Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)

1978-07-09 / 160. szám

Vasárnapi jegyzet Salgótarján áruellátásáról Lám, a reklám r Ä tudományostechnikai forradalom felfor­gatta a falvak meghitt nyugalmát is, új mes­terségek születnek, régiek vajúdanak, huny­nak ki, mint az éltes közvilágítási lámpates­tek. Vajon hová tűntek az apró utcákon fel­feltűnt kisbírók, nyakukban a vastag bőrszíj­ra fűzött térdüket verő dobbal? A pergés hívó szavára kinyíltak az ablakok, benépe­sültek a kerítés előtti padok, a falusiak pisz- szegtek, füleltek a községi tanács hirdetmé­nyére a havi vásárról, a kötelező eboltásról meg a falugyűlésről Manapság hangosbeszé­lők, stencilezett meghívók töltik be e szere­pet, s reklámozzák a közt érdeklő ügyeket. , Megváltoztak a reklámok­Az egykori Magyar Hegyvidéki Borterme­lő és Borértékesítö Szövetkezet a mezőgazda­ság szóból kamatmentesen kölcsönözte itókái márkanevét, így járt szájról szájra a MEGA. S jött a reklámvers is: „Délben MEGA, este maga meg a MEGA”. Mostanság persze tabu a bor reklámja, s aki a DH — Dolgozz Hi­bátlanul mozgalom — rövidítése alatt a Deb- rői Hárslevelűre gondol, bizonyára, egy más­fajta mozgalom szorgalmas aktivistája, s nem halad eléggé a korral. (Ennek is megvolt egyébként a receptje: „Haladjon együtt a korral, süssön Váncza sütőporral”). Ami a DH rövidítést illeti, nehéz eldönteni, melyik látott napvilágot előbb, a tyúk, vagy a to­jás, azaz a hibátlan munka vagy a zamatos debrői. Mielőtt még szeszes ital tiltott népszerű­sítése miatt eljárás indulna, idézzünk néhány szállóigévé testesedett reklámverset, miként Is kínálták portékáikat élelmes üzletembe­rek. Még a matematikát is igénybe vették: „2x2=4, Meiter-szappant végy” — röppent fel sisteregve a reklámrakéta. Így aztán kí­nos helyzetbe keveredett a piszok, vajon a szappan-e a nagyobb ellenség vagy a kelle­metlen szagú folyadék amivel így fenyegették: ,,Reszkess piszok, jön a Hypó”- Ez elmés mondás felidézésekor érthető, hogy irul-pi- rul Fabulon, a bőre őre. A reklámgyárosok fittyet hánytak a nyelvtan szabályaira: „Winter-től szén-fa-kox, télen fázni sosem fox” — sütötték el a poént, amitől a magyar nyelv tisztelőit nyáron is a hideg rázta, s a magyar tanárok úgy érezték, mintha „tyuxemükre” tapostak volna. (Ez fix, mint a beépített taxióra.) Napjainkban szolídabbak a reklámok. A legfőbb szempont nem a hatásvadászat, ha­nem, hogy a vásárló a felgyülemlett vagy a friss termékről hű információkhoz jusson. Nehogy a pénztártól távozás után becsap­va érezze magát, mint a Pécskő presszóban a kereskedelmi ellenőrök. Ök ugyan nem hirdették homlokukon céljukat, de hideg­vérrel, hivatalosan is rögzítették a súlycson­kítás tényét, — milyen szép kifejezés arra, amikor szűkén mérnek —, ami rossz reklám a Pécskőnek- Ha tudná az egyre fogyó név­adó domb, mélyen lesütné szemét, szégyené­ben talán meg is csuszamlana. Viszont re­mek hírverés volt a fogyasztók érdekvédel­mét ellátóknak, akiknek így látszik nem mindegy, hogy a mixerhölgy a Kossuthot a vasúttal, vagy a vizet a konyakkal keveri össze. A reklám betört a Balassagyarmati Ruha­ipari Szövetkezetbe is. Mint arról szemfüles fotóriporterünk beszámolt: két munkáslány nagy szeretettel forgatta az EXPRESS Ifjú­sági Utazási Iroda programajánlatát, hogy kiválasszák, hol töltsék nyarukat. Mint a felvétel tanúsítja, a kép főszereplői nemigen véthettek hibát munkájukban a töprengés közben, már csak azért sem, mert nem dol­goztak. Mosolyogva böngészték a prospek­tust — munkaidő alatt A derűs arcokról le­rítt viszont, hogy remek lehet a munkahe­lyi légkör, amit szintén nem árt másutt sem reklámozni­A minap egyik kedvenc napilapom hirde- tésözönében virított egy reklám, mint pipacs a lassan érő búzatáblában. A titokzatos ide­gen nagy összeggel rendelkezett, csupán a befektetéshez keresett ötletet és társat. No­sza. vettem a tollat és papírt, s elkezdtem el­mélkedni, mi mindenhez lehetne kezdeni: világkörüli út, totóvariáció tizenhárom há­romesélyessel, alapítványképzés, a FAO élel­mezési programjában való részvétel, a Vi­dám Park kibérlése vagy egy reklámiroda nyitása. Mert a hírverés azt mondják jöve­delmezőbb, mintha valaki a port veri fel. Hi­szen a reklám hozfeánk nőtt, mint a fejünk, amelyet jobbra-balra kapkodunk, ha halljuk a zengzetes dicséri ádákat a DEXION—Sal- góról vagy a bontott csirkéről. Az utóbbi is mérhetetlen fejlődés bizonyítéka, mert nem­csak házat, telefonvonalat, postát, járdát, há­zasságot, ruhaszegélyt bontanak már nagy­üzemiig, hanem a fehérjedús baromfifélé­ket is. A reklám, lám nemcsak informál, nevel is. Megtanított a levelek címzésére megint. Azért, ha a postások meg is orrainak érte, a „feladót” továbbra is a hagyományos hely­re körmölöm: Szabó Gyula Bagdad fejlődése 1 Kidolgozták Bagdad fejlesz­tési tervét, amelynek célja, hogy megkönnyítse a 3,5 mil­lió lakosú főváros közlekedé­si problémáinak megoldását Az első metróvonal átszeli a Tigrist, és egyesíti a főváros két legnagyobb körzetét A tervezők úgy állítják össze a földalatti vasúthálózatra vo­natkozó terveiket, hogy fi­gyelembe veszik a futuroló­gusok adatait, amelyek sze­rint Bagdad lakossága 1999-re eléri az 5 millió főt. 26 millió Közel hatvan helybeli és környékbeli asszonynak, lány­nak nyújt munkalehetőséget, Berkenyén, a Budapesti Pa­szománygyár telephelye. Az üzemben szintetikus függönyt, zászlórojtot, csipkeszalagot és különféle sodrott zsinórokat, gyártanak. A tervek szerint ebben az esztendőben huszon­hatmillió forint értékű árut termelnek. A képen Debre Jó- zsefné, — három éve dolgo­zik az üzemben — a hazai pi­acra kerülő szintetikus füg­göny „megszületésénél bábás­kodik’’. Harmadnaponként egy vizsgálat Maradt még feladat — Jó partner a szövetkezet Salgótarján- város tanácsa két évvel ezelőtt tárgyalta a város áruellátásának helyze­tét, s akkor különösen a pe­remkerületekre és az új lakó­területekre szentelt nagy fi­gyelmet A tanács utasította a termelés-ellátás felügyeleti osztályt a kereskedelmi és ven­déglátó hálózat fokozott ellen­őrzésére, az üzemeltető válla­latokkal, szövetkezetekkel va­ló kapcsolat erősítésére. Az osztály, külön ütemterv alap­ján, azután rendszeresen — társadalmi ellenőrök bevoná­sával — végezte vizsgálatait Tavaly 118 esetben tartottak ellenőrzést, az áruellátás sok­irányú szempontjait figyelem­be véve, a különböző boltok­ban, a városközpontban és a peremkerületekben. Másszó­val: minden harmadik napra jutott egy vizsgálat. Milyen eredménnyel ? Bővült a választék A tanács illetékes osztálya a legutóbbi tanácsülésre ké­szített jelentést arról, miként sikerült a két évvel ezelőtt ho­zott határozatokat végrehajta­ni. Ebben olvashatjuk, hogy az idén tovább folytatták az ellenőrzéseket. Különösen nagy figyelmet szenteltek az alapvető élelmiszerellátásra, a gyermekétkeztetés helyzeté­re, a diabetikus és bébiéte­lek, a hidegkonyhai készítmé­nyek, az élelmiszer-kereskede­lem és a vendéglátás higiéniai helyzetének feltárására. A ta­nácsi osztály állandó munka- kapcsolatot tart fenn az üze­meltető vállalatokkal, a kis­kereskedelmi vendéglátó vál­lalattal, szövetkezettel. A ta­pasztalt hiányosságokat azon­nal továbbítják, az utóellenőr­zések folyamatban vannak. A kapcsolat eredményeként, ja­vult az ellátás egyebek