Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)
1978-07-30 / 178. szám
El nem kötelezettek / Szerdán plenáris ülést tartottak Belgrádban száztizenhárom ország felszabadítási mozgalom és nemzetközi szervezet képviselői szerdán folytatták vitájukat a nemzetközi helyzet kérdéseiről az el nem kötelezettek külügyminiszteri értekezletének keretében. Szerdán plenáris ülést tartottak a külügyminiszterek, és elsősorban a mozgalomhoz tartozó országok közötti ellentétek, eseterkint fegyveres konfliktusok elhárításának lehetőségeit tárgyalták meg. Belgrád a leghatározottabb formában utasít vissza minden olyan próbálkozást, amely a száztíz országot tömörítő, sokszínű és összetett mozgalmat jobb- és balszámy- ra akarná felosztani, vagy a szárnyak között „középutas” irányvonalat vélne felfedezni. Valójában azonban a száztíz ország nem képvisel azonos politikai nézetet, és közöttük haladó irányvonalukról ismert országok mellett megtalálhatók a kifejezetten jobboldali politikát folytató államok is. Az imperializmus és a gyarmatosítás elleni harcot zászlajára tűző mozgalom sokrétűségéből és tarkaságából fakad, hogy az el nem kötelezettek minden határozathozatalnál a konszenzus elvéhez ragaszkodnak ugyan, a viták során azonban nemigen rejtik véka alá a véleményeket. Mindössze 24 órája, hogy Srí Lanka külügyminisztere megnyitottnak nyilvánította az értekezletet, a meglehetős éleshangú viták azonban máris megkezdődtek. A jobboldalhoz tartozó országok első számú célpontja Kuba. Nem nézik ugyanis jó szemmel a Karib-tengeri szigetország aktív Afrika-politi- káját, a felszabadítási mozgalmaknak a törvényes kormányok felkérésére nyújtott katonai támogatását, és ezen az alapon kétségessé akarják tenni Havanna el nem kötelezett voltát, a mozgalomhoz tartozását, valamint az is, hogy jogosult lehet-e a mozgalomhoz tartozó országok államfőinek jövő évi havannai csúcsértekezletének megrendezésére. Belgrádban kedden este az el nem kötelezett országok külügyminisztereinek zártkörű tanácskozásán úgy határoztak, hogy a most folyó értekezlet elnökévé Joszip Vrhovec jugoszláv külügyminisztert választják meg. Az elnökhelyetteseket a következő országok delegálják: Ghana, Swaziföld, Tanzánia, Tunisz (Afrika részéről), Irak, Malaysia, a PFSZ (Ázsia képviseletében), Kuba, Panama (Latin-Amerika képviseletében) és európai részről Ciprus. Soares Az A. P. Sityikov vezette szovjet küldöttség látogatása Debiecenben és a Hortobágyon nem mond le Mario Soares miniszterelnök, a Portugál Szocialista Párt főtitkára kedden este, Eanes államfővel folytatott megbeszélése után, a köztársasági elnöki palotából távozóban újságírók előtt megerősítette: a vezetése alatt álló párt, valamint a koalícióból kilépett Demokrata Szociális Centrum Párt (CDS) hat hónappal ezelőtt közölt megállapodását felbontották ugyan, de őmaga a szocialista párt (PS) határozatainak megfelelően nem mond le kormányfői tisztségéről. A köztársasági elnöki hivatal kedden éjjel közleményt adott ki a politikai válságról, amelyet a CDS robbantott ki a földreform szabotálására, illetve hatálytalanítására, a már kisajátított földek korábbi tulajdonosaiknak való visszaadására irányuló mesterkedéseivel. A kommüniké szerint Antonio Ramalho Eanes elnök szerdán a portugál Legfelsőbb Forradalmi Tanáccsal konzultált arról, hogy Mario Soares a kormány élén maradjon-e, vagy sem. Az európai biztonság és együttműködés magyar nemzeti bizottságának meghívására Alekszej Pavlovics Sityi- kovnak, a Legfelsőbb Tanács Szövetségi Tanácsa elnökének, az európai biztonság és együttműködés szovjet bizottsága elnökének vezetésével hazánic- ban tartózkodó küldöttség szerdán folytatta Hajdú-Bihar megyei látogatását. A vendégeket elkísérte Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának és az európai biztonság és együttműködés magyar nemzeti bizottságának elnöke. Velük tartott Felix Petrovics Bogdanov, a Szovjetunió budapesti nagy- követségének követtanácsosa. Szerdán délelőtt Debrecenben a megyei pártbizottság székházában Sikula György, a megyei pártbizottság első titkára fogadta a vendégeket, s tájékoztatta Hajdú-Bihar megye politikai, gazdasági életéről. Ezután a Debreceni Agrártudományi Egyetemen tettek látogatást, majd megtekintették az egyetem tangazdasága és a Béke Termelőszövetkezet közösen épített és együtt üzemeltetett szakosított sertéstelepét. A vendégek délután a Hor- tobágyra látogattak. Salamon Ferenc, a Nemzeti Park igazgatója adott tájékoztatást első és legnagyobb nemzeti parkunk létrehozásáról, a munkákról, tervekről. Ezután megtekintették a Hortobágy puszta növény- és állatvilágát bemutató kiállítást, a pásztor- múzeumot, majd a gazdaságot. Világífjúsági találkozók A Magyar Távirati Iroda Vadas Ernő termében július 25-én kiállítás nyílt „Képek a világífjúsági találkozókról” címmel, amely az elmúlt tíz VIT emlékezetes pillanataiból As a Hí. VXX országáról, Kubáról ad ízelítőt. Kép a „Kubai pillanatok” című sorozatból. Befejeződött az OKP KB ülése Csontos Rozália, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának nétfő óta tartó ülésén szerdán délben befejeződött az Enrico Berlinguernek, az OKP főtitkárának beszámolója felett indított vita. A párt sajtóirodája közleményben jelentette be, hogy a központi bizottság jóváhagyta a párt feladatairól szóló beszámolót és életre hívott két bizottságot: az egyik kidolgozza a párt XV. kongresszusán előterjesztésre Kerülő téziseket, amelyeket a következő központi bizottsági ülésen jóváhagyásra terjeszt elő, a másik bizottság pedig kidolgozza a kongresszus elé kerülő, a párt szervezeti felépítésére és szervezeti szabályzatára vonatkozó javaslatokat. Giancarlo Pajetta. az OKP KB tagja, a titkárság tagja, szerdán a vita befejeztével újságíróknak adott nyilatkozatában a tanácskozást kommentálva kijelentette: „olyan párt vagyunk, amely vitatkozni akar és nem hajlandó struccpolitikát folytatni, arra kéri a párt- szervezeteket, hogy jobban tájékoztassanak, mert a sajtó nem tájékoztat kellőképp”. A központi bizottsági ülésen élénk vita folyt — mondotta —, s ez jelzi, hogy érdekes lesz a kongresszus. Az OKP és a szocialista párt közötti kapcsolatOK- ról szólva rámutatott, hogy egységes politikára van szüksége mind az OKP-nak, mind a szocialistáknak, bármilyen kilátások álljanak is az utóbbiak előtt. Az OKP központi bizottsági ülése szerdán Enrico Berlinguernek, az OKP főtitkárának késő este elhangzott záróbeszédével ért véget. Röviden A két fél között létrejött megállapodás alapján ez év júliusának közepén Moszkvában meg kellett volna tartani a szovjet—amerikai tudományos-műszaki együttműködési vegyes bizottság hatodik ülésszakát. A moszkvai amerikai nagykövetség azonban közölte az illetékes szovjet szervekkel, hogy az Egyesült Államok elnöke nem engedélyezte tudományos és műszaki tanácsadójának, valamint az általa vezetett küldöttségnek az ülésszakon való részvételt Az amerikai fél tehát egyoldalú módon megakadályozta az ülésszak megtartását. Ez kétségtelenül károsan hat a szovjet—amerikai tudományos-műszaki kapcsolatokra. A vegyes bizottság szovjet tagozatának képviselői az ülésszak időpontjának feltételekhez való kötését a Szovjetunió belügyeibe való megengedhetetlen beavatkozásként visz- szautasították. •fr Dr. Rudolf Kirchschläger osztrák szövetségi elnök szerdán ünnepélyes keretek közepette megnyitotta az idei salzburgi ünnepi játékokat. A kontinens egyik legrangosabb művészeti fesztiválja Richard Strauss Rózsalovag című operájával vette kezdetét. Az előadást az egyik díszvendég, Christoph von Doh- nányi, a hamburgi opera karnagya dirigálta. * Szerdán Alexandriában ülést tartott az egyiptomi nemzetbiztonsági tanács. A megbeszélés résztvevői, Szadat és legközelebbi munkatársai, áz egyiptomi—izraeli külön utas báketárgyalások legutóbbi fejleményeit, valamint Begin izraeli miniszterelnök keddi nyilatkozatát vitatták meg. PanmSndzson 25. év ford ti lóján Panmindzson. Negyedszázada világpolitikai fogalommá lett — a koreai háborút lezáró békekötés színhelye. S, egyben memento is: a hidegháború időszakának legszomorúbb, legsötétebb éveire emlékeztet. Amikor a szovjet hadsereg 1945. augusztusában szétverte az Észak-Kínát és Koreát megszállva tartó japán hadsereget, a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormánya olyan egyezményt kötött, hogy a Koreai-félszigetet kettészelő 38. szélességi körtől északra a szovjet, délre pedig az amerikai csapatok feladata a japán megszállók lefegyverzése, s az ország szabad fejlődésének elősegítése. A megállapodás alapeszméje volt, hogy Korea a megszállási övezetek ellenére egységes ország, s hogy a koreai népre kell bízni: országában milyen társadalmi-gazdasági rendszert kíván teremteni. Csakhogy amíg Északon szabadon, demokratikusan szervezték újjá az országrész életét, s a legszélesebb tömegek érdekeinek megfelelően földreformot és államosításokat hajtottak végre, addig Délen az amerikaiak támogatásával az uralkodó osztály vékony rétege erőszakosan fenntartotta a kapitalista rendszert. Az amerikai fél nem tartotta be az összkoreai ideiglenes kormány alakításáról kötött egyezményt, s mindent megtett, hogy az országot kettészakítsa. 1948. májusában választásokat rendeztek Dél-Koreában, s bár a választók 70 százaléka bojkottálta a szavazást, augusztusban megalakították a Koreai Köztársaságot. Ennek hatására kiáltották ki Északon a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot. Korea tehát kettészakadt, s a dél-koreai bábrezsim már a kezdet kezdetétől — a KNDK egyesítési javaslatait elutasítva — katonai provokációk sorát indította, majd 1950. június 25-én jelentős erőkkel támadt a demokratikus Koreára. A háború kitört, s az Egyesült Államok az ENSZ-et felhasználva sietett dél-koreai kreatúrái segítségére. A túlerő hamarosan a kínai határ közelébe szorította vissza a KNDK hadseregét, mire a Kínai Népköztársaság önkénteseket küldött az észak-koreai csapatok segítségére. Ez megfordította a háború sorsát: a frontvonal ismét a 38. szélességi foktól délre került. Ekkor javasolt a Szovjetunió fegyverszüneti tárgyalásokat. Hosszas huzavona után végül is 1953. július 27-én Panmindzsonban aláírták a fegyverszüneti megállapodást, amely véget vetett a háromesztendős pusztító harcnak. A szomorú mérleg: kétmillió áldozat, felperzselt földek, romba dőlt városok mindenfelé. Panmindzson a békét jelentette, s azt, hogy a világ nem sodródott bele egy újabb világháborúba. De a Koreaifélsziget kettészakítottsága, a két országban folyó homlok- egyenest ellenkező irányú fejlődés a térséget változatlanul veszélyes feszültségforrássá tette. Ezért a Koreai NDK kormánya mindent megtett, hogy megszüntesse a mesterséges kettészakítottságot. A békés, demokratikus, külföldi beavatkozástól mentes újraegyesítés eszméje azonban nem talált visszhangra Dél-Korea vezető köreiben. A szöuli kormányzat diktatúrán alapuló uralmának ugyanis a legfőbb biztosítéka az a negyvenezer amerikai katona, aki ma is a 38. szélességi körtől délre állomásozik. A mesterséges kettéosz- tottság, s az erővel és pénzzel fenntartott dél-koreai rendszer pedig nélkülözhetetlen az Egyesült Államok ázsiai politikájában, különösen miután Indokína elvesztésével Szöul maradt az utolsó szárazföldi „hídfő” Kelet-Ázsiában. A világpolitikában a hetvenes évek elején bekövetkezett pozitív változások nem múltak el nyom nélkül Korea ügyében sem. Amikor világszerte elfogadták a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének, együttműködésének elveit, Dél-Korea sem zárkózhatott el a KNDK újabb és újabb kezdeményezései elől. A tárgyalások nyomán 1972. július 4-én közös nyilatkozatot tettek közzé a két Korea békés, külföldi beavatkozástól mentes egyesítéséről. A következő két esztendő tanácskozásai során azonban kiderült, hogy a dél-koreai kormány, bár szavakban az újraegyesítés mellett van, a gyakorlatban minden célravezető megoldást elvet. 1974-től kezdve pedig gyakorlatilag teljesen megszakadt a párbeszéd, sőt a dél-koreai rendszer ismételt szárazföldi és tengeri provokációkkal igyekszik szítani a feszültséget a demilitarizált övezetben. A panmindzsoni egyezmény aláírásának huszonötödik évfordulóján tehát nem vehetünk számba reményt keltő új fejleményeket a koreai kérdésben. Pedig a megoldást szorgalmazta az ENSZ-közgyűlés 30. ülésszakán hozott határozat is, amely sürgette a Dél-Koreában levő ENSZ-parancsnok- ság feloszlatását, az amerikai csapatok kivonását és béke- szerződés megkötését. Ehhez azonban washingtoni és szöuli szemléletváltozásokra lenne szükség. ' A. K. Üj választásokat követelnek Bolíviában Bolíviai jelentések szerint kedden mintegy 130 embert vettek őrizetbe a hatóságok, s ez — helyi megfigyelők szerint — az új katonai rendszer elnyomó intézkedéseinek kezdete. Az ellenzék vezetői változatlanul az újabb csalástól mentes választások megtartását tartják az egyedüli megoldásnak, annak érdekében, hogy elkerüljék a tömegek erőszakos akcióit. Hernan Siles Zuazo ellenzéki vezető után —, aki már korábban sürgette az új választások kiírását — kedden hasonló értelmű nyilatkozatot tett az ellenzék egy másik vezetője, Victor Paz Estenssoro, volt államfő. Kijelentette: a választások megtartása nélkül a fegyveres, erőknek számolniuk kell azzal, hogy a nép „kénytelen lesz erőszakhoz folyamodni”. Kifejtette azt is, hogy a fegyveres erőknek a választások tisztasága érdekében — a jelenlegi körülmények között — nem volna szabad saját jelölteket állítaniuk. Siles Zuazo nem zárta ki azt a lehetőséget sem, hogy kérni fogja egy ENSZ-bizott- ság Bolíviába küldését „ha továbbra is megtagadják a demokráciát és az emberi jogokat”. A hétfőn megalakult katonai kormány első megnyilatkozásai azt tükrözik, hogy a kabinet felismerte: a baloldal legerősebb támasza a mintegy 50 ezer főt tömörítő bányászszövetség, melynek tagjai a választásokon Siles Zuazót támogatták. A bányászok vezetői elítélték Pe- reda katonai hatalomátvételét és szintén síkraszálltak az új választások mielőbbi megtartása mellett. Pereda tábornok, mint ismeretes, kísérletet tett a bányászok megnyerésére azzal az ígéretével, hogy beleszólást biztosít számukra az állami bányatársaság újjászervezésében. Washingtoni hírek szerint az amerikai kormány továbbra is várakozó állásponton van az új bolíviai kormánnyal szembeni politikát illetően. Hodding Carter külügyi szóvivő kijelentette, hogy most vizsgálják Paul H. Boecker nagykövet javaslatát, amely azt indítványozza, hogy vonjanak meg Bolíviától minden támogatást, ha fél éven belül nem tartanak új választásokat, i
