Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)
1978-08-10 / 187. szám
Egy kis pihenő.. Aratók Nagyorosziban Dunavarsányból jött a segítség Bolond az időjárás, mintha áprilist mutatna a naptár. Pedig augusztus fez még a javából, amikor más években már a derék kombájno- sok ilyentájt melegvizes medencékben mesélgettek alkalmi ismerősöknek a nyári munka epizódjairól. S amikor kérdezték tőlük: melyik tenger partján sültek barnára. Teajánul válaszoltak, hogy magyar tenger volt ez. De nem a Balaton, hanem az irdatlan búzatáblák, amelyek úgy hullámoztak, mint nagy vizek. Az idén várni kell a kom- bájnosoknak az üdüléssel. Ott, a határ kellős közepén fürödrek, saját verejtékükben, főinek, mint kukoricán cseperedett csibék a fazékban, s eszükbe sem jut a víz. Legfeljebb a szódásballonra vetnek sóvárgó pillantásokat. Így van ez a nagyoroszi termelőszövetkezetben is, ahol Pelle János tsz-elnök a hűvös szobában sürög-forog, de csak fél órát. amíg megérkeznek a jeles vendégek. Nem főhatóságtól érkeztek. A dunavarsányi közös gazdaságtól. Hogy kerül Nógrádba a dunavarsányi tsz-elnök? Látogatni érkezett d.. Tresser Pál, az övéit jött megszemlélni, vajon olyan fürgék-e még, mint néhány hete a saját földeken. — Nincs kapcsolatunknak különös múltja, az idén szövetkeztünk — mondja Pelle János, aki a kánikulában különösen jóleső, hideg üdítővel traktálja a vendégeket. — A nógrádi és Pest megyei területi szövetségek hoztak öszsze bennünket. A mi kom- bájnosaink lent, a Duna mentén szolgálták két hétig a társgazdaságot... — Kiválóan dolgoztak a nagyorosziak — áradozik dr. Tresser Pál. ' — Vezetőségünk úgv döntött, hogy a nehéz körülmények között helytállt aratókat a Termelőszövetkezet Kiváló Dolgozója címmel tünteti ki. az elsó naookban a duna- varsányiak csodálták az este közeledtét. Az egyik meg is jegyezte: — Milyen csodás, amikor a nap a Börzsöny vonulatai mögött bukik le! — Tényleg szép! — legyezte meg Pelle János, aki az idén még nem bámulhatta a különös jelenséget, mert idejéből nem jutott rá. Közben érkezik Németh József, a dunavarsányi termelőszövetkezet gépészmérnöke. — Itt vagyok mindennap — újságolja. — Nehéz aratás ez, de nem számít, hogy gépeink hol mennek. Hiszen a nógrádiak nem tehetnek róla. Itt később érik a gabona. Hiába szerveztek, gondoltak a legapróbb részletekre is. ha az idő mostoha e vidékhez. Szerencsére a segítséget vissza tudjuk adni. S nekünk, mindegy, hogy hol vágjuk a kalászokat, csak fogyjon. A nagyorosziak értékelik is a segítséget, amit viszonoznak a Duna melletti kombáj- nosok. — Mi is megizzadtunk ott — meséli Majer Lajos. — Mentünk, mint akit a tatár hajtott, a síkabb területen könnyebb is. Egyébként az oroszi kom- bájnosok, négyen és a szerelő, különös szövetségre léptek. Megegyeztek, hogy amit keresnek, azt öt felé osztják, így, ha áll egy gép, persze, hogy segít mindenki. — Az egyik kombájn idősebb, a másik új. Miért legyen hátrányban az, aki a régebbin ül? — magyarázza Szász Lajos, az egyik tapasztalt kombájnos. — Hogy jönnek ki a dura- varsányiakkal ? — Egy célért dolgozunk, ök is tudják: nem mi tehetünk róla, hogy itt elhúzódik az aratás. Később érik, hiába, északon vagyunk — feleli idősebb Turcsányi János, a szerelő. S a két termelőszövetkezet kombájnosai már úgy vannak ezzel, hogyha keil, akár holnap az ország más tájára indulnak. Mert a cél egy: mielőbb levágni a búzát! Sz. Gy. Mi is megizzadtunk ott — meséli Majer Lajos. Az ünnepélyes aktusra persze csak a gabona betakarítása után kerül sor. Addig még kemény munka vár a nagyorosziakra. De nem csupán rájuk, hiszen megérkeztek néhány napja a dunavarsányi kombájnosok is. Hogy a lista teljes legyen: , Pilmajer József,! Száger Gyula, Síró János, Kovács Sándor, Pintér Imre kombájnosok, Jászfalvi István, Végh István, Fejes Béla. Keserű Árpád, Hadis András, Nemes János gépkocsivezetők, és Vigh István, Hofman János szerelők igyekeznek a nógrádi búzatáblákban, hogy mielőbb befejeződjék az aratás. — Nincs idő gondolkodni, hogy vajon otthon a családdal mi lehet? — mondja Siró János. — Megyünk és aratunk. Igaz, errefelé nehezebb a terep. De azért szép... Erre mondta az esetet a nagyoroszi tsz elnöke, hogy pü m Megyünk és aratunk — mond ja Siró János. Igazi közösségként tartják számon a salgótarjáni öblös- üveggyár vezetői a formakészítő műhelyben dolgozó — tizenöt férfiből és egy nőből álló — szocialista brigádot. A Mező Imre nevét viselő munkacsoport jó hírét elsősorban azoknak a törzsgárdatagoknak köszönheti, akik mindent megtesznek a fiatalok igazi közösségi embérre neveléséért. — Andó Gyula harminc, Nagy József pedig harmincöt éve lépett be először a vállalat kapuján, ők már megkapták az aranygyűrűt, de rajtuk kívül van még hat olyan brigádtagunk, akik közel húsz éve állnak a gépek mellett — kezdi a beszélgetést Ozsvárt Ferenc, a tél éve csoportvezetőnek megválasztott vasesztergályos. Ö is tizennyolcadik éve dolgozik munkahelyén- és úgy mondja, innen szeretne nyugdíjba menni. — Itt. a műhelyben nem lehet azt csinálni, hogy riadom az embereknek a munkát, di[\yútdíjas állás • • Összeforrott kollektíva rigálom okét, azután oeülök az irodába és kész, letudtam a dolgom. Én nem látszom meg a főnököt és semmivel sem csinálok kevesebbet mint a többiek. Talán ezért hallgatnak rám. — A brigádban egyetlen nő dolgozik. Hogyan fogadták be maguk közé? — Az a tizennyolc éves cigánykislány, Berki Sarolta, van közöttünk a legrövidebb ideje, de reméljük, nem lesz belőle vándormadár. Ha nem tud, vagy nem ért valamit, akkor megmagyarázzuk neki a dolgokat és a nehezebb munkadarabok felemelésekor kérés nélkül is segítségére sietünk. Rendesen, jól dolgozik, becsülete van a férfiak előtt. — Milyen vállalásokat tettek az 1978-as évben? — Felajánlottuk: huszonhat-huszonhat óra társadalmi munkát végzünk fejenként és három kommunista műszakot is beterveztünk. Egy műszakot már teljesítettünk is, kidobáltuk három vagonból a selejt, üveget és — apró darabkákra összetörtük — előkészítettük az újraolvasztásra. — Tanulás, szórakozás? — Rendszeresen továbbképezzük magunkat, sokat olvasunk. A vállalat könyvterjesztője már tudja, hogy nálunk mindig jó üzletet remélhet. Havonta kap a brigádunk két-három színházjegyet, azokat a legjobb dolgozóinknak adjuk oda, így előbb-utóbb mindenki eljut egy-egy előadásra. Gyakran veszünk részt közös rendezvényeken, családostól járunk vacsorázni, kirándulni. Legközelebb Egerbe megyünk, asszonyostól, gyerekestől visz minket a gyári busz. — Ha megkérdezhetem három kívánságát, melyek lennének azok? — Húszéves, elavult szerszámgépeken dolgozunk, időszerű lenne kicserélni őket, mert akkor még többet teljesíthetnénk. Igaz, már ígéretet kaptunk: 1980-ra két új munkagép kerül a műhelyoe. A második: szeretném befejezni a Somoskőújfalun elkezdett építkezést és az új lakásban egészségesen felnevelni a négy- és hatéves kislányaimat. És a harmadik mi legyen? Ugye, nem lesz oaj, ha ez is a brigáddal kapcsolatos? Mivel van három bevonulás előtt álló fiatalember közöttünk, örülnék, ha elintézhetném: olyan új szakik Kerüljenek a helyükbe, akik becsületes munkájukkal tovább öregbítenék a szocialista brigádunk jó hírét és növelnék tekintélyét. Töcsér Julianna 61 millióval több Az elmúlt évhez viszonyítva sokat fejlődött az Ikladi Ipari Műszergyár berceli gyáregysége. A dolgozók birtokukba vették az új, 1728 négyzetméter alapterületű nagycsarnokot és a mellette épült szociális blokkot, melyben öltöző, fürdő, étkezde és orvosi rendelő kapott helyet. A termelésben máris megmutatkozott ennek a hatása. Tavaly a készárutervüket 70 millió forintra teljesítették, az idei esztendő első fél évében már 58 milliós értéket állítottak elő. Ez az éves 120 millió forintos termelési terv időarányos teijesítéMezőgazdasági ürítőberendezés szerelését végzi Csontoa Sándor motorszerelő szakmunkás. Csorna Gusztáv gépbeáltító lakatos szovjet gyártmányú fél* automata esztergagépet állít be. Elektromotor forgórészének méreteit ellenőrzi Matyóka Itrnán ps7Íprprálvns. Az összeszerelt elektromos motorokat minősíti Jele József minőségellenőr. (Bábel László felvételei)
