Nógrád. 1978. szeptember (34. évfolyam. 206-231. szám)

1978-09-30 / 231. szám

Nyáron történt Több mint fél ezer fiatal fidii’hetett megyénkből a Balaton- parti ifjúsági táborokban Akik vették a fáradságot (s a megtakarított zsebpénzt), •zok Budapesten megnézhették a Boney M. együttes nagy sikerű hangversenyét A munkától sem húzódoztak a nógrádiak: több mint ezren dolgoztak az ország különböző táboraiban Néhányan a szibériai Uszty-Ilimszkbe is elmentek, hogy se­gítsék a cellulózkombinát építését. Képünkön a moszkvai kirándulás nógrádi résztvevőit örökítettük meg Fotó:, Kulcsár Különben dühbe jövünk? Foglaltat jelez a telefon, méletüket: ha tombol a sze- Orvosnyelven szólva, nincs tárcsázunk, újra foglalt, újra relem, akkor a hangulat is olyan recept, melynek hasz- tárcsázunk, ismét foglalt, is- kitűnő, ellenkező esetben még nálata idegrendszerünket mét tárcsázunk, aztán hagy- a legapróbb momentum is egyszer, s mindörökre meg- juk az egészet, mert már ké- idegölő lehet. mentené a károsodástól, sésben vagyunk a találkozód De nem hiszem, hogy ez az Nincs olyan gyógyszer, amely ról. .. Lótás-futás, rohanás, elmélet igazolná Z. Péterék a rosszul értelmezett fiata- lekéssük a buszt, azután az esetét, akik a házmesternőt los hevületet képes hosszabb értekezletet, a megbeszélést... azért verték meg. mert olyan- időre normalizálni. És nincs elhagyjuk a pénztárcánkat, az kor akarta őket szétválasz- olyan ember, akit a szavak öngyújtót, a szerencsénket, a tani, amikor éppen a heti varázsa, hatása, a meggyőzés józan eszünket; elfelejtke- nyilvános cívódásukat tartót- bármennyire is mutatósnak zünk ismerőseink névnapjá- ták a lépcsőházban. (Még a tűnő érvrendszere hosszabb ról, az ígéretekről (ki tudja bioritmus szakszerű értei- időn át „kordában” tartana, hányadjára?). mezése sem mentette meg Hová akarok kilyukadni? Még olvasni Is sok ezeket őket a nem éppen alacsony Egyetlen szóval: a tettekhez! a bosszús apróságokat, me* pénzbüntetéstől). Vagyis hogy képességeink lyek aztán egy egész napra, Hirtelen komolyra fordít- kifejlesztése, tehetségünk és egy teljes hétre megfertő- va a szót: miért vagyunk tudásunk cselekvésekben zik hangulatunkat, elrontják oly’ gyakran idegesek, mi az megnyilvánuló alkalmazása a derűs reggel ígéretes jóked- oka a tomboló-romboló, ér- vezethet az úgynevezett ,,ké­vét. De más dolgok is közbe* telmetlen fiatalos dühnek? vésbé ideges” napokhoz. En- jöhetnek. Amely aztán legtöbbször az nek boncolgatása-bogozgatá­Orvos ismerősömtől hal- ideggyógyászati rendelőinté- sa, elemezgetése, kinek-kinek lottam. hogy tizenéves fiúk- zet kínosan fehér várószobá- feladata. Saját érdekű te- lányok, gyakran már „kész jában ér véget. Helyrehozha- endője. idegbetegek”, pedig nem tör- tatlan, feledhetetlen-kitöröl- Ez vezethet el a derűs na­hetetlen következmények nyo- pok tömkelegéhez, masztó terhe alatt. (tanka) A pók légy ténik velük semmi különös, csak éppen a suliban fásítot­tak, vagy a tanár bácsi ki­csit duzzogósabb kédvében volt. Zoltán és Éva egy má­sik, nem elhanyagolható tényre is felhívja a figyel­met. A diákszerelem idegőr­lő folyamata — mondják ők — dönti el mindennapjaik közérzetét. Leegyszerűsítve el­Tréfák — Van zellerjük? — kér­dezi a vásárló a zöldségbolt­ban. — Sajnos nincs, de tessék póréhagymát venni, annak ugyanakkora a foszfortartal­ma, mint a zelleré. — Csakhogy az én felesé­gemnek főzéshez kell a zeller, nem pedig világításhozl — Hogy van a férje? — Már jobban van. Egész nap a fürdőkádban horgászik. — Nem kellene mégis el­mennie egy pszichiáterhez? — Minek, hiszen én is na­gyon szeretem a halat! — Hogy lehet az, hogy a fe­leségeddel mindig veszekszel, az anyósodat viszont figyel­mességekkel halmozod el? — Mert ő ellenezte a há­zasságunkat. és a A pók irodalmi érzékét nyilvánvalóan bizonyította, az a tény, hogy lakosztályát, Z■ úr, az író dolgozószobájá­nak egyik falán rendezte be. Nyugodtan szövögethette -tt hálóját, mert Z. úr az író nem törődött semmivel. Alko­tóperiódusának tragikus sza­kaszát élte: nem volt témája, nem tudott írni. A pók meg. jelenését is szimbolikusan fogta fel, s ez a szimbolikus látásmód igazán nem enged­hette meg, hogy seprűt fog­jon és kitegye a hivatlan láto­gató szűrét. Amikor a légy felbukkant, megváltozott minden: a pók talált végre valakit, akit be­hálózhatott, Z- úr az író pe­dig új ötletet szült a tragikus látványból. Elernyedt fa,ntázi- ája feléledt: újra írni ' kez­dett. „Segítsetek a legyeknek” — ez volt könyvének címe. és ez a cím nem hagyta hidegen ■ Z. úr, az író egykor még oly lelkes olvasói. Vették az új művet, Z. úr az író belekez­dett a második kötetbe. („Le­gyek nevében”) A siker nem maradt■ el: író és hőse a leg. nagyobb tiszteletnek örvend, tek, a legyek iránti rokon- szenv nőttön nőtt. Z. úr az író nekifogott a harmadik kö­tetnek. („Legyek igézetében”) A pók azután megette a le­gyet. Z. úr, az író nem tudta be­fejezni művét. Legyeket fog- dos. nap mint nap, dé mind­hiába- — s — Politikus madarak Somoskőn lakik Somoskőúj­faluban tanít Néhány hónap­ja Derkovits-ösztöndíjas, de nem hagyott föl a tanítással- Heti két napban a rajzolás rejtelmeibe avatja be a gye­rekeket. Szereti csinálni, és mint művésznek haszna van belőle: fontos élményekhez jut a gyerekek és a gyerekrajzok által. Földi Péter festőmű­a Ferencvárosi Pincetárlaton, jutsz közelebb az igazsághoz. A festményeken túlnyomó Egyáltalán nem akarok szűr- részben állatok láthatók: disz- realista lenni. Így érzem igaz- nő, ló, farkas, kígyó és — a nak a képet, ahogy megfes. legtöbbön — madarak. A fel- tem- És ha igaz, akkor reális is. Valahogy ki kell mon­dani az igazságot. Ma olyan aktív a világ, olyan 'nyűgei vannak, hogy nem akadha­tunk fönn apró formai kér­déseken. .. A képi törvények lehet, hogy néha mást köve­riasztott tojó. Madárcsalád, A madarak anyja, A disznók és a madarak — így a képcí­mek. Miért szemlélteti állat­hősökkel a mondanivalóját? „Lehet, hogy túl egyszerűnek vész képei emlékeztetnek látszik a magyarázata. El­is a gyerekrajzokra — töb- kezdtem embereket festeni.de telnének, de ha ahhoz igazod- bek között ezt mondják róla nem sikerültek, úgy a képek, nánk, ‘nem mindig érnénk el értékelői: „Mondják azt is— ahogy akartam- Rátértem a a kívánt érzelmi hatást...” így Földi Péter —, hogy növényekre. Most állatokat Az érzelmi hatást többek kö- neoprimitív képeim vannak, festek. Legtöbbet madarakat, zott a piros szín árnyala- Nem tiltakozom ellene. In- Még egy darabig állati témá- tokban gazdag alkalmazásé' kább mondok primitíven iga- kát dolgozok föl, de a végső val éri el, amely több képét zat, mint körmönfontan sem- célom az, hogy embereket uralja. „Mindig azt mond- mit”. Munkáival kapcsolat- fessek. Azon a képen már ott ták, félni kell a piros színtől, ban természetesen nemcsak ez az ember (mutat égy portré- En valahogy nem féltem. A az egy hasonlítás merült föl* ra), be fog jönni az emberáb- pirosban látom azt az őserőt, Hann Ferenc rövid ismertető- rázolás is.” A képek kifejez- amely végül is győzni fog." jében fél tucat név bukkan nek békességet, családias de- elő, köztük Kele, Tóth Meny- rűt is, de főként szembenál- hért, Kő Pál, Balázs János, lást, harci feszültséget mu- „Űgy érzem, nem is baj, ha tatnak be és érzékeltetnek- A sok mindenre emlékeztetnek, szemlélőben gyanú támad: Családja iránti szeretete kife- a képeim. Ha nem hasonlítasz mélyebb tartalom rejlik az jezésre jut képeiben, több fest- senkire az önmagadba való egyszerű állati jelenetben, mény témája a kicsik kiszol- beszűkülés. Amíg hasonlítasz, tehát realista ábrázolás he- gáltatottsága a veszélyes erő- addig ki tudod magad tágíta- lyett jelképeket alkalmaz a nek; ám a képben a féltés ni. Elmondhatom, hogy szin- festő. „Mindenképp realista mellett ott van az optimiz- te mindenkitől tanultam- akarok lenni. De valahogyan mus is: „A ló nagyobb és muszáj leszűrnöd a dolgokat, és ha valamit jellé redukálsz, ahhoz kell valami korrekció. Mégis ezzel a korrekcióval Földi Péter Somoskőn a hasz­nálaton kívül helyezett isko­laépületben él családjával: feleségével és két gyerekével. Balázs Jánosnak sajnos, csak három-négy képét láttam ere­detiben- Volna még mit tanul­ni tőle is.” Földi Péter képei­ből a napokban nyílt kiállítás erősebb, mint a farkas (ma­gyarázza egy képét), így hát győz, hogy ez a kicsi itt fel­nőhessen. ..” mól— Ismerkedjünk a jazzmuzsikával! (4.) A New Orleans-i klasszikus néger jazzstílust King Oliver tette ismertté Chi­cagóban. Az ipari nagy­város behódolt a jazzmu- zsikának: közel tíz esztendőn át ez a város jelenti a jazz központját. Chicagóban kristá­lyosodik ki a New Orleans-i néger jazz és a fehérek dixie­land stílusa. A két stílus összehasonlító elemzésére nincs terünk, csu­pán annyit jegyzőnk meg, hogy a „chicagóiak” játéká­ban már kevéssé érvényesül­nek a New Orleans-i zenei ha­gyományok. A legfeltűnőbb sajátosság az, hogy háttérbe szorul a kollektív játék, a klasszikus jazz párhuzamos, egyidejű hotstílusa egymást követő szólók sorozatává ala­kul át. A hangszerek játék­módjában is- sok a változás. A zongora például ebben a kor­szakban válik dallamvivő hangszerré; ekkor „emancipá­lódott” a többi hangszer mellé. (Egyik első mestere: Jelly Roll Morton volt. Az 1924. július 9-én felvett Jelly Roll Blues a jazztörténet kiemelkedő érté­kű felvétele). A dob és a bőgő játékában mind sűrűbben for­dulnak elő szólisztikus részle­tek. A korszak degnagyobb hatá­sú alakja: Louis Armstrong. Az ő művészetében virágzott ki a legteljesebben a rézfúvós jazz, az ő stílusa minden je­lentősebb jazzújításra hatott, egészen a negyvenes évekig. Jazztörténeti szempontból mindmáig az 1924-ben ala­pítót „Hot Five” nevű együt­tese a legjelentősebb. Az 1925-ben és 1926-ban készült lemezeken a következő muzsi­kusok szerepelnek: Kid Ory (puzon), Johnny Dodds (klari­nét és alt-szaxofon), Lil Har­din (zongora) és Johnny St. Cyr (bendzsó). André Hodeir, a neves fran­cia jazzesztéta írja: „A Hot Five 1926-os játéka sokkal ke­vésbé tisztán kollektív jellegű, mint King Olivéré. Bizonyos értelemben a rögtönzött cso­portprodukciók inkább trom­bitaszólók, amelyeket rögtön­zött ellenmelódiák kísérnek, nem pedig kollektív improvi­zációk. Ezt a megállapítást a művek lényege támasztja alá, s nemcsak az a körülmény, hogy a trombita közei van a mikrofonhoz. Figyeljünk csak jól oda. Nem nyilvánvaló, Ü hogy Armstrong egyénisége felszívja a többiekét? Fi­gyelmünk nem összpontosul önkéntelenül Louisra? King Olivérnél az ember az együt­test, hallgatja, itt elsősorban Louist”. Való igaz: a Hot Five zené­je Louis Armstrong-zene: a kollektiv rögtönzéshez alig van köze. Mit tudott Armstrong? Min­denekelőtt: őszintén muzsikál­ni ... . A jazz számára nem stíluskérdés volt, (ahogyan egyetlen művészet sem az), hanem a kifejezés szabadsága és öröme. Azon ritka művé­szek közé tartozott, aki „nagy művészetet csinált — és még­is érthető maradt”. Említést kell tennünk a kor másik kitűnő trombitásá­ról, Bix Bederbeckéről, akit Armstrong is nagyra becsült. Húszéves korában már a chi­cagói sztárok között emlegetik. Szívesen játszik az úgynevezett „jam session”-okon, mert ott önmagának és barátainak játszhat, kötetlenül, felszaba­dultan. (Találó a jam session magyar fordítása: „örömzene”. Louis Armstrong — „Nagy művészetet csinált — és még­is érthető maradt” Armstrong sorsával ellentét­ben Bix nem tudta átvészelni a közeledő válságot. Alkohol­tól meggyötört szervezetével 1931. augusztusában egy tüdő- gyulladás végez, ekkor mind­össze 28 éves. Sokak szerint ő a swingkorszak első áldoza­ta .. . 1928-ban Paul White- man „botrányosan kommersz” zenekarába szerződik, s ettől kezdve, egészen haláláig rend­szeresen iszik ... Sárközi Gábor ] NÓGRÁD — 1978. szeptember 30., szombat 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents