Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)
1978-07-14 / 164. szám
Ami várható volt A vállalatok felügyeleti MegszcflkcicItcBlc Kincs és belső ellenőrzésének tovább fejlesztése Somogyi Lajos, az MTI rovatvezetője írja: A vállalatok felügyeleti és belső ellenőrzéséről csütörtökön elfogadott minisztertanácsi rendelet szorosan kapcsolódik a múlt évben alkotott vállalati törvényhez, s egyben a központi gazdasági döntési gyakorlatról, az ágazati-felügyeleti irányításról és az állami ellenőrzés továbbfejlesztéséről ugyancsak 1977-ben hozott minisztertanácsi határozat végrehajtását is szolgálja. A vállalatok felügyeleti-gazdasági ellenőrzése hazánkban 1968 óta van érvényben, formája és tartalma változatos. Az eddigi tapasztalatok szerint sok helyütt jól látják el az újszerű ellenőrzési feladatokat. A vizsgálódások azonban azt is jelezték, hogy a felügyeleti ellenőrzés feladatát eltérően értelmezik, az ellenőrzésbe egyes minisztériumok és tanácsok nem vonják be kielégítően szakapparátusukat. A szükségesnél gyakoribbak a csupán részkérdésekre korlátozódó úgynevezett cél- és témavizsgálatok. A most elfogadott kormányrendelet részletesen meghatározza a felügyeleti ellenőrzés feladatát, s rámutat, hogy az ellenőrzés a felügyeleti szerv egészének a feladata. Ez teszi lehetővé, hogy sokoldalúan, átfogóan ellenőrizzék a vállalatok műszaki, termelési, áruforgalmi, szervezési, fejlesztési, pénzügyi helyzetét, továbbá azt, hogyan gondoskodnak a dolgozókról. Az ellenőrzést a rendelet értelmében legalább ötévenként kell végezni. Ezen kívül a vállalatok vezetőit esetenként be kell számoltatni, téma- és célvizsgálatokat is napirendre kell tűzni. A rendelet a felügyeleti ellenőrzést szervezettebbé, rendszeresebbé kívánja tenni, ugyanakkor teljes mértékben összhangban van a vállalati önállósággal. A vállalati munka nem gyakori, de átfogó, sokoldalú értékelése lehetővé teszi, hogy a felügyeleti szervek tanácsaikkal segítsék a vállalati vezetőket műszaki, szervezési, gazdálkodási és egyéb feladataik végrehajtásában. Fontos előírása a rendeletnek, hogy az átfogó jellegű ellenőrzések tapasztalatainak helyszíni megtárgyalásakor a felügyeleti szerv vezetőjének vagy helyettesének személyé- sen részt kell vennie. Így az igazgató és helyettesei, továbbá az ellenőrzést végzők és a vállalati-társadalmi szervek képviselőinek jelenlétében megvitatják a tapasztalatokat, javaslatok, tervek is születhetnek a vállalati munka javítására. A vállalati önállóság növelését kívánja elősegíteni a rendeletnek az a része, amely a belső ellenőrzésről intézkedik. Az új jogszabály abból a tapasztalatból indul ki, hogy az ellenőrzések színvonala, szervezettsége gyakran nem kielégítő. A függetlenített belső ellenőrök felkészültsége hiányos, ezért csupán részfeladatokat látnak el, nem tudnak a vállalatvezetés számára kellő segítséget adni. Az új rendelet orientálja a vállalati igazgatókat, hogy a belső ellenőrt saját közvetlen munkatársuknak tekintsék, és egyben érdekeltté teszi őket olyan függetlenített belső ellenőr alkalmazásában, aki valóban érdemi segítséget nyújthat az irányító, vezetői munkához, a jövedelmező termelés elősegítéséhez, a vállalaton belüli rend és fegyelem kialakításához, a társadalmi tulajdon védelméhez. A vállalati önállóság érvényesítését szolgálja az az előírás is, amely szerint a belső ellenőrt külső ellenőrző szervek vizsgálataikba nem vonhatják be, a belső ellenőrzés megállapításait a külső ellenőrző szervek csak akkor használhatják fel, ha arról a vállalat vezetőit egyidejűleg tájékoztatják. A Minisztertanács igen fontosnak tartja, hogy a felügyeleti szervek javítsák az ellenőrzés szervezettségét, hatásfokát. S elengedhetetlen az is, hogy a vállalatok vezetői is nagyobb figyelmet fordítsanak a belső ellenőrzés egész rendszerére. A növekvő követelmények a személyi feltételek javítását illetően az új rendelet a felügyeleti ellenőrzés előkészítőinek, irányítóinak, szervezőinek és a belső ellenőrként foglalkoztatottaknak felsőfokú iskolai képzettséget és szakmai képesítést ír elő. es f&Sfocania kapcsolatai Éliás Béla, az MTI tudósítója jelenti: Pekingben csütörtökön nyilvánosságra hozták annak a jegyzéknek a szövegét, amelyet a kínai külügyminisztérium intézett Albániához június 7-én, és amelyben közlik, hogy teljesen beszüntetik az Albániának folyósított összes kínai gazdasági, pénzügyi és katonai segélyt, és visszavonják Albániában levő szakértőiket. Megfigyelők rámutatnak arra, hogy ezzel a kínai lépéssel teljessé vált a régóta levegőben lógó szakítás Peking és Tirana között. A kínai jegyzék válasz a Pekingnek korábban átadott albán jegyzékre, amelyben a kínai külügyminisztérium szerint Albánia „alaptalan vádakkal” illette a kínai gazdasági és katonai szakértőket. Az albánok szerint a kínai szakértők tervszerűen súlyos károkat okoztak Albánia gazdaságának, akadályozták Albánia gazdasági fejlődését es aláásták nemzetvédelmét. Az ezekre a vádakra reagáló július 7-i kínai jegyzéket Albánia pekingi nagykövete nem volt hajlandó átvenni és továbbítani kormányához. Ezzel — mutat rá a most közzétett kínai jegyzék — Albania elutasította azt a pekingi javaslatot, hogy üljenek tárgyalóasztalhoz és kíséreljék meg békésen rendezni a nézeteltéréseket. A kínai külügyminisztérium jegyzéke rámutat arra, hogy az albán vezetés kérésére Kína 1954 óta mintegy tízmil- liárd juan (ötmilliárd dollár) gazdasági és katonai segélyt folyósított Albániának, és csaknem hatezer szakértőjét küldte Albániába a Kína által fipanszírozott objektumok felépítéséhez és üzembe helyezéséhez. Kína ugyanakkor segítséget nyújtott nagyszámú albán műszaki és katonai káder képzéséhez. A jegyzék szerint Kína, miközben maga is súlyos gazdasági és belpolitikai problémákkal küszködött, egyebek között 1,8 millió tonna kenyérgabonát, több mint egymillió tonna acélárut, tízezer traktort, tankokat és egyéb fegyvereket szállított Albániába. Kína segítséget nyújtott villamos erőművek és egyéb objektumok felépítésében is. Vagyis Kína saját problémái ellenére, tőle telhetőén igyekezett az elmúlt években eleget tenni Albánia fokozódó gazdasági és katonai segélyigényének. A jegyzék aláhúzza, hogy Kína azt követően is folytatta gazdasági és katonai elkötelezettségének teljesítését, hogy Albánia 1977 óta ismételt és fokozódó támadásokat intézett Kína bel- és külpolitikája ellen. Az albán vezetés saját bel- és külpolitikai meggondolásai alapján intenzíven fokozza Kína-ellenes kampányát, rágalmazza Kína segítségnyújtását és szabotálja a két fél gazdasági és katonai együttműködését. Ennek ismeretében — állítja a jegyzék — Kína „kénytelen” beszüntetni Albániának folyósított gazdasági és katonai segítségét és visszarendeli a még Albániában levő szakértőit —, mutat rá a kínai külügyminisztérium jegyzéke, majd ama reményét fejezi ki, hogy mindezek ellenére fenntartható a „normális viszony” Peking és Tirana között. ★ Az ATA albán hírügynökség jelentése szerint a Kínai Népköztársaság kormánya az Albánia pekingi nagykövetségéhez intézett jegyzékében hivatalosan közölte, hogy azonnali ~ hatállyal megszüntet mindenféle segítségnyújtást, felfüggeszti a hitelek folyósítását, félbeszakítja a kínai segítséggel Albániában folyó építkezéseket és hazarendeli az országban dolgozó összes szakemberét. — Ezzel az egyoldalú, önkényes cselekedettel — hangzik az albán hírügynökség közleménye — a kínai kormány tudatosan és előre megfontolt lépést tett arra, hogy kiélezze a két ország kapcsolatait, kárt okozzon Albánia gazdaságának és aláássa az ország védelmi képességét. Ez az ellenséges döntés mélységesen felháborítja az albán népet, s ezt el fogja ítélni a kínai nép is. — A kínai kormány és annak vezetői hangsúlyozza áz albán hírügynökség — nagyhatalmi dölyfükben megszegik a két fél által hivatalosan Kötött megállapodásokat. Lábbal tiporják a marxizmus—lení- nizmus és a proletár internacionalizmus elveit, tudatosan megbontják és aláássák a két nép barátságát. A segítség- nyújtás leállítása és az Albániában tartózkodó kínai szakemberek hazarendelése leleplezi a kínai vezetők Albániával szembeni képmutató magatartását, a pekingi segítség önző jellegét. — A kínai vezetés az országunkkal való gazdasági együttműködést attól teszi függővé, hogy Albánia alárendeli-e magát ennek az antimarxista politikának — állapítja meg az albán hírügynökség. A segítségnyújtás felfüggesztése és a kínai szakemberek visszahívása annak a következménye, hogy a Kínai Népköztársaság nagyhatalmi politikát folytat, szakított a marxizmus—leninizmus tudományos elméletével, a nemzetközi imperializmus és reakció erőihez közeledett és velük működik együtt, s hogy megtagadja a segítséget és támogatást a nemzetközi színtéren küzdő forradalmi, felszabadító erőktől — fejeződik be az albán hírügynökség közleménye. Kekkonen finn államfő fogadta a hivatalos látogatáson Finnországban tartózkodó Usztyinov marsallt, a Szovjetunió honvédelmi miniszterét. Tőkésgazdaság Ä bonni csúcs Július közepén (pontosan: 16-án és 17-én) 48 órán keresztül tanácskoznak Bonnban a vezető tőkésországok állam-, illetve kormányfői. Csak a „nagyok” vehetnek részt a csúcstalálkozón, tehát az Egyesült Államok, az NSZK, Anglia. Franciaország, Olaszország és Japán kormányfői. Ezúttal hangsúlyozottan gazdasági problémákat vitatnak meg. A csúcsértekezlet hivatalosan is a „gazdasági csúcs” nevet viseli. A konferenciát azonban mégsem lehet attól a politikai atmoszférától függetlenül kezelni, amelyben lezajlik. Az amerikai politika legújabb akciói nehézségeket gördítettek a nemzetközi enyhülés további kibontakozása elé és ennek megfelelően a NATO legutóbbi konferenciája a korábbinál agresszívabb hangot ütött meg, szorosabb egységre szólítva fel a tagállamokat. Mindennek az a kapcsolata a csúcsértekezleten szőnyegre kerülő gazdasági kérdésekkel, hogy azok éppen a vezető tőkésországok rendkívül mély érdekellentéteiről tanúskodnak. Némileg leegyszerűsítve a helyzetet: az amerikai politika a maga agresszív céljai érdekében olyan időpontban kíván fokozottan egységes fellépést szövetségeseitől — amikor a közöttük levő gazdasági nézetkülönbségek sokkalta élesebbek, mint korábban. A júliusi csúcs politikai értelemben vett feladata lényegében az lenne, hogy e gazdasági nézetkülönbségekben kompromisszumot érjen el, ezzel megteremtve a hatalmistratégiai akciók jelenleginél szilárdabb gazdasági bázisát. A közelmúlt hetek eseményeinek fényében nagyon valószínűtlennek tűnik, hogy igazán komoly megegyezés szülessék a bonni gazdasági csúcson. Az egyes országok magatartása arról tanúskodik, hogy az érdekkülönbségek túlságosan nagyok. A legfontosabb vitapontokat a következőkben lehet összefoglalni. 1. Az Egyesült Államok összes európai szövetségesei Japánnal együtt azt követelik Washingtontól, hogy állítsa meg a dollár hosszú ideje tartó értékcsökkenését és ugyanakkor szorítsa le külkereskedelmi mérlegének óriási deficitjét. E követelések első részét az Egyesült Államok nem hajlandó teljesíteni. Az amerikai gazdaságpolitika irányítói több mint egy év óta következetesen elutasítják azt, hogy pénzügyi beavatkozással erősítsék meg a dollár árszínvonalát. Ennek a magyarázata lényegében az, hogy a dollár alacsony árfolyama külföldi tőkét vonz az Egyesült Államokba, ami munkaalkalmat teremt. Emellett a dollár esése olcsóbbá teszi a világpiacon az amerikai exportot, amely így hatásosabban versenyezhet a konkurrens tőkésországok kivitelével. Ami a követelés második részét illeti, az amerikai külkereskedelmi mérleg óriási deficitjét csak az olajbehozatal radikális megszorításával lehetne csökkenteni. Erre az Egyesült Államok jelenlegi termelési szerkezete és politikai erőviszonyai nem adnak módot. Carter viszonylag szerény energiatakarékossági tervét immár másfél esztendeje nem tudja elfogadtatni a törvény- hozással. Carter elnök tehát részben az amerikai gazdaság- politika szándékai, részben annak korlátái miatt nem előtt elégítheti ki a csúcsértekezleten partnereinek legfontosabb követeléseit. 2. Az Egyesült Államok, Franciaország és Anglia azt követelik az NSZK-tól, hogy gazdaságát gyorsabb növekedésre ösztönözze. A nyugatnémet gazdaság idén és jövőre az előrejelzések szerint évenként mindössze 2 százalékkal növeli reálértékben számított termelését. Ez azonban egy nagyon átgondolt és tudatos gazdaságpolitika következménye. Ilyen alacsony gazdaságnövekedés mellett ugyanis az NSZK rendkívül kedvező, mindössze 3 százalék körüli szinten tudja tartani az inflációs rátát, ami a kormány számára elsőrendű politikai és gazdasági követelmény. Ugyanakkor az inflációs ráta alacsony volta is segíti a rendkívül verseny- képes nyugatnémet ipar exporttevékenységét. Az NSZK így rendkívül magas, évi 17 milliárd dollár körüli külkereskedelmi mérlegfelesleggel rendelkezik. A júliusi csúcs előkészítésére folytatott rendkívül viharos tárgyalásokon a nyugatnémetek világossá tették, hogy nem hajlandók beadni a derekukat, és tovább folytatják eddigi gazdaságpolitikájukat. 3. Az Egyesült Államok, Franciaország és Anglia azt követelik Japántól, hogy minden lehetséges módon csökkentse kivitelét. A japán külkereskedelmi mérleg az export versenyképessége következtében évi 17 milliárd dollár körül mozog. Japán azonban „exportál vagy meghal”. Nyersanyagai nincsenek, s a lakosság életszínvonala, valamint az ország gazdasági növekedése az ipari export függvénye. Japán ennek megfelelően csak másodrendű fontosságú, úgynevezett „önkéntes exportkorlátozásokra” hajlandó. Alapvető gazdasági érdekei azonban lehetetlenné teszik, hogy exportmagatartását alapvetően módosítsa. Mint látható, az érdekellentétek egész hálója jellemzi a vezető tőkésországok gazdasági kapcsolatait. Felesleges bizonygatni, hogy ezeknek az ellentéteknek a szövevényét egy 48 óráig tartó formális csúcstalálkozó nem oldhatja fel. A legtöbb, amit a bonni gazdasági csúcstól várni lehet, egy olyan közlemény, amely legalább szavakban e feloldhatatlan érdekellentétek enyhítését ígéri. <-i.-e.) íá NÖGRAD - 1978. július 14., péntek Magyar paries állami küldöttség utazott Irakba Az Arab Újjászületés Szocialista Pártja nemzeti vezetőségének és az Iraki Köztársaság kormányának meghívására csütörtökön magyar párt- és állami küldöttség utazott Irakba, az iraki forradalom 10. évfordulójának ünnepségeire. A küldöttséget Rácz Pál, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, külügyi államtitkár vezeti. Ä küldöttség búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Nagy Gábor, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának helyettes vezetője, Garai Róbert külügyminiszter-helyettes, valamint Shukri Sabri Ahmad, az Iraki Köztársaság budapesti nagyköveteCarter Bonnban Csütörtökön későn este hivatalos látogatásra Bonnba érkezett Jimmy Carter amerikai elnök. A hét végéig Bonnban folytat megbeszéléseket a nyugatnémet vezetőkkel és Frankfurtba, valamint az NSZK-ban állomásozó amerikai csapategységekhez is ellátogat Vasárnap és hétfőn, részt vesz a hét vezető nyugati állam bonni csúcsértekezletén. Az elnöki különgép késői érkezése miatt Walter Scheel, nyugatnémet köztársasági elnök csak pénteken délelőtt fogadja — katonai ceremónia kíséretében — Cartert. A délelőtt folyamán kerül sor az egyetlen négyszemközti —kétórásra tervezett — tárgyalásra Schmidt kancellárral- Nyugatnémet kormánykörökből származó értesülések szerint, ez alkalommal elsősorban a nemzetközi politika időszerű kérdéseit vitatják meg és a bilaterális kapcsolatokkal foglalkoznak. Carter fogadtatását példátlan méretű biztonsági intézkedések és az amerikai—nyugatnémet^ barátság már túlzottnak tűnő hangsúlyozása előzi meg az NSZK-ban. Mind a kormány-, mind az ellenzéki vezetők, az utóbbi napokban, nagy energiát fordítottak mindannak hangsúlyozására, ami közös a két állam politikájában. A katonai és politikai szövetség jelentőségének méltatása valamennyi sajtó- nyilatkozat kötelező bevezetése. Az egyes szakkérdések taglalásakor azonban hamar, előtérbe kerülnek az eltussol- hatatlan éllentétek. Spanyolország Száznegyven áidozat Száznegyvenre emelkedett a spanyolországi San Carlos, de la Rapita-i kempingben, kedden bekövetkezett tömegszerencsétlenség bebizonyosodott haláleseteinek száma — jelentette csütörtökön a madridi egészségügyi minisztérium hivatalos közleménye alapján a spanyol állami rádió. A halálos áldozatok száma minden jel szerint még nagyobb lesz, mivel sok sebesült menthetetlennek látszik. Az orvosok elkeseredett, sok esetben reménytelen küzdelmet folytatnak a környékbeli kórházakba szállított égési sérültek megmentéséért. Csütörtökön tovább folyt a halottak azonosítása. Ez a néha teljesen összeégett holttestek esetében nem mindig volt lehetséges, de any- nyi már megállapítható, hogy a halottak és sebesültek valamivel több mint a fele francia, a többi nyugatnémet, belga, holland, és spanyol. Magyar áldozatról nem érkezett jelentés. Az azonosíthatatlan halottak esetében táviratilag kérték az eltűntek hozzátartozóit, hogy adják meg az általuk keresett személyek testi jegyeit, amelyek alapján az azonosítást el lehet végezni. A súlyos sebesültek között sok a kisgyermek, aki nem tudja megmondani, hogy kik, vagy kik voltak a szülei.
