Nógrád. 1978. szeptember (34. évfolyam. 206-231. szám)
1978-09-05 / 209. szám
V it 5 *^5 íik nk unk n r mám bshümssi ■i a ■nbdn W amm ma a' 'som á warn mm SMEI am K BOB nm m «Ik. SEI ■ mm w jm SBESßlSü ■M **** h rama nur a ifm m TWR vms BMW m MW m w ~jr ~ BT ismmW w * ’ w m * m II előtti A Kötekedő? (9-ről elismeréssel Kétségtelen, hogy a sok jó A látottak alapján csak értéket hordozó, elmúlt heti dicséret illeti a műsor „kita- tévéműsorból is legtöbbet lálóit” és kivitelezőit bátor nyújtotta az az új vállalko- vállalkozásukért, hiszen, izás, melyet csütörtök este lát- amint láthattuk, a megvalósí- hattunk, Kötekedő? (!), al- tásban nem éppen hálás feleimében: Kinek a zsebére adatra vállalkoztak; „kötekedőn” szemtől szembe kerülni a problémákkal, konkrét megy? címmel. A műsor vállalói: Karácson- di Miklós szerkesztő-műsorvezető, Kovalik Károly riporter, Márton József és Kapuvári Sándor operatőrök olyan dzsungel bejárására és feU tárására vállalkoztak, melyben lépten-nyomon közügyeink káros spórái burjánzanak. Burjánzanak, mert jó táptalajban tenyésznek. Az új válmegközelítésben, nem csupán ló, Velenczey István szuggesz- tív játékában. Egy idő óta zöld útja van a képernyőn egy önálló egységekből tevődő sorozatnak. Z. szerkesztő emlékezetes eseteinek. Nos, a szerző, pontosabban a szerkesztő, H. Barta Lajos esetei legfeljebb az illető szerkesztőnek lehetnek „Űrhajósok” a könyvtárban az általánosság, az általános!- emlékezetesek, nekünk, a képtás elkent elegyében. S, ha még a távlati ígéretet is tekintetbe vesszük, amit a vállalkozás a továbbiakra jelez ízelítőként a témákból: Lehet-e erőszakos eszközökkel változtatni munkarenden? „urak” a karbantartók? — lakkozással kapcsolatban a Mlért utazilc minden harma_ műsor szerkesztője így nyilat- dik gépkocsin két rakodó> mi_ kozott meg: „A kötekedőket közben a raktárakban meg_ ^e^.fZe,rftíU,k:.,ínegZa^Fják_a oldhatatlannak látszanak a munkaerőgondok? — semmi kétség, hasznos, segítőkész műsorsorozat elindulásának lehettünk tanúi. dolgok kialakult rendjét, az egyensúlyt, a nyugalmat. Mégis, az ember néha nem tudja megállni, hogy bele ne kössön abba, amit maga körül lát, hall, tapasztal. Legfeljebb — és ez könnyen megy — ráragasztják a bélyeget: ösz- szeférhetetlán. Pedig jobb ma egy kis kötekedés, mint holnap egy lemondó kézlegyintés. Közügyeinkben biztosan jobb...” —, s e műsor épp ilyen ügyekben kötekedik majd a továbbiakban. A sorozatindítóban például azt szemlézve különféle oldalTöbb mint három del a nürnbergi ítélet — és ítéletvégrehajtás! — után még mindig tömegpusztító és lélekmérgező főzetek fortyognak a mai boszorkánymesterek politikai vegykonyháiban. De a ernyőről, inkább idegesítőn unalmasak. Ilyen történet volt a legutóbb, múlt csütörtökön látott is, mely tíz deka párizsi vásárlásának kerekített olyan nagy feneket, hogy vé- kialakult gül a tragikomikus história Mitől bohózatba fulladt. Nem tudom, mi az ördögnek kell erőltetni ezt a sorozatot, amikor az ötvenperces tévéfil- mek sztorijában tíz percnyi anyag sincs. Így aztán nem csoda, hogy a szerepeket vállalók —, mint ezúttal Békés Itala, Csűrös Karola, Hores- nyi László, Komlós Juci, Má- évtized- di Szabó Gábor és a többiek is — csak gyötrődnek feladataikban, de képtelenek életképes, valószerű emberábrázolásra. A szombati műsor eseményének az Ingrid Bergmantörvény, amelyet ellenük sorozat újabb jelentkezését rehoztak, ma is, holnap vényes — összegezi a is ér- Meméltem a Szent Johannával Csakhogy ez a Johanna nem mü, szerdán látott tévéjáték dramaturgja a műsor eleven ról, megközelítésben, hogyan időszerűségét. Rolf Schneider mentő — Nürnberg, 1946. cí- G. B. Shaw-é volt, hanem is dolgozunk, dolgozgatunk manapság. Gazdasági életünk szférájában, rejtett és nyilvános kamerák fókuszába a „szeszrendelet”, a munkahelyi italozás, a lógás, a szervezetlenség, a hiábavaló munka. S, mindezekkel egyidejűleg kéretlenül is elénk tolul a lényegi kérdés: kinek a zsebére? bizonyos Maxveil Anderson nevezetű szerzőé, akinek színpadi művéből meglehetően dokumentumműve századunk szirupos, limonádé ízű kompolegnagyobb politikai peréről és tanulságairól, valóban rendkívül időszerű figyelmeztetés napjaink nemzetközi viszonyai között is. Erről győzött meg a hiteles erejű magyar tévéjáték Hajdúfy Miklós rendezésében. Kállai Ferenc, Tyll Attila, Sinkovits Imre, Rádai Imre, Inke Lásznenst készítettek az amerikai filmesek még 1948-ban. A harmincéves produkció Bergman kivételes művészetének megmutatására sem bizonyult alkalmasnak. A történések ismert drámai láncolata a narrátor közbeiktatásával széttöredezett. (b. t.) A drezdai népfőiskola X munkásosztály és a haladó polgárság kezdeményezésére alapították 1919'ben a drezdai népfőiskolát- A felnőttoktatási intézmény 47 tanfolyamán ma már évente 20 ezren tanulnak, A legfia* talabb jelentkezők 14, a legidősebb érdeklődők 80 éve. sek. Legtöbben, főleg a középkorúak, az esti Iskolákra iratkoznak be, ahol befejezhetik a különböző okok miatt megszakított általános és középiskolai tanulmányaikat. Az elmúlt harminc évben 15120 népfőiskolás kapott általános iskolai bizonyítványt. Ugyancsak ez idő alatt 1745 dolgozó végzett közép- és főiskolát. A drezdai népfőiskola 22 főállású és 700 megbízott oktatót foglalkoztat- Népszerűek a természettudományokat, valamint az ideológiai. aktuális politikai témákat tárgyaló előadássorozatok, Színvonalas a nyelv- tanítás is. Száznyolcvan évfolyamon, különböző fokon 17 idegen nyelvet oktatnak. Mottó: ..........zenei nagyhat alom vagyunk, de olyan nagyhatalom, amelynek azt hiszem elsősorban nagykövetei vannak és a hátország nagyon gyenge és kicsiny.” A Salgótarjáni városi Gyermekkönyvtárban jutottak eszembe Losonczi Ágnes szociológus fenti szavai. Közismert, hogy magas színvonalú zenei kultúránk van, ám a tömegek zenei műveltsége korántsem kielégítő. Ezen változtatni csakis egyetlen módon lehet: a zenei nevelést a gyermekeknél kell kezdeni! A zeneiskolák egymagukban nem vállalhatják ezt a feladatot. — Az iskolán kívüli zenei művelődés egyik új formáját vezettük be az idén — mondja Persik Gyuláné, a gyermekkönyvtár vezetője. — Június 1-től zenei részleggel gazdagodtunk. Több mint 200 lemezünk vaui, naponta 40— 50 gyerek hallgathat zenét, verset, mesét. Az új szolgáltatás igazi próbája csak ok. tóber elején lesz, a nyári tapasztalataim alapján azon ban biztos, hogy kedvelni fogják a gyerekek. A fej hallgató külön élmény szá mukra, szívesebben hallgat ják azon keresztül, mint a hangszórókon, mert a fejhallkatársunk, aki kizárólag ti zenei részleggel foglalkozik- Remélem: lesz munkája bőven! — Mi az első zenével kapcsolatos rendezvényük? — Szeptember 30-án, a zenei világnap alkalmából terveztünk egy műsort. — Afféle „pótzeneiskola’’ gatóval kicsit az űrhajósokra *esz a könyvtárban? hasonlítanak... — Nem lehetett olcsó mulatság... — Százötezer forintba került... Meggyőződésem, hogy búsásan megtérül az összeg, persze nem közgazdasági értelemben. Aki csak egyszer is látta a csillogó gyermekszemeket, amint a mesére figyelnek, nem beszél a pénzről... Más természetű gondolatok foglalkoztatnak bennünket. Ősztől beindítjuk a zenei gyermekklubot. Hamarosan munkába áll új mun— Nem! A mi célunk szerényebb; kottát olvasni például nem tanítunk meg senkit. Mi „csak” az értékes, gyermekek számára is megközelíthető remekműveket szeretnénk megismertetni, azzal a nem titkolt céllal, hogy az itt megismert műveket hallgassák meg „élőben” is, esetleg éppen a helyi szimfonikusok előadásában... Íme a recept... Hogy „igazából” is zenei nagyhatalommá váljunk... — sárközi — Dankó-klub Taron Azért alakították, hogy megszűnhessen (!?) Lappangó szenvedélyeket, ítéleteket és előítéleteket szabadít fel manapság is, ha a cigányság élete, felemelkedése a téma. Sokan hajlamosak ilyenkor elfelejteni azt, milyen messziről indultak, menynyivel több akarat, erő kell az otthonteremtéshez, mint másoknak, az állami támogatás ellenére is. A felszín, a bosszantó külsőségek — sokuk hangoskodó, kultúrálatlan viselkedése, rendetlen ruházata — alapján ítélik meg a pozitív irányba tartó többséget is. Ezért fogadják nemegyszer görbe pillantások a szórakozóhelyekre, művelődési házakba belépő cigányokat Az utóbbi azonban a legritkábban fordul elő —- nem is sokan mennek. Taron pár hét óta a vasárnapok programjába már ez is beletartozik. De jó-e a külön cigányklub? Mi a cél ezzel, mi lesz vajon belőle? Kellemesen, hasznosan, értékesen Csépe Géza tanácselnök: — Bállá Karcsit keresi? Azt hiszem, hiába: Budapestre jár dolgozni, csak este hét tájban ér haza. A felesége otthon lesz, vele beszélgethet. Karcsi egyébként' az egyik legaktívabb tanácstagunk — ha választóit érdeklő téma szerepel a napirenden, mindig hozzászól. Hogy a klubról mi a véA tankötelezettség: közügy Egy ország iskolarendszerének hatékonyságát annak alapján állapíthatjuk meg, hogy a tanköteles fiatalok hány százaléka, mennyi idő alatt és milyen eredménnyel végzi el az egyetemes emberi műveltség alapjait lerakó, úgynevezett alapozó iskolát Joggal szögezte le az 1972-es oktatási párt- határozat, hogy a magyar közoktatás továbbfejlesztésében alapvetően fontos feladatok hárulnak az általános iskolára. Népünk közműveltsége elsősorban az általános iskolán áll vagy bukik. Gondoljuk csak meg, hogy a tanulók abban az életkorban — 6 és 14 éves koruk között — járnak ebbe az iskolatípusba, amikor az ember formálhatósága, értelmi befogadóképessége, szellemi gazdagodásra való készsége a legnagyobb. Ezért nem közömbös számunkra, hogy ez alatt a nyolc év alatt milyen mértékű műveltséghez jutnak a tanulók, illetve hányán fejezik be eredményesen általános iskolai tanulmányaikat. Általános iskoláink három évtizedes fennállásuk alatt — dicsekvés nélkül mondhatjuk — nemzetközileg is figyelemre méltó eredményeket értek el- A hat-tizenhárom éves gyerekeknek 97—98 százalékát évek óta ott találjuk az általános iskolában vagy valamelyik gyógypedagógiai intézményben. Mégsincs okunk az elégedettségre, mert a hiányzó két százalék évente 19—20 ezer gyereket jelent, vagyis eny- nyien elesnek az iskolai nevelés és oktatás lehetőségeitől, ennek következtében minden bizonnyal szegényebb lesz személyiségük. göröngyösebb az életútjuk. Sokan még ma is azt hiszik, hogy a tankötelezettség végrehajtása egyszerű jogi kérdés, amelynek a megoldása kizárólag a tanácsokra és az iskolákra tartozik. — A szülőket példásan meg kell büntetni — mondják —. ha gyereküket nem íratják be az iskolába, arra pedig a pedagógus ügyeljen, hogy egyetlen tanuló se maradjon ki onnan. Mondanunk sem kell, hogv korántsem ennyire egyszerű a helvzet. Hiszen a lemorzsolódó vagy az iskolába be sem kerü’ő gyerekek zöme a társadalom perifériájára szorult család fia, lánya- Iskoláztatásukat számos gond nehezíti. Pél4 NŐGRÁD — 1978. szeptember 5., kedd dául: bármennyire hihetetlennek látszik: az országos népességnyilvántartásban sem szerepel, hogy a hatéves gyerekek között mekkora a cigány fiatalok aránya, pedig az oktatási irányítás számára ez fontos adat lenne. Miként az is — ami már az oktatási főhatóság hatáskörébe tartozik —, hogy akik egy adott időpontban hiányoznak a tanulói nyilvántartásból, azok miért nem járnak iskolába. Az általános iskolában a lemorzsolódó tanulók aránya sem kevés, tizenhat éves korig mintegy 10 százalék, ennek ellenére a tankötelezettségi törvény végrehajtásának legfontosabb állomása az iskolakezdet. Hiába mondja ki az oktatási berkekben sokszor idézett 1961-es III. törvény, hogy „tankötelezettségének kezdetén minden gyermeket általános iskolába kell beíratni”, s egy 1973-as törvényerejű rendelet szerint ennek elmulasztásakor a szülő vagy a gyerek gondviselője ellen szabálysértés miatt feljelentést kell tenni, sok fiatal mégsem kerül be az iskolába. Hogy mi az oka ennek? A tanácsi dolgozók tudják a legjobban, hogy számos cigánycsalád esetében a szabálysértési eljárás egyszerűen nem érvényesíthető, illetőleg nincsen foganatja- Hiszen arra is van példa, hogy a kóborló életmódot folytató cigányok — gyerekeikkel együtt — semmiféle nyilvántartásban sem szerepelnek. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a tankötelezettségi gondok nem mindegyike kapcsolatos a cigánykérdéssel, A hatéveseknek ugyanis ggy másik csoportja azért hiányzik az iskolából, mert képezhetetlen, vagy értelmi fogyatékos. A tavalyi tanévben mintegy négyszáz gyereket iskolaéretlennek” minősítettek a komplex iskolaérettségi vizsgálatokon. E bonyolult kérdéskör elemzésétől terjedelmi okok miatt ha el is tekintünk, egy bíráló észrevételt mégsem hallgathatunk el: ma még jó pár iskolában túl gyorsan és könnyű szívvel lemondanak egy-egy lassú fejlődésű, de ép értelmű gyerekről. Igaz, hogy ez a lemondás nem a gyerek végleges „száműzése” az iskolából, mert nyolcéves korára — tehát kétéves kéréssel — szinte valamennyi gyerek bejut az általános iskolába vagy valamelyik kisegítő intézménybe- A kérdés ösz- szetettségére vall, hogy a bejutástól még hosszú és nehéz út vezet az iskola elvégzéséig. Társadalmi fejlődésünk mai szakaszán a tankötelezettségi törvény eredményes végrehajtása nemcsak pedagógiai feladat, hanem égetően fontos politikai kérdés is. Vagyis közügy, melynek megoldásához mindenekelőtt a társadalom szoros együttműködésére van szükség. P. Kovács Imre leményem? Kezdetben nagyon idegenkedtem, vonakodtam a gondolattól. A 2600 lakosból csak 180 körül vannak a cigány származásúak. Nem tartottam szerencsésnek a Dankó-klub létrehozását — van egy évek óta működő munkásklub, jobb lenne közösen. De azt mondják, az még nem menne, csak egy ilyen Dankó-klubon keresztül. Ahogy a bokatörő, rossz mellékutcán kaptatunk fölfelé, találgatom — ugyan melyik ház lehet Balláék? Az első meglepetés az, amikor a tanácselnök elmondja, kettő kivételével a szép családi házakban mindenütt cigányok laknak. Va'nnak még rosszabb körülmények között élők is, de sokan építettek. A csinos arcú fiatalasszony zavarban van kissé— Amikor a férjem hangosan gondolkodik, bele-bele- szólok a dolgokba, de nem ismerem olyan alaposan a klub ügyét, mint ahogy ő. Any- nyit mondhatok el, ami engem is közvetlenül érint: az a fő terv, hogy kellemesen és értékes dolgokkal szeretnék eltölteni ezeket a vasárnap délutáni foglalkozásokat. A nőknek hímzésről, lakásberendezésről, családi dolgokról, egészségügyi témákról lesznek előadások. Meghívnak időnként művészeket, lesznek vetítések. Csütörtökönként a gyerekeinknek lesz foglalkozás — a szülők mehetnek az alatt moziba. De ha el tudna jönni estefelé, Karcsi többet tud mondani. Kártya és sör nélkül A másnapi kora esti találkozáskor Bállá Károly tanácsülésről érkezett nemrég haza, még erősen foglalkoztatja, amiről ott szóltak. — A közművelődés ügyei mellett a cigányság előrelépéséről, illetve lemaradásáról is szó volt. Ha egy-két dolgot elmondok, talán azzal a klub létrehozását is jobban meg lehet érteni. Az iskolások egy- harmada cigány. Kisegítő iskolába idén kilenc gyereket küldtek — ami már kevesebb mint korábban. De az utóbbi 8—10 év távlatában kevés volt a felsőbe eljutó, ketten végeztük el a nyolcadikat, és szereztünk szakmát mindösz- sze. Így csak a segéd-, esetleg betanított munka marad. . Ezért is fontos egy olyan klub amely segít a felzárkózásban, a nevelés, a családi élet kérdéseitől a kulturáltabb szórakozásig. Bizonyos megfelelő színvonal elérése után meg akarjuk szüntetni ezt a külön cigányklubot — így beszéltük meg Takácsnéval, Erzsiké nénivel a művelődési házban. Az ötlet tőlünk indult, a Budapestre járók körében régóta téma volt. Kártyázás és italozás itt nem lesz — akkor nincs is értelme klubot alakítani, ha a kocsma szintjén maradunk. Szenvedélyesén és lelkesedéssel mondja el mindezt és ott érzem a felelősséget is szavaiban a többiekért. A Bállá család számára az elmúlt éve(k sok mindent hoztak: négy éve épült fel a ház, négy éve tanácstagként képviseli a helyi cigánylakosság érdekeit, fűtésszerelő szakmunkás lett, egy matematikavizsga híján három évet elvégzett a szakmunkások szakközépiskolájában- Ügy vallja, nem elég, ha csak ketten-hárman jutnak el idáig, hogy mindent meg kell tenni az iskolásokért — nekik már több legyen a lehetőségük, mint a szülőknek. Az ötödikbe készülő kisfiú jut eszembe, aki előző nap visszafelé kalauzolt — büszkén mondta, még hem bukott egyszer sem. Fórumok, találkozások A családi körben folyó be-' szélgetés ezernyi témát érint. A fiatalasszony hiányzó nyolcadik osztályáról, a munka- vállalási tervéről (a kisebbiket, Mariannt felvették óvodába, Karcsi 8 éves) a jogok és kötelességek ismeretéről, az eljárás fáradalmairól, a születésszabályozásról a helyi értelrrtiségiek segítségének igényéről egyaránt szó esik. Mégsem távolodunk el á klubtól — az is ilyen széles skálán mozog. — A megalakuláskor 33-an voltunk, zömében 20—25 évesek. Volt eddig közös tévézés, asztalifoci-bajnokság indult, sok vita, beszélgetés. A téli hónapokra elkészült a terv — munkahelyi vezetőket akarunk elhívni, jogi kérdésekről,. részünkről, helyünkről a társadalomban, előadásokat,^ fórumokat tartani és a már említett életmódot alakító témák, a tudatformálás sze- • repel'nek- Jó lenne minél többet megvalósítani ezekből! Mire észbekapunk, mar szorít az idő. Messze van a hegyre futó kis utca az állomástól. Útközben azon tűnődöm, hogy bár jogos mégis, milyen furcsa a kívánság: sikerüljön minél hamarabb megszüntetni a Dankó-klubot Taron is... G. Kiss Magdolna Mai tévéajáalatuak 21.35: KÖTEKEDŐ KÜZDELEM A műsorsorozat valójában az 1977. nyarán bemutatott Ipiapacs folytatása. Témája ezúttal is a munkafegyelem, a munkaidő kihasználása stb., amelv aktualitásából semmit sem veszített. A riportalanyok len. Az egymást követő adásokban a nézők is véleményt mondhatnak tapasztalataik alapján. A ma este bemutatásra kerülő harmincöt perces filmben arról van szó, hogy egy üzembe be kellene vezetni a folyamatos termelést, s következményeként a ezúttal is munkások, akik szót vasárnapi műszakot is. emelnek a lógás, a szervezetlenség, a hiábavaló munka eladás roly. riportere Kovalik Az Ká-
