Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)

1978-08-09 / 186. szám

Hirosima túlélői r 'A hlrosimai atombomba ál­tal kisugárzott gammasugarak­ból és neutronokból álló ke­verék pusztító következmé­nyeiről sokat írtak a szakla­pok, amerikai és japán forrá­sokból egyaránt pontos beszá­molók állnak rendelkezésre. A japán atombomba áldozatai­nak utólagos megfigyelésé­ből és vizsgálatából származó ismeretek alapján az összes sugárártalom heveny és idült, valamint késői károsodásokra osztható feL 'Azokban az esetekben, ame­lyekben a dózis 5000 rém, vagy annál több volt, a köz­ponti idegrendszer károsodott, és ez halált okozott. Ugyan­ez a kórkép akkor is, ha csu­pán az érintett személy feje volt kitéve ugyanilyen sugár­adagnak. A sugárbetegség e formájának kezdeti stádiumát rosszullétek és hányás jellem­zik, ezt apátia és az erő gyors elveszítése követi, vé­gül görcsök és remegés lép fel. A halál néhány óra alatt bekövetkezik. Ha az egész testet egy al­kalommal "800—1200 rém kö­zötti adaggal sugározzák be, az emésztőrendszer károso­dik. Klinikai tünetei a rosz- szullét, a hányás és a súlyos hasmenés. Ha az egész testet 300—800 nagyságú sugáradag éri, elpusztul a vérképzőszer­vek minden eleme, főként a csontvelő. A vérben csökken a fehérvérsejtek és vérlemez- kék száma, később a vörös­vértestek száma is. A fehér­vérsejtek hiánya a szervezet védkező erejének a gyengülé­séhez vezet, a sugárbeteg en­nélfogva a legkülönfélébb fer­tőzésekkel szemben védtelen­né válik. Hirosimában sok su­gárbeteg nem közvetlenül su­gárbetegségben, hanem fer­tőzésben, például: szepszis- ben, vagy tuberkulózisban halt meg. A sugárzás késői ártal­mai közé sorolható elsősorban a rák és leukémia. Mindkét megbetegedésre jellemző, hogy sok-sok évvel, vagy évtizeddel a sugárhatás után alakulnak ki. A sugárhatás és a megbe­tegedés közötti idő a lappan- gási idő. Leukémia esetén a lappangási idő alsó határa öt év. felső határa azonban nincsen. Az atombombázást túlélők között rákos daganatok halmo­zott keletkezését figyelték meg. A tulajdonképpeni rá­kos daganat lappangási ideje legalább 15 év, felső határ itt sincs, mert az atomtámadást túlélők között évről évre új, rákos megbetegedések figyel­hetők meg. Mindezen okok miatt a Nemzetközi Békeiroda kezde­ményezésére minden évben, július 22-én tudományos és békemozgalmi akciósorozat kezdődik Japánban. S a ne­utronbomba gyártásának a felvetése idején nem is feles­leges ez az emlékezés, hiszen a neutronbomba hatása is — sugárhatás. A Szo§uz—6 útja r 1977. szeptember 28-án Indult el hosszú útjára a Szaljut—6 űr­állomás, amely már többször is a világlapok címoldalára került. Az első legénység októben 9-én startolt a Szojuz—25 űrhajóval, ekkor azonban nem sikerült az összekapcsolódás. Később bebizonyosodott, hogy nem az űrállomás, hanem a Szo­juz—25 összekapcsoló rendszere volt a hibás. A továbbiakban a Szojuz—6-ban érték el az űrre­pülés világrekordját, itt dolgo­zott először az Interkozmosz- program keretén belül nemzet­közi (szovjet és csehszlovák, majd szovjet és lengyel) legény­ség. Óriási szenzáció volt, ami­kor a Progresz teherszállító űr­hajó kikötött a Szojuz—6-on, felfrissítve ezzel az űrállomás készleteit. Belső- elrendezésében a ko­rábbi Szojuz—5 űrállomással szemben az az eltérés, hogy ki­vették a nagy távcsövet, ennek helyére válaszfal került. Ez a legnagyobb térfogatú henger bel­sejét egy ergonómiai szobára, egv kisebb hálófülkére és egy külön fürdőszoba-WC helyiségre osztja fel és átjárási lehetőséget is hagy a hátsó helyiséghez. A hálófülkében 4—5 hálóhely van, az űrállomáson 7—10 munkahely található. Ily módon több űr­hajós is dolgozhatna a fedélze­ten, de ez esetben pihenésre igénybe kell venni a szállító űr­hajójukat is. A tudományos adatok feldolgo­zása még folyamatban van, és egészen biztos, hogv sok-sok tu­dományos cikk fog napvilágot látni az eddigi kísérletek alap­ján. A kísérletsorozat, amelyet eddig végeztek, a korábbi űrál­lomás kísérleteitől sok minden­ben különbözik. Első ízben hoz­tak létre például három egység­ből álló űrállomás-komplexumot föld körüli pályán, és első alka­lommal volt egyszerre két le­génység egy űrállomás fedélze­tén. óriási jelentőségű, hogy űr­hajóscserére került sor és egy űrséta alkalmával felülvizsgálták a külső berendezéseket. Első íz­ben szállítottak utánpótlást az űrállomásra speciális teherszállí­tó űrhajóval, valamint első al­kalommal történt automatikus és pilóta vezette űrhajókkal váltásos manőver az űrállomás működési idejének jelentős meghosszabbí­tására. *ITe8C@g«:l«3S szerzett fog Mintha megélénkült volna mostanában az öregekkel való foglalkozás. Különböző publikációk, elemző cikkek, szocioló­giai jellegű Írások taglalják az időskorúak életviszonyait, gondjait, a nyugdíjasok helyzetét, erkölcsi és anyagi megbe­csülésük állapotát. Ez a fokozódó figyelem teljesen helyénvaló. Szocialista társadalmunkban az alkotmányba foglalt jo­gok védelmezik, támogatják az időskorúakat. A nyugdíj le­hetősége ma már valamennyi dolgozó állampolgár számára elérhető. Ugyancsak nagy biztonságot ad a társadalombizto­sítás mindenkire kiterjedő hatóköre, a rendelőintézeti, kór­házi ellátás, a szociális támogatás, gondozói hálózat, az álla­milag szervezett intézményes segítség különböző formája. A nyugdíjasok száma az elmúlt évtizedben ugrásszerűen megnőtt, s bizonyos állandó tényező hatására arányosan még mindig növekszik. Míg 1960-ban a nyugdíjasok aránya az össznépességből mindössze 6,4 százalék volt, ez a szám 1970- re több mint kétszeresére: 13,4 százalékra nőtt. Jelenleg a lakosságnak mintegy 20 százalékát alkotja a 60 éven felüliek rétege, s a számuk csaknem kétmillió. Nőtt a kifizetett nyug­díjak összege is, évi négy és félről 36 milliárd forintra. Úgyis mondhatnánk, hogy az idősebb korosztály a társa­dalom egyik meghatározó rétegévé vált, s nyugodtan állít­hatjuk, hogy szerepük — örömeikkel, gondjaikkal, család­ban elfoglalt helyükkel, a környezetükre gyakorolt hatásá­val együtt — jóval nagyobb a lélekszámbeli jelenlétükből fa­rkadé szerepkörnél. Csak egy példát erre: az idősebb korosz­tály tagjai közül kerülnek ki a legszorgalmasabb újságolva­sók, rádióhallgatók és televíziónézők. Sokszor zavarba ejtik a fiatalabbakat országos és nemzetközi kérdésekben való tá­jékozottságukkal, a világban történt és hazai események alapos ismeretével. Nagyon sokan közülük továbbra is vál­lalják az aktív közéleti szereplést, a tanácstagi megbízatást, szívesen tevékenykednek a társadalmi • és tömegszerveze- tekbea. — ____________ N em mindegy hol élünk Nem szúr szemet—a szemét! Nem mindegy, hol élünk, szeméthalmok ' árnyékában, vagy a természet zöld ölén. Nem mindegy mi van az ab­lak alatt, hulladékkupac, vagy hangulatos virágoskert. Egy kis jóérzés kellene Lassan féléves hagyomá­nyai lesznek Salgótarjánban a köztisztasági szemléknek, me­lyeken a városi tanács műsza­ki osztálya, a városgazdálko­dási üzem köztisztasági rész­lege, a KÖJÁL és a Vöröske­reszt képviselteti magát. A Beszterce-telep: „A ház mögé hordjuk ’. résztvevő szervek elsődleges céljuknak tekintik, hogy meg­keressék azokat a gócokat, melyek tisztátalanságukkal egészségileg, esztétikailag egy­aránt ártanak a szépen fejlődő megyeszékhely lakosságának. Zagyvarónán a szemlebizott­ság már szinte hazajár az őr­hegy utcába, ahol a Zagyva partjára néznek a kertek, s mindenféle szemetet, háztartási hulladékot oda dobálnak a szemérmes szemetelők. Szeny- nyezve a vizet is, mely né­hány tíz kilométerrel odább — természetesen szabályos szű­réssel — az ivóvízhálózatba kerül. Az 58-as házszám mö­gött például félig-meddig már növényzettel benőve hatalmas hulladékhalmot találtak a szemlézők. Hasonló a helyzet az Ötvözetgyár utcában is, ahol azonban ellenpéldát is ta­lálhatunk. A patakpartra né­ző lejtők szemétfolyamát üde szigetként szakítja meg egy kiskert. Tulajdonosa szeméttá­rolás helyett — babot ter­meszt. A Forgács-telepen a Dobó Katica köz végén, a köztisz­taságiak által ürített szeméttá­rolók félig sem teltek meg, ám derékig állnak a köréjük szórt hulladékban. A szemét- szállítóknak természetesen ez jóval több munkát jelent, mintha a tartályt használnák az itt lakók. Pár lépéssel odébb sertésólak sorakoznak a patak magas partján. Egyikük félig-meddig az átereszre ül­tetve. Az ólsor hátsó oldalá­ról több méter széles sávok­ban mint gleccser ereszkedik a patak medrébe az a „holt" anyag, amit a sertések táplálé­kukból már nem tudtak hasz­nosítani. Talán nem kell az illatokat külön ecsetelni. Az átellenes mederpart lejtője is „épületes” látvány. A tilalom ellenére ide is a szemetet hordják. Közte találtuk a beton lábazatú táblát is, be­lökve az egyik vízmosásba. Nemrég állították fel, beton­kockáját a földbe süllyesztve, felirata a következő: „Szemét és törmelék lerakása tilos!” Sajnos, nemcsak ez a két eset fordul elő Salgótarján­ban. A legszomorúbb az, nogy nem titokban hordják a köz­területre a szemetet a környé­ken lakók. Van akinek nem tetszik, mert az ő házához Kö­zel van a „gyűjtőhely”, de az se szól rá a szemetelőkre. Nem akar haragost. Inkább a ható­sághoz futkos. De csak a tényt jelzi, a szemetelők kiléte ti­tokban marad. Persze, nem mindig a lakó a hibás. Üj lakótelepeken — például a Besztercén — néha hónapok is eltelnek, amíg egy újonnan átadott ház elé gyűj­tőedény kerül! Egy szemétvö­dörrel baktató kislegényt meg­kérdeztünk, hová viszi a hul­ladékot? Ezt válaszolta ártat­lan szemmel: a ház mögé önt­jük, vagy az erdő aljába. És nemcsak a gyerekek. Vas, salak, roncs A vadaskerti parkerdő be­járata körül nem háztartási szemetet lehet találni. Bár itt is tábla figyelmezteti a hul­ladékot lerakni szándékozókat, szerteszét különböző elhaszná­lódott, roncsolt gépkocsialkat­részek hevernek. Trabant-ki- pufogó, Wartburg-ajtó és ki tudja még hányféle jármű Ki­öregedett szerkezeti elemei. Titokzatos lehetne idekerülé- stik, ha nem tűnne szemünk­be a közelben levő házon egy tábla, amely autójavító mes­ter működéséről tudósít. A használhatatlan alkatrészeket azonban nem az erdőben, ha­nem a MÉH-nél kell végső nyugovóra helyezni! Amit más kicsiben, azt üze­meink nagyban teszik. A Sal­A szeméttartó üres! gótarjáni Kohászati Üzemek hulladékainak egy részét a Fény vés utca végén levő egy­kori homokbányába hordja. A legközelebbi lakóházak innen alig kőhajításnyira vannak, s az ott lakók méltán panaszol­ják a kellemetlen szomszéd­ságot. A gyár már kapott fel­szólítást, hogy terepét rendez­ze, földdel takarja, füvesítse. Ennek azonban még vajmi ke­vés nyoma. No, de ez még hagyján, hiszen ez engedélye­zett szemétlerakó hely. Nem úgy, mint a Pécskő-pus'ztai be­járó, ahol a gyár szintén sze­méttelepet létesített, jóllehet a hulladék és törmelék leszórá- sa —, amint azt ugyancsak tábla jelzi — tilos. Salaktöm­bök, samottéglák, fahulladék hever a lapos területen, alig ötven-száz méterre attól a kút- tól, melynek vizét a gyárban is fogyasztják. Enyhén , szólva önveszélyes. S ehhez még hoz­zátehető, hogy ez az üzem meg a városi szeméttelepre is szállít, legalábbis erről tanús­ben talán szerepe van a nem­rég felállított tiltótáblának is. — A szemlék által megjelölt helyeken 25 ilyent állítottunk fel — mondta Petik László, a városgazdálkodási üzem kép­viselője. — Sajnos, mint a tapasztalat is mutatja, nem veszik komolyan. Az az igaz­ság, hogy a szállítási lehető­ségek és az utcatakarítás kor­szerűsítését részben szűkös anyagi lehetőségeink korlátoz­zák, ugyanakkor a személyi feltételek sem megfelelőek^ emiatt nem tudjuk meglevő gépeinket sem kihasználni. Nincs rájuk ember. — A köztisztasági gondok egy része valóban a köztiszta­sági vállalat nem kielégítő te­vékenységéből adódik — teszi hozzá Illés Péter, a városi ta­nács műszaki osztályának munkatársa. — ^Ugyanakkor tapasztalatom szerint a lakos­ság sok helyen teljesen közöm­bös környezetével szemben. A közületi szervek ugyancsak sok gondot okoznak. Környezetükben gyakran ők a hangadók és közvéleményt formálók. Ha felkérik, megkeresik őket, szívesen vesznek reszt a fiatalok nevelésében, s örömmel adják át tapasztala­taikat az ifjabb nemzedéknek. S nem kevesen ottmaradnak meg a nyugdíjkorhatár betöltése után is a régi munkahelyü- kon, ha teherbíró-képességüknek megfelelő munkát, s tiszte­letteljes elbánást kapnak. ... Mmdezt azért is 'szükséges hangsúlyozni, mert a nyug­díjasokról szólva még mindig kísért a rossz csengésű „el­tartott” jelző, pedig ezek az emberek a maguk idejében épp úgy, s olykor nehezebb körülmények között, részt vettek az orszagepitő munkában, az anyagi javak termelésében, mint mai utódaik, s amit létrehoztak, az a mának Is kamatozik. S ha a tervszerű gondoskodás révén növekszik is a rész _ n em a „teher” —, amit a nemzeti jövedelemből a szocialis­ta társadalom számukra biztosít, ez teljesen megegyezik a rendszerünk alapelveivel, humanizmusával, pártunk politiká­jával. Ezért is mondta ki az MSZMP programnyilatkozata: „Növekvő gondot kell fordítani a nyugdíjasok életkörülmé­nyeinek javítására.” Lényegében ezzel cseng össze a Köz­ponti Bizottság legutóbbi ülésének határozata is olyan ja­vaslatok kidolgozására, amely segít mérsékelni a még meg­levő egyenlőtlenségeket, a különböző időszakban nyugdíjba ment dolgozók nyugdíja közötti nagy különbségeket. „Az V. ötéves terv hátralevő éveiben gazdasági lehetőségeinkkel összhangban emelni kell az alacsony nyugdíjakat...” — ol­vashattuk az említett határozatban, s nálunk mindenki tud­ja, hogy erre bizton számítani lehet. A nyugdíj természetesen csak egyik, bár igen fontos ré­sze áz idősebbekről való gondoskodásnak. Az anyagi, egész­ségügyi, szociális ellátás mellett legalább olyan súllyal sze­repel a megbecsülés érzelmi oldala: a társadalom, a régi munkahelyi kollektívák meg nem szűnő figyelmessége, a családi szeretet és ragaszkodás, a gyermekek felelősségét is kifejező tartós kötődés és hála az idős szülők iránt. Az öregség mindenkit elérő állapotát megkönnyítő, szép­pé varázsoló tetteivel önmaga jövőjét is felrajzolja a ma palettájára az ifjabb nemzedék. S hogy mit olvashat le róla majd ő maga is ebbe a korba lépve — csak rajta múlik. F. Tóth Pál Csendélet a parkerdő mentén. kodik az az iratborító, amely ott került a bizottság szeme elé. A városközpontban Korántsem ilyen szembetű­nően, de a szemeteléssel min­denütt találkozhatunk. A Vö­röshadsereg út elején, a Ku- cord-hegy alatti néhány ga­rázs, előtt térdig érő törme­lékhalom, a határról érkezők gyönyörűségére. Az Arany Já­nos utca végében az egyik családi házból az utcára folyik a szennyvíz. A Karancs Szál­ló mögött a figyelmeztetés el­lenére törmelékkupacok. Akad persze ellenpélda is, a java­részt lakók által vlrágosított Május 1. utca és még néhány hasonló terület, például a Nógrádi Sándor tér süllyesz­tett parkja. Az eddigi szemlék eredmé­nyének könyvelhető el az is, hogy a Vásártéren az Úttörők útja garázssora mögül eltűnt az állandó szemétdomb, mely­Alapvető szemléletváltozásra van szükség, s ahhoz, hogy ez megtörténjék, mindenkinek hozzá kell járulnia. Erről oe- szél dr. Virág Zoltán, a városi KÖJÁL vezetője. — Néhány lakó. néhány üzem, intézmény felelőtlensé­ge okozza közterületeink szennyeződését. Bizottságunk, az itt képviselt szervek lehe­tőségeiken belül mindent meg­tesznek a helyzet javításáéit. Az eddigi szűk fél év alatt száz intézkedésre került sor, szabálysértési eljárás ebből tíz volt. Látható tehát, hogy nem a büntetés, a „skalpgyűjtés” a fő cél. A Vöröskeresztnek, a Hazafias Népfrontnak, a ta­nácstagoknak igen nagy szere­pük lehetne abban, hogy a helyzet gyökeresen javuljon. Mit lehet mindehhez hozzá­tenni? Nem mindegy hol élünk, de sok rajtunk is mú­lik! Szó szerint is érthetjük a közmondást: söpörjön ki-ki a maga háza táján! Szöveg: Gáspár Imre Kép: Bábel László NúGRÁD — 1978. augusztus 9., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents