Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)
1978-07-22 / 171. szám
Egy a jelezónk, a béke... (4) Több mini 200 néző r Ä negyedik Világifjúsági Találkozó színhelye a -omán főváros, Bukarest volt. 1953. augusztus 2-ig azonban sokat változott a világ. 1953-ban kivívta győzelmét a koreai nép, nem sokkal a VIT kezdete előtt írták alá a koreai fegyverszüneti egyezményt. Az imperialista agresszió erői egyre inkább háttérbe szorultak. Ennek ellenére ismét akadtak bőven ellenzői a találkozónak. A párizsi rádió például hírül adta, hogy elmarad a VIT ... A bécsi Presse bukaresti járványról írt . . . Annál nagyobb volt a meglepetés, amikor augusztus 2-án 111 ország 30 ezer fiatalja jelent meg a megnyitón. A fesztivál politikai jelszava változatlan volt: Béke és barátság. Hogyan utaztak ki megyénk küldöttei, kiknek száma alig haladta meg a húszat? Ruszin Lászlóné VIT-küldött idézi fel emlékeit: „Salgótarjánból induló szerelvényünket virág- füzéres mozdony húzta, s félnapos Utazás után érkeztünk Budapestre, ahol egyhetes előkészítésen vettünk részt. Itt kaptuk meg az egyenruhát is: gyönyörű vajszínű plisszíro- zott szoknya és magyaros mintával díszített világoskék blúzból állt a lányok „uniformisa”, a fiúké pedig vajszínű pantalló és világoskék Ing volt. Ez az egyenruha a többi fiatal között is nagy tetszést aratott”. Décsi Zsigmondné, aki akkoriban a DISZ Nógrád megyei bizottságának propagandistafelelőse volt a Bukarestbe utazást eleveníti fel: „A magyar küldöttség 1953. július 31-én indult el a budapesti pályaudvarról 1500 fővel. Az út végig a Kárpátokon és az Olt mellett vezetett, mely igazán lenyűgöző volt. Vonatunk 27 alagúton haladt keresztül, s a látvány akkor sem csökkent, amikor a fenyveseket felhőbe burkolt kősziklák váltották fel, tetején kereszttel, mely annak a szerelmespárnak a tragédiáját jelképezte, akik 1938-ban ugrottak le a 2000 méteres szikla tetejéről”. Egyik legérdekesebb rendezvény, és 1953. legjelentősebb sporteseménye volt a tizenkét napon át tartó nemzetközi sporttalálkozó. Ezen 18 sportágban 54 ország 4366 fiatal sportolója vett részt. A versengés színvonalára jellemző, hogy az ifjú sportolók öt új világ- és Európa-rekor- dot állítottak fel. A.találkozó ideje alatt különböző „napokat” tartottak, így például augusztus 7-én a fiatal lányok és asszonyok napját, 9-én a román ifjúság, 12-én az NDSZ, 13-án a gyarmati ifjúság napját rendezték meg. Néhány számadat a bukaresti VIT-ről. A különböző delegációk 198 találkozón cserélték ki tapasztalataikat, 17 alkalommal gyűltek össze az azonos foglalkozású, szakmájú fiatalok. A diákok hat reprezentatív találkozón vettek részt. A fesztivál színpadain 544 nemzeti és nemzetközi műsort és hangversenyt rendeztek. A kultúrversenyben 1240 ifjú művész vett részt. A fesztivál minden napjára átlagosan 169 különböző program jutott. A magyar küldöttség művészcsoportjai a bukaresti VIT két hete alatt 28 magas színvonalú műsort • mutattak be több mint 200 ezer nézőnek. Mindannyian bejutottak a művészeti versenyek döntőjébe, ahol öt első, 14 második, 27 harmadik díjat szereztek. A találkozó résztvevői a záróünnepélyen felhívással fordultak a világ ifjúságához, hogy „ . . .egyesítse fiatal erejét annak érdekében, hogy a tárgyalások szelleme győzzön az erőszak helyett, mint ahogy erre a koreai fegyverszünet létrehozatala mutatott példát: minden nép legyen saját ügyének ura, s a nemzetek között valósuljanak meg az egymás iránti bizalom és az egyenlő jogokon alapuló kapcsolatok . . . mindenütt tartsák tiszteletben a fiatalok jogait”. T. L. Öcsi, majd belejössz! M á m o r s z esz Tizenéves kislány dugva mutatja barátnőjének meglehetősen hiányos öltözékű fényképét, pironkodva suttogja, milyen részeg volt azon az éjszakán, mikor a felvétel készült... Ifjú népművelő ismerősöm panaszkodik, mióta megszüntették az ifjúsági klubban az alkoholárusítást, a fiatalok nagy része elpártolt a rendezvényekről... Huszonéves üveggyári „riportalanyom” remegő hanggal, kézzel ismeri be tönkremenetelének okául az alkoholt... Éjszakai utca ma már el sem képzelhető kurjongató részeg, önmagának motyogó ltókás nélkül... Egy ifjúsági felelős megjegyzése a legelszomorítóbb: „a fiatalok tetemes része nem tud igazán szórakozni alkohol nélkül”. Valljuk meg, közel jár e megállapítás az igazsághoz. Mellbecsapó tények, hihetetlen momentumok, könnyfakasztó képtelenségek. Mégis: falra hányt borsó a sok alkoholellenes beszéd, hiszen hoszszú évek óta egyik intézkedés a másikat éri, egyik rendelet a másikat öli, virtuóz módon „kiskapuznak” az alkoholistákból élők, és a szesz szerelmesei. (Ki hinné például, hogy a narancshéj nedvszívó hatását is alárendelték már a „szeszforgalomnak”?). A statisztika meg folyvást csúcsosodik, ranglistán eny- nyire biztos helyünk sehol nincs. Érthetetlen ez a közömbösség, ez a belenyugvás a tehetetlenségbe, a szólamokig jutó tenniakarás. Fogadatlan prókátorok istápolása mellett, szülők, nevelők, jóhiszemű elnézésével, híres „szeszkazánok” atyai gondoskodásával ismerkedik meg a nagykorúság küszöbére érkező serdülő a mámor első ízével. Ha ez az ismerkedés nem gördülékeny, akkor jön a biztatás: majd belejössz öcsi, mi is így kezdtük! És öcsi kénytelen-kelletlen belejön. Olyannyira, hogy ki sem tud kászálódni a borbarátok hínárgyűrűjéből. Ifjúsági hírek Az SKÜ KISZ-szervezetének akcióprogramjában szerepel a pályakezdőkkel való törődés, gondoskodás. A KISZ-esek vállalták, hogy a beilleszkedés ösztökélése mellett a fiatalok pályaválasztásának segítésére a testvér- kapcsolatot tartó alapszervezetek és úttörőrajok megszervezik az „Egy nap a munkapadnál” elnevezésű akciót. ér Az elmúlt mozgalmi évben Salgótarjánban 271 vitakört rendeztek, amelyeken csaknem 5000 fiatal vett részt. Az oktatásokon meghatározóvá váltak a rövid, bevezető előadások. vitaindítók, valamint a szemléltetőeszközök alkalmazása. A salgótarjáni ifjúsági művelődési házban július 26-án este hét órakor könnyűzenei műsort rendeznek. A programban bemutatkozik a Propeller együttes. Valamelyik megyei szaktekintély állapította meg a múltkorában: sziszifuszi ez a küzdelem. Mint, akit vízbe dobnak, majd, a partról oktatják, hogyan kell úszni; ha „véletlenül” belefullad, akkor aztán fűt-fát mozgatnak a „felelősség kiderítésére”. Ha viszont ép bőrrel megússza, akkor újra visszadobják, mindaddig, míg egyszer örökre ott nem marad. Azt hiszem, nem vitatézis, hogy senki sem születik alkoholistának, körryezete-körül- ménye gyurmálja azzá. Valahol tehát csírájában kellene elfojtani a kialakulást, még az első benyomások szintjén eltiporni a lehetőséget. Serdülők, fiatalok közössége a legmegfelelőbb lenne erre a feladatra. Ehelyett meghunyászkodnak a „presztízs” vagy a nagykorúság „szimbóluma” előtt. Miért nem lehet „igazán” jól szórakozni a legkisebb befolyásoltság nélkül is? Miért vagyunk elnézőek környezetünkben a fiatalok alkoholistává válásában? Meddig kell még vámunk a társadalmi összefogásra? Mit lehet tenni e „népbetegség” visszaszorításáért? Kérdések, melyekre feleleteket kellene adnunk. De többségük már elavult, az idők során értelmetlenné, lehetetlenné váltak, üres, semmitmondó feleletekké. Ötletek, megoldások, javaslatok sora dőlt össze az élet realitásaival szember. Csupán a kérdés maradt kínosan megválaszolatlanul. Meddig? Tanka László ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ *** ♦♦♦ *** »** ♦** *** *Z* *1* *!♦ *** ♦!* 4* ♦!* * RÓL__________ NAK A Boney ^.-hangversenyről ’ ♦' ♦ ♦ * ♦ ♦ ♦ « • • • • • • • • FIATALOK Este hét órakor, a kezdés időpontjában, még javában özönlött a nép a Kisstadion lelátóira, a küzdőtéri sorokba, bár az embernek már az volt az érzése, nem is férnek többen — legalább az amfiteátrum ülőhelyein. Körülbelül húsz perccel később már teljesen megtelt a stadion, s mikor épp türelmetlenkedni kezdtünk volna, megjelent a színen a Black Beautiful Circus — a kísérőzenekar — és megnyitotta az előadást. Feladata az volt (lett volna), hogy bemelegítse a közönséget, hangulatilag előkészítse a második részben ' műsorra lépő Boney M. showjára. Egyáltalán nem a muzsikusok hibája, hogy a nézősereg „hideg” maradt. Gyér tapsokkal honorálták a számokat, pedig a zenekar — a fúvósok, a ritmusszekció, a fenderzon- gorista, a kis fehér szintetizá- toros, aki az orgonát is kezelte, és a két énekes lány — igazán kitett magáért, hibátlanul, gördülékenyen, nagyon jól játszott. Nem úgy fogalmaznék: az volt a baj, hogy erősen jazzes, vagy jazz- számokat játszottak és ezért nem tudtak kellően hatni a közönségre, mint, ahogy ezt egyik kritikus cikkéből kiérezni; ellenkezőleg: a közönség makacsolta meg magát — „Mit nekem ez a banda! Én a Boney M.-re jöttem, azt adják, az majd felmelegít, majd az tetszik!” — és tulajdonképpen nem is törődött a színpadon szereplőkkel. A „Fekete Szép Cirkusz” hosz- szú, improvizációkkal teli, lendületes, „önhergelő” funky tolmácsolásai pedig csak annyira voltak jazzesek, amennyire például az Earth Wind and Fire együttes számai, amelynek stílusában a Boney M. zenekara játszott. Köszönet illeti a türelmüket a közönséggel szemben. Az a látványosság (show), amit ők prezentáltak, ezekután már csak önmaguknak szólt, hogy saját kedvüket ne veszítsék, hogy azt doppingolják. A második részben aztán megkapta a publikum, amit várt: a színpadon még külön megépített lépcsős emelvényre — hátulról hatalmas tükörtáblák vették körül, rajta mikrofonok — beszaladt a négy sztár, Marcia Barett, Maizie Williams, Liz Mitchell és Bobby Farrell. Kezdetét vette hát a Boney M.-show, amely azért egyedülálló a világon, mert — hadd idézzem a színpad elejére leszaladó főnök, Farrell magyarázó szavait — „mindig, minden körülmények között, s állandóan (csak?) Boney M.-show”. Hogy ennek aztán mélyebb értelme igazán nincsen? Így van, csakhogy a sztárok mindig mondanak valami ilyet. Ha nem sajtókonferencián, tévében, vagy egy újságban, akkor sok-sok ezer ember előtt, hogy belereng a levegő. Egyébként talán Bobby Farrell maga volt a legaktívabb az egész műsor alatt. Táncolt — előzetes koreográfia alapján —, fáradhatatlanul azon volt, hogy mozogjon, éljen a szín. Az énekegyüttes többi tagja Bobhoz viszonyítva csak ritkán mozgott, vagy táncolt. Marcia, aki a legtöbbet énekelt szólót (övé az a furcsa színű hang a Boney M.-ben), annyival tett többet a társainál, hogy vagy háromszor lement a küzdőtéren ülők soraiba, és ott énekelt, nem kis gondot okozva ezzel egy szőke roadynak, aki alig győzte utánavinni, rendezgetni a mikrofonzsinórt. Számomra bámulatos például, milyen ügyesen ugrált hosszú, földet söprő ruhájában le-fel az énekesnő a nagyon is rögtönzött, s elég magas felléptű zsámolylépcsőkön, melyeken a közönséghez, illetve újra zenésztársai közé jutott a színpadra. Közben a legkisebb hiba, akadás nélkül énekelt. Dehát végtére miket és hogyan? Milyen volt a sound? Az első két LP anyagából hallottunk egy jókora cso- korravalót, majdnem mindent, s tökéletes hangosításban. Nem harsogta túl egyik hangszer a másikat, az éneket tetszés szerint kiemelhették; a küzdőtéren külön keverő és erősítőberendezés dolgozott „M. Gy.” szignó a Magyar Ifjúság ez évi 24. számában azt írja a 31. oldalon, hogy a Boney M. pesti fellépésein „végre eldőlhet egy (...) kérdés: mennyire alkalmas a slágergyári zene színpadi előadásra”. Nos, azt hiszen, úgy alkalmas, illetve alkalmazható, mint ahogy hallottuk. Tudniillik, a kísérő zenekar is és az énekegyüttes is egyszerűen „félretette” a lemezeiről jól ismert discohang- zást — nem volt meg a rit- muskompúter könyörtelen metronóm alapütemezése — ha jól megfigyeltem, a technikusok play-backet (ma* gyárul: „magnót”) nem használtak, minden hang ott a helyszínen született. Funky- rock lett tehát minden előadott dal. És ez nem volt zavaró. Sőt: sokkal természetesebb, mivel mindannyiónk- nak tudni illett, hogy a lemez illúzióját csak mesterségesen, bennünket becsapva adhatják vissza. A szereplők tudták, hogy nem ülünk képernyő előtt, s ők nincsenek stúdióban. Mi pedig — gondolom valamennyien — automatikusan elfogadtuk, hogy nem kopírozzák lemez- önmagukat, hanem más oldalról mutatkoznak be. A közönség rendkívül jól szórakozott és ami ugyancsak fontos: egészében véve intelligensen és kultúrember- hez méltóan. Tetszett nekem, hogy inkább egy koncert közönsége maradt, s nem vált egy futballmeccs elszabadult nézőjévé, mint a Free felléptekor, vagy a Spencer Davis Group előadásain. Irgalmatlanul kikövetelte ugyan ráadásnak a „Babilon folyói” és a „Barna lány a körben” című dalokat — ezek most futó Boney M.-sikerek a harmadik LP-ről —, mert egy lépést sem mozdult helyéről, míg az együttes vissza nem jött a színpadra és nem teljesítette a köz óhaját, de aztán békésen elvonult, randa- lirozás, gyújtogatás, verekedés provokálása nélkül. S, mert így tett, megbocsátható az, ami egyébként a legvidámabb pillanatait adta a vasárnapi hangversenynek. Marcia, látván a „Sunny” nagy-nagy nyíltszíni sikerét, egyszerű szavakkal — természetesen angolul — arra akarta rávenni a tömeget, hogy miután ő négyig számol, ötre legyenek szívesek csak azt énekelni: „Sunny”, ő majd tovább énekli. „Rendben van?” Ezt megértették, rázúgták, hogy „Yeah!” (A Beatlestől tanulták még, azt is jelenti „Igen”.) „No, kezdjük. ..” Az énekesnő elszámolt négyig — angolul —, mire a publikum rázengte nagy komolyan, hogy „ÖT” — persze angolul. Ez megismétlődött még kétszer, mire Marcia a további tanításról lemondva elénekelte a híres stansard refrénjét egyedül, talán, hogy „Sunny”-t soha el ne feledjük. Vass Imre Felkészítés A KISZ Nógrád megyei bizottsága szervezésében július 27. és augusztus 2. között tartják meg a sportfelelősök és az Ifjú Gárda-parancsnokok felkészítő tanfolyamát. A salgóbányai KISZ-iskolán rendezendő foglalkozásokon csaknem félszáz fiatal vesz részt. Kiállítás Az Ezermester és az Űttö- rőbolt Vállalat tevékenységét bemutató kiállítást tekinthetnek meg az érdeklődők Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központ kiállító- termében. A sport-, turisztikai felszerelések, eszközök mellett a nyári sportdivatból is ízelítőt kaphatnak a látogatók. A kiállítást, amely mindennap délelőtt tíz órától este hat óráig tekinthető meg, a KISZ Nógrád megyei bizottsága, valamint az Ezermester és Űtörőbolt Vállalat közösen szervezte. 99 y„Átmegyek nyelvészbe Kiváltképp a terjengős, nehézkes kifejezések ostoroz- tattak idáig sorozatunkban, mégpedig avégett, hogy zsenge korú olvasóink némileg védetté váljanak ezek ellen az agybénító, észtompító fordulatok ellen. Többször megjegyeztük, hogy az épp idézett szókapcsolatokkal az idősebb — persze korántsem vénebb — korosztály tagjai mételyezik meg az ifjabbakat. Egy régebbi időszak — ma már szerencsére kiveszőben levő — zsargonjának „durvái” ezek, amelyek kigyomlálásáért egyre hatásosabb küzdelem folyik. Ám ne higgyük, hogy csupán régebben kreáltak ízléstelen szóvirágokat. Ifjaink nyelvhasználatában ma is találkozunk egészen újmódi, nem vájtfülűek számára érthetetlen kifejezésekkel. Itt van mindjárt a címben idézett „átmegyek valamibe” féle fordulat. Számtalan változata lehetséges; átmegyek durcba, átmegyek vidámba, átmegyek értelmesbe, átmegyek főnökbe stb. Ez a kifejezés nagyjából annyit jelent: az illető fölvesz valamilyen hangulatot, vagy átvesz valamilyen szerepet; azaz — a példáknál maradva — durcás lettem, jó kedvem kerekedett, jól megértettem mindent, a főnök szerepét vállaltam- Lehet, hogy a diáknyelvből ered ez a „szólás”; vagyis: az „átmegyek valamilyen szakra” (pl. oroszról átmegyek német szakra) kifejezés kezdett önálló életet, s harapózott el a fiatalok nyelvében. Ez persze csupán egy föltevés. „Mikor megláttam, azt hittem: hülyét kapok” — mondta egy fiú. Szokatlan kifejezése — a „hülyét kapok” — alkalmasint a meghülyülök-ből és az idegbajt kapok-ból állt össze, azok jelentését is magába foglalván. (Ez is csak föl* tételezés!) Vele rokon értelmű a tréfás „becsavarodok” és a még humorosabb „szívszédülést kapok” fordulat. Ez utóbbi kettő képibb, öletesebb, s — nem utolsósorban — ízlésesebb a „hülyét kapok”-nál. Kapitális bakot lőnénk, ha bármelyik kifejezéstől is — az aggódó nyelvőr szerepében tetszelegve — el akarnánk tiltani. valakit. Mindössze azt JAVASOLJUK, hogy e sajátos nyelvhasználattal csak a megfelelő helyen, időben és társaságban éljünk. mól— NÓGRÁD — 1978. július 22., szombat
