Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)

1978-08-27 / 202. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! NÓGRÁD AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI _BI Z OTTS ÁGA. ES A MEGYEI TANACS LAPJA XXXIV EVF 202. SZÁM ARA: 1 FORINT »978 AUGUSZTUS 27., VASÁRNAP Mire költik a pénzt ? Milliós tanácstagi alap Salgótarjánban Salgótarján tanácstagjai, több mint kilencven válasz­tott képviselő, 1,1 millió fo­rinttal rendelkezik. Egy-egy tanácstag 12 ezer forint fel- használásáról dönthetett, ter­mészetesen a lakókörzeti kö­zös igény és bölcsesség alap­ján. A tanácstagi alapok fel- használása elsősorban akkor hatékony a lakóterületi, vá­rosfejlesztési munkában, ha megfelelő társadalmi összefo­gás, társadalmi munka pá­rosul hozzá. Így történik ez a salgótarjáni tanácstagi kör­zetekben is, ahol a 12 ezer fo­rintok felhasználásra kerül­nek az idén. A városi tanács végrehajtó bizottsága nemrégiben elfo­gadta azt az előterjesztést, amely tételszerűen is tartal­mazza, hol, mire költik, igénylik a városi tanácstagok a rendelkezésükre álló össze­get. Érdekes képiét mutat ez az összesítés, amelyből meg­tudhatjuk, hogy például a ta­nácstagi alap felhasználásá­ban, összegszerűen az élen áll az utakra, hidakra, azok felújítására, építésére, kar­bantartására igényelt összeg. Erre városszerte 268 ezer fo­rintot használnak fel a ta­nácstagi körzetekben. A park- fenntartásban ugyancsak je­lentős összeg, 276 ezer forint szerepel a tanácstagok igénye alapján. Belvízelvezetési fel­adatokra, a 12 ezer forint fel- , használásával és kellő számú társadalmi munkás összefogá­sával, öt tanácstagi körzet vállalkozott az idén- Ugyan­ez mondható el a sportcélok támogatására is. Ügy tűnik tehát, hogy a ta­nácstagok jól sáfárkodnak a rájuk bízott ezrekkel. Szer­vező munkájuk és a lakóhe­lyi közösségek vállalása nyo­mán az idén is tovább gaz­dagodik a város. Néhány kör­zetből nem érkezett javaslat a tanácstagoktól, s így a több mint egymilliós alapból 272 ezer forintot nem igényeltek ki. Ezt az összeget, a városi tanács vb döntése szerint, parkfenntartási célokra for­dítják ebben az esztendőben. A társadalmi munkában élenjáró körzetek ötszázezer forint jutalmat kapnak, ez természetesen a tavaly elért eredmények alapján kerül szétosztásra. Az így kapott pénzt újabb, közös érdeket szolgáló célok elérésére for­díthatják a lakókörzetekben, Rónabánya, Zagyvaróna, Bé­ke-telep, Rónafalu, Baglyas- alja, Somoskőújfalu, Csizma­dia-telep, Bányagépgyár, ZagyVapálfalva és a Belvá­ros III. körzet egyenként 25, 50, illetve 75 ezer forint fel- használásával gazdagíthatja saját környezetét. A legtöbb helyen művelődési otthonokra és oktatási, gyermekintézmé­nyekre költik a megérdemelt jutalmat. Augusztus 27. * A magyar film napja Az építőtáborokat a köztudat általában a nagy munkával, „hajtással” jellemzi, pedig leg­alább ilyen jelentős a szabadidős program is. Megyénkből idén csaknem ezer diák vett részt a tápiószelei, a bólyi és a balatonedericsi táborok munkálataiban. Néhány nappal zárás előtt kerestük fel a balatonedericsi Latinka Sándor építőtábort, melynek életéről, munkájáról a negyedik oldalon számolunk be képes riportban. Címfotónkon: tóparti pi­henés, strandolás közben a táborozó fiatalok Szojuz—31 A világűrben as NDK Szükség van ünnepekre, de az igazi ünnepek reflektorai mindig a hétköznapokra vetik fényüket. Ma, amikor szerte az or­szágban megemlékeznek a ma­gyar filmgyártás államosításá­nak 30. évfordulójáról, volta­képp a hétköznapokra emléke­zünk. A „hétköznapi” filmek­re, hiszen a legjobb alkotá­sok is a hétköznapokról szól­nak. Harminc évvel ezelőtt film­gyártásunk új alapokra helye­ződött. Azokra az alapokra, melyekre később egy egész társadalom építkezett. Ez a változás merőben más felada­tokat határozott meg. Nem le­hetett többé a „meseautók” álomvilágával elterelni a fi­gyelmet a valóságról, egy or­szág kapaszkodott ki a romok alól. A „filmesekre” is más munka várt. Űj, „hétköznapi” hősök je­lentek meg a mozik vásznán — Góz Jóskák, Bíró Máték, Elnök Jóskák —, olyan hősök, akiknek hinni lehetett, mert közülünk valók voltak, a mi nyelvünket beszélték. Fürieket 1948 előtt is készí­tettek Magyarországon. Hogy ezeket — egy-két kivételtől eltekintve — ma már nem is­merjük, az nem véletlen. Az sem véletlen, hogy a magyar filmművészet születését való­jában társadalmunk újjászüle­tésétől számítjuk. Nem kisebb alkotás jelölte ki az utat, mint a máig is példaként álló „Talpalatnyi föld”. Tudjuk, nagykorúvá érett filmművészetünk fejlődése nem volt, és ma sem mentes törésektől, tévedésektől. A 468 film között, amely a harminc Lázár György Monoóliába utazik Lázár György, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politi­kai Bizottságának' tagja, a Mi­nisztertanács elnöke, a Mon­gol Népi Forradalmi Párt Köz­ponti Bizottságának és a Mon­gol Népköztársaság kormá­nyának meghívására a közeli napokban hivatalos, baráti lá­togatást tesz a Mongol Nép- köztársaságban. év során készült, akadnak el­hibázott, művészileg gyenge alkotások. De az is vitathatat­lan tény, hogy filmművésze­tünk ez alatt a három évtized alatt — immár kitörölhetetle­nül — felírta nevét az egyete­mes filmtörténet lapjaira. Tucatjával sorolhatnánk a kiemelkedő filmeket, de tu­dom, hogy a nemzetközi elis­meréseknél, a fesztiváldíjak­nál ezek a filmek sokkal töb­bet jelentenek számunkra. Többet kell, hogy jelentsenek! Hiszen ezek az alkotások, mű­vészi dokumentumai szocia­lizmust építő munkánknak, örömeinknek, gondjainknak. Születésnapot ünnepiünk, ne feledkezzünk meg egy kevés­bé ismert tényről sem. Neve­zetesen arról, hogy Magyar­Kommunista műszakot tartottak szombaton a Nóg­rádi Szénbányák nagybáto- nyi gépüzemében. Miként ar. ról Molnár István üzemszer­vező beszámolt: negyedik al­kalommal végeztek önkéntes munkát ebben a hónapban a helyi dolgozók- Ötödikén, ti­zenkettedikén és tizenkilen­cedikén összesen négyszázhet. venkilencen jelentkeztek fel­adatok megoldására: szénszál, lítás lebonyolításával és áru­termeléssel foglalkoztak az emberek. Tegnap a termelő- részlegek azon munkásai töl­tötték le a vállalt nyolc órát, akik a korábbi munkaakci­ókból kimaradtak, valamint az igazgatóságon dolgozók; így összesen mintegy kettő­száztízen dolgoztak. A ter­melőrészlegek köznapi föl­adataikat végezték, az igaz­gatóság emberei pedig par­kot rendeztek, takarítottak, árkot ástak, kábelt fektettek, kábelt takartak, irattárat ren­deztek. Tiribesen is kommunista műszak volt. Itt a korábbi há­rom napon és a mostanin együttvéve majdnem három­száz fő dolgozott. A fizikai munkások saját helyükön ol­országon, a Tanácsköztársaság idején — a világon első íz­ben (!) — már történt kísérlet a filmipar államosítására. A tiszavirág életű kezdeménye­zés méltó folytatása az a fej­lődés, amely a magyar filmet a mai rangjára emelte. Mert a magyar filmnek — még ha rá is szolgál a bíráló szóra — rangja van. Mint, ahogy rang­ja van népünk — alkotásokban' tükröződő — hétköznapi mun­kájának is... Ma Nógrád megye vala­mennyi mozijában magyar fil­meket vetítenek. Vasárnap lé­vén bizonyára sokan váltanak jegyet az előadásokra. A mai jubileumot is a hét­köznapok eredményei avatják igazi ünneppé! P. K. dottak meg feladatokat, míg az alkalmazottak a készlettér­ből szállították el a szenet. A kommunista műszakokon Űjabb nemzetközi űrkettős indult útnak szombaton dél­után Bajkonúrból: a Szojuz —31 űrhajó szovjet és NDK- beli személyzettel úton van a Szaljut—6 űrállomás felé. Az űrhajó parancsnoka a nagy tapasztalaid szovjet űr­hajós, a Szovjetunió kétszeres hőse: Valeri j Bikovszkij ez­redes. Az űrhajós-kutató a Német Demokratikus Köz­társaság nemzeti néphadsere­gének. alezredese: Sigmund végzett munkák jelentősen enyhítertték a korábbi szállí­tási gondokból fakadt nehézségeket­Jähn, az Interkozmosz-prog- ram első szakaszának harma­dik nemzetközi űrkettőse a Szaljut—6 állandó személy­zetének tagjaival: Vlagyimir Kovaljonokkal és Alekszandr Ivancsenkovval végez majd együttes kísérleteket­A rajtra kormányküldöttség érkezett Bajkonúrba a Német Demokratikus Köztársaságból Heinz Hoffmann hadseregtá­bornoknak, az NSZEP Poli­tikai Bizottsága tagjának, az ország nemzetvédelmi minisz­terének vezetésével. Mintegy két órával a rajt előtt érkezett meg a kilövő­helyhez a jól ismert autóbusz, benne a szkafanderbe öltözött űrhajósa űrhajósokkal. Meleg, szívé­lyes búcsú után a két űrhajós a lifttel a kilövőtorony csúcsá­ra ment és elhelyezkedett az űrhajó kabinjában. Szokás szerint elvégezték a szükséges ellenőrzéseket. A két űrhajós rövid nyi* latkozatot tett. Mindketten örömüknek adtak kifejezést azért, hogy rájuk esett a meg­tisztelő megbízatás és ígére­tet tettek az SZKP és az NSZEP, a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köz­társaság vezetőinek, hogy teljesítik a rájuk bízott fel­adatot. (Folytatót a 3. oldalon) Tiribesen a csillék folyamatosan vitték a kitermelt szenet (kulcsár-fotó) Oszlop tövén macska ül Azt mondják a kutya az emberhez hűséges, a macska viszont a házhoz. Igazság lehet benne, különben nem tudom miért ülne nap mint nap az a szürke cirmos az oszlop tövén Salgótarján­ban a Pipis-hegy alatti fél utca padkáján, az egykori ház helyén. A megyeszékhelyen már szinte megszokott látvány, hogy egyszercsak eltűnik néhány ház, vagy akár egy utca, s idővel újak épülnek a helyén. Azokat akiket az életük más városokba vezé­relt és vissza-vissza láto­gatnak, amellett, hogy büsz­kék szűkebb pátriájuk új­jászületésére, el-elgondol- kodva találgatják, hol is le­hetett a Duda-cukrászda, Őrangyal patika, a Déryné, nyoma sincs a régi árkádos peronú vaskerítéses vasút­állomásnak és még sorolhat­nám az egykor oly kedves emlékeket idéző eltűnt épü­leteket. A Tarján-pataktól nyu­gatra is ez a változás ta­pasztalható. Lassan eltűn­nek az utolsó patakparti egykori iparosházak, műhe­lyek. A fölső utcára vivő keskeny köz, melynek a vé­gét a közkút jelzi, szintén eltűnt, illetve a lerakott be­tongyalogjáró még megvan, de a sikátor széléről lebon- tódtak már a falak. Újra vándorútra kelt, és átkelt a patakon a Melihercsik-féle cukrászbódé, mely salgótar­jáni nemzedékek gyermek­kori vágyálma volt piros nyalókakakasaival és a kis zacskókba mért kókuszos csemegével, pralinéval- Ül a borzas macska az oszlop tövén és nem érti, hova tűnt kicsi életének kö­zéppontja, az egykori félig földbe bújt kis ablakú há­zikó. Nem érdeklik az egy­kori lakók, akik bizonyára szebb, és egészségesebb ott­honban élnek már, ő idejár haza. Azaz. hogy csak járt, mert egy néhány napja nem látom. Most már csak az oszlop őrzi a ház helyét, ahol új épületek nőnek majd a földből és eltakarják a régi „kenyeretlen” Tarján fakuló emlékeit. — g- — Hátázás ember a gépüsemben Kommunista műszak a szénbányáknál

Next

/
Thumbnails
Contents