Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)

1978-07-08 / 159. szám

Színházi esték Bástyasétány 77. Nyári fsonyvek Túl a Csatornán A színházi évad véget ért. Több esztendő hagyománnyá formálódott szokása szerint ezúttal is operettelőadással búcsúztak a szolnoki Szigli­geti Színház művészei a sal­gótarjáni közőhségtől, a Jó­zsef Attila megyei Művelődé­si Központ színpadán. Nincs tehát semmi rendkívüli eb­ben, az 1977—78-as évad utol­só előadásában, mégis úgy fo­gunk rá emlékezni, mint — némi túlzással élve — szín­háztörténeti érdekességre. Iványi József, a színház kitű­nő érdemes művésze ugyanis nem csak művészként mutatta meg magát ebben a produkci­óban, hanem rendezőként is. Nem tudom, hogy a szí­nész korábban megpróbálko- zott-e már hasonlóval, azt sem tudom, hogy milyen .indíté­kokra, sugallatra fogott hoz­zá ő, megannyi emlékezetes drámai szerep (például: Ar­thur Miller Eddy Carbonc-ja, Dürenmatt Ill-je) megformáló- ja éppen egy operett színpadra állításához. De nem hiszem, hogy ez lenne a lényeges. Sokkal inkább a kész produk­ció, amely Iványi Józsefet rendezőként is teljes értékű művészként fogadtatja el ve­lünk. Tehetsége, színpadi ér­zéke, több évtizedes tapaszta­lata finom ízléssel, alkotói szuverenitással párosul. Ugyanazok a jegyek jellemzik rendezői munkáját is, mint a színészit, amit hosszú „isme­retségünk” alatt megszoktunk tőle. Visszafogottság, nemes egyszerűség, erőteljes karak- terizáló képesség. Megnyerő magabiztossággal bonyolítja a cselekményt, építi fel az egyes jeleneteket, fűzi összetartó, egységes láncba. Kihasználja a helyzetekből fakadó komi­kus lehetőségeket — miért ne, ellenkező esetben nem is len­ne igazi színész —, de valójá­ban ezek „csak” ráadások, a hangsúlyt a jellemek mulat­ságosságára helyezi, az egyes Ödön és Bözsi jelenete a da­rab harmadik felvonásában. — bábéi felv. — figurákban rejlő humorforrá­sokat igyekszik felbuzogtatni. A Bástyasétány 77. minden bizonnyal a magyar operett utolsó „nagy mohikánja”. Ei- semann Mihály, a kávéházak, presszók, zeneakadémiai vég­bizonyítvánnyal rendelkező zongoristája, 21 bemutatott zenés színpadi mű szerzője társaival, Baróti Géza szöveg­könyvíróval és Dalos László versszerzővel 1958-ban álmod­ta meg a budai vár hétközna­pi történetét. Ekkor néhány évig még nagy keletje volt az operettnek, később azonban új zenés műfaj, a musical foglalta el a zenés színpadi tömegszórakoztatásban ko­rábban egyeduralmi, kivételes helyét. A Bástyasétány 77. azonban — bizonyítja ez az előadás is — a jelentős ízlés­változás ellenére állja a ver­senyt más zenés műfajokkal: muzsikája fülbemászó szinte valamennyi dalából utcán fü­tyült sláger lett, prózája szel­lemes, s nem egy bemondása azóta „közkinccsé” vált. Mon­dandója még ma is aktuális, és az lesz mindaddig, amíg fiatalok lesznek „Ámor” léte­zik, amíg égetnek a lakás­gondok, packázhatnak velünk a pénzhajhászó bürokraták. E sorok olvasása után senki ne gondoljon eget rengető, világ- megváltó dolgokra, a „Bás­tyasétány” nem szolgál ilyes­mikkel, de egy nagyon tisz­tességes, kellemes, szivet vi- dámító estével mindenképpen. Iványi József — említett rendezői erényein kívül — feltétlen dicséretére válik, hogy több tehetséges fiatal számára biztosított lehetősé­get jelentős színészi feladat megoldására. Bárdos Margi- tot, Szeli Ildikót, Gáspár An­talt, Lengyel Istvánt korábban apróbb karakterszerepekben láthattuk, most valamennyien főszereplőkké léptek elő, s alapjában sikeresen oldják meg feladatukat. Elsősorban — ez egyébként Peczkay End­re, Sebestyén Éva, Újlaki Dé­nes kivételével a többi sze­replő játékára is ráilleszthető — színészi alakításuk, tánc­tudásuk méltányolható, ének­tudásuk számos kívánnivalót hagy maga után. A népes sze­replőgárdából Sebestyén Éva, Újlaki Dénes, Baranyai Ibo­lya, Czibulás Péter, Iványi József teljesítménye emelke­dik ki. A legtöbb mulatságos percet nekik köszönhetjük. Nádor László zongorista jól vezette kamarazenekarát. A Bástyasétány 77. előadása egészében tekintve méltó bú­csúztatása volt a nyárba tor­kolló színházi évadunknak. Sulyok László Kiállítás A 28. vasutasnap alkalmából a vasutas-képzőművészeti is­kola idén is megrendezte ha­gyományos kiállítását. Számos jól sikerült festmény, grafika és szobor bizonyítja, hogy a kör tagjai munkájuk mellett hasznosan, alkotó módon töl­tik szabad idejüket. A műve­ket kiváló szakemberekből álló zsűri döntése alapján ál­lították ki. Richard Sawers kitűnő gra­fikája foglalja el a Times Nyári könyvek címmel köz­readott mellékletének első fél oldalát (The Times, 1978, június 23). Valaki hanyatt fekve napozik a rajzon, fe­jét a tűző nap elől könyvek­ből épített óriási sátor alá dugja, kezében pohár, pere­mén pillangó, madarak száll­nak. Nyár van. A könyv min­denütt a világon — hazánk­ban is — hozzátartozik a nyár örömeihez, a kiadók ilyenkor is gazdag kínálatot állítanak össze a világot, or­szágot járóknak, üdülőknek, kirándulóknak. Egy kis kitekintés. Kóstol­junk bele ezúttal az angol kiadók bő kínálatába, annál is inkább, mert itt-ott ismert alkotók műveire bukkanha­tunk. Mindazonáltal, csak íz­lelgetésről van szó, hiszen európai mércével mérve is igazán gazdag a hazai könyv­termés. Tehát, kóstolgassunk. Lássuk mindjárt a Phaidon néhány művészeti könyvhét. A Phaidon enciklopédia (Phaidon Encylopedia of Art and Artists) a legátfogóbb egykötetes művek közé tar­tozik, amelyet kínálnak a mű­vészetről és művészekről. E. H. Gombrich A művészet tör­ténete című műve új, tizen­harmadik kiadásban látott napvilágot az angol piacon. E mű 1974-ben magyarul is megjelent, gyorsan elfogyott. Charles Gibbs-Smith Leonar­do da Vinci találmányairól írt egy gazdagon illusztrált könyvet. Joel Isaacson Clau­de Monet-ról, az impresszio­Felújítják a szí ráki művelődési házat A Pásztói Építő-, Szerelő- és Szolgáltató Ipari Szövetke­zet dolgozói június végén kezdték meg a sziráki Erkel Ferenc Művelődési Ház fel­újítási munkálatait. Az épület kívül-belül új köntöst kap. A vizet is bevezetik. A felújí­tásra a helyi tanács 200 ezer forintot fordít. További 50 ezer forintot pedig — a mun­ka során pénztárfülkét is ki­alakítanak — a Nógrád me­gyei Moziüzemi Vállalat ad. A tervek szerint szeptember elejétől már a megszépült, korszerűsödött intézmény vár­ja a község szórakozni és művelődni vágyó lakosságát. LEGENDÁK A LÓRÓL 53. Még el sem temetik a halot­tat, kikiáltják az újat, nehogy a fejetlenséget valamerről va­laki megirigyelve föllopja ma­gát a trónusra. Ügy, hogy én is nyugodtan cslkóskodhatok, ahogy ő nyugodtan káplán- kodhat, hisz másfél napig a halott királyért szóltak a ko- lompok, az utóbbi másfél napban II. Lipót dicsőségére. Mondom magamban, hát a fene se nyugtalankodott, csak hát okostól kérdezzen olyant az ember, amit maga nem tud. De amúgy is jó volt Prokopp-pal a barátság, mert ő pásztorlevelekben kapta azt, amit hozzánk a kóbori szelek hordtak el hírül, ha elhord­ták. ö mondta aztán el bizalma­san, hogy öröm ez a gyász, hisz II. József erőszakos poli­tikáját a németek se tudták mindenestől lenyelni, nem is beszélve az örökösen rebellló- zó magyarokról. Azok válo­gatós nélkül egyetértettek, úr és jobbágy abban, hogy ami Józseftől jön, azt tagadni kell! Sose gondoltam én Prokop- pot hazudósnak, de most ha­marosan meggyőződtem, hogy nagy igazat mond. Tudta, hogy az uralkodó halálos ágyán visszavonta minden pa­rancsoló törvényeit. Gondol­tam, mit zavar az éngem. Ha­nem egy hét se tellett belé, szólít engem Buxbinder kapi­tány, hogy az aranymedali­ont, amit a császártól kaptam, de lóhalálában az ő kezeihez szolgáltassam, mivel az ural­kodó visszavonta minden cse­lekedeteit. Hát pislogtam, mint akit lőccsel kongatnak fejbe. Hát éppen engem vert le lábáról ez a halálos ágyán való visszavonás? Tudtommal Buxbindert is ő nevezte ide, ő parancsolta létezni Mezőhe­gyest! Azokkal mi történik? — Na, mit vakaródzol, Vagy eladtad, mi? így böcsülted az uralkodó kitüntetését. Majd azt ház adod, hogy nem tudod, hová hányták el a gyerekeid, mert tenálad aranyfityegők- kel lyukraverőcskéznek a pu- ják? Az asszony radnai porcelán Szűz Máriát örökölt az öreg­anyjától, annak lyuk /volt a talpazatában, ott lakott az én aranyfítyögőm. Nem akartam a családom szomoritani, hogy most ettől megválunk, mert nem tudnak másképp végigvágni rajtam az urak. Csak ballagok vele a Buxbinder elé, az meg úgy várt, mintha egyéb gondja 6em volna. Hogy be tudott annak is súgni ez a majom Hantos, hát az már engem is fölháborított. Hogy nem isme­ri Buxbinder a környezetét? Hogy lehet ilyen tehetetlen, minden haszon nélkül való embernek jól élni ott, ahol egy mákszemet munka nélkül nem tehetünk. A pofája, árul- kodása után. Megcsönditl Buxbinder a Lovazásl arányérmet, hiszen olyan nem járt még a kezé­ben sem, hát kocogtatja, nem-e hamissal cseréltem ki, mert a csikóstól, attól a mar­hától minden kitelik. Egyszer olyan isten barma, ami alatt nyög a föld, már a mundéro- sok eszejárása szerint, más­képp meg aranyérmet tud ha­misítani. — Amúgy sem böcsülted, te ezt, csikós, hát az esküvődön sem látták az ünneplős lajbi- don! Vagy zálogba csaptad, hogy az új asszonynak... — Ne gyalázkodjon a ka­pitány úr, mert én úgy neve- ledtem, hogy a szegénységhez nagy türelem kell. de hát an­nak is csak határa van, lehet valahol. — Na, tán fenyegetőzöl?! — Fegyvereseket, hogy is fenyegethetne a fegyvertelen. De, hát talán ember vagyok magam is 1 Buxbinder felfortyant az emberi szóra: — Ember, az isten is annak teremtett. De az alja! — Nem akarok én a kapi­tány úrnak hízelegni, de hi­szen, ha a mundért leveti, csak egy kupac szemét marad, még nem jön valami pusztai szél. — Ezt aztán nem tűröm, őrség, ide, kurta vasra azt a piszok felséggyalázó, lótolvaj- ló, lázadó, betyárokkal cimbo- ráló zsiványt!' Aggatta aztán vég nélkül rám a rangokat Buxbinder, amíg a kápánok nagy üggyel, gonddal rám drótozták a rozsdás lóbéklyókat, aztán si­ettettek az áristom felé. A kapitány meg a nyomom­ban, velem csukatja magára a cella ajtaját, gondolom az­zal a szándékkal, hogy ott ellátja a bajomat, amihez nincs szüksége tanúkra. (Folytatjuk) NÓGRÁD - 1978. július 8., szombat n izmus nagy mesteréről írt eredeti szemléletű tanul­mányt. Művészeteknél ma­radva, figyelmet érdemel­nek a Pelikán-könyvek vi­szonylag olcsó kötetei. A Pe­likán művészettörténeti so­rozat (The Pelican History of Art) 1953-tól jelenik meg, több kötete mér szinte klasz- szikussá vált. Még kapható és újabb köteteit sorolja fel hosszan a Times melléklete. Utazás. Mint mondani szokás, ez idő tájt. Észak útra kel Délre, Délkeletre. Így tesznek a britek is. Természe­tesen, igen gazdag az úti­könyvkínálat. Az osztrák teherautó-fuvarozók sztrájk­ja ugyan zavarta ezt az újabb kori népvándorlást — kihatással lehetett ez a magyar idegenforgalomra is —. de­ltát nyáron „menni kell”. A Dél mindenekelőtt a Földkö­zi-tenger, változatosságát Tennyson is megkapó versek­ben énekelte meg. Az úti­könyvek egy része a Medi- terráneum országait ismer­teti. De számlálhatatlanul jelennek meg újabb és újabb kiadványok magáról London­ról, s a Brit Szigetek tájai­ról is, sőt külön az ország kertjeiről, pillangóiról, a nyá­ri sportokról, ételekről, ki győzné sorolni. Ahol a vaká­ció kezdődik? Még mindig sokak számára a nagyvárosok pályaudvara ez a hely. Szép képeskönyvet adtak ki most London történelmi pályaud­varairól. 1 Gyermek- és ifjú­sági könyvek, regények, ver­sek, tanulmányok folytatják a sort. Köztük egy tanulmány például Kerouacről, a beat- niknemzedék nagy alakjáról szól, életrajz s hatásának vizsgálata egyúttal. Az Oxford University Press történelmi tárgyú könyvei nyelvkönyvei ugyancsak kere­settek. Ügy tűnik, a múlt s az újabb kori események iránti érdeklődés nemcsak a hazai olvasóközönségnél je­lentkezik nagy igénnyel. A természetvédelem, az építé­szet, a környezeti viszonyok alakulása több átfogó és résztanulmány kiadására sar­kalta az idei nyáron is a ki­adókat. Itt is csak egy-két példa. Figyelmet érdemel a Pingvin-könyvsorozat (Pengu­in Nature Guides) az állat- és növényvilágról. Vagy egy másik téma, a nálunk is ked­velt Nikolaus Pevsner Der­byshire című kitűnő könyve. Pevsnernek az európai épí­tészetről szóló könyve ugyan­csak megjelent magyarul a korábbi években. Végül, de nem utolsósor­ban, nem múlhat el ez a nyár Angliában a királyi családról szóló könyvek nél­kül. II. Erzsébet angol ki­rálynőt 1953. június 2-án ko­ronázták, 1978. az Ezüst ju­bileum éve. Most a királynő gyermekeiről adtak közre egy újabb kötetet száz fény­képpel. Ez is beleférhet a britek nyári útipoggyászába, csakúgy mint a tréfagyűjte­mények és az erkölcsi tanul­ságokból összeállított köte­tek. Nyár van, mondogattuk minap a balatoni viharok idején. Tóth Elemér j Mai févéajárt latunk 21.35: Rita. Donizetti életének ötvenegy esztendeje alatt hetvenegy operát komponált. Közülük mindössze három-négy szere­pel az operaházak repertoár­ján. A Rita ismeretlen Ma­gyarországon — hatvan év­vel ezelőtt játszották a teljes operát utoljára. Egy tengerparti olasz vá­roska fogadójában játszódik a vígopera. Rita, a fogadósné igen . kardos menyecske. Első férje tengerész volt, s egyik útjáról nem tért vissza. Most Beppóval él, új férjével, aki helyett ő hordja a kalapot. Sőt, olykor-olykor bizony még a keze is eljár, meg is veri! • Ezen a bizonyos napon, szintén kikapott Beppo, mert eltörte az értékes készlet da­rabját. Megaláztatását azon­nal elmeséli egy messziről ér­kezett vendégnek... Rita: Kal­már Magda, Beppo: Leblanc Győző, a vendég, Gasparone: Melis György.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents