Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)

1978-08-20 / 196. szám

Baranyi Ferencs Milyen ember lehetett István király? Emlékszem még: a negyvenes évek ele­jén elemi iskolai ol­vasókönyvünk egyik lapjáról galambősz, koronás férfiú mo­solygott ránk. Nyílt, már-már angyalian naiv tekintetéből szinte sugárzott a jó­ság. Szent István — mutatta be őt a tö­mörségében fennsé- ges képaláírás és a rajz valóban szentet ábrázolt. Elomló vo- nású, meleg szemű szentet. Ez a szent szemreb­benés nélkül négyel- tetté fel Koppányt, végeztette ki Aj tony t, nagybátyját, Gyulát pedig „csak" száműz­te erdélyi székhelyé­ről. Orrát, fülét vá­gatta le annak, aki más — akármilyen csekély — javának eltulajdonítására ve­temedett' Kegyetlen volt? Az igazi humánum nem azonos a sokáig hirdetett krisztusi béke­tűrő szelídséggel. A nagy tár­sadalmi változások tudatos munkáló! éppoly könyörtele­nek, ha kell, mint amilyen emberségesek, ha lehet. A so­kak érdekében könyörtelenek az egyesekkel. A milliók érde­kében a százakkal, ezrekkel. Államalapító királyunk követ­kezetes kérlelhetetlensége is ebből fakadt- Nem lehetetlen, hogy a lázadó pogányvezér, Koppány felnégyeltetése köz­ben neki is össze kellett pré­selnie a fogát.,. Ki volt, milyen ember le­hetett István király? Két legenda maradt fenn róla és a krónikák törzsének is van olyan része, amely Isván néhány jellemvonásáról tesz említést. A legendák per­sze már a szenttéavatás lég­körében születtek. A XI. szá­zad végéről van szó, a grego­riánus előretörés időszaká­ról. Ekkor már a „plus rex", ’A balassagyarmati Horváth Endre Galériában újabb köz­érdeklődésre számot tartó ki­állítást nyitnak a hét végén. A balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ és a Magyar Nemzeti Galéria közös szervezésében rendezett bemutató a „Munkásábrázo­lás a magyar képzőművészet­Imre: Az alapitő című szobra a kegyes király eszményét példázták Istvánnal- Nem ál­lítom, hogy a legendák a pius rex címkét alaptalanul ragasztották első királyunk­ra. A katolikus nevelés min­den bizonnyal hívő keresz­ténnyé formálta. Érdekeinek megfelelően megjutalmazta a jókat, megbüntette a gonoszo­kat. Józan politikai belátására Jellemző, hogy — amellett, hogy megszervezte a római egyházat — a keleti ritusú ko­lostoroknak is dotációt adott S ha könyörtelen intézkedése­it hitbuzgalmi tevékenység­nek tudta be — nem cáfolja a „kegyes király” eszményt sem. Ám szerintünk, marxis­ták szerint a feudális uralko­dó tipikus portréját mutatja inkább: nem tudta, hogy egy ezeréves államnak az alapjait veti meg, a maga hatalmát akarta tűzzel-vassal biztosí­tani. Ezzel viszont — akarva- akaratlanul — sok évszázados ben 1900—1945-ig" címet vi­seli, s augusztus 19-én 11 órá­tól áll az érdeklődők rendelke­zésére. A rendkivül gazdag anyagot felvonultató tárlatot a látogatók kedd kivételével minden hétköznap délután 16—19, vasárnap délelőtt 10— 13 óráig tekinthetik meg. fejlődést indított el, saját sze­mélyes érdekedből fakadó tettei egybeestek a szükség- szerű fejlődés irányával- A maga korában tehát nem le­hetett „népszerű” ember. Az új, a szokatlan rendet meg­szilárdítani igyekvő intézke­dések rendszerint népszerűtle­nek az első pillanatokban, a tömegek értetlenségébe üt­köznek. Pedig akkor a kibon­takozó feudalizmus támogatá­sa jelentette a haladó maga­tartást, hogy- aztán — évszá­zadokkal később — a szét­zúzására való törekvés jelent­hesse azt... Ki volt tehát István király? Szentember vagy kemény ke­zű feudális uralkodó? Ösztö­nös ráérzések vagy tudatos átgondolások szerint cseleke­dett, amikor egy-egy döntő lépésre szánta el magát? Lé­nyeges ez ma már? Történel­mi küldetését hűséggel betöl­tötte, s ezért mindenképpen számot tarthat az utókor el­ismerésére és hálájára. Az állammá szerveződés elmara­dása ugyanis számos esetben egy-egy nép pusztulását is okozta. Mi is könnyen az itt élő avarok sorsára juthattunk volna, ha Géza fejedelem és a fia, Vajk, a „kisebbik ve­zér”, a későbbi István király nem ismeri fel — vagy sejti meg — a történelmi szükség- szerűséget- Ezen a területen, amely ma hazánk, sok nép tűnt el maradéktalanul, nyo­mot csupán egy-két helység­névben hagyva — vagy talán a vérünkben is. De fontos az egyáltalán, hogy ez vagy az a nép fennmaradjon? Minden­képpen- A haladás egyik biz­tosítéka a sokféleség egysége. En azt hiszem, egy kicsit őrülnünk is szabad, hogy en­nek a tízmilliós egységnek le­hetünk az alkotóelemei... Mert ez a „tízmilliós egy­ség" a legemberarcúbb tár­sadalmat építi immáron al­kotmányos jogainak védettsé­gében. Hol káromkodva, hol lelkesedve teszi dolgát, de mindig tisztességgel teszi, mert az ezeréves állam újabb évezrede neki sem közömbös­Es ez a „tízmilliós egység” emelt fővel nézhet most már az új kenyér ünnepének elébe, mert hosszú évek óta elesget tud letenni belőle az ország asztalára. Ki volt István király? A lehetőség eredete volt. A lehetőségé, amelyet eljátszani is majdnem sikerült — nem is egyszeri — a századok so­rán. És amelyet kiteljesíteni most van a legnagyobb esély. Varga Tárlat Balassagyarmaton Bélyeggyűjtők randevúja A POSTABÉLYEG és a I FILATÉLIA — AZ ISME­RETSZERZÉS ÉS A BÉKE VILÁGA központi jelszóval Csehszlovákia fővárosa, Prá­ga, idén már harmadszor lesz a bélyeg-világkiállítás ven­déglátója 1978. szeptember 8 és 17 között. A PRÁGA 1978 kiállítás, négy kiállítási épü­letben, mintegy 30 000 négy­zetméternyi területen mutatja be a látogatóknak a Nemzet­közi Filatelista Szövetség (FIP) tagszövetségei bélyeggyűjtői­nek exponátumait, a külföldi posta- és közlekedésügyi igaz­gatóságok és postamúzeumok hivatalos kiállítási anyagát. A kiállítás tartozéka lesz „A művészet és a bélyeg” című ón­álló kiállítás a prágai vár lo­vardájában. A kiállítás fölötti védnöksé­get Csehszlovákia államelnö­ke, Gustáv Husák vállalta. A kiállítás megnyitása előtt (szeptember 6—7. között) ösz- szeül Prágában a Nemzetközi Filatelista Szövetség. A PRÁGA 1973 A LEGNAGYOBB Az idei prágai bélyeg-világ­kiállítás a bélyegkiadás és a nemzetközi bélyeggyűjtés történetében a legnagyobb és legkiterjedtebb lesz. Mind a tíz kiállítási nap egy-egy té­makörre összpontosítja figyel­mét, így lesz csehszlovák bé­lyeg napja, fiatal bélyeggyűj­tők napja, az egyes témakörök bélyeggyűjtői napja, a Nem­zetközi Filatelista Szövetség napja, a Nemzetközi Posta- unió napja stb. s ezek kere­tében az adott témakörről nemzetközi szimpoziont ren­deznek. A világkiállítás programját a csehszlovák bélyeg alkotó- művészeinek kétnapos autogra- miádája egészíti ki (szeptem­ber 9—10-én), működésbe lép majd a helikopterposta (szep­tember 8 és szeptember 12-én), a léggömbposta (szeptember 16-án), történelmi postakocsi­járat, amely a kiállítás min­den napján végigjárja Prágát. A NEMZETKÖZI FILATÉLIA SZÍNE-JAVA A Nemzetközi Filatelista Szövetség és huszonnyolc kül­földi bélyeggyűjtő-szövetség képviselőiből választott há­romtagú zsűri ítéli meg és ér­tékeli a kiállított anyagot Lesznek közöttük hírneves gyűjtemények Argentínából, Brazíliából, Indiából, Kubá­ból, Japánból és Űj-Zéland- ból is. Már fél esztendővel a kiállí­tás előtt több mint harminc ország, ezernél több bélyeg- gyűjtője jelentette be részvé­telét. A bélyeggyűjtők ver­senypéldányait ötezer kiállítási keretben helyezik el a négy kiállítóterem közül kettőben — a prágai Julius Fucik Kul­turpark kongresszusi termé­ben és brüsszeli pavilonjá­ban. A kiállított bélyegek kö­zött nem hiányzik majd a legdrágább, 1919-ben kiadott csehszlovák bélyeg sem. Az önálló Csehszlovákia megala­pítása után, 1918-ban, a régi osztrák és magyar bélyegeket Csehszlovák Posta felirattal bélyegezték le. Fordított fel­irattal lebélyegzett bélyeg- ritkaság az egész világon. A PRÁGA 1978 KIÁLLÍTÁS TISZTELETÉRE A Prága 1978. bélveg-vi- lágkiállítás alkalmából a csehszlovák föderatív pos­taügyi minisztérium összesen tizenkét témaköri bélyegsoro­zatot, egyes bélyegeket és bé­lyegnapokat ad ki. Már az első ilyen különkiadású soro­zat, amely 1976. közepén je­lent meg —■ Repülőgép-felvé­telek Prágából — rendkívül, nagy visszhangot keltett. Ál­talánosan a legszebbeknek a Történelmi ablakok, az Óvá­ros-téri Orloj és a Régi Prága sorozatokat tartják. A továb­bi kiadványok a Művészet, Történelmi postásegyenru­hák, Népviseletek, a Repülés története, a Kremnicai pénz­verde, Prága hidjai, Az ÚJ Prága bélyeg. Nevezetes cselekedetek IV. Károly, az építő\ aki Vencel volt Hatszáz éve, 1378-ban hunyt el IV. Károly cseh király és római császár, aki 1346. évi trónraléptétől haláláig szá­mos nevezetes cselekedettel írta be nevét Csehország tör­ténetébe. Vencel, akit később nevez­tek IV. Károlynak, tízéves nyugat-európai tartózkodá- után tért haza koronázási ünnepére. Amit otthon látott, arra késztette, hogy kiérde­melje az építő nevet. Lerom­bolt várakat, kiégett templo­mokat, szerény házakat ta­lált királyi székhely, pompa, gazdagság helyett Első fel­adatának a prágai vár újjá­építését tekintette- Rövidesen állt a várban az ötemeletes új palota. Miután a pápa a prágai püspökséget érsekség rangjára emelte, Károly méltó templom, gótikus katedrális építtetését kezdte. Francia építőművész, Arras vezette a Szent Vitus Székesegyház építkezését, amely Károly halála után, még több évszá­zadig épült és teljesen csak ebben a században készült el. A palota- és templomépítő király városépítőként is na­gyot alkotott. Az ő korában létesült a marhapiactér, a mai Károly tér és a lóvásértér, a mai Vencel tér, amelyek ma is Prága legnagyobb terei, ő rakatta le az Újváros alapja­it, amely az Óvárossal és a Egy 19 éves New York-i fiatalember 5 millió dolláros keresetet nyújtott be a bíró­ságra. Az alperes a városi is­kolák vezetősége. A dolog lé­nyege, hogy a 12 éves oktatá­si idő alatt a tanárok még ol­vasni sem tanították meg a fiatalembert, Az angol Guar­dian szavai szerint ez az eset egyáltalán nem kivétel: a New York-i iskolákat gyakran Kleinseite-vel, a kisebb prá­gai városrésszel együtt, már alkalmasnak látszott az ország fővárosául. 