Nógrád. 1978. szeptember (34. évfolyam. 206-231. szám)
1978-09-29 / 230. szám
A Ifaffcnycsstőh a Karaites lábánál (I.) Mai kommentárunk Veszteség veszteség után Karancslapujtő, Karancs Termelőszövetkezet. Adatok: 1977-ben az állat- tenyésztési ágazatban a veszteség 3,3 millió forint volt. Ennek ellensúlyozására az elmúlt évben a téesz 3 millió 347 ezer forint támogatást kapott. Az idén a tejtermelési terve 400 ezer liter. Az első fél évben ebből 229 ezer liter teljesült. Az egy liter ráfordítási összege: 7,77 forint a tervezett 6,67-el szemben. Borjúszaporulati terv: 398, ebből az év végére várható 361 darab. Hízómarhaértékesítési terv: 164 darab, 811 mázsa súllyal, ami teljesíthetőnek látszik. Pecsenyebárányból 1380 darab eladását tervezték. Az eddig értékesített mennyiség 800 darab. Az elmúlt hónapokban elért eredmények és a továbbiakban még várható árbevételek alapján végzett . számítások szerint a veszteség 1978-ban sem csökken. Ennek oka után kutatunk a termelőszövetkezetben. Kinek mi a véleménye róla? A főkönyvelő: — Valahogy nem válik hasznukra az állatoknak, amit megesznek. A vásárolt abraktakarmány sem. — Miért? — Nem tudom. Senki nem tudja. A főállattenyésztő: — A szarvasmarha-állományunk 900—1000 között mozog. Ezen belül 160 a tej-, 240 a húshasznú tehén. Anyajuhból 2700 darab van, 1980- ra 3500-ra akarjuk szaporítani. A helyi adottságaink kedveznek az állattenyésztés, nek. A hegyi legelők olcsó takarmányoz4si lehetőséget biztosítanak. A meglevőhöz még 1300 hektár területet gyepesítettünk. amit részben legeltetésre, részben kaszálónak használunk. — Lucernát termelnek? — Nem. — Régóta folyik itt állattenyésztés. Eddig nem volt szükség rá? — De, lett volna. — Akkor miért nem termeltek? — Nem tudom. Az állattenyésztési ágazatvezető: — Az a probléma, hogy a legelő és a széna hasznosulása az állatok fenntartására sem elegendő, nemhogy tejtermelésre jutna. — Mi a megoldás? — Lucernát kellene termelni. — Miért nem termelnek? — Kérdezze meg az elnököt! De az még arrább van. Az elnök nem ér rá. így hát van idő kimenni a legelőkre, a ,,tetthelyen” szerezni tapasztalatokat. A vezetőm Csernyánszki István, a HSZV (húshasznú szarvasmarhavállalkozás) telepvezetője és az ellenőrző bizottság elnöke. Útközben ő is elmondja a véleményét: — Eddig nem sokra mentünk. Nem voltak meg a feltételek az állattartáshoz. Kevés volt a takarmány. az alomszalma. De ez még a kisebbik baj. Szakemberünk sem akadt. Kezdő agrármérnök volt a vezetőnk. Elköltözött Pestre és most megint a régi főállattenyésztő vette át a munkát. De a jó eredményhez az is kell, hogy rendszeresen beszámoltassanak mindenkit a munkájáról. Következetesnek kell lenni az ellenőrzésben. Csak akkor lesz valami az állattenyésztésünkből. Már látszanak az istállók. Karancskeszi határában vagyunk, a tejhasznú tehenészetben, ahol Csernyánszki József fogad, az istállókhoz vezet. — Rosszul tervezték az épületet — mondja elkeseredve. — Rövid az-álláshossz az etetőknél. A szennylélefo- lyó meg olyan, hogy a trágyalének felfelé kellene folynia, hogy az aknába kerüljön. Kint a gulj'ánál Lehoczki István szarvasmarha-gondozó vigyázza az állatokat, három csaholó pulija társaságában. Mivel tudom róla, hogy a 19 tagú Erdei Ferenc Szocialista Brigád vezetője erről kérdezem. 7öM forrásból Fotocellás automata csomagológépet állított munkába a jó hírű konfekcióüzem. Amíg korábban huszonhármán ' dolgoztak itt, most mindössze ketten maradtak, huszonegyen átkerültek a termelőszalagok mellé. Történt mindez a fél év elején, s hat hónap elteltével, az összesítés jelentős termelékenységnövekedést mutatott ki, hiszen való igaz, az egy foglalkoztatottra jutó árumennyiség meghízott; akik addig csomagoltak, most termeltek. Ha ilyen egyszerű lenne a termelékenység — azaz a munka hatékonyságának növelése —, akkor mást sem kellene tenni, mint vásárolni az új, s a még újabb gépeket, rábízva ezekre a feladat megoldásátIdén, az első fél évben a szocialista iparban az egy foglalkoztatottra jutó termelés — a tavalyi hasonló időszakhoz viszonyítva .— 6,3 százalékkal emelkedett. Ez az összefoglaló adat természetesen eltakarja az egyes' iparcsoportok közötti nagy különbségeket — mert például a vegyiparban, a műszeriparban ennek kétszeresét érték el —, s arra végképp nem ad útbaigazítást, mi, hogyan történt a vállalatoknál. Márpedig az a döntő, a termelőhelyek miként hasznosítják az élőmunka takarékos felhasználásának — s ezzel a termelékenység növelésének — adott lehetőségeit, kiterjed-e figyelmük valamennyire, avagy csak egyet-egyet ragadnak meg. A tapasztalatok ez utóbbit igazolják, egyben a tennivalókat is fölmutatva. Sokféle ténnyel bizonyítható a termelékenység bővülése, hiszen a közútijármű-iparban, a főegységek előállításának időszükséglete a negyedére, ötödére csökkent, a tartós fogyasztási cikkek között jó r néhány ma tizedannyi idő alatt készül el, mint a gyártás kezdetekor. Sokféle ténynyel bizonyítható ugyanakkor az is, hogy nemzetközi összehasonlításiján a hazai ipar termelékenységi színvonala alacsony, s enhek oka a szervezés, az irányítás egyenetlensége. Köznapibban fogalmazva: az eszköztár jobb termelékenységi eredményekre adna módot, ám a lehetőségek sokaságát veszni hagyjuk, a források seregét nem használjuk fel. Elgondolkoztató eredményekkel, kellemetlen meglepetésekkel járt az a vizsgálódás, amelyet a nehézipari tárca nagyvállalatai folytattak, termelékenységi színvonaluk nemzetközi összevetésére. Kiderült egyebek között, hogy a hazai kőolaj-feldolgozásban ötször, kilencszer több élőmunka jut egységnyi termékre, mint az élmezőnybe tartozó országokban- Ezt a technikai, technológiai színvonal kétségtelén különbségével már nem lehet indokolni. Hozzátesszük: a kőolaj-feldolgozás korántsem a legrosz- szabb jegyet kapta e sajátos bizonyítvány kitöltésekor...! Gondjaink nem újkeletűek, a termelékenység mindig is érzékeny pontja volt az ipar- fejlesztésnek, igaz, egy ideig, különösebb figyelem nem jutott rá, hiszen magára a terméktömegre helyeződött a hangsúly, s nem arra, mekkorák a ráfordítások. Ennek az időszaknak azonban vége, az intenzív fejlődési szakaszra jellemző tényezők gyorsan előtérbe kerültek- Gondolkodásmódunk azonban némi fáziskéséssel követi a változásokat, s véljük, ha gyarapszik az egy foglalkoztatottra jutó termékmennyiség, akkor semmi baj sem lehet, hiszen növekszik a termelékenység. Túl sok mindent említettünk, mint a termelékenységet befolyásoló tényezőt? Az igazat megvallva nagyonis keveset ahhoz, hogy a valósághoz hűen érzékeltessük a függést, az okok és okozatok bonyolult szövevényét. Az indokolatlanul növekvő — a szervezetlenségből fakadó veszteségeket ellensúlyozó — túlórák éppúgy róntják a termelékenységet, mint a hó végi, negyedévi hajrák, s a hó eleji tétlenkedések. A sokrétű figyelmet, a törődés, az intézkedés gazdagodását hiányoljuk a termelőhelyek némelyikének gyakorlatában. Azt kárhoztatjuk, hogy hol ehhez, hol ahhoz kapnak az érintettek. Nógrádban is egy-egy forrást föltárnak, s bár meglehet abból igyekeznek mindent kisajtolni, a többi forrás érintetlen marad. Igaz, majd azok is sorra kerülnek, de akkor mások jutnak a talonba. A gazdasági hatékonyság több tényezőtől függ, de közülük a legfontosabb a munka termelékenysége. A figyelemnek, a cselekvési készségnek is ehhez a rangsorhoz kell tehát igazodnia. L. G. — Mit mondjak? — kérdez vissza. — Még el se nyertük a címet. Tavaly indultunk először. Aztán az értékelésnél nagyon megbántód- tunk. Nem lehet minket azzal a mércével mérni. mint másokat. Nekünk nincs se szabad szombat, se vasárnap. Nem tudunk annyi társadalmi munkát végezni. Valamennyit azért végeztünk. Az idén a VIT-re ajánlottunk fel teleptakarítást 9 ezer forint értékben. Meg is csináltuk. — Az idén is. beneveztek? Az irodában láttam a brigádnaplót, 1977 decemberében történt az utolsó bejegyzés. Ki vezeti a naplót? — Odabent valaki. — Ki foglalkozik a brigádokkal? Ki fogja össze? — Nem tudom. A Csernyánszky testvérek se tudják. Az egyik még azt se, hogy benne van-e a brigádban. — A gazdasági vállalások? Tavaly teljesítették-e? — Már, hogy teljesítettük volna? Hiába dolgozunk szorgalmasan, ha a feltételek nin. csenek meg a haszonhoz. — Mi kellene hozzá? — Több, meg jobb minőségű takarmány. (Folytatjuk■) Kemény Erzsébet 1 Negyven év a kövek között. Mily büszke is az öreg a hegyre. A kőfalakra, amelyek annyi embernek adtak már kenyeret, hogy megszámolni Szövetkezet és az ellátás jelenségnek minősíthető, hogy a fogyasztási szövetkezetek — feladva korábbi magatartásukat — egyre inkább beépülnek a városok kiskereskedelmi hálózatába. Színesítik a képet, egészséges konkurrencia alakul ki az állami kereskedelemmel és a kiskereskedőkkel. A háromcsatornás értékesítési mód tehát üdvösnek mondható. Jó a kereskedőknek és a vásárlóknak, mert nagyobb a forgalom, bővül a választók. Az évek óta tartó piaci „betörési” tendencia világosan megfigyelhető Salgótarjánban is. Kezdetben volt a város szélén a Tarján vendéglő, a déli városrészben a Gorkij-telepi ABC élelmiszeráruház. Azóta a Salgótarján és Vidéke ÁFÉSZ már a város központjában is nyitott élelmiszer-áruházát. És ennek örülnek a vásárlók. A salgótarjáni járás 12 településének -kiskereskedelmi, vendéglátói ellátásával, szolgáltatással, termeltetéssel és felvásárlással is foglalkoznak — több faluban kizárólagos ellátási feladattal. Hogy a boltok, vendéglátóegységek milyen. igényt elégítenek ki, arra jellemző, hogy a szövetkezet 89 egysége 250 millió forintot forgalmazott az elmúlt esztendőben. Az egy dolgozóra jutó évi forgalom csaknem azonos a városban és a vidéki településeken: Salgótarjánban 961 ezer forint, a járásban 971 ezer forint. E példa igazolja, hogy a szövetkezet kiegyensúlyozott létszámgazdálkodást folytat. Az adatok szerint a bolti kiskereskedelemben tavaly a falvakban 11,7, míg a városban 27,6 százalékkal nőtt a forgalom.,Ennek az a magyarázata, hogy 1977. májusától a salgótarjáni vásárcsarnokban a fogyasztási szövetkezet hat új egysége kezdte meg működését, melyek egyúttal a járás lakosságának ellátását is szolgálják. Az idei első fél évben már kiegyensúlyozottabbá vált a forgalmi helyzet. A működési területen fekvő községekben 15,1 százalékkal, míg a városban 18,7 százalékkal emelkedett a forgalom. A lakosság különösen élelmiszerre és vegyes iparcikkekre költi a pénzét. A forgalom zöme élelmiszer eladásából adódik. A boltok összetétele is olyan, hogy főleg élelmiszerek árusításával foglalkoznak. A zavartalan ellátás kereskedelempolitikai kérdés. Nem könynyű feladat megfelelő mennyiségben és választékban biztosítani húst, húskészítményeket, tésztákat, lisztesárukat és egyes édesipari termékeket. Számos gonddal kell meg- küzdeniök. Ezért olyan üzletpolitikát folytatnak, hogy megyén kívüli beszerzéssel is javítják az ellátást. Különösen számottevő a füstölt áruk és malachús rendszeres beszerzése, mellyel a húsellátást javítják. Ennek érdekében a szövetkezet sertéshizlalással is foglalkozik. Tavaly 318, az idei fél évben 270 sertést vágtak le, dolgoztak fel és adtak el a boltokban. E mennyiség másfél esztendő alatt 636 mázsa tőkehústöbbletet jelentett a kiskereskedelemben. Kiemelten foglalkozik a szövetkezet a zöldség- és gyümölcsellátással. Tavaly - 21 százalékkal növelték a zödség-gyümölcs forgalmat. A falvakban is megfelelő ellátást biztosítottak. Ahol nincs zöldségbolt — Zabar, Szilaspogony, Sóshartyán — ott a vegyesboltban árusítanak zöldséget és gyümölcsöt. Az ellátást egyrészt saját felvásárlásból, másrészt a ZÖLDÉRT által biztosítják. Foglalkoznak még a falvakban ruházati cikkek, bútor és gyermekbútor árusításával — kisebb mennyiségben. A vegyes iparcikkek forgalma évről évre növekszik városban, falun egyaránt. Ebben meghatározó szerepet játszik az üzemanyag, a háztartási tüzelőolaj, az autóalkatrész és a tartós fogyasztási cikkek forgalma. Ami falun, városon gondot jelent: nincs elegendő vasáru, valamint termény- • és takarmánykeverék. Évről évre többet adnak el. De az igényeket mégsem tudják utolérni. A Salgótarjánban működő terménybolt nemcsak a környék el- ,látását szolgálja, hanem szinte az egész megyéből érkeznek kistenyésztők terményért és tá"“rt. TY»r íralmi adatok igazolják, hogy lulC 111 falun és városon a vásárlási szokások, az igények közelítenek egymáshoz. Az ÁFÉSZ alapvető törekvése, hogy az ellátásban egyre csökkenjen a különbség falu és város között. Ez pedig összhangban van az általános kereskedelempolitikai céljainkkal. r. i. Örvendetes Gátfejlesztés Szécsénynél Növekedett as árvízvédelmi biztonság Befejeződtek az idei töltéserősítésre előirányzott árvízvédelmi vonalak földmunkái, s a vízügyi igazgatóságok október közepéig végeznek a gátoldalak gyepesítésével, az utolsó simításokkal is. Az idén így újabb 50 kilométer hosszú szakasszal bővült a százévenként egyszer előforduló magas árvizek ellen is megbízhatóan védő — árvízvédelmi hálózat hossza. Az ország 4200 kilométer hosszú árvédelmi töltéshálózatának több mint a fele már megfelel ennek a magas szintű biztonsági követelménynek. Az egyik legjelentősebb fejlesztésnek értek végére a Rába alsó szakaszán, ahol tavaly és az idén mintegy 60 kilométer hosszú gátat magasítottak, vastagítottak. A Mura bal partján, Le- tenye térségében 7 kilométer hosszú gátszakaszt erősítettek meg, a Lajta és árapasztó csatornája mentén 15 kilométeres szakaszon nemcsak gátat építettek, hanem a meder szabályozásával a víz levonulásának útját is egyengették. A Tisza menti fejlesztési munkálatok közül különösen jelentős, hogy a folyó szegedi szakaszán új árvédelmi partfalat építettek a régi helyébe. Az idén a több éves fejlesztési feladatnak megfelelően folytatták a töltések erősítését a Szamos, a Fehér, és a Kettős-Körös mentén. Le- ninváros térségében , megkezdték a Tisza és a Sajó gátjainak, Molnári községnél a Mura töltéseinek, Szécsény körzetében pedig az Ipoly gátjainak fejlesztését, s a Rába magas árhulláma ellen biztonságot nyújtó körmendi körtöltés kiépítését. C-vitamnnal a rozsda elten A C-vitamin igen jó rozs* dagátló anyag — állapította meg Nicholas T. Castelluci vegyész az amerikai kémiai társaság Miami Beachben megnyílt országos értekezletén. A C-vitamin más néven aszkorbinsav jól felhasználható lenne a fémek krómkezelése helyett, főként a vastartalmú fémek rozsdásodásá- nak meggátlására. A krómo- zási eljárást tartják egyébként bizonyos rákos megbetegedések okozójának. Molibdénporral keverve a C-vitamin még hatékonyabb. Az aszkorbinsavas kezelés a jelenlegi módszerek legtöbbje helyett alkalmazható. Előnye. hogy nem jár káros ökológiai következményekkel, ezenkívül energiamegtakarj- tást tesz lehetővé. L.ETE sem lehetne. „Jó kő ez, aranyat érő — kocogtatja össze a kezében tartott darabokat — s hallja, milyen^ csengő a hangja...?” Nézi a lepattant andezitet, s aztán leteszi maga mellé a fűre. Óvatosan, mintha törne. — Lelke van ennek is — magyarázza. — Kérdezze csak meg bármelyik kőbányászt, ugyanezt vallja. Elhiszem neki — éppen az ő szavát ne fogadnám el magyarázat nélkül, aki eddigi életét a kövek között töltötte?! Több mint negyven évet immár. Kusnyér János, a szandai bányamester egész naptári pontossággal 1938. február másodikétól dolgozik itt* egyetlen percnyi megszakítás nélkül. — Apám is gyerekkorától nyűtte a követ, mindhalálig; agyon is dolgozta magát. De hát más volt akkoriban még itt a bányákban az élet. No, meg akkor, hogy élni tudjanak, ott volt még a kis, két- három holdnyi földecske, adott munkát az is. De rég volt már! — S most könnyebb? — Nézze! Ez a munka sosem lesz leányálom. A kőbányászat most is kemény, veszélyes, csontokat, izmokat, ízületeket nem kímélő. Mert gépek vannak, jók. segítők. De az időjárásnak mi sem tudunk parancsolni. Hajtani meg kell, ha tűz a nap, ha megszorul a forróság itt a kövek között, ha esik, ha fúj. Nehéz élet ez, higgye el! — Mégsem ment máshová... — Minek is mentem volna? Ez az én világom. Huszonöt éven keresztül voltam fizikai munkás. Annyi idő alatt igazán megszökhettem volna, ha akarok. — Most bányamester. — Hatvanháromtól. Látja, annak is tizenöt éve, s megvagyok. Kitartom még azt a kevés, - nyugdíjig hátralevő időt. — És aztán? — Elfigyelem majd, hogv fogy a hegy. Tudja* ho^v huszonkilencben. amikor megnyitották a bányát, ez a fal még száztizenhárom méter magas volt? Most meg csak hatvanöt. — A végét járja? — Dehogy! Van ebben még annyi kő, hogy győzzék csak elfuvarozni. Bár igaz. olyan szűk öt-hat év múlva más bánya felé kell tekintgetni. Járjuk az öreggel a bányát, a régi bezártat. a B jelűt is, amelynek andezitrétegei felkiáltójelként préselődtek ősz. sze, valaha. Kísérteties, holdbéli tájra emlékeztet az elhagyott üzem, s csak a kék- lő kökény, s a pirosba forduló galagonya jelzi az életet. Meg egy tompa dörrenés* a hegy túlsó feléről. S mintha ott sem lennénk, elhallgat és arra figyel a bá. nyamester... — karácsony — 1 NÓGRÁD — 1978. szeptember 29., péntek 3
