Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)
1978-07-23 / 172. szám
Egy a jelszónk, a béke... (5) „Felejthetetlen élmény volt” „MI 114 ország 30 ezer fiataljai, azért érkeztünk hegyeken és tengereken keresztül Varsóba, az ötödik Világifjúsági és Diáktalálkozóra, az ifjú nemzedék hagyományos seregszemléjére, az ifjúság nagy találkozójára, hogy megismerjük és jobban megértsük egymást Ezen a reményteljes nyáron, amely a négy nagyhatalom kormányfőinek értekezletét követte, összejövetelünk megmutatta, hogy a különböző meggyőződésre, fajra, és nemre való tekintet nélkül együtt tudunk működni, és azt is megmutatta, hogy ez az együttműködés szükséges jogaink védelme, a béke biztosítása, a munkához, a tanuláshoz, a boldogsághoz való jogunk védelme érdekében”. A varsói VIT felhívására először mentek el több afrikai ország, például Szudán, Szenegál küldöttei. Megyénkben is folytak az előkészületek a nagy találkozóra. A Nógrádi Népújság korabeli száma arról tudósít, hogy a DISZ kongresszusi versenyében elért kitűnő eredményéért Budavári Károly Kossuth-díjas csapatvezető neve bekerült a Nógrád megyei DISZ-bizottság könyvébe. A brigád nevében Budavári Károly vállalta, hogy a VIT és a bányásznap tiszteletére a nógrádi DISZ-brigádok által felajánlott 10 ezer tonna szénből 2500 tonnát saját csapatával küld felszínre. A varsói VIT-en ismét fontos volt a politikai rendezvények tartalma, témája. A résztvevők megemlékeztek a második világháború befejezésének tizedik évfordulójáról. Az angol Coventry városból, amelyet a háború idején a náci légierő elpusztított — 19 országon át vezetett a békestaféta útja a lengyel fővárosba. A varsói Óváros főterén megtartott nagygyűlésen tízezrek követelték a tömegpusz- tíó fegyerek betiltását, az általános leszerelést, a népek közötti kapcsolatok kiszélesítését. A fesztivál keretében rendezték meg a II. nemzetközi baráti sporttalálkozót, amelyen 43 ország ötezer sportolója versengett egymással. Hat új világrekord született, és 14 ezren szerezték meg a fesztivál sportjelvényét. A VIT két hete alatt 574 kulturális rendezvényt tartottak, beleértve a hangversenyeket, és a művészeti programokat is. Sor került a VIT-dí- jak odaítélésére, melyről a 26 ország szakértőiből álló zsűri döntött, összesen 248-an kapták meg e jeles elismerést, köztük volt Kun Zsuzsa, Fü- löp Viktor, Róna Viktor balettművészek, Szendrey Karper László gitárművész, és a DISZ művészegyüttese. Az élményekben gazdag események közül idézzük fel két megyei küldöttünk visszaemlékezését. Demény Piroska, a Nógádi Népújság 1955. augusztus 27-i számában a lányok napját eleveníti fel: „...Felejthetetlen élmény volt, alig tudtunk aludni, izgalmas érzés a szerető ünneplés. Már kora reggel jöttek a lengyel fiúk, virágcsokorral köszönteni bennünket. Egész nap velünk voltak, táncra, énekre tanítottak és mi is megismertettük őket a magyar nép művészetével . . .” Krenács Rezső a VIT-kar- neválra emlékszik legszívesebben „Varsó kedves folyója az este fénybe borult. A Visztulán átmenő hidakon százezer égő világította a hidak profilját. Zeneszó, közös énekek morajlottak a sötét éjszakában a hajó fedélzetéről, a fiatalok ajkairól. Szemet kápráztató tűzijátékok peregtek le szemünk előtt, a magasból a földig.” A háború és a pusztítás elleni tiltakozást demonstrálták a fesztivál résztvevői azzal, hogy meglátogatták az egykori haláltábort, az Auschwitzi. A varsói VIT tapasztalatait elemezgetve sajtóorgánumaink azt írták, a találkozó bebizonyította, hogy az ifjúság olyan társadalmi erő, amelyet senki nem hagyhat figyelmen kívül, s amellyel minden reális politikai irányzatnak számolnia kell. T. L. Vasárnapi jegyzet A „FÖLD FÖLD!” — újjon- gott lelkesen az árbockosárban Kolombusz matróza csaknem félezer esztendeje, megpillantva a szigetnek vélt kontinens partjait „Víz! Víz!” — lármáznak a salgótarjáni Kemerovo körúton, amikor feltűnik a tömzsi locsolókocsi, s végigtusolja a nap hevétől Itt-ott bugyborékoló aszfaltot. A felhergelt lakók nem voltak restek lefotografálni: mivel az út lejt, s a lefolyó kereszt- metszete szűk, húsz-harminc centiméteres csatákban gázolnak. A hegytetőn elöntés fenyeget néhány lakást. Ott motoszkált a gondolat fejükben, kérjék-e az elsőfokú árvízvédelmi készültség elrendelését, s a közeli építkezésen homokzsákok után néztek. Miután azonban észbekaptak, hogy nyáron gyakran köhögnek a csapok, s míg tejben-vajban tudnának fürödni, de regionális vízben hébe-hóba, így bölcs belátással nem siránkoznak. Mert drága kincs a víz! Főleg a kánikulában, amikor különösen nem örülnek, ha szabadsága alatt valakiről lerántják a vizes lepedőt, amely valószínűleg nemcsak takar, de hűsít is. Olykor azonban művészet megállapítani a lepelről, mennyi köze a vízhez, mert e folyadék színtelen. Az viszont biztos, hogy rossz vezető, már ami a hővel kapcsolatos tulajdonságát illeti. S úgy másítja alakját, mint a fán lakó kaméleon a színét: hol párának, gőznek álcázza magát, máskor meg jéggé keményed!k, attól függően, hány kalóriával fűiének alá, ami nem csupán vizsgázott kazánkezelők kiváltsága. A víz rendkívül változatos formákban jelentkezik. Van az eső, hó, hűtővíz, a vízcsepp, a forrásvíz, a nehézvíz, sőt akad víz jegy és vízdíj is. Ez utóbbi más színben tünteti fel a mondást, hogy a szegény ember vízzel főz. Hiszen egyrészt nemcsak a szegény, másrészt nem is vízzel, hanem gázzal. Nagy gáz viszont nincs vízhiány idején sem, legfelv i z jebb csak a víznyelők, vízimalmok, vízi erőművek mérsékeltebb teljesítményét indokolja, amelyek időnként egyébként is víziszonyban szenvednek. ILYENKOR a közintézmények közül az iskolák —, 'mert zárva vannak — és a strandok a legnépszerűbbek. Plusz harminc Celsiusnál földi áldás a lubickolás lehetősége. Nem úgy, mint a befürdésé, amelynek veszélye nem a strandolókat fenyegeti. Róluk mesziről látszik, hogy nincs takargatnivalójuk. ök többnyire — tekintettel zsenge korukra — attól tarthatnak, hagy mély vízbe dobják őket, mielőtt megtanulnának úszni. Szerencsére a galambősz úszómesterek pátyolgatóked- vűek, s nincsenek kifogyóban a mentőövkészletek sem. Ezért akár fejest is ugrálhatnak a bátrabbak, mint csip-csup vízibolhák, mert fejjel menni a víznek kisebb reszkír, mintha ugyanerre a célra a falat választanák. Vannak dolgok, miknek kevés a közük a vízhez. Ezek közé tartozik a televízió, amely nyáron, ellentétben a vízparti viharcibált füzesekkel, némileg veszít népszerűségéből. (Bár egy-egy műsor az előzetes beharangozás után valódi hidegzuhanyt jelent). A vízum halmazállapota sem folyékony, legfeljebb tulajdonosának inge a hegyeshalmi határátkelőhelynél lesz csuromvizes, amiért nem érdemes annyit utazni, elegendő szembenézni a júliusi forró zivatarral. Mostanában nagy szeretettel fülelek a vasárnap délutáni vízállásjelentésekre. Aggódásom eloszlatják a hírek, hogy kedvezőbb a helyzet, mint tavaly volt, amikor időnként az ár emelkedett. Vízikárokról is kevesebb szó esik az Állami Biztosító örömére. Ezért megvan a remény, hogy néhány termelőszövetkezet a gazdálkodás jobb vizeire evezhet. Be is kapcsolják öntöző- berendezéseiket, s vizfüggöny- nyel takarják az áléit szomjazó kultúrnövényeket. Még az Ikarus-pótalkatréaxek A Szovjetunió útjait járó Ikarus autóbuszokhoz — normál, kötelezettségein felül — az idén 18 millió rubel értékben szállít a MOGÜRT pótalkatrészeket. A magyar autóbusz- pótalaktrészekért a szovjet partner 8 ezer 300 személy- gépkocsit, — elsősorban Lada típusokat — és 5 millió rubelért különféle haszonjármű- veket szállít az év végéig hazánkba. sem tántorítja el őket, ha csorognak az ereszek, amiből a laikusok arra következtethetnek, hogy időnként nemcsak a pénzből, a vízből sem árt a sok. Vizeink édesek, de alkalmatlanok cukor kivonására, ellentétben a sós vízzel, amelyből ördöngős berendezésekkel tetemes mennyiséget nyernek az értékes ásványi anyagból. Ezért vannak, akik a tenger után áhítoznak, s amikor eljutnak a nagy lehetőséghez, érthetetlenül elfeledik a sót, inkább kapzsin a lokálok -shaw-iban parádéznak, s hazatérvén erről locsognak, mint a hegyi patakok. A KÖZELMÚLTBAN kémiatanárak országos konferenciáját rendezték Salgótarjánban. Az elemek jeles ismerői ugyan a vízzel méltánytalanul keveset foglalkoztak, de megerősítették, hogy a vizszeny- nyezések ellenére a víz még mindig tartalmaz oxigént. Vízhiány esetén nem okozhat gondot tehát a pótlás. A levegőből. Mert amíg mindenkit tökéletesen kielégít a vízellátás, addig sok víz lefolyik az Ipo- lyon. Szabó Gyula Tóth Tibor levelet vár. Akárcsak sok ezer társa, ő is izgatottan lesi a postást: mikor veszi elő táskájából a kis alakú, lapos borítékot. Mert a nagyobb, „testesebb” küldemény rosszat jelent. Kopott, szebb időket látott farmerében az IFA teherautóplatójára ül, lógatja a lábát. Körülnéz, a rakodás közben jut-e idő egy kis beszélgetésre, majd a „borítékkal” kezdi. — Ismerem én is jól az „előrejelzést”. Kicsi boríték esetén nem volt hiába a remény: ez év őszére vagy jövő évi előfelvételivel sikerült megváltani az egyetemi, főiskolai belépőt. A súlyosabb küldemény már bajt sejtet, az elutasító válasszal jön vissza, az önéletrajz, meg mindenféle papír. A pásztói fiatalember tizennyolc éves, idén érettségizett a Mikszáth Kálmán Gimnáziumban Esztergomba, a tanítóképző főiskolára jelentkezett, az indoklás — miért éppen ide? — igen szűkszavú: — Minden vágyam ez. Hogyan képzelem a jövőm? Nevelni szeretnék, nemcsak tanítani. Az állampolgárok életét, a közutak rendjét védeni állami és társadalmi feladat Beszélgetés Szerémi Sándor rendőr ezredessel, a megyei főkapitányság vezetőjével, az MKBT elnökével A közelmúltban tartotta kibővített plenáris ülését a Nógrád megyei Közlekedés- biztonsági Tanács. Ezen először vettek részt párt-, tanácsi, állami és társadalmi szervek vezetői, megyénk jelentősebb gépjárműparkkal rendelkező ipari és mezőgazdasági üzemeinek, vállalatainak vezetői. Erről a tanácskozásról lapunk hasábjain beszámoltunk. Most munkatársunk beszélgetést folytatott Szerémi Sándor rendőr ezredessel, a megyei fő- kapitányság vezetőjével, az MKBT elnökével: végső soron hol is tart Nógrád megye a közúti közlekedés biztonsága terén? — Néhány számmal kell kezdenünk a beszélgetést ahhoz, hogy az olvasó sok mindent megértsen- Elöljáróban el kell mondani, hogy a megye gépjárműállománya az elmúlt tíz év alatt több mint kétszeresére, ezen belül a személygépkocsik száma hatszorosára nőtt Ugyanakkor a gépjárművezetői engedéllyel rendelkezők száma is megduplázódott. Megyénkben a tavalyi adatok alapján 38 368 fő rendelkezett gépjárművezetői engedéllyel, a gépjárművek száma jóval meghaladta a 33 ezret. Legtöbb a személygépkocsi és a motorkerékpár. — A gépjárművek és a gép- járművezetői engedélyek növekedése szüksékessé teszi-e a balesetek számának növekedését? — Nem, de megyénk baleseti helyzetét sajnos az elmúlt évben és napjainkban is folytatódó, kedvezőtlen irányú, növekvő tendencia jellemzi. Még nyugtalanítóbb az a körülmény, hogy a halálos tragédiával végződő esetek száma emelkedik. Ismét néhány számot kell segítségül hívni, főképpen az utolsó időből. 1976-ban 308, 1977-ben 315 közúti közlekedési baleset történt Nógrád megye területén. Ezen belül a halálos balesetek száma 16- ról 29-re növekedett. Ez év első fél évében 18 halálos kimenetelű baleset következtében 19 ember vesztette életét. Ezek a számok figyelmeztetők! — Miben látják a baleseti okokat, s ml a megelőzés legfőbb tennivalója? — A baleseti okok és körülmények értékeléséről az állapítható meg, hogy az esetek nagy részében gépjármű és gyalogos, illetve kétkerekű járművek gépjárművel történő ütközése a jellemző, nagyrészt a gépjármű- vezetők hibájából adódóan. A közúti közlekedési balesetek okai elsősorban a szubjektivitásában keresendők. A közúti közlekedés három alapösszetevőjében: a jármű, a pálya és az ember kapcsolatában. A konkrét baleseti okoknál a gyorshajtás, ezen belül döntően a relatív gyorshajtás; az út-, a forgalmi és látási viszonyokat figyelmen kívül hagyó helytelen sebességmegválasztás a gyakori. Adott esetekben a vakonvezetés problémája is felvetődik. Az aktív gyorshajtókra, a sebesség megszállotaira, a feltűnősködés a jellemző, akik a veszélyhelyzetek sorozatát teremtik meg, s gyakran csak a közlekedő partnerek def- fenzív vezetési módjának köszönhető a súlyos baleset elkerülése. Gyakori az elsőbbségadás szabályainak megsértése. Ugyancsak gyakori a szabálytalan előzésből eredő balesetek előfordulása. Ehhez kapcsolódik az irányváltoztatás és kanyarodás szabályainak megsértése. Továbbra is gondunk a világítás szabályainak megsértése, különösen a kerékpárosoknál. Külön kell szólni a gyalogosok által okozott balesetekről. még akkor is, ha azok száma csökken. Leggyakrabban a figyelmetlen, vigyázatlan úttestre történő lelépés, álló jármű mögül való kilépés a baleset oka. Amit szeretnék kiemelni: intézkedéseink szigorításával sem sikerült visszaszorítani az ittas állapotban történő járművezetést. Emelkedő tendenciát tapasztaltunk az ittas járművezetés miatt történő büntetőeljárásokban, hiszen az összközlekedési bűncselekmények 65—75 százalékát az ittas vezetés adja. Évente 650—700 járművezetőnél színeződik el a szonda, melynek 45—50 százalékában büntető, 10—15 százalékában szabálysártési eljárás indul. A közúti balesetek rendszeres elepizése és értékelése alapján kiemelt feladatnak tekintjük a közlekedés biztonságának fenntartását, javítását, a balesetek megelőzését, csökkentését, ,a közúti, forgalom zavartalan áramlásának biztosítását. A fő figyelmet a balesetveszélyes szabályszegő magatartások csökkentésére és megelőzésére fordítjuk. Hiszen a közlekedés biztonsága megköveteli, hogy a szabálysértők elmarasztalása ne csak a rendőri intézkedésekben és eljárásokban jusson kifejezésre. A közutak rendjét, az állampolgárok életét és testi épségét, a vagyonbiztonságot veszélyeztetőkkel szemben az állami és társadalmi szervek, a munkahelyi és lakókörnyezeti kollektívák segítségével együttesen kell fellépni, olyan közszellemet kialakítani, amelyben nem hagyják szó nélkül a felelőtlen, figyelmetlen magatartást. — Beszámolójában szólt arról az erőfeszítésről, amelyet a KBT megalakulása óta tett a motorizációs veszélyek kivédésére. Ezt, hogyan foglalná most össze? — Közlekedésbiztonsági tanácsunk évről évre jelentős erőfeszítéseket tett azért, hogy a közlekedők minél szélesebb rétegét felkészítse a motorizációs veszélyek kivédésére. Felvilágosító, jog- szabály-értelrfiező és propagandamunkánkban a számszerű adatokkal kifejezhető fejlődés egyértelműen kimutatható, de hatékonysága, az érzelemre és értelemre gyakorolt hatás tartóssága, időtállósága már kevésbé. Annyi bizonyos, hogy megyénkben is egyre nő azoknak az állampolgároknak a száma, akik a közlekedés biztonságáért aggódnak egy-egy tragédia kapcsán. A társadalom védelmében a hatóságoktól erélyesebb fellépést követelnek a szabályokat semmibe vevőkkel, mások életét, testi épségét veszélyeztetőkkel szemben. Feladatunk tehát olyan szemlélet kialakítása, amely igazodik ahhoz a kormány- rendelethez, amely kifejezésre juttatja, hogy népgazdaságunknak és egész társadalmunknak jelentős érdekei fűződnek a közlekedés rendjéhez, ahhoz, hogy a személy- és áruszállítás gyors, torlódásmentes, az emberi élet és testi épség sérelme és károk keletkezése nélkül történjék a közutakon. Ehhez minden alkalmat megragadunk a felnövekvő nemzedék közlekedésre nevelésétől, a hivatásos gép- járművezetők továbbképzésén keresztül, a közlekedésre nevelés társadalmasításáig. — Miben foglalja össze • főbb feladatokat? — Ami a feladatunkat jelenti. Szeretnénk előbbre lépni az állami, társadalmi és gazdasági szervek segítségével a közlekedők minden rétegét átfogó, felvilágosító, szabálymagyarázó és -értelmező propagandatevékenységünkben. Kiemelten a gyermekek és Idősek fokozottabb védelmét és segítését kívánjuk megvalósítani a közlekedésben. Folyamatos, tervszerű oktató-nevelő és szemléletformáló tevékenységgel elősegíteni a fegyelmezett, kulturált közlekedést. Visszaszorítani az ittas vezetést, az agresszivitást, az erőszakot a közúton és népszerűsíteni a közlekedő ember pozitív modelljét. Szükséges a közlekedés tárgyi feltételeinek javítása. Végső soron a közúti közlekedési balesetek megelőzése, csökkentése érdekében határozottabban fellépni a főbb baleseti okokat előidéző szabályszegőkkel szemben, ha szükséges az adminisztratív eszközök differenciált, hatékonyabb alkalmazásával is — fejezte be a beszélgetést Szerémi Sándor rendőr ezredes. Somogyvári László Remény - két rakodás között Milyen lesz a boríték ? A választ — sikerült-e a terv? — az elkövetkező napok egyikén megkapja Tóth Tibor. A feszültséggel teli idő mégis könnyebben fut, leköti a munka. — Ez az utolsó szabad nyaram, mégis a „kenyérkeresetet” választottam. A pásztói ÁFÉSZ-nél jelentkeztem erre az alkalmi munkára, mindig ott dolgozom, ahol éppen szükség van rám- Jobbára, rakodok, most éppen szerszámokat szállítunk, innen a vasboltból. Nem a legkönnyebb munka, néha bizony elhangzik a hórukk, egymás biztatása is. Melyek a legjobb fuvarok? — Zöldséggel, meg bútorral szeretek menni. Előfordul, hogy leesik egy kis borravaló. kiegészíti az órabért. A változatos munkát természetesen nemcsak ezért kedvelem. Minden fuvarban más embereket ismerek meg — ha csak futólag is —, új és új szokást, magatartásformát figyelhetek meg. Ügy vélem, minden egyes házhoz szállítás egy kész tanulmány. Szeretem megfigyelni az embereket és mondhatom, hogy nincs két egyforma, aki ugyanúgy viselkedne a vásárolt áruval, no meg velünk, a szállítómunkásokkal. — Számolgattad-e már, menyi lesz első kereseted? — Nem volt nehéz, órabérben dolgozom. A négy hét alatt körülbelül 2500 forint üti a markomat. — És a befektetés? — Jól jön ez a pénz, kellemessé teheti a nyaralásomat. — Az égre pillant, mintha a felhőket űzné tekintetével. — Hajdúszoboszlóra megyek, remélem, hogy addigra az időjárás is kegyesebb lesz. A nyár ezzel még nem ér véget. Tóth Tibor szoros időbeosztást készített. Újságolja, hogy jelentkezett az építőtáborba is, Balatonedericsra megy. Eszembe jut egy korábbi látogatás az edericsi táborban, felidézi emlékezetem az akkori rekkenő hőséget, a nehéz szerszámokkal birkózó fiatalok látványát. — Nemcsak napozni mégy, ott vasutat kell építeni. ’ — Tudom, hogyne tudnám- — hangzik a nyugodt, magabiztos válasz; — Nem félek az erőt is próbára tévő munkától, meg ez a négy hét is megfelel egy jó bemelegítésnek, edzésnek. Kérdezném még terveiről, de a beszélgetést be kell fejezni, folytatódik a rakodás. Súlyos vasterhével a platóján útnak indul az IFA. Viszi magával a reménykedő fiatalembert is, s az alkalmi • munkás két rakodás között arra gondol, egy időre még megmaradhat diáknak. MunkavégeztéveJ jólesne egy pohár sör, egy kis lazítás. De sietve összekapja magát, rohan haza. Megnézni, hogy itt van-e már — a kis boríték. (k—-r) J NÓGRÁD - 1978. július 23., vasárnap 5
