Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)
1978-07-08 / 159. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek; XXXIV ÉVF. 159. SZÁM ARA: 80 FILLÉR 1978. JÚLIUS 8., SZOMBAT Befejezte munkáját az országgyűlés nyári ülésszaka Előrelátó, fegyelmezett munkával Pénteken Apró Antal elnökletével kezdte meg munka, ját az országgyűlés. Az ülésen megjelent Losonczi Pál és Kádár János. A képviselők a Minisztertanács elnökének beszámolója fölötti vitával folytatták tanácskozásukat. Koniány Pál felszólalása Romany Pál, a mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszter az agrárviszonyok alakulásáról elmondotta: beszédes számok jelzik, hogy meghatározó a szocialista nagyüzemi rendszer, amely a mezőgazda- sági termelés egészét átfogja. A szocialista agrárviszonyok megszilárdultak, az árutermelés bővülése kedvezően hatott a mezőgazdaság és az élelmiszeripar kapcsolatára. Törekvéseink arra irányulnak, hogy valamennyi forma — szövetkezet, gazdaság, társulás — a szocialista mezőgazdaság haladását segítse, megfeleljen a hazai adottságoknak, s a társulások, együttműködések jól szolgálják agrárviszonyaink fejlődését, a lenini szövetkezeti elvek alkotó alkalmazását. Ez tekinthető a fő útnak a termelőerők és a termelési viszonyok összehangolásában. A mezőgazdasági és az élelmiszeripari fejlesztés fő irányairól szólva . rámutatott, hogy már évek óta csak az intenzív fejlesztés útját járhatjuk. Ennek lényege a hatékonyság fokozása. A következő évek feladatainak, s a termelési szerkezetnek a meghatározásánál fontos kiindulási pont — folytatta —, hogy a magyar mezőgazdaság termelési többletének mind nagyobb hányada kerül külföldi piacokra. Élelmiszerexportunk jövője mindenekelőtt attól függ, hogy a minőség, a korszerűség, a gazdaságosság, egyszóval a versenyképesség terén mekkora változást tudunk elérni. Terveinkben megjelölt céljaink eléréséhez nélkülözhetetlen tehát a mezőgazdasági termelés, a feldolgozás, a tárolás, az értékesítés és feltételeinek arányos, komplex fejlesztése, az élelmiszeripar viszonylagos elmaradásának mielőbbi megszüntetése; a termelés és a kapcsolódó ipari alapok folyamatos fejlesztése, a nemzetközi együttműködés lehetőségeivel való összehangolása; a termelés üzemi és területi szakosodása, a gazdaságközi együttműködés előnyeinek fokozott kihasználása, a szocialista gazdasági integráció fejlesztése, továbbá mindezek elősegítésére a vállalati és az ágazati irányítás, valamint a tervezés színvonalának emelése. Az időszerű mezőgazdasági munkákkal kapcsolatban a miniszter elmondta: az idén a múlt évinél később, több gonddal és nagy várakozással látunk az aratáshoz. Az aratási feltételek rosszabbak, a gabona jelentős része ledőlt, a talaj felázott. Ez segítheti majd a tarlóvetést, de nehezíti a gépi munkát. A hivatalos becslések most arról szólnak, hogy az idei terv, a 40 mázsa körüli termés a földeken, a búzatáblákon „ott van!” Más kérdés, hogy a viharkárok után, a betakarítás során mennyit lehet majd ténylegesen learatni, elcsépelni, magtárba helyezni. A legújabb kombájnok napi 15—20 vagon búza aratására-cséplésére is képesek. Mindez — úgy gondolom — nem egyszerűen a gép, hanem az ember fontosságát növeli. A kombájnok és a többi gép — legyenek bár a legtökéletesebbek — parancsnokai az emberek, kormánykerekeinél a kombájno- sok vigyáznak. Egyszóval: az idén sem a kombájn, hanem a kombájnos arat! Nagy Miklós (Pest m.) A külügyi bizottság titkára felszólalásában kiemelte kapcsolataink bővülését a fejlődő országokkal; az elmúlt két és fél évben hazánk 17 fejlődő országgal vette fel a diplomáciai kapcsolatokat és hatban nagykövetséget létesített. A nemzeti függetlenségért, a társadalmi haladásért küzdő országok segítésére javasolta, hogy a kormány vizsgálja meg a gazdasági és a műszaki-tudományos kapcsolatok gyorsabb ütemű fejlesztésének lehetőségét, törekedve a kölcsönös előnyök, a rövid és a hosszabb távú együttműködési területek közös feltárására. A helsinki záróokmányban foglaltak valóra váltásáról elmondta: — úgy tűnik, hogy a végrehajtás lelassult, növekszik az együttműködés ellenzőinek aktivitása és hangja. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy nemcsak nálunk, de nyugaton is sok híve van az együttműködésnek, s a helsinki ajánlásokból az elmúlt csaknem három évben sok minden megvalósult. Az európai biztonság és együttműködés belgrádi tanácskozása nem volt helsinki „temetője” semmiképpen sem minősíthető kudarcnak. De ha néhány ország konstruktívabb magatartást tanúsít, a siker nagyobb lehetett volna. Ezután aláhúzta: az enyhülési folyamatok erősítését akadályozza, hogy az Egyesült Államok vezetői a világ egyes térségeiben kialakult konfliktusok saját érdekeiknek megfelelő megoldásától akarják függővé tenni az enyhülés folytatását, a fegyverkezési verseny csökkentését, illetve megszüntetését. Szépvölgyi Zoltán (Budapest), a Fővárosi Tanács elnöke elmondta, hogy a gazdasági hatékonyság növelése érdekében az egyik legfontosabb feladat a budapesti ipar szerkezeti átalakítása, a termelés és a termékstruktúra korszerűsítése. Ennek ellenére a vállalati tervek nagy hányada a reálisnál és a lehetségesnél is alacsonyabb termelékenységnövekedési ütemet irányoz elő. Ennek oka az, hogy az üzemek és a gyárak sokat tartalékolnak. Ezen a gyakorlaton mielőbb változtatni kell, amihez az egyik út a vezetők szemléletének átformálása. Az elmúlt két és fél évben Budapest dinamikusan fejlődött, a lakosság ellátása valamennyi fő területen javult. Viszont még mindig gond, hogy az új lakásokhoz a kapcsolódó beruházások — a bölcsődék, az óvodák, az iskolák és az ABC-áruházak — egy része nem a lakásokkal egyidőben készül el. Bodnár Ferenc, a Borsod megyei pártbizottság első titkára arra hívta fel a figyelmet, hogy sok vezető gyakran másként értelmezi a döntéseket, mint ahogy kellene. Példaként a Miskolci Húskombinátot említette, ahol az illetékes felelősök — minisztertanácsi határozat ide, miniszter- tanácsi határozat oda — energiájuk nagy részét nem a beruházási hibák kijavítására, hanem vétlenségük bizony- gatására fordították. Az ilyen jelenségek felszámolásáért mindenekelőtt a minisztériumok irányító és ellenőrző tevékenységének javítását, korszerűsítését és határozottabb föllépésüket sürgette. Szabó Imre (Heves m.), a detki Magyar—Bolgár Barátság Tsz elnöke Heves megye mezőgazdaságáról elmondta, hogy a szőlőültetvényeken elért jó eredmények kedvező alapokat adnak ahhoz, hogy — állami támogatással — a gazdaságok valóra válthassák 2000 hektáros tervezett telepítésüket. Ehhez, s ezen belül a „Bikavéri’-program végrehajtásához azonban megfelelő szaporítóanyagra van szükségük, amelynek egy része ma még sajnos nem biztosított. Abrahám Kálmán felszólalása Abrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter bevezetőjében hangoztatta, hogy a 15 éves lakásépítési terv végrehajtásának eredményeként több mint egymillió új otthon készült el, korszerű körülményeket teremtve a beköltözőknek, Beszédes számok jelzik az elmúlt két esztendőt is: 260 milliárd forintnyi építési, szerelési munka és 20 befejezett nagyberuházás szerepel a mérlegen. Az idei feladatok is számottevőek; az építők 41 nagyberuházáson dolgoznak, és az év végéig 150 milliárd forint értékű munkával számolnak. A miniszter több pontban foglalta össze azokat a feladatokat, amelyek megoldásához az egész társadalom támogatását kérte. Az egyik, hogy változtatni kell a túlzottan beruházásközpontú szemléleten. Az igények megfogalmazásában ugyanis valósággal professzorok vagyunk, ami nem olyan nagy baj. De arra lenne szükség, hogy ugyanilyen energiával dolgozzunk a beruházások feltételeinek megteremtésén, a hatékony megvalósításon is. A másik fontos feladat az épi ésügyhöz kapcsolódó más ágazatokkal való együttműködés javítása, egymás kölcsönös segítése. Az építőipar tevékenységét ugyanis nagymértékben meghatározza az anyaggyártók, de a gépipar, a könnyűipar, az alumíniumipar, a vegyipar és a kohászat termelésének színvonala is. Sürgető feladat — folytatta Ábrahám Kálmán — az ágazati irányítási munka színvonalának emelése. Erőinket koncentrálni kell, hogy természetesebb együttműködéssel lehetőséget teremtsünk közös géppark létrehozására és szakemberek cseréjére. A miniszter hangsúlyozottan szólt arról is, hogy az eddiginél nagyobb mértékben hívjuk segítségül a tudományt, s amikor ezt tesszük, vigyázzunk arra, hogy figyelmünket ne csupán a határidős, a mindennapi munkában közvetlenül jelentkező kérdésekre irányítsuk. Kutatóinktól nagy horderejű feladatok megoldását is várjuk. Igen fontos az is, hogy munkánkban a korábbinál nagyobb mértékben kamatoztassuk tervezőink tudását, szakértelmét. Nagyobb teret kell biztosítani a tapasztalatoknak, a helyi körülmények ismeretéből adódó tudásnak. Az építészektől nagyon sokat várunk. Mert minden épület, s annak környezete nagy hatással van az emberre, a kulturált életmód, a szépérzék formálására, kiteljesedésére. Napjainkban az építészet kettős gonddal küzd. Egyrészt meghatározó mennyiségi feladatot kell elfogadható módon megoldania, de emellett nem szabad megfeledkeznie arról sem, hogy új létesítményeink sok évtized múlva is jelen lesznek környezetünkben. Akkor is, amikor a magasabb életszínvonal, az életfeltételek javulása következtében az emberek igényei is nagyobbak lesznek. Már ma gondolnunk kell arra, hogy e magasabb mérce, a jövő követelményei szerint építkezzünk — hangoztatta a miniszter. Horváth Lajos, a Baranya megyei Tanács elnöke arról szólt, hogy a vállalati és szövetkezeti, illetve a tanácsi fenntartású szociális és kulturális intézmények felszereltségében az utóbbiak rovására mutatkozó különbségek megszűnnének, ha az ilyen egyaránt jóléti és kulturális célokra fordítható, de más-más zsebekben levő összegeket az eddiginél összehangoltabban használnák fel. Szigeti István, (Somogy m.) nyugdíjas szóvá tette, hogy a középtávú tervek eleve behatárolják a tanácsok fejlesztési lehetőségeit. A lakosságban ezért sokszor az a vélemény alakul ki, hogy hiába is tennének javaslatokat, azokat úgy sem veszik figyelembe. Kérte a kormányt: a hatodik ötéves terv kidolgozásakor vizsgálják meg, hogy nem lenne-e mód a jelenleginél nagyobb tartalékok képzésére, amelyekből megvalósíthatnák a valóban jogos, közérdekű lakossági indítványokat. Boza József, (Bács-Kiskun m.), az MSZMP Kalocsai járási Bizottságának első titkára örvendetes jelenségként nyugtázta, hogy az országos koncepciókkal összhangban szinte naponta olyan társadalmi megmozdulások bontakoznak ki, olyan kezdeményezések válnak valóra, amelyek kifejezik a szocialista ember alkotni akarását, és közösségért érzett felelősségét. A lakos- (Folytatás a 2. oldalon) A vasutasnap alkalmából köszöntjük a vasút dolgozóit, akik nap mint nap felelősségteljes munkát végeznek. Képes riportunkat a Salgótarján-külső pályaudvaron készítettük. Béres Márton rendelkező forgalmi szolgálattevő, kiváló dolgozó a pályaudvar „agyközpontjában’. Megbecsült dolgozója a Landler Jenő ifjúsági szocialista brigádnak Csikós Ernő kocsirendező. Munkája nagy figyelmet és körültekintést igények Harminc esztendeje mozdonyvezető Sára Pál. Két alkalom« 'mai részesült Kiváló dolgozó kitüntetésben. Palackos Tamás külső forgalmi szolgálattevő fő feladata a személyszállító vonatok pontos indítása. Fiatal kora ellenére fő erénye: a pontosság. Négy ember, négy vasutas, négy különböző foglalkozás. Ami közös vonás valamennyiükben: a vasutasnapot szolgálattal, munkával ünnepük. (Bábel László képes riportja)
