Nógrád. 1978. szeptember (34. évfolyam. 206-231. szám)

1978-09-16 / 219. szám

Popp or íré: Plastic Bertrand FIATALOK RÜL INAK A hippik nagy korszakában '„plastic” jelzővel illették azo­kat, akik nem szívvel-lélek- kel. csak divatból, hóbortból, öltözékre, külsőre voltak hip­pik, és tulajdonképpen egy­általán nem élték a „lélekgyö­nyörködtető” életet, még egy röoke óráig sem. Roger Jouret, húszéves, brüsszeli fiatalember — any­ja ukrán, apja francia — a punkmozgalom jelvényeit aggatta magára. Eleinte biz- tosítótűvel szurkálta tele az ar­cát, szemét alaposan kifes­tette, punkfrizurát hordott, ruhája alig látszott a bár­hová rávarrott milliónyi cipzártól, és egyáltalán. — úgy viselkedett, mint egy hü­lyegyerek. Csak, amikor el­ső kislemeze a „Ca plane pour moi” (Nekem nagyon okés) már felkerült a világ legjelen­tősebb sikerlistáira, s több hétig ott is maradt, akkor mondta meg, hogy semmi kö­ze a púnkhoz, csak kihasz­nálta, úgy viselkedett, mint­ha osztaná az elveit, azért, hogy könnyebben befusson úgy maga, mint a lemeze, a punkrelikviákat — haját ki­véve — eltette emlékbe­Plastic volt tehát? Vagy tényleg punkgyerek, csak „plastic” lett, hogy lemezeit azok a rádiók is népszerűsít­sék, melyek visszautasították az „Űj Hullám” felvételeinek lejátszását? Ha nyilatkoza­tát el is olvassuk, akkor sem tudhatjuk igazán. A világ Roger Jouret-t Plastic Bert­rand 'néven ismeri. A Roger nevet utálja és a Bertrand elé azért választotta a Plastic szót, hogy ezzel is emlékezzék Ukrajnában élő nagyanyja szép ajándékára, egy műanyag sakk-készletre. Ö mondja, fogadjuk el. A belga „Edition Spéciale” (Különkiadás) cí­mű, popsztárokat bemutató füzetsorozat harmadik szá­mát Plastic Bertra'ndnak szen­telte. Megtudhatjuk belőle, hogy az alig párhónapos csil­lag zsenge gyermekkorától a dob szerelmese- Iskolai elő­menetelére nem lehet túl büszke, apja mégis azt szeret­te volna, ha a dobolás he­lvett komoly tanulmányokat folytat. Vehemens családi vi­ták után az apa beíratta fi­át a zeneművészeti főiskolára, de Bertrand — azaz: Roger — pár hónap után beleunt a konzervatóriumba és ott­hagyta. Egy hanglemezbolthoz szerződött, először raktáros, aztán amolyan eladóféle. „Nem ez volt az álmom, de módja lehetett, hogy bekerül­jek a szórakoztatóiparba” — mondja. Nem megfelelő öltöz­ködése miatt hamar felmond­tak neki. „Akkor, másfél éve, csak a saját gyönyörűségem­re, megszerveztem zeneka­rom, a Hubble-Bubble nevűt, és a púnkhoz. csatlakoztunk. Nekem, a punk filozófiája nem tetszik. Irtózom attól, amit a mozgalom hívei csi­nálnak”- Első kislemeze vi- lágsiker lett. Franciául éne­kel, belga, nem brit, nem amerikai, mégis felkerült a brit és az amerikai listák elő­kelő pozícióiba. Üj lemezét, a Small Faces együttes régi-ré­gi sikerének a „Sha-la-la- lee”-nek feldolgozását sűrűn játsszák a rádiók. Nagyleme­ze jelent meg Angliában, s bár Julie Burchill, a New Musical Express munkatársa oly átok- és szitokhalmazzal ontja el, amilyent még soha nem olvastam — és a rette­netesen lehúzó, pocskondiázó kritikát Plastic Bertrand nem fogja az ablakba tenni —, azt hiszem, igen népszerű lesz. Vass Imre Kedves Éva és Adám! Nagyon megörültem újjongó leveleteknek. Ugye, hogy előbb-utóbb minden kialakul?! Néhány hónapja az esküvőtö­kön még a legvakmerőbb re­ményeitekben sem szerepelt az önálló lakás, akkor még csak egy albérletről ábrándoz­tatok. Szívből helyeslem azt az elhatározásotokat is, hogy „lementetek” vidékre. S hogy ezzel a lépéssel nemcsak mind­ketten álláshoz jutottatok, hanem lakáshoz, igazi, saját otthonhoz is, az különösen jó. Azt kéritek a levélben, hogy adjak tanácsot, mit szerezze­tek be elsőként a lakásba, le­hetőleg úgy, hogy ne kerül­jön sok pénzbe. Üjjongásotok- ban el is felejtettétek megír­ni, hogy - ez az egyszobás la­kás hol van, lakótelepen, vagy régi házban?! Ha új, la­kótelepi a lakás, bizonyosan készen, tapétázva kaptátok. Ha most üresedett meg, akkor le­het, hogy a tapéta már elhasz­nálódott, piszkos. Az új ta­péta drága mulatság, még ak­kor is, ha magatok felragaszt­játok. Ebben az esetben néz­zetek szét a MÉH-telepeken. Talán ott is kapható az, amit itt, Budapesten, a Szentendrei úton lehet fillérekért besze­rezni; textilgyárak papírt használnak nyomott jersey minta készítésekor, az anyag között vezetve, ami átveszi a textil mintáját. Ezt adják el hulladékként. Újságpapír ala­pozással ugyanúgy kell fel­ragasztani, mint a rendes ta­pétát. Igaz, nem olyan tar­tós, de két évig szépen meg­marad (és be sem sárgulna, ha Ádám leszokna a dohányzás­ról, ami egyébként is ajánla­tos.) Ami a berendezést illeti; mindenekelőtt ágyra van szükségetek. Nincsen anyátok­nak használaton kívüli lószőr- matraca? A mai rekamié- centrikus világban gyakran hever a háztartásokban egy- egy ilyen. Egy nagyobb a földre terítve — és már meg is teremtettétek a francia ágyat. Ha nincsen, akkor néz­zetek szét a helybeli sport­boltban vagy méginkább a műanyag-szaküzletekben. A sportboltokbab bevont, külön­féle méretű kempingmatracot lehet kapni. A műanyagbol­tokban pedig bevonat nélkül, méretre, különböző vastagsá­gút. Azt is eldönthetitek, ha vásároltok, hogy széles, fran- ciaágyszerű elrendezést vagy inkább két különálló, keske­nyebb heverőt akartok-e. Ha a szükséges méretet duplán veszitek meg, akkor maga­sabb ágyhoz juttok, azonkívül vendégágyhoz is, ugyanis, ha szállóvendég érkezik, szétsze­Ismerkedjünk a jazz muzsikával! (3.) Z. úr, yilkos a g Z. úr, az író — gyöngyház- nyelű bicskája akkor került az érdeklődés középpontjá­ba, amikor a Szobrász szívé­ből kihúzták véresen, csillogó fényétől megfosztva. Egyen­ruhás alakok fényképezték, adták egyik kézből a másik­ba, suttogtak felette. A vizs­gálatok perdöntőén bizonyí­tották a kés tulajdonosának személyét: Z- úr — az író — börtönbe vonult. A gyilkosság indítékát a bíróság nem tud­ta világosan tisztázni, mert Z. úr — az író —, azonkívül, hogy beismerő vallomást tett, nem beszélt és különö­sebb megbánást sem mutatott. Z. úr — az író — bünteté­sét nyugalommal viselte, a börtön szabályait betartotta, a legrendesebb rab volt Pél­dás magaviseletének meg lett az eredménye: magán­zárkába helyezték, ahol ol­vashatott, sőt írhatott is. Üj művét itt kezdte írni „A Szobrász halála” címmel. Gyorsan dolgozott, senki sem zavarta, még tisztelték is fel­támadt alkotó kedvét­A Szobrász közönsége bele­nyugodott az ítéletbe. Ked­vencük postumus kiállítását gyakran látogatták. „A Szobrász halála” hama­rosan kész lett A lélektani regényirodalom csúcspontja volt a mű. Szuggesztiv mon­datok, ragyogó szerkesztés, eredetiség — ez mind jelle­mezte a művet, s Z. úr — az író — művészi öntudata fel­ismerte ezt- Sikerült kicsem­pészni a kötetet, amely azon­nal megjelent. A kiadók meg­érezték, hogy remekműről van szó, legfeljebb csak a mű­vészetről és erkölcsről vallott nézeteiket zavarta kissé az a tény, hogy a mű írója vég­eredményben — gyilkos. A kiadók nem tévedtek, az olvasók felismerték a könyv rendkívül: szépségét, vették és olvasták, beszéltek róla. Z. úr — az író —, természe­tesen nem maradt a börtön­ben. Regénye felmentette és hatalmas összeghez juttatta. Az összeg egy részéből orchi­deát rendelt Dél-Amerikából, amit egy csendes vasárnapi napon a Szobrász újo'nnan épült emlékművére helyezett- — s. — Nat Shapiro és Nat Hentoff 1955-ben kiadott könyvében megszólaltatja a New Orle- ans-i korszák néhány legen­dás alakját. A könyvből Bunk Johnson vallomását idézzük: King Buddy Bolden volt az első, aki New Orleansban jazzt játszott. Bandája az egész várost megőrjítette, s mindenki ész nélkül rohant utána ... Ez 1895. és 1896. között volt . . . S most el­mondom, miért volt King Bol­den bandája az első, amely jazzt játszott; ez azért volt, mert a,zenekar egyetlen tagja sem ismert egyetlen hangje­gyet sem. Jómagam is csodá­latosan tudtam rögtönözni. King Bolden valóban nem tudott kottát olvasni, de sú­lyos tévedés lenne azt hinni, hogy az improvizáció feltétele a zenei analfabétizmus . . . Tény, hogy ebben a korszak­ban a legtöbb néger muzsikus alig ismerte a kottát; többnyi­re a fülükre hagyatkoztak; be­idegzések és tradíciók alapján muzsikáltak. Az improvizációt magát amúgyis bajos lenne papírra rögzíteni, ritmikailag pontosan talán nem is lehet. Már a marching band-ek (indulózenekarok) zenéje is bonyolult ritmusléptekkel tar­kított. A szinkópának nevezett érdekes ritmikai alakzatot például a négerek másképpen értelmezték, mint európai kol­légáik. Ebből a sajátos értel­mezésből alakult ki a jazz- ritmika egyik alapeleme: az off beat. Lényegében egyfajta hangsúlyozást jelerrt, a hang­súly árnyalati előlegezését, vagy késleltetését az alapütés­hez (a beathez) képest, A legtöbb New Orleans-i jazzmuzsikus indulózenekar­ban kezdte pályafutását. Né- hányan vidékről kerültek a New Orleans-i együttesekbe. King Oliver, a korszak egyik csillaga, „Country bond”-ben (falusi indulózenekar) trom­bitált, mielőtt New Orleansba került volna. A Bunk Johnson által emle­getett Buddy Bolden együt­tesének nevében még nem sze­repelt a jazz szó: Ragtime Band volt a neve. A ragumé­ban az európai zenei elemek fontos szerephez jutnak. Meg- komponáltság, szakaszos for­maépítkezés, európaias harmo­nizálás jellemzi. A jellegzetes néger off beat technikát a ragtime nem ismeri, Boldenék azonban a ragtime témákat jazzes felfogásban játszották, ök már a New Orleans-i klasszikus jazzstílus emberei voltak, akár az akkor népsze­rű „Alympia Band”, vagy m „Originál Creole Band”. Melyek e stílus legfontosabb jellemzői? Mindenekelőtt: a kollektív játék. Több muzsi­kusnak az adott témára való párhuzamos improvizációja. (A korszakban ezt „hot”-nak nevezték, jelentése: forró ...) A témát a klasszikus triumvi­rátus — kornett, vagy trom­bita,» klarinét és pózán — ad­ja elő. A bőgő. (vagy koráb­ban a tuba) az akkordok basszusait szólaltatja meg, ritmikusan és mindig pizzica- tóval, vagyis pengetve. A dob gondoskodik az egyenletes rit­muslüktetésről. Néha hegedű is előfordul a klasszikus jazz- bandben, mivel azonban nem „hot”, hanem elsősorban me­lodikus játékra alkalmas, csak a későbbi swingkorszakban jut jelentősebb szerephez. A néger együttesek mellett fehér jazzegyüttesek is ala­kulnak. Az egyik leghíresebb közülük az 1913-ban alapított „Original Dixieland Jazz Band volt. (A jazzirodalomban az „O. D. J. B.” elnevezést hasz­nálják). 1917-ben hangfelvé­telt készítettek játékukról, amelyet a szakirodalom az el­ső jazzhanglemezként tart számon. Sárközi Gábor ditek. A sima műanyagot per­sze be kell vonni. Javaslom, hogy vegyetek kékfestő vagy sima nyomott kartonanyagot, ez könnyen tisztántartható, s igen szépen mutat, főleg, ha mé az ülőalkalmatosságot, s az asztalt is ezzel vonjátok be. (Még függöny is készülhet belőle.) Ha még hajlandók vagytok időt szánni rá, készülhet- a bevonat még olcsóbb hulla­dék, maradék, hibás textilből is: az ép részekből vágjatok ki 20x20 centis darabokat, s a hátoldalán szabályos elren­dezésben varrjátok össze a lapocskákat. így vidám folt­mintás takarót kaptok! Ülő­bútornak szerezzetek be koc­ka formájú kis ládákat, ame­lyet műanyag, habszivacs lap­pal lefedtek, s ugyanilyen textillel bevontok. Az ülőhely fölé a falra hasonló mintás textillel bevont párnácskát akaszthattok. Az asztal lába lehet egy nagyobb láda, tete­je egy gyalult asztallap. A szekrényt nemigen lehet bar­kácsolni. De ha van egy nagy kamra, azt kiképezhetitek szekrénnyé, ahol kötélen lóg­nak a fogasok, s hátul pol­con az egyéb ruhanemű. Eb­ben az esetben persze az élel­miszernek kell más helyet keresnetek. De, ha jól em­lékszem egy frizsidert már kaptatok nászajándékba. Ennyi „bútor” mellett alud­ni, ülni, enni, rakodni, már tudtok. Azt hiszem, nincsen ennél olcsóbb megoldás! Vá­rom beszámolótokat, hogyan sikerült! Nőnétek Demus Iván versei Memento Arcom elé tükröt tartott az Elmúlás s én visszanéztem hogy lássam bádoghangú tévedéseim Egyedül Széltől könnyezett az ősz köddel törülve arcát benézett ablakomon Rázta didergő karját dobolva homlokomon könnyezett velem az ősz... Étvágy — minden mennyiség» ben Mai módon ims»u ifllll A számítógép Íj , iiiijia: ■'1 *}• '!!■1 ; liSif i1:! King Oliver’s Creole Jazz Band Fogalmazok a fölszólaló felé. Pomádés hajú, fehér inges, nyakkendös, elegáns szem­üveget viselő fiatalember emelkedik szólásra a gyűlésen. Kissé nehézkesen kezdi a beszédet — nemrég csöppenhetett a meglehetős „funkcióba" —, de hamarosan belelendül. — .. .megkeresésre került a b..i szövetkezet.-. — mond­ja többek között. Szavai hallatán kezdem sajnálni szegény b—i szövetkezetét. Nem tudom milyen érzés megkeresésre kerülni, de a mondat nyakatekertségéből arra következte­tek: fölöttébb kínos pozilúra lehet. Ám ahogy tovább hall­gatom az ifjú szónokot, elpárolog a szánakozásom. Kiderül: egyszerűen az történt, hogy telefonon fölhívták a b-i szö­vetkezet elnökét, s megkérdeztek tőle valamit. Csakhogy a fiatalember (párnádé, fehér ing, csakkendő stb.) személyi­ségéhez méltatlannak érezte magyarul megmondani: telefo­náltunk az elnöknek. Sokkal könnyebben ejti ki a száján azt: megkeresésre került a szövetkezet. — A kérdés meggondolás tárgyát képezi! — hívja föl később a hallgatóság figyelmét- Először azt hiszem, viccel, mert evvel a már-már panellá váló kifejezéssel csupán jó. pofáskodni szokás hosszú évek óta, sőt az olcsó viccelődé­sek között is elnyűttnek számít. De a zsenge korú rétor hi­vatalos képet vág, amiből arra következtetek, komolyan kell venni szavait, ha mégoly komikusak is. Talán póriasnak véli a „meggondolandó, megfontolandó, fontolóra kell ven­nünk" kifejezéseket, úgy találja, közelebb jut céljához, ha olyat mond: „tárgyát képezi”. — .. .keményen fogalmazott a titkárok felé — halljuk a szónoklat vége táján- A fiatalember korábbi és későbbi szavaiból — szakkifejezéssel úgy mondják: szövegkörnye­zetből — fejtem meg, mi rejlik a keserves félmondatban. Magyarán az: valaki a titkároknak megmondta a magáét. Pelyhedző állá szónokunk — úgy tűnik — röstellte kere. ken kimondani a valót, inkább átláthatatlan szavakba cső. magolta, s kibogozhatatlan masnit kötött rá. Volt értelme? Aligha. Zavaros beszéddel ugyanis tapodtat se lehet előbb­re jutni, hacsak nem az a célunk, hogy kifárasszuk a hall. gatóságot. Remélem, világosan fogalmaztam szónokunk „irányá­ban” és hasonszőrű társai „felé". moi— NÓGRÁD - 1978. szeptember 16., szombat 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents