Nógrád. 1978. szeptember (34. évfolyam. 206-231. szám)

1978-09-15 / 218. szám

Mennyit fisetűnh ltoatmüvehre? A városiasodás Az utóbbi években ugrás­szerűen megnövekedtek or­szágszerte a lakosság igényei. A lakásokkal kapcsolatban ez abban nyilvánul meg, hogy mindenki összkomfortos ott­hont szeretne. Ez jelentős ter­heket ró a településekre, a közművesítés terén. A felmerült igények kielé­gítése, a népgazdaság lehető­ségeinek bővítése érdekében született a 8/1970 ÉVM—PM számú rendelet, mely az ál­lami beruházásokkal megva­lósuló közművek után a la­kótelkek tulajdonosai számá­ra közműfejlesztési hozzájá­rulást szab meg. Az 1970-ben életbe lépett rendeletet 1974- ben az állami telek tartós használatba adásáról szóló rendelkezés értelmében, va­lamint az anyagárváltozások kényszerítő hatására módosí­tották. A rendelkezés megszabja a lakótelkenként! maximális hozzájárulás költségét. Ez villanyvezeték esetén 2300, vízvezeték esetén 5300, járda­építés esetén 2300, pormentes közűt építésénél 4500, szenny- csartorna esetén 8000, gázve­zeték építésekor pedig 3000 forint. A teljes közművesítés tehát több, mint 25 ezer forintba kerülne, azonban a rendel­kezés maximálja az egy te­lekre eső összhozzájárulás mértékét, s ezt 15 ezer fo­rintban szabja meg. Ameny. nyiben a területen folyó köz­művesítések miatt ennél na­gyobb összeg jönne ki, a kü­lönbséget már nem kell a tu­lajdonosnak befizetni. Salgótarjánban különösen élesen vetődik fel a családi házas területek közművesíté­sének kérdése. A megyeszék­hely dinamikus fejlődése kö­vetkeztében igen sok családi ház épült, ezek úttal, csator­nával való ellátása, közmű­vesítése nem követte a fejlő­dés ütemét. Hogy a lemara­dásokat minél előbb megszün­tessük, a városi tanács úgy döntött, hogy az egyes köz­művek kialakításánál a hoz­zájárulás maximumát szabja meg. Természetesen a hozzájá­rulás csak igen kis hányadát teszi ki a munkák költségei­nek. Jól szemlélteti ezt a Schönherz Zoltán út példája. Itt kétmillió forintot megha­ladó mértékben végeztek köz­művesítést, melyből a lakos­ság hozzájárulása (a fenti mérték szerint) nem érte el a százezer forintot sem. A telektulajdonosok, tulaj­donképpen befektetett forint­jaikért kettős hasznot élvez­nek. Egyrészt a megépülő lé­Egymás kozott Csak úgy megszokásból... Ha megszoktunk valamit, nehéz róla leszokni! így va­gyunk a cigarettával, az ital­lal, egyes emberek, vagy fog­lalkozási ágak szidásával is. — Mondja Gombos! Magát mindig szidják?----Igenis kérem szépen! Már h uszonkét éve, amióta csak itt vagyok a vállalatnál. — És maga tűri? Mosolyog, jópofán huzigálja a vállát. — Mit tehetek? A főnök máskülönben jó hozzám, prémcsit is kapogatok azért, de folyton szid. — Mégis miért szidják? — Mert megszokták! Engem meg most már nem érdekel... Gombos tehát megszokta a szidást, azok is megszokták, akik szidják őt, de a szörnyű az. hogy Gombost ma már nem is érdekli, hogy tulajdon­képpen miért szidják. Pedig tudhatná! Gombos _ ugyanis lusta és folyton elkésik. Ám évtizedek során Gombos nem változott. A szidás tehát ma­radt! Kényelmesebb volt neki megszokni a szidást, mint megszokni az új munkatem­pót és a pontosságot­Ám nemcsak egyeseket szi­dunk, hajlamosak vagyunk az általánosításra és szidünk egész foglalkozási ágakat is. — Szörnyű ez a nógrádi kereskedelem. Ez a kiszolgá­lás. És szidjuk —, mint a bok­rot — a bolti eladókat. — Szörnyű ez kérem, hogy mit csinál az építőipar! És máris egyfolytában szid­juk az építőket. Arra nem is gondolunk, hogy a bolti el­adók éppen úgy különböznek egymástól, mint egyes építő­ipari vállalatok, vagy mun­kásak. Nem lehet, és 'nem is szabad általánosítanunk, mert minden hibája, baja elle­nére ez a kereskedelem lát el minket áruval — nem is rosz- szul —, az évtizedek óta egy­folytában és egyformán szi­dott építőipari vállalatok és szövetkezetek építették fel a fél országot. Minden harma­dik családnak új otthont, a meseszép óvodákat, az iskolá­kat, a kollégiumi férőhelyek ezreit, kórházainkat, hogy csak a 'nagyját említsük­A műikor egy építőipari ta­nácskozáson az egyik munkás kifakadt: — Mégiscsak szörnyű, hogy hogy minket folyton szidnak! — Ügy érzi, ok nélkül? — Nem úgy érzem. Tudom! A mi vállalatunk az év első felében 25 százalékkal többet épített, mint egy évvel ezelőtt ugyanebben az időben. Nézze meg a szocialista brigádjaink vállalásait! A Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszte­letére indított verse'nyvállalá­sainkat . . . — De a másik vállalat le­maradt ! — Alikor ne minket szidja­nak! — A közvélemény nem tud­hatja a maguk sikereit. — Miért ne tudhatná? írja­nak rólunk, beszéljen a mun­kánkról, a sikereinkről is az újság. Megérdemeljük! Ha el­szúrunk valamit, két 'napon belül ott az újságíró, a rádió- Jöjjönek most is, amikor jót lehet írni . . . Igaz! Dicsérni és elmarasz­talni mindenkit saját munkája után kell. Az csak természetes, hogy rosszul esik az emberek­nek, ha javuló, vagy egészen kiemelkedő munkájukért is elmarasztalást kapnak. Csak „úgy” megszokásból . . • Szalay István Húsz évvel nőit az életkor Az elmúlt harminc év alatt Bulgária lakossága több mint 1,9 millióval szaporodott. A születések száma ugyan csök­kent, de az átlagos életkor húsz évvel megnövekedett. A demográfiai szerkezet megfelelő alakulását külön­féle szociálpolitikai intézke­désekkel segítik Bulgáriában. A fiatal anyák jelentős előnyö­ket élveznek a gazdasági, tár­sadalmi és kulturális életben. Fiatal házaspárok lakásigé­nyét hamarabb elégítik ki. Az anyák a terhességi és a hét végi szabadságon kívül hosszabb fizetett gyermekápo­lási szabadságot kaphatnak. A gyermekvédelmi intézmé­nyek száma évről évre nö­vekszik. A gyermekhalandóság ked­vező alakulását bizonyítja, hogy amíg 1939-ben ez 130,5 ezrelék, addig 1975-ben mind­össze 23 ezrelék volt. Munháspa letta előnyei tesítményekkel növekszik tel­kük értéke, másrészt komfor­tosabbá tehetik általa ottho­nukat, s mindenképpen élve­zik a városiasodás előnyeit. Az anyagi áldozat azonban, ha kétségtelen haszonnal jár is, mindenképpen megterhe­lést jelent az érintett csalá­doknak. A várható kiadásra fel kell készülni, gondoskod­ni kell arról, hogy a külső közműveket a lakásba is be­vezessék, ami ismét költséget jelent. Ezért a tanácsi szervek a várható kiadások mértékéről az építkezések idejéről és a közműfejlesztési hozzájáru­lás fizetésének előre látható kezdetéről előre tájékoztat­ják az érdekelteket tanácsta­gi beszámoló vagy lakógyű­lés keretében. A közműfejlesztési hozzá­járulást csak a tervezett köz­mű elkészülte, használatba vétele után kell fizetni. A hozzájárulás fizetésére kötelezett családok jövedelmi viszonyai eltérőek. Azok szá­mára, akik alacsonyabb ke­resetük miatt a hozzájárulást egy összegben megfizetni nem tudják, kérésükre részletfi­zetési kedvezmény nyújtható, mely indokolt esetben kamat­mentes is lehet. L. —N. Ol vasó falu: népszerű a tényirodalom, kevésbé a líra r Bulgáriában a 28 éven aluli vidéki fiatalok a legbuz­góbb olvasók. A legtöbbet a 18—23 évesek olvasnak: há­romszor annyit, mint például a 39—49 éves felnőttek­Az országban megfigyelték az olvasási szokásokat A házi könyvtár a korszerű fa­lusi otthon elválaszthatatlan tartozéka. A falusiak csaknem 20 százaléka több mint 10 könyvet vásárol évente. A parasztság egyharmada min­den évben 40 könyvvel gya­rapítja könyvtárát. Vizsgálták az irodalmi íz­lést is. Falun a líra kevésbé népszerű- Az idősebbek in­kább a nagy klasszikus re­gényírókat, Ivan Vazovot, Elin Pelint, Jordan Jovkovofí kedvelik. A kortársak közül Ivan Hajtov a mai bolgár fa­lu problémáit ábrázoló elbe­széléseit forgatják szívesen. Egyre népszerűbb a tényiro­dalom, a dokumentumregény. Az életrajz az idősebb falusi­ak kedvelt műfaja. Ki, kit tart érdekes, megörö­kítésre érdemes embernek — nem csupán ízlés, sokkal inkább szemlélet dolga- S, végeredményben egy-egy te­lepülés, község, falu, vagy városrész, elsősorban önma­gát mutatja, milyen is való­jában. amikor valakit érde­kesnek tart. S bizony, koránt­sem azonos szempontok ér­vényesülnek a választásnál. Van, ahol a kuriózum, a sen­ki máshoz nem hasonlítás a mérce, az emberek szemében; „ez az érdekes ember”. Vizsláson egyetlen nevet mondanak, amikor erre a kér­désre kérem a választ: Földi Józsefét. — Acélgyári munkásgyerek. Nagyon szépen fest-.. Őt ke­resse meg! — mondják a ta­nácsiak is. Az útra elkísér a tanács vb-titkára, aki vállal­ja, hogy délelőtti álmából fel­veri kedvünkért Földi Józse­fet. Kopog a titkár az ajtón, kiált egyet-kettőt az ablak alatt. De csak nem jön válasz odabentről. Már a szomszé­dok is megjelentek. Ugyan, milyen társaság keresd ilyen­kor a Jóskát? Éjjeles volt, a felesége még nem érkezett haza, majd csak a háromórás busszal jön- Földi József a Salgótarjáni Kohászati Üze­mekben, a felesége az öblös­üveggyárban dolgozik. Nem erőltetjük a délelőtti vizitet, majd visszajövünk később. Hadd aludjon az éjszakás. Az­tán amikor már mindent kö­rüljártunk, visszatérünk, a vizslás! hegyre kapaszkodó ut­ca ismerős házához. Földiék portájához. Az asszony még nem érkezett meg, a titkár erősebbre „hangolja” a kopo­gást. Eredménnyel- Földi Jó­zsef álmából riad fel ugyan, mégis megteszi, amire kérjük; a fotó kedvéért kihozza a hordozható állványt, s úgy tesz, „mintha most is festene”. De a rajzokat. a régebben készült képeket már önmagától teríti elénk a kert sárguló füvére. A felvétel a melléklet tanúsága szerint jól sikerült. Csakhogy, a festés nem megy parancsszóra. Ha­nem mire? Hogyan lesz fes­tő is a munkás? — Nekem egy kisterenyei kiállítás nyitotta ki a sze­memet — mondja Földi Jó­zsef erre a kérdésre- — Ott láttam először együtt sok képet. Tizenhat éves, ha vol­tam. Azóta érdekel a festés. Ha tehetem, kézbe veszem a palettát. Mátrakeresztesi táj. Ez a címe egyik nemrégiben fes­tett képének- A kékek és a zöldek merészen kapcsolód­nak egymásba, a színekkel elért perspektíva valóságos élményt ad. Aztán két. túldi­menzionált, az eredeti mé­reteket felülmúló portré. Az egyik mindannyiunknak is­merős arcot mutat, Iványi Ödön festőművészt ábrázol­ja. Merész, lendületes ecset­kezelés, a színek is inkább a vibrálást, mint a nyugalmat sugallják. — Iványi Ödön festőmű­vésznél, a bányász-képzőmű- vészkörben tanultam, mun­kaidő után. Hát, bizony, ne­hezen ment az időegyeztetés- Tíz éve a házépítésbe is bele­fogtunk. Ott, a körben, fejet rajzoltunk, sokat tanultam ak­koriban. Mikor, miért fest a munkás­festő? Földi József a munka­társainak fest — legelsősor­ban. Az ő véleményükre kí­váncsi. Előfordult az is, hogy a gyárban, megfelelő kör­nyezetben kiállíthatott jő né­hány munkát. A munkatársai becsületbeli ügyüknek tekin­tették. hogy megnézzék, „mit festett, rajzolt a Jóska?” Az Iványi Ödön vezette körből került ki néhány, ma már jól ismert-elismert festő és grafikus- Például Hibó Ta­más, Fábián Gyöngyvér. Kulcsár József felvétele Részlet egy munkásművelő, dési riportkötetből: „Salgótarjánban egy Mun- kácsy-díjas festőművész több képzőművészkört vezet. — Büszkék-e arra a tagok, hogy a körbe járnak, vagy letagadják a munkahelyükön? — kérdem tőle. — Nem tagadhatnák le, ha akarnák sem, ez kisváros. De nem is akarják-.. Nálunk rangja van a művészetnek és ebből profitálunk: kivesszük a részünket a közművelődés feladataiból. Beleszólhatunk a dolgokba, meghallgatnak ben­nünket. .. — Milyen szándék, milyen ambíció vezeti az amatőrö­ket? — . • .Nem új művészkép­zésről van itt szó. Attól, hogy valaki a szabad ide jé- ben ilyesmivel foglalkozik, nem lesz Picasso, se Somo­gyi Jóska, de boldogabb lesz, mert olyasmit csinálhat, ami örömet nyújt neki, s ami nem a szakmája...” Hogy vélekedik erről Föl* di József, salgótarjáni mun­kásfestő? — Igaz ez fordítva is. Aki a munkást egyáltalán nem ismeri és soha nem élt hosz- szabb-rövidebb ideig mun- káskömyezetben, nem tud­hatja hitelesen ábrázolni sem azt a világot. Nem vár arra, hogy „fel­fedezzék". Három műszakban dolgozik, sorjázó a kovácsoló­üzemben. S amikor kedvére kipihenheti magát, megjön a kedve is a rajzoláshoz, fes­téshez. Akkor kitölti a palet­táját a sokféle szín- Megfesti erős, tiszta színekkel a ko- vácsolót, arcán a vas visszfé­nyével, úgy, hogy a munka­társak ráismernek. Lerajzol­ja a tűzhelygyári munkást, amint a zománcmerítést vég­zi. A munkásnőt, a műhelyt Arra kíváncsi, mit szólnak a többiek? (t. pataki) Jogvédelem a 4sz-eliben túl vagyunk már azon az idősza­kon, amikor sokan csak az ag- ronómusokra gondoltak, ha termelőszövetkezeti szakembe­rekről volt szó. Ma már mindenki tudja, hogy a felsőfokú végzettségű mezőgazdászok, állattenyésztők, kertészek mel­lett nélkülözhetetlen szerepük van a termelőszövetkezetek­ben a főkönyvelőknek, a gépészmérnököknek, a növényvéde­lemre szakosodott mérnököknek és egyre inkább a jogászok­nak is. Ami azonban a jogászokat illeti, az ő feladatkörükjjneg- ítélése még számos tsz-ben téves, fogyatékos. Nem kevesen vannak, akik azt gondolják, hogy a jogtanácsos szerepe a termelőszövetkezetben mindenekelőtt vagy kizárólag a jogi képviselet ellátása peres ügyekben. Természetes, hogy főként a gazdasági kapcsolatokból olykor jogviták, perek is kelet­keznek. Hiba volna azonban, ha bárhol is csupán annak alap­ján minősítenék a tsz-jogtanácsos munkáját, hogy hányszor vett részt vitás esetek tisztázásában, bírósági tárgyaláson, s mennyi pert nyert meg a szövetkezetnek. A jogtanácsos munkája inkább akkor érdemel elisme­rést, ha a tsz hibájából egyáltalán nem, vagy nagyon ritkán kerül sor vitára, perre. A jogtanácsos legfontosabb feladata ugyanis az, hogy eredményes tevékenységével segítsen olyan gazdálkodást és közösségi életet, szellemet kialakítani, amely mindenben megfelel a törvényeknek és a tsz-ekre vo­natkozó egyéb jogszabályoknak, s a velük összhangban levő alapszabálynak. A helyesen értelmezett jogvédelem lényege tudniillik mindenekelőtt az, hogy rend, fegyelem és demok­rácia legyen a termelőszövetkezetben. Kétségtelen, hogy ennek a megteremtése nemcsak a jog­tanácsos kötelessége. Abban viszont kimagasló szerepe van, hogy a választott vezetőség, a különféle bizottságok és a szakmai vezetők akaratlanul se kövessenek el törvénysértést, szabálytalanságot. Sem az elnöktől, sem a többi vezetőtől nem lehet elvárni, hogy naprakészen ismerje azt a rengeteg — és nem mindig könnyen megérthető — rendeletet, utasítást, amely közvetlenül vagy közvetve érinti a termelőszövetke­zetet. Neki, a jogtanácsosnak kötelessége felhívni a többi ve­zető figyelmét — a tsz-eknek címzett jogszabályokon kívül — arra is, hogy a szövetkezet életére, gazdálkodására kiható rendeletek, utasítások miképpen szabályozzák a tsz-ekkel kapcsolatban levő intézmények, vállalatok működését. Minthogy ez a követelmény vitathatatlan, az volna a ter­mészetes, hogy minden tsz-nek legyen jól képzett, s hivatása magaslatán álló jogtanácsosa. Sajnos, nincs. Szakemberhiány és más okok miatt jelenleg csak a termelőszövetkezetek mintegy felében van főfoglalkozású jogtanácsos. A többiek nagy részében másodállású vagy több tsz közös megbízása alapján dolgozó jogász látja el az említett feladatokat, 250 termelőszövetkezetben pedig egyáltalán nincs jogi szakem­ber. Ezzel a helyzettel nem lehet megbékülni. Ezért tette helyesen a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, hogy kezdeményezte jogi szolgáltató szervezet, jo­gi iroda létrehozását a területi szövetségek mellett. A jogi iroda rendeltetése az, hogy nyújtson segítséget azoknak a szövetkezeteknek, amelyekben még nincs önálló jogtanácsos. Feladata az is, hogy speciális felkészültséget igénylő ügyek­ben — megbízás alapján — a szövetséghez tartozó bármelyik tsz-nek adjon támogatást. Igen lényeges, hogy a jogi iroda a területi szövetség elnökének elvi irányításával, a megbízó szövetkezetek igényeinek megfelelően dolgozzék és nem tar­tozik a szövetség ügyintéző szervezetébe. A í'fí f>a| természetesen változatlanul az, hogy min- den tsz-nek legyen főállású, saját jogtaná­csosa. Addig is azonban, amíg ezt nem tudják megvalósítani a szövetkezetek, értékes szolgálatot tehetnek nekik a jogi irodák. Gulyás Pál NÓCRÁD — 1978. szeptember 15., péntek 5 \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents