Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)

1978-10-15 / 244. szám

Munkastílus és politika Állandóan “f™“*“,eL6 SS szervekben éppúgy, mint az alapszervezetek- ben — a munkastílus a munkamódszer fej. lesztéae. Persze, viszonylag ritkán kerül terí­tékre önálló napirendi pontként, inkább a mindennapi munka menetében, a pártszer­vezetek előtt álló feladatok megoldása köz­ben foglalkoznak vele. S ez így is van rend. jén, hiszen a munkamódszereit, stílusát nem lehet elválasztani a tartalmától (Ez éppen­séggel munkastílusunk fogyatékosságairól ta­núskodna.) Mindez azonban nem jelenti azt, hogy olykor nem lenne célszerű a témán ön­magában véve is elgondolkodni, a tapaszta­latokat általánosított formában elemezni­Amikor valamely pártszerv ezt teszi, min­dig abból indul ki — és csak ebből Indul, hat ki —, hogy a munkastílus szorosan ösz- szefügg a politikával. Lényegi jegyeit a po­litikai irányvonal határozza meg, a módsze­rek azoknak a céloknak megfelelően ala­kulnak ki, amelyeket a párt maga elé tűz. De minthogy a forma vissza is hat a tarta­lomra, s bizonyos értelemben maga is tar­talmi funkciókat lát el, úgy a munkastílus is hat a politikára. S ezt azért is fontos átlát­ni, mert a politika tartalma és a munkastílus között nem automatikusad alakul ki az össz­hang- Jó politikát is el lehet torzítani rossz módszerekkel. Éppen ez indokolja, hogy a munkastílus, a munkamódszer olykor önmagában véve is reflektorfénybe kerüljön. Mivel nincs auto­matikus összhang, nem nyugodhatunk meg, hogy a helyes politika önmagától is csupa helyes módszert szül. A stílust, a módszert tehát folyamatosad gondozni, csiszolni, ■tökéletesíteni kell — éppen a politika kö­vetkezetes érvényesülése érdekében. Sokféle összefüggése, elágazása van ennek a kérdéscsoportnak. A politika és a munka­stílus kapcsolódásai közül az alábbiakban csupán hármat kívánunk kiemelni. Konkrét és általános Az MSZMP politikájának alapvető voná­sa, hogy a szocializmus általános törvénysze­rűségeinek érvényesülését a hazai valóság­nak megfelelő módon, a konkrét magyaror­szági körülményeket messzemenően szem előtt tartva törekszik előmozdítani. Abból in­dulunk ki, hogy az általános törvényszerűsé­gek és a konkrét sajátosságok nem választ­hatók el és főképpen dem állíthatók szembe egymással, hanem ezeket egységben kell vizsgálni és szem előtt tartani. Ahhoz, hogy ez ne csak szándék legyen, hanem tényleges valóság, ennek megfelelő, munkastílust kell kialakítani. Olyan munka­stílust, amelynek lényeges jegyei közé tarto­zik a marxizmus—len in izmus elveire épülő tudományosság, s az elmélet és gyakorlat szerves egysége. Tudományos igényű való­ságlátás és elemzés nélkül ugyanis nem is­merhetők meg alaposan a társadalom fejlő, dóstörvényei, a külödböző folyamatok össze­függései és mozgatórugói. Csakis a marxis­ta—leninista tudományosságra építve lehet­séges elvi alapon általánosítadi, elemezni a politikai, gyakorlati tapasztalatait. Ezek az elemzések, általánosítások azonban nem le­hetnek öncélúak, hanem hatniuk is kell a gyakorlatra, érvényre kell jutniuk benne Ehhez pedig nagyon fontos a valóság tiszte­lete, az olyah elfogulatlan, tárgyilagos .elem­zés, amely képes szembenézni a számunkra kedvezőtlen, eredeti szándékainkkal nem egyező vagy azokat egyben-másban nem iga­zoló tényekkel is. Csakis az ilyen munkastí­lus biztosíthatja, hogy a marxizmus—leniniz- mus igazolt alaptételei a konkrét feltételek­nek, körülményeknek megfelelően jussanak érvényre politikánkban­Kétirányú bizalom Alapvető fontosságú, vonása politikánk­nak a törekvés a párt és a nép szoros kap­csolatának fenntartására az állandó erősíté­sére, a legszélesebb dolgozótömegek meg­nyerésére politikai céljaink megvalósításához. E törekvés sikere természetesen elősorbad a politika tartalmától függ. Ám nem lebecsü­lendő szerepe van benne a politikai tevé­kenység módszereinek, stílusának is. Hogy 1956- után sikerült a párt és a nép kapcso­latait újból helyreállítani és mind harmoni- kusabbá tenni, abban nagymértékben köz­rejátszott, hogy az MSZMP a meggyőző, felvilágosító tevékenységet tekinti az alap­vetőnek a társadalom irányítása során, s nem az adminisztratív szabályozást. A párt mun­kastílusának lényegi elemévé vált, hogy a politika kidolgozásától kezdve a gyakorlati megvalósításig együtt gondolkodik és cselek­szik a tömegekkel. Kikéri, meghallgatja, fi­gyelembe veszi véleményüket, soha nem nél­külük dödt róluk. Minden vezetőtől, tiszt­ségviselőtől, valamennyi párttagtól igényli a beosztottakkal, a választókkal, a környe­zetükben élőkkel és dolgozókkal való sze­mélyes kapcsolatot. Kétirányú bizalomra tö­rekszik a tömegek és a párt között, s ennek részeként nem titkolja el a közvélemény előtt a gondokat, a nehézségeket, a sikerte­lenségeket sem. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ha az MSZMP munkastílusában nem hono­sodnak meg ezek a vonások ma aligha le­hetne olyan viszony a nép és a párt között hazánkban mint amilyen a gyakorlatban ki­alakult. Végül említést érdemel pártunk politikájá­nak az a vonása is, hogy mindig törekszik idejében megoldani a társadalmi fejlődés megérett problémáit, feladatait. Ez csak ak­kor lehetséges, ha a munkastílust — az előbbiekben említett tudományosság mel­lett — operativitás és gyakorlatiasság jel­lemzi. Vagyis a pártszervezetek nemcsak elemezni képesek hozzáértően a helyzetet és a teendőket, de ugyanilyen hozzáértően ké­pesek megszervezni azok végrehajtását is. Munkastílusunknak ezt a lényeges elemét a jövőben még jobbad erősítenünk szükséges, éppen azért, hogy még következetesebben váljanak valóra pártunk XI. kongresszusá­nál?; határozatai. Ebben segít bennünket a lenini munkastílus olyan vonása, mint a „döntő láncszem” megragadása minden sza­kaszban. A módszerrel élve határozta meg pártunk Központi Bizottsága is április 19—20-i ülésén, hogy a kongresszusi határo­zatok megvalósítása érdekében most a mun­ka különböző területein milyen konkrét fel­adatok megoldására kell összpontosítanunk erőfeszítéseinket. TVTnrilf íietíl iiq^s politika tehát sok IVlUUKd5lllUSszálon kapcsolódik egy. máshoz. Politikai céljaink elérését segíti, ha a pártszervezetek a következő időszakbari tovább fáradoznak munkastílusuk tökélete­sítésén­sry. I. Országos elsők! Jó hangulat — kiváló eredmények Nem ok nélkül jó a han­gulat a Nógród megyei I parcikk-kiskereskedelmi Vállalatnál: kedvező ered­ményekkel zárták az év el­ső háromnegyedét. Idei, 850 millió forintos áruforgalmi tervük időarányos részét két százalékkal haladták meg. Az elmúlt esztendő há­romnegyedéve 13 millió 472 ezer forintos nyereséget ho­zott a vállalatnak, az idei eddig már 18 millió 217 ezer forintot! Indokolt a fel­kiáltójel, hiszen országos elsők! Még annak ellenére is, hogy alatta maradtak a saját maguk által felállított szintnek. Ügy tűnik, na­gyobbat markoltak az éves tervezésnél a kelleténél. Az évi 27 milliós nyereséget azonban ez nem fenyegeti. A nyereséges munka az áruforgalom emelkedése mellett elsősorban az ala­csony költségszintből kö­vetkezik. Ez utóbbi muta­tót tekintve már évek óta tartják az országos elsősé­get. Ugyancsak hazai élen­járók az egy főre eső igen magas termelékenységben is. Ez náluk már tavaly 1 millió 800 ezer forintban fe­jeződött ki. Persze nagy szerepe van ebien a korszerű önkiszol­gálási forma nagy arányá­nak. Két év múlva a válla­lat üzleteiben az önkiazolgá­lési forma aránya eléri a 95 százalékot. Már csak azért is lehet bátorságuk ezt ki­mondani, mert eddig bejárt útjuk egyenesen ehhez ve­zet. Nem is kell ehhez kü­lönösebb ördöngösség, csu­pán időben kell ébredni a felkínált lehetőségek igény- bevételekor. A vállalat évente megpályázza a fej­lesztés állami támogatását, s ezt saját eszközeikkel megtoldva már könnyebb az előrejutás. Jól felkészült szakember- gárdára támaszkodhat a vállalat. Az árubeszerzők nem sajnálják koptatni az ország útjait: ha a főváros­ban nem kapják meg a ke­resett árut, felkötik az úti­laput, s a választék bőví­tése érdekében —, ha kell, egyik határtól a másikig — bejárják az egész országot. A 440 dolgozó közül 250- en fiatalok, 30 éven aluliak. Az ifjúsági parlamentre készülve vették szemügyre őket, s az eredmény a vál­lalatvezetést magát is meg­lepte! Bár csodálkozásra kü­lönösebb ok nincs, hiszen törődnek az utánpótlás ne­velésével; évente általában .negyven fiatal ismerkedik a szakmával, s közülük 15— 20-an fejezik be tanulmá­nyaikat. Igaz, hogy a vásárlót, aki benyitja az ipa*cikkbőlttík Vétóját, mindettél sokkal jobban érdekli, hogy a ke­resett áru kapható-e? Nos, hiába az árubeszerzők min­den elszántsága, hiánycik­kek még mindig akadnak. Kályhacső például szinte egyáltalán nincs. Hasztalan keresik az olcsó üzemelteté­sű, bár meglehetősen ma­gas árú villamos hőtárolós kályhákat is. Kevés az auto­mata mosógép, ritkán kap­ható a villanybojler. S, bár meglehet, hogy a gyerekek sok havat hozó télre vágy­nak, a vállalat éppen az el­lenkezőjére, mert ródliból várhatóan az idén sem lesz elég. Régi nóta a játékáruk nem kielégítő választéka, és sajnos, „eldalolhatják” még az idén is, mert még mindig kevés az igazán kor­szerű, a gyermek szellemi képességét és ügyességét fejlesztő játék, A hiánycikkek körének szűkítése egyik legnagyobb gondja most az iparcikk­kiskereskedelmi vállalat­nak. Emellett a raktárak esetenkénti szűkös volta, de anyagi erőik java a kö­vetkező ötéves tervben már p gondjuk enyhítését szolgálja. A megyeszékhe­lyen egy 2500 négyzetméter alapterületű, dupla rakte­rű, Balassagyarmaton pe­dig egy 400 négyzetméteres raktár építését tervezik. sz. m. Kemerovo —Nógrád: A barátság másfél évtizede A városi park főbejárata Kemerovóban. Ahogyan a Szovjetunióban Kuznyecki-medence és a ke- merovói terület ma már egy fogalommá lett és Szibéria gyorsan fejlődő iparát jelképe­zi, úgy Jett a barátságot jelké­pező, szilárd együttműködést megvalósító fogalom Kemero­vo és Nógrád kapcsolata. Ma már a párt, a szakszervezet, a KISZ és más szervezetek rendszeres és szoros baráti kapcsolatot tartanak egymás­sal. Másfél évtizede rendszere­sen látogatják egymást és ki­cserélik tapasztalataikat a po­litikai és a gazdasági munká­ban. Ez a kapcsolat élő, az embe­rek szívében és a fejében egy­aránt. EMBEREK és öriasok Amikor testvérmegyénkrőj, a Szibéria kapujában elhelyez­kedő Kemerovóról beszélünk, gyakran használjuk az „óriás” jelzőt. Érthető, hiszen a hazai méretekhez viszonyítva való­ban óriások épültek és épül­nek Kemerovo megyében. Elég ha megemlítjük a hatalmas nyugat-szibériai fémkohászati kombinátot, a novokemerovói vegyészeti kombinátot, a Le- nin-kuznyecki fésűsszövet­gyárat, a belövői kötöttáru- gyárat, a csisztogorszki ser­téstenyésztő komplexumot, a 108 ezer állatállományával, a Szibériában legnagyobb inszki baromfitelepet. És a felsorolás még koránt­sem teljes, óriások nőnek ki a földből és olyan hatalmas bá­nyák nyílnak meg, amelyeket hazai méretekben gondolkodva csak akkor tudunk elképzelni, ha személyesen látjuk azokat. Az óriások érzékeltetésére elég annyit megemlíteni, hogy a JX. ötéves tervidőszakban a Kuz­nyecki-medence vállalatai biz­tosították az egész Szovjetunió széntermelésének egyharma- dát, az acélgyártás mintegy 15 százalékát. A bányászok csak terven felül 17 millió topna feketearanyat biztosítottak a szovjet ipar számára öt év alatt. De óriások azok az emberek is, akik létrehozták, fejlesztik, üzemeltetik ezeket a hatalmas gyárakat, berendezéseket, akik termelnek a bányákban. Han­goztatják is barátaink Keme­rovóban, hogy a mindennapos termelőmunka megvalósítója, az EMBER a legnagyobb óriás a földön. Nem is lehetett másképp. A Kuznyecki-medence rövid idő alatt országos, sőt világ­hírű kulturális és tudományos központtá vált, felsőfokú tan­intézeteivel, technikumaival, az alkotómunka valamennyi fel­tételét biztosító intézményei­vel. A kemerovói terület nires tudósokat, termelési újítókat, de államférfiakat is adott az országnak. Innen indult el a világűrbe Alekszej Leonov és Borisz Volinov űrhajós. A szibériai terület lakói, de njagunk is büszkék vagyunk arra, hogy testvérmegyénk nagyarányú fejlődése össze­függ a világ haladó emberei­nek nagy vezérével, Lenin ne­vével. Ugyanis már a Nagy Októberi Szocialista Forradal­mat követő években figyelem­mel kísérte a Kuznyecki-me­dence fejlődését, segített a he lyi kommunistáknak az títeni gazdaság helyreállításában. Ma pedig a lenini elvek alapján irányítják politikailag és gaz­daságilag testvérmegyénkben a gyors ütemű fejlődést. Erre emlékeztet a szocialista for­radalom vezérének szobra, gyönyörű emlékműve, amelyet Kemerovo központjában állí­tottak fel. Ma már a X. ötéves terv megvalósításán dolgoznak Ke­merovóban és programjukba foglalták Leonyid Iljics Brezs- nyev szavait: a X. ötéves terv­nek valamennyi, a munka mi­nőségét és hatékonyságának növelését szolgáló ötéves idő­szakká kell lennie. És eközben megvalósítják az SZKP XXV. kongresszusa határozatát, amely megszabja a szocialista népgazdaság fejlődésének ha­tárait és megjelöli a vzovjet nép életszínvonala emelésének nagyszerű programját. Magam is szemtanúja lehet­tem ennek a rohamos fejlő­désnek, hatalmas átalakítás­nak, a nép jóléte emelkedésé­nek, a Lenin-renddel kétsze­resen kitüntetett kemerovói területen. Különösen annak tű­nik fel ez a változás, fejlődés, aki másfél évtizeddel ezelőtt, Kemerovo és Nógrád barátsá­gának, együttműködésének kezdetén járt Szibéria kapujá­ban. És ma már sokan va­gyunk ilyenek, hiszen az úttö­rőktől, a KISZ-eseken át a fel­nőtt dolgozókig, vezetőkig so­kan megismerkedhettek Ke­merovo megye gazdaságával, szépségével és nem utolsósor­ban a vidéket, a természetet formáló, alakító emberrel. A Kuznyecki-medencét az egész Szovjetunióban építkezé­si területnek nevezik. Ötéves tervidőszak alatt 250 Ipari lé­tesítményt hoztak létre, 140 ezer család költözhetett új ott­honba, 74 ezer gyermek részé­re építettek barátaink iskolát, óvodát, kórházat, klubot, film­színházat. Kemerovóban és Novokuznyeckben, de a megye más városaiban is. Az üzlet­házak, az éttermek, a kávézók százai nyíltak, hogy- szolgálják az embert, Szibéria óriásainak megalkotóját és üzemeltetőjét. TÁVLATOK, TERVEK FELADATOK Magunk is meggyőződhettünk róla, a példák is bizonyítják, hogy a párt, a szovjet állam mindent megtesz az emberért, minden intézkedése 'az ember javát szolgálja, testvérme­gyénkben is. Erről tanúskod­nak azok a fejlesztési tervek, melyek a X. ötéves tervidő­szakban, vagy az ezt követő esztendőkben valósulnak meg a Kuznyecki-medencében. Ezek is óriási tervek. Figyeljük csak meg: 1975- ben a Kuznyecki-medencében 137 millió tonna szenet bá­nyásztak és szállítottak a szov­jet ipar számára. És 1980-ban már 162 millió tonna szenet kell kitermelni. Nem könnyű feladat és mégis megvalósítják, mert testvérmegyénkben olyan emberek, brigádok dolgoznak, mint G. N. Szmirnov, a szo­cialista munka hőse, a Szov­- ] NÓGRÁD - 1978. ol jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének tagja. Szmirnov brigádjával együtt a Jubilej- naja bányából egy év alatt több mint másfél millió tonna szenet termelt ki. Ez megha­ladja a nógrádi szénmedeuce egész éves termelési tervét! Említhetem a vegyipar fej­lődését, amelynek a termelése öt év alatt másfélszeresére nőtt. Csak 1976-ban több mint 840 ezer tonna műtrágyát állí­tottak elő és a tervidőszak vé­gén már megközelíti a másfél millió tonnát. Szükség is van erre, hogy növelhessék testvér­megyénkben a mezőgazdasági hozamokat. Mindig hangsúlyozzák bará­taink —, ha Nógrádba látogat­nak, vagy, ha éppen vendége­ket fogadnak Nógrád megyé­ből —, hogy a kuznyeckiek életszínvonalának emelését, a megye kulturális életének fej­lődését az ipar kapacitásának fokozása jelenti. Ugyanis a termelés növekedésével párhu­zamosan lehetőség nyílik a még jobb szociális körülmé­nyek biztosítására. Többet költhetnek lakásokra, gyer­mekintézményekre, taninté­zetekre, egészségügyi létesít­ményekre, de felépülhet Ke­merovóban a filharmónia, No- vokuznyeclcben a nyomda és sok, más szociális intézmény. TANÁCSI KAPCSOLATOT IS Nem szeretném kihagyni a sorból a falut sem. Mint soha korábban nem volt ilyen nagymérvű a válto­zás, a fejlődés, az építkezés, testvérmegyénk falvaiban, mint éppen az utóbbi években. Ezt mindazok tanúsíthatják, akik a közelmúltban felkeresték Kemerovo megyét. De a vál­tozás jelentkezik a mezőgazda­ságban is. Fejlődnek, erősöd­nek a kolhozok, és az állami gazdaságok, évről évre több gabonát, zöldséget, húst, ba­romfit adnak a szovjet nép­gazdaság számára. Érthető kíváncsisággal, ér­deklődéssel utaznak megyénk küldöttei a távoli, tőlünk sok ezer kilométerre levő kemero­vói területre, hogy megismer­kedjenek a baráti nép életé­vel, munkájával. Es minden alkalommal úgy térnek haza — azzal a magasztos érzéssel —, hogy igaz barátokra leltek, óriásokkal találkoztak. A kap­csolat szélesedik, a barátság erősödik, és mindig újabb és újabb területeket hódít meg. Nem véletlenül mondták leg­utóbb is kemerovói barátaink, hogy szívesen vennék, szívé­lyesen fogadnák a tanácsi kapcsolat létrehozását. Hiszen az államigazgatás is egy olyan terület, ahol sokat tehetnek az emberért, sokrétűen gondos­kodhatnak az alkotó emberről. Valahányszor Kemerovóban járunk, barátainkkal találko­zunk, mindig elfogja az em­bert az öröm szorongása, mert nemcsak barátként tiszteljük őket, hanem testvérünknek is fogadjuk. Olyan testvérnek, amelyik szívesen segít, öröm­mel fogad és a viszontlátással köszön el tőlünk. Gyotyár Gyula 15., vasárnap 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents