Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)
1978-08-27 / 202. szám
Építötábori nyár 78 — nem minden gond nélkül . *Jó mulatság, férfi munka volt... A Balaton délnyugati csúcs, kén, Edericstől néhány kilométerre ütött tábort még a nyár elején az a több száz fiatal, akik a szünidejükből két hetet áldoztak arra. hogy minden fizetség nélkül, segítsék a vasúthálózat építését,' bővítését, rendben tartását. Kora délelőtti érkezésünkkor szinte kísérteties csend honol a tábor környékén, valahonnan a sátrak mélyéből kászálódik elő az ügyeletes kapus, s igazít útba- Mondván, hogy a fiúk — több mint százan — már reggel hat órakor elmentek a keszthelyi ín és a talicska vasúthoz dolgozni, a táborban csak a gyengélkedők, és az ügyeletesek találhatók. Még tehát csaknem húsz kilométert kell kocsikáznunk, hogy szót válthassunk a Nóg- rád megyei építőtáborozók- kal. Űtközben két tizenéves srác meszeli az eget, megállunk, azt mondják, elég ha Keszthelyig visszük őket, tulajdonképpen mindegy, hová mennek, csak a Balatonnál legyenek. Mind a ketten debreceniek. Érettségijükig ez az utolsó nyár, s ezt egy országjáró turnéra szánták, mostanra fillér nélkül maradtak, e néhány napot már „kicsövezik”. A vasútállomástól néhány méterre látni a munkaruhába, gumicsizmába öltözött fiatalok hosszú sorát, amint a vízelvezető árok ásásán munkálkodnak. Szemmel láthatóan kemény munkát végeznek. Köztudott, az ilyen „melóra” nehéz embert kapni. — Elfáradtatok? — kérdezzük a szécsényi brigád tagjaitól, akik éppen pihennek, beszélgetnek. — Csak egy kis erőgyűjtés — válaszolják mentegetőzve, s valóban, beszélgetésünk után újra nekilátnak. Tóth Róbert, Kovács An- zelm, Zsila Csaba és Kazinczy Szilárd a szécsényi mezőgazdasági szakközépiskola diákjai. Mint mondják, szívesen vállalták ezt a két hetet mind népgazdasági, mind — ahogyan említik — munkára nevelés szempontjából. Munkaidő után a strandolás, a diszkó és a különböző sport- versenyek teszik könnyedebbé és kellemessé az itteni „üres” óráikat. Hatos József nyugdíjas a csoportvezetőjük, elmondása szerint a fiúk a munkában is megállják helyüket, mindig 100 százalékon felül teljesítenek. (Ez a száz százalék a felnőtt dolgozók normáinak a 60 százalékát jelenn.) Egyébként a legjobban dolgozó csoportok tagjait háromnaponként 100—100 forinttal jutalmazzák. A tábor két legszorgalmasabb diákja Somordi László Kistere- nyéről, Takács László, a salgótarjáni gépipari szakközép- iskolából hatnapos NDK-beli jutalomutazáson vesz részt- Nekik pluszörömet jelentett tehát az építőtáborozás. A salgótarjáni 5-ös brigád a legjobbak közé tartozik, Hegedűs Tibor brigádvezető kicsit büszkén újságolja, hogy a hatodik napon őket minősítették a legeredményesebbeknek, s persze, ez egy A fotóriporter kedvéért: egy rét iobbra, kétrét balra. nak, egy páran pedig, kimenő gyanánt, Balatonederics vagy Keszthely felé veszik útjukat Mi, Fükő László táborvezetővel és Hegedűs Zsigmond gondnokkal az idei nyár építőtábori tapasztalatait próbáljuk szavakba önteni. Meglehetősen illusztris környezetben: a vezérsátor előtti faasztalnál, amelynek szélén egy tál zsír, kenyér, paprika, só, sajt — a netán időközben meg- éhezők rendelkezésére. Hogy ne legyen hiány a kondícióban. — Kissé rosszul kezdődött ez a táborozás — mondja Fükő László. — A korábban jelentkezett 206 nógrádi fiatal közül mindössze 138-an voltak itt tábornyitáskor, különböző okok miatt nem tudtak eljönni annyian, amennyire számítottunk. De az ittlevők becsületesen, szorgalmasan dolgoztak, munkájukra, fegyelmezettségükre nem volt panasz. — Milyen szabadidős programjaik voltak? — Fölsorolni is nehéz lenne- Csak néhányat említek közülük: tábortűz, Bálint András színművész műsora, diszkók, a Bojtorján együttes, egész napos kirándulás a Balaton környékén, politikai fórumok, filmvetítés, VIT-vetél. kedő és sok-sok sportverseny. — Az edericsi tanácselnök is megdicsérte a tábort — szól közbe Hegedűs Zsigmond, aki Celldömölkről, az építési mii Itt a labda, ott a labda, hol a labda? .. .miért maradt otthon csaknem hetven gyerek? százast is jelentett, ami a Balatonnál mindig jól jön. Déli egy óra felé érkezünk vissza a táborba, ahol a fiúk percek alatt megrohanják az ebédlőt, s jóízűen elfogyasztják a bőséges adagot, történetesen : húslevest cérnametélttel, zöldbabfőzeléket pörkölt feltéttel és néhány süteményt. A konyhára nincs semmi panasz. Szieszta után pedig már benépesül a sportpálya, némelyek a strandra indulnak, egyesek sakkoznak, olvasEvés közben jön meg az étvágy 4 NÓGRAD — 1978. augusztus 27., vasárnap [ Munkaduma (macskakörömben) főnökségtől van jelen,' már június óta. — Fegyelmezettek a fiúk, az eddigi négy turnus közül talán a legjobban velük vagyunk megelégedve. A táborvezetőségi tagok között némi meglepetésünkre nincs nógrádi. A miértre Fükő Lászlótól ezt a választ kapjuk. — Én is meglepődtem ezen, mert jobb lett volna, ha van közöttünk egy olyan is, aki jól ismeri a megyei csoportot, viszonyokat. De még el sem látogattak hozzánk-.. Csak papíron keresztül „érintkezünk”. Így arra sem adhatok érdemleges választ, miért maradt otthon csaknem hetven gyerek. Körbejárjuk a tábort, egy szúrópróbaszerű tisztasági eL lenőrzést tartunk. Katonás rend, példás tisztaság fogad, bármelyik sátorba lépünk be. Néhány órával később egy kempingtáborban épp az ellenkezőjét láthattam, szintén fiatalok között. Ott mintha ömlesztve tárolták volna a ruha- és ágyneműket. Itt pedig, dicséretre méltóanMielőtt elbúcsúznánk, né-: hány fiataltól megkérdezzük: az idei tapasztalatok szerint, jövőre újra eljönne-e az építőtáborba? Nem udvariasságból, hanem meggyőződéssel felelték: itt a helyünk!
