. A tanács tagjai közül is ki hazamegy aludni, ki marad — izgulni ... A szétoszló tömeg katonatagjai útközben még elfoglalják a városparancsnokságot. A helyzetet végül a régi rendszer gyűlölt exponensének, Lukachich tábornoknak, az Astoria elleni utolsó, kétségbeesett és eleve eredménytelen támadása oldotta meg. A támadás visszaverése után a felháborodott munkások és katonák még az éjszaka folyamán megszállták a telefonközpontokat, a pályaudvarokat, hidakat, élelmiszerraktárakat, az ügyészséget. Hajnalra a forradalom éjszakáját átaludt Nemzeti Tanács arra ébredt, hogy az előző este szétszéledő tömeg újra megjelent — immár fegyveresen — a Várban, és József főherceg, a király megbízottja nem tehetett egyebet, kinevezte Károlyi Mihályt, az utca óhajtottját miniszterelnökké„Még kora reggel volt — írja Károlyi —, amikor gyalog lesétáltam a városba. Az eső elállott, a köd szétoszlott, a nap is kisütött . . .” Győzött a forradalom!? Derer Miidós ’ (Folytatjuk) Következik: 4. A népköztár* saság