között a peremkerületi boltokban, bő­vült az egységek áruválaszté­ka a legfontosabb élelmisze­rekből. Az áruk átvételénél a korábbinál nagyobb gondot fordítanak a minőségi előírá­sok betartására is. Bővült az egységek technikai felszerelt­sége, hűtőberendezésekkel tör­ténő ellátása. Ugyanakkor számos területen maradt ten­nivaló bőven. Így például a folyamatos áruellátásban, a minőségvédelemben, a válasz­ték további bővítésében van­nak feladatok. A tanácsülést követően meg­kérdeztük az osztály vezető­jét, Levenda Józsefnét; mi te­szi szükségessé, hogy á köve­kező tervidőszakban központi raktár épüljön Salgótarján­ban? — Az ellátásban jelentős szerepet játszó nagykereske­delmi vállalatok, de a kiske­reskedelmi vállalatok is, sú­lyos raktározási gondokkal küszködnek. A kiskereskede­lem elszórtan, bérelt helyeken kénytelen raktározni, s ez a folyamatos áruellátást tovább nehezíti. Ugyanakkor, például a baromfiellátás rapszodikus­sága is a raktározási lehetősé­gekkel függ össze. A baromfit távolról szállítják a megye- székhelyre, s csak kisebb mennyiségeket tudnak átven­ni, éppen a kellő raktározási lehetőségek hiánya miatt A központi raktár megépítése után a baromfiellátás is har­monikusabb lesz. Boltok — lem felöl A szolgáltatások köne is to­vább bővül 1979-ben. A Mér­leg úton kölcsönzőbolt, az Arany János utcában barkács- bolt, Zagyvapálfalván turisz­tikai kölcsönzőbolt létesül. A következő években elkészül a Bizományi Áruház is. A hálózatfejlesztési terven felül, a tanács kezdeményezé­sére, éppen az új lakóterüle­teken jó néhány új bolt nyílt Az alapvető ellíátást nyújtó bpltok üzemeltetője főként az ÁFÉSZ, amely rendkívül jól, rugalmasan reagált a tanács kezdeményezésére. (Ugyanez nem mondható el a kiskeres­kedelmi vállalatról). Ezt azért is hangsúlyozná szükséges, mert a főként Zagyvapálfal­ván nyílt ÁFÉSZ-élelmiszer- boltok sem a nagy nyereség reményében, hanem a lakos­sági ellátás érdekében létesül­tek. A hat terven felüli bolt közül egyet a ZÖLDÉRT üze­meltet a többit a szövetkezet — boltonként átlagosan mint­egy 100 ezer forint havi for­galommal. Ugyancsak az ÁFÉSZ vál­lalta, hogy a jószerivel ellá­tatlan Beszterce-lakótelepen úgynevezett házi boltot léte­sít. Ott, a későbbiek során, a szövetkezetnek nyílik nagyobb egysége, s addig is gondoskod­ni kell a lakosság áruellátá­sáról. A házi bolt az egyik to­ronyház közös helyiségének felhasználásával nyílik meg a közeljövőben. Ezt azonban csupán hézagpótló, átmeneti megoldásnak tekintik. HfánycikHtől hiánycikkig Az újságíró magánvizsgáló- dásainak eredménye: nincs a városban a hagyományos la­kásfestéshez szükséges bécsi fehér, hiánycikk a biztonsági zár, a megfelelő zsanér, a rig- li, nem kapható sarló, nincs megfelelő minőségű kaszakő, s végül egy észrevétel: va­sárnaponként, a kórházi láto­gatások idején, hatalmas atu- .multus a kórházi, úgynevezett személyzeti büfénél. A másik büfé ugyanis zárva. Ugyanez vonatkozik a kórházzal szem­beni élelmiszerboltra is. Ez utóbbival folytatva a sort: egy miniszteri rendelet tiltja az élelmiszerboltok va­sárnapi nyitvatartását. Vala­milyen áthidaló megoldás azonban a kórházi büfé vo­natkozásában mindenképpen szükségesnek látszik. Visszatérve a bécsi fehérre — megtudtuk, hogy ezt az anyagot eddig két helyen ké­szítették (bányászták). Zebe- gényber és Nógrádsápon. Ma csak Zebegényben foglalkoz­nak ezzel a termékkel. Az ipar más termékek gyártásá­val segített a hiányon, amely ily módon országos gond. Á Diszperzit nevű, könnyen al­kalmazható fedőfesték ellátá­sában azonban bizonyos sza­kaszosság tapasztalható, a ke­reskedők szerint. Akik egyéb­ként rendelnek időben és ele­gendő mennyiséget, mégis ar­ra kényszerülnek, hogy gyak­ran, naponta százszor elmond­ják: „ígérik, rövidesen lesz.” A város vas- és edénybolt­jaiban elmondták, hogy június végén megtörtént az évi „kész­letbeállás”, s a következő na­pokban, hetekben már javu­lás tapasztalható a különféle vastömegcikkek áruválaszté­kában is. Sarlót azonban egyet­len ember „gyárt” hazánkban, a szentgotthárdi kaszagyár­ban, amely egy ideje a győri Magyar Vagon- és Gépgyár le­ányvállalata. Egyetlen szak­ember készíti a sarlókat, s abból még exportra is külde­nek! Bevált ugyanakkor a ja­pán sarló, amelyből rövid idő alatt ötszázat adtak el a sal­gótarjáni Rákóczi út 31/33 szám alatt működő vasbolt­ban. Üjabb, nagyobb tételt rendelnek. S akkor egy hiány­cikkel újra „szegényebbek” le­szünk. T. Pataki László Hosszú napok... em nagy község Szi- rák, de egy ember el- vészhet benne. Külö­nösen olyan mozgékony mint, Benedek János. Mert keres­hető a gazdaság irodájában, amelyik a kastélyban van. Vagy az ÁFÉSZ-központban, de leginkább előfordulhat a községi tanácson barátjánál, Podobén Mihálynál, a tanács­elnöknél. Ha ezeken a helye­ken nem található, nincs a majorban sem, akkor fölösle­ges keresni, mert a négy ég­táj valamelyikén száguld. Lehet, hogy a kövéren zöl­dellő béri határban, vagy ép­pen a bujáki csücsökben, de megfordulhat a hatvani ha­tárban is, az Alföld peremén. Podobén Mihály is csak any- nyit tudott a párttitkárról, hogy aznap már volt a köz­ségben. Ha a véletlen nem sodor össze Gerthard Ferenc­cel, a maszek iparossal, ak­kor talán még a mai napig is kereshetném a párttitkárt, ö mondta egy kicsit feldúl­tam — Itt volt és jól lekapott. 'Aztán ment Bujákra. Annak nem számít az esős idő ké­rem. .. A tanácsházánák egyik üveges ablakát reperálta, Gerhard Ferenc és úgy gon­dolta mindent elmondott, amit tudott. A figyelmét új­ból a munkájára fordította. De öt-hat kalapácsütés után térdén maradva felnézett, méltatlankodó tekintettel és ömlött belőle a panaszára­dat, hogy Benedek milyen ke­ményen megszidta, mert a legutóbbi párttaggyűlésen nem vett részt. Azt mondta neki, amikor meglátta bíbe­lődni az ajtóval, hogy bete­get jelentett azért maradt el a taggyűlésről, de dolgozni meg dolgozik. — Most szóljon ehhez vala­mit! Hát hogyne csinálnám meg ezt az ajtót. A tanács szólított fel... Ezzel befejezvén méltatlan­kodását, fel a kalapácsot, és folytatta a munkát. Lehet, nem tudta, vagy inkább el­hallgatta, hogy nemcsak őt vonta felelősségre a párttit­kár a taggyűlésről való elma­radás miatt, hanem Bihari Erzsébetet is, a művelődési otthon vezetőjét, pedig az ta­nulmányi szabadságon volt. De Benedek Jánosnak az az egyik legfőbb erénye, hogy nagyon következetes tud len­ni a munkában. A kenyér­kereső helyén huszonkét em­berrel dolgozik. Mindahány gépkocsivezető. Ott olyan pontosan megy a munka, hogy az óra sem különben. És ő ilyen pontos a párttit­kári munkában is. Akkor is, amikor visszatért Bujákról, az eső jobban zuhogott, mint a hajnali kezdéskor. Hiába bújt Benedek az esőkabátba, az is átázott. Ott lakik közvetlen a majorban, az ötödik tomá- cos házban. Arról ismert ez a ház, hogy tele van az ud­vara virággal, szebbnél szebb rózsákkal, margarétákkal, meg kitudná még milyen ne- vűekkel, de sok-sok virággal. Van egy szép fenyő is a be­járatnál, olyan serdülőféle. Hátul meg a veteményes, a gyümölcsös és házőrző. Hazaugrott valami szárazát magára ölteni, hogy megelőz­ze a náthát. Harminc éve, hogy a gazdaságot szolgálja, esőben, sárban, hidegben, na­pos időben, tíz éve, hogy a község élén áll mint párttit­kár, de még nem volt baja. Egy kivétellel, amikor a bok- ri termelőszövetkezethez ve­zényelte a párt, hogy rendet tegyen a szétzilált gazdaság­ban. Vagy három évet lehú­zott ott és a negyedik évben az idegei megromlottak. De kiheverte, mert Benedek ke­mény ember nagyon. Olyan akár a saját termésű csont­héjas diója, amit nem lehet megtörni. Van is az elmúlt évi termésből még a padlá­son, de az előszobában is egy szakajtónyi. Nagy levegőt vett és a bajt megelőzni egy nyeletnyi pálinkát ivott és azt mondta: — Mi nem engedhetjük, meg magunknak a nyavaly- gást... Kemény vonású ember Be­nedek még ma is. Egy szál ősz haja nincs. Pedig a má­sodik világháborút már vé-, gigélte. Azt szokta mondani, azért nincs ősz haja, mert nem huncut ember. Az bizo­nyos, hogy nyílt kiállású. A cseléd származású emberek, akik tanyáról-tanyára vándo­rolva éltek, azok valóban nyílt emberek, akár a termé­szet. Az élet pedig kemé­nyítette őket, hogy soha sem riadjanak meg. Szorgalmas ember Benedek János községi párttitkár Szi- rákon. Nem könnyű a hely­zete, mert a község valami­kor járási székhely volt és az urak dínom-dánomozó helye. Aztán amikor ez megszűnt, akkor minden elcsendesedett. Hullottak a házak vakolatai, megszűrt a régi Bruder-ven- déglő. Még a patak medre is feltöltődött és egy alkalom­mal árvíz mosta el a fél köz­séget. Azután történt, hogy János, meg Mihály, a tanács­elnök elkezdték a községren­dezési tervet szorgalmazni. De nem olyan egyszerű dolog ám ez. A rendezés azt is je­lenti, hogy régi portákat el­tüntetni, hogy újakat építhes­senek. Ez már érzékenyen érinti az embereket — Mi huszonegyen va­gyunk párttagok, mindenért felelősséget érző emberek... — gondba borult a tekintete. Taggyűlés, falugyűlés kö­vette egymást, aztán beszél­getés egyenként az emberek­kel, hogy létrejöjjön a meg­egyezés, ne maradon tüske senkiben sen\ — Elkészült a községrende­zési terv. De az emberekkel a beszélgetés nem fejeződhet be... — mondta nyugodt han­gon, szinte önmagának. •Befejezni a beszélgetést az emberekkel, az alapszerveze­tet is tápláló erőkkel, amikor alig zárták le a községrende­zést, már ott volt a másik feladat, ivóvizet vinni a falu­ba, elzárt vezetéken tiszta vi­zet, mert a régi kutak szeny- nyezettek lettek az áradás után, de már az áradás előtt is. Ez viszont már zsebre ment, néhány ezer forintjába került egy-egy családnak- De meg kellett tenni, mert olyan helyzet állott elő, mint Hla- vacska Feriéknél is, akik fel­építették az új házat, teljes fürdőszoba-berendezéssel, csak éppen víz nem volt a vezetékben. Egy mozzanatot sem felejt a párttitkár. — Mégis ellenkeztek... — csattant a hangja. És akkor megint ők, a párt­tagok állottak sorba a tanács mögé és vitatkoztak, győz­ködtek, amíg nem látta be mindenki, - hogy így kell tör­ténnie, nem másképpen. Pe­dig még soraikban is volt, aki ha nem is ellene, de mel­lette sem foglalt állást a kor­szerű vízvezeték megépítésé­nek. Amikor a tanácsülés elé vitték az ügyet jóváhagyni, akkor már biztos volt, hogy Szirákon is megépül az ivó­vízvezeték-rendszer A párttitkár arca felde­rült az emlékek nyo­mán. Lassan az eső is csendesett. Vanyarc felől már felszakadozni látszott a felhő­zet és egy pilanatra megcsil­lant a napfény is. Munkája után indult Benedek János, ki a majorba. Este megint dolga lesz a faluban is, mert most a mezőgazdaságiak dol­gairól fognak tárgyalni, hi­szen nyakukon az aratás. Azon a napon azért mégis csak jól jött a zuhé, hiszen az segítette, hogy így a nyil­vánosság elé lépjen e derék, igazi pártmunkás, Benedek János... Bobál Gyula j NÓGRÁD - 1978. július ?,, vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents