Nógrád. 1978. szeptember (34. évfolyam. 206-231. szám)

1978-09-29 / 230. szám

OtonfdrO A házi vízellátáshoz is használatos DKK—212 típusú szivattyúk szerelését végzi Masz- lik Sándorné és Vekli Sándor, a „Fémmechanika” Szivattyú- és Anyagmozgatógép-gyártó Szövetkezet rétsági telepén. Ebben az esztendőben a DKK szivattyúcsaládból mint­egy nyolcezer darabot készítenek közel negyvenmillió forint értékben. —bábéi-f elv.— Éressékt amüknég van rájuk igazi otthonban élhetnek A jóság és a rosszaság kert­jének egyik sarkában tarka­barka virágszájak táncolnak a szélben, míg az ellenkező ol­dalon fekete, bordó tulipá­nok hajtják le szégyenkezve fejüket. A szirmokra tűzött fehér papírdarabkákon gyöngybetűkkel írt nevek so­rakoznak: azoké a gondozot­také, akik a közelmúltban példamutatóan viselkedtek, illetve rossz fát tettek a tűz­re. .. A jóság és a rosszaság kertje pedig nem más mint egy filcből kászült falikép a ludányhalászi szociális ott­hon nagy — 123 személy be­fogadására alkalmas —, női szárnyában. A jutalmazásnak és a büntetésnek ez az ötle­tes, jól bevált formája na­gyön sok segítséget nyújt az ápolónők munkájához, meg­könnyíti mindennapos te­endőik elvégzését. — Az ötvenes évek óta mű­ködik ez a régi kolostorból át­alakított intézmény, amely­ben pillanatnyilag 330 gyó­gyíthatatlan ideg-, és' elme­beteget ápolu'nk- Az ő gondo­zásukat, foglalkoztatásukat csak igazi hivatásszeretettel, önfeláldozással, mérhetetlen humanizmussal rendelkező emberek képesek megoldani. A 118 dolgozónk közül nagyon sokan tartoznak a törzsgárdá­ba — például Huszár Jánosné intézetvezető főnővér 21 éve, Szalai Lajosné és Bódi Já- Jánosné ápolónők 13, illetve 16 éve teljesítenek az otthonban szolgálatot —, de van olyan alkalmazottunk, is, aki már 36 éve tevékenykedik nálunk. Ők valamennyien otthonuk­ként szeretik az intézetet, és a betegeket rokonnak kijá­ró tisztelettel, megbecsüléssel veszik körül — mondja Végh Gáborné főkönyvelő. — Mivel foglalkozhatnak a gondozottak, általában ho­gyan telnek a napjaik? — A nők rengeteget kézi­munkáznak — hímeznek, su- báznak, varrogatnak —, taka­rítanak, pátyolgatják a park virágait, a szobanövényeket, babáznak, játszadoznak, és sokat segítenek a konyhai munkákban is- A férfiak feste­nek, subáznak, fűvet kaszál­nak, kora tavasztól késő őszig dolgoznak a kertben. Nincs kötött, szigorúan előírt prog­ram- Ha a betegeknek ked­vük van hozzá, akkor olvas­hatnak, tv_t nézhetnek, rádiót hallgathatnak, ezen kívül lá­zasan készülődnek minden szereplésre, névnapra, műso­ros délutánra. Lelkes igyeke­zetüket nem lehet meghatott­ság nélkül végignézni... oly jó látni: ők is úgy érzik, hogy szükség van rájuk, nem élnek hiába.. • — Hány éves a legfiatalabb és a legidősebb ápolt? — Nincs éles határ, hiszen a 18 éves iánytól, fiatalem­bertől egészen a 85—90 éves aggastyánig minden korosz­tály képviselve van intézmé­nyünkben. — A családjuk látogatja őket? — Legtöbbjüket igen. És a gondozottak is hazamehet­nek szabadságra kísérővel, vagy anélkül. Azok pedig, akiknek nem nagyon súlyos az állapota, szerdánként ki­menőt kapnak- Elmehetnek a községbe sétálni, vagy akár. Szécsénybe is bevásárolni. A lakosság sem fél már tőlük — öt-hat éve változott meg az emberek szemlélete —, be­tegeknek és nem „bolondok­nak” tartják őket. — Milyen gondokkal küzd az otthon vezetősége? — Egyik épületünk, a női Il-es osztály nagyon rossz ál­lapotban van. Vizesek a fa* lak, repedezik a mennyezet. • félünk, összedől. A szakértői vélemény dönti el: alá kell-e dúcolni vagy sem?! A kony­ha felújítása is problémát je­lent, mivel a napi 400—450 adag étel megfőzését a nyári- asított ideiglenes konyhában nehezen tudjuk megoldani.. • töpreng el Végh Gáborné. — Mi lesz a mai menü? — fordulok kérdésemmel a fő- szakácshoz, Szalai Ferencné- nez, aki 26 éve főz az otthon lakóinak a házi koszttal vete­kedő ízű ételeket. — Ebédre lebbencsleves, rakott • káposzta, vacsorára tea és rakott tészta. — Ügy tűnik, hogy előbb, utóbb robotgépet és palacsin­tasütésre alkalmas masinái is kapunk — szól közbe Ke­lemen Károlyné; ő húsz éve dolgozik a konyhán — és ak­kor még jobbakat tudunk majd főzni, sütni-.. könnyebb lesz a családfenntartó tevé­kenységünk. Mert mi azok vagyunk ebben az intézmény­ben: igazi családfenntartók! Tőcsér Julianna Nem szalmaláng A hivatalban csoda tör­tént. .. Kelemen bácsi, a könyvelő nem köszönt Kiss_ nek, a főosztályvezetőnek, ami­kor reggel átment a szobán. Mindenki csodálkozva nézett Kelemen bácsira. Hiszen ő volt az, aki íróasztala mellől felállva, félszegen megha­jolva szokott jó reggelt kíván­ni felettesének­Peresznyei meg is jegyezte: — Nem vette észre őt? — De igen! Ő jött be, neki kellett volna köszönnie! — válaszolta az öreg és hangja erőteljesen, ,bátran hangzott. Nem olyan halkan. alázato­san, mint eddig. Peresznyei meglepődött egy kicsit, azután vállat vont majd egy hosszú kimutatást vitt oda Kelemen bácsinak: — Le kell ugranom az eszp­resszóba. Kérem, csinálja meg helyettem! Ugye, meg­teszi? — Nem csinálom meg. Van elég dolgom. Peresznyei három éve volt a vállalatnál és már sok munkát sózott Kelemenre. Mint ahogy mások is.. . Most tátott szájjal bámult idős kar­társára, aztán visszatette ka­lapját a fogasra. Mi van ez­zel a Kelemennel? A meglepetések sorozata folytatódott. kelemen intett a hivatalsegédnek: — Kérem, vigye ezt át a bérelszámolóba. — Most nem érek rá —, morgott a hivatalsegéd. — Na, jó, akkor telefoná­lok Szikszóinak, hogy maga nem ér rá átvinni az aktát. A hivatalsegéd csodálkozva nézett a könyvelőre, azután elvette az iratot az asztalról: — No, azért átvihetem, ha olyan sürgős — mondta és az ajtóból visszanézett. Mi van ezzel a Kelemennel? — tű­nődött. — Mintha kicserélték volna. Délben Kelemen figyelmez­tette Margitkát, a gépírónőt: — Arra kérem, ne marad­jon el fél óránál tovább az ebédnél. Sürgős díktálniva- lóm van! Margitka az ebédlőben el­újságolta a Kelemen-ügyet. Senki se tudott magyarázatot adni Kelemen furcsa visel­kedésére. Kis viták, erről-arról A dolgok sora úgy hozta, hogy ezúttal a hiányok­ról gyűjthetett csokrot a kró" nikás. A hiányokról, amelyek többnyire cselekvésre, pót­lásra ösztönzik az embert. Néha még kérdezni sem kell ahhoz, hogy az embernek hi­ányérzete támadjon. S hoz­zá kedve is elegendő, hogy valaminek utánajárjon. Ha van elég ideje. Mert az idő is hiányzik. Pásztón, a járási hivatalban hallok először arról, hogy va­lahol a közelben, végre' el­kelt egy rozzant kastély. Po­tom huszonhétezerért. Aki vé* gül is megvette, bontási anyag­nak tekinti, a patinás, ám jócskán leromlott állagú arisztokratikus épületet. Még halódó porában is sajnálja a tervező, aki azt a megbízatást kapta, hogy készítsen műsza­ki leírást a bontás menetéről. „Mit tehetünk, nem kellett senkinek. Talán, ha egy mű­vészember tudomást szerzett volna róla. •.” így mondják Pásztón, ahol az ügyet intézik. S akkor már igazán érdekes, ugyan ki vet­te meg 27 ezerért az akármi­lyen, de mégis csak kastély­nak nevezhető épületet? A tanácson nem tudják a ne­vét. Azt ajánlják, menjek ki a helyszínre. Megtalálom Buják és Hényelpuszta kö­zött. Nosza, nézzünk, szem­be a tényekkel, a bontásra ítélt kastéllyal, s új tulajdo­nosával! Ugyan mire kellhet neki az anyag, amit a csá­kány nyomán onnan megsze­rez? A bujáki vendéglős csak nevet, amikor kérdezzük, mit tud a kastélyról? „Lakott ott egy idős néni sokáig- Aztán, ahogy meghalt, a környéki gyerekek vették fokozatosan birtokukba a kastélyt. Hogy ki vette meg bontásra? El­képzelni sem tudom! ’ Talán a tanácson, ott biztosan.., Ám a tanácson sem tudnak többet. Az elnök távol van- A jelenlevők, a két ügyintéző (egyiküknek feltűnik, hogy honnan tudok a 27 ezerről), s a vb-titkár sem, aki csak sajnálkozhat- Ismeri a prob­lémát, de nem tudja, ki vette meg bontásra. Másra úgyse lenne jó. A titkár három hé­tig távol volt, az új fejlemé­nyekről nem tudhat. De hát, érdekes egyáltalán, hogy sze- mény szerint kinek a csáká­nya alá kerül a távolról na­gyon hangulatos, mutatós (a tetejéről azonban már eltűnt a cserép!) pusztai kastély? Ta­lán jobb is így- Az emoer szabadon engedheti a fantáz'.- áját. Szép, új családi ház épül majd belőle. A hiány;: sem lesz igazi hiány. Mert, amit nem használ az ember semmire, miért is hiányozna? (Azért, ha egy művészféle, vagy tudós, szóval, aki nyuga­lomra vágyik.. •) Sziráknak szerencséje van. Értékes kas­télyát az olijipariak vették pártfogásba. ★ Az új palotási művelődési házban kemény vita kereke­dik egy Rippl-Rónai József- kép előtt. Hogy jön ide Rippl- Rónai- Ahogy Piacasso, Vén Emil,. Derkovits, Dési-Hu- ber és a többiek. Például a különcnek titulált báró festő, Mednyánszky. A megyébe került híres hagyaték anya* gát állították ki Palotáson, a nemrég avatott új műve­lődési palotában. A vitázókat hárman figyelik a helybeliek közül. Ketten a teremőrzés­sel, fenntartással foglalkoz­nak. A harmadik meg maga a ház igazgatója- Fiatalember, láthatóan élvezi a helyzetet, s ahol lehet, segít, ám gon­dosan ügyel arra, hogy a két látogatót össze ne ugrassza egymással. így hát nem dön­ti el a vitát. Ami arról folyik, hogy a sokszorosított grafi­kák között látható Kertben című Rippl-Rónai-alkotás mi­lyen technikával készült? Az egyik látogató a színes nyo- matot jelöli meg, mint a mű eredeti megvalósításának módszerét, a másik éppen ellenkezőleg azt állítja, hogy ez csakis a mester egyik is­mert megoldása közül való lehet. Amikor szénnel ki­húzta a kontúrokat és a köz­tük levő részt, a „hiányt” híg festékkel kitöltötte. A vita jó sokáig eltart A katalógus sem tud segíteni. Mert ab­ból meg éppen az hiányzik, hogy a hagyaték híres da­rabjait milyen technikával készítették az alkotók. A vi­ta nem dől el. Ellenben dön­tés születik, hogy a megyei múzeumban, a gyűjtemény gazdájánál, utánajárnak a dolognak. Vagyis pótolják a hiányt. Vagyis ismeretet sze­reznek valamiről. A sokat emlegetett, s gyakorta el- vontnak tűnő közművelődés, valami ilyesmi lehet-.. Hiányzik a válasz a köv kező kérdésre. Palotáson, gazdasági karámnál ácso- rogva, fiatal, kezes csikókkal barátkozom. Az udvarban egyetlen tüzes mén forog vi­dáman, hátán egy gyerekem­berrel (távolról annak tű­nik), két idősebb meg az is­tálló bejárata mellett üldö­gélve figyeli, hogyan üli meg a lovat a lovas. Nagyon jól. Határozott kézzel irányítja a bejárathoz, és eltűnik a szem elől. A jelenetről fénykép is készül, amit otthon izgatottan néz a gyerek- S már jön is a kérdés: — Apu, hol lehet lo­vagolni? Fellendülőben újra a lóte­nyésztés, de a jó lovas most is hiányzik! Kevés a szakem­ber. Pedig mit is mondott a tenyésztés-versenyzés angol iskoláját hazánkban megvaló­sító Széchenyi erről a kérdés­ről? Nem elég tenyészteni. Az eredményes lógazdálkodáshoz a futtatás is kell. Vagyis an­nak ,.kitapintása”, mit tud a ló? Kell a belovaglás, ahogy a szaknyelv ezt kifejezi. Hogy a ló árát meg lehessen kérni. Hol lehet lovagolni? Itt meg a csősz hiányzik- De hiányzik-e csakugyan? A Balassagyarmatról Rétságra vezető út egyik szakaszán, a nagyoroszi elágazásnál, olyan tumultus fogadja az útonjá- rót, mintha baleset történt volná. Dinnyéznek az embe­rek. Nyolc-tíz autó, tehergép­kocsi, sőt, még egy taxi is ácsorog, hosszan, a feltehető­én szövetkezeti dinnyeföld mellett. Az utazók meg vidá­man járják a földet- és ősem­beri módszerrel (mert kést nem mindenki hozott magá­val, k; a fene számított ar­ra, hogy itt csak úgv dinnj’éz- ni lehet?) az egyik dinnyét a másikhoz verve, földön tér­delve falatoznak. Van, aki nagy zsákban viszi a kocsi fe­lé a sok dinnyét, ezt a senki- nek-sem-kell jószágot. „Mit kezdenének^ vele? Úgyis be­szántják a'földbe’- így véle­kedik az egyik Robur vezető­je, aki kísérőjével együtt lé- kelget az árnyas bokor tövé­ben. Egy másik kocsi sze­mélyzete is melléjük telep­szik. Békésen dinnyéznek, négyesben: osztozva az egyetlen késen. A motor meg türelmesén duruzsol. Kinek hiányzik itt valami? a T. Pataki íjászló Fiatal a*abály*érlő Mennyit ér fél üveg rum? Szép pénz háromezer fo­rint. Az ital kedvelői a leg­előkelőbb helyen is tekinté­lyes mennyiséget tudnának ellenértékeként „becsókolni”, nem pedig egy vásári sátor pult­jánál. Az érsekvadkerti Pén­zes István egy üveg pálinka, egy üveg bor és két üveg rum miatt — nem értük! — fize­tett ennyit. Az történt, hogy az idei május elsején Tolmá­cson, a kitelepült italbolt sá­Délután a főosztályvezető hívatta Kelement: — Gratulálni szeretnék. Az egész hivatal azt beszéli magáról, hogy teljesen meg­változott. Magabiztos, eré­lyes, bátor lett. Nagyon örü­lök ennek. Többször is szól­tam már magának, hogy manapság nem kell alázatos- kodni. Helyes, hogy végre megváltozott. Persze, jobb lett volna, ha már sokkal előbb öntudatra ébred. Kelemen felsóhajtott: — Nehéz volt... Hoss&ú évek óta gyötröm magam sze­rencsétlen természetem mi­att. Gyakran szerettem vol­na legyőzni önmagamat, de nem ment. Van egy orvos ba­rátom, azzal sokszor beszél­gettem a szervilizmusról. Mindig azzal biztatott, hogy akarat kérdése az egész. Sok­tora előtti asztalról ellopott egy üveg rumot, egy üveg pálinkát és egy üveg bort. A rumból mintegy féllitert fo­gyasztott el a társaságában levőkkel. Ám ezt követően az eltulajdonított palackokat elvették tőlük. Pénzes nem nyugodott be­le, hogy szárazon maradhat a torka. Ezért újra az asz­talhoz sétált és ismételten el­emeit egy rumosüveget. Ek­szor nekiduráltam magam, de nem ment. Végül is szi­lárdan eltökéltem magam és sikerült... — Helyesen cselekedett! Csak így tovább! Fel a fej­jel! — mondta Kiss és a ka­bátja után nyúlt. A könyvelő­ben egy pillanatra felébredt a régi Kelemen, aki ilyenkor mindig felsegítette felettesé­re a kabátot. Téfova lépést tett a fogas felé, azután meg­állt, közben leejtette a kezé­ben levő golyóstollat. Kiss észrevette a félbemaradt mozdulatot, felemelte beosz­tottja golyóstollát, azután felvette a kabátját és udvari­asan maga elé engedte az aj­tónál az ,,új” Kelement. kor fogták meg. Mivel az összes keletkezett kár, tulaj­donképpen csak az elfogyasz­tott fél liternyi rum — 54 fo­rint — az ügy az érsekvad­kerti szabálysértési hatóság elé került. Pénzes István, tet­tenérésekor azt állította, hogy csak egy üveg sört csent el. A szabálysértési tárgyaláson már beismerte, amit elköve­tett. „Bátorságát” annak tu­lajdonította, hogy előzőleg három üveg sört fogyasztott, s még korábban otthon is ivott. Ez ártott meg neki. Annyira, italosnak állította magát, hogy nem is emléke­zett arra, amit tett. A zsebé­ben nyolcszáz forint ,volt. Tehát nem szorult árra, hogy a fenti módon szerzett itallal vendégelje társaságát. A bi­zottság — igen helyesen — súlyosbító körülményként ér. tékelte az elkövetés módját, megismétlését, a cselekmény társadalmi veszélyességét. Enyhítő körülményként vet­te figyelembe Pénzesnek a tárgyaláson tanúsított maga­tartását. Remélhetőleg a jól kereső 20 éves fiatalem­ber — géplakatos Budapesten, havi 3500-ért — legközelebb nem vetemedik efféle va­gánykodásra. Palásti László S- — NÓGRÁD — 1978. szeptember 29., péntek 5 /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents