Nógrád. 1978. szeptember (34. évfolyam. 206-231. szám)

1978-09-09 / 213. szám

Javában tart a burgonya betakarítása a Magyarnándori Állami Gazdaság IV. számú ■zccsényi kerületében. A Mocsár-dűlőben —- ahol képünk készült — két német gyártmányú burgonyakombájn dolgozik szinte reggeltől estig. A termés jónak mondható, hiszen egy-egy gép naponta hét-nyolc vagon burgonyát takarít be. (bábel-felv).

Rugalmasság és alkalmazkodóképesség

n tervezettnél több dollárt

termékeikért

Jó partnerkapcsolat — kifogástalan áruk

kaptak

r A SALGÓTARJÁNI Kohászati Üzemekben vezetők és beosztottak egyaránt tartják magukat előrehaladásunknak ahhoz az alapvető követelményéhez, hogy egyre jobb minőségű és keresettebb cikkeket termeljenek, olyanokat, amelyek a hazai igényeknek is megfelelnek és a világpiacon is gazdaságosan értékesíthetők.

Pap János kereskedelmi Igazgatóhelyettessel beszélgettünk, s kitűnt, hogy olyan termékszerkezeti változtatásra törekszenek, amely számol a belső, hazai igényekkel, s ugyanakkor jobban igazodik a nemzetközi élvonal mércéihez. Ez a törekvés egyaránt jól szolgálja a termelékenységet, a munka hatékonyságát és a dinamikus gazdasági növekedést.

A gyár 80 százalékban belföldi, 17,5 százalékban dollár-,

2.5 százalékban pedig rubelelszámolásra termel, mégis a gazdasági növekedés egyik

ság és az alkalmazkodókészség.

Mindez hozzájárul ahhoz, hogy a vállalat tőkésexportprogramját szeptember 1-ig időarányosan 100 százalékra, vagyis az éves célkitűzést 68 százalékra sikerült tefje- síteni. Pedig nem kis feladatot tűztek maguk elé, hiszen éves szinten szalagáruból 17 ezer tonnát, húzott áruból 16 ezret, csákányból 2100-at, szegből 3000-et, COa hegesztőhuzalból 2000-et, süly- lyesztékes kovácstermékekből pedig 1900 tonna tőkéspiaci értékesítését vettek célba.

S, noha, a terv az volt, hogy a gyár termékeit tondolláros árszinttel szemben ez évben 363 dollárt biztosít. A horganyzott huzal tőkésvilágpiaci ára tavaly 275 dől lár volt tonnánként, de a gyár ez évben 328 dolláros értékesítési szintet ért el.

Kétségtelen, hogy a gyár nak vannak olyan exporttermékei is, amelyek belföldi értékesítése előnyösebb és gazdaságosabb. Példának oká ért: a tőkéspiacon értékesített szeg árszintje nem kedvező, bár ez évben ennek is 4 dollárral, vagyis 298 dollár ra emelkedett a tonnánkénti ára. A gyárban azonban tudatosan törekszenek arra, hogy a tőkésexportra gyárnánként átlagosan 310 dollár- tott mindenfajta termékféléért értékesítsék, ez év első felébeu a minőségi színvonal emelésével és a jó kereskedelempolitikával 320 dollárt értek el tonnánként. Sőt, a siker tovább folytatódik. Hiszen a második fél év során további 8 dolláros dést tudtak elérni

legfőbb forrását a gazdaságos küldött jó minőségű áruikért, exportban látják, amely a tonnánként.

kedvező tőkésexport-értékesí- tés lehetőségeiből táplálkozik. S ezzel már azt is jeleztük, hogy a gyár exportmunkájá- ban nemcsak a mennyiség növelésével számolnak, hanem az értékesítés egyre kedvezőbb lehetőségeivel is.

Pap János elmondotta, hogy ez elmúlt évben a gyár 37 ezer 603 tonna árut értékesített tőkéspiacokon, amelyből több mint 11 millió 100 ezer dollár árbevétel volt. Ez évben 42 ezer 200 tonnára tették a tőkésexport mennyiségi mércéjét, az ebből fakadó dollárbevételi tervet pedig 13 millió 200 ezer dollárban állapították meg. S, míg a múlt évben a tőkésexportra küldött áruért tonnánként 296 dollárt biztosítottak, 1978-ban azt a célt tűzték ki, hogy tonnánként legalább a 310 dolláros árat elérjék.

Kétségtelen, hogy ilyen értelemben a jó exportmunka nem csupán termelési kérdés, de nagyon fontos kereskedelempolitikai tevékenység. Ehhez viszont a gyár illetékes szakembereinek tájékozottsággal kell rendelkezniük a tőkéspiac lehetőségeiről és árszínvonaláról. A kiváló minőségű termékek és megbízható szállítási feltételek mellett tudniok kell, hogy tartós partnerkapcsolattal hol lehet legkedvezőbben értékesíteni a gyár termékeit. Ennek megfelelően a Vállalat kereskedelempolitikájában észrevehetően növekedett a rugalmasEZ TERMÉSZETESEN nem

azt jelenti, hogy a tőkéspiacokon értékesített gyári termékeknek minden alkalommal kedvező árszintet tudnak biztosítani. A tőkéspiac ennél sokkal bonyolultabb is, egyénibb is, összetettebb is, és konjunkturálisán sokkal érzékenyebb is. A tőkésnek természetesen az a célja, hogy minél olcsóbban jusson az áruhoz, s ugyanakkor minél nagyobb nyereséggel tudja tovább értékesíteni. Amíg tehát a hazai értékesítésben kiegyensúlyozott árszínvonal az uralkodó, addig a tőkéspiacon a kínálat és a kereslet arányai szerint a minőség, a csomagolás, a szállítási feltételek és sok más tényező alapján ingadozó árszinttel kell számolni.

A gyár rugalmas kereskedelempolitikájával, a tőkéspiacokhoz történő alkalmazkodásával ez évben kedvező sikereket mondhat magáénak.. A legfrissebb adatok még nincsenek kéznél, de elmondható, hogy július végéig az egész évre kitűzött 42 ezer 200 tonna tőkésexportból már 4 ezer 121 tonna terméket eladtak. &, ennél a jelentős mennyiségnél tonnánként 328,4 dolláros árszínvonalat tudtak elérni. A dollárkitermelés a csákánynál a legkedvezőbb. Ennél a tavalyi 610 dolláros tonnánkénti árral szemben ez évben tonnánként 619 dolláros bevételt értek el. A szalagacél a korábbi 336

ség végül is gazdaságos legyen. Számolnak azzal, hogy a tőkéspiac bonyolult rendszeréhez rugalmasan, sokfajta információ ismeretében előrelátóan kell igazodni.

Megbízható szállítási határáremelke- időkkel, jó minőségű termé- exportra kekkel ki kell vívni az elsőbbség jogát, s iiy módon az állandóan megújuló igényekhez igazodva elérni a tartós kapcsolatot.

1

Reszort — szemlélet

A beszélgetés

A VÁLLALATNÁL a közelmúltban befejezett és a most folyó fejlesztési munka a kedvezőbb termékszerkezet kialakításával egyidőben további lehetőségeket teremt az exportárualap növelésére és még kedvezőbb árszintjére is.

Az V. ötéves terv számainak megfelelően már az 1979- es árualapokat is rendszerbe foglalták és az új lehetőségeket közölték a külkereskedelmi vállalatokkal. Tovább keresik a jó partnerkapcsolatokat, valamint a gazdasági növekedés és kedvező devizakitermelés tőkésexportban rejlő lehetőségeit. Az a cél, hogy a párthatározatoknak megfelelően segítsék azt a hosszú távú külgazdasági politika megvalósítását.

Orosz Béla

valahogy így zajlott le a párt- alapszervezet titkára és az irányító pártszerv munkatársa között:

„Nagyon szakszerűen tanácskoztatok a taggyűlésen ezekről az időszerű termelési feladatokról. De valahogy hiányzott, amiről a vezetőségen belül is beszéltetek, nekem is említettétek, hogy jó néhány vitatható, téves nézet él mind a munkások, mind a műszakiak körében- Éles viták folynak az új gépsor beállításáról, a brigádok átszervezéséről, van konzervativizmus, törekvés az egyénlősdi- re, tapasztalható az egyéni szempontok mindenek elé helyezése és így tovább. Ezekről a tudatbeli problémákról azonban itt a taggyűlésen egy szó sem esett...”

„No igen, dehát éppen azért nem beszélhetünk ezekről, mert — mint te magad is mondtad — ezek a tudatformálás témájához tartoznak, mi pedig most a termeléssel kapcsolatos feladatokat tűztük napirendre. Ismered a munkatervünket, tudod, hogy három hónap múlva napirenden szerepel az ideológiai munka, és majd akkor beszélünk a szemlélet kérdéseiről.”

A párbeszédnek ez a sűrített kivonata — mondhatjuk — egyúttal sűrítetten fejez _ ki egy gyakran tapasztalható jelenséget. A párt- politikai munka e jelenségét tömören úgy szoktuk jellemezni, hogy egyfajta „reszortszemlélettel” állunk szemben- E szemléletben a pártmunka egymástól többé-kevésbé független részekre oszlik. Van gazdaságszervező tevékenység, oktatás, agitáció, kádermunka, tömegszervezetek irányítása, pártépítés és így tovább — egymástól elkülönítve, önállósulva. Mindegyikkel az egészből kiragadva, önmagába véve törődik az adott terület felelőse — a vezető testület vagy a párttagság kollektívája pedig hol ezzel a témával foglalkozik, hol azzal, vagyis szép sorban kü- lön-külön mindegyikkel.

Ennek a megközelítésnek kétségkívül van egy bizonyos relatív létjogosultsága, sőt megvan a maga szükségessége is. Hiszen a pártmunka különféle területei bizonyos mértékig valóban önállónak tekinthetők, külön-külön kezelendők. S nem csupán országos, vagy megyei rátekintésben, hanem a helyi szervezetek, az alapszervezetek mindennapos tevékenységében is. Az egyes részterületek sajátosságainak, az ott folyó munka speciális követelményeinek számbavétele, figyelembevétele elengedhetetlen feltétele a hatékony politikai irányításnak- A munka színvonalát vitathatatlanul jótékonyan emelte, hogy az alapszervezetek túlnyomó többsége immár felismerte ezt a követelményt. Hiszen mondjuk húsz esztendeje még meglehetősen gyakori volt, hogy az alapszervezeti pártfórumok amúgy általánosságban tárgyaltak a megelőző két hét vagy egy hónap történéseiről, mindenről szó esett, s így igazán mélyen semmiről sem. A szocialista építés feladatainak bonyolultabbá válása azóta szinte ki- kényszerített egy szakszerűbb, elmélyültebb, az egyes részterületeket mélyebben elemző megközelítési módot.

Ám itt is érvényes, hogy ha egy helyes

dolgot túlhajtunk, könnyen a visszájára fordulhat. Mert a pártmunka egyes területeinek különállása nem abszolutizálható. Ezek valójában sok szállal kapcsolódnak egybe; az egyik területen szerzett tanulságok a másikon is hasznosíthatóak. az egyik vonatkozásban tapasztalt hiányosságok egy másik vagy harmadik területen is fékezik a haladást, az egyik szférában mutatkozó jelenség gyökerei nemegyszer egy másikban húzódnak, és így tovább. Az analízist ezért a szintézisnek is követnie kell, mert különben lehetetlenné válik az áttekintés, s legfeljebb félmegoldások születnek.

Az írásunk elején idézett párbeszéd folytatásaként a pártbizottsági munkatárs azzal érvelt: aligha lehetséges a technika fejlesztését, a munka jobb megszervezését célzó intézkedéseket bevezetni anélkül, hogy a pártszervezet hatékony agitációval meg ne győzné ennek előnyeiről és szükségességéről az érintett kollektíva tagjait- Ez pedig mindenekelőtt azt igényli, hogy a párttagságnak magának egységes legyen a felfogása a tervbe vett lépésekről. Vagyis; a gazdaságszervező munka ez esetben elkerülhetetlenül egybefonódik a tömegpolitikai és ideológiai munkával, a közhangulat és a szemlélet formálásával. De ez fordított megközelítésben is érvényes: a megszokotthoz való ragaszkodás, az egyen, lősdi, a kispolgári kényelmesség és más negatív nézetek, magatartásformák ellen az adott alapszervezetnek most nem amúgy általánosságban, ezeket elvont kategóriaként kezelve kell hadakoznia, hanem éppen az aktuális gazdasági-termelési feladatokhoz kapcsolódva, vagyis konkrét megnyilvánulásokat tetten érve.

Ha a vezetőség nem így cselekszik, ha reszortok szerint feldarabolja, szétszabdalja a pártmunkát, akkor ebből kétféle következmény adódhat. Az egyik — s ez a kedvezőbb eset —, hogy a párttagok en’nek dacára is együtt kezelik az elválaszthatatlan teendőket. Vagyis a példa gyanánt említett esetben a gazdasági feladatok megoldása közben is vitába szállnak a helytelen felfogásokkal, agitálnak, nevelnek. Csak éppen kisebb hatásfokkal, mint, hogyha erre idejében felkészítették volna őket, ellátva a kommunistákat érvekkel, tisztázva előttük a fő elvi-politikai összefüggéseket. A másik lehetőség, hogy a szervezés és a meggyőzés a mindennapok gyakorlatában is kettéválik: a párt- szervezet hol a gazdasági vezetés teendőit részben átvállalva „ügyintéz”, hol pedig általános megközelítésben, például elvont el- ■ méleti előadások rendezésével „letudja” a tudatformálás teendőit.

Az ilyen

végletektől csak az óvhatja meg a pártszervezetet, ha nem elégszik meg az egyes munka- területek különálló — mégoly szakszerű — megközelítésével, hanem mindig odafigyel a politikai tevékenység, a pártmunka egészére isGyenes László

Érdemes becsületesen dolgozni?

— Ügy meghatódtam — mondja örömmel a hangjában a Kiváló munkáért miniszteri kitüntetés átvétele után nem sokkal Kiss Istvánná, a Nógrádi Szénbányák nagybátonyi gépüzemének tekercselőnője. így hát a címben megjelölt kérdésre már az első pillanatban félreérthetetlen választ kaptam. Ezt bizonyította később számtalan módon a vékony arcú, karcsú termetű, közvetlen munkásasszony.

— Kell-e sokat bizonygatnom még? — kérdez vissza, majd így folytatja: — íme a bizonyíték. Tessék, mutatja a kitüntetést. — Egyébként mióta dolgozom, azt tapasztalom, hogy a becsületes munkást mindenütt megbecsülik. Itt, nálunk is.

— De hogyan lesz ilyenné valaki? Hozza magával a szülői házból? Olyan környezetbe kerül, ahol ez természetes dolog, vagy magától értetődő követelmény? Talán ki akar tűnni társai közül? Esetleg el se tudná képzelni életét a jól végzett munka nélváltó ok. Az én édesapám be- — Korábban Édes Imréné, csületes bányászember volt. akit példaképemnek tartot- Amikor a munkája került tam és tartok ma is, szebb szóba, még most is nagyon jól munkát adott ki, mint én. emlékszem szavaira. Lelkesen Most viszont úgy érzem, hogy csak annyit mondott: — egy szinten vagyok vele. mindig becsületesen dolgozz, _ Talán ő volt a tanítócsak így érdemes.

— De nehéz is.

— Nekem nem, mert így szoktam meg. Eddig még nem fordult meg a fejemben, hogy összecsapva * adjam le a munkát, ahogy néha egyesek teszik. A kezem se jár rá. Aztán az eddig kapott elismerések, a megbecsülés számtalan jele azt az érzést táplálta bennem, hogy dolgozzak csak becsületesen. így hát örülök, ha jó munkát adok ki a kezemből.

— így volt mindig?

— Nem emlékszem, hogy visszakaptam volna javításra akár csak egy általam tekercselt villamosmotort. Pedig 1968-tól egyfolytában csinálom.

— S előtte?

— Voltam betanított munkás, dolgoztam kőműveseknél, egy időben küldöncként kerestem a kenyeremet, ké*«*. . ■*<!*? telefonközponteremt számára, amely megadja a szükséges nyugalmat, elégedettséget, újabb siker forrása, illetve az önbizalom táplálója?

— Nehéz erre válaszolni, mert ahányan vagyunk, any- nyiféle lehet az indító, a kiGyümölcs méretű paradicsom

Öt bő termő paradicsomhibridet szelektáltak a Bolgár Tudományos Akadémia genetikai intézetének munkatársai. Az új paradicsom, fajták holland és francia nöAz 58—0-ás hibrid holland ,,testvérével” szemben bővebb termést ad, magasabb biológiai értékű. A 69—0-ás főleg a korai érése miatt előnyös, de nem megvetendő tulajdonvénytörzsek alapján kialakí-1 sága a paradicsom gyümölcs- tott bolgár fajták keresztezésé- nagysága sem.

bői származnak. Kettő —, az 58—0 és a 69—0 hajtatóházi, három pedig szabadföldi, korai termesztésre alkalmas.

Még az idén megkezdik az új fajták nagyüzemi kísérleti termesztését.

tosként dolgoztam. Onnan kerültem mostani helyemre, a tekercselő üzemrészbe. Nagyon megtetszett ez a munka, itt maradtam. Nem bántam meg. A szakmunkásképzőben pedig megszereztem a villa- mosgépszerelő-szakmát.

— Van-e, aki önnél is szebb munkát végzett, vagy végez?

— Láttam már olyat, ami szebb volt az enyémnél. Akkor azon igyekeztem, hogy elérjem azt a szintet. De voltak olyanok is, amelyek nem érték el az én minőségemet. Ez viszont nagyon jó érzés volt.

— Most, a miniszteri kitüntetés birtokában miként ítéli meg munkáját?

mestere.

— Nem. Bakalár László.

Kiss Istvánná nemcsak a

piunkában igyekszik a legjobbat adni, hanem törődik kulturális, művelődési igényeivel is. Szabad idejét úgy osztja be, hogy az otthoni munka elvégzése mellett jusson idő önművelésre is. Férjével rendszeresen eljárnak színházba. moziba. Szakít időt arra is, hogy olvasson. Szereti Sziivási Lajos regényeit és a versesköteteket. De jut idejük, hogy hármasban vonatra, buszra ülve, vagy pedig gyalog, kiránduljanak.

A kisfia, aki ötödikbe jár, nem messze áll tőlünk és figyeli édesanyja minden szavát.

— Eddig még kitűnő tanuló volt — mondja nagy melegséggel és büszkeséggel a hangjában, jóvágású fiáról. — Szeretném, ha olyan becsületes, szorgalmas lenne, mint én.

E kitérő után a beszélgetés záróakkordjaként megkérdem tőle, a háromszoros arany koszorús Tyereskova-brigád tagjától, hogy mit válaszolna azoknak, akik a munkáról való hitvallásával szemben azt állítanák: nem érdemes becsületesen dolgozni.

— Akkor is azt mondanám, amit eddig: csak úgy érdemes: becsületesen! Az ilyen munkáért jár tisztelet és megbecsülés, nemcsak a vezetők, hanem a kollégák, a munkatársak részéről is.

Azt hiszem, az ellenkezőjét bizonyítani felesleges...

V. K.

NÖGRÁD - 1978. szeptember 9., szombat 3