Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)

1978-08-20 / 196. szám

Kubában jártunk... Tallózás az élmények között Sokan vártuk izgalommal megyénkben is a XI. Világif­júsági és Diáktalálkozóról ha­zaérkezőket- Érthető kíváncsi­sággal, hiszen a VIT-ek tör­ténetében először rendezték Európán kívül a találkozót, s ötévenként csupán egyszer ke­rül sor e nagy seregszemlére. Nógrád megyéből összesen tíz fiatal lehetett szemtanúja a VIT eseményeinek. közülük öten — az Express szervezésé­ben — a fesztivál első napja­in voltak jelen. SZAMKAVALKÁD Mielőtt a VIT-en jártak kö­zül kettőt élményeiről fag­gatnánk, néhány érdekesség­ről tegyünk ernlítést. A fesz­tivált ellenzők minden kí­sérletezése ellenére (például NSZK-ban, Angliában széles körű kampányt indítottak a VIT-ellen) július 18'án 145 országból mintegy 18 és fél ezer fiatal utazott el a ha­vannai megnyitóra. Az ötödfélszáznyi magyar küldöttségben a termelő­munkában és a tanulásban, a társadalmi és a közéleti tevé­kenységben kitűnt fiatalok kaptak helyet, valamint kö­zöttük voltak a KISZ kb vö­rös vándorzászlajával kitün­tetet szervezetek közvetlenül választott képviselői is. Még a kiutazás előtt Gödöllőn há­romnapos felkészítőn vettek részt, A találkozó kilenc napján, több mint másfél ezer rendez­vény zajlott le: politikai, kul­turális, sportprogramok, vala­mint baráti találkozók- A ma­gyar delegáció a kubai, a csehszlovák, a román, a lao­szi, a vietnami, a palesztin, a finn és a jemeni fiatalok kül­döttségét fogadta. Ezenkívül 3Q nagygyűlésen, 40 nemzet gálaestjén, 18 sportrendezvé­nyen vettünk részt, kulturá­lis csoportunk pedig 54 alka­lommal adott műsort. E néhány számadat is líSao^ nyara hűen jellemzi a feszti­vál méretét, a demonstráció nagyságát. De a statisztika ri­degsége vajmi keveset adhat vissza a VIT hangulatából, abból a légkörből, amely ki­lenc napon át eggyé olvasztott afrikait és európait, kommu­nistát és pártonkívülit, diákot és munkásfiatalt. Füssy József, a KISZ Nóg­rád megyei bizottságának el­ső titkára két hetet töltött Kubában. A LEGSZEBB KÉT HÉT — Azt hiszem, életem leg­szebb két hetét — jegyzi meg. — Ez idő alatt bejártuk az ország nevezetesebb helyeit. Voltunk a Zapata-félszigeten is, ahol egy krokodilfarmot néztünk meg, valamint egy egzotikus indián falut- Ez utóbbiban egy érdekes nép­szokásról is hallottunk. Az ifjú nászutasoknak házasság- kötés után egy folyóban cö­löpre vert faházban kell két hetet tölteniük, természetesen a rokonok naponta élelmet szállítanak, és érdeklődnek sorsuk iránt. Sok-sok termé­szeti csodát is láthattunk, fe­lejthetetlen marad számom­ra az őserdőszéli vízesés, a madárkánon és a tengerparti vidék. — A VIT-programok kö­zül mi volt a legemlékezete­sebb? — Talán a megnyitó monu­mentalitása- Délután fél négy­kor érkeztünk a stadionba és éjfél után még ott voltunk. A bemutatók közben folyt a jelvény- és kendőcsere, az is­merkedés, jóformán nem is érzékeltük az idő múlását. Kellemes meglepetésben is részünk volt: a megnyitó há­romezres kubai kórusát a salgótarjáni származású Krá- lovszky Ágnes vezényelte. — Hogyan lehetne értékelni megyénk VIT-résztvevőinek kinttartózkodását, a fesztivá­lon történő helytállását? — Megítélésem szerint mind a magyar, mind a nóg- rádi küldöttek a nagy ese­mény jelentőségéhez méltóan szerepeltek, arányunkhoz mérten hozzájárultunk a fesz­tivál sikeréhez, amely egyben bebizonyította a mozgalom életképességét, azt, hogy az antiimperialista egység jel­szava alkalmas a legszélesebb ifjúsági tömegek megnyerésére is. Most az a feladatunk, hogy a fesztivál élményeiből minél többet átadjunk az itthonma- radottaknak. TALÁLKOZÁS FIDELLEL Lakatos József, az SKÜ KISZ-bizottságának titkára egy különösen ritka élményre emlékszik vissza a legszíve­sebben. — Az utolsó napon a ku­baiak fogadást adtak a VIT tiszteletére a Lenin-parkban — meséli —, ahol a magyar delegáció néhány tagjával be­szélgettünk, sörözgettünk ép­pen, amikor egy terepjáró ko­csi érkezett néhány lépésnyi­re tőlünk. Legnagyobb megle­petésemre Fidel Castrót lát­tam a kocsiban- Mikor ki­szállt, odaléptem hozzá, és a kezemben levő sörösüveget feléje nyújtottam. Fidel ma­gához intett, megitta söröm felét, kezet fogott velem, az* tán továbbment. Ez a gesz­tus annyira közvetlen és ter­mészetes volt, hogy valósággal hihetetlennek tűnt. — Mennyire érződött ez a közvetlenség a fesztivál részt­vevői között? — Nyelvünk különbözősége ellenére nagyon jól megértet­tük egymást A rengeteg prog­ram szinte eggyé kovácsolt mindannyiunkat. A kubaiak vendégszeretetét bizonyítja, hogy meghívtak lakásaikba is. Mi kissé megkésve, úgy éj­féltájt érkeztünk az egyik csa­ládhoz, mondanom sem kell, hogy ugyanolyan szívesen fo­gadtak, láttak vendégül ben­nünket, mintha pontosan ér­keztünk volna, s mint régi is­merősök, úgy beszélgettünk hajnalba nyúlóan. Lakatos József még be­szélt az ifjúságszigeti látoga­tásról, a Hemmingway-múze- um megtekintéséről, a sok kulturális és sportprogram­ról, a baráti találkozásokról-.. Amelyekről e terjedelemben csupán futólag tehetünk em­lítést. De a VIT-delegáció út­járól készültek filmfelvételek, fotók is, így a közeljövőben bizonyára sokan részesei le­hetnek — hacsak egy beszá­molón keresztül is — a kubai élményeknek. Lesz miről me­sélni. Tanka László Egészségesen9 edzetten jöttek haza ZAGYVARÓNÁN A TÓTH Ferenc utca 26. szám alatt ta­karos porta fogadja az érke­zőt- A 60. évét taposó Földi Nándomé nehézkesen mozog, hiszen már hosszú évek óta beteg. Azért kedves minden vedégóhez. Betessékel a kony­hába. Először ugyan vonako­dik, később azonban kitárja szívét, őszintén beszéL — Volt már minden a mi időnkben. Jó is, rossz is. So­káig szegényesen éltünk- A férjem mindig az erőműnél dolgozott. Géplakatos volt, az­tán előfűtő, meg ki tudja még, hogy mi minden mun­kakört betöltött. Házat is épí­tettünk. Azt is meg kellett nélkülözni. A férjem aztán 1971-ben nyugdíjba ment. Gondolja el, 44 év szolgálat után 1850 forintért. Most azért már jó. Magasabb a nyugdíj is, eléri a 2330 forintot-.. A szerencse? Talán az, hogy mindig jók voltak hozzánk a gyerekek. A négy fiú, meg egy lány. Engem például, mi­vel tudták, hogy beteg va­gyok, nem engedtek el mun­kát vállalni. Mindig azt mond­ták, elég az magának, édes­anya, amit itthon, a családért tesz... zett, aki ugyancsak az erőmű­ben dolgozik, lakatos és a forradalmi ezrednél töltötte katonai idejét József a kór­háznál villanyszerelő, a tü­zéréletet próbálta meg. S vé­gül László a legfiatalabbik, aki ugyancsak az erőműben van, mint villanyszerelő, gép­kocsizó volt a hadseregnél. — Képzeljék, milyen rossz volt, amikor a fiúk egymást váltották. Zoli még katona volt, de már ment Gyula, s Zoli csak néhány hónap múl­va szerelt le- Aztán Gyulát vártuk haza, de már bevonult a Józsi. Őszintén mondom, nem kellemes érzés, hiszen voltak olyanok itt, Zagyva­rónán is, akik egykorúak a fiaimmal és nem vitték el őket." A végén azonban min­dent megértettem. Katonának menni kell. Hogy is mondja az alkotmány? Az előbb em­lítette. A haza védelme min­den állampolgárnak kötelessé­ge. Ezt éreztem én mind a négyszer, amikor a négy fiút katonai szolgálatra engedtem el. S mi volt a boldogság? Amikor épen, egészségesen, edzetten jöttek haza-.. mindenről. Meg is fogalmaz­ta, nincs titkolnivalója. — Bizony, nagyon meg­éreztük, amikor ki-kivették a gyerekeket a családból. Ke­vesebb lett a kereset, pedig ide is, oda is fizetni kellett. De amíg odavolt az egyik, pó­tolta a kiesést a másik. Egyet­len dolgot sajnálok. Mégpe­dig azt, hogy csak a Laci ka­tonai esküjén vehettem részt- Éppen a betegségem miatt. Micsoda vegyes érzelmek ke­ringtek az emberben, ázéoek és ... nem is tudom magam kifejezni. Büszke voltam ar­ra, hogy a legkisebb fiam, most már a negyedik is ott áll az esküt tett fiatal kato­nák között. Az anyai szív mégis megdobban... Úgy fájt, hogy nem jöhetett velem ha­za. .. Előkerül egy-egy fénykép. A legfiatalabbé, a Lacié van kitéve a konyhaszekrény üvegajtajába. A többi fiú már megnősült. A lány is férjhez ment, csak Laci él itthon a szülőkkel, ő a kedvenc- Zoli, Gyula, Józsi már gépkocsi-tu­lajdonos, de Laci is az lesz, ha majd megnősül. Hiszen a mama éppen arra büszke, hogy munkája után mind­egyik magának szerzett min­dent. A legkisebb is kövesse bátyja nyomdokait. Földi Nándomé azok közé az anyák közé tartozik, aki négy fiút adott az országnak katonai szolgálatra- Sorolja is őket. Zoltán kezdte, aki a legidősebb és most villanysze­relő az erőműben. Ő a ha­tárőrségnél teljesített szolgá- , latot. Aztán Gyula követke­Az idős asszony az emlékei között kutat. Őszintén szól 6 NÓGRÁD — 1978. augusztus 20., vasárnap Összehangolt közművelődés Egy nagy vállalat kis gyárában Emlékezés a tiszai halászokra A jugoszláviai Zenta város múzeumában van egy helyi­ség, amelyben a Tiszát és a folyó életét bemutató tárgya­kat helyeztek el. A tárgyak legtöbbje a halászathoz; a halakhoz kapcsolódik. Van itt egy halászcsónak, körülbe­lül százesztendős. A hossza 6 méter és egy darab tölgy­fából vájták ki. A csónak egészen 1952-ig úszott a Ti­szán. Zenta a Tisza partján fek­szik, és valaha lakói közül igen sokan kizárólag halá­szattal foglalkoztak- Ezért nem csoda, hogy a hal helyet kapott a város 1506-ból szár­mazó címerében is. Zentán hajdan híres halpiacokat tartottak, volt halászcsárda is, ahol cigányzene szólt. Mindebből csak az emlék maradt. Ma már szinte nincs a városban egyetlen hivatá­sos halász sem. A Tiszán olaj­hajók úsznak, és kíméletlenül | szennyezik a vizet, mérgezik 1 a halat. — Ä négy katonafiű "de sokszor jött haza szabadság­ra — folytatja a beszélgetési Földi Nándomé. Olyankor voltam én boldog és büszke is. Már nem tudom, melyiken, de már a csillag is ott volt Egymást viccelték a fiúk, mert azt mondták; ez csak csontból van- Nem tudom, mit jelent, de azért mégis boldog voltam... Mondjam azt, hogy minden szabadság egy kis pénzbe is került? Persze, kellett itthon a szó­rakozásra. meg hogy vigyen az útra, s a laktanyába is. Az én gyerekeim hiányt még nem szenvedtek. Arról már nehezebben be­szél Földi Nándomé, hogy a legkisebb fia, Laci beteg lett Akkor csillan fel ‘a sze­me, amikor azt újságolja, hogy Gyula után Laci is a párttagok sorába lépett, sőt a legfiatalabb Földi gyerek az erőmű KISZ-bizottságának — VAN, AMIT SOHA NEM FELEJTEK EL. Amikor jött a postás, levelet hozott valame­lyik fiam parancsnokától. És abban azt írták, hogy Zoltán, Gyula, József vagy László, kiválóan teljesíti a katonai feladatokat. Minden ilyen pa­rancsnoki levél nagy örömet hozott a családba. Büszke is voltam a katonafiaimra, mint ahogy ma is büszke vagyok rájuk... A mi nevelésünk. •. Mit mondhatnék más anyá­nak? Tegye azt, amit én. Négy fiam eleget tett állam- polgári kötelességének, s mint katona szolgálta a hazát. Somo-gyvári László Azt hallotta volna, mi­lyen patáliát csapott az a könyvügynök! Elmondott minket mindennek, mert nem sikerült „boltot” csinálnia. Mi meg csak nevettünk. A telep­helynek két üzemi könyvter­jesztője van- Legutóbb is 20 000 forint (!) értékű köny­vet vásároltak a dolgozók — mesélte Kovács Éva KISZ- tU-ár. Pedig a Kőbányái Por­celángyár balassagyarmati gyáregysége nem tartozik a nagy létszámú munkahelyek közé. Mindössze 430 dolgozót foglalkoztat. Oktatási és köz- művelődési bizottság csak Budapesten, az anyavállalat­nál működik. A balassagyar­mati telephelyről Makai Gé­za főművezető tagja a bizott­ságnak. Elsőnek őt kérdeztük meg, mi jellemzi a gyáregység kulturális életét? — Dolgozóink nyolcvan szá­zaléka betanított munkás. A kondenzátorszerelés az egész országban betanított munka. Nálunk nincs lehető­ség szakmunkásképzésre- Vi­szont még mindig sokan nem végezték el a nyolc általánost. Legfontosabb feladatunk az ő beiskolázásuk. Különböző kedvezményekkel támogat­juk, folyamatosan ellenőriz, zük a tanulókat. Évente 8— 10 fő szerzi meg a bizonyít­ványt — Persze, ez sem megy si­mán — vág közbe Bagyó Sán- dorné, az alapszervezet párt­titkára. — Bár a gyáregység­ben viszonylag csekély a fluktuáció, az általános isko­lát el nem végzettek száma újratermelődik. Minden esz­tendőben küldenek hozzánk 3—4 fiatalt a balassagyarma­ti kisegítő iskolából, akik tizennyolc éves korukra is csak hat osztállyal rendelkez­nek. A munkát könnyen el­sajátítják, de a tanulástól el­zárkóznak. Ha sokat mace- ráljuk őket, felmondanak, új munkahelyet keresnek. Természetesen akadnak, akik a munka mellett szíve­sen tanulnak. Legjobb dol­gozóikat igyekeznek tovább­képezni. Idén mechanikai és elektroműszerész tanfolya­mon tizenketten vettek részt. — A közművelődési bizott­ság évente 6000 forintot jut­tat a balassagyarmati telep­helynek — veszi át a szót is­mét Makai Géza. — Ezt a szakszervezeti kulturális alap egészíti ki. Az összeget első­sorban kirándulásokra for­dítjuk, de. jut belőle egyéb kulturális célokra, például könyvtárfejlesztésre­— A könyvtárat a szakszer­vezet tartja fenn — kapcso­lódik a beszélgetésbe Baczka Istvánná szb-titkár. — A dol­gozók egynegyede tagja a könyvtárnak, mely jelenleg 1300 kötettel rendelkezik. Kulturális rendezvényeink egy részét a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődé­si Központban tartjuk. Igen jó a kapcsolatunk az Intéz­ménnyel. Brigád vezetőink: rendszeresen eljárnak a szo­cialista brigádvezetők klub­jába. A kulturális vállalások teljesítéséhez is segítséget nyújt a művelődési központ programja. A városi TIT-elnőkséggel közösen ismeretterjesztő előadásokat szervezünk a te­lephelyen. Ezeken általában 20—30 dolgozó vesz részt- Esetenként író-olvasó talál­kozót is tartunk. A legsikere­sebb Végh Antal látogatása volt. Népszerűek nálunk a „házi” vetélkedők, A gyár­egység irodalmi színpada rit­kán hallat magáról, de ter­vezünk egy varró- és kézi­munka-szakkört. Nyírjesen van a gyáregy­ségnek egy hétvégi háza. Szí­vesen látogatják a brigádok. Legutóbb nyugdíjas dolgo­zóinkat is meghívtuk ide. A közművelődési munká­ban sokat segít a jól működő KISZ-szervezet- Modern klubszobájukban képzőmű­vészeti vándorkiállítások is helyet kapnak. A fiatalok egyébként a sport terén is szép sikereket értek el. De erről Pintér Gyula, a sport­kör vezetője többet tud mon­dani. .. A fiatalemberrel az udva­ron találkoztunk. — Foci és kézilabda. Ez a két sportág a legkedveltebb' Különösen a női focicsapatra vagyunk büszkék — mondja moso­lyogva. A lányok megnyerték a Palóc Kupát és a megyei bajnokságban is az első he­lyen végeztek. Nagybátony- ban — a dolgozó nők verse­nyén — másodikok lettek. — Úgy érzem, nálunk — a lehetőségekhez mérten — kielégítő a kulturális mun­ka — summázta búcsúzóul a beszélgetést Makai Géza. — Talán azért is jó, mert keve­sen vagyunk és így minden feladatot közösen oldunk meg. A gazdasági vezetés, a szak* szervezet, a párt- és a KISZ- szervezet összehangoltan te­vékenykedik a kulturális munkában is. (P — «1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents