Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)

1978-08-08 / 185. szám

FársedalmLlcrvéíiyek A Német Demokratikus Köztársaságban a munkaügyi döntőbizottságok a szocialista jogszabályok megszilárdítását szolgáló tevékenységük ne­gyedszázados múltját ünneplik az idén. Az országban jelen­leg több mint 25 ezer üzemi kollektíva által megválaszt >tt társadalmi bíróság működik, ezeknek mintegy 225 ezer ta­pasztalt, élen járó dolgozó a tagja. A német munkásmozgalom történetében először 1953. áp­rilisában tettek javaslatot szakszervezeti munkaügyi dön­tőbizottságok megalakítására, melyek elsősorban munkaügyi viták intézésére voltak jogo­sultak. Ezután egyre növeke­dett az üzemi bizottságok je­lentősége, míg 1968-ban — a területi választmányi bizottsá­gokhoz hasonlóan — társadal­mi törvényekben rögzítették ezek szabályzatát. Ma már bűncselekményekben, kihágá­sokban, visszaélések esetén, iskolakötelezettség elmulasztá­sakor, valamint egyszerű jogi vitákban és újításokkal kap­csolatos kérdésekben döntenek ezek a szervezetek. Százhetven döntés A baleseti szakértők szerint még mindig túl kevés figyel­met fordítanak arra, hogy a jövendő gépkocsivezetőket be­hatóbb pszichikai vizsgálatok­nak vessék alá: nem vizsgál­ják meg eléggé azt, hogy ho­gyan reagálnak a külső inge­rekre, milyen a megfigyelő- képességük, hogyan tudnak kombinálni, milyen gyorsak reakcióik stb. Pedig ezek fon­tos szempontok, tekintettel ar­ra, hogy kiszámították: a vá­rosban közlekedő gépkocsi- vezetőnek egy óra alatt x70 döntést kell hoznia. Jurij Zolotarev : Megtartjuk nélkülük 4 Az elegáns, jó megjelenésű Borisz Makszimovics az órá­jára nézett és gondosan be­gombolva zakója valamennyi gpmbját, felkelt helyéről. — Mindenki jelen van? Ak­kor kezdjük el a gyűlést. — Körbehorta fáradt, de szigorú tekintetét az egybegyűlteken, és még egyszer az órájára pil­lantva így. folytatta: — Igaz. ság szerint a munkaidő már lejárt és ki tudja mi még meddig elüldögélünk itt— Azt hiszem, a mi fáradt Vera Mi- hajlovnánkat elengedhetjük, Nemdebár? — Ügy van, úgy van! —fe­lelték hangosan, kórusban a gyűlés résztvevői, sőt az egyik elvtárs meghatódva még hozzá is tette: „Ez nagyon jó lesz!" Borisz Makszimovics meg­igazította gondosan megkötött nyakkendőjét, figyelmesen végignézett a jelenlevőkön és kissé mosolyogva így szólt: — No és ön, Anna Nyilola- levna, bizonyára siet haza kis­gyermekeihez. Menjen csak, menjen, elengedjük, helyes? — He-lyes! vágták rá va­lamennyien, valaki mély együttérzéssel még hozzá is tette: „Ez nagyon humánus lesz!" — Nagyszerű! — kiáltott fel Borisz Makszimovics és szívélyes hangon így szólt! — No és maga, Nyina Gri- gorjevna, mit gyötri, itt ma­gát? Reggel még, ha jól em­lékszem, fejfájásra panaszko­dott. •, Mi majd itt maga nél­kül is megtartjuk n gyűlést, menjen haza és pihenjen le. Van valakinek ellenvetése, elvtársak? Ismét egyszerre helyeseltek mindannyian Borisz Makszi* movicsnak és valaki még rá is duplázottj — „Óh, hát ez nagyon helyes, humánus és emberséges!" Alig csukódott be az ajtó Nyina Grigorjevna mögött, Borisz Makszimovics arca hir­telen elkomorult, összeráncolta homlokát, levetette kabátját, és ingujját felgyűrve ráripa- kodott az ittmaradottakra: — Mit képzeltek, ebadta zsiványok, hogy engem átver­hettek? Azt hittétek, majd így elmarad a gyűlés?! Meg­tartjuk nélkülük is? De meg am! Majd én megmutatom nektek... Fordította: Juhász László { Elmaradt hozzászólás Igazgatósági tag Ságujfalun... Ságujfalu elég messze esik a szécsényi ÁFÉSZ központjától, nagy hasznát látja tehát a tagság annak, hogy Dénes Márkus igazgatósági tag any- nyira szívén viseli gondjaikat, s ezeknek az üléseken hangot is ad. Sőt a központban el­hangzottakat „elviszik” a tag­sághoz: Ságujfalun, Szalmater- csen és Karancsságon taggyű­léseket tart, amelyeken a szö­vetkezet tevékenységéről, fej­lődéséről tájékoztatja a részt­vevőket. Ehhez a képességei is megvannak: húsz évig volt is­kolaigazgató és csak a „ren­detlenkedő” szíve miatt kellett otthagynia választott hivatá­sát. A kényszerű nyugdíjazás azonban nem vette el a kedvét a közügyektől. — Szeretek foglalatoskodni — mondja. — Mindig elme­gyek az igazgatósági ülésekre is. Éppen ezért esett olyan rosszul, hogy a legutóbbin — temetés miatt — nem vehet­tem részt. Most viszont szíve­sen elmondanám, miről sze­rettem volna beszélni a fel­szólalásomban. Látva készségemet a meg­hallgatásra, Márkus bácsi már­is belekezd „hozzászólásába”. — Először a kiküldött be­számolóról szoktam elmonda­ni az észrevételeimet. Most is kijegyeztem három dolgot. Örömmel láttam a kimutatá­sokban, hogy a vendéglátó egységekben az alkoholmentes italok és az ételek forgalma jelentősen növekedett. Azt vi­szont nem tudom megérteni: hogyan lehetséges az, hogy a 11. számú húsbolt az idei ter­vét időarányosan csak 56 szá­zalékra teljesítette, amikor például a 12-es 96,7 százalé­kot teljesített. Tehát az ok nem valami általános húshi­ányban rejlik. Sajnos a kimu­tatásokból nem tűnik ki, hogy melyik boltokról van szó, ugyanis a számokkal történő jelölés miatt a községek nevét homály fedi. A harmadik megjegyzésem, amit az elnök­nek már szóban volt alkal­mam megemlíteni, hogy a be­számolóban azt írják: a szesz­főzde folyamatosan működik. és mi tudjuk a legjobban, hogy már öt hete áll meghibá­sodás miatt. — Mondtam volna persze a jőt is — folytatja. — Azt, hogy a mi három községünk elégedett a szolgáltatásokkal és a meglevő bolthálózat szín­vonalával. Azért mondom, hogy a „meglevő”, mert itt követ­kezik a sok éve hangoztatott kérés a ságuj falusiak részéről. A Rákóczi, a Dózsa György és a József Attila út valahogy kiesik az ellátásból, ide sze­retnénk egy vegyes kezelésű peremboltot. Akkor a tanács­háza hátsó frontján bérelt he­lyiségben működő büfé is ide jöhetne, tekintve, hogy ott. amúgy is rossz helyen van. Most a lehetőség is adott rá. ■van ezen a területen egy eladó ház. Ami nagy ritkaság. Két­százezer forintba kerülne, meg az alakítási, berendezési költ­ségbe. Igaz, elég nagy összeg ez, de azért reménykedünk, mert egyszer már egy fél ígé­retet kaptunk a szövetkezettől a bolt létesítésére. — Másik, talán még fonto­sabb dolog volna a főútvona­lon levő zöldségbolt melletti árok feltöltése. Ennek az árok­nak haszna nincs, mert víz abban sohasem volt. Ha vi­szont feltöltenék, az árut ho­zó gépkocsi oda letérhetne a meglehetősen keskeny főútról, s így kisebb volna a balesetve­szély. — Még egy panaszunk van: a kedvezményes fűtőolajvá­sár idején a három községet ellátó karancssági olajkút nem tudta kielégíteni a lakosság igényeit. Máskor valahogy job­ban kellene gondoskodni az el­látás folyamatosságáról. Ha ott vagyok az ülésen — fejezi be „hozzászólását” Dé­nes Márkus — egy kicsit el is dicsekedtem volna az eredmé­nyeinkkel. Ebben az évben már 7000 forint értékű cél­részjegyet jegyeztetett az itte­ni tagság és a létszámunk 40 fővel emelkedett. Láthatja is igyekszünk tenni a szövet­kezetért, nemcsak kívánsága­ink vannak. — kemény — A réz nagy lehetőségei A réz nélkül nehezen képzel­hető el a jó minőségű elektro­mos ipari és háztartási gépek gyártása. A kiválóan áramvezető és könnyen megmunkálható réz ez idáig nem talált helyettesítőt. Nem csoda hát, hogy a londoni tőzsdén egy tonna réz értéke több mint 630 font sterlinget ért el legutóbb, Lengyelország, amely nagy mennyiségű anyag- és nyers- anyagimportra kényszerül, kénytelen kihasználni sa­ját nyersanyagvagyonát. Ép­pen ezért a lengyel tudomány egyik témája: a réz és ötvözetei optimális felhasználásának és termelésfejlesztésének leggazda­ságosabb módszerei. A kormányprogram végrehaj­tásának máris észlelhetők a gya­korlati eredményei. A tudomá­nyos kutatóközpontok kidolgoz­ták a vastag (9—12 méteres) réz­érc kiaknázást rendszerét. A rendszer még az idén bevezetés­re kerül a Rudna rézbányában. Becslések szerint évi 100 millió zloty többlettermelést fog ered­ményezni. 1980-ban 150 000 ton­na elektrolitikus rezet állít elő a lengyel rézkohászat. ami az össztermelés több mint egyhar- madát jelenti. Az óvodai felvéíelehről Nem leltei odébb tolni a falakat Sok családban várják ezek­ben a napokban izgatottan a postást: vajon jó. vagy rossz hírt hoz, felvették-e a kicsit az óvodába? És ha nem, ak­kor mi a teendő, a kedvezőt­len döntés után miként alakul a szülők és a gyerekek élete? Első pillanatra kilátástalan­nak látszik a helyzet, de előbb-utóbb megoldódnak a gondok. A salgótarjáni óvodai felvételek helyzetéről beszél­gettünk Matthesz József gaz­dasági felügyelővel és Mezőfi Zoltánné óvodai felügyelővel. — Az elbírálás, a felelősség- teljes döntés szempontjait az óvodai rendtartás határoz­za meg, az abban lefektetett útmutatások alapján végezzük munkánkat. Az első teendő: az intézményekben összeül a felvételi bizottság, amelynek tagjai között ott vannak a terület társadalmi felelősei, a párt képviselői és az óvoda vezetője- ök bírálják el a be­érkezett kérelmeket, mérlege­lik az igények jogosságát, meghozzák a felvételekről, el­utasításokról, átirányítások­ról szóló határozatokat. Ezek az ülések június 19-én fe­jeződtek be­Salgótarjánban 730 gyermek óvodai felvételét kérték a szü­lők — és mivel csak 670 ap­róság kerül át az óvodákból az általános iskolák első osz­tályaiba —, úgy néz ki. hogy 60 gyereket nem tudunk elhe- helyezni, számukra nem ma­radt hely. Sok átirányításról szóló döntés is született, ezek ellen tizenöt napon belül le­het fellebbezni. Az újabb ké­relmekről augusztus 12-én és 25-én határoznak a bizott­sági ülés résztvevői és az ak­kor hozott döntésük már vég­leges, nem fellebezhető — tá­jékoztat Matthesz József, majd, folytatja: — Nehéz napokat élnek az óvodák vezetői, er­re néhány példát is monda­nék: a Beszterce-lakótelepen levő gyermekintézménybe 56- an jelentkeztek és csak nyolc üres férőhelyük volt, az Arany János utcai óvodában 91 fel­vételi kérelem érkezett és 42 kérést utasítottak el. Ezek a számok magukért beszélnek. Valamennyi létesítményünk kihasználtsága maximális, hi­szen 100 férőhelyre 120—lSfÖ gyereket veszünk fel. — Egy-egy pótszéknek, pótasztalnak mindig lehet he­lyet szorítani, de sajnos, a fa­lakat már nem tudjuk odébb tolni, pedig legszívesebben ezt tennénk. Rettenetes látni- hallani azokat a szegény „el­utasított” szülőket, ahogy sír­nak, könyörögnek... mind­egyikükön szeretnénk segíte­ni. Természetesen az indokolt esetekben — munkásszülők, illetve egyedülállók, nagy­családok gyermekeinél — mindig pozitív döntést ho­zunk, reálisan értékeljük helyzetüket — veszi át a szót fylezőfi Zoltánné —, de még így is sok az elutasító határo­zat- A fellebbezések számára 5 százalékos férőhelytartalék­kal rendelkezünk. Sokan az átirányítást is ellenkezve fo­gadják, mondván: az adott óvoda messze van a szülők munkahelyétől. Pedig a mai utazós világban az az egy-két kilométer többlet nem sokat számít, ha azt Is figyelembe vesszük, hogy az óvónők nem­csak gyermekmegőrzést vál­lalnak. hanem oktatnak, ne­velnek, nyugodt légkörben biztosítják a kicsinyek egész­séges fejlődését. Tőcsér Julianna Tartalmat a vakációnak Itt a nyár, a várva várt va­káció, a szabadság, a változa­tos, kellemes és hasznos szó­rakozások ideje. Sok-sok prog­ram kínálja magát és — saj­nos — mégis találkozunk lép- ten-nyomon csellengő, tengő­lengő, unatkozó gyermekekkel, akik egyszerűen nem tudnak mit kezdeni a szabad idejük­kel. Sok gyermek magától nem tudja változatosan elfoglalni magát. Ezeknek programot kell adni, lehetőleg minden nap­ra. Nem is jut eszükbe, hogy mennyi kedvtelésnek számító foglalkozás fér bele a szabad­ság napjainak 8—10 órájába. De nézzük meg szép sorjá­ban, hogy- milyen érdekes el­foglaltságra szoktathatjuk, rá gyermekeinket. Jó könyvet kell a kezébe adnunk, amit szívesen olvas. Biztassuk arra, hogy vezessen „01vasónapló”-t, amibe beírja az olvasott könyv elmét és szerzőjét, feljegyez egy-két szép gondolatot, bölcs mondást és — ha ügyesen rajzol — készít a tartalomhoz illő il­lusztrációt. Nem elég a kezébe adni a könyvet, érdeklődni is kell es­ténként az olvasmánya iránt, dicsérni a naplót és biztatni a további olvasásra. Szívesen leveleznek a fiata­lok. Ha idegen nyelvű levele­zőpartnere van, akkor a nyel­vet is gyakorolja, de a magyar Nemzedékek árkád alatt — Balassagyarmaton. —■ kulcsár nyelvű levelezés is jó fogal­mazás- és helyesírás-gyakorlat. Az egymásnak megírt élmény- beszámolókkal gazdagodik a levelezők ismeretanyaga is. Nyáron több időt fordíthat a gyermek a gyűjtésre, az év folyamán gyűjtött anyag ren­dezésére. Gyűjthet: képes le­velezőlapot, bélyeget, növényt, kőzetet, bogarat, lepkét, nap­tárt, gyufacímkét, cigarettás dobozokat,, sportolók fényké­pét, különböző autók képét és még sok minden mást. Az a lényeg, hogy rendben is tart­sa a gyűjteményét. Nyáron jól lehet fényképez­ni. Legtöbb tizenévesünknek van már fényképezőgépe. A fényképezés és a fényképek rendezése, albumba ragasztása is kedves elfoglaltság. Tanítsuk meg a gyermeke­ket keresztrejtvényt: fejteni. Már a legkisebbek újságjában és a napilapok gyermekrovatá­ban is van keresztrejtvény. Nagyon hasznos, gondolkozta- tő, ismeretanyagot gazdagító szórakozás. 10—12 éves gyer­mek már keresgélhet a térké­pen, vagy a lexikonban egy- egy hiányzó adatot. A sport, a séta, a kirándu­lás és a játék is szerepeljen a nyári tervben. Szorgalmaz­zuk, hogy legyenek barátai, ba­rátnői gyermekünknek. Hár- man-négyen elmehetnek együtt uszodába, strandra. Esetleg az érdekelt családok egy-egy fel­nőttje velük mehet felügyelet­képpen. A munkának is szerepelnie kell a nyári programban. Le­gyen a gyermeknek határozott feladata, legyen valaminek a felelőse. Ilyenek lehetnek: ap­róbb, válogatást nem igénylő dolgok (tej, vaj, tejföl, kenyér) bevásárlása, a saját ágyának a beágyazása, holmijának a rend­ben tartása, az újságok ren­dezése dátum szerint, a szo­banövények öntözése megha­tározott napon, a szemetesvö­dör kiürítése stb. Ahol kis­kert van, abban is legyen mun­kája a gyermeknek. Nagyon helyes, ha néhány négyzetmé­teres területet teljesen ő gon­doz. Kis kapával, ásóval, ge- reblyével a nagy kertben is segíthet. A gazdag, változatos prog­rammal eltelt napoknak ked­ves szép emléket állíthat a gyermek, ha esténként a „Nyá­ri napló”-jába beírja egy-két mondattal a nap legérdekesebb eseményét. Nem szóltam még a tv-ről. A nyári műsorban bőségesen gondoskodnak a. gyermekek­nek szóló programokról. Néz­zük át közösen a műsort és tervezzük meg együtt, mi az, amit megnéz rossz idő esetén, ha nem mehet a játszótérre, uszodába, sétálni, vagy kirán­dulni. Nagyon lényeges dolog, hogy a program változatos legyen, egy napra többféle foglalko­zást tervezzünk és mindig gon­doljunk arra, hogy esős időre is kell számítani. Az Ilyen, tervszerű foglal­kozásban gazdag, tartalmas élet Iránti igény akkor alakul ki, ha erre már a legkisebb kortól szoktatjuk a gyermeket. Nemcsak a tervezésbe kell segíteni, de következetes el­lenőrzéssel, dicsérettel, bírá­lattal kel! ösztönözni a tevé­keny életre. Sok, nyugdíj előtt álló, idős embertől hallottam már, hogv fél, nem tudja mivel tölti majd el az idejét. Azt hiszem, ezek olyan tengő-lengő, unatkozó gyermekek lehettek, akiket nem tanítottak meg gyermek» korban az idejük tartalmas eltöltésére. Dr. Gergely Károlyné Hidrobiológia és műemlékek Tíz évvel ezelőtt kezdte meg munkáját Szófiában, az Orszá­gos Műemlékvédelmi Intézet­ben a mikrobiológiai labora­tórium. Feladata, hogy a mű­vészeti alkotások biológiai ere­detű károsodását megakadá­lyozó, megfelelő restauráló anyagokat és eljárásokat kí­sérletezzen ki. A Grigorov pro­fesszor vezetésével itt dolgozó kutatók munkásságának ered­ményét első ízben a kazanliki trák sírbolt feltárásánál alkal­mazták. A 2300 éves világhí­rű hellenisztikus falfestmé­nyek különböző mikroorganiz­musok okozta károsodásai el­len Grigorov professzor és munkatársai, vették fel a harcot. Szovjet tapasztalatok hasznosításával ammóniumsó- kat alkalmaztak a falfestmé­nyek egy részének —, amely erre rászorult — restaurálásán nál. A leghatékonyabbnak eddig a KWTEROL—A nevű ammó- niumsó bizonyult. Az ezzel kezelt sérült helyeken ez a vízben jól oldódó készítmény megöli a gombákat és elejét veszi a további penészedésnek. A színeket károsító penészfaj­ták további fiziológiai és bio­kémiai aktivitását eredménye­sen gátolja meg az új bolgár szernek már 0,5—1 százalékos oldata Is. A tudósok az ország húsz különböző műemlékében vé­dik az új eljárással az ősi művészet emlékét őrző fal­festményeket, többek között az ivanovói barlangtemplomok­ban, a Veliko Tirnovo-i, ne- szebári, arbanasszi templo­mokban, hogy megmentsék ezeket a pusztulástól. NÖGRÁD - 1978. augusztus 8., kedd i

Next

/
Thumbnails
Contents