Nógrád. 1978. szeptember (34. évfolyam. 206-231. szám)

1978-09-03 / 208. szám

Családlátogatás Kárpitok, falak és a város Családi körben Nóra, ő a leg Megérkezésünk után né­hány percig az új ház egyik első emeleti lakásának abla­kánál állunk. A család éppen egy hete költözött ide, a salgótarjáni Beszterce-lakó- telepre, ahol a hőmérséklet mindig egy-két fokkal hűvö­sebb, s talán a levegő is éle­sebb, tisztább. A ház előtt ki­pirult arcú gyerekek játsza­nak, az ember arra gondol, tulajdonképpen nem is sza­badna máshol élni, csak itt, a Besztercén- Ahol a paYioráma, 0 dombok hajlata, az erdő zöldje, ezernyi fája nem pusztán szemet pihentető lát­vány. A természet egyetlen lendületnyi közelségre van ide. A család, a Vásártér kör­nyékéről cserélte a kétszobás lakást háromszobásra, a város új lakótelepére. Dr- Gé- czy Imre, a megyei kórház urológus-sebész adjunktusa és felesége Mészáros Erzsébet Iparművész, két gyerekkel él a fehér falú, kék égre kapasz­kodó új házban. Arról beszélni, hogyan él az ember a Besztercén — korai lenne. Az új házak valameny- nyi előnye és hibája együtt tapasztalható: nem jár a lift, nincs meleg víz. mindenütt az építés nyomai- Arról azon­ban érdemes szót váltani, hogyan él az ember ebben a városban. Mé'záros Erzsébet akkor ér­kezett Salgótarjánba, amikor még álltak a ma már csak szellememlékezetű öreg fa­lak. Milyen képet őriz erről? — Emlékszem egy kis kala­posüzletre, a földszintes, egy­emeletes főutcai házsorokra, a régi állomásépületre, a zsi­nagógára, a munkásmozgalmi múzeumra, valamiféle kúria­épület lehetett, lent a lapály­ban. Kár érte, hangulata volt, értéke talán semmi- Eltűnt minden, más épült helyette, nagyszabású, mégis emberi léptékű. Miskolc környékéről érkeztem ide, több mint ti­zenkét évvel ezelőtt, férjem munkahelye és hivatása ide­köt bennünket. Itt élünk, ide tartozunk, mecénásom, tá­mogatóm is ez a város, a megye, a kohászati üzemek.' Géczy doktort nem volt könnyű megtalálni- S, ami ugyancsak nehezen ment, a családlátogatás időpontját egyeztetni. Másodnaponként ügvelt ezekben a hetekben, s vagy párt vezetőségi ülésen volt —, a kórházi alapszer- v czei titkára . —, a mű-. fiatalabb, igazi besztercei lesz, tőben.' Nógrádmegyerről in­dult, ott született, a Madách Gimnáziumban érettségizett- Szüleivel gyakran járta a ki­állításokat Ez a szenvedé­lye —, mert valójában ez a helyes kifejezés —, a mai na­pig nemcsak megmaradt el­mélyült erősödött Irigylésre méltó katalógusgyűjtemény látható a szekrénysor polca­in, ám nem a katalógusokat az élményeket gyűjti- A ta­lálkozásokat képekkel, szob­rokkal, épületekkel. Mészá­ros Erzsébet egyik nagyon szép szövött kárpitját meg­vásárolta egy külföldi mű­gyűjtő; a kárpit árából nyu­gat-európai utazásra tellett S arra, hogy újabb kiállításo­kat nézzenek meg például, Párizsban­— Salgótarján Ilyen tekin­tetben, a kiállítások, bemu­tatók, tárlatok rendezésében mindenképpen többre vállal­kozik, mint a hasonló nagy­ságú magyar városok. Gyakori ügyeletéinek csen­desebb éjszakáin képzőmű­vészeti tárgyú tanulmányo­kon dolgozik. A „Nógrádi Orvosok Lapja” különlenyo­matában közreadott egy tanulmányt, saját vizsgáló­dásának összegezéseként. Madzsar József ábrázolása a képzőművészetben címmel- Ennek nyomán jelentkezett Dési Huber István özvegye és egy szénrajzzal gyarapította a kórház emlékeit a névadóról — ajándékképpen. Ismerik érdeklődését, hozzáértését, szenvedélyét, ezért egy al­kalommal megbízást kapott arra is, hogy a helyi egész­ségügyi intézmények részé­re aukción vásároljon. Mészáros Erzsébet tíz éve állítja ki szövött kárpitjait itt és az ország más tájain rendezett tárlatokon, bienná- lékon. A ' megyében, talán Balassagyarmaton, a pártbi­zottságon, egyetlen munká­ja látható falon Is- Ezenkí- vü1 Verpelétre is került egy szép Mészáros-kárpit. Most dolgozni is könnyebb lesz. a város közbenjárására meg­kapta műhelynek az új ház egyik szárítóheiyiségét. A ré­gi otthonban erre nem volt lehetősége, a lakástól távol, az Arany János utcában bé­relt egy hasonló, de jóval drá­gább bérű szárítót. Hamarjá­ban összeadjuk: az országban vidéken mindössze három vagy négv képsz.övő iparmű­vész. dolgozik- A többiek a fővárosban élnek. Sa;rótar- jánban, a megyében, egyedül mire felnő — kép: kulcsár — dolgozik. A Művészeti Alap tagjaként, szövött kárpitjait zsűrizik, s akkor ki is állít­hatja őket. Legközelebb az ifjúsági házban, majd a mun- kásművászeti heteken, az acélgyári művelődési házban lesz kiállítása- Nehéz, vagy éppen ellenkezőleg előnyös ez az alkotói egyedüllét, itt­hon érzi-e magát Salgótarján­ban? — A társtalanság az alko­tásban feloldódik a kiállításo­kon. S bár a munkáim több­nyire itt maradnak velem, számos tervemet meg is vásá­rolták. A nógrádmegyeri faragott palóc láda tele finom szálú, pasztellszínű fonallal. A szö­vött képeken az ember és a világ, az ünnep és a város, a város és az üzem. a bánya, a fény-levegő-napsugár-víz át­írt képei úgy rakódnak egy­másra, mint az évek, év­gyűrűk- Harmónia fogja ösz- sze ezt a világot. Belevonva mindazt, ami körülötte él, lélegzik, mozog. S azt is, ami állandó, a változást. A város falai pedig tovább épülnek­X. Pataki László MAJERSZKI Mihály vállára vetett táskával éppen indulna az átvevőkhöz. A háztájiból szállították az állatokat, itt van a felvásárló embere is. Háztáji agronómus, vagy hi­vatalosan mondva a háztáji bizottság elnöke a palotási termelőszövetkezetben... Ezúttal nélküle történt az átvétel, mert Majerszki Mi­hállyal a béri falut járjuk vé­gig. Elnöke a béri népfrontbi­zottságnak. Tanácstag több mint tíz esztendeje. Ha azt mondom, úgy ismeri a falut, mint a saját tenyerét, még semmit sem bizonyítottam. A népfrontelnök mosolyog. — Csak a gyerekekkel va­gyok bajba. Köszönnek: csó­kolom, Miska bácsi. En meg nem tudom, hova is tegyem őket, melyik, kinek lehet a gyereke. Ilyenkor jobban meg­nézem, és ha hasonlít anyjára, vagy apjára, megismerem őket. Ha nem, megkérdezem, mondd csak kisfiam, kislá­nyom. hogy hívják édesanyá­dat, vagy édesapádat? Akkor már mindjárt tudom. Persze ez meg a Karcsinak a fia, a másik meg az Annuskáé... 'Majerszki Mihály kicsi gyer­mekkorában jóformán csak VASÁRNAPI JEGYZET KI MII TANUL? IVpUj az iskolának, hanem az életnek í**7"“*' tanulunk! — visszhangzik fü­lemben az egykori tanári intelem, mint Ti­hanyban a hahó. Annak idején gyermeki eszem képtelen volt felfogni, hogyha már egyszer nem az iskolának, akkor miért veszik oly’ szigorúan az órákon való megjelenést, s miért faggatózik földrajztanárom a Kerka után. (Azóta kiderült: a Kerka nem rög­hegység Ázsiában, hanem egy nagyobb patak határainkon belül.) Mindez arról jutott eszembe, hogy itt a szeptember. Már a hét közepén lógó orrú suhancokat figyelhettem, akik unottan rug- dalóztak a játszótéren, s agrármérnöki ke­ménységgel szidták a vacak időjárást, amely cseppet sem méltányolta, hogy a vakáció utolsó napjaiban illendő lenne a verőfény. Még az sem hatott lelkesítőén, hogy ebben a tanévben meghonosítják szabad szombat­jukat, ami minden kétséget kizáróan arra mutat: nálunk a gyermekeket is felnőtt­számban kezeljük, s a fáradságos munka után biztosítjuk számukra a jól megérde­melt hét végi pihenést. Az egyik kevéssé fel­világosult nebuló azonban kifejezte aggályát, hogy így az éves tanterv teljesítése veszély­be kerülhet, ha a szabad szombatot meg­előző pénteken már — látva apuékat — csökkentik a munkatempót, s hétfőn csak dél körül jutnak be a tanterembe- Társai azonban azonnal lehurrogták, mondván: az új rendszer nyújt Igazi lehetőséget a terme­lékenység javításához, s most már nekik is lehetőségük nyílik az esetleges lemaradás pótlására kommunista szombat keretében. A játszótéri eszmecsere nagy perpatvarral zárult, mert a kis szőkének, aki irtózik a kockázatos kimenetelű kezdeményezésektől, fizikai munkával próbálták fejébe verni az új szemléletet. Ö azonban jottányit sem en­gedett vélt igazából, s a szabad szombat bevezetését az iskolában jelentkező munka­erőhiánnyal indokolta. A szeptemberi csengőszó azonban nem­csak az aprókat figyelmezteti a tanulásra- A felnőttek is tanévnyitóra szedelőzködnek, akik viszont az új reformokkal hébe-hóba tőrödének, hiszen még az ezelőtt tíz évvel meghirdetettek valóra váltásán is akad elég töprengeni valójuk. Akkoriban arról hall­gattak előadásokat, hogy tanuljanak meg önállóan gazdálkodni, s bár ők váltig han­goztatják: sikerült, az ezt igazoló bizonyít­ványt a mai napig sem kapták kézhez. Pe­I dig az előmenetelüket igazoló okmányra igényt tartanak, amely nem egy papír a sok közül, hanem fontos igazolása lenne a minden év végén letett sikeres vizsgának. A (tan)műhelyekben most is arról hallhat­nak: ideje lenne már megtanulni gazdaságo­san termelni, a magolás helyett a minőséget előnyben részesíteni, mert, hogy a magasabb osztályba lépésnek ez az alapvető kritériuma- S, azért is fölösleges a termékeket átvevő vizsgabizottság tagjaiban keresni a hibát, mert egykori tanítóm sokat emlegetett mon­dása, lám itt is érvényes: nem a gyárnak, hanem a piacnak termelnek. Különösen a nappali tagozatokon megszívlelendő a mon­dás, de a levelezők is jobban odafigyelhetné­nek rá időnként. „Homines dum docent discunt”, azaz; amíg az emberek tanítanak, tanulnak — mondta Seneca, Néró császár tanítója. Bizonyára ma nem dicsekedne a tüzesvérű uralkodó nevelése során elért sikereivel, de idézett mondata mostanság is időt álló- Mert a tan­testületek tagjai sem pihenhetnek babérjai­kon, a nyári szabadság elröppentével nap, mint nap bújhatják a segédanyagokat, mint tanuló vezető a KRESZ-t, nehogy szó érje a tanintézet frissen festett elejét. Ez nemcsak a tanulmányi munka javítása szempontjából üdvök, nem árt, ha a tanfelügyelők gyakori látogatása során kedvezőek lesznek a benyo­mások. Olvastam egy tudósítást, amely arról szólt: egy szocialista brigád valamennyi tagja is­kolába jár. Lobogtattam is az újságot isme­rősöm orra előtt, aki viszont arról panasz,- kodott, hogy milyen erőfeszítésekbe kerül kollektívájukban a nyolc általános elvégzé­se- Íme a követendő példa: máshol csopor­tosan látogatják az osztályokat. A híradás böngészése közben ugyan kiderült, hogy ez nyáron történt, s nem is pótvizsga miatt lépték át az alma mater kapuját, hanem az együttműködési szerződésben vállalt kötele­zettségeknek tettek eleget: mázoltak, festet­tek. takarítottak, de a dolog lényegéből, az iskolába járásból nem sokat von le. /3 &31 ff íl ft W* e£íy-egy iskola melle# visz ruav can vb el »az utam. némi nosztal­giával gondolok az olajtól sötét, deszkaoad- lós tanteremre, s tanítómesterem mondásai­ra, amelyek közül az egyiket feltétel nélkül elfogadtam. Tudniillik, hogy más kárán tanul az okos­Szabó Gyula kilométerre a föld mélyén J Tizenöt A föld mélyének rejtett tit­kait kutatják a szovjet geo­fizikusok. Bátor kísérletbe kezdtek nemrég. A Kola-félszi- geten és Apseron körzetében a földköpenyt elérő fúrást indítottak. Már 8 kilométer mélységből is hoztak fel kő­zetmintákat. Most a 10,5 ki­lométer, majd 15 kilométer mély szint következik. A geo­fizikusok munkáját sokban se­gíti a Szredazkabel kábelipari művek. A kábelgyár egyéb termékek mellett jelenleg 14- féle geofizikai kábelt állít elő. A föld mélyének kutatásánál, fúró- és robbantólyukakban használják azokat, valamint a geológusok részére készítik. Az üzbegisztáni kábeleket a KGST-országok, India és az arab országok is nagyra érté­kelik. A fúrások mélysége és ez­zel együtt a hőmérséklet év­ről évre nő. A kábelek és védőpáncéljuk igénybevétele pedig fokozódik. Az utóbbi öt évben a taskenti szakem­berek tökéletesítették a ká­belek konstrukcióját és gyár­tástechnológiáját. Eredményes megoldás a polietilén- és a teflonszigetelés alkalmazása, valamint a nagy kopásállósá- gú páncélzat bevezetése. így a termékek élettartama másfél- szeresére növekedett. A Kola-félszigeten folyó fúrás első, 8,2 kilométeres szakaszánál egyszerű, megnö­velt hosszúságú geofizikai ká­belt használhattak. A 10,5 kilo­méteres mélységben már új­fajta kábelre volt szükség. E kábel védőpáncélját nagy sza­kítószilárdságú acélhuzalból készítették és 250 °C-ra nö­velték a termék hőállóságát is. Ma már a 15 kilométeres mélységre szánt káliéi kifej­lesztésén dolgoznak. Taskenti mérnökök és magnyitogorszkl kohászok a páncél anyagául speciális acélt választottak. Az új konstrukció hosszú időn át állja a fúrólyuk fala okozta súrlódást, a várható 350 ®C-os hőmérsékletet és a 3000 at- moszférás nyomást. Az már most is biztos, hogy a kábel élettartama csaknem egyhar- madával nő. E kábel kereszt- metszete a hossza mentén változó lesz. Alsó részét a hő­mérséklettel és a nyomással, felső szakaszát pedig a szakí­tóerőkkel szemben teszik el- lenállóbbá. A kábel maga nem tud ké­pet adni a geológiai rétegek­ről, hanem egy speciális szon­da adatait továbbítja. Taskent! szakemberek nemrég egy szondaként is felhasználható kábelt szerkesztettek. Az új termék élettartama a koráb­biak hússzorosa. Ezzel orszá­gos szinten évi 700 ezer rube­les megtakarítás érhető el., Séta közben Béren szlovákul beszélt. Szüleit ko­rán elvesztette, a nagyanyja nevelte. — A nagyanyám jóformán holtáig a szlovák szót szerette. Bár értett magyarul. Amikor a feleségem magyarul szólt hozzá, rámosolygott, mondjad, lányom, mondjad. De csak szlovákul válaszolt. A háztáji agronómus foga- tosként kezdte valamikor a béri termelőszövetkezetben. Utána brigád vezető lett, majd elküldték pártiskolára. Amikor a környékbeli termelőszövet­kezetek úgy döntöttek, hogy közösen folytatják a gazdálko­dást, lett agronómus Járjuk a falut. Majerszki Mihály mutatja, itt ez épít házat, amott cigánycsalád húz­za a falakat. A másikba alig néhány hónapja közietek be. De ha jól számítja, még legalább nyolc-tíz lakásnak gazdája lesz a télig. Dolgosak, szorgalmasak az emberek, a falu külsején is meglátszik a gyarapodás. Igaz, van még tennivaló bőven. Járdát, utat kellene építeni, ehhez meg társadalmi munkát szervezni. Elmeséli, hogy a fia a he­tedik-nyolcadik osztályt Pesten végezte, méghozzá szlovák ál­talános iskolában. Most orvo­si műszerésznek tanul. A lá­nyával együtt gyakorolták a szlovákot, el ne felejtsék. Mi­lyen jó az, amikor Szlovákiá­ban nem tudják „eladni” áz embert... Egyszer csak felnevet. — Erről jut eszembe, ami­kor a háztáji területet mér­tük, volt velem egy héhalmi asszony Is. Csak magyarul ér­tett. Amikor itt, Béren, főként az idősebbek szlovákul vitat­ták meg velem, merre és ho­gyan is mérjük a földet, min­dig zavarban voltam. Nem győztem mondani, nehogy azt higgye, róla beszélünk. Ezek­nek az embereknek jobban megnyílik a lelkűk a szlovák szóra. Falugyűlésre készülnek ha­marosan. Az itt élő szlovák anyanyelvű lakosság választja meg küldötteit a nemzetiségi kongresszusra. Ott lesz Ma­jerszki Mihály is az összejö­vetelen. Annál is inkább, mert az elmúlt kongresszuson kép­viselte faluját. — Nagyon nagy élmény volt. Közelről hallottam-lát­tam, mennyire fontos a nem­zetiségi értékek megóvása, az anyanyelvi kultúra, a szlovák nyelviség, a hagyományok megőrzése. Mi, magunk is eb­ben a cipőben járunk. A fa­luban vannak szlovák nyelvű könyvek, újságok. Főleg a gye­rekeknek hasznos, ha forgat­ják azokat. AZTÁN A tánccsoportra te­relődik a szó. A fiatalok szí­vesen táncolnának, énekelné­nek. csak több támogatást várnak. Jelenleg Molnár Csa- báné, aki Szirdkon óvónő, ta- nítgatja a fiatalokat. Már el­határozták. hogy a falugyűlé­sen fellépnek. A ruhát min­denkinek megvárnák. Miért ne táncolnának, t énekelnének, a saját és másolt örömére. Csatai Erzsébet NÓGRÁD — 1978. szeptember 3., vasárnap 5 i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents