Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)
1978-08-20 / 196. szám
Udvarfó.l a házig Kommunista, tudós, hazafi SO éve született Mód Aladár íetköziség hatékonyabb érvényesülése, a fejlett kapitalista országok túlszárnyalása a jelen körülményeket tekintve, ma eléggé távolinak tűnhet. Egy nemzedék nagysága önmagához és korához méltó volta és felelőssége azonban éppen abban van, hogy jelenében kezében a jövő, a születő új kor mikénti létrejöttéért, s előrejutásáért való küzdelem- Hogy egy osztály, egy nép, egy nemzet a történelmi haladás széles mezején a tragédiák és elvesztett lehetőségek útját mennyiben képes a kedvezőbb alternatívák útjával felváltani, és önmagát azon népek sorából, melyeket öntudatlanságuk, erőtlenségük, illúzióik vagy gondolatszegénységük következtében a sors kény és kedv szerint dob idébb-odább, a saját sorsát tudatosan alakító népek sorába emeli, az minden eddiginél messzebbmenően a munkásosztály, s a dolgozó nép történelmi és társadalmi tudatának a kérdése. Annak a kérdése, hogy a változásban leginkább érdekelt erő múlt és jelen ellentmondásaiban mennyiben ismeri fel a fejlődés, a történelem fővonalát, meghatározott adottságokon és törvényszerűségeken belül a változás és változtatás lehetséges alternatíváit”. A fenti sorok szerzője a magyar kommunista mozgalom és a hazai történésztársadalom színes, mindig aktív és sohasem szenvtelen munkása volt. Igazi közéleti ember, aki - tanulságokat közvetített a mának, s a szó legnemesebb értelmében volt agitátor. Mód Aladár, a történész, a publicista, a pedagógus, a pártmunkás 1932 óta volt tagja a Kommunisták Magyarországi Pártjának. Azok közé tartozott, akik elsőkként és legmélyebben ismerték fel a Komintern VII. kongresszusának történelmi jelentőségét és a lenini—dimitrovi népfrontos vonalat mindig is alapvető kommunista stratégiának tekintették. (Később az SZKP XX- kongresszusa csak elmélyítette azt a meggyőződését, hogy mindvégig a helyes úton járt.) A felszabadulás előtt, munkatársa volt a Gondolatnak, a Szabad Szónak, a Népszavának. Első jelentős munkája, a Materialista lételmélet 1934-ben jelent meg. Ekkoriban állítják először bíróság elé —, hogy majd 1943- ban újra letartóztassák a függetlenségi frontban kifejtett tevékenysége miatt. A magyar függetlenségi mozgalmat a háború alatt mint történész-publicista is szolgálta. Híres, a későbbiekben több kiadást is megért munkája, a Négyszáz év küzdelme az önálló Magyarországért is 1943-ban jelent meg először. Ez a röpirat — tudományos igénnyel — a korszak utat tévesztett magyarságának csakúgy, mint a következetes forradalmárainak azt az igazságot bizonyította, hogy a nemzet és a munkásosztály ügye nem ellentétes- Sőt, éppen a marxizmus az az irányzat, amely elméletileg helyesen és méltóan teszi helyére a nemzetet a történelmi folyamat fontos mozgatói között. Ezekben a nehéz években, a kutatómunka és az agitáció önmagukban is teljes embert kívánó tevékenysége mellett Mód Aladár cselekvőén vett részt a kommunista mozgalom, a partizánok harcaiban is. 1944-ben az újpesti partizánok összekötője volt. A felszabadulás után országgyűlési képviselő, a Szabad Nép munkatársa, a Társadalmi Szemle felelős szerkesztője. Közben dolgozott az MDP központi vezetőségének apparátusában is, mint az agitációs és propagandaosztály helyettes vezetője. 1954-től a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem marxizmus—leninizmus tanszékének tanszék- vezető egyetemi tanáraként dolgozott, egyúttal hosszú ideig a TIT főtitkára, majd elnökségének tagja. Sokirányú közéleti, politikai munkássága mellett továbbra is jutott arra ideje, hogy történelmünk válaszútjaival, 1848—49-el, 1918—19-el és 1945-tel foglalkozzon; kutassa a szocialista hazafiság itt és most oly annyira fontos problémáit, részt vegyen történettudományunk elméleti és módszertani vitáiban. Tartozunk az igazságnak azzal, hogy nem minden vitából került ki Mód Aladár győztesen- De aktivitásával, nyughatatlan szellemével, használni- és ten- niakarásával hazafias és internacionalista alapállásával a „vesztes” polémiákon is termékenyen segítette elő az igazság érvényre jutását. Ahogy életművének egyik alapos ismerője írta nekrológjában; „Amikor a marxizmus vulgáris leegyszerűsítésével a nemzetit még legtöbbször szembeállították a szocialista nemzetköziséggel, amikor a szocialista hazafiságot a tudatos elem elsőbbsége alapján általában valamiféle érzelemmentes, életidegen racionalitásra szűkítették, (Mód Aladár) a helyesen felfogott nemzeti és nemzetközi elválaszthatatlan egysége. . továbbá a racionális elem elsőbbsége mellett az érzelmi kötődésnek a szocialista hazafiságban is elsőrendű fontossága mellett tett hitet. Nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a népek, nemzetek, társadalmak fejlődésében az objektív körülmények mellett döntő jelentősége van a tudatos politikai küzdelemnek. E gondolatok többsége most már mondhatni polgárjogot nyert, »természetesnek« tűnik, de Mód Aladár hosszú ideig szinte egyedül képviselte azokat”. Tudósként, emberként, kommunistaként élt haláláig. Ez életművének legfőbb hagyatéka. M. L. INTURISZT-kapcsolatok Patvarci évek Arató János a helytörténeti kiállítás egyik becses darabja, a szátva mellett, melyet ajándékozója, özv. Itubccs János- né úgy bocsátott a kiállítás rendelkezésére, ha maga szerelheti fel — működőképesen Ä Szovjetunió nemzetközi turisztikai kapcsolatai a közelmúltban nagymértékben bővültek. Az idegenforgalom fejlesztéséről, jelenlegi helyzetéről adott nyilatkozatot az APN tudósítójának Borisz Zez- julin, az INTURISZT elnök- helyettese. Elmondotta, hogy a Szovjetunióba látogató turisták kétharmada szocialista országokból érkezik. Az elmúlt évben több mint 6 millió lengyel és 3 millió NDK állampolgár utazott az országba Magyarországról, Bulgáriából, Csehszlovákiából és Romániából 7 millió turistát láttak vendégül. Az elnökhelyettes megalapozott véleménye szerint a turizmus minden formája, de különösen az üdülő- és gyógy- turizmus, a testvérmegyék és-városok közötti idegenforgalom, valamint az ifjúsági turizmus fejlődik eddig soha nem látott mértékben- A nemzetközi turizmus folyamatosan gyors növekedése új feladatok elé állította a szakembereket. A szolgáltatások fejlesztése mellett elsősorban az idegenforgalmi szakemberek, a vendéglátók képzése elengedhetetlenül fontos. A színvonalas ellátás biztosítása érdekében tavaly Moszkvában, Leningrádban és Taskentben idegenforgalmi, vendéglátóipari szakközépiskolákat kezdtek építeni. A közeljövőben Riga, Irkutszk és Lvov rendelkezik majd idegenforgalmi szakközépiskolákkal. Az iskolák évente 3500 hallgatót adnak az idegenforgalomnak. Évente néhány csoport szovjet szakembert küldenek tapasztalatcserére a szocialista országokba. Nemrégiben magyar építők 500 személyes szálloda építését kezdték Ungváron. Néhány jugoszláv vállalat nyújt segítséget a jaltai, a moszkvai és szocsi szállodák építéséhez. Jelenleg az ország turiszti-1 kai központjaiban új szállodák, motelek, turistaházak, autóskempingek, éttermek és kávéházak épülnek. Az INTURISZT szállodai férőhelyeinek száma 1971 és 1975 között 15 ezer volt, a jelenlegi ötéves tervben pedig a szállodai hálózat 40 ezer helyre bővül. Francia cégek építik a 3550 személyes moszkvai Kozmosz Szállodát, egy svéd vállalat pedig a 2200 férőhelyes lenin- grádi Privaltika Szállodát. „A Balassagyarmat szomszédságában fekvő kisközséget jelenleg az előbb említett város »külterület 4.« részeként emlegetik. A Cserhát negység lábánál, a Kiserdő tövében található. Házainak száma mintegy 200, lakói az 1975-ös nép- számlálás, illetve összeírás alapján 611-en vannak. A község már a középkorban fennállt”. — Így kezdődik Arató János nyugalmazott igazgatótanító. 64 éves tiszteletdíjas klubkönyvtárvezetö patvarci krónikája. Kánikulai forróság perzseli a falut a kora délutáni csendességben. Az utcákon csak a nemrégiben feltámadt, szokatlanul meleg délvidéki szél söpör végig, zizegted meg a gyümölcsfák és topolyák magasba törő, zöld leveleit. Arató János takaros családi házában kellemes hűvösség marasztalja az embert. Az utcára néző ablak előtti árnyas kertecskében tarka virágok pompáznak. Hortenziák, díszes szkanna, agarátum, szal- viaszálak és még ki tudná megmondani miféle kertinóvé- nyek. A tulajdonos ugyanis lelkes kertbarát. Nyolc évvel ezelőtt szervezte meg a kertbarátkört, amelynek közel 20 tagja van, s meglehetősen nagy hatása. Azóta mások is igyekeznek szép virágokkal beültetni a kiskerteket, rendben tartani a portát, úgy. hogy a belépő felfigyeljen a szépségre, tisztaságra, jól érezze magát a környezetben. — Életem fő célja az volt — meséli a klubkönyvtárvezető —, hogy minden tőlem telhetőt megtegyek szülőföldem felvirágzásáért. Patvarc a szülőfalum, és talán itt fogok nyugodni, ezért dolgozom nyugdíjasként is. Arató János 45 évvel ezelőtt jegyezte el magát a népműveléssel. Akkor érettségizett, s tanítónak készült. A falubeli fiataloknak éneket, színdarabot kezdett tanítani. Mostoha körülmények között, de lelkesülten, az elhivatottság érzésétől áthatottan, áldozattal. Az iskola akkori vezetői a kultúrcsoport számara nem tették lehetővé a tantermekben való próbát, nem izgatta őket a nép tenniakará- sa, hétköznapjain felülemelkedni törekvő igyekezete. A színjátszók A cigány című népszínművet Kohn Ignác kocsmájában próbálták, s egy helybeli tehetős ember udvarán mutatták be a közönségnek. Óriási sikerrel, ovációval. Ez adott erőt, szárnyakat a későbbiekre. — Lehet, hogy születni kell erre a munkára — tűnődik el az ezüstös hajú, magát még fiatalosan tartó nyugdíjas tanító. — De minket a képzőben arra tanítottak, hogy a tudomány nem önmagáért való, át kell adni másoknak, és én ezt csináltam. Énekkart, színjátszókört vezettem, hegedültem, orgonáltam, előadásokat tartottam a méhészetről... — A méhészetről? — Igen. Hetedikes gimnazista voltam, amikor meghalt az édesapám, s 65 családot hagyott hátra. Én nevelgettem tovább. A hasznából fedeztem taníttatásom költségeit. A régieket elpusztította a náború, újakat vettem, ma is van jó néhány családom. 1936-tól hat évig Patvarcón tanítóskodott. Három rádió volt mindössze a faluban, így a sajátját az iskolában helyezte el, hogy hallgathassál} a fonó asszonyok, a hírekre szomjas férfiak, akiiekéi meg is lehetett vitatni a hallottakat. A csitári 12 év is emlékezetes. A népművelési munkát ott folytatta, ahol Patvarcón abbahagyta, s itt szervezte meg az úttörőcsapatot. 1954. újabb fordulópont gazdag életében: visszakerül szülőfalujába. Felsorolni is lehetetlen mi mindent tett azért, hogy a falujabeliek igazi embermódra éljenek, tanuljanak, gondolkodjanak, érdeklődjenek, egyre inkább saját életük, sorsuk alakítói legyenek. Kórus- és tanfolyamvezetés, felnőttiskola szervezése — a véget nem érő, mában is szövődő lánc egy-egy csillogó szeme. A Budapesti Elektronika Szövetkezet 1970-ben létesített telephelyet a faluban, a régi kultúrotthon épületében. A közművelődési intézmény báró Buttler Ervin egykori kastélyában rendezkedett be. 780 ezer forintot költöttek a felújítására. Ma a téesz tulajdona, elkelő lenne újabb csinosítása, egyelőre azonban, hogy ki csinálja, és miből még tisztázatlan-'Ez gond, de az élet nem állhat meg, megy tovább. Az ódon, félköríves, boltozátú falak alatt működik a honismereti kör, a KISZ- klub, a könyvtár, fogadja látogatóit, az állandó helytörté* neti kiállítás. A nemzeti ünnepekre itt készülnek fel irodalmi összeállításokkal, a KISZ-esek és iskolások alkalmanként itt asztaliteniszeznek. A háfe elfoglaltságot, kellemes időtöltést nyújt az itt lakóknak. S tesznek is érte. A fiatalok a park füvét kaszálták le, gyűjtötték össze, az Elektronika vaskaput csináltatott a bejárathoz. — Volt tanítványaim, a KISZ-esek, mindig segítenek a munkában — mondja Arató János. — Ez örömmel és megnyugvással tölt el- Szeretem a közösséget, az embereket, tudok dolgozni értük, úgy, hogy nem tekintem áldozatnak az eltöltött szabad l időt. Néha nekem is voltak nehéz pillanataim. amikor úgy éreztem nem álltak mellém, azok, akikre számítottam akiktől elvártam. Mégis nagyon jó érzés azt tudni, hogy csináltam, másokkal, régiek- kal, maiakkal együtt valamit. X Patvarcón az évtizedek alatt alaposan megváltozott az élet. A mezőgazdaságban már alig egy tucat ember dolgozik. A többséget napról napra a köz- igazgatási székhely, Balassagyarmat üzemei várják; ott keresik a megélhetést, falujukban a pihenést, felfrissülést, boldogságot. Egy régebbi plakátot, kézzel írott, nem mutatós. nézegetek. „Ha jól akar szórakozni, jöjjön el a klubkönyvtárba” — szólítja fel olvasóit a plakát- S az emberek megértik, hallgatnak szavára. Ugye, ‘ lehet propagandát csinálni különösebb „látványosság” nélkül is. Sulyok László Vezérvonal a mindennapi munkában letve munkaprogramjukat m módosították. Országszerte befejeződött, a mezőgazdasági, az élelmiszeripari és a hozzájuk kapcsolódó intézményi pártszervezetekben a Központi Bizottság 1978. március 15-i, határozatának taggyűlési vitája. Napjainkban már a megyei pártbizottságok összegezik a párttagság észrevételeit, javaslatait, hogy testületi üléseiken megvitassák megyéjük mezőgazdaságának és élelmiszeriparának teendőit. TERMÉSZETES ÉS JOGOS aktivitás A KB‘márciusi határozata szerint az egész párttagságot „megmozgatta”. A mezőgazdasági és az élelmiszerioari pártszervezetek tagságának 80—90 százaléka részt vett a határozatot tárgyaló taggyűléseken, de megismerkedtek vele az ipari, a közlekedési, a kereskedelmi, a hivatali és a lakóterületi pártszervezetek kommunistái is. Az természetes, hogy élénk vita elsősorban a mezőgazdasági es az é'elmiszeripari pártszervetekben alakult ki: a párttagság 15—20 százaléka szolalt tel, nyilvánított véleményt. Ha tekintetbe vesszük, hogy a taggyűlések abban az időszakban zajlottak, amikor kint a földeken éppen a legnagyobb dolog volt, csak akkor érzékeljük igazán a párttagság nagy-nagy felelősségérzetét. Bizonyos értelemben rendhagyó módon történt a KB határozatának feldolgozása. Az általános gyakorlattól eltérően az „út” nem a megyei és járási bizottságokon keresztül vezetett „lefelé”, hanem a KB-ülést követően elsőként az alpszervezetek dolgozták fel a határozatot. A taggyűlések munkája azt bizonyítja, hogy a a párttagság átérezte ennek jelentőséget, s nagy felelőséggel mondott véleményt. A közbeeső pártszervek, járási és városi párt- bizottságok természetesen segítették a határozat minél eredményesebb feldolgozását, de ez nem csökkentette hanem erősítette a pártszervezetek vezetőségeinek es a taggyűléseknek az önállóságát, kezdeményezőkészségét. A párttagság nagy érdeklődése és felelősségérzete melleit a KB március 15-i határozatát tárgyaló taggyűlések másik előnyös jellemzője volt az általános szólamok mellőzése, vagyis a konkrétság, a dolgok nevén nevezése. A pártszervezetek kis százalékában elégedett meg a vezetőség csupán azzal, hogy „egy az egyben” ismerteti a Határozatot. A legtöbb pártszervezet vezetősége a határozattal kapcsolaban szakemberek, tapasztalt pártmunkások véleményét is kikérte. És nem csupán a határozatról, nanem a gazdaságuk, üzemük munkájáról is. A pártszevezetek vezetőségei tehát a határozat szellemében vizsgálták gazdaságuk helyzetét, tették mérlegre munkájukat. KONKRÉT ÉS HASZNOS JAVASLATOK Sok-sok észrevételt, javaslatot tettek a kommunisták a taggyűléseken. Ezek jelentős hányada saját üzemük gazdálkodását minősítette, de igen sokan nagy-nagy hozzáértéssel beszéltek az országos kérdésekről is. Voltak, akik napjaink sürgős problémáinak megoldását sürgették, mások a távoli jövő feladatait ecsetelték. A felszólalások tartalmának ez a sokszínűsége fel- télenül felveti azt a kérdést; vajon nem kerül e süllyesztőbe, nem megy-e veszendőbe a sok-sok okos javaslat. Előfordulhat egyes pártszervezetekben, hogy a párt-, vagy a gazdasági vezetés nem értékeli kellő komolysággal a kommunisták javaslatait, de országosan nem ez a jellemző. A felsőbb pártszervezetek idejében intézkedtek róla, hogy ami a helyi párt- és gazdasági vezetésre tartozik, amit helyben kell megoldani, abban az állami gazdaság, tsz, élelmiszeripari üzemek pártós gazdasági vezetőinek kell intézkedniük, s erről a oeszá- moló taggyűléseken számot adniuk. Azokat a véleménye-. két, javaslatokat pedig, amelyek országos kérdésekre vonatkoznak, vagy azokat amelyeknek megoldása meghaladja a helyi párt- és gazdasági vezetők erejét, el kellett juttatniuk a felsőbb pártszervekhez. Ezek nagy segítséget adnak a pártbizottságoknak a mezőgazdaság és az élelmiszeripar jövőjének, feladatainak kimunkálásához. CSELEKEDNI ITT ÉS MOST A határozattal való azonosulást — a szóbeli elismerés mellett — legjobban azonban a cselekedet, a mindennapi munka fejezi ki. Éjiben a tekintetben is sok á kedvező tapasztalat. A pártszervezetek többsége ugyanis a határozat ismertetését és feldolgozását követően nem terjesztett, vagy készített újabb határozatot. A taggyűléseken elhangzott javaslatok jelentős részét éves cselekvési progA pártszervezetek tehát jó politikai érzékkel határozták meg, mi az, ami számukra mindennapi feladat, amivel nem lehet hónapokat várni, s mi az ami távlati tennivalóik közé tartozik. Azzal, hogy cselekvési programjukba vették a KB-határozatból adódó sürgős gyakorlati feladatokat, egyben megkezdték a határozat végrehajtását, tehát mintegy vezérvonalként használják mindennapi munkájukban. Amikor a pártszervezetek javára kell írni a kezdeményezőkészséget, a gyors cselekvést, arra is figyelmeztetni kell, hogy a határozat nem rövid távra, hanem hosz- szú időszakra szabja meg a pártszervezetek, a gazdasági vezetők feladatait. A hosz- szú távú feladataik Kimunkálásában az ősszel sorra kerülő megyei pártbizottsági ülések adnak számukra irány- mutatást Mihók Sándor NÖGRÁD — 1978. augusztus 20., vasárnap 9
