Nógrád. 1978. szeptember (34. évfolyam. 206-231. szám)
1978-09-06 / 210. szám
Oravetz István As illegalitás időszakának könyvkiadóját könyvterjesztőie ' X NOGRÄD 1967. szeptember 26-i számában Kerényl Ferenc—Kovács János a Híres földijeink rovat keretében emlékeztek meg „A forradalmi sajtó harcosá”-ról, Oravetz Istvánról. Megemlékezésüket azzal az óhajjal zárták: ......a s zülőföld, most közel 20 évvel halála után tisztelegjen úgy emléke előtt, hogy jövőre, születésének 70. évfordulóján márványba vési nevét”. Most, 1978. szeptember 12-én születésének 80. évfordulóját ünnepeljük anélkül, hogy Oravetz István „kiléphetett” volna az elfelejtett földijeink sorából. Nevét hiába keressük Nógrád megye, sőt Balassagyarmat történetében is. A Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola 1965-ben alakult honismereti szakköre 1969-ben vette fel Oravetz István nevét, s rövid fennállása alatt igyekezett olyan szellemben tevékenykedni, hogy névadójához hű legyen. (1971-ben szűnt meg.) 1970- ben jelent meg az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága és a Nógrád megyei Munkás- mozgalmi Múzeum kiadásában a „Nincs élőbb holtjainknál” — Életrajzok a Nógrád megyei munkásmozgalom harcosairól — című kötet, melynek hasábjain olvashatunk Oravetz István életéről, munkásságáról. Anélkül, hogv életrajzi adatait ismételnénk, megemlékezésünk során tevékenységének legfontosabb területeire kívánunk visszatekinteni. Oravetz István az illegalitás éveiben együtt tevékenykedett többek között a már elhunyt Mód Aladárral, Sándor Pállal, Vértes Györggyel, Zala Imrével, a még élő, jelenleg az Élet és Irodalomnál dolgozó Kelemen Jánossal. A Társadalmi Szemlét 1932- ben betiltották. 1933. januárjában indította meg a párt megbízásából Oravetz István, a baloldali szociáldemokrata mozgalom Nógrádból indult, kommunistává lett harcosa a Társadalmi Szemle helyére lépő Oj Harcos Szocialista Munkásszemle című folyóiratot, melynek terjesztését, szerkesztését, kiadását egyaránt vállalta, önéletrajzában így emlékezik'a'lapra: „Vértes György és Antal János elvtársak közreműködésével Oj Harcos címen munkásegységfrontot követelő ellenzéki folyóiratot adtunk ki... A lapban a szociáldemokrata párt és a szakszervezeti ellenzék közleményei jelentek meg. Az első számot pár órával megjelenése után az ügyészség elkobozta. .. A negyedik szám megjelenése után engem vittek el a detektívek ... három hónapig voltam a Markóban vizsgálati fogságban... Még fogságom ideje alatt elhatároztam, hogy marxista könyvek kiadásával fogom szolgálni a mozgalom ügyét.” — Végül felmentették. A HALADÓ gondolkodású proletártömegek tájékoztatását szolgáló, színvonalas, forradalmi hangulatú, közérthető nyelvű folyóirat betiltása után Oravetz István — elhatározásához híven — könyvkiadói iparengedélyt váltott és „Phönix Kiadó” néven egymás után jelentette meg az MKP által hozzá eljuttatott kéziratokat. „Klasz- szikus Írások címmel sorozatot indított és többek között Machiavelli" A fejedelem, Rousseau: A társadalmi szerződés stb. kiadásával nemcsak eltérítette a hatóságok figyelmét egyéb kiadványairól, hanem hozzájárult a haladó hagyományok ápolásához és a filozófiai érdeklődés szélesítéséhez is.” (Szenes Lajos Az Űj Harcos... megjelent A Könyv, 1963. július.) — A sorozat keretében 12 kötet jelent meg a felszabadulásig. A Klasszikus Írások mellett nagy számban jelentette meg Oravetz a kommunista barátai által javasolt és általuk lefordított azon kiadványokat, amelyek megjelentetése miatt a kiadót tulajdonképpen létrehozta. Egyik legjelentősebb kiadványa volt: Schirvind—Koerber Oroszország küzdelme a bűnözés ellen. Németből fordította Koch F. Erik (Zala Imre álneve). A könyvet az ügyészség elkobozta. Kiadóját négyhavi fogházbüntetésre ítélték, melyet Oravetz István le is töltött. Ettől kezdve állandó rendőri felügyelet alá helyezték. Saját kiadványain kívül más baloldali könyveket is terjesztett Több kiadványa jelent meg a kiadó megjelölése nélkül. Például Ilja Ehren- burg. Polgárháború Ausztriában. (Fordította Zala Imre.) Sokrétű tevékenységéről így vall önéletrajzában: „Az általam kiadott, valamint más helyen megjelentetett baloldali sajtótermékeket az általam megszervezett munkásterjesztők révén juttattam el a párt- és szakszervezetekbe, valamint az üzemekbe, továbbá az ország minden részébe, ahol kapcsolatot tudtam teremteni.” Pesten a Dob utcában létrehozott kis könyvesbolt volt a kommunista és féllegális kiadványok terjesztésének központja. Az 1936-ban indított Űj Magyar Könyvtár sorozatban csak egy kötetet tudott megjelentetni, Veres Péter Az Alföld parasztsága című művét. Az 1937-ben kezdődő Világkép Könyvtár (szerkesztő Lázár Vilmos) sorozat és a Kronos Könyvek sorozat (szerkesztő Nagyfalusi Jenő) kiadója és terjesztője is Oravetz István volt (már álnéven). Az előbbi sorozatban megjelent kötetek közül a legnépszerűbb volt Thompson (dr. Madzsar József) Spanyol- ország múltja és jelene. (Fordította Vedres Ernő.) Ebben az akkor dúló spanyol polgár- háború marxista értékelését adta. A Kronos Könyvek sorozat megjelent tíz kötetében kül- és belföldi kommunista tudósok műveit adta. közre. Magyarország német megszállása után Oravetz István nem maradhatott tovább Budapesten. Balatonalmádiban betegen, illegalitásban érte meg a felszabadulást. Néhány évig még dolgozott; részben régi sikeres sorozatainak új kiadását készítette elő (például a Klasszikus Írások), részben az Országos Könyvhivatal munkatársa volt. 1946-ban felelős szerkesztője volt a Magyar Könyv, Könyvkereskedelmi Szemle című folyóiratnak. 1949. október 17-én halt meg Budapesten. MUNKÁBAN GAZDAG élete e néhány mozzanatának felvillantása talán meggyőz bennünket arról, hogy „az utókor feladata megismerni példaadó munkáséletét és emlékét tovább ápolni”. L. Kelemen Mária A hét évszázados Drezda Drezda a német történelem békés korszakainak, viszontagságainak hét évszázados tanúja. Már 1216-ban város volt, 1485-ben pedig tartományi székhely; fejedelmek, királyok emelték fényét, pompáját. Múltja, építészeti emlékei, kulturális és zenei élete, képtára, amelyet — a művészettörténet nagyszerű alkotásait, Rembrandt, Dürer festményeit megvásárolva — Erős Ágost és fia alapított meg, mindig vonzotta az érdeklődőket. Később a haladó polgárság és a baloldal egyik központja volt. Történetének legsötétebb szakaszát a hitleri fasizmus és a II. világháború idején élte meg. Hamburg mellett a legtöbbet elszenvedett város volt. A szövetséges csapatok 1945. február 13—14- én megsemmisítő légitámadást mértek Drezdára. Pedig az utolsó rohamot már — legalábbis hadászatilag — semmi sem indokolta — állapította meg a szovjet hadvezetés —, hiszen Németország már a végső vereség küszöbén állt. Az éjjel-nappal szünet nélküli szőnyegbombázás eredménye: 120 ezer halott és romhalmaz. Az új német munkás-paraszt állam ereje, a drezdaiak munkája megalapozta a jelent. Az elmúlt három évtizedben 70 ezer lakás épült. Iskolák, Kórházak, új városrészek, kereskedelmi és kulturális központok nőttek ki a földből. A műemlékeket restaurálták. A mostani ötéves tervben újabb 20 ezer lakást építenek. A város peremén, a Szász- Svájcba vezető út mentén 10 ezer otthonnal lakótelep készül. Korszerű, tágas általános és középiskolák sora, 43 tornacsarnok fogadja a diákokat. Oktatási célokra csak tavaly 178 millió márkát áldozott a város. Drezdában jelenleg 9 főiskolán és egyetemen több tízezer hallgató tanul. A műszaki egyetemet például 20 ezer diák, köztük sok száz külföldi látogatja. Az egyetem fejlesztésére, kollégiumai építésére 380 millió márkát fordítanak 1980-ig. Több mint kétszáz kutatóintézet kapott helyet Drezdában. Az egészségügyi hálózatban klinikák, kórházak, rendelőintézetek. betegségmegelőző és szűrőközpontok állnak rendelkezésre. Fellendült az ipar is. Ma transzformátorokat, röntgen- készülékeket, mérőműszereket, elektromotorokat szállítanak a világ minden tájára. A televízióból jelentjük Meddig éS egy oo oa Pereg a film a televízió házi vetítőjében. A képernyőn fiatal, még ismeretlen színészarcok bukkannak fel. A színhely egy lakás, ahová sorra érkeznek a történet szereplői, hogy részt vegyenek az utolsó közös „csapatmunkán” a Színház- és Filmművészeti Főiskolán lezajlott háromfordulós felvételi vizsgák után, egy kellemesnek ígérkező baráti összejövetelen, azaz, ahogy azt a tv-játék címe is jelzi „A negyedik fordulón.” A film hat ambiciózus fiatalember története. Ok hatan látszólag szorosan összetartoznak, s ezúttal is közösen reménykednek még ezen az esten, együtt várják a döntést, a felvételi vizsgák eredményeit. Csakhogy a hat felvételiző közül ketten már jól tudják az igazságot: csak őket vették fel a főiskolára! A látszólagos harmónia hamarosan fel is bomlik a társaságban. — Nem érzed, hogy ez már nem csapatmunka — kérdi egyikük. Az a szövetség, amelyet négy hónapon át tartó kemény, céltudatos munka és közös cél kovácsolt szilárdnak vélt egységbe a felvételi vizsgákon, a „negyedik fordulón” szétesne. Már nem a közösség arculata dominál, hanem az egyéneké. Jelenet a filmből. A film rendezője maga is pályakezdő filmes. Felvidéki Juditnak ez az első tv-filmje. — Igen, az én ötletem volt a film, s Keller Zsuzsa dramaturggal közösen írtuk meg — mondja a rendező. — Á téma már főiskoláséveim alatt is erősen foglalkoztatott. S mivel csak két esztendeje végeztem el a főiskolát, még szoros a kötődésem az ott szerzett tapasztalataimhoz. Ami leginkább izgatott: a többi egyetemen, s főiskolán is komoly felvételi vizsgák vannak, de azok kizárólag egyéni eredményekhez kötődnek. Egy, vagy két alkalommal találkoznak a közös cél felé tartók, de a többiek eredményeiről nem is értesülnek. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán más a helyzet. A filmrendezői szakon, a felvételi vizsgák harmadik fordulójában a továbbjutók közös csapatmunkát végeznek, baráti közösségekké kovácsolódnak a közös feladatok, a közös cél révén. — Ennek a közösségnek a sorsa érdekelte? Ezért készítette ezt a filmet? — A főiskolán rendkívül erős a szelekció és nehéz a döntés. Nem az érdekelt, hogy kit miért, vagy miért nem vettek fel . . . Engem elsősorban ennek az alkalmilag összetartozó közösségnek a létezése és széthullása Izgatott! Ezt akartam filmen ábrázolni. Azt, hogy miként esik szét atomjaira az ilyenfajta társu-i lás. A film szereplői más és ’ más társadalmi rétegből, pá-J lyákról érkeztek. (Én magam kétévig nyomdaipari tanuló voltam). Az a tény, hogy szorosabb kapcsolat jött létre közöttük egy lehetőségnek a Következménye volt. A jövőre nézve még nem jelentett Diz- tosítékot. — A film tehát saját élményeire épült? — Az alaphelyzet valós és részese voltam. — Kik játszák a fiatal felvételizők szerepeit? — Valamennyien most végzett főiskolások: Horineczky Erika, Józsa Imre, Ernőd György, Meggyesi Pál, Szirmai Péter, Zsolnai András, Szo- boszlai Éva, Seres Gabriella és Balkay Géza. Ök maguk is elmondták felvételivizsga-élmé- nyeiket. A filmről, főleg a befejezésről sokat vitatkoztunk. Többféle terv és elképzelés után közös csapatmunkával oldottuk meg a befejező részt. — Mi lesz a következő film-' je? — Gyümölcsoltó boldogasz- szony címmel most forgattam az elmúlt napokban Radványi Ervin írását. Sz. B. Mai tévéajánlatunk 20.00: Örkény István Tóték Több mint tíz évvel ezelőtt játszották először a Thália Színházban Örkény István Tóték című komédiáját, amely a háborúk elembertelenítő következményeit fogalmazza meg a drámai groteszk eszközeivel. A történet egyszerűen annyi, hogy amíg Tóték fia a fronton harcol, parancsnoka szabadságát tölti ,a kis hegyi faluban élő Tót családnál ... A Komédiát az elmúlt tíz év alatt a világ szinte minden nagy színpadán, Varsótól kezdve New Yorkig, bemutatták, méghozzá óriási sikerrel. A da-ab egvik főszerepét, az őrnagyot ezúttal Harsányi Gábor játssza, aki így vall a Tóték új megformálásáról: „Magától értetődőnek tartom, hogy ezt a komédiát felújították. Tíz évvel ezelőtt itt zajlott le az ősbemutató és én, mint főiskolás, Cipriáni professzor inasának szerepét játszottam. Ha Latinovits Zoltán, vagy Somogyvári Rudolf élnének (mindketten játszották ezt a szerepet), úgy vélem drukkolnának nekem. Nem legendákkal akartam megküzdeni, amikor ezt a szerepet átvettem tőlük. Feladatom csupán az volt. hogv végigmenjek a megjelölt úton és hozzáadjak valamit a magam egyéniségéből”. NÓGRÁD — 1978. szeptember 6., szerda A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság fővárosának egyik büszkesége a korszerű Kim ír Szén Egyetem. «
