Nógrád. 1978. szeptember (34. évfolyam. 206-231. szám)

1978-09-24 / 226. szám

Kádár János, az MSZMP KB első titkára fogadta a nem hivatalos látogatáson hazánk­ban tartózkodó dr. Bruno Kreiskyt, az Osztrák Köztársaság szövetségi kancellárját. Je­len volt Lázár György, a Minisztertanács elnöke. Az algériai lakás- és építésügyi miniszter sajtótájékoztatója Sikeresen vesz részt az al­gériai városfejlesztésben és iparbővítésben a magyar épí­tőipar, amely az elmúlt 10— 15 évben jó hírnevet szerzett eooen az afrikai országban. A munka eredményeit Abdel Madjid Aouchiche, Algéria lakás- és építésügyi miniszte­re —, aki hazánkban a két or­szág építőipara közötti együttműködésről tárgyalt — szombaton a Hilton Szállóban ismertette az újságírókkal. A miniszter magyarorszá­gi tárgyalásain — mint el­mondotta — javaslatot ter­jesztett elő a magyar építő­ipari vállalatoknak az algériai lakásépítésben való nagyará­nyú foglalkoztatására. 1979- ben kezdődik az afrikai or­szág eddigi legnagyobb la­kásépítési programja, amely­nek során 140 000 lakás át­adását tervezik. Az épüle­tek tervezésénél, illetve a közvetlen kivitelezéseknél lehetőség van a magyar épí­tők, tervezők szakmai tapasz­talatainak kamatoztatására, annál is inkább, mert az ed­digi magyar tervdokumentá­ciók a gyakorlatban bevál­tották a hozzájuk fűzött re­ményeket, s az algériai szak­emberek örömmel vennék és bizalommal fogadnák az újabb magyar részvételt. Az ipari építkezésekben való részvételre szintén lehetőség kínálkozik, ezt későbbiekben megkötött kétoldalú megálla­podás szabályozza majd. A miniszter rámutatott: a két minisztérium közötti együttműködés —, amelyről megállapodást írtak alá — lehetővé teszi az algériai szak­emberek mag írországi to­vábbképzését és a magyar építési tervek algériai adap­tálását. Abdel Madjid Aouchiche miniszter szombaton eluta­zott Budapestről. Addisz Abeba-i nyilatkozat Addisz Abebában közzétették annak a nyilatkozatnak a tel­jes szövegét, amelyet az af­rikai arab népeknek az im­perializmus és a reakció el­leni harcával vállalt szolida­ritás nemzetközi konferenci­ája fogadott el. — A szocializmus és a nemzeti felszabadító mozga­lom erőinek egysége — álla­pítja meg a nyilatkozat — napjainkban a világfejlődés és a haladás döntő tényezőjé­vé vált. Az Addib Abeba-i konfe­rencia résztvevői hangsúlyoz­ták, hogy az imperializmus a helyi reakcióra támaszkodva igyekszik megakadályozni az arab és az afrikai népek ha­ladását a nemzeti független­ség, a társadalmi fejlődés és a nemzetközi szolidaritás út­ján, s hogy minden eszköz­zel igyekszik megoltalmazni a dél-afrikai fajüldöző rend­szereket. A kínai vezetés álláspont­ját vizsgálva, a nyilatkozat felháborodással állapította meg, hogy Kína olyan reak­ciós, imperialista és fasiszta rendszerekkel működik együtt, mint Chile, az Afrika déli részén működő fehér rezsi- mek és Izrael. A nyilatkozat elítéli a kínai vezetők közre­működését az Angola és Etió­pia elleni agresszióban és Kí­nának a szocialista Vietnam elleni soviniszta, expanzionis- ta politikáját. A konferencia résztvevői elkötelezték magukat a dél­afrikai és a rhodesiai fajüldö­zők elleni harc folytatása mel­lett, s elítélték azokat a nyu­gati imperialista hatalmakat, amelyek megpróbálják ki­erőszakolni Zimbabwe és Namíbia problémájának neo- kolonista megoldását. Az Addisz Abeba-i nyilatko­zat köszönti a szocialista Etiópia győzelmét, testvéri üdvözletét küldi a palesztinai arab népnek, elítéli az arab— izraeli konfliktus különtár- gyalások útján való rendezé­sével kapcsolatos alkudozá­sokat, s mély meggyőződését fejezi ki, hogy az el nem kö­telezett országok jövő évre tervezett havannai csúcsta­lálkozója teljes sikert hoz. Egy politikai gyilkossás; margójára A Letelier-ügy A chilei főváros, Santiago Barrio Alto nevű előkelő ne­gyedében, az Avenida Prince of Wales egyik villájának ka­puja előtt állandóan négy tit­kosrendőr őrködik. Mögöt­tük a rövidre nyírt füvön géppisztolyos katonák. A ház tulajdonosára, az 55 éves Ma­nuel Contreras tábornokra, Chile rettegett titkosrendőrsé­gének egykori főnökére vi­gyáznak, aki házi őrizetben van. Két közvetlen munkatársa, Pedro Espinoza Bravo ve­zérőrnagy, a DINA egykori szervezési főnöke és Armando Femández Larios kapitány már koránt sincs ilyen kénye­lemben: nem hagyhatják el az ország déli kikötővárosa, a hideg Punta Arenas katonai kórházát A tisztek szintén há­zi őrizetben vannak, mert egy amerikai államügyész ki­adatásukat kérte, Chile egy­kori washingtoni nagykövete, később külügy- és honvédel­mi mitiisztere, Orlando Lete- lier és titkárnője, Ronni Mof- fit meggyilkolására való fel- bujtás gyanúja miatt .,A meg nem nevezett főbű­nös azonban — érvel a The Miami Herald című amerikai napilap — a chilei államfő, Augusto Pinochet tábornok maga.” Amennyiben ugyan­is a Cóntreras elleni vádak beigazolódnak, az ügyről köz­vetlen főnökének, Pinochet­nek is tudnia kellett- A Pro- cesso című mexikói politikai magazin már a juntafőnök bu­kását is megjósolja: „A bom­ba, amely két éve Washing­tonban robbant, a távoli San- tiagóban kiválthatja a Pino- chet-korszak végét.” A bomba 1976. szeptember 21-én robbant Letelier autó­ja alatt A gyilkosság ügyében Eugene Propper államügyész indított nyomozást. Letelier egykori munkatársai hangoz­tatták, hogy a gyilkosság a chilei junta parancsára tör­tént. Azt is elmondottak, hogy a chilei titkosrendőrség, a DINA szorosan együttműkö­dik a Miamiban székelő szél­sőjobboldali kubai emigráns szervezetekkel- A nyomozás igazolta a feltevéseket. Mi is történt? Két hónappal a merénylet előtt két chilei állampolgár a paraquayi ame­rikai nagykövettől diplomata­vízumot kért. A nagykövet elutasította a kérést. Kereken egy hónap múlva ugyanez a két személy a chilei amerikai nagykövetségen megkapta a beutazási engedélyt, minthogy, az ügyben a chilei külügymi­niszter telefonon interveni­ált. A vízumok Williams Ro­se és Romeral Jara névre szól­tak. Az amerikai vizsgálóbíró 1977- szeptemberében kérdést intézett a chilei hatóságokhoz, a két férfi személyazonosságá­ra vonatkozólag. A kérdésre csak amerikai nyomásra, hét­hónapos késéssel érkezett vá­lasz. Kiderült, hogy az állító­lagos Romeral nem más mint Larios chilei százados, Williams Rose pedig az ame­rikai állampolgár, Michael Townley-vel azonos, aki húsz éve él Chilében. Az amerikai államügyész ezt követően Townley kiadatá­sát követelte- Towhley elein­te bizakodott, hogy a chilei hatóságok, akiknek olyan nagy szolgálatot tett; nem adják ki. Mikor azonban ez mégis megtörtént, bosszút for­ralt. Koronatanúként jelent­kezett az államügyésznél és beszélt. Elmondta, hogy az Allende-kormány idején, Mi­amiba menekült, ahol felvette a kapcsolatot az emigráns, ku­baiakkal. 1974. elején vissza­rendelték Santiagóba, közvet­2 NOGRAD - 1978. szeptembei 24., vasárnap A hét 3 kérdés© A hét elején összeült az ENSZ közgyűlése. Az ülés­szak munkája elé várakozás­sal tekint a világ: milyen konkrét eredményeket hoz­hat az immár 150 állam kül­dötteinek a tanácskozása? Pham Van Dong v vietnami kormányfő sorra végigjárja a délkelet-ázsiai térség álla­mait, s a Csendes-óceánnak Vietnamhoz földrajzilag kö­zel álló szigetországait. Sike­rül-e normalizálnia Vietnam­nak az ASEAN tagjaival a kapcsolatait? A múlt hét végére befeje­ződött 13 napos alkudozás után a Camp David-i találko­zó. Miben lehet összegezni a megállapodás világvisszhang­ját? Milyen konkrét eredmé­nyeket hozhat az ENSZ- közgyűlésen az immár 150 állam küldötteinek a ta­nácskozása? December második feléig üléseznek New Yorkban, a sokat emlegetett üvegpalotá­ban az ENSZ tagállamainak küldöttei. Az első hetekben számos ország képviseletében külügyminisztere foglal he­lyet a közgyűlési terem pad­soraiban. Az első konkrét eredményeket éppen az hoz­hatja meg, hogy a közgyűlé­sen a külügyminiszterek külön is találkozhatnak egymással. A legfontosabb minden bi­zonnyal a Gromiko—Vance megbeszélés lesz, amelyre szeptember 27-én és 28-án kerül sor New Yorkban, (a SALT-megállapodásról és a szovjet—amerikai viszony más kérdéseiről lesz szó köztük). Ezt követően alkalom nyíl­hat arra, hogy Gromiko Wa­shingtonba, a Fehér Házba is ellátogasson. Minden bizonnyal a nicara- guai dráma éppúgy szóba kerül az ENSZ közgyűlésének szónoki emelvényén, meg a fo­lyosói eszmecseréken, mint a namíbiai helyzet, a libano­ni, s általában a közel-keleti problémakör, s ezekben a kér­désekben jelentős állásfogla­lásokra kerülhet sor. Továbbra is napirenden szerepelnek a leszerelés elvi és gyakorlati részletei, ezen­kívül a közgyűlési viták elő­terében ott lesznek a fejlő­dő országok aggodalmai, ne­hézségei, igényei. Az ENSZ-közgyűlés első he­teiben az úgynevezett általá­lenül Contreras tábornok pa­rancsnoksága alá’ 1976. szep­temberében Williams Rose fe­dőnévvel, közvetlen főnöke, Larios százados társaságában, az Egyesült Államokba uta­zott, ahol ismét kapcsolatba léptek az emigráns kubaiakkal. Aztán az úgynevezett Bri­gade 2506 tagjaival, Virgilio Pazzal és Jósé Suárezzel együtt Washingtonba alkat­részeket vásároltak. Elkészí­tették a bombát és azt Letelier autójához rögzítették. Ezt kö­vetően Townley felhívta fe­leségét Santiagóban és kérte, közölje Pedro Espinoza DINA- ezredessel, hogy a megbízatást teljesítette. Két nappal a me­rénylet után visszatért San­tiagóba. E vallomás alapján adta ki Propper amerikai államügyész az elfogató parancsot a négy kubai emigráns és a három chilei katonatiszt ellen­Most Contreras tábornok bizakodik, s talán nem is alaptalanul. A Spiegel című nyugatnémet lap értesülése szerint a tábornok április elején 14 kézitáskával Punta Arenas kikötővárosba utazott. A tás­kák feltehetően a DINA kor­szakából való aktákat tartal­mazták. A csomagokat a Ba­denstein nevű nyugatnémet hajóra vitték, amely április 20-án Európába indult. A ha- ióstársaság egyelőre tagadja, hogy a szállítmányt felvette. Gáti István nos vita lehetőséget ad egy időszerű világkép megrajzo­lásához: úgyszólván minden állam megnyilatkozik a leg­fontosabb kérdésekről. Lesz mód összehasonlításra az el­múlt években elhangzottak és a különböző államok kép­viselői által ma elmondottak egybevetésére. Természetesen a legfonto­sabbak a világszervezet leg­magasabb fóruma elé terjesz­tett konkrét javaslatok és ezek vitái, a sorsukról döntő sza­vazások lesznek. A megannyi kezdeményezésből példának egy: a Szovjetunió az atom­fegyverrel nem rendelkező államok biztonságának sza­vatolására nemzetközi kon­venció megkötését javasolta. Sikerül-e normalizálnia az ASEAN-államokkal kapcsolatait Vietnamnak? Előbb betűszó-magyarázat: az ASEAN a délkelet-ázsiai térség államainak új szerveze­tét jelöli. A SEA betűk utal­nak a résztvevő országok földrajzi elhelyezkedésére. Nem nehéz felfedezni a SEATO-ban is ezeket a betű­ket. Ez pedig a régi, a gya­korlatilag megbukottnak te­kinthető, tegnap és ma egy­formán imperialista célokat szolgáló koalíciónak az elne­vezése. A SEATO (a délke­let-ázsiai NATO) annak ide­jén különösen azzal járatta le magát, hogy teljes mérték­ben támogatta az amerikaiak vietnami agresszióját. Tagjai többségükben jelképes, vagy tényleges katonai egységek­kel maguk is részt vettek a vietnami nép elleni háború­ban. S most az ASEAN új cé­gére mögött azok is megtalál­hatók, akik a múltban a SEATO zászlaja alatt sorakoz­tak fel. Még azt is érdemee emléke­zetünkbe idézni, hogy a SEATO valaha nemcsak a Szovjetunió — és mondjuk Vietnam — ellen, hanem a Kínai Népköztársaság ellen is fenyegetést jelentett A pekingi vezetők a 70-es évek elején viszont már szoros kap­csolatokat teremtettek előző ellenségeikkel — még azon az áron is hogy Indonéziától Thaiföldig mindenütt le­mondtak a délkelet-ázsiai tér­ségben a felszabadító népi mozgalmak támogatásáról... A Vietnami Szocialista Köztársaság is „nyit” most délkelet-ázsiai közelebbi és -távolabbi szomszédai irá­nyában. Ez természetes szük­ségesség: Vietnamnak a hábo­rús szenvedések, pusztulás után békére van szüksége az újjáépítéshez és széles körű nemzetközi kapcsolatokra, hogy méltón tölthesse be po­zitív szerepét a Csendes-óce­án térségében, Pham Van Dong miniszterelnök ered­ményesen látogatja végig Délkelet-Ázsia országait, Thaiföld után a Fülöp-szigete- ken járt, majd pedig Indo­néziában, mindenütt hangsú­lyozva, hogy az együttműkö­dés erősítése hozzájárul a térség stabilitásához, béké­jéhez­Miben lehet összegezni a Camp David-i megálla­podás világvisszhangját? Amerikában és a Camp Da- vid-i hármas találkozó má­sik két résztvevőjének orszá­gában, Egyiptomban és Izra­elben egyformán világtörté­nelminek minősítették a meg­állapodást. ennek alapján az­tán igyekeztek Carter, Szadat és Begin államférfiúi nagy­ságát egekig magasztalni. Az USA közvélemény-kutatási in­tézetei például siettek nyom­ban közölni,- hogy az elnök népszerűségi mutatója fel­szökött... Már a megállapodás utáni első három nap elteltével be­bizonyosodott, hogy ez a cso­da is három napig tartott.' Egyre-másra jöttek a hírek az értelmezési különbségekről, szólaltak meg hírmagyarázók, akik felhívták a figyelmet a megállapodás hiányosságaira Kezdve azon, hogy Camp Da- vidben szándékosan túltették magukat a résztvevők az egyik legérzékenyebb kérdés, Jeruzsálem sorsának meg­vitatásán, egészen odáig, hogy a palesztinok nélkül a palesz­tin önrendelkezésről dönte­ni nem lehet- (Begin kijelen­tette, hogy a hivatalos do­kumentumokban a „palesztin” szó használatába sem menne bele, ő csak „Izrael földjének arabjairól” hajlandó beszél­ni.) Rómában, Párizsban fenn­tartásokat hangoztattak.’ Washington szövetségesei közül csak Londonban mu­tattak lelkesedést a Camp David-i eredmény láttán. Az arab világban Szaúd- Arébia — híven Amerikáhoa fűződő szoros kapcsolatai­hoz — többé-kevésbé hajlandó támogatni Cartert és Szadatot, de — ezt kellett Vance kül­ügyminiszternek elkönyvel­nie a szaúd-arábiai főváros­ban volt tárgyalásai során — Rajádban legalábbis Je. ruzsálem sorsa miatt aggodal­makat is hangoztattak. Husz- szein király még több tartóz­kodást és ellenkezést tanú­sított. Az úgynevezett „Szi­lárdság Frontja” természetesen egészen határozottan elutasí­totta a Camp David-i alkut és a szadati megalkuvást. Világszerte nagy figyelmet keltett, amit Leonyid Brezs- nyev bakui beszédében mon­dott a közel-keleti rendezésről: csak látszatrendezést hozhat­nak az olyan kísérletek, ame­lyek kizárják az érdekeltek egy részét a megoldásból. Pálfy József Brezsnyev hazautazott Moszkvába Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke szom­baton Bakuból hazautazott Moszkvába. A pályaudvarra vezető út mentén a város la­kóinak tízezrei búcsúztatták. Mint ismeretes,' Leonyid Brezsnyev Bakuban azon az ünnepségen vett részt, ame­lyen az Azerbajdzsán SZSZK fővárosának átnyújtották a Szovjetunió legmagasabb ki­tüntetését, a Lenin-rendet. , Elutazott az NDK ügyészküldöttsége A Német Demokratikus Köz­társaság ügyészi küldöttsége — amely dr. Josef Streit leg­főbb ügyész vezetésével tar­tózkodott hazánkban — szom­baton elutazott Budapestről. A küldöttség megismerke­dett a magyar ügyészi szer­vezet legfontosabb felada­taival, a törvényesség bizto­sítására és a törvénysértések megelőzésére irányuló ügyé­szi tevékenységgel, a bűnözés helyzetével és társadalmi, gaz­dasági összefüggéseivel’ A két ország ügyészi szervei között hasznos eszmecsere alakult ki az együttműködés további erősítéséről.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents