Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)
1978-08-04 / 182. szám
tLükétől Éreekvadkertig „szolid” vállalások! A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben az elmúlt évekhez képest fejlődött a szocialista brigádmozgalom. A gyár dolgozóinak ma már mintegy 75 százaléka szocialista brigádtag. A fiatalokat is sikerült jobban bevonni a mozgalomba; az ifjúsági brigádok száma az elmúlt két és fél év alatt 25 százalékkal növekedett. A számszerű gyarapodás mellett tartalmilag is előrelépés tapasztalható. Alapos vizsgálat A vállalat szakszervezeti bizottsága azonban nem elégedett, s a párt-, a KISZ vezetőivel, valamint a gazdasági vezetőkkel közösen alapos felmérést végzett. Külön- külön minden szocialista brigád vállalását felülvizsgálták és összeegyeztették a munkaverseny-szabályzat előírásaival. Megállapították, hogy az idén a gyár 145 szocialista brigádjának mind a 2910 tagja tett vállalást. A felajánlások együttes összege 43 millió forint, amely 7,1 százalékkal magasabb a múlt évi versenyeredményeknél. A termelési többletre tett vállalások együttesen 12,5, a minőségjavításé 10, az anyagtakarékosság célkitűzései pedig 3 százalékkal növekedtek. Az „Egy brigád: két hasznos újítás” — mozgalom keretében a gyár brigádjai összesen 239 javaslat kidolgozását vállalták. Ez összességében fejlődést mutat. A szocialista brigádok egyenkénti vizsgálata azonban sok olyan hibára hívta fel a figyelmet, amelynek gyors kiküszöbölése elengedhetetlen! Több tucat „alulváltalás'<i A szocialista brigádok vállalásait összevetették a vállalati versenyszabályzattal, s kiderült, hogy a 145 brigádvállalásból 57 vállalás nem éri el a szabályzat által előirt fokozati szinteket, 34 pedig mindössze közepesnek minősíthető. A huzalműben voltak olyan kirívó esetek, hogy sem a bronz, sem az ezüst fokozatra tett vállalások nem igazodtak az előírásokhoz, a 12 arany fokozatú felajánlás közül 3, megfelelt a szintnek, kettő közepes, 7 pedig eltért az előírástól. Egyébként a vállalat 9 bronz fokozatú vállalása közül csak 5, a 33 ezüstből csak 11, a 71 aranyból pedig csak 18 vállalással tettek eleget a versenyszabályzat követelményeinek. A szakszervezeti bizottság ülésén élénk vita alakult ki és kritikus hangnemben sürgették a felajánlásoknak a versenyszabályzathoz való igazítását. Merlák Ervin, a szakszervezeti bizottság titkára összefoglalójában hangsúlyozta, hogy a versenyszabályzat előírja a gyárrészlegvezetők, főosztály- vezetők, műhely- és osztálybizottságok kötelességét és feladatát a brigádmozgalom fejlesztésével, a vállalások kidolgozásával és értékelésével kapcsolatban. A vezetők feladatkörébe tartozik az éves vállalások kidolgozásának előkészítése, a vállalat konkrét feladataival való egyeztetése. a vállalások és a versenyszabályzat által előírt fokozati szintek összhangjának megteremtése. Pótolni a mulasztást A szakszervezeti bizottság határozottan állást foglalt á mulasztások sürgős pótlására. Felelősöket jelölt meg, akik gondoskodnak majd a vállalások kiigazításáról. Ahol erre nincs mód, ott a fokozat szintjét kell a vállalás értékéhez igazítani. A gyárrészlegek még augusztusban brigádvezetői tanácskozásokat tartanak, s közösen elemzik a brigádmozgalom színvonalas irányításához kellő személyi és tárgyi feltételeket; és ahol szükséges, átszervezik a brigádpatroná- lást. O. B. Űj magyar műszer a bányászoknak A széntelepek „átvilágítá- a telep művelését. Az lenne gázérzékelőt — geofoncsopor- sával” kísérleteznek a Mécsé- a kívánatos, hogy ezeket a tot — helyeznek el. így már a ki Szénbányáknál. Gyakran meddőkőzeteket már előre, a bányában megállapítható a előfordul ugyanis, az, hogy a tervezésnél ismerjék. széntelep folytonossága, avagy széntelepben váratlanul kő- Erre ígér megoldást az a vető mérete, iránya. Az adarétegre _ úgynevezett vetőre úgynevezett telephullám-vizs- tokát a mérőműszer memória— bukkannak a bányászok, s gálát. egysége tárolja a külszínen is ez veszélyezteti a nagy műn- A vizsgálat során a szénte- elvégezhető számítógépes értékával előkészített gépi biztosi- lepbe, a réteg vastagságától kelés céljára. Ezzel a médiást, jövesztést, sőt egyáltalán függően, több-kevesebb réz- szerrel 75—80 százalékos biztonságú információ nyerhető a fejtés tervezéséhez, amivel sok felesleges munka, idő, pénz takarítható meg. Gázkitörés-veszélyes térségben nagy biztonsággal segít kiválasztani olyan fejtési módot, amely- lyel eleve elhárítható a félelmetes természeti jelenség bekövetkezése. A világon csak néhány országban ismert hasonló rendeltetésű mérőműszer. Ezek azonban rendkívül drágák és az eltérő bányabeli viszonyok miatt nem is lehet átvenni. Az új mérőberendezés kialakításának fontos szerepe van a magyar—szovjet műszaki-tudományos együttműködésben. Hazánk kapta ugyanis feladatul a bányabeli szeizmikus műszerek kifejlesztését és nagy mennyiségű gyártását a következő évtizedtől. Az összegezős, tv-képernyős bá- nyabeli mérőműszer létrehozásával világviszonylatban újszerűt alkotnak a programban részt vevő szakemberek. Alkalmasint nem pöfékel többet gőzmozdony Salgótarjánban, a főtéri állomáson. Több mint egy hónapja kitil- tattak a füstjük miatt nem túl népszerű „csühösök”. Panniért menni kell — Még az év elején járt itt Urbán Lajos államtitkár — tudtuk meg Nádasdi András állomásfőnöktől —, s ő ígérte meg, hogy a kelebiai vasútvonal villamosításával fölszabaduló Diesel-mozdonyok leváltják az itteni gőzösöket. Az ígéret időben meg is valósult. A Somoskőújfalu—Salgótarján vonalon ingázó mozdonnyal egyetemben hat gőzöst „ültettek kispadra”, s helyettük négy Diesel-masinát állítottak be. Az egyik egy szovjet gyártmányú M 62-es — a vasutasok tréfásan Szer- gejnek hívják —, valamint egy M 44-es — „ő” a Bobó —, s két M 40-es — a két Púoos. Ámbár a motormozdonyok nem olyan „lusták”, mint a gőzösök, néha gondot okoz, hogy kevesebben vannak. A Miskolchoz tartozó mátrano- •áki vonatot — amit a bennfentesek egyszerűen Panninak TanfoSyamemberek Kém jó ötletet hallottam. Egy szakszervezeti titkár mesélte, milyen remekül megy náluk a politikai ok- tatás. Azelőtt folyton főtt a fejük, hogy az egyes tanfolyamokra miképp szedjék össze az embereket. Soha nem volt meg a kellő létszám, mert az üzemek az oktatás idejére nem tudták nélkülözni a munkaerőt. Ma már túl vannak a bajokon, pompás megoldást találtak. Ez pedig a következő. Körülnéztek a gyárban, s. előkerestek egy tucat olyan embert, akiknek a munkáját minden további nélkül pótolni tudták, merthogy nem sok vizet zavarnak, őket aztán annak rendje és módja szerint beiskolázták a különféle tanfolyamokra, egyikmásikukat ötre, hatra is, ilyképpen hamar összeállt a szükséges létszám, s megszűnt a gondjuk a statisztikával. Hogy az oktatás így fityfenét se ért, hidegen hagyta őket, mert, ha rendben a statisztika, nem jön az abajgatás „felülről”. Furfangos gondolatuk szöget ütött a fejembe. Ügy érzem, isten ellen való vétek lenne, ha ezt a leleményt nem tenném közkinccsé. Ugyanis meggyőződésem, hogy roppant életrevaló kitalálmány. Elterjeszthető, variálható, sőt, tovább is fejleszthető. Mert nézzük csak! Itt van az oktatás, amit megoldottak vele. Ez rendben van. Többen is hallanak róla —. most olvassák is —, viszik a hírt szerteszét. S. könnyűszerrel meghonosítják mindenfelé a módszert, mert csupán fé- Hgmeddig fölösleges emberek kellenek hozzá, azokat vedig egykönnyen lelni akármerre. Az*án va1 Hálhatják is az ..eUárást”. mert egyes emberek specializálódhatnak bizonyos tanfolyamokra, s néhány év után disszertációt írhatnak kedvenc témájukból; vagy épp ellenkezőleg; évről évre váltják egymás közt a tanfolyamokat, s univerzálisak lesznek, nő az intelligencia-quotien- sük. Amint látjuk, minikét megoldás gyümölcsöző. Ám ettől sokkal eredményesebben is ki lehel bontakoztatni az alapötletben rejlő lehetőséget. Nem muszáj mindjárt az oktatásban megrekedni, hiszen egyéb területeken is nagyszerűen kamatozik. Tisztában vagyunk vele, hogy millióm kötelezettség akad még, ami elvonja az embert a dologtól. Tanácskozás, értekezlet, eszmecsere, műsor, verseny, vetélkedő stb. Hát mi a csudának gabalyint- sunk ezekkel nyűgöt a dolgozók nyakába? Sokkalta fortélyosa bb nyitja kínálkozik az ügynek. Méghozzá nem az —, ami eddig is volt —, hogy kevésbé elfoglalt emberek után nézünk, hiszen ez sokakat kínos helyzetbe hozna! Hanem már eleve erre a föladatra vegyünk állományba munkára jelentkezőket. Ok lennének — az egyszerűség kedvéért — a „tanfolyamemberek”. Az ő nyakukba szakadna mindenféle „protokoll”-kötelezettség, s ők aztán pihenten, energiában dúskálva tennének eleget valamennyinek. S, hogy így a szakszervezeti oktatás még mindig csak annyit ér, mint halottnak a csók? Vagyis nem avat be pártonkívü- lieket a marxizmusba, nem ismerteti politikánkat a tömegekkel...? Üsse kavics. Továbbra is az a fő. hogy a statisztika miatt „fentröl” senkit se maceráijanak! Molnár Pál Közel a félidőhöz Molnár István: „Elfáradtam. táblákban. Az alsótanya mögött porfelleget vernek, az árpakalászok dőlnek a vágóasztalra. — Négyszer fordultam, s még dél sincs — újságolja Jelen János gépkocsivezető. — Ez most a legfontosabb, az árpa. .. Molnár István kombájnost ritka negyedórában érjük. Pihen. — Elfáradtam — mondja, s törölgeti a verejtékcseppeket. — Most a segédvezető. Mészáros Károly megy a géppel... Mellette Jakubecz István szerelő ácsorog. Nem irigykednek rá a többiek, hiszen ez A szombati eső megijesztette az aratókat. Attól féltek, következnek ismét a csapadékos napok, de szerencsére tart a kánikula. — Így is csak kalászemelőkkel tudunk haladni. Előfordul, hogy teljes órát tart, amíg a kombájn körbeér a táblán. A múlt hét óta végezhetjük folyamatosan a búza betakarítását — mondja Bozsik Béla, a litkei termelő- szövetkezet elnöke. A közös gazdaságban kín- szenvedés az idei aratás. A kalászok ledőltek, búrjánzik a gyom. Eddig még nem volt húsz százalék alatt a gabona nedvességtartalma, van dolga a szárítóberendezésnek, szünet nélkül üzemel. — Igyekszünk megbirkózni a nehézségekkel. Az aratás feléhez közel járunk, s ha az időjárás nem szól közbe augusztus közepéig szeretnénk befejezni a munkát... A litkeiek a szalmalehúzással is igyekeznek, s megkezdték a tarló hántását. Igaz. a T—150-es típusú erőgép kinn a határban vesztegelt több mint egy hetet. Negyedéve vették s a nem különösebben nehéz terepen eltörött a főtengelye. Nosza, gyorsan elmenesztették a táviratot a garanciális munkát végző mosonmagyaróvári Lajta-Han- sági Állami Gazdaságba. A füle botjukat sem mozdították a Győr-Sopron megyeiek. Ment a másik távirat is. — Pedig mennyi feladat vár a nagy teljesítményű gépre — kesergett Bozsik Béla. (Telexen érintkezésbe léptünk a mosonmagyaróváriakkal, a szerelők azóta megérkeztek.) A ludányhalászi termelőszövetkezetben a borsót 141 hektárról takarították be, végeztek a tavaszi árpa vágásával is. A borsótól felszabadult gépeket átirányították a gabonatáblákba. — Nálunk is megdőlt a gabona. A szemveszteség néhány százalékkal magasabb, mint a korábbi években volt, annak ellenére, hogy a kombájnoiók igazán derekas munkát végeznek — fogad Nagy István, a közös gazdaság elnöke. éj.' «I» Mutatvány a tábla közepén A víztartalommal kevesebb a bajuk. Lassacskán mérséklődik. Ellenben a meghibásodások gyakoriak. Fel is szereltek egy műhelykocsit, kirendelték hozzá a szerelőket is. A változatosság kedvéért itt egy IFA tehergépkocsi áll már csaknem egy hónapja csapágy hiányában. — A jövő hét végére reméljük túl leszünk az aratáson. Ezután a szalma betakarítása, a tarló tárcsázása lesz a legfontosabb — mondja az elnök. Az érsekvadkerti tsz-ben azt jelenti: nincs hiba, minden rendben. — Az ékszíjakkal akad a legtöbb probléma. Főleg a minőség miatt. Előfordul, hogy két óra alatt kettő is elhasználódik — magyarázza. Szemét a Vereczki Ján is által vezetett kombájnon felejti. A tarlóra, mögötte gólya szállt. Méltóságteljes léptekkel halad, de ritkán talál szemet. Az érsekvadkertiektől felkophatna álla. Vigyáznak itt a szemveszteségre. Sz. Gy. Szergej, Bobó sa két Púpos hívnak — reggel és délután egy helyi gép húzza, s ilyenkor el kell vonni az állomás teendőitől. Viszont sok terhet levesznek a tarjániak válláról a személyvonatokkal ideérkező mozdonyok, amik a várakozás alatt a helyi föladatokban segédkeznek. — Mi mindenképp örültünk a cserének — így az állomásfőnök. — Ezek a gépek fürgébbek, hamarabb elvégzik a dolgukat... Ezenkívül az ablakot is kinyithatjuk szellőztetni, amit korábban nemigen tehettünk meg... Fáklyákat sutba! — Eddig nyolcvanfős volt az úgynevezett mozdonyszemélyzet — mondta Hegyesi Gábor, a hatvani vontatási állomásfőnökség tarjáni telephelyének vezetője —. most, mivel egy Diesel-mozdonyra csak egy ember kell, nem kettő-három, akár a gőzösre, harmincöt ember végzi el ugyanazt a munkát... A többiek — mint megtudtuk — áthelyeztettek Hatvanba meg Kisterenyére, illetőleg helyben maradtak, s most tanfolyamot végeznek. — Össze se lehet hasonlítani g régebbi és a mostani munkakörülményeket — hallottuk a telepvezetőtől. — Ma akár utcai ruhában is dolgozhat a mozdonyvezető, ha kedve tartja. S főleg télen lesz érezhető a különbség. A Dieselen zárt fülkében lehetnek, s nem kell a befagyott csövek fölmelegítésével bajlódniuk... Régebben ugyanis — miként elbeszélték — szükség készítette fáklyákkal olvasztották ki a szabadon húzódó csövekből a beléjük fagyott vizet. Arról nem is beszélve, hogy a nyitott mozdonyfülke nem sok védelmet nyújtott a vezetőnek és a fűtőnek, s ez az állapot is a múlté. Masinieztasors Bakos József mozdonyvezető harminchárom esztendeje dolgozik a tarjáni vasútállomáson. Korábban is irányított már Diesellel hajtott gépei, így hát az újonnan kapott masinát — a Bobót — biztos kézzel „zabolázza meg”. Könnyebb-e evvel dolgozni ? — faggattuk. — Persze, hogy könnyebb. Itt gombnyomásra működik majdnem minden, így aztán haladósabb a munka vele, mint a gőzössel. Igaz, több ismeret kell hozzá, nemrég tí- pusismeret-tanfolyamon vettünk részt. — Jobban kell-e figyelni? — De még mennyire! Résen kell lennünk, mert ez a gép sokkal fürgébben gyorsul, mint a régi. Alaposan ki kell tapasztalnunk a járását. — És vastagabb bugyellá- rissal mennek-e haza fizetéskor ezután? — Hát... azt még nem tudjuk. .. — molnár — NÖGRÁD — 1978. augusztus 4., péntek 3 I I
