Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)

1978-07-30 / 178. szám

A nemzetiségi szövetségek ez év őszén ismét meg­rendezik kongresszu- taikat. Ez a tény, valamint a Politikai Bizottság közelmúlt­ban nemzetiségi politikánk néhány időszerű kérdéséről hozott határozata ösztönzött arra hogy újólag áttekintsük nemzetiségi politikánk főbb eredményeit, meghatározzuk legfontosabb feladatait. A rétsági járás párt-, állami és társadalmi szervei évtize­dek óta rendszeresen és tuda­tosan foglalkoznak a nemze­tiségiek általános és különös igényeivel, felemelkedésük és egyenjogúságuk biztosításával, integrálódásuk szervezésével. Ennek során egyre általános sabbá vált az a felismerés, hogy a nemzetiségi viszonyok területén is fel kell számolni a terhes örökséget, rendszere­sen foglalkozni kell a nem­zetiségi kérdésekkel, s követ­kezetesen fel kell lépni a munkát lebecsülő, s a bizal­matlanságot és elzárkózást ta­núsító nézetekkel szemben. Különösen az utóbbi két év­tized kiegyensúlyozott politikai atmoszférája hatott ösztönző­leg nemzetiségi politikánk 1 gyakorlatára. Járásunk dina­mikus gazdasági, társadalmi fejlődése is igazolja, hogy a helyesen alkalmazott lenini nemzetiségi politika jegyében egyeztetett nemzeti és nemze­tiségi érdekek eredményre ve­zetnek. Törekvésünk hozzájá­rult ahhoz az internacionalis­ta célkitűzéshez is, amely az egységes szocialista közösség megvalósítását, a szomszédos országokkal való baráti kap­csolatok ápolását írta zászlajá­ra. NEMZETISÉGEINK JELLEMZŐI FŐBB A nemzetiségek jellegzetes­ségeinek, sajátos viszonyainak és helyzetének reális isméi e- te egyben előfeltétele a leni­ni nemzetiségi politika helyes gyakorlati alkalmazásának. A rétsági járás 25 községe közül tizenkettőben él nemzetiségi lakosság: 10 községben szlo­vák, 2 községben német anya­nyelvű. A statisztikai adatok szerint ezekben a községekben a lakosság 35—37 százaléka beszéli a nemzetiségi nyelvet. Becsléseink szerint azonban ezekben a községekben a szlo­vák, illetve német anyanyelvű­ek aránya'magasabb. A zárt településeken — ösagárdon és Legénden — a lakosság 60 — 90 százaléka szlovák anyanyel­vű. Az ' egymás közötti érintke­zés során ma már főleg csaK az idősebbek használják állan­dó jelleggel anyanyelvűket. A tapasztalatok ugyanakkor azt is mutatják, hogy a nemzeti­ségi anyanyelv viszonylag sze­rény használata, keverése a magyarral, nem jelenti a tel­jes beolvadást, asszimilációt. Igen gyakori, hogy magukat ma már magyar anyanyelvű- * * • A cikk rövidített kivonata * Nógrádi Szemle 1978. máso­dik számában megjelent írás­nak. éltnél? vallók' á nemzetiségi nyelv ismerete ellenére is lelkesen érdeklődnek nemzeti­ségük dalai, táncai, szokásai iránt. Sok az olyan család is. amelyben a nagyszülők még intenzíven beszélik a nemzeti­ségi nyelvet. A szülők azon­ban már nem, vagy csak csekély mértékben ismerik — éppen a vegyes házasságból adódóan — ugyanakkor ra­gaszkodnak ahhoz, hogy gyer­mekük az iskolában elsajátít­sa azt. Jórészt abból a felis­merésből is teszik, hogy a magyar mellett egy másik nyelv ismerete személyes, de egyben kollektív hasznot is jelent. E folyamat hatására nemzetiségeink hagyományai, szokásai, sajátos népi kultúrá­ja nyelvileg is megújul, gaz­dagodik. A járás gazdasági fejlődésé­vel összhangban jelentős vál­tozások következtek be a nemzetiségiek élet- és mun­kakörülményeiben is. A nem­zetiségi jellegű községek álta­lános fejlődése felgyorsult, bar a kép a tagközségek sajátos­ságaira tekintettel igen diffe­renciált. Több oktatási, műve­lődési és szociális objektum épült és fejlődött a községek kommunális ellátottsága is. Az elmúlt ötéves tervidő­szakban \ Bánk nemcsak, mint üdülőhely fejlődött, hanem Felsőpetényhez hasonlóan új óvodát is épített. Szendehe­lyen ugyancsak új, korszerű iskolában tanulhatnak a gyer­mekek. Nógrád az átépített kultúrház, valamint a tanács-' és pártszékház után, egy 75 férőhelyes óvodával gyarapo­dik. Nézsán iker pedagógusla­kás építése folyik. Sorra fel­újításra kerülnek az orvosi, rendelők, klubkönyvtárak, is­kolák. Felsőpetényben, Szen­dehelyen, Nógrádsápon, Kesze­gen és Nőtincsen. A kedvező fejlődés ellenére igen komoly nehézséget jelent a kulturális munkában né­hány alapintézmény hiánya. Nézsán —, amely öt nemzeti­ségi község központja —, a művelődési ház, Nőtincsen az új iskola építése jelent égető­en fontos feladatot. AZONOS LEHETŐSÉGEK ■ A felszabadulás a nemzeti­ségiek állampolgári egyenjo­gúságának kiteljesedésében is alapvető változást hozott: az 1949-ben elfogadott alkotmány szerint államunk teljes jogú polgárai lettek. ‘ Az azóta megtett utat, szocialista fej­lődésünk eredményeit, azt a jelentős új tartalmat, amely a szocialista építés folyamatában a lenini eszmék szellemében kialakult és a nemzetiségi po­litikában érvényesül, az 1972- ben módosított alkotmányunk fejezi ki. A nemzetiségek sza­bad fejlődésének, az alkot­mányban rögzített elvi jelle­gű garanciája van és azt szá­mos egyéb törvény is bizto­sítja. Járásunkban is e politika jegyében törekedtünk a törté­nelmileg kialakult, illetve a kisebbségi helyzetből adódó hátrányok felszámolására. Si­Egyenlő feltételek inelleti - egyenlő jogokkal!' Nemzetiségi politikánk megvalósítása a rétsági járásban került elérni, hogy járásunk­ban teljes mértékben érvénye­sül a nemzetiségek gazdasági, politikai, közéleti és kulturá­lis egyenjogúsága. Egyenran­gú állampolgárként vesznek részt a járás és a községek gazdasági, társadalmi és poli­tikai életében. Munkájuk, fel- készültségük szerint kapnak szerepet a helyi gazdasági egységek vezetésében, a külön­böző párt- és társadalmi szer­vek irányító testületéiben. A nemzetiségi községek 133 ta­nácstagja közül 81, a nemzeti­ségi lakosságot átfogó 3 közös tanács 6 vezető tisztségviselő­je közül 4 nemzetiségi. A népfrontbizottságokban 57 szá­zalék a nemzetiségiek aránya. Az MSZMP járási vb 1973. november 28-án átfogóan érté­kelte a nemzetiségi politika végrehajtásának járási tapasz­talait és meghatározta a to­vábbi feladatokat is. Különö­sen a tanácsok és a Hazafias Népfront munkájának javítá­sára, valamint a különböző testületekben a nemzetiségiek megfelelő képviseleti arányá­nak biztosítására hívta fel a figyelmet. Továbbra is fontos­nak tartotta azoknak a határ- menti kapcsolatoknak ápolá­sát, amelyek a szomszédos Csehszlovákia lévai járásának állami, gazdasági, kulturális és sportszerveivel kialakultak. Tanácsi és pártszerveink, ter­melőszövetkezeteink, népi együtteseink kölcsönösen is­merik egymás eredményeit es gondjait, részt vesznek a je­lentősebb rendezvényeken. Az időközben szövődött személyes barátságok, a régi rokoni vi­szonyok árnyaltabbá, mélyeb­bé teszik kapcsolatainkat, jól segítik nemzetiségi politikánk élővé tételét. Napjainkban a Ziar nad Hronom-i járással ki­bontakozó baráti együttműkö­désben is kölcsönösen erre tö­rekszünk. A nemzetiségiek a magyar lakossággal harmonikusan él­nek együtt. A múlt kísértete, a nacionalizmus nem zavarja a közös célok megvalósítását. A német ajkúak zárkózottsága is egyre jobban feloldódott 1957-et követően. Helyeslik és támogatják pártunk politiká­ját, és egyre aktívabbak a közéletben is. Alsópetény köz­ség kivételével minden nem­zetiségi községben felkerültek a középületekre a kétnyelvű feliratok. Ezzel kapcsolatban sem találkoztunk helytelen, e törekvést öncélúnak „idegen- forgalmi látványosságnak” bé­lyegző megítéléssel. Jól segíti nemzetiségi politi­kánkat a nemzetiségi szövét- ségekkel fenntartott élő, gaz­dag, kuluturális segítséget adó kapcsolat is. Az ország más tájegységein élő szlovák la­kosság életének, hagyományai­nak kölcsönös megismerésére teremt alkalmat a szlovák szövetség ezzel, hogy Bács. Pest, Békés és Komárom me­gyéi csoportok gyakran jutnak el községeinkbe, s a mi kóru­saink is felléphetnek náluk. Emellet rendszeres segítséget ad munkánkhoz minden terü­leten. A Magyarországi Szlo­vákok Demokratikus Szövet­sége 55 fős választmányának járásunkból többen tagjai, egyikük az alelnöki tisztséget tölti be. AZ ANYANYELVI KULTÜRA ÁPOLÁSA A nemzetiségi lakosság kö­rében végzett munka egyik legalapvetőbb területe az anyanyelv oktatása. Járásunk­ban lényegében az óVodától a gimnázium befejezéséig adott a lehetőség a nyelvoktatás igénybevételére. Óvodáink közül Nézsán, Keszegen, Nóg- rádon és Bánkon szlovák, Ber­kenyén német nyelvű foglal­kozásokon fejlesztik a családi környezetből hozott szókin­cset­Iskoláinkban régebben fo­lyik nemzetiségi nyelvtanítás, mint óvodáinkban. A tanulók nyelvismereti foka azonban nem elegén dő ahhoz, hogy va­lamennyi tantárgyat nemzeti­ségi nyelven oktassuk, így a nyelv tantárgyként kerül az órarendbe- A redelkezésre ál­ló dokumentumok szerint már az 1952/53-as tanévben 10 iskolában folyt a szlovák nyelv oktatása, a tanulók 22 százalékának részvételével. 1957/58-ban indult, el a két német nemzetiségi községben a nyelvtanítás. Jelenleg a nyelvoktatásban részesülő tanulók aránya 24 százalék, ami nem tekinthető komoly előrelépésnek. Figye­lembe kell azonban venni, hogy a nemzetiségi községek szinte kizárólag a járás, déli övezetében fekszenek, ahol kü­lönösen nagy Vác és környé­kének hatása. Ugyancsak je­lentős az elköltözés Rétság és Balassagyarmatra. így a la­kosság — különösen a fiatal generáció — csökkenése be­folyásolja a nemzetiségi nyelv- oktatásban részesülők arányát. A nyelvtanárok száma év­ről évre gyarapodik iskoláink­ban: élet- és munkakörülmé­nyeik javításával elértük, hogy a nemzetiségi tanórák 85,7 százaléka az előírt képesítésű nevelő vezetésével kerül meg­tartásra. Szakmai fejlődésük biztosított, erkjölcsi megbecsü­lésüket kitüntetéseik bizonyít­ják. A nemzetiségi öntudat fo­lyamatos erősödése, a turiz­mus térhódítása, az általános műveltség egyre magasabb szintje a szülőket egyben ar­ra is ösztönzi, hogy gyerme­keik nyelvtanulását szorgal­mazzák- A kiegyensúlyozott politikai, társadalmi viszonyok is arról győzik meg őket, hogy nemzetiségi voltukat nyugod­tan vallhatják, alkotmányunk szövege realitás. HAGYOMÁNYOK ÉS A KULTÜRA MEGŐRZÉSE A nemzetiségi kultúra ápo­lásának formái járásunkban 1967 előtt spontán módon él­tek, legfeljebb egy-egy szom­szédos településen nyílt mód az amatőr művészeti csopor­tok kölcsönös bemutatkozásá­ra. Az utóbbi évtizedben je­lentős eredmények születtek a nemzetiségi hagyományok, a népművészet és a népdalkul­túra ápolása terén. Idén im­már tizenkettedszer került megrendezésre a nemzetiségi nap, amely napjainkra túlnőtt a megye határain is. Szerve­zésében — a járási és megyei szervekkel együtt — országos szervek, köztük a nemzetiségi szövetségek is részt vesznek. Nemzetiségi csoportjaink kö­zül a legkiemelkedőbb ered­ményt a nézsai asszonykórus érte el, mely nívódíjat kapott. Több minősítési fokozatnak eleget tett, így a maga ne­mében a legmagasabb szint­re jutott. Csaknem hasonló szintet ért el a legéndi kórus is, amely kategóriájában az Arany páva népdalversenyen országos második lett. Az ő sikereiken fellelkesedve indult néhány éve a nógrádsápi cso­port, mely egyre színvonala­sabb teljesítményt nyújtva ugyancsak minősített csoporttá vált­Mások a kezdeti sikerek után visszaestek, így például a berkenyéi vegyes kórus — a vezető elköltözésé és egyéo okok, vélt sérelmek miatt — oszlott fel. A nógrádi asz- szonykórusnál és a bánki együttesnél az igen komoly sikerek után elmaradt a na­pi gondos, alapozó munka és ez további fejlődésük gátjá­vá vált. E gondokat sem tagadva igen elismerésre méltó a nem­zetiségi községekben működő csoportok lelkes tevékenysé­ge, amely felnőttkórus-kultú- ránk komoly bázisát adja. A fő rendezvény hagyományo­san augusztus első vasárnap­ján, most már a bánki vízi­színpadon zajlik. Egy hónap­pal előbb rendszeresen sor ke­rül a nemzetiségi napon sze­replő együttesek válogatóver­senyére. Ezeken szakzsürik minősítik, művészileg segítik a csoportok tevékenységét. A tíz évvel ezelőtt még csupán a nemzetiségi találkozóra szo­rítkozó egynapos program ma már egy hónapra szóló gaz­dag rendezvénysorozattá te­rebélyesedett. Szlovák és né­met nyelvű könyv- és hangle­mez-kiállítások, nemzetiségi író-olvasó találkozók, nemzeti­ségi úttörő-olvasótáborok és ifjúsági találkozók, szlovák néprajzi honismereti táborok, filmnapok, képzőművészeti ki­állítások mind-mind a gazdag rendezvénysorozat nagy sikerű állomásai. A járási párt-végrehajtó­bizottság kezdeményezésére évekkel ezelőtt létrejött a bán- ki nemzetiségi tájház, amely a szlovák nemzetiség gazdag népviseleti, néprajzi hagyomá­nyait mutatja be, egyben jól propagálva a ’lenini nemzeti­ségi gondolatot is. A népfront­bizottságok kezdeményezésére lelkes gyűjtőmunka indult a nemzetiségi lakosság körében. Nógrádon és Legénden hon­ismereti házak jöttek létre, a többi községben összegyűjtött nemzetiségi néprajzi anyag el­helyezése, bemutatása viszont továbbra sem megoldott. A járási-nagyközségi könyv­tár jelentős szerepet játszik a szlovák és német nyelvű köny­vek megszerettetésében, az ol­Earkas András: Nyolcvan terhe vasómozgalom fellendítésében, összehangolja és szervezi a nemzetiségi községek író-ol­vasó találkozóit, szlovák nyelvművelőklubot működ­tet, olvasó- és szavalóversenye­ket rendez a nemzetiségi nyelvet tanuló iskolások rész­vételével. E fejlődés ellenére sem le­hetünk elégedettek a nemzeti­ségi könyvállomány mennyi­ségével, de főként az olvasott­sággal nem. Az olvasók zöme a tanulóifjúságból kerül ki: az idősebbek — az irodalmi nyelvben való járatlanság mi­att — elsősorban a sok kép­pel illusztrált műveket, útiraj­zokat és a mesekönyveket ol­vassák. A FELTÉTELEK FEJLESZTÉSE A nemzetiségi szövetségek ősszel esedékes kongresszu­saira készülve számvetést ké­szítünk nemzetiségi politikánk járási tanulságairól. Megálla­píthatjuk, hogy jelentős ered­ményeket értünk el a nemze­tiségek körében végzett poli­tikai munkában és eredmé­nyesen hajtottuk végre terüle­tünkön a Politikai Bizottság idevonatkozó határozatait. Nagy figyelmet fordítottunk minden szinten a nemzetiségi lakosság élet- és munkakörül­ményeinek alakulására, szoci-. ális, kulturális feltételeik javí­tására, nyelvi és népművésze­ti hagyományaik ápolására­A fő feladatok mellett a részfeladatokat is számba vesz- szük. Tudjuk, hogy ez nem­csak a nemzetiségiek nyu­godt munkája, a magyarokkal való mind teljesebb együtt­működése miatt fontos, ha­nem a határainkon belül és kívül jelentkező nacionalista jelenségek elleni harc szem­pontjából is. Igen fontos, hogy a járási pártbizottság, valamint a nemzetiségi községek párt-, állami és társadalmi szervei a jövőben is rendszeresen fi­gyelemmel kísérjék a nemze­tiségi lakosság helyzetét, a nemzetiségi jogok érvényesü­lésének feltételeit, folyamato­san gondoskodva arról is, hogy a nemzetiségi dolgozók, a párt-, állami és társadalmi szervek választott testületéi­ben, végrehajtó apparátusai­ban számarányuknak megfe­lelően legyenek képviselve. Bátorítani, támogatni kí­vánjuk azokat a törekvéseket, amelyek arra irányulnak, hogy nemzetiségi községeinkben a politikai rendezvényeket, fa­lugyűléseket, évfordulókat és főként a családi ünnepeket anyanyelven rendezzék meg. A járási hivatal illetékes szerveit, a községi tanácsokat arra ösztönözzük, hogy mara­déktalanul biztosítsák a nem­zetiségi nyelv és kultúra ápo­lásához szükséges személyi és tárgyi feltételeket. A jó ered­ményekre építve fordítsanak az eddiginél is nagyobb hang­súlyt a nemzetiségi hagyomá­nyok feltárására, feleleveníté­sére. erkölcsileg, anyagilag egyaránt támogassák a nemze­tiségi együttesek, öntevékeny művészeti csoportok alakulá­sát és működését. Nemzetiségi lakosságunk közérzetének kiegyensúlyozott­sága erősít meg abban, hogy a hagyományoknak megfele­lően a bevált úton haladjunk tovább. Ezek után is fontos feladatunknak tartjuk azokat az ideológiai, politikai, szociá­lis és kulturális célkitűzése­ket, amelyeknek szellemében eddig is tevékenykedtünk. Megvalósításuk még hatéko­nyabban segíti hazánk szocia­lista fejlődését, erősíti a ma­gyar és nemzetiségi lakosság testvéri együvétartozását, az egymás iránti bizalom légkö­rét, a szocialista nemzeti egy­ség megszilárdítását. Alkotmá­nyunk szelleme így válik gyakorlattá. DR. DÓSA FERENC a rétsági járási pártbizottság első titkára NÓGRÁD - 1978. július 30., vasárnap i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents