Nógrád. 1978. szeptember (34. évfolyam. 206-231. szám)
1978-09-08 / 212. szám
t).j termékként, szeptember elején kezdték el a balatoni pihenőszék gyártását a Fémbútor Ipari Szövetkezet rétsági telephelyén. Az igen praktikus ülőalkalmatosságot eddig Budapesten gyártották. A pihenőszék után nagy a kereslet külföldön is. Svédországból 80 ezer darabra jött megrendelés, melynek a felét még ebben az évben elkészítik. A képen Havai Józsefné, az Ifjú Gárda Szocialista Brigád tagja már a svéd exportra kerülő pihenőszék szegecselését végzi. (bábel-felv.) Elsinkóíált státus r ~,Jó, hogy jönnek —fogadott bennünket egy munkás valamely építkezésen. — Apróhirdetést akartam maguknál feladni éppen. Avval a szöveggel, hogy igazgató kerestetik. Mert, ki a csuda érti, mindenhova segédmunkás kéne, avégből hirdetnek. Minálunk meg igazgató nincsen már vagy fél esztendeje...” Ahogy emlékszem, a munkás még azt is hozzámond- ta: pedig jól fizetett állás. A jó pénz meg a dicsőség (már amit „a vállalat első embere” cím nyújt) olybá tűnik, nem elég nagy csáberő — gondoltam. Mert a kövér bugyelláris és a fényes glória kevéssé vonzó ahhoz, hogy újabb jelentkező nézzen szeme közé a rizikónak, ami a beosztásban rejtezik. Mondom: ezt gondoltam, mikor épp ocsúdoztam a bizarr hír hallatán. Ám, ha mélyebben az ügy fenekére nézek, kételyeim támadnak az efféle egyszerű — mondhatni sematikus — magyarázat iránt. Bármenynyire küszködöm is, képtelen vagyok szabadulni a gondolattól, hogy valami fondorlatos nyitja van a dolognak. S a helyzet idáig fajulván, fantáziám szertelenül csapongni kezd magyarázatot keresve. Megfordul fejemben, hogy valamifajta kísérlet zajlik a vállalatnál. Ismert dolog, hogy ma már autót, traktort, kémrepülőgépet lehet irányítani „benn ülő ember” nélkül, önkéntelenül is ezzel a műszaki vívmánnyal vonok párhuzamot. Aprónak mondható különbség, hogy esetünkben nem a vezetői ülés, hanem az igazgatói szék maradt üresen avégett: lássuk, miképp működik „bent ülő ember” híján egy szocialista vállalat. Ami azt illeti, nem is tetszik buta kísérletnek. Csakhogy a járműpéldák és a vállalat között van még egy lényeges különbség is, ami miatt a párhuzam meglehetősen csá- ré. Az autót, a traktort és a repülőgépet valaminő pórázzal — rádióval, illetőleg lézersugárral — irányítják. Effajta „vezetetésre” viszont a legfőbb termelőerők, azaz a hús-vér emberek — mint tudjuk — nem alkalmasak. Ilyenformán tehát a vállalat nehezebb föladatokkal birkózik, mint az említett járművek. Műszaki példánál maradva inkább egy másik repülőalkalmatossággal tudnám a vállalatot összevetni. Köztudott, hogy évekkel ezelőtt „bent ülő ember” vezérelte az amerikai származék Skylab-űrállomást. Aztán sorsára hagyták, boldoguljon, ahogy tud; s csak félszemmel figyelték, miként tartja meg a korábban elért lendületet, marad-e az eredeti pályáján. Nagy darabig rendben is ment minden. Ámde mostanság — úgy hírlik — igen csak zavarba jöttek a Sky- labért felelős személyek, mert az állomás egyre süly- lyed és süllyed. Az illetők kapkodnak fűhöz-fához, hogy űrmasinájuk valamiképp visz- szatornássza magát az eredeti magasságba. Bele is izzadnak, míg sikerül — ha sikerül ■—, annyi szent. Példájukból (mintha) okulni lehet(ne). Pedig ez a hasonlítás is erősen sántít. A Skylab ugyanis „Mór”, aki megtette kötelességét, tehát mehet. Nem várnak tőle már semmit, ezért figyelik csupán félszemmel. Ám egy vállalatot nemigen küldenek nyugdíjba mostanában, sőt egyre többet és többet várnak tőle. Következésképp megilleti a két szemmel való figyelem, és a „benn ülő ember” státusa. Különben előbb-utóbb tényleg be talál jönni a kőműves, és apróhirdet — direktort keresvén. Molnár Pál ■lleír szerint AZ ALAPSZERVEZETI munka fontos követelménye a gyakorlatiasság és a konkrétság. Ezen a szinten a dolgok, jelenségek nem általában jelennek meg, hanem nagyon is személyhez, időhöz és helyhez kötötten. A politikai munkának ez a természete arra készteti a pártszervezeteket, hogy száműzzék a szólamokat, az általánosságokat. Erre ösztönzik és segítik őket a helyi pártszervek is, amikor a központi határozatok helyi feldolgozásában, konkretizálásában részt vesznekA pártszervezetekben tudatos törekvés tapasztalható a semmitmondó általánosítás ellen. Ennek ellenére napjainkban Nógrádban is gyakran felüti fejét egyes vezetőségi beszámolókban, jelentésekben, határozatokban. Miből táplálkozik ez, a politikai munkát el* sekélyesítő jelenség? Kétségkívül gazdag táptalaja a dolgok, jelenségek felületes ismerete. Ezt lelkiismeretes vizsgálódással, utánjárással persze pótolni lehet. Nehezebb feladat a dolgok, jelenségek sokaságából politikailag helyes következtetéseket levonni- Előfordul, hogy az általánosítás, a problémák elkendőzése különböző megfontolásokból, nemegyszer megalkuvásból származik. Nem állítható, hogy van olyan alapszervezeti vezetőség hazánkban, amelynek munkájára, állásfoglalásaira általában ez volna a jellemző, hiszen az ilyen párttestület hosszú időn keresztül aligha tarthatja fenn magát. Az azonban tény és bizonyosság, hogy személyi ügyekben, nyílt, őszinte kiállást igénylő kérdésekben hozott határozatokban gyakoribb a bátortalanság, a megalkuvás. Főleg amikor név szerint kell bírálni, véleményt mondani, vagy amikor számítani kell, illetve lehet arra, hogy a megbírált, vagy az érintett vitatkozik, esetleg megsértődik- Jó példa erre az egyik Szolnok megyei párt- szervezet vezetőségének állásfoglalása. A legutóbbi beszámoló taggyűlésen a vezetőségi beszámolóban egyetlen nevet sem említettek, pedig erre bőven volt oka a vezetőségnek, hiszen — amint mondották — többen rendszeresen nem vettek részt a taggyűlésen, néhá- nyan nem tesznek eleget párt-megbízatásuknak, van aki pártszerűtlenül él... De számos kedvező jelenség is névtelenségbe veszett, mint jó néhány elvtárs erején felül végez társadalmi munkát, egyesek példát mutatnak munkahelyükön és a családi életben-.. Több felszólaló bírálta a vezetőséget, amiért nem név szerint nevezte meg a mulasztókat, vagy dicsérte a példamutatókat. A párttitkár, a felszólalásokra adott válaszában őszintén elmondotta: „Azért nem bíráltuk személy szerint a hibát elkövetőket, mert nem akartuk, hogy megsértődjenek.” A megalkuvás, a bírálatról való lemondás, forrása lett egy másik hiba elkövetésének is: a párt politikád jáért példamutatóan kiálló kommunistákat sem említették név szerint. A párttagok elvi álláspontja, illetve állásfoglalása tette helyére a dolgot, s vette elejét annak, hogy a taggyűlés általános céljával — a párttagok kiállásra, helytállásra való nevelésével — ellentétes hatást, a passzivitásra, a közönyösségre szoktatást érjen el. Csupán egy példa a helytelen mérlegelésről, a megalkuvásról, s nem is a legsúlyosabbak közül, de mindenesetre jól példázza: a pártszervezetek fórumain a kommunisták munkájának, magatartásának nyílt, őszinte felvetése, a mindennapi élet jelenségeinek alapos és konkrét elemzése teremti meg és biztosítja hosszabb távon is a jó politikai, munkahelyi légkört- Ebben valamennyi kommunistának szerepe van. de legtöbbet a párt- szervezetek tehetnek érte. A taggyűlés elé terjesztett anyagaik, beszámolóik. javaslataik ugyanis az alaphangját is megadják a taggyűlésnek. Az alapszervezetek többségének élénk politikai élete bizonyítja, hogy az őszinte, nyílt beszámolók kérdés- felvetések felszólalásra, de főleg cselekvésre mozgósítják a kommunisták százezreit. Azokban az alapszervezetekben pedig, ahol nem ilyen a légkör, ott ennek oka legtöbbször a hibák, az ezeket elkövetők felelősségének elkendőzése, a megoldásra törekvés helyett a nehézségekbe való belenyugvás. Kellemesebb dolog dicsérni és még jobb érzés dicséretet kapni- De a dicséret is visz* szájára fordulhat, ha azt érdemtelenül, vagy nem név szerint, személyre szólóan alkalmazzák a pártszervezetek. Egy-egy határozat végrehajtása, vagy kampányok befejezése után még napjainkban is gyakori, hogy a vezetőségek úgy fogalmaznak: ,,Jól dolgoztak elvtársaink”. Sikertelenség esetén ugyancsak nem ritka az ilyen „értékelés”: „Hibát követtünk el elvtársaink!” Igaztalan, hogy mindenki azonos módon dolgozott, vagy nem dolgozott! KOMMUNISTÁK munkáját, s munkájuk eredményességét minősíteni egyrészt hozzáértést, másrészt politikai bátorságot igényel. A párt. kialakult normái szerint nem is egy ember, vagy tisztségviselő joga ez, hanem testületeké. Kétségkívül, van súlya annak is, ha a párttitkár azt mondja a párttagnak: „Jól csináltad elvtárs, köszönjük!” vagy ennek az ellenkezőjét: „A jövőben jobban igyekezz!” De igazi rangja, embert formáló, nevelő hatása a testületek adta a kommunista közösség előtt elhangzó dicséretnek, bírálatnak van- A testületek döntései idő- és értékállóbbak, szélsőségektől mentesebbek. Ezért nevelő hatásuk is nagyobb. Éljenek bátran ezzel a jogukkal a párt testű letek. m. s. Exportújdonságok Diagnosztikai készülékek A wroclawi rádiótechnikaüzem régóta exportál autódiagnosztikai készülékeket. A vállalat kipufogó gázokat analizáló és gyújtásbeállító készülékeit több ország vásárolja. Újdonságuk az univerzális diagnoszkóp, amely sokféle mérést végez. Alkalmas a motorfordulatszám. a feszültség, a dugattyúteljesítmény mérésére is. A wroclawi gyár diagnosztikai készülékeit a bolgár, a jugoszláv, a szovjet, a magyar és a román járműipar vásárolja. Legutóbb Svájc és az NSZK is érdeklődött a készülék iránt. Vendéglátóipari újdonságok A kronsnoi „Krómét” fémipari vállalat tavaly óta exportra is termel. A vendéglátóipar részére gyártott elektromos ételmelegítők gyorsan népszerűek lettek külföldön is. A készülék első vásárlója a Szovjetunió volt. A próba- üzemeltetés után 12 000 készülékre kötött szerződést. Csehszlovákia is nagy tételt rendelt a készülékből és egy újabb sikeres gyártmányból, az elektromos serpenyőből. Gyógyszergyár magyar segítséggel Magyar segítséggel néhány évvel ezelőtt gyógyszergyár épült Mongóliában. A gyár termékei — különböző szérumok, védőoltóanyagok, diagnosztikai szerek — újabban nagyon keresettek külföldön és belföldön egyaránt. A két ország közötti együttműködés a gyár megépítésével nem fejeződött be. Jelenleg is évente 20—30 mongol szakember jár hosszabb-rövi- debb tanulmányúton a magyar gyógyszergyárakban. Két év s elmennek Nagyot füttyent, s szuszogva beáll az első vágányra a 375-ös. — No, en'nek is megszám- láltattak a napjai — mondja Valasek Árpád, a kisterenyei fűtöház párttitkára — mert, úgy hírlik onnan fentről: 1980-ban nálunk is megkezdik a dízelesítést. — Többek leszünk egy nosztalgiával? — Nosztalgia.. - Az csak a gyerekekben él majd. Meg néhány fűtőbén, mozdonyvezetőben, akik szinte fél életüket töltötték a gőzös tengelyén. — S a hajdan volt vasúti főtiszt sem álmodik velük? — Én még biztosan... ★ A gőzösök végnapjairól beszélgetünk a párttitkárral és a fűtőház főnökével, az igazán szép nevű Szép Sándorral, ami bár napi téma, de a két év — két év- Sok káromkodás elhangzik még a mozdonyszerelők szájából addig. Mert futnak még ugyan a masinák, de alkatrészt a jóisten sem ád hozzájuk. Bütyíkölge- tik ők, maguknak aprócska műhelyükben, ami a legszükségesebb. Mert hát a tervben előirányzottaknak így is eleget kell tenniök. S ehhez, bármilyen nehezen is teljesíthetők a kívánalmak, ők maguk is ragaszkodnak. Múlt évi munkájuk után — mikor ezt elmondják, hangsúlyozzák: nem dicsekszenek vele, de érzem a büszkeséget — elnyerték a Kiváló vontatási főnökség címet. Idén, a fél évben pedig százharminc százalékra teljesítették teherszállítási kötelezettségeiketPedig milyen terepen, s milyen gépparkkal... Húsz mozdóny Szép Sándor számolgatja: négy darab 424- es, tizenöt 375-ös és egyetlen, még a második világháborúból ittragadt 411-es „Tru- mant” lajstromoztak állományiba náluk. A legifjabb életkora is megközelíti az ötven évet. A pálya meg.. •? Tudja, aki a gyorsnak mondható személyvonatokkal utazik Kál-Kápolnára, vagy döcög, a sok kanyarú sínen Mát- ranovákra. Hát még ha teherrel megrakott vagónok sorát kapcsolják a gép mögé. — Nehéz hát, mindénképpen nehéz a sorunk — bizonygatja a főnök —, s nemcsak emiatt. Ráncolódik a homloka a párttitkárnak is, s aztán kapcsol — és „beszáll” a gondok sorának szaporításába. Mondja először a maga panaszát, és mert a szerelők főnöke, miért ne azzal kezdené, ami az ő reszortjába tartozik- A létszámhiányra panaszkodik: — Huszonhárom lakatos helyett tizenöt van mindössze, ez meg olyan kevés, hogy csak.. . Elmennek az emberek. — Mert..«.? — Másutt ilyen képzettséggel többet keresnek- Nem aranybánya még most sem a vasút. És itt a munka, még keményebb... és piszkosabb... és melegebb-.. és gázosabb... és... No, de hagyjuk! Panaszkodjon, aki a hozzánk hasonló feltételek mellett csak kilencvenkilenc százalékot teljesített! Barangol az ember a fűtőház területén. Igen, erre is képes, mint egy erdőben, hiszen sínek; sorjáznak egymás mellett, 'hegycsúcsként magasodik a sokszor elátkozott minőségű szén. patakokban csorog a mozdonyvíz a derékszögben megtört „gépitatóból” s sziklafalként zárja el a kilátást az előfűtött 424-es. Üres a mozdonyfordító, a színben három mozdony álldogál magára hagyottan — vélem ezt első pillantásra, de aztán észreveszem: lakatosok serénykednek rajtuk, s szemvillanásnyi idő múlva ott a másodiknál, felpatakzik a he- gesztőapparát vakító ívfénye. Elhagyatottnak tűnik a kisterenyei fűtőház e délelőtti időben. — Mi lesz ezekkel? — bökök toliam végével a holtvágányon egymás után sorakozó, élettelen gőzösökre. — Inne’n mennek nyugdíjba? — Dehogy! Főjavításra várnak. Főjavításra várnak — ismétlem magamban a mondatot, s némiképp bosszankodom is: minek életüket lefutott mozdonyokat kínos-keserves munkával újra szaladásra kényszeríteni? — Tartaléknak kellének már csak — mondja a főnök- — Mert tudja, sosem lehet tudni, mily’ idők járnak majd errefelé- Lerobbanhat a Dieselmozdony is. Vagy ha tényleg, miként említik, hogy sor kerül a hatvan—tarjáni vonal villamosítására, ideig-óráig megoldhatják a gondokat. Párat üzemképessé varázsolunk, szépen leolajozzuk, bezsírozzuk őket... Egyszer talán a terenyei állomás elé is kitehetjük közülük valamelyiket betontalapzatra, mint Hatvanban. Esküszöm, még a dátumot is márványkőbe véssük: élt ettől eddig... Csak menjenek már el innen. Nyolcvan emberre lenne szüksége a fűtőháznak. De örülnek, hogy most ötvenen vannak. Mert ennyien is megoldják a reájuk háruló feladatokat. De, hogyan... ? — Roppant nehezen és — gazdaságtalanul — mondja a főnök és a párttitkár szinte egyszerre- — Ilyen létszám mellett egy-egy munkásunknak havonként több mint háromszáz órát kell dolgoznia, és képzelje... az idén a túlóráztatásra több mint négyszáztízezer forintot kellett kifizetnünk. Ez pedig a többi „mutatónk” rovására megy. — S mégis élüzemek? — ..-És még leszünk is! Mert tudja — és Szép Sándor elmondja: embereik javát átképezték már dízelesnek, most is folyik ilyen tanfolyam, aztán meg próbálnak javítani a dolgozók eddig meglehetősen mostoha munkakörülményein is. Most újítják fel a fűtőházat; nem esik már be a tető lyukain át az eső, lesz kényelmes pihenőhelyük is az éjszakai munkából itt megtértek- nak, egyszóval biztosítják a munkavégzéshez való, ez idő tájt már illdomos követelményeket. ★ A hatvani, pesti vonat bal kanyaréban — ha Nagybá- tony felől nézi az ember a fűtőházat — nem láni már 324-eseket. — Eladogattuk őket — mondja a főhök mosolyogva —, ahol még ezek is hiánycikkek voltak. Szaladjanak ott tovább. — Éltetné még a gőzösöket ? — Nem én! Csak a hozzájuk kötöttség-.. Tudja, a majdani nosztalgia... Karácsony György NÓGRÁD — 1978. szeptember 8., péntek 3
