Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)
1978-07-21 / 170. szám
Nyelvtanulás — komolyan és szórakozva Beszéljünk oroszul! Tkacsenko Natasa, Bednaja Natasa szovjet egyetemisták között Madar Mónika, a Bolyai Gimnázium másodikos tanulója, a népszerű trojka foglalkozáson. Még egy nap és szombaton délelőtt ünnepélyes külsősegek közepette bezárja kapuit a salgótarjáni első nemzetközi orosz nyelvi tábor. A korszerű, minden igényt és kényelmet kielégítő Furák Teréz leánykollégium adott otthont három hétre 96 magyar középiskolásnak, 45 szovjet egyetemistának, valamint a munkájukat, irányító 11 magyar és 10 szovjet pedagógusnak. A hazaiak Budapestről, Heves és Nógrád megyéből, a külföldiek a moszkvai Patrice Mindenekelőtt a nyelvtanulás lehetőségére, hasznosságára, a diákok között kialakult barátságra, egymás hazájának, kultúrájának, életének megismerésére gondolok. Azok a második osztályt végzett középiskolások, akik itt vannak, olyan gyakorlatra tettek szert az orosz nyelv használatában, hogy őket már, ha a Szovjetunióban járnak, még véletlenül sem lehet „eladni”, és szeptemberben, meggyőződésem, utcahosszal megelőzik társaikat. — A gyerekek gyorsan megszokták a tábor rendjét, fokozatosan mutatták meg képességeiket — meséli a táborvezető. — Kezdetben még volt egy kis gondjuk a nyelvtudással, beszélgetéssel, de most már egyre kevesebb a p-oblé- májuk. Erről azon nyomban meg is győződhettünk. A hevesi Csontos Csaba ugyanis, miközben Milityina Vlagyimirov- na Feigina táborvezető-heivettessél és Kosztya Smatvenkó- val beszélgetünk, a fordító szerepét is vállalja, és nem is akárhogyan látja el feladatát. Persze, neki könnyű, mondhatná valaki, aki tudja, hogy Csaba már hetedikes karában megyei orosz nyelvi versenyt nyert, idén pedig az MSZBT megyei versenyéről vitte ei a pálmát, amelynek jutalma 10 napos szovjetunióbeli utazás. A korához képest rendkívül megfontolt, komoly gondolkodású fiatalember élményei között első helyen a szovjet fiatalokkal kötött barátságot említi. — Nagyszerűen megértjük egymást. Együtt sétálgatunk velük a városban, megírni'at- juk nekik mindazt, amit látni szeretnének, segítünk bevásárolni. Egyébként ilyenkor megy a legjobban a beszélgetés, ez igazi kötetlenséget jelent. a két nép hagyományos barátságát is tovább erősíti. — Olyan egyetemistákat válogattunk a csoportba — mondja —, akik orosz szakosak, jói sportolnak, érteneK a kultúrához, mert ezek töli ik Milityina Feigina a szovjet csoport vezetője. ki az itteni életünket. Munka, pihenés, szórakozás. Mindannyiunk megelégedésére, kényelmes a szállás, jók a munkafeltételek, és nem utolsósorban gyönyörű a város. Kosztya, a harmadéves, történelem—filológia szakos moszkvai egyetemista ;s a város szépségeit említi. Korábban alig tudtak valamit Salgótarjánról, csak annyit, hogy nem nagy város, de hogy ennyire szép, azt csak akkor tudták meg, amikor leszálltak a vonatról és végigsétáltak , a városközponton. Kosztya, mint csoportvezető, három egri kislány munkáját irányítja. — Mit tart legnagyobb sikerének ? — Azt, hogy a gyerekek belejöttek a beszélgetésbe és most már bármikor bá*ran szólalnak meg oroszul. Feigina még hozzáteszi: — Beszélgettem az egyetemistáinkkal. Valamennyien nagyon elégedettek a magyar gyerekekkel. Sokat kérdeznek, érdeklődnek nyelvünk, történelmünk iránt és igazán tehetségesek. A diákok szabad idejükben szívesen ismerkednek a Szovjetunióval. Alla Kolosgova a moszkvai Népek Barátsága egyetem hallgatója a magával hozott képeslapokat mutatja Sztrehárszky Magdolnának, Juhász Évának, Bakos Nórának és Nyerges Magdolnának. Lumumba nevét viselő Népek A diákok többsége fizikai Barátsága egyetemről, illetve dolgozó szülők gyermeke, s a kijevi Sevcsenko egyetem- kivétel nélkül olyanok, akik ről érkeztek. szeretetet, elhivatottságot érezA kollégium előcsarnoká- nek az orosz nyelv tanulása, ban elhelyezett hatalmas nié- ismerete iránt. A tábor rend- retű faliújság képekben és jét egyébként úgy alakították orosz nyelven tájékoztat a ki, hogy minden résztvevőtáborban folyó munkáról, a nek a lehető legtöbb alkalma fiatalok, a különböző testvér- legyen a nyelv gyakorlására, népek életéről, a napi progra- szókincsének gyarapítására, mokról. Az asztalok mellett beszédkészségének fokozására, fiúk, lányok csendesen terefe- A vezetők a tábor területén Dr. Kocsis József orosz nyelvi szakfelügyelő, a tábor parancsnoka (a kép jobb szélén) városnéző sétára indul néhány diákkal. rélő csoportjai. Az ebéd utáni az orosz nyelv használatát pihenőidőben járunk. A leg- szorgalmazzák, s ezt — a többen ilyenkor írják meg le- szükségszerűen elkerülhetet- veleiket haza, szeretteiknek, len esetek kivételével — meg ismerőseiknek, újságokat, köz- is követelik. Délelőttönként tűk a Pravdát, könyveket ol- három és fél órás foglalkozá- vasgatnak. sokon „gyúrják” az oroszt; a A tábor „parancsnoka” dr. magyar tanárok általában a Kocsis József, megyei közép- nyelvtant magyarázzák, a iskolai orosz nyelvi szakfel- szovjetek a frissen hallotta- ügyelő. Szobájában éppen a kát gyakoroltatják, az egyete- fél óra múlva kezdődő tanács- misták csoportbeszélgetéseket kozásra készül, melyen a ma- — 3—3 fős úgynevezett troj- gyar tanárok elemzik az ed- kákban — vezetnek. A dél- digi tapasztalatokat, döntenek után és az este rendszerint a a még szükséges tennivalók- kötetlen hangulatú, ám gon- ról. dósán megszervezett kulturális — A magam részéről alap- és sportrendezvényeké. De vetően nagyon pozitívnak ér- kirándulás, városbeli séta. sőt tékelem a tábor munkáját — még társadalmi munka is hemondja dr. Kocsis József. — lyet kapott a programban. A salgótarjánihoz hasonló M. V. Feigina, a szovjet de- orosz nyelvi tábor kísérletét legáció vezetője a moszkvai évekkel ezelőtt Szolnokon foly- Népek Barátsága egyetemen tatták le. Azóta két városban tanít általános történelmet. 25 honosodott meg: Tatán és diákot hozott magával, Kijev- Nyíregyházán. Talán nem hiú bői 20-at. Jelentősnek tartja ábránd, hogy a sorban Salgó- mindkét fél részéről az itt-töl- farJán lesz a harmadik.^ tött napokat, hiszen a nyelv- Sulyok László tudás mellett a tábor valóban (Bábel László felvételei) Tőlh Béla: L M GM IN DÄ K A LÖRÓL 61. pák — mondták neki tenyegetőzve. Boldogultunk. Tízéves há- De a legény néz rám, átha- zassági évfordulónkon három tó szürkésfekete szúró szemi- gyerek topogott körülöttünk, vei, amiben várakozást látok: A nóniusznak ezalatt három- szólj egy szót értem, hát száz csikaja szaladozott. olyan gúnyában jársz, mint Hírem kelt, öregedő csikó- én! számadóvá támadtam már, Mondom aztán, hogy ereszmikor kalandtalan életemben szék el. Büszke vagyok, ha a kezdődtek a huppanok. Ki- lovaimban örömét leli. Mi lene ménes uralta a tájat, s bűn az? tízezerig való marhát szám- — Ha örülni jön, ne találó gulyák, amikor az őriző hegyből lesse! Örülni jövő katonák fiatal, csikósgúnyá- ember melléd állít, Kér egy jú idegen legényt szedtek le pipa dohányt, nekihasal, híz- egy fasori fáról. Állítólag na- lalja a szemét — mondják a pok óta ott tanyázott, az én katonák, de eleresztik a le- csődörménesemet kémlelve. gényt, aki egy mukkanat nél- Betyáros idők jártak újfent, kül hátrál, s jó messzire fanagy kelendősége következett rol, mire szaladni kezd. ismét a jól futó lovaknak. Ki- El is felejtettem volna az állásra nem akárki fiának egészet, de alig egy évnyi idő látszott a legény. Megszán- után, egy márciusi kora hajiam, ahogy a ménesem mel- nalon odajön két lóval az il- lé vezették hátrakötött kézzel lető, hogy födöztetni akar a a katonacimborák. nóniusszal. Jaj, mondom, — Ez tégedet akart meg- nagy farka alja van annak, lopni, de korábban keljen töl pajtás. Szöme itt van a táb- az ilyen! Katonaménesből lo- Iák között az énekes pacsir- vat lopni, ilyet nem hallott tának is. Idegen lovat házasí- még öregapám sem, te pu- tani a nóniusszal az olyan Kiállítások a Budapesti úti iskolában A vizuális nevelés számára nélkülözhetetlen a szervezett tárlatvezetés, a művészközönség találkozó. A jövő tárlatlátogatói jelenleg az iskola padjaiban ülnek. Ennek a műértő közönségnek a , megnyeréséért sokat tehet az iskola és a közművelődési intézmény Ez a felismerés vezette a salgótarjáni Budapesti úti iskola tanárait. vezetőit amikor a József Attila megyei Művelődési Központ szakembereinek segítségével kialakította az iskolagalériát. Hasonló kezdeményezések szép számmal akadtak a megvében Több, helyen a kezdeményezésen is túlhitottak. Néhánv iskolában pedig már elmondhatják: mindennapos a kiállítás. A galériákkal rendelkező ilskolák között kiemelkedő helyet foglal el a Bolyai János Gimnázium. Tárlatainak jelentősége túlnőtt az iskola falain. Sikeres kiállításokat mondhat magáénak a kisterenvei Druzsba klub és a pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázium kiállítpterme is. Ezeknek az iskolagalériáknak tapasztalatait használták fel. amikor 1978. februárjában megindították a Budapesti úti kísérleteket. Első kiállításon egy reprodukciós anyagot mutattak be. Ez volt a galéria próbája. A gyerekeknek tetszett a „mini” tárlat. Nap mint nap egyre több nézője akadt. A második és harmadik alkalommal már művész-közönség találkozó zajlott. Márciusban Földi Péter, áprilisban Somoskői Ödön találkozott a gyerekekkel. Az első, megnyitót követő beszélgetés során a gyerekek kezdetben kicsit feszélyezet- tek voltak, félénken kérdeztek, aztán egyre jobban belemelegedtek. Végül alig akarták abbahagyni a beszélgetést. A második alkalommal még oldottabb volt a hangulat. A kérdések is sokkal lényegretörőbbek voltak. Téma. szín- és kom- pozíciós problémák kerültek „megvitatásra”. A rendezvénysorozatot a Nógrád megyében élő képzőművészek munkáiból rendezett vándorkiállítás zárta. A megnyitót ezúttal tárlatvezetéssel kapcsolták össze. A tárlatvezetés tovább bővítette a tanulók képzőművészeti ismereteit, ugyanakkor megismertették őket megvénk képzőművészeinek, néhány szép alkotásával. Ncgrády Andor Mai févéaiáataiunk 20.25: LŰDAS MATYI. Fazekas Mihály és Balogh István Lúdas Matyijét az egri várból, az Agria Játékszín bemutatásában közvetíti a televízió. A furfangos Lúdas Matyi-történetet mindenki jól ismeri iskolai olvasmányaiból. A Döbrögi urasággal szembeszálló parasztlegény igazságosztó figurája a népmesék világából került az irodalomba, Fazekas Mihály verses költeményében. A történetből 1838-ban Balogh István írt színművet (később Móricz Zsigmondot is megihlette Fazekas műve), és nagy sikerrel mutatta be vándortársulatának előadásában. Ezt a színművet aktualizálta maivá a rendező, Romhányi József, zenés betétekkel, dalokkal. A jól pergő játékhoz Tolcsvay László írt zenét. A címszerepbfen a kedvesen ko_ médiázó Maros Gábort láthatják. A többi szereplők: Bodrogi Gyula, Agárdi Gábor, Széles Anna. Egy nagy bolgár festő Az UNESCO is megemlékezik 1978-ban a XIX. század tragikus sorsú nagy bolgár festőegyénisége — Sztaniszlav Doszpevszki — halálának 100. évfordulójáról. Doszpevszki a pétervári képzőművészeti akadémián tanult. Hazájába visszatérve Pazardzsikban telepedett le. Oroszországi élményeit tükröző művekkel teli lakóháza ma múzeum. A korabeli ikonfestészetnek is a kivételes emlékeihez tartoznak Doszpevszki művei, ám mindenekelőtt portréfestőként volt ismert; gazdag színskálája, lírai ábrázolás- módja, mély emberismerete, portréinak humanista eszmei tartalma nemcsak hazájában, de nemzetközi szinten is a legjobbak közé emeli. A nagy festő nagy hazafi is volt. Külföldi lapok — a londoni Times és Daily News — tudósítójaként is dolgozott, híven beszámolt ezek hasábjain az 1876. áprilisi török- ellenes nemzeti felkelés leverésének kegyetlenségéről. 1877-ben letartóztatták, Plovdiv és Isztambul börtöneiben őrizték. Családja külföldi konzulátusok segítségével nagy nehezen kieszközölte szabadon bocsátását, azonban — egy nappal szabadulása előtt — börtönében meggyilkolták. nagy szó, hogy egyenesen Buxbinder kapitánynak irá-. sós engedelme kell hozzá. Mire a koma tegezni kezdett. — Nem ismersz meg, tavaly a katonák vettek le a fasorból. —Véltek rád, de akkor is elfelejtetted megmondani a neved. — Rúzsa Sándor vagyok, de ki ne mondd, mert nagy bajod következik belőle. Hallottál már felőlem, bizonyosan. — Nem valami szépeket. — Lehet. De mivel tavaly emberséges ember voltál velem, hát nem felejtkezem el, amíg élek. — Jó, de most eridj, fegyveresek jönnek, nem ajánlom, hogy meglássanak, hanem teliholdas éjszaka van, legeltetek, legyen szerencsénk. Jött is Rúzsa Sándor, ahogy a kaszárnyákban elfújták a katonák takarodóját. Olyan csöndeskésen köszönt, akár szerelmetes menyecske, ha tilosba téved. Suba alatt gyújtottunk pipára, kiszólította a nóniuszt. Mindjárt elkezdett cicázni. Az almásderes betyárló váltott a játékra rögtön, hiszen lagzis idejét élte éppen. No, 'nekidűlünk a subán, jött föl ránk a teliképű holdvilág, belegyönyörködünk az éjszaka szépségeibe. Hajnal volt, amikor elparoláztunk. Nem ígértünk egymásnak semmit, de azt tudtuk, hogy mind a ketten meg is tartjuk. Gyermekeim meg ahogy nőttek, ebben a nagy határú reformer világban, messzire kerülték a méneseket, éngemet is. Hogy tud ilyen távol puffanni alma a fájától, nisz apjuk, anyjuk bolondja a lónak? Legénykedő gyermekeim meg a masinákat buzerálják. Jóska a szeszgyár főzőmesterévé serkent, Misa az aratógépek fő mindentudójává lett, Bandi odaszolgált Galíciában öt évre, de ő rtiaradt patkolókovács! mivoltában, legközelebb a lóhoz. Sebit vadőrnek tették mivel olyan derekas gyerek volt, az urak szerettek a társaságában cserkészkedni. Végezetül ott volt a két lányom, hát azok, hogy keveredjenek szépen árvuló szakmámba?! Tudták szomorúságomat, kedveskedtek Széchenyi lovakról szóló könyveivel. Abból is csak a keserűséget kanalaztam. Minden tudalmasságom hiábavaló. Kit érdekel, kire hagyományozzam? Minek tudom, idegeneknek, kiknek se szíve, se mozdulata a lóhoz. S jött vidáman egy szomorú kor eleje. 1848. Teli vagyunk idegen bárói, grófi parancsnokokkal, akik fogják a gyöp- lűt, duplázzák a fegyveres őrséget. Egy idegen kutya be nem jöhet a fasoros árkokkal, mint börtönrácsokkal teli rajzolt 99 major közé, hogy arról odabent ne tudnának. Azért Kossuth üzenetét 49-ben a szél is behordja hozzánk. Majdnem száz fiatal százhetven lóval Szegednél beáll a seregébe. De itt marad hétezer ló! (Folytatjuk)