Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)

1978-08-27 / 202. szám

Kevés vagy sok az iker? Japánban a legritkább a világon az ikerszülés. Ezért kel­tett nagy feltűnést egy négyes ikerszülés. A kicsiket inku­bátorban nevelik. A népesedési statisztikák egyértelműen bizonyítják az egy- és többpetéjű iker- szülések eltérő eredetét. A többpetéjű ikrek valószínűsége az anyai életkor és a szülési sorrend előrehaladásával nö­vekszik. míg az egypetéjű- ek gyakorisága lényegében tőlük független. A négerek többpetéjű Ikerszületéseinek gyakorisága kifejezetten na­gyobb, mint a fehéreké, a sárga (mongoloid) népesség­ben pedig még a fehérekénél is kisebb a többpetéjű ikrek aránya. Az USA-ban 28 mil­lió szülés elemzése azt bi­zonyította, hogy minden 89 terhességből egy végződik ikerszüléssel, míg Japánban csak minden 145. szülésre esik egy ikerpár. Hazánkban jelenleg minden 100. szülés ikerszülés­A két-, illetve többpetéjű ikerterhességek az agyalapi mirigy gonadtropinhormon- termelésének rendellenes fo­kozódására vezethetők visz- sza. Ez járhat ugyanis több­szörös tüszőrepedéssel és több érett pete egyidejű meg­jelenésével. Az agyalapi mi­rigy súlya az életkorral nö­vekszik. és 40 év körül tető­zik. Ez lehet a magyarázata annak, hogy az anyai életkor emelkedésével növekszik a többpetéjű ikerszülések esélye Figyelemre méltó az a körülmény is, hogy a négerek agyalapi mi­rigyének a súlya egész test­súlyukhoz képest nagyobb, mint a fehéreké, míg viszony­lag legkisebb súlyú agyalapi mirigye a sárgáknak van. , Az ikerszületési statiszti­kákban egyébként két, egy­másnak ellentmondó irány­zatot figyelhetünk meg. Mind többet hallunk többszörös ikerszülésekről, ugyanakkor hazánkban —r és általában a fejlettebb életszínvonalú or­szágokban — csökken az ikerszülések gyakorisága. Ml lehet ennek a magyarázata? Az egyik magyarázat a családtervezésben kereshető. Az ikerszülések kétharmada többpetéjű iker, s ezek első­sorban a 35 éven felüli nők terhességéből várhatók- Je­lenleg a családonkénti gyet- mekszám jelentősen csök­kent, 2 körül van, s így a terhesek többsége 30 éven aluli. A többes ikrekről szó­ló hírek nemcsak a hírszol­gálat frissesége miatt ter­jednék manapság oly gyorsan, hanem az öröm miatt is, amely sikeres életben tartá­sukat kíséri. Tudomány — technika A tengerfenék ostroma Csillagász műholdak Bolygószomszédaink légkö­ri összetételére vonatkozó ed­digi ismereteink legtöbbje a Földről végrehajtott spekt­roszkópiai megfigyelésekből származik. A mesterséges hol­dak és űrhajók segítségével, lehetővé vált azonban a boly­gók légkörének a legmoder­nebb analitikai eszközökkel való közvetlen ,;helyszíni” elemzése. Az űrprogramok egyik cél­ja a bolygók légköri adatai­nak a gyűjtése. A légkör ösz- szetételének ismerete ugyan­is nemcsak a bolygók múltbe­li történetére és fejlődésére ad útmutatást, hanem közvet­len bizonyítékot szolgáltat az esetleges élőlények jelenlété­re vagy hiányára is. Régi törekvésük a csilla­gászoknak, hogy információt szerezzenek a távoli égites­tekről. E célra az égitestek fényéből nyert színképet ta­nulmányozták. A fényt ugyanis mindig atomok bo­csátják ki. azonos fizikai kö­rülmények között pedig min­den atom a rá jellemző, meg­határozott fényt sugározza- A hidrogénatom által kisugár­zott fény színképe tehát min­dig más, mint a vasé, vagy egyéb elemé: a spektroszkóp­pal felbontott csillagfény te­hát elárulja a fényforrás anyagi összetételét. Az izzó állapotú ritka gő­zök és gázok vonalas szín­képet bocsátanak ki, sötét alapon fényes vonalak jel­lemzik, a színképet. Az egyes elemeknek megfelelő, rájuk jellemző vonalak helyzete alapján meg lehet állapítani, egy égitest kémiai összetéte­lét. A vizsgálatból levonha­tó következtetések még ak­kor is pontosak, ha a csillag vagy csillagrendszer fénye évszázadokig vagy akár év­milliókig volt úton, míg a spektroszkópba érkezett. Nem a fényforrás távolsága a dön­tő ugyanis, hanem az a fon­tos, hogy elég erős fény gyűljön össze a spektroszkóp számára. Régen ezért a spekt­roszkópot távcsőre szerelték, hiszen , minél nagyobb volt a távcső tükre, vagy lencséje, annál több fényt gyűjtött össze. A rakéták és műholdak korában azonban a csillagá­szat is közelebb került az égitestekhez. Igaz, hogy a műholdak 10—20, esetleg né­hány száz kilométer magas­sága elenyésző a Nap és a csillagok távolságához képest­óriási előny azonban, hogy ezzel elhárul az ilyen jelle­gű megfigyelések legfőbb aka­dálya, a légkör. Ma már igen nagyszámú, műholdas spektroszkópiai adat gyűlt össze a közelebbi és távolabbi szomszéd boly­gókat felépítő anyagokról. Csehszlovák kutatók az auto­matikus vezérlésű Interkoz- mosz műhold számára készí­tettek spektrométert Képün­kön: A spektrométer beállítá­sa a Csehszlovák Tudományos Akadémia geofizikai intéze­tében. Az ember régi törekvése, hogy lejusson a tenger mélyé­re és a saját szemével győ­ződjék meg az ott láthatókról. Nagy Sándor (i. e. 356—323.) állítólag már több búvárt bo­csátott Arisztotelész rendelke­zésére, sőt a hagyományok szerint ő maga is leszállt a tengerbe egy búvárharang bel­sejében. Hosszú utat tett meg azóta a búvártechnika és so­kat fejlődtek a búvárfelszere­lések is. Ezek fontos segítsé­get nyújtanak a tenger kin­cseinek a kutatásában és ki­termelésében. A Szovjetunióban 1966-ban kezdték meg a tartós merülési kísérleteket a Fekete-tenge­ren az Ichtiandr—66 és a Szadko—1 berendezésekkel. A szovjet víz alatti laboratóriu­mok függőleges irányban vál­toztatni tudják a helyüket. A továbbiakban a Szadko—3 kí­sérletei során a csoportok 14 naponként váltották egymást. Nagy előrelépést jelentett a Csernomur víz alatti állomás kipróbálása. A vízszintes hen­ger alakú víz alatti házban lakó- és munkahelyiséget ren­deztek be. Önállóan képes le- melhét saját áramforrásai se- szállni a mélybe, majd ismét gítségével. Ez azért fontos, feljönni, és több napig üze- mert a korábbi tapasztalatok A Self—1 batiszkáf szerint a víz alatti házak leg­kritikusabb pontjai az elektro­mos árammal és a légzési gáz­zal való ellátása volt. Ezt az anyahajóval való felszíni ösz- szeköttetés biztosította, vihar esetén azonban a vezetekek könnyen megsérülhetnek és ez katasztrófát okozhat. 'Az amerikaiak egyik kísér­lete során négy aquanauta 59 napig tartózkodott víz alatt 13 méter mélységben a Tektike I. program keretében. A Kö­vetkező lépés az volt, amikor az amerikai Aegir állomáson 157 méter mélységben 6 bú­vár 5 napot töltött a Hawaii­szigetek közelében. Nemrégiben fejeződtek be sikeresen az első kísérletek a szovjet távol-keleti intézet munkatársai által szerkesztett és épített mélytengeri búvár- hajóval. a Self—1 elnevezésű batiszkáffal. A különleges be­rendezés kétfőnyi személyzeté­vel 500 méteres merülésre ké­pes a tengerfenék. a „self” vizsgálata céljából. A tudósok természetes körülmények kö­zött ellenőrizték a berendezés műszaki képességeit, egész sor tengerfenék-vizsgálatot vé­gezve el. Mesterséges vér? Néhány éve futótűzként ter­jedt el a világon a szenzációs hír: sikerült olyan szintetikus vegyületet előállítani, amely- lyel az emberi vér pótolható. A hír rendkívüli érdeklődést keltett, és az illetékes ameri­kai kutatók — Clarke és Gol- lan — türelemre intenek, nincs már messze a probléma megoldása. A modem gyógyászatban Claude Bernard francia élet­tanász vezette be a belső kör­nyezet fogalmát Ez azt jelen­ti, hogy a fejlettebb szerveze­teket alkotó sejtek nagy része elvesztette a környezethez va­ló alkalmazkodás képességét így ezek csak a testnedveken keresztül érintkezhetnek a kül­világgal. A szervezetben a testnedvek közül a vérnek van a legfontosabb szerepe: az oxigén és széndioxid rrfegkö- tése, illetve szállítása, fertő­zésekkel szemben a védeke­zés, a vérlemezkék közremű­ködésével a vérveszteség meg­akadályozása, a tápanyagok, hormonok szállítása, a testhő­mérséklet fenntartása stb. A vér sokrétű feladata miatt a mesterséges vér előállításakor sok tényezőt kell figyelemmel kísérni. Az orvostudomány a vért szövetnek, folyékony kötőszö­vetnek tekinti. A vér alapve­tően két komponensből áll: plazmából és alakos elemek­ből. Manapság bármely kórházi osztályon gyakran nélkülöz­hetetlen eljárás a vértranszfú- zió. Amellett, hogy nélkülöz­hetetlen, több hátránya is van. A vérátömlesztést mindig gon­dos vizsgálatok előzik meg, többek közt meg kell határoz­ni a beteg és a véradó vér­csoportját. Súlyos .esetekben erre nincs idő, lehetőség. Más­részt a vírus okozta májgyul­ladás többnyire a vérátöm­lesztéssel terjed. Érthető, te­hát, hogy felmerült annak az igénye, hogy szükség esetén valódi vér helyett művért kapjon a rászolgáló. Ha sike­rülne ilyen művért előállíta­ni, nem kellene számolni vér­csoportkülönbségekkel, külön­böző mellékhatásokkal és a művér minden valószínűség szerint olcsón, korlátlan meny- nyiségben állna az orvosok rendelkezésére. Katonákon végzett kísérle­tek kapcsán kiderült, hogy fluor- és szénvegyületekből álló szerves oldatok 15—20- szor annyi oxigént tudnak el­nyelni és újra visszaadni, mint például a víz. Hasonlóképpen viselkednek a széndioxiddal is, így a vér egyik alapvető tu­lajdonsága reprodukálható. Az. első állatkísérleteket Clarke és Gollan végezte, melynek so­rán fluorkarbonoldatba he­lyeztek több órára egeret. Az egér nem fulladt meg, sőt hó­napokig normálisan élt. Ezt követően az egész világon kü­lönböző összetételű oldatokkal kísérleteztek, a művérnek fő­leg az állatok szívére és agyá­ra gyakorolt hatását vizsgál­ták. A Nature c. angol tudói mányos folyóirat egyik beszá­molója szerint, amikor mű­vért áramoltattak át egerek: agyán, akkor nemcsak a szív­működés, hanem az EEG-vel mért agytevékenység is vál­tozatlan máradt. Más kutatók különböző ál­latok teljes vérmennyiségét, vagy csak egy részét helyette­sítették a művérrel. Az álla­tok rövid időn belül — saját vértermelésükkel párhuzamo­san — kiküszöbölik az idegen anyagot. Geyer professzor pat­kányai már több mint egy éve egészségesen élnek, pedig tel­jesen mesterséges vérrel táp­lálja őket. Egy másik ameri­kai kutatócsoport a normális vérhez ad bizonyos mennyisé­gű mesterséges vért. A kutya­kísérletek tanúsága szerint a fluorkarbon néhány hét alatt eltűnik a szervezetből. A kísérleteknek emberre va­ló átvitele azonban már Jóval nehezebb feladat. A használt anyagnak sterilnek kell lennie, továbbá a művér felhasználá­sa miatt a szervezetben — esetleg generációkon keresztül — felgyűlhetnek rákkeltő anyagok. Még nincsenek pon­tos adatok a máj esetleges károsodásáról sem. A kecsegtető eredmények birtokában azonban bizakod­hatunk, hogy a biokémia és az orvostudomány rövid időn belül megbirkózik ezzel a fel­adattal is és nem lesz gátja a művér kockázatmentes fel- használásának. A. J. Olajporlasztás ultrahanggal Az általában használatos, olajégők, szivattyúval táplált fúvókái az olajat nem por­laszt ják tökéletesen, így az égéstermékbe meglehetősen, sok elégetlen /tüzelőanyag jut, ami egyrészt rontja a tü­zelés hatásfokát, másrészt, szennyezi a levegőt. További hátrányai a szivattyúval táp­lált olajégőnek, hogy fűtőtel­jesítménye csak kismérték­ben és csak a fúvóka cseréjé­vel változtatható és a kis fu- ratú — 0,25—0,30 mm lyuk­átmérőjű — fúvókák köny- nyen eltömődnek. Eredménnyel jártak azok a kísérletek, amelyek a nagy intenzitású ultrahangok por­lasztó, ködképző hatásának felhásználásával próbáltak javítani az olajégők hatásfo­kán. Sokáig problémát oko­zott, hogy a rezgő fúvóka, időnként „berezonált”, ami a fűtőteljesítmény hirtelen nö­vekedéséhez és a fúvóka gyors tönkremenéséhez ve­zetett- További nehézséget je­lentett, hogy a finoman por- lasztott olajat nem tudták kellő mennyiségű levegővel, keverni. Ma már mindkét, problémát megoldották. A rezgésszám állandóságát au­tomatikus frekvenciaszaba- lyozóval stabilizálják, az olaj tökéletes elégetéséhez szük­séges levegőmennyiséget pe­dig külső és belső csőből ál­ló kettős keverőszerkezettel, biztosítják. Emellett automa­tikusan szabályozzzák a fú­vóka hosszirányú rezgéseinek kitérését is, amivel elérhető, hogy a fűtőteljesítmény tág határok között legyen változ­tatható. Az ultrahangok kel­téséhez általában elektroszt* rikciós kerámia rezgőfejet, használnak.

Next

/
Thumbnails
Contents