Nógrád. 1978. szeptember (34. évfolyam. 206-231. szám)
1978-09-23 / 225. szám
IV*fele io« a köpenyen Város és főiskola „Apám mellett szerettem meg...” Csendes, hétköznapi délelőtt Bujákon, a Cserhátgyöngye kisvendéglőben. A pult mögött csinos fiatalasszony szolgálja ki a néhány fröcs- csöt, a hűsítőket. Ö a csapos; a Szirák és Vidéke ÁFÉSZ ifjúsági bizottságának a titkára; a helyi szakszervezeti bizalmi. Munkájáról, hivatásáról szót váltani a sarokasztalhoz telepszünk★ Halk szavú, csöndes beszédű, szerény asszony. Akárcsak a köpenyére hímzett apró virág, a kék nefelejcs. — Nyolc éve dolgozom a szövetkezetnél — kezdi vallomását a huszonkét éves fiatalasszony. — Itt voltam tanuló is a Cserhátgyöngye előtt, az ABC-áruházban alkalmaztak. Sándor Józsefné nem vélet. lenül választotta élete hivatásául a kereskedelmet és a vendéglátást, ez derül ki szavaiból: — Ha úgy tetszik, családi • hagyomány. Apám üzletveze. tő volt, és én mindig ott lá- batlankodtam körülötte. Mindig sokat dolgozott, haza hozta a papírmunkát, én meg segítettem neki- Ügy belejöttem, hogy rövidesen már a tablókészítés sem okozott gondot. Bejártam az üzletbe is segíteni. a kiszolgálás mellett ott megtanultam még az áruátvételt is. Beszélgetésünk alatt lopva a söntés felé tekint. Szemében látom, hogy azt ellenőrzi: rendben van-e minden, tartják-e a helyét. Semmi hiba, helyettesítik, a kiszolgálás zavartalan. — Délben van több dolgunk, amikor az ebédet szolgáljuk fel — mondja megnyugodva. — Nagyobb munkára — és természetesen több türelemre is — a hét végeken meg a fizetésnapokon van szükség, ekkor ugrásszerűen megnő a forgalom- Ilyenkor, bizony elkelne még egy személy és a főnök is oda áll a pult mögé. — Gondolom, ilyenkor duhaj ember is megfordul az üzletben. Hogyan bír velük a csaposnő? — Bejön, persze, hogy bejön ilyen alkalommal részeg ember is. Az az elvem, hogy mindént el lehet intézni, szép csendesen, a „leszerelés” nem okoz különösebb gondot. Ehhez hozzásegít, hogy nehezen jövök ki a sodromból. Türelmes vagyok, mert szeretem a szakmámat. Sándor Józsefné, a társadalmi munkától sem tartja távol magát- Az ifjúsági bizottság münkájáról például —amelynek titkára — a következőket mondja: — Munkánk egyik részét a sportolási és szórakozási lehetőségek megteremtése adja, fo'ntos szerepet töltünk be az érdekvédelmi feladatok ellátásával. Ugyancsak szerepünk van a tanulók szervezésében. Ezzel azonban nem ér véget ez a teendő, hiszen a tanulók munkáját folyamatosan figyelemmel kísérjük, arra is van gondunk, hogy a már szakképzett dolgozók miként segítik tapasztalataikkal a tanulókat. — Mennyire partnere az ifjúsági bizottság az ÁFÉSZ igazgatóságának ? — Az utóbbi időben különösen előtérbe került, megnövekedett az ifjúsági bizottság szerepe. Azt mondhatom, hogy az ÁFÉSZ vezetősége a fontos kérdésekben — különösen a fiatalokat érintő ügyekben — számít rá'nk, kikérik a véleményünket. — Az ÁFÉSZ sziráki központjában hallottam, hogy egyéb megbízatása is van. — Igen, a bujáki szövetkezeti dolgozók szakszervezeti bizalmija vagyok- Ez is sok munkát ad — hiszen nemcsak a tagsági díj beszedéséről van .szó —, mégis szívesen csinálom. Csak egy a baj: elég nagy a falu és igen sok alkalommal mindén sarkába el kell mennem. Nem mondja, de tudom: nem sajnálja a fáradságot, mert a társaiért és a szövetkezetért teszi azt, amit tesz. Azért a szövetkezetért, amelyhez több szál is fűzi a családot. —n— Lelkiismereti szolgálat Sári néni vigasztalhatatlan. Férjhez ment a gondozója, s az ember megtiltotta, hogy cselekedjen- Keres ő annyit, harsogja férfigőggel utcaszer- te, hogy ne kelljen házhoz járni az asszonyának. Különben is, sokra mennének azzal a hétszáz forinttal, amit a tanácsnál havonta az öregasszony gondozásáért kifizetnek. Ismerős okoskodás, önmagam szinte naponta találkoztam ehhez hasonlóval. Barátom felesége szervező, házi szociális gondozónő, szóval az a valaki az egészségügyi osztályon, aki valamilyen módon gondozót kerít a magatehetetlen öregeknek. Van egy motorja. s azzal jóformán egész nap úton van. Bizony, sok hiábavaló kilométert hagy maga mögött, mert hát nem könnyű a szervezés. Nem valami vonzó dolog az öregek istápolása. pedig vannak szép számmal- A legújabb statisztika tanúbizonysága szerint a nyugdíjasok száma megközelíti a kétmilliót. Csaknem minden ötödik állampolgár túl van a munkáséletén! Persze öreg ember, akár a középkorú vagy a nagyon fiatal, sokféle van. Legtöbb a derék. akin meg se látszik, hogy leszokott esténként a vekker felhúzásáról, vagv ha mégse, hát „továbbszolgál” ráér még az öregséggel, „aki dolgozik, az nem ér rá betegeskedni”. Aztán vannak czép számmal, akiknek elegük volt, éppén annyit dolgoztak, amennyi megadatott nekik, pihennének. Megvan a házuk vagy a lakásuk, valamilyen hobbyjuk, néhány cimbora az iskolából, műhelyből vagy éppenséggel a katonaságtól. A gyerek se lakik messze, nem múlik el hét. hogy át ne ugrana asz- szonyostul, unokástul, de ha nem jönnék valamiért, akkor is elvannak valahogy. Ilyen felhőtlen lenne az öregség manapság? Nem egészen. és főleg nem mindenkinek- Sok magára hagyott, teljesen egyedül élő. sorsát egyik napról a másikra tengető öregember van az országban. Olyan is, akinek van közeli hozzátartozója, de félé se néz, vagy aki olyan egyedül él. akár a kisujja. A vér szerinti rokonon legfeljebb a gondozási díj hajtható be, egyéb felelősséggel nem tartozik. Csak a lelkiismeret törvénye kötelezné... A házi szociális gondozás társadalmunk talán legemberségesebb vívmánya bár e lélekemelő tevékenység ma még nem vívta ki igazi társadalmi rangját. Kevés a gondozó, s a szükségesnél is több kellene- Hogy Sári néninek egyik napról a másikra legyen pártfogója. aki nem kizárólag jövedelemkiegészítésnek tekint ti a vele eltöltött perceket. Mert a házi szociális gondoskodás nem csupán takarításból, bevásárlásból. gyújtós- vágásból, konzervfelmele- gítés-ből áll. Mindez csak életben tartja az öregeket, akiknek jóformán a gondozójuk jelenti az egyetlen társaságot, a külvilágot, híreivel- eseményeivel, az emberi szót, ami éltetheti őket. Hogy ne haljanak meg amíg élnek. Tovább kell gondolni az öregvédelmet, hiszen csak az első lépést tettük meg. s annyi bizonyos, hogy jó úton járunk. Mindenekelőtt társadalmibbá kell szélesíteni, hogy ne csak a szerencsésebbek részesüljenek gondozásban. Hogy ne csak alacsony nyugdíjú nénikék, akik hamarosan maguk is segítségre szorulnak, vállalják javarészt ezt a jószolgálati küldetést. Több főfoglalkozású gondozónő kellene akik napi nyolc órában újra és újra végiglátogatják az öregeket. Többet vállalhatnának magukra a népfrontszervezetek, s mindenekelőtt a fiatalok. De nem kampányszerűen, ahogy egy-egy akciót, hanem elkötelezetten, nap mint nap, tenni kell. Mindenkinek nem jut hely a szociális otthonban, az öregek napközijében. s különben is van akit erővel sem lehetne beutalni: ragaszkodik a magáéhoz, a megszokott környezetéhez. Fogadjuk el olyannak őket, amilyenek, s ne várjuk, el, hogy töredékéletükkel ők alkalmazkodjanak hozzánk. Lelkiismereti szolgálat ez igazából, nagyobb tisztességet és szebb nevet is érdemelne. Kertész Péter Melyik úton 7 Megyénk egyetlen felsőoktatási intézménye, a Pénzügyi - és Számviteli Főiskola salgótarjáni tagozata az idén a hetedik életévébe lépett, ösz- szességében nehéz lenne meghatározni, az eltelt időszak alatt a megyeszékhely szellemi életében mennyire érződik jelenlétük, miként segítik a hasonló feladatokkal birkózókat, az iskolából kikerülők milyen rendű-rangú tényezőivé válnak a városnak. Ismétlem, egy szűk terjedelemre szabott cikk nem ölelheti át, nem is szándékozza elkészíteni a hat év mérlegét. Csupán az ifjúsági mozgalom szempontjából lényeges gondokat, teendőket szándékozik felvázolni, egy beszélgetés formájában, melyre Dudásné Bene Ágnes KISZ-titkár és Virág Éva vezetőségi tag adott lehetőséget. A néhány hónappal ezelőtti küldöttgyűlés beszámolójában hiába keresem a bevezetőben említett kérdések válaszait, nem találom. — Valahogyan kimaradt? — kérdem a titkártól. — A beszámoló anyagának figyelmes átolvasásából ki kell derülnie annak, mit tettünk és mit teszünk a megye „értelmi- ság-utánpótlásának” biztosításáért, milyen szerepet vállalunk a feladatokból . . . — Akkor szóljunk néhányról. — Előbb hadd mondjak egy sajátosságot, mely nélkül nem alkothatunk reális képet. Tudvalevő, hogy iskolánknak jóformán alig van hagyománya, egyáltalán nem volt mit „átvennünk”, nem voltak jó, vagy rossz tapasztalataink, egyszóval: az útkeresés nehézségeit jártuk. — Hét év alatt meddig sikerült eljutni? — Néhány példát említek annak bizonyítására, hogyan és hányszor próbálkoztunk kapcsolatainkat kialakítani, bővíteni. Salgótarjánban megkerestünk néhány iskolát, intézményt. Legnagyobb meglepetésünkre, több helyen nem is igényelték segítségünket. — Például? — A Táncsics Mihály Kereskedelmi és Közgazdasági Szakközépiskolában, a 211. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben az utóbbi két évben egyáltalán nem kérték a felajánlott segítségünket, korábban tartottunk néhány előadást, dehát négy embernek...? — Ezzel kimerítettük a lehetőségeket? — A KISZ-bizottság kultúr- felelőse, Bajor József most nagy ambícióval dolgozik azon, hogy az ifjúsági-művelődési házzal, a művelődési központtal és a TIT-tel megfelelőek legyenek a kapcsolataink, ezeken a csatornákon is bekapcsolódhassunk a város, a megye életébe. — És a munkásfiatalság? — Itt kell tennünk a legtöbbet. Jóformán semmilyen kapcsolatot nem tudtunk ez idáig kialakítani. — Fordítsuk most meg a kérdést: véleménye szerint a főiskola diáksága, KISZ-tag- jai felkészültségükkel, szemléletükkel képesek-e lényeges szerepet játszani, jó irányba befolyásolni, alakítani a székhely, a megye „értelmiségi színvonalát?” — Feltétlenül. Csak kérdés, hogy mennyire és milyen színvonalon. És itt időzzünk egy kicsit. A mi álláspontunk az, hogy mindenekelőtt és mindeneké fölött az iskolánk belső élete legyen megfelelő, kiegyensúlyozott. Gondolok a mozgalmi munkára, a tanulásra, a közösségekre, a tanárdiák kapcsolatra és a többi. Ha ez megvan, akkor a meglevő energiánkkal, tudásunkkal igyekszünk, úgynevezett többletmunkát végezni. A „belső” és a „külső” ellentéte lehet, hogy kicsit élesre fogalmazódott — bár ez a valóságban szorosan összefügg1 —, de ez tulajdonképpen azt jelenti, mi érezzük a felelősséget, s épp ezért akarunk felkészült, jó szakembereket, közösségért élő fiatalokat nevelni. Virág Éva agitációs-propagandista titkárral a KISZ-élet rangjáról, szerepéről beszélgetünk. — Ha már a rangról esik szó — válaszolja —, akkor hadd mondjam el, nálunk mindenki tagja — több mint kétszázan — az ifjúsági szervezetnek. Jól működő klubunk van, amely gyakran zsúfolt is, kivéve a vizsgaidőszakot. Az elmúlt évekhez viszonyítva jócskán előreléptünk, s mozgalmi év végén megkaptuk — tagozatunk történetében először! — a KISZ-kb dicsérő oklevelét, két személy szintén magas elismerést vehetett át. — Hallomásból tudom, nogy a számvitelin nagyszerű az érdekképviseleti tevékenység... — Ügy érezzük, sikerül hathatósan beleszólnunk a diákokat érintő valamennyi kérdésbe, gyakran kérnek véleményt tőlünk, s figyelembe veszik azt. — Melyek most a legfontosabb mozgalmi feladatok? — Számunkra most kezdődik az 1078—79-es mozgalmi év, nagyon szeretnénk a tavalyihoz képest még sikeresebben zárni. Feltétlenül emelnünk kell a politikai képzései? színvonalát. És természetesen mind jobban bekapcsolódni a megyeszékhely szellemi életébe. ♦ írásom indítékát, tulajdonképpen egy tari eset adta. Ottj-jártamkor egy szűkebb társaságban szóba jött, hogy „Nógrád megyének miért nincsen felsőoktatási intézménye . . .”(?) Megdöbbentem: ennyire ismeretlen lenne a számviteli főiskola? Vagy talán ez a 1a- riak „szegénységi bizonyítványa”? Aztán úgy gondoltam, mind a kettő igaz, valamelyest. Ámbár, mint a beszélgetésből remélhetőleg kiderült, a főiskolások szeretnék magukat „megismertetni”, azonban kezdeményezésük nem talál mindig visszhangra, s ez érthetően néha lehangolja őket. Érdemes lenne tehát jobban odafigyelni! Tanka László A köny vkiadás néhány szovjet köztársaságban Az Oroszországi Föderáció 55 kiadóvállalata által kiadott könyvek példányszáma egy esztendő alatt megközelítette a félmilliárdot. Az OSZSZSZK minden 100 lakosára több mint 970 könyv, valamint 110 különböző újság jut. * Az Ukrán SZSZK 26 kiadója jelenleg több mint 8000 könyvet és kiadványt gondoz, melyek együttes példányszáma meghaladja a 150 milliót- A forradalom előtti szinthez képest csak az ukrán nyelven megjelenő könyvek száma a 153-szorosára növekedett. Belorusziában 1913-ban 261 könyvet adtak ki. Jelenleg a köztársaság hét kiadóvállalata évente 3000 könyvet jelentet meg, majdnem 35 millió példányban. * Üzbegisztánban a szovjethatalom megszületése óta 73 279 könyvet és brosúrát adtak ki. A kiadványok példányszáma 1913-hoz viszonyítva több mint 300-szorosá- ra emelkedett és napjainkban elérte a 925 milliót A csak üzbég nyelven megjelent könyvek példányszáma a 263- szorosára nőtt. ★ A Kazah SZSZK hat köztársasáéi kiadója évente több mint 2000, összesen 25 millió példányszámban megjelenő könyvet és kiadványt gondoz. Az 1913-as esztendőhöz viszonyítva a csupán kazah nyelven forgalomba került könyvek száma a 90-szeresé- re növekedett. ★ Grúziában a szovjethatalom éveiben a nyomtatott termékek száma 16-szorosára, a grúz nyelven megjelent kiadványok mennyisége pedig a 29-szeresére növekedett. A tíz köztársasági könyvkiadó évente 2300 könyvet és brosúrát bocsát ki 16 milliót meghaladó példányszámban. * Azerbajdzsánban az anyanyelven megjelenő művek túllépték a 9 milliós példányszámot. Az öt helyi kiadó évente több mint 1000 könyvet és egyéb kiadványt rendez sajtó alá, a példányszám pedig 11 millió körül jár. Mind több korszerű gép segíti a fizikai erőt igénylő munkát a salgótarjáni Karancs Húsipari Szövetkezet Közös Vállalatánál is. Legutóbb a töltelékáru készítésére alkalmas automata berendezés sikeres próbaüzeme fejeződött be, így ezután óránként nyolc mázsa szalámi, kolbászféleség készülhet a vágóhídon. Ez a mennyiség háromszor több mint a korábban előállított. A teljesítmény mellett azonban feltétlenül számottevő, hogy megszűnt ezen a területen is a nehéz fizikai munka, higiénikusabb lett a gyártás folyamata, egyenletesen jő lesz a minőség. Ezentúl Oláh Elemérné, Szabó Istvánné és munkatársaik — képünkön — már nem darálják, aprítják, ízesítik* szállítják az alapanyagokat, hanem csak a töltőgépből kikerülő termékek füstölőre való előkészítését végzik. — kulcsár —; J
