Nógrád. 1978. szeptember (34. évfolyam. 206-231. szám)

1978-09-24 / 226. szám

Elszakadás?

NEM. NEM A MAGÁNYOS ÖREGEMBERRŐL akarok írni, aki fényképről idézi maga e.é gyermeke arcát, akit soha nem látogat 6enki. csak születése napján érkezik a postás nefelejcsekkel telehintett dísztávirattal — ő mégis azt érzi: elfelejtették. Elszakadni a szerető szülőtől: megbocsáthatatlan. Eltávolodni a születési helytől — társadalmi jelenség. Egyik gyárunk vezetőinek születési adatait böngészem. Kiderül, hogy az emberek egy része közeli, távoli településről érkezett hozzánk. Vidéki városokból, különböző községekből, sőt egyikük — ahogy meséli — tanyárólVajon olyan egyszerű költözködések ezek? Izgatott cókmókpakolások, örömteli várakozással, nagy gyomrú teherautókkal. A tanyán született osztályvezető mezítlábas korából alig emlékszik valamire, állandóan a különböző kollégiumok képét idézi fel („Milyen reprodukció is függött a szobánk falán?”), papíron adja össze albérleteinek számát („Volt abban ágybérlet is-..”), egykori élete az ideiglenesség érzetét sugallja, számára minden átmeneti volt, néhány suta hazalátogatás között. (Most, hogy háromszobás lakásban él. magához vette anyját is, aki sámlit rak a bérház lépcsőfordulójába, arra kuporodik, úgy gubbaszt, mint odahaza a lócán, s szemével ismerős tárgyakat keresgél, hiába. A fiatal mérnök tárcájában az otthonmaradottak fényképével jár — egy barackszínű fotón a család: testvérek, rokonok, ünnepi mosollyal arcukon. Hazajár negyedévenként, apját-anyját pénzzel támogatja. Szívesen mesél a gyermekkoráról („Milyen ünnep volt nálunk a disznóölés! Én fogtam a jószág farkát, mikor leszúrta a böllér, büszke voltam rá, hogy a fülemet sem fogom be a visítás elől-..”). Azután a szavakkal a máig jutunk, a mérnök mutatóujját magasba emelve figyelmeztet, mi ment végbe lelkében, szokásaiban: otthon van most is minden disznóöléskor, de a sertés haláltusáját nem bírja végignézni, berohan a házba, hogy a visítást se hallja, családja összenéz — kinevetik.

Apróságokat, öklömnyi változásokat emlegetnek az elszakadok. Ezek már nem hajdani „falusi legény Pesten”-variáció, a neon- fénytől, villamostól, kirakattól megszédült, a forgalomban tébláboló, a kihalt mellékutcákon magányosan bóklászó vidéki siheder limonádéízű történetei. A szülőhelyükről elkerülök világa ugyanis már otthonunkban tágabbra nyílik — manapság talán a városi ember van inkább elzárva a vidéki léttől, mint fordítva.

Nagyanyám azt mondta apámnak)» mikor utoljára engedte Pest felé: „Aztán találd föl magad ott, fiam..A népmese hamuba sült pogácsával indította vándorútra hősét, s így volt ez —, ha képletesen is — még nem is olyan régen is- Ma az elmenők tudása, világlátása gyakran túltesz szüléikén — mi kísérné hát őket más mint a féltés. az aggodalom: „Vajon megállja-e helyét a fia?” Ez a kérdés-sóhaj másból fakad, mint az előbbi búcsúbuzdítás: az egyik az ösztön kapaszkodóját keresi, a másik a már megszerzett tudásra épít.

A szociológiai szakirodalom a társadalom mobilitását, az átrétegződést vizsgálva a jelen gondjaiból szemezget. Ki hagyta el a földet, kiből lett gyári munkás? Ki hagyta ott a munkapadot, ki vált értelmiségivé? Kik nem folytatták apjuk dolgát-életét? A statisztikák szerint milliónyian.

S ebből a seregből ezrek és ezrek léptek távolabb szülőhelyüktől népesebb, fejlettebb vidékre... Ennyien váltak „elszakadókká”, olyanokká, akik, ha szénakazlakat látnak, kiszállva kocsijukból orrukba szívják illatát, de a kaszát már csak néhány percig tudják tartani. •.

Az elszakadást olykor, mintha negatív folyamatként könyvelnénk el, pedig többnyire éppen, hogy nem az. A különböző akciók, irányelvek mind a munkás-, a parasztgyerekeket segítik, megkönnyítik a középiskolába, egyetemre jutásukat, hogy az életkörülményeikből adódó hátrányt behozva, kibontakoztathassák tehetségüket. Érdemes azonban elgondolkozni azon. hogy okvetlen elszakadást okoz-e a tanulás-tanultság; és azon is, hogy a „több”, a „korszerűbb” a nagyvárosba hívja-e még ma is a falun, vidéken születetteket? Egy-két évtizede egyetlen mérnök sem talált volna községi munkahelyre, ma pedig társadalmi szerződésekről hallunk, falusi értelmiségről írunk — a fejlődés tehát nemcsak a községek képét, de társadalmát is megváltoztatta.

Eldugott kis nógrádi faluban, olyan gépalkatrészeket gyártanak, eddig csak burgonyát, cukorrépát, málnát szedő asszonyok — amelyekkel, ha elmaradnak — egy másik gyárban nem tudják összerelni a gépeket. Az állami gazdaságokban, a tsz-ekben megany- nyi értelmiségi — mezőgazdasági mérnök, állatorvos, közgazdász, jogász — dolgozik, megsokszorozódott a falusi pedagógusok száma.

Változóban azért a falusi értelmiség, ösz- szetétele a megváltozott kort és társadalmat tükrözi, hiszen az elszakadok közül néhányan visszatérnek- Nem a szénaillat, nem a megszokott táj hívja őket — többségüket egyelőre inkább a kényszer. Megunván az albérletet, így látnak lehetőséget az önálló élet megteremtésére, azaz — az egzisztencia fogja őket kézén, s vezeti vissza a faluba. Persze akadnak olyanok, akik enélkül is vissza* vágynak-visszajönnek, mert úgy érzik, hogy több a lehetőség a tanultak gyümölcsözte- tésére, mint a városban. Ök sem poétalelkek, csupán a szülői házhoz jobban ragaszkodók, a községen segíteni akarók. Egyikük gépész- mérnöki diplomával dolgozik a termelőszövetkezetben. „Gyakorlat teszi a mestert” — mondja először visszatérte indokát, majd tovább sorolja az okokat: szavának súlya van a munkahelyén, tudja pontosan, mit miért csinál, látja értelmét, s érzi azt is — amit szerinte nagyobb helyen nemigen érezhet a frissen végzett —, ha holnap venné a kalapját, s elmenne, hiányozna.

NOS, EZÉRT NEM SZAKADNA ő el innét semmi pénzért. Egyszerűen azért — s ez cseppet sem hatásos poén —. mert ilyen nagyon szükség van ráT. E.

Palotási könyvbarátok

Palotásón alkotmányunk ünnepén adták át az új körzeti művelődési házat és könyvtárat. A két intézményt hamar megkedvelték a község lakói. A Mihályfi Ernő képzőművészeti hagyatékából nyílt kiállítást, nem egészen 3 hét alatt mintegy két és fél ezer

általános iskolás, termelőszövetkezeti tag és üzemi dolgozó tekintette meg. A könyvtárban augusztus 22-én kezdődött a munka, s közel száz új olvasó iratkozott be. A 9000 kötetes könyvtárnak, jelenleg 330 olvasója van, de év

végére szeretnék elérni a 350 fős létszámot. Egyébként a palotási könyvtár irányításával működik a kisbágyoni, a héhalmi és a szarvasgedei könyvtár is, ahol 6 ezer kötet könyv között válogathatnak az érdeklődők.

Évente 20 ezer új könyv

A Mezsdunarodnaja Knyiga a BNV-n

A szovjet és orosz irodalom magyarországi és a magyar írók szovjetunióbeli népszerűsítésének egyik legfontosabb orgánuma a szovjet Mezsdunarodnaja Knyiga Külkereskedelmi Egyesülés. Érthető, hogy a BNV-n is hagyományosan megjelenő kiállító, s hogy a hazai vásárlátogatók érdeklődve tanulmányozzák a vitrinekben elhelyezett könyveketAlexandr Trefilov, a Mezs- k'nyiga bemutató igazgatója a következőket mondta:

600 könyvet, 100 újságot és folyóiratot, valamint hanglemezeket, bélyeggyűjtemé- n veket mutat be egyesülésünk ezen a vásáron. A szovjet exportnak ez az ága jól ismert a testvéri szocialista országokban.

Sikeres együttműködést

folvtatunk a kultúra külkereskedelmi és a könyvterjesztő. valamint a művelt nép vállalatokkal és a filatéliával.

A Mezsdunarodnaja Knyiga jelenleg 130 ország több, mint 1000 cégével és szervezetével tart fenn kereskedelmi kapcsolatot. Partnereink,

évente több mint 20 ezer új könyvet és 3 ezer rendszeresen megjelenő kiadványt (periodikát) ajánl. Az egyesülés kiadványaiból bemutatót tart, az őszi BNV-n Marx, Engels,

Lenin művei nyitják a kiállítástA központi kiállítótablón Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke válogatott cikkeit és műveit mutatjuk be. Beszédeivel és elméleti munkáival együtt bemutatásra került két visszaemlékezése is, a Kis Föld és az Újjászületés.

A 230 szovjet kiadóvállalat könyvtermésének jelentős része szépirodalom. Ebben a tárlóban az orosz irodalom klasz- szikusai, — Puskin, Csehov, Turgenyev, Dosztojevszkij, Gogol és Lev Tolsztoj — műveit mutatják be.

A tárlókban gazdag bemutatóját láthatjuk a modern szovjet irodalomnak. Ezt So- lohov, Szimonov, Proszkurin, Raszputyin, Bondarjev, Trifonov, Csakovszkij és más, a Szovjetunióban és külföldön egyaránt népszerű írók művei képviselik.

A szovjet irodalom iránti érdeklődés Magyarországon évről évre növekszik- Erre jellemző, hogy az utóbbi 2 évben az egyesülés Magyarországra irányuló exportja 46,5 százalékkal növekedett. A Mezsdunarodnaja Knyiga igyekszik kielégíteni a szovjet emberek érdeklődését, a magyar irodalom iránt, magyar klasszikusokat és modern írókat mutat be rendszeresen.

A szovjet olvasók hatalmas tábora a magyar irodalommal természetesen fordításokon keresztül ismekedik meg. 1946- tól a Szovjetunióban magyar szerzőknek több mint ezer műve jelent meg, mintegy 40 millió példányban, a szovjet népek és nemzetiségek különböző nyelvein. A szovjet olvasók előtt jól ismertek Petőfi Sándor, Zalka Máté, Illés Béla,' Hidas Antal és más szerzők müvei. A közeljövőben jelenik meg a Magyar Irodalom Könyvtára 15 kötetben.

Sok könyvet bocsát ki magyar nyelven a Kárpáti Könyvkiadó, amely szoros kapcsolatban áll a magyar Kossuth, Gondolat, Európa és Móra Ferenc Kiadókkal.

Sikeresen fejlődik az együttI Kell-e bultúrház Jobbágyinak ?

Szokatlanul, hűvös, csípős szél sepergeti a jobbágyi utcát- Esővel fenyegető, acélkék fellegeket, kerget ide, a Hársas-hegy alá.

A községi könyvtár zárva. Egyszerre érkezünk ajtajához egy idősebb férfival, aki — mint elmondta — tornaórát jött tartani. Jobbágyiban ugyanis egy épületben található a könyvtár és az iskolai tornaterem. A könyvtár vezetője átruccant a közeli KAJÜ-klubba, a néphadsereg polgári védelmének közművelődési intézményébe. A földszinti tágas társalgóban pingpongozik éppen az ottani könyvtárossal, Antalóczy Gabriellával. Szívesen ülnek le beszélgetni a váratlan jövevénnyel.

— Augusztus elejétől dolgozom a községi könyvtár vezetőjeként — mondja Molnár Ernő, aki az idén érettségizett, s Apcról jár Jobbágyiba- — Csak ebben az évben én vagyok a harmadik. Közvetlen elődöm szülési szabadságra ment.

— Mennyire látogatott a könyvtár?

— 213 olvasóm van, ennek körülbelül 40 százaléka általános iskolás gyerek. Ami azt illeti, nem vagyok elégedett ezzel az olvasói létszámmal. A lakosság arányához viszonyítva, több lehetne.

A KAJÜ-klub könyvtárosa, Antalóczy Gabriella sem elégedett. Sőt, ahogyan sorolja a könyvtári mutatókat, neki még több oka van a nyugtalanságra- A tavalyi 106 felnőttolvasóval szemben eddig mindössze 63-at, a‘ 98 gyermekolvasóval szemben 88-at tart nyilván.

— Sajnos, többen elfelejtenek beiratkozni — panaszolja. — Pedig általában, ha találkozunk, sosem mulasztom el, hogy fel ne hívjam a figyelmüket az embereknek, mégsincs eredménye.

Pedig, szép, hangulatos a klub könyvtára. Négyezer kötete ezerrel kevesebb a községinél, viszont a működési körülményei sokkal kedvezőbbek. Itt egy külön helyiségben olvasni is lehet, átlapozni az újságokat, folyóiratokat.

Az irodában a klub újdonsült vezetője, Lovas Tibor rövid megbeszélést tart Vitánis Miklós alezredessel, aki ugyancsak felelős az itt folyó közművelődési tevékenységért— Speciális igényeket elégít ki a klubunk — magyarázza az alezredes. — Elsősorban a mi üzemünk dolgozóinak, családtagjainak kívánságát elégítjük ki, s csak másodsorban tartjuk feladatunknak a község lakossága kérésének teljesítését. Bizonyos esetekben tehát nyitva állunk mindenki számára. Példaként említműködés'nek olyan formája, mint a közös könyvkiadás. Az utóbbi 2 évben több mint 70 olyan könyv jelent meg, amelyet szovjet és magyar kiadók közösen gondoztak.

A közösen megjelentetett könyvek közül a kiállítás látogatói láthatják a Kézfogás című gyűjteményes kötetet. Ez az első kísérlet, hogy az orosz és a magyar szó mestereit egy kötetben olvassuk. A kötetet a Nagy Októberi Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére állították összeA kiállításon egyes tárlóink a szovjet tudomány és technika magas szintű fejlettségét tükröző szakirodalmat mutatják be. A tudomány és technika legkülönbözőbb ágazatainak szakemberei itt az őket érdeklő irodalommal találkozhatnak. Azok, akik ismereteiket bővíteni kívánják, vagy az orosz nyelvet tanulmányozni, egy sor tankönyvben, szótárban és társalgási zseb- könyvben válogathatnak. A képzőművészet magyar barátainak érdeklődését minden bizonnyal felkelti a szovjet kiadók számos albuma. Például a Reneszánsz Művészete, az Ermitázs, a Francia Festészet, Tizián, az Orosz Művészet, M. Szarján, a Szovjet Művészet, a Tretyakov Képtárban című albumok.

hetem a nemrégiben rendezett Kovács Kati-estet. Ezen részt vehettek a község lakói is. A filmvetítésekre pedig, mivel a falunak nincs, külön mozija, minden alkalommal eljöhetnekLovas Tibor az idén végezte el a nyíregyházi tanárképző főiskolát. Augusztus elsejétől * dolgozik klub- * vezetőként. Sokat nem tud mondani eddig végzett munkájáról, inkább csak a terveiről. Azt szeretné, ha rendszeres művelődési alkalmak teremtésével, minél több ember érdeklődését tudná felkelteni a klub rendezvényei iránt, minél több ember elismerését, elégedettségét kiváltani.

— Feleségem a helybeli általános iskolában tanít — meséli —, s részben az ő révén sikerült jó kapcsolatot kialakítanom az iskolával. Különböző rendezvények alkalmával kölcsönösen tájékoztatjuk egymást és számítunk a másik részvételére. Ez alatt a másfél hónap alatt, amióta népművelőként tevékenykedem, úgy tapasztaltam, hogy ez a munka nem áll távol a pe- gógusétól, s tanári képzettségemet jól tudom hasznosítani. Ettől eltekintve, amikor elfogadtam ezt az állást, vállaltam, hogy elvégzem a népművelésszakot.

A jobbágyi könyvtárnak három év alatt öt vezetője volt. E gyors változásokról kérdezzük Bukta Jánosnét, a községi tanács elnökét.

— A fluktuáció sajnos komoly gondunk, — mondja az elnökasszony. —Részben akadálya az eredményesebb munkának. Az elmúlt évek könyvtárvezetőinek többsége főállásban dolgozott, de egyik sem volt szakképzett- Egy idő után belefáradtak a munkába. Ügy érezték, hogy nem felel meg elképzeléseiknek. Az egyik péládul, művészhajlamú lévén, elment Budapestre. A másik rövidesen

jobb munkahelyet talált magának. Tavasszal sikerült egy talpraesett fiatalasz- szonyt találnunk, aki vál* lalta, hogy elvégzi a népművelési szakot, de pár hónap után ő is leköszönt, mir vei anyai örömök elé néz. A mostani könyvtárvezető ügyes fiatalember, jól beilleszkedett az új környezetbe.

— Mit tud csinálni a községben lakók kulturális igényeinek kielégítéséért?

— A könyvtári kölcsönzésen kívül semmit. Nincsenek meg a tárgyi feltételek- Csupán egyetlen helyisé* günk van.

— Változás nem várható?

— Hét évvél ezelőtt fogadták el a község rendezési tervét, abban szerepelt — szemben az iskolával —- egy művelődési ház építése, de a terv nem valósult meg. Ahogyan én tudom, azért, nem, mert közben felépült, a KAJÜ-klub. A községrendezési terv ugyan még érvényes ma is. de most folyik a felülvizsgálata, nem tudom, milyen döntés születik majd a kulturház ügyében.

Jobbágyiban két és fél ezer ember lakik. Közel egyötödük él az úgynevezett telepen; ők a néphadsereg alkalmazottai, illetve az alkalmazottak családtagjai. A KAJÜ-klub elsősorban az ő számukra szervezi a kulturális rendezvényeket- De és ez itt természetes törekvése mindenkinek — időnként lehetővé teszi a részvételt mások számára is. A lakosság zöme tehát csak alkalmanként jut hozzá műsoros rendezvényhez, kiscsoportokban, öntevékeny művészeti csoportokban viszont egyáltalán nem tevékenykedhet, mert a községben nincs hely az ilyenfajta társas összejövetelekre.

Ezek után aligha lehet kérdéses, az 1971*ben kialakított rendezési tervben szereplő kultúrház sorsa. Az intézményre — kétezer ember érdekében — szükség van.

Sulyok László

BOGÁNCS. (Révész Napsugár rajza)

NÓGRAD - 1978. szeptember 24., vasárnap 7