Nógrád. 1978. szeptember (34. évfolyam. 206-231. szám)
1978-09-10 / 214. szám
Alkatrészek a mezőgazdaságnak Kiemelt feladat a gépalkatrészek készítése a mezőgazdaságnak a Salgótarjáni Kohászati üzemekben. A gyár kovácsoló és öntöde részlegében jelentős mennyiséget gyártanak a fontos gépelemekből. Póti László kovács az egyik legnehezebb alkatrész, a több mint 20 kilogrammos traktorfutógyűrű sajtolás utáni sorjázását végzi az események bekövetkezése nem nevezhető tervszerűnek. Igaz persze, hogy egy Költségvetési terv is meghiúsulhat, s korántsem csak rossz terve. Politika és hatalom Lehet-e a politikát tervezai ? Ä címben föltett kérdésre litikáról. Mindezek a társadat- kezeire két ' vagy több egy- nem lehet egyszerűen igennel mi életmegnyilánulások majd mással ellentétes netán egy- válaszolni. mindegyikét átfogó - mond- m&jt kizáró ^ vonatkozikj A tervnek és tervezésnek Juk í§y — jelzővel ellátott po- még gazdasági vonatkozásban litikák természetesen tervez- is számos válfaja ismeretes, hetőek. S ez nemcsak logikai- Ezért érdemes arra utalni, 'a§ adódó lehetőség, hanem hogy amikor itt tervezésről többnyire ténylegesen is elszólunk, nem többre gondo- végzett tervező tevékenység. o __________ _____ l ünk, mint az elvégzendő fel- Ezért lehet a címben föltett z£s következtében, hanem épadatok sorrendiségének, súly- kerdesre igennel is válaszol? pen a kms5; vagy belső — pontjainak és az ehhez szűk- ni- tervezhetetlen — hatalmi viséges eszközöknek előzetes A tervezés-tervezhetetlenség szonyok változása okán. A ter- számbavételére és a végrehaj- „választóvonala” azonban egy- vezés, tervezhetőség, kivitelez- tás időrendjének meghatáro- általán nem az úgynevezett hetőség normális körülményei zására. nagypolitika és a szakjelleget felborulhatnak egy gazdaságAz így __, általánosan és el- is hordozó „jelzős”, ágazati po- politika esetén, a hatalmi pov ontan __ fölfogott tervezés a litikák között húzódik. Ilyen litikának azonban ilyen értep olitika területén persze, Kér- jellegű elválás nincs a politi- lemben nincsenek „normális déses és ellentmondásos, nisz ka itt érintett két fogalma és körülményei”, mivel a „ter- a politika szó magyar köz- jelenségtartománya között. A vek” és „ellentervek” által is nyelvi használata több fogai- hatalmi kérdések mindennemű befolyásolt erőviszonyok államat hordoz egyszerre. Ezek politikai mozgásnál és eljá- pota az, amely a konfliktusok közül itt kettő igen jelentős. rásmódnál szerepet játszanak kifutását eredményezi. Hogy ugyanúgy, aminthogy minden ezeknek „forgandóságában szinten, a politikai szerkezet valamely politikai képviselt mindegyik szférájában vannak érdek érvényesüljön és a poll, olyan tevékenységi sávok, tikát vezérlő célok megvaló- amelyek tervezhetőek. Azaz, suljanak, ahhoz a politikai te- Az egyik fogalom érteimé- nem úgy áll a helyzet, hogy az vékenység tervezhető sávjaiban ben a politika, mint a hatalom iparpolitika például egyértel- valóban tervezni kell -, s kérdése merül föl. A politi- mueP tervezhető, míg a *zö- ilyen értelemben lehet és kell kai erők viszonyszerkezete — vetsegi politika egyáltalán is tervszerű politikáról beszél— mind belsőleg, mind nemzet- !?Tem- (Ezek áthatják egymást), ni. közileg — közvetlenül akarati Ugyanigy, valamely külpoliti- g. cs. törekvésekben mozgó aktuális kanak is vannak tervezhető, konfliktussorozat, amely a elemel- hatalmat jelentő döntések birtoklásáért folyik. Itt mindig T . egymás ellen villogó érdekek- I ervek ről, célokról és értékekről van pa fér vsvoríTa£«Yí»!r szó, és ebben a mozgásban eS lervszerusegeR szinte nincs tere a tervező . .... ... ... észnek, nincs átfogó rendelke- „.fSuS; ?^.át. bata!" zőképesség és kivitelező erő. be,lul t®*1*4 lehetse" . , ges a tervezés annak viszonyA nemzetközi hatalmi vi- iag fontos forgalmi értelmében szonyokban például nincs tér- tehát, mint a végrehaj- vező és tervszerűen kivitelező tást meghatározó súly- világközpont. S ugyanígy bei- pontozás, időrendiség és politikailag is csak egymástól előre kijelölt eszközhaszná- eltérő, szembenálló, vitázó, lat. A hatalmi viszonyokat il- netán szövetkező hatalmi tö- letően azonban — régi kifeje- rekvések vannak, amelyek zéssel élve — csak politika! ugyan saját lépeseiket tervez- plánumok lehetségesek, ame- h?ü.k. de reális tervezőképes- iyek ugyan nevükben tervek, seguk korlátái dontéservenye- de kivitelezhetőségük nemcsak sitő képességük határaival es- számos esetlegességtől és a nek egybe. Logikailag csak (ö- forgandó szerencsétől függ, ha- kéletes egyneműségben, azaz nem az is sajátjuk — miként erdek-, cél- es ertekazonossag a haditerveknek —, hogv egv*itén’ af.az f™tse??S Part‘ mással szemben, egymás rova- ^ ellenfel hiányaban tér- sára hatnak, azaz tervek és vezheto a hatalmi mozgás —, ellentervek megtervezhetetlen ^ímuS lrteCeíennség fésülésének esete forog litikáról beszélni. A politika mindig az ellentétek világa. Egy gazdasági év országos Sakkjátékból vett hasonlattal költségvetési terve törvényéivé: ellenfelemet kényszerít- erőre emelve normális körülhetem, de lépéseit meg nem mények között nagy valószí- tervezhetem. Ennyiben a po- nűséggel érvényesíthető. Két litika tervezhetetlen. • nagyhatalom vagy két párt hatalmi viszonyának alakuiá- „ sa, ha azok ellentétes érdekűAgazatl politikák ek, S egymástól eltérő célok és ° értékek által irányítottak, leg* feljebb elképzelhető, kölcsöA politika szóval azonban nősen befolyásolható, de nem égy másik fogalmat is jelzünk, tervezhető. Ha ezen hatalmi Ami egy politikai erőnek, erőmozgás esetén használatos szervezetnek, hatalmában áll is a tervezés szó, ez csak a és ez a társadalmi folyamatok- haditerv értelmében, ami itt ra kiható érvényű — azt a inkább csak képes kifejezés, tevékenységet és eljárásmódot Mert, míg a Tisza szabályozá- tervezheti. így beszélünk — a sa tervszerűen zajlott, addig ez fogalom igen széles érteimé- a pákozdi csatáról alig mond- ben — a vállalati politikáról, ható, s korántsem azért, mert vagy akár egy vállalat politi- haditervek nem voltak, hanem kájáról, valamely folytatandó éppen, mert voltak. S, ha va- pénzpolitikáról, vagy sportpo-; lamely történésre, viszonyszerNem fiiilanleges kívánság, hogy megyénk termelő-gazdálkodó egységei termelésük minél nagyobb hányadát az exportképes, főleg a fizetési egyensúlyt elősegítő tőkésexport növelése tegye ki. Sajnos, az idén a kívánságokkal ellentétes tendencia alakult ki. Megyénk exportáló üzemei, gyárai, vállalatai 150 millió forinttal kevesebb tőkésexportot terveztek, ami négymillió dollár bevételkiesést jelent a jelenlegi dollárszorzót figyelembe véve. Ez a tény önmagáért beszél, sokat mond, a gondolatok, következtetések lavináját, majd az erre épülő intézkedések sorozatát kell, hogy elindítsa. Ugyanis jóformán nincs olyan jelentősebb exportra termelő gyárunk, amelyik több, vagy kevesebb, illetve teljes egészében nem használna fel drága importanyagot termékei előállításáhqz. Aki egy kicsit is törődik saját jövőjével, nem kell nagy közgazdásznak lenni ahhoz, hogy könnyen rájöjjön: sokáig nem lehet kevesebbet exportálni, és a tervezettnél többet importálni. Ráadásul az előbb említett csökkent áru- mennyiségnek az előállítása és kiszállítása' a második fél évre zsúfolódik össze. Magyarázat persze van. Ezek között olyan is akad, amelyet fenntartás nélkül el kell fogadni, de önmagunkat vezetnénk félre, ha az előbb említett két szembeötlő tényt — nagyfokú mennyiségcsökkenés és időeltolódás — mint megváltoztathatatlan rosszat fognánk fel, s okát kizárólag az egyre nehezebbé váló külpiaci körülményekre fognánk. Abban van igazság, hogy a tőkés vásárló csak akkor rendel, ha szüksége van rá. Ez azonban csak az egyik oldala a valóságnak, mert akármilyen termelési gondokkal küszködnek a fejlett tőkésországokban, ott is tudják, hogy tőlük is csak akkor vásárolnak, ha a mi termékeinkből vesznek. Csakhogy a mostani kiélezett piaci helyzetben, a nagy világversenyben, csak az jut szóhoz, aki minden tekintetben kifogástalan árut produkál, olyat, amit még a legrosz- szabb indulattal sem lehet kikezdeni. Lehet, hogy a ZIM salgótarjáni gyárában készült villany- és gáztűzhelyeket tavaly kisebb hibákkal, nagy nehézségek árán, esetleg a lehetségesnél alacsonyabb áron el lehetett adni, az idén már ezeket a szerintünk kisebb hibákat sem vette tudomásul a megrendelő. Eredményeként adósak maradtak a gyár dolgozói tőkésexporttervük időarányos részével. A megye legnagyobb exportáló gyárában, a Magyar Kábel Művek balassagyarmati gyárában és még jó néhány üzemünkben az év második felében kell teljesíteni a tőkésexport jelentős részét. Ennek ellenkezője is tapasztalható. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek és a salgótarjáni öblösüveggyár az év elejétől kezdve viszonylag, folyamatosan küldi termékeit a tőkéspiacokra. Pedig itt is voltak megrendelési, értékesítési gondok, a külföldi . vevők mielőtt ide jöttek, másutt is alaposan körülnéztek, mégis ide kötötték szekerüket, mert olyan árut kaptak, olyan kivitelben, olyan szállítási feltételek mellett, amelyek az ottani piaci követelményeknek mindenben megfeleltek. S, hogy ebben az előnyös helyzetben milyen szerepe volt és van a jól végzett piackutató munkának, nehéz lenne bármilyen mércével meghatározni. A tőkésexportnál jelentkező mennyiségi visszaesés arra kényszeríti az ezzel foglalkozó gyáraink, üzemeink vezetőit, hogy ismét revízió alá vegyék a következőket: ters mékstruktúrájuk mennyiben felel meg a mostani külpiaci követelményeknek, milyen tekintetben maradnak el a versenytársaktól.' Ugyanis számtalan példa arra figyelmeztet; hogy néhány üzemünkben még csak a termékszerkezet-váltás hangoztatásáig jutottak el, de igen keveset tettek annak megvalósításáért. Másszóval többet beszéltek, mint cselekedtek. Ezt az állapotot segíti még a szabályozórendszer mai követelménye. De mi lesz holnap azokkal az üzemekkel, gyárakkal, akik a termékváltás meggyorsítása helyett még mindig azokra a kiskapukra számítanak, ahol beosonva megpróbálnak ideig-óráig létezni. Érthetetlen ez a magatartás, felfogás és gyakorlat, mert az idei esztendő eddig eltelt időszaka még erőteljesebben, mint korábban, épp az ellenkezőjéről győzi meg a gazdasági élet különböző, szintjein tevékenykedő vezetőket. A távlati kilátások sem biztatnak azzal, hogy a mai követelményekből akárcsak egy jottányit is engednének, sőt tovább növelik azt, nem várt meglepetést okozva gyáraink dolgozóinak. Ezt tapasztalták az első fél év végén a Gránit Csiszolókorong és Kőedénygyár romhányi Videnta-telepének dolgozói. A belga megrendelő figyelmen kívül hagyva a korábbi megállapodást, máról* holnapra az amerikai szabványt írta elő követelménynek. Ha az előbbiek tükrében vizsgáljuk exportra gyártó üzemeink tevékenységét, akkor sajnos azt kell mondanunk, hogy a gondolattól a megvalósításig igen hosszú az átfutási idő, a Made in Hungary világszerte ismert márkát időnként beárnyékolják a hanyag dolgozók mulasztásai, s bizony emiatt nem egy gyárunktól, üzemünktől elfordultak korábbi megrendelőik. Sajnos, továbbra sem erős oldalunk még a szállítási határidők betartása. Pedig a gyakorlat egyre erőteljesebben tanúsítja, hogy alapvető és előnyös változás csak akkor lesz a termékszerkezetben, a termékek minőségében, a termelékenységben, ha a mostaninál jobban érzik a vezetők és a dolgozók a korszerűtlen és gyenge termékgyártás összes kellemetlen következményeit. Mert sajnos, ma még a minőségi munkának nincs olyan becsülete, mint amit a külföldi piac már régóta megkíván. Sajnos, bérezésünkben továbbra is erős pozíciót tart fenn magának a mennyiségi szemlélet Ugyanakkor nagyfokú bátortalanság is tapasztalható az indokolt és szükséges differenciálásnál. Csak néhány gondolatot említettünk a tőkésexport növelését visszahúzó erők nagy csokrából. A mai gondok, mulasztások holnap vagy holnapután előnyökké is válhatnak, ha az ígéretek, elhatározások, elképzelések hangoztatásával egyidejűleg megnő az eredményeket teremtő konkrét cselekvés. Mert a tőkéspiacon fittyet hánynak az ígéretekre, csak jó árut lehet eladni. élet minden területén a nagyobb követelmény, a társadalmi, a gazdasági és kulturális fejlődés természetes velejárója, nem pedig egyes vezetők különleges kívánsága. Ennek megértetése is legalább olyan fontos, mint a céltudatos, alapos, körültekintő, jól meggondolt és megfontolt termékszerkezet-váltás, gyártás és fejlesztés. Csak ilyen szellemben és felfogásban képesek megyénk üzemei a tőkésexportban is előbbre lépni. V. K. il gazdasági SZABÓ IMRE HARMINC ÉVE Kéri, nyugodt helyet keres- magam: maradok itt, amíg sunk a beszélgetéshez. Rábó- erőm, egészségem engedi. Untok, s hogy megállapodunk, . ,, ,, cigarettával kínálom. Rázza a ^ol tartja magat. fejét: — Szerencsére nem panaszSújtóléges bánya a mi- kodhatom. Legfeljebb a harénk, nem élek vele. — Sosem szívta? _, .. , . JUIlIil. cl UCI ciki-clJCtö, <XL. 1 Í.UÍCValamikor katonakorom- j.ek hasogatása, s a kicsit nemincévi bányászkodás okozta bajok kezdenek már előban. — Nem hiányzik, még ideg nyugtatónak sem? — ... Annak ott a munka. Ami — említi később — egyet jelent az életével. Abhezebb lélegzés. Ez meg velejár az idővel. Hallgattunk egy sort. — Jólesik a csend? — Hát bizony. Odalent zabán leli örömét, s általa lett jós a front. Néha szeretek széngyalut? S nem ugyanígy azzá, ami. szótlankodni: •úhentet. — A legöregebb frontmes- Am most tovább beszél Sza- ter vagyok Ménkesen; tizen- bó Imre Munkájáról, s a — Tudja, hogy minden újat újabbak, a korszerűbbek. És bizonyos fenntartással fogad- akkor csak-csak jobb lesz. — Mire „leszerel”, rendben lesz minden a bányákban.— Ügy is legyen. Mert nehéz ez az élet. — Mégis harminc éve csinálja már. / — Nekem meg ez az álénak az emberek. Gondolja, nem így volt ez 1970-ben is, amikor megkaptuk első viszolyogtak-e eleinte az SHZ-támrendszertől, vagy a KM—87-es önjáró frontbiztol,v'4 Mbií v * - UU lillic, ivi uJ11i*dJ dl ut. o d -, r t ?-1 * i.' v . . . negyedik éve már. De egyéb- csapatáról, akik annyi szenet kita- tem. Nem tudnék létezni nél- pasztalja működésüket az em- küle. De furcsa is lesz nyűgként is harmadik évtizede vá- iefeitettek már életükben -- ............... ... . ... ... g om a szenet. Két esztendő }S érképre^ berajzolvais ber> £ r^ön: mennyivel kony- díjasán front nélkül. híján itt, egyhelyben. sok lenne. Jól hajt a Lenin ^hh’ Szorospatakon kezdte a bá- brigád: a múlt hónapban is, kodnfk.Ta" csak^räcskfra^s ni én^ gondol Elhallgat, s vélem, majdanyászkodást, s hogy került említi, a százhúsz méteres Ménkesre? fronton 2,6 méteres átlagse— Zenéltem is, fúvósokon bességgel haladtak, s ez már játszottam. Aztán 1950-ben valami, jött a parancs, hogy a zeneleáll, mert meghibásodott. — De baj is van velük, sok. Hát az az órája megvan-e még? — incselkedem. Arra gondol, amit Brezskart egy munkahelyre kell kapász k ó dha tnánk'*"eményen. — Akad. Mert eléggé el- nyev elvtárstól kaptam? használódott állapotban van- Milyen beszédesek az embes innen várom a nyugdíjamat Nag70n kellenek a mókánk — Sokat segítenek a gépek. k á Ezt a - KM—87-est rek. Igen, meg. Féltve Ha nem lennének, bizony Szeles.aknáróx szállítottuk ide. zöm. Ahogy mondani szokás: már hoz. Miként a minap kapott Kiott megette ez is a kenyere váló bányász kitüntetést is. — Odébb van az még. — Ne higgye! A nyugdíj- kedvezménnyel már csak öt még tamáskodva, évem lenne. De ahhoz tartom szemlélgették őket. — Pedig nem olyan régen, idegenül javát. De hallani, jönnek az Karácsony György NÓGRÁD - 1978. szeptember 10., vasárnapi