1348-ban kezdtékl el építeni Karlstejn várát amelyet két másik vár építése követett. Ebben az esztendő­ben alapította meg a nagy kl-í rály a prágai egyetemet is- Emlékét mindezeken kívül a prágai Károly-híd ‘ őrzi. teljesen analfabéták hagyják el, vagy olyanok, akik alig tudják elolvasni az újságot Az angol lap botrányosnak nevezte az amerikai oktatási rendszer helyzetét. Több mint 23 millió felnőtt amerikai a legelemibb feladatokkal sem tud megbirkózni: nem tudják elolvasni munkafelvételi lap­jukat, vagy a mosóporon ta­lálható használati utasítást. Mire tanít az iskola... Olvasók és könyvforgatók A naptári nyár második fe­lében, a valódi nyár kellős közepén ,— éppen most kell az olvasásról töprengeni? Ak­kor, amikor a szabadságra utazók legrosszabb esetben Semmiféle olvasnivalót, jobb esetben kalandregényt, s a legjobb esetben is csak lek­tűrt csomagolnak a fürdőru­ha, a vászonnadrág, a fény­képezőgép mellé (no, persze, tisztelet a kivételnek?) Azt hiszen: igen, éppen most. A közművelődési évad kezdete előtt kell erről beszélni, azaz most, amikor nem torlódnak egymásra a kulturális esemé­nyek, figyelmünk tehát nem aprózódik többfelé. Mindez természetesen nem Jelenti azt, hogy olvasni nyá­ron, vagy, hogy különöskép­pen nyáron kell, mert olvasni mindig kell, azazhogy . . . Egyszóval: kellene. Dehát jól tudjuk, hogy szinte annyiféle olvasó van, ahányféle ember, b az olvasási módok és szoká­sok, az olvasás okai és cél­jai annyira eltérnek egymás­tól, hogy semmiképpen nem lehet egy kalap alá venni őket. Egy kalap alá nem, de szemügyre venni mindenkép­pen szükséges. AZ OLVASÓTÁBOR KETTÉVÁLÁSA Nincsen egységes olvasótá­bor — ezt nemcsak a könyv­tárosok és a könyvárusítók tudják. Az olvasótábor ketté­vált, most már több mint száz esztendeje, méghozzá valódi olvasókra és könyvforgatókra. Az ideál természetesen az ol­vasó, s hasznos lenne minden­ki számára ezt az ideált meg­közelíteni. Az olvasótípus ért ahhoz, amit - olvas — hadd használjam ezt a kifejezést: műértő, (s ami ebből követke­zik: möélvező; élvezi az olva­sott művet, akkor Is, ha a ne- hezerr olvasható Thomas Mannról, vagy a még nehe­zebben olvasható Camusről van szó). Világos, hogy eszint elérése hosszú gyakorlatot kí­ván, s olvasói tapasztalatot, A valódi olvasóvá válás út­jának buktatója a sznobizmus verme: kellő önismeret, tehát kellő válogatás nélkül olvas nem egy olvasóvá válni akaró ember; szíve a könnyen emészthető felé húzza, de nem nyúl hozzá, mert meggyőződé­se, hogy az nem illik, s köz­ben gyötrődik a számára még emészthetetlen, mert rossz módszerrel adagolt, nehéz, nagy fajsúlyú irodalom terhé­től. Pontosan ellenkező módon olvas az úgynevezett könyv- forgató, aki egyébként egyál­talában nem lenézendő iajta: mindenesetre többet ér az ön­magát meddőén kínzó »sznob­nál. A könyvforgató a jelen­ben él, ítéletet nem hoz sem­miről (s ezt nem is várja tő­le senki) — ő csak olvas. Ma­ga dönti el, hogy mit olvasson, kritikára nem Igen ad, egy­szerűen azt olvassa, ami örö­met szerez neki. A könyvfor­gatók tábora persze, Jóval szá­mosabb, mint az olvasóké, de sok könyvforgatóból vált már valódi olvasó, mert ez a „na­turalista” olvasási mód termé­szetesen nem zárja ki a jó érzéket, s a tisztánlátást. Érdekes kérdés az olvasás okának és céljának keresése. MIÉRT OLVAS AZ, AKI OLVAS? Az, amit funkcionális olva­sásnak lehetne nevezni, a leg­célirányosabb olvasás: a szán­dék az ismeretszerzés; ide sorolhatjuk a tudományos, szakmai és ismeretterjesztő könyvek, s a tankönyvek ol- vasását, kezdve a középisko­lától, folytatva a főiskolán és az egyetemen, végezve i ta­nulókörön túl, az úgyneve-att szakmai önképzés fogalomkö­rében. Most azonban nem er­ről van szó, hanem az irodal­mi művek olvasásáról. Ismerjük és valamennyien nyögjük a rohanó életmód át­kait Olvasást kiváltó ok ez Is lehet. Okozta az a fajta ol­vasás, ahol gyógyszer a könyv. Figyelemelterelőként, Kikap­csolódást jelentő eszközként nyúlnak a könyvhöz egyesek, hogy feledjék rosszkedvűket, feloldódjanak szorongásaik alól (ebbe a kategóriába vág az ' esti krimlolvasás, sőt fur­csa módon az olvasásnak r.em igen nevezhető keresztrejt­vényfejtés is). Mások éppen ellenkezőleg, egyhangúnak, unalmasnak Ítélt életük színesítésére ol­vasnak, egyszerűen stimuláló, izgatószerként használva a könyvet. Kábítószert pótol, idegizgalmat okoz a horror- irodalom, az erotikus iroda­lom, az egymást hajszoló ka­landok sorozata, sőt az ismé­telten nevetésre Ingerlő, me­chanikus nevetést kiváltó iro­dalom is (ez utóbbi válfaj ki­vételével az összes megelőzőt bőségesen tartalmazza példá­ul a Pillangó című kalandre­gény, amelynek olvasói sta­tisztikája az elmúlt években szinte minden más regényét felülmúlta). A könyv és az olvasó kö­zött megszülető esztétikum kedvéért — tehát* áttételesen az önépítésért — olvas az em­lített szűkebb, valódi olvasó­tábor. Számukra tehát nem közvetlen eszköz, hanem köz­vetlen cél a könyv. Az már azután egyáltalában nem vál­toztatja meg ezt a magatar­tást, hogy ez a cél magasabb nívón Igen hasznos eszközzé válik. Ez a fajta olvasás ideigle­nesen megszakítja a világ és az olvasó kapcsolatát, tehát miritha antiszociális tevékeny­ség volna, holott ez csak lát­szat: az olvasó intenzív kap­csolatba kerül így a könyv ál­tal reprezentált világgal, az­az az emberi társadalommal, s ebből a világból gazdagabban tér vissza a maga hétköznapi világába, amikor becsukja a könyvet. Az ilyen olvasás te­hát éppen ellenkezőleg: szo­ciális, társas tevékenység. A harmadik fontos kérdés az olvasás időpontja és mikéntje. MIKOR ÉS HOGYAN OLVASSUNK? Távirati jellegű felsorolás­ként: a tanulás időszaka nagy­részt a funkcionális, a cél­irányos olvasásé. Érdekes egyébként, hogy valódi olva­sóvá, a legtöbben harmincéves korukban válnak, s mert az írói karakter, az író irodalmi személyisége, írói programja, stílusa is erre a korra alakul ki általában, ez nem lehet telJ jesen véletlen. Függvénye az olvasás első­sorban a szabad időnek. A modern ember menthetetlenül elvesző szabad ideje (evés, vá­sárlás, utazás, közlekedés, há­zi munka stb) csak némiképp csökkenthető, illetve nehezen szerezhető ebből vissza vala­micske olvasás céljaira (au­tóbuszon lehet olvasni, d« boltban sorba állva nemigen.) Az időszakos szabad periódu­sok (munkaszüneti nap, sza­badság, esetleg betegség) hiú tűnőén felhasználhatóak, de például gyerekre ügyelve, fod­rásznál, sorunkra várva — ez inkább a könnyű olvasnivaló­nak kedvez. Egyre tömegesebbé, s jó én telemben vett kollektívvá ala­kuló életmódunkban Is szűk-' ség van azonban magányos időszakokra —, s ez persze, nem ■ azonos a magányosság­gal —, és ezekre a néha ügy-' gyel-bajjal megszerzett idő-í szakokra eshetik a leggyü­mölcsözőbben a valódi olva­sásra szánt idő. Az ágy mellett, vagy a ké­nyelmes fotel mellé tolt asz­talkán várakozó könyv tükrö­zi leginkább az olvasó ízléséti igényeit, mert a szoba magá. nyában érvényüket veszítik a társadalmi tabuk, feloldódnak a kötöttségek: az ember ott­hon, s különösen, ha egyedül van, nemigen színlel. Kór, hogy a statisztika számár» ezek a fajta adatok teljesen hozzáférhetetlenek. Kemény Dezső 12 NÓGRAD - 1978. augusztus 20., vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents